Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

ÚJ VERSEK SIMON VI IMRE /Ylájusi zápor Ma délután megint ugy elpocsekolt ez a májusi zápor mint v-alaha — emlekeztek fiuk! — ott a bortgazott barmodi gyepen. Nagyanyam, ó, Varga-oreganyám, nagyanyaink! Ki szed össze bennünket immár mint az esővert kiskakasokat s haraszkendöbe ki csavargat mint a kelellen kalácstésztát? S ki rak száradni a kemence mögé mint a didergő kiskakasokat s hol az a kemence éleszteni melegével a keletien kalacstesztát? S lehet e még, lehet e megegyszer a regi élesztős kedvvel gyanútlan kiskakasokként leskelődni a babokkal játszó mindenttudó kislányok szoknyája alá? MARKY IMRE Balga holmik og\f bölcs tarsoíffából Ötletek Bajzivatarban förgeteges gond küzd viharokkal Balga szemeben balga beszed bölcs s bölcs szava balga. Csillag06 álmok pásztora vérzik, botlik a köbe. Gazdag a vádló. Vádja hazugság. Győzhet a vádlott? Kapna cabargost s ropja a láncot ronda bagóért. Károg a holló: másnak a kárán tartja torát meg. Kotlik a költő s néha kakuknak költi tojását. Műkritikus szól: színe aranyló, vackor az ize. Ördögi fortély oltja a jóság isteni lángját. Perzseli bűnök bársonya gőggel rongyok erényét. Pőre igazsag s karddal a gazság: izgat e parbaj. Szűnik az ínség: dús lakomákról hullnak a morzsák. Tarka szivárványt csüggeteg és vak lát feketenek. Tanácsok Áldod a burkot? Vágyod a bürköt? Jobb a középút. Csillagos égnek csillag a gyapja, nyírja meg ábránd. Csókcsemegékért boltba ne fáradj, menny a piarcuk. Gaz bitorolván bíboros éket. döfje igaz le. Hajszol az élet? Küldi kopóit? Verseket olvass! Megbabonázó! Töfd le a béklyót s oldd a varazst fel. Masszemosolygó! Vissza a vággyal s nézz a szemekbe. Mézbefürösztött éneket ajkról gyűjtsön a dalnok. Összeziláló! Bontsd ki a szálat, s fejtsd meg az .álmot. Szürke tehetség, fojt a szegénység: érdemes élned? Testi kalácsod boldogan áldozd lelki kenyérért. Vér lobogását még idejében hűtse le elméd. Vigaszok Asszonyi könnyben csordul a balzsam férfi sebere. Balga keservet bus csalogány sir bölcs epedéssel. Csondremetekkel lombmuzsikában társalog isten. Félsz a fagvástól? Lelki meleggel fűt a poéta. Gyáva bitorlót tönkrekacagnak büszke bohócok. Kergeti átok, szórja zsenijét, századok áldják. Ó nyomorult föld. hány elesetted szárnyal az égig. Senki, de lángész: hirkoszorúját fonja jövendő. Szűzi szabadság! Megfeni töröd céda tirannus. Űr az enyészet? Sírokat áshat, ringnak a bölcsők. Vébeli vátesz: most. szava nem jár. egykor idézik. Zsarnoki dölyfnt hősi szabadság bátran igáz le. iALAMON PÁL — Nézz csak — lökött meg barátom, aki elhozott a medikus balra. — Nézek. — Na? — Mit kell nézni? — Ne hülyéskedj. — Elnézést. — Unod? — Nem cipeltelek volna el, de hallottad, hogy Klári még csak szavazásra se dobta a kérdést. En ilyesmin nem vitázok. Jobban jövök ki az energiaval, ha engedek, mintha három napig rágnánk egymást. Elhiszed? Ránéztem Ferire, akine) Debrecenben vendégeskedtem. Hittem neki. Miért ne hinne az ember barátjanak a fizika tanszék adjunktusának? Különben is igaza lehet Az ember beosztó. Beosztja a kenyerét, az idejét és az energiáját. Mindaddig, amíg az egész beosztást egyszercsak abba nem hagyja. Az aula hatalmas íalmezői és a magas mennyezet keményen verte vissza a zűrzavaros hangáradatot. Bársonyruhák és simuló pulóverek, rövid és itt-ott hosszú szaknyák. Aztán sötét zakók, tehér ingek, mellények és nyakkendők, néhány preparált fekete lepke a nyakra ragasztva. Az arcokon odaparancsolt közöny, vagy kiszegezett mosoly. — A szemeket, nézd, a riadt, tekinteteket: Mi lesz már? Hat nem történik semmi? A ruhatár felől, a sokasagban el-elakadva, hozzánk igyekezett a baratom felesege. Feri meglök: — Tényleg nem érdekel? — Micsoda? — Az előbb mutattam. Nézd, az a magas, fekete puló veres. — Érdekes arc. — Ritkán látsz ilyen fejet. És okos. te. úgy vág az agya. Negyedéves fizika-matematika szakos. Esküszöm, ha az asszony nem dolgozna az egyetemen . .. Érdemes lenne többet beszélni vele mindentől függetlenül is... Kezdtem unni a zajt. a nyüzsgést, a lányok erőltetett vihogasát, a szépre állított, merev abrazalokat. Negyed tíz. Éjfélig még kis híján három ora . .. Kláriek addig biztosan itt maradnak. A fekete puloveres felé sodortattam magamat. Kartávolságba értem, amikor egy szőke, fehérarcú fickó meghajolt előtte. Magamban szidom a fehérarcú gyereket. Állok és varok. A jutalom: a lány visszajön a nyüzsgésen át. Az előbbi helyére. Mintha fontos posztja lenne ott. Nagyot nyelek és odalépek mellé. — Szabad? — fejet hajtottam, mint egy porosz kadet. — Tessek? — Szabad? Egymasra néztünk. Lázas szürke szem, szep-éles arc. Mosolygott. — Nem hallja? Szünet van. — Bocsánat... tisztara ... úgy latszik, megártott a forgalom ... — Semmi baj — nevelés helyett udvariasan a szemöldökét húzta fel. — Menjünk az előcsarnokba, ott több a levegő és csendesebb is — mondtam. Ramcsodálkozott és az előcsarnok felé indult. — Ugye, útközben majd bemutatkozunk? — kerdezte tárgyilagosan. Melegem lett. Az ő szavaiból csak az Erzsébetet értettem. Gyorsan rágyújtottam. Hamarosan egyetértettünk abban, hogy ezt a bált nem nekünk talaitak ki. — Miért jött el? — kérdeztem. — Az évfolyamtársam beszélt rá. akivel együtt lakom. Azt mondta, szükségem van egy kis vidámsagra. — Miért, talán nem vidám" Nem valaszolt. Mondtam neki. hogy vegyük a kabátunkat és menjünk valamerre. Tiszta a levegő, járjunk, ameddig nem fázunk. Elfogadta. Hideg szél kergette a frissen hullott havat. Lassan Anyám vitt nekik egy kotö krumplit, onnan tudom. Imre akkor úgy tett, mintha nem ertene, de mar ktsz volt a szandéka. Másik is volt ott, olyan, mint ő. A szomszéd-megyeböl való, azt is a hídépítéstől vittek el, de még az első munkamegtagadás idején, tavaly nyárelőn. Neki beszélt a szándékáról, az otthoni dolgokról. — Őrültség — mondta az. — Ha elkapjak, megint a nyakába sóznak egy félévet. így meg kilenc het múlva szabadul. Meglette mégis ... A szobára lassan ráborul a félhomály. Juliska teher arca világit Novákné delén kendője kereteben. A szeme is lezárult, mielőtt elárulta volna, valójában neheztel-e rá vagy sem. Mar ezután nem ls tudja meg. Egy igaz csupán: ez az asszony szollan tűrt mellette tizenhárom éven át. Ha nem mondta is, tudni lehetett, hogy úgy érez, mint ő. S már nincs. Az iskola mellett volt a lanyasiak temetője, -odáig fuvarozta a padlásról leszedett kubikostalicskaban aszszonyát. S mire feljött a hold, gödröt ásott az irgalmatlanul csonttá fagyott földben. Nem kellett nagy. nem volt az fél köbméter se ián. Nyolc fillért, pakli dohányra valót fizettek volna érte a hídnál. Sipkáját levéve sokáig állt a nvitott sír fölött, a tányérnyi hold alatt Később rőzsét szaggatott a sövényből, azt helyezte a lesl fölé, mielőtt visszagörgette a fagyott rögöket. Mindezeket újra végiggondolta, mire a város szélére ért. Az éjszaka közben úgy kivilágos'ult, mint tegnap ilyenkor. Hog" délben megérkeztek a gyerekek a talicskát is széthasogatta. azzal csinált meleget. Csak enni nem adhatott nekik, mert nem volt miből. Jutka nyöszörgött legtovább. Az ölében ült, s azt hallgatta. amit anyjáról mesélt neki, anyjáról, ki meleg cipóért ment a varosba. S ó tudta, hogy elmegy a varosba. Nénjéhez. a kofahoz, aki röstelli és megveti öt. mert lecsukták. Az ablakon csak egyszer zörgetett bent máris gyufa gyúlt. — Ki az? Kopogott valaki? — Néném, en vagyok. Imre. — Imre? Nem. Az nem lehet. — Dehogynem. En vagyok — Úristen! Mi történt? Hat hogy kerülsz ide? — N- • ss ajtót, beljebb majd elmondom. — En? Neked? Soha! Pusztulj az ablakomtol! — s a pilács odabent kiaiudt. ' — Dc a kutya szentségit, hát akkor betöröm az ajtód! Nem erted, nogy baj van? Kulcs fordult a zárban, s az ajtóban ott. állott a nénje. — Te! Te. megszöktél talán? — Meg! Muszáj volt. — Szűz Máriám, rámhozod a csendőröket. — Ne imádkozz itt pendelyben, hanem lépj bel jebb és hallgass meg. Juliska meghalt. — Tudtam. Megmondtam én. Engem is sírba akarsz tenni, te istentelen. takarodj most már. De hát. légy észnél, néném. Nekem menni kell. A gyerekek. Mari. gondolj a sorsukra. Hozd magadhoz legalább a lányokat. — Mit? Hogy én? Nekem sincs mit ennem. Két süldőm hullt el tegnap, a harmadik is végét járja. Különben is. most nem az a világ van. Egy ilyen gyerekeit tartsam? Lett volna eszed előbb. Recsapla előtte az. ajtót, aztán már sem kérésre, sem fenyegetésre nem válaszolt. Hajnalodott, mire visszaért a tanyara, nyakában a malaccal, ami meg akkor nem hűlt ki. Mielőtt bevágta volna nénje kertkapujat, eszebe jutottak utolsó szaval. Pn olhoz ment, s ott valóban megtalálta a kornvadozó süldőt. Hangot sem ejtett, hogy torkon ragadta, sem akkor, mikor az utca végén bicskajavai kieresztette a vérét. Tudla, hogy mar iparkodni kell, nem sok ideje van. A kamraajtót felvágta a tűzre, aztán \ izet forralt az egyetlen fazékban. Közben egy-kettőre szétszedte a malacot, s mire a gőzre, szagra felébredt a fia, már készen is volt az ennivaló. — Szólj Böskének, Jutkának is, aztán gyertek. A három ehes száj kenyér nélkül is mohón esett neki a lorró húsnak, ö csak nézte, bámulta óket, s eszre tem vette, hogy ezalatt két ló trappolt a tanya elé. Aztán mikor a csendörök beléptek az ajtón, már szinte megnyugodva mondta: — Azért szöktem meg. hogy éhen ne haljanak, mint az anyjuk. Tegnap temettem el. — Hazudsz, bitang! Honnan a malac? Mar rabolsz is, Vas Imre, nemcsak lázitasz? — Nénémtöl hoztam az éjjel. A városban lakik, megtalálhatják, özvegy Hudák Pálné, piaci kofa. Különben mehetünk. Odatette bilincselésre a két kezét. Még aznap újra megjelentek a tanyán a csendörök. Imre nénjének feljelentéséVe azt keresték, ami a malacból megmaradt. A kis Jutka akkor már haldokolt, a másik kettő, szörnyű görcsök kínozták. Novákék kocsiján vitették be őket a városi kórházba. Csak a két nagyobb ma radt meg. A kicsi sertéspestisből ere dö húsmérgezésben meghall S ap.iu kat nemcsak a szökés és a lopás miatt. hanem azért is bíróság elé álli tottak, mert megölte gyermekét (Fehér Kálmán rajza) lépkedtünk és hallgattunk, az összepréselt hó szarazon csikordul a talpunk alatt. Beszedmodorat szokatlanul rokonszenvesnek találtam. Pontosan nem tudtam, miért. Fizika-matematika szakos létére meglepően sokat olvasott. S egyaltalán, feltűnő tájékozottsága ellentmondott külsejének, hiszen a szép lányok gyakran elhiszik, hogy a természet biztos nyeregbe ültette őket. Jó félórát ballagtunk mar, amikor egy félköríves, düledező nagykapu előtt megállt. — Én itthon vagyok. Hideg volt, kesóre járt, nem mondhattam semmit. — Hát akkor ... Lassan nyújtottam a kezem. — Ha van kedve, meghívom egy forró teára. A háziak már aludtak. Délután alaposan befűthettek. a kis szobában meleg volt. Kiment teát főzni. Körülnéztem. Két dívány, a rozoga szekrény tetején befőttek, kisasztal, két szék, kályha, rongyszőnyeg. Es sok könyv. Az asztalon tornyokban, a befőttes üvegek között és a díványok alatt Ittuk a teát. Jólesett. — Valamit kérdezhetek. — Tessek. — Nem ertem, miért volt egyedül a bálban, valahogy ... Felnevetett. Nem vidáman, inkább nyugtalanul. Hoszszan nézte a csészét tartó kezét. — Ha érdekli? — Nem válaszolok formális kérdésekre. Nem vette zokon. — Tizenhárom hónappal ezelőtt lett volna az esküvőm. Völegenyem orvos volt. Tavalyelőtt végzett. Egy környékbéli faluba helyezlek. Ugy volt, hogy összeházasodunk, én tánítok á faluban, es közben levelezőn befejezem az egyetemet. Az esküvő előtt négy hónapig mindig ó jött be hozzám a városba. Utolsó előtti nap egy autós baratjaval érkezett. Nem a korábbi szállására mentünk. Tekintélyes, frissen tatarozott ház előtt álltak meg. Bekísértek a házba, három szoba és rendelő. Minden újonnan festve-mázolva. Két szoba üresen. A konyha és az egyik szoba vadonatúj bútorokkal berendezve. Kepzelheti. Mesebeli fordulat. A rendelőben minden csillog. A vőlegényem megvárta, amíg kicsodálkozom magam, azután odajött hozzám és megcsókolt. Elmondta, hogy a tanacs rendbehozatta az orvoslakast. Gondolhatja, hogy örültem. Nevetett, le kellett tennie a csészét. Ez a nevetes 96 volt egészen vidám. — Mögém állt a vőlegényem, és azt. mondta, hogy nern kell tanitanotn és az egyetemre se járjak. Nincs rá szükség. Az orvos feleségenek lesz eleg dolga. Itt a nagy ház. a rengeteg tennivaló, és majd jönnek a környékbeli kollegák hétvégén. Előbb nem vettem komolyra, hiszen negy év ota ismertük egymást. Azulan megertettem. hogy nem tréfál. Hallgattam. Megkérdezte, mit határoztam? — Egyszerűen nem értettem. Ilyen hatalma van egy háznak és néhanv nikkelezett tárgynak? Ö meg azt nem ertette, hogy én miért nem ájulok el a boldogságtól, amiért egy ház úrnője lehetek... összevesztünk. Egy nappal az esküvő elö't. — Egyedül jöttem vissza a városba. Este ott volt értem a kollégiumban. Beszéljük meg. Beültünk a preszszóba. Látja, ez döntötte el a dolgot Ez a beszélgetés. Pedig ott sokkal kedvesebb és óvatosabb volt, mint délután. Ahogy beszélt, egyre idegesebb lett. Csak az ö dolgai jutottak eszébe, hogy ö faradt lesz este. es délben is nyugodtan kell ebédelni, és a ház, és a kert. . . Megkérdeztem tőle: ..és én?'' „Mi az, hogy te" — kérdezte, ..hát tied lesz minden". Késő éjszakéig vitatkoztunk. En egyre szomorúbb és fáradtabb lettem. Sokáig hallgattunk. — Évfolyamtársaim próbáltak eszretériteni. De nem lehetett velem beszélni. — Azóta? — Láttuk már egymást, de nern érdekes ... egyáltalán ... Nevetett.. — Ha végez? — Visszamegyek a falumba. Tanítani Felállt, kinézett a sötét utcára. Megkerdezte: — Járt már Göcsejben? — Elég sokat. — És az én falumban? — Ott. éppen nem, de a szomszédban többször ia. — Akkor megérti, miért vagyok dühös, ha azt mondják. hogy ósdi, romantikus álmaim vannak. Nálunk ősztől tavaszik a házak tövéig ér a sár. Az emberek, kesö ősszel az udvarba szorulnak, ott csúszkálnak a toldottfoldott gazdasági epületek között. Sötét, hiedelmek és gyűlöletek. Sárbaragadt világ. Ez nekik a romantika. Na mindegy ... Nem nyafogni kell ezen és nem sajnálkozni. Ezen a jó vers se segít... Megenyhültek a vonásai: — Tanítani fogok és verekedni. A községi tanáccsal, a járással, a megyével, hogy az iskola szép legyen. Vetítőgépért. szemléltető eszközökért. Dolgozni akarok a gyerekekért. Tudja, mi lesz ott? Közelharc. Megjött a szobatársnője. Fázósan dörzsölte a kezét. — Miért szöktetek meg? Később olyan jó hangulat volt. Elbúcsúztam. Erzsi a kapuig kisért. Hajnali kettő volt. Ismét esett, a hó. Vasárnap, 1967. március 19. DEL-MAGYARQRSZAQ 7