Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

kezdeményezése Kié a búzakalász? | llj lakótelepek országszerte Az ÉM Csongrád megyei Építőipari Vállalat szocialista es munkabrigádjai a közel­múltban értekezleten vetet­tek számot eredményeikkel és idei tennivalóikkal. A kong­resszusi versenyt, amelynek tavaly nagy szerepe volt ab­ban. hogy a vállalat túltelje­sítette tervét, idén tovább folytatják az építő munka­csapatok. A tanácskozáson Tóth Aron brigádvezető felolvasta azt a vállalást, amelyet munkacsa­pata a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom jubileu­mára tett.. A kőműves kollek­tíva vállalja: a jubileumi év­ben szocialista brigádhoz méltóan dolgozik,, jobb mun­kaidő kihasználással, minő­ségi munkával, anyagtakaré­kossággal, a határidők pontos betartásával biztosítják, hogy a vállalat az egyes épülete­ket terv szerinti időben ad­hassa át. eredményesen tel­jesítse 1967. évi tervét. A Tóth-brigád arra hívta fel a többi munkacsapatot is. hogy csatlakozzon a verseny­hez. Kezdeményezésük bizo­nyára visszhangra talál az épitőbrigédok tagjai kőiében, s még gok hasonló vállalás segíti elő a beruházások és a lakások program szerinti átadását S. M. Hanglemezklub Mintegy ezer részvevője van az elmúlt évben alakult Magyar Hanglemez Klubnak, melynek feladata ritka fel­vételekkel ellátni tagjait. Ebben az évben 28 művész­lemezből — köztük van a Bartók-összkiadás első tíz darabja — válogathatnak majd a klubtagok. Keresztmetszet készül a HMy fair Lady" magyar elő­adásáról, s jövőre felveszik a „West Side Story" részle­teit is. A könnyűzene barátai — akik az első magyar tánc­dalfesztivál számaiból rövid idő alatt 350 ezer példányt vásároltak — 1968-ban a San Remó-i fesztivál és a sorra kerülő II. magyar táncdal­fesztiválgyőztes sszámai kö­zül válogathatnak. Az egyik (ízem laborató­riumában mintakészitéshez anyagot kevertek össze víz­zel. A lisztszerű anyag gyor­san megkötött, a laboránsnö pedig formába kanalazta a masszát. Ami megmaradt., azt a szemetes edénybe dobta. Elég sokat kellett eldobnia, jóval többet, mint amennyit felhasznált a mintakészités­hez. Talán a tiéd? Munkatársa nem is állhat­ta kl szó nélkül. — Miért keversz annyit, ha a felére sincs szükséged" Hi­szen tudod, hogy drága ez az anyag. A laboránsnö szinte sze­mélves sértésnek vette a megjegyzést kollégájától. Még hogy őt. kioktatják! — Talán a tiéd? — for­tyant fel. — Nem az enyém, de ak­kor is, — mondta a munka­társ. — Sok kicsi sokra megy. — És akkor mi van? — szellemeskedett a laboránsnö. Gyerekkori emlék jutott ekkor eszembe. A határban befejezték az aratást.. A gaz­dák nem közös szérűn csé­peltek. hanem ki-ki a saját portáján, a faluban. A levá­gott gabonát behordták a határból és asztagba rakták az udvaron. Mindig csodá­lattal néztem a magasra ra­kott szekereket, s irigyeltem a gazdát, aki a kévék tetejé­ről irányította lovait. Ugyanakkor sajnáltam a gazda feleségét és gyerme­két.. mivel ők nem ülhettek fel a kocsi tetejére, hanem utána bandukoltak gyalogo­san. Bár rájöttem, hogy fon­tos feladatot végeztek, ami­kor a kocsi után kilométere­ken át lépkedtek. Éles szem­mel figyelték a kocsit és az utat Ha az útmenti eperfa lerántott egy búzakalászt, vagv a zökkenőnél kicsúszott a kévéből egy szál, akkor felszedték és a kezükben vit­ték a megrakott kocsi után. Egy karéj kenyér Minden búzakalászt fel­szedtek. Ügy vitték a kezük­ben. mint egy csokor virágot. Vigyázva. hogy egyetlen szem se peregjen ki belőle. Amikor befordultak a por­tán. a gazda megdicsérte fiát: — Egy karéj kenyér lesz ab­ból kisfim. — A fiú örömmel tette az asztag mellé vékony­ka csokrát, s repesett a bol­dogságtól, hogy visszafelé nem kell a kocsi után gyalo­golnia, hanem felülhét apja mellé. Tudom, hogv volt ebben a kenyér iránti ősi tiszteletből is egy kevéske, de inkább volt ez a munka becsületé, a beérett termés, a megtermelt érték óvása mindannyiuk érdekében és javára. A csa­lád nem nélkülözhette azt a karéj kenyeret sem. kivált­képpen nem. hogyha már meg is termett. Mondhatná valaki, igen ám, de az a gazda magának sze­degette a búzaszemeket, s a saját, asztalára rakta le, nem pedig egy megfoghatatlan körös nagy asztalra. Mond­hatná, de nagycm rövidlátó ember az. aki a saját asztalá­nak pereménél nem lát to­vább. Az egyén asztala csak akkor gyarapodhat., ha gya­rapodik a nemzet asztala is. S ez így igaz fordítva is. A gyarapodáshoz pedig hozzá tartozik a termés óvása, az okos, takarékos gazdálkodás. Nem kell a 70 millió! El jutottam a mondaniva­lómhoz: a takarékossághoz; ahhoz, hogy a sok kicsi sokra megy. Meglehet, hogy a ré­gebbi gazdasági mechaniz­mus nem tudott úgv ösztö­nözni a takarékosságra, mint kellett volna, s ezért ural­kodhatott az a szemlélet is, hogy „nem az enyém", „és akkor mi van?" Tényleg, mi is volt. akkor, ha felvette va­laki az elhullott búzaszemet? Sajnos, nem sok minden történt. De igen nagy öröm­mel tapasztalható, hogy ma­napság kezdenek lehajolni az emberek azért a búzakalá­szért —, ha mindjárt jelké­pesen is mondom. Kendergyárunkban halot­tam. hogv félretett gépeket szednek elő. Egv kis javítás­sal. bővítéssel újra használ­ható állapotba hozzák a ma­sinákat. Nagy szükség van ezekre a gépekre, hiszen újat csak dollárért vásárolhat­nánk. A másik teremben évek óta nincsenek kihasz­nálva fonógépek. Eddig el­mentek mellettük, most azon gondolkodnak, hogyan lehet­ne átalakítani a gépeket, vagy eladni egy másik válla­latnak. Igen, eszközlekötési járu­lék ls van a világon. Nem mindegy, mekkora az álló­eszköz állománya egy-egy vállalatnak, a termelésére, a nyereségére vetítve. Hallot­tam egy anekdota számba menő esetet. A vállalat ve­A címből fcs ki­derülhet már: nincs itt szó véres tragé­diáról. Rómeót se Rómeónak hívják, így tehát Juliskának se kellene felsóhaj­tania: „ó, Rómeó, miért vagv te Ró­meó" . .. Meg nem is ismerik ezt a tör­ténetet még, lévén az általános iskola hallgatói mindket­ten. s annak sem a legfelsőbb osztályá­ba járnak. Ám vala­hol a dolgok mélyén mégis a halhatatlan dráma, az öröklő­dött és átörökített gyűlölet motívumát lehet felfedezni ap­ró kis történetükben. Miattuk és nem a szülők miatt kerü­löm ki a neveket, még a község nevét is. s hogv papírra vetem e sorokat, annak inkább csak az a célja, hogy sok-sok néven ne­vezhető községünk­ben élnek Capulet­tek és Montaguek, azáz. hogy Ková­csok. Kisek, avagy Nagyok. Történt, hogy I­ben iskolai előadás­ra készültek és hogyan is lehetne meg egy ilyen kis előadás népi tánc nélkül. A népi tánc­hoz pedig elenged­hetetlen kellék a kis csizmás „férfi" és partnere, a „me­nyecske". Ezért szólt a tanító néni a kis Pistának, azaz hogy Rómeónak és ter­mészetesen Juliská­nak is, hogv együtt ropják majd a tán­ragosuk fejére. Hogy miért e harag, mi­ért e gyűlölet? Ta­lán egy kivágott gyümölcsfáért a mezsgyeszélen an­nak idején; talán annyi négyszögölért, amennyit minden ember megkaphat f|||l||!l!!l|||!lll!)illH!lllll!lll!!ll ROMEO MIIHIjllllliilllllttl pg cot a közönség és a maguk örömére, s természetesen a szü­lök büszkeségére . .. — Ha megtudom, hogy azzal a kölvök­kel mersz táncolni, szétverem a fejed — ezt a lány szülei kö­zölték Juliskával, de hasonló és ko­rántsem irodalmi megfogalmazásban intették a gvűlölet gondos ápolására az általános iskolás Ró­meót is. Meri. a szülök ha­ragosak. Gyűlölik egymást. Évek óta nem köszönnek egymásnak, ha szól­nak egymásról, mondani csak rosz­szat tudnak, s ha tehetnének egymá­sért valamit, hát legszívesebben a házat döntenék ha­halála után; talán csak egy régi osto­ba pletyka, szófia beszéd miatt... Ta­lán . .. talán ... ta­lán . .. Mert most már maguk sem tudják, maguk is el­felejtették, miért e gyűlölet A gyümölcsfa, ha miatta a harag, már csak férges gyümölcsöt teremne, a néhány négyszög­ölt már találni sem lehet a nagy táblák­ra fordított, egyre gazdagabban termő határban, . ha érte gyűlölték volna meg egymást, s ha a pletyka miatt, an­nak terjesztője ta­lán maga is elfe­lejtette. vagy meg is halt régen. De mindegy: a harag tart! S nem is lenne ez még egymagában baj. Illetőleg még nem is ez lenne a nagyobb baj. Utó­végre oktondi fel­nőtteknek joguk van szívükben gyűlöletet táplálni másokkal szemben, még ha okát sem tudják ad­ni. De tiszta szívű kis emberekből Ró­meót és Júliát ne­velni — hát ahhoz már nincs joguk. Gyermekek lelkébe ültetni az oktalan és megmagyarázha­tatlan gyűlölet mag­ját — akárhogv for­gatom — lélekmér­gezés. I-ben sokan tud­ják, hogy a két gvermek szülei gyű­lölik egymást, azt is. hogy emiatt nem táncolhatott együtt a „népi együttesben" a két gyerek, sőt talán még azt is tudják, hogy e harag olyan, mint a békalencse: nyálkáson úszik a víz színén, de gvö­kereik. azok nincse­nek. Mondom. so­kan tudják, de még senki sem szólt ezért, kérdezvén; miért vagytok ti egváltalán harago­sok? Most még csak Rómeó és Juliska. De néhány év múlva lehet, hogy Rómeó és Júlia. GYVRKÓ GÉZA zetői három éven keresztül sarkallták az Országos Terv­hivatalt, hogv engedélyezzen részükre hetvenmilliós költ­ségvetést egy új irodaház felépítésére. A múlt évben aláírták a beruházás enge­délyezését, kiutalták a het­ven mi'lió forintot. Most meg­fordult a „ha.jkurászás", sze­retnék. ha az OT visszavon­ná a hetven milliót. A fő­könyvelő bizonygatja, hogy tízmillió is elegendő a régi irodaház felújításához, bőví­téséhez. s ahhan ök meglesz­nek akár ötven esztendeig is. Bár az épületek után mérsé­keltebb a ..kamat", de kezd nem mindegv lenni, hogy mennyi pénzért markolunk bele a közős kasszába. S vé­gül a gyár kollektívájának sem mindegv, hogv mekkora lesz év végén a nyereség. r „Éppen azért!'* Persze a takarékosság nem új dolog a gazdálkodásban, s nem is időleges jelszava an­nak, hanem mindenkori konstansa. A pazarló gazdái kedás a tönkremenéshez ve­zethet. A takarékosság emel­lett nagyon sokoldalú, hi­szen nem is mindig akkor ta­karékoskodik az ember, ami­kor nem dobja el a létreho­zott értéket, hanem akkor is. amikor minőségileg kifogás­talan árut hoz létre, amikor vigyáz a gépére. A takarékosság szemlélet kérdése is kicsikét, becsület kérdése is. Fültanúja voltam egy üzemi műhelyben a kö­vetkező esetnek: öreg mes­ter ipari tanulókat oktatott munka közben. Az egyik fiú olajozás alkalmával nem­csak a csapágyra, hanem a betonra is bőven csöpögte­tett. Ott is rászólt a mester a gyerekre, aki ugyancsak visszafelelt, hogy nem a ma­gáé, mire a mester csak eny­nyit mondott: — Éppen azért, édes fiam. Tudom, hogy ellentmond­hatnak azzal is, hogy ne bú­zaszemeket és ola.icsöppeket kérjek számon hamár a ta­karékosságról beszélek, ha­nem az. asztagoknt és az ola­joshordökat. Azokat is szá­mon kérem, de azokat végül is számon kéri a bíróság, s aki az asztaghoz nyúl. az el­nyeri büntetését. Ellenben a sok kalászból is asztag le­bet.. ha azt mi összerakjuk és nem hagyjuk elveszni. Minden búzakalász a mienk, vigyázzunk rá és ne hagy­juk. hogy bárki is könnyel­műen leseperje a nemzet asztaláról, mert ahogyan a nemzet asztala gyarapodik, csak úey gyarapodhat az egyén asztala is. Gazdagh István Uj rádiótípusok Hosszú ideig nem volt elég bőséges a rádiók választéka, most azonban már- negyed­évenként legalább egy-egy új típust bocsát ki a VTRGY. Az idén további típusok jelennek meg, egymást vált­va a kisebb és nagyobb tel­jesítményű készülékek, az asztali és a hordozható rá­diók. Forgalomba kerül a rövid-, a közép- és URH-sá­vos Szimfónia de lux és a rövid- és középhullámon mű­ködő Velence de lux.' Az el­ső negyedévben kerül a bol­tokba a BR—113-as autó­táskarádió, amelyre lemez­játszó és magnó is kapcsol­ható. A gyár idei újdonságai közé tartozik a Strand nevű hordozható és a Víkend el­nevezésű telepes készülék. 1966-ban mintegy 55 ezer lakás épült, annyi, mint 1965-ben. Egyre több lakás készül el magánerőből, hosz­szú lejáratú OTP-hitelek segítségével. Az állami építő­ipari vállalatok 19 ezer 600 lakást építettek. Korunk di­vatja, a lakótelep, ma már nem kizárólag (óvárosi lát­ványosság. A toronyépületek, hat-nyolc-tíz emeletes lakó­házak megváltoztatják vidéki városaink arculatát Az év végére teljesen elkészült az új lakótelep Békés­csabán Tovább épül Szolnokon, a Zagyva partján az áj lakú­telep Üj épületek emelkedtek Debrecenben a Dobozy utcai te­lepen A szombathelyi Derkovits lakótelep. Itt még ebben a* évben is lesz munkájuk a toronydaruknak Diákok, újságok, színházak A vidéki városok oktatás­ügyi. kulturális helyzetéről készítettek érdekes felmérést a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal munka­társai. A statisztikai mérleg szerint a legtöbb diák Eger­ben és Veszprémben tanul. A megyeszékhelyek jelentős szerepet, töltenek be a szak­emberképzésben is. Legtöbb hallgatója Székesfehérvár, S*úaíQn«iefy, Szolnok es Kecskemét szakoktatási in­tézményeinek van. A többi város közül mint oktatási központi, Sopron emelkedik ki leginkább, ezt követik felsőoktatási vonat­kozásban Keszthely, majd a középiskolások száma alap­ján Esztergom, Nagykanizsa és Baja. Az átlagosnál töb­ben tanulnak Pápa és Vác középiskoláiban is. A vidéki napilapok pél­dányszama-rangsorán a pé­csi Dunántúli Napló, a győri Kisalföld és a miskolci Észak-Magyarország az első. A Szegeden kiadott két na­pilap együttes példányszáma viszont valamennyi várost megelőzi. A vidéki városokban 14 színház játszik, öt ze n észak­iskola működik, s itt rende­zik a hivatásos művészek felléptével szervezett hang­versenyeknek csaknem felét (MTI) Csütörtök, 1967. február 16. DÉL-MAGYARORSZÁG &

Next

/
Thumbnails
Contents