Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-11 / 36. szám

A választási jelölő gyűlésekről jelentjük Siklón .fanont Egyetértéssel A szegedi I. kerülethez tartozó 23. számú megyei jogú városi tanácsi választókerület, valamint a 47. számú és a 48. számú kerületi választókerület jelölő gyűlését tegnap, pénteken rendezték meg a József Attila sugárúti Dózsa György általános iskolában. Diós József gimnáziumi igazgatónak, a gyűlés elnökének bevezető szavai után Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára javasolta, hogy Papp Gyulát, az m. j. városi tanács vb-elnökhelyettesét a 23. számú városi tanácsi választókerü'rtben tanácstagul jelöljék. Papp Gyula elvtárs mint tanácstag és mint a városi tanács vb-elnökhelyettese a múlt években sokat tett a város kulturális életének fejlesztéséért. Ezt követően Nyilasi Péter, az I. kerületi népfrontbizottság tagja javasolta, hogy a 47. számú kerületi választókerületben Osváth Lajos építésztechnikust, a 48 számú kerületi választówmmmmm^- wm (Somogyiné felv.) Manási Miklós, a tanárképző főiskola tanára a város kulturális életének fejlődéséről beszélt felszólalásában kerületben Halász Árpádot, a Kábelművek szegedi gyáregységének igazgatóját jelöljék tanácstagnak. Kovács Józseí. László Iván, Varró György. Falkenstein János, Cs zmadia Lajos, Nánási Miklós, Szögi János. Kopasz Márta, Lacsán Mihály hozA család ereje Bizalom — újból Tegnap a Gutenberg utcai leányiskolában a választópolgárok népes gyűlése döntötte el, hogy ki legyen a 14-es m. j. szegedi választókerület, valamint a 29es és 30-as kerületi választókerület tanácstagjelöltje. Az elnöklő Tari Jánosné megnyitó szavai után 12ten szólallak fel a gyűlés résztvevői közül. Valamenynyien egyöntetűen újból javasolták városi tanácstagnak Árvái Józsefet, a városi tanács vb-elnökhelyettesét, kerületi tanácstagnak pedig ismét Sarnyai Vencelt, az autójavító vállalat igazgatóját és Szabadi Tibort, a Fényképész Szövetkezet elnökét, Aztán a népfront jelöltjeinek egyakarattal újból bizalmat szavazott a jelölő gyilés. Hogy miért? Tényéké, soroltak fel arra, hogy Árvái József ereje legjavával dolgozik a város egész lakossága érdekében, s Szeged fejlődésében a párt és a kormány politikáját megvalósítva igen jelentős része van. „Ismerjük és értékeljük fontos munkáját — hangoztatta több felszólaló — és jó, hogy a 14-es választókerület jelöltje." Elismeréssel szóltak a választók Sarnyai Vencel és Szabadi Tibor tanácstag tevékenységéről is. Árvái József és a két kerületi tanácstagjelölt köszönte a bizalmat. A gyűlés, egyik kedves jeleneteként a tanácstag-jelölteket az iskola Zrínyi Ilona úttörőcsapatának tagjai virággal köszöntötték. (Siflis felvétele) Árvái József szól a jelölő gyűlés részvevőihez Gazdatársukat jelölték Tóth Molnár Géza tanácstagjelöltet mindenki ismeri Szatymazon. A faluszélén áll a háza, e portán született és nőtt fel. Mint m nden szatymazi paraszt, nagy szakértője az őszibaracknak. Szobája falán több elismerő oklevél — köztük egy harmadik díj a szegedi nemzetközi barackkiállításról — dicséri. Szatymazi gazé atársai, akik estefelé lakására bekopogtak,, hogy a községi tanácsi 20-as sorszámú választókerület tanacstagjául jelöljék — ezúttal inkább közéleti tevékenysége elismeréséért jöttek e szerény, otthonos jelölő gyűlésre. A kerület gazdái népesítették be a tágas szobát, amikor Retees András, a Hazafias Népfront községi bizottságának tagia üdvözölte a jelenlevőket és bejelentette: a Hazafias Népfront községi bizottsága Tóth Molnár Géza tsz-gazdal ajánlja a köziégi tanácsi 20. sorszámú választókerület tanácstag-jelöltjének. Nyolc éve — mint tai'iicstag, illetve végrehajtó bizottsági tag — tevékeny részsse a falufejlesztés gondjain ak. A választópolgárok jól ismerik Tóth M. Géza ernberigazcíai eiönyeit, közéleti tevékenységét Közös gondjuk volt az őszön a tanyákra vezető dűlőút feltöltésének elkezc ése. - A hozzászólók kérték. hogy a megkezdett útjavíást közös összefogással folytassák majd. A belvizek levezetését is meg kell oldaniuk. A falu szélén lakó választópolgárok arról érdeklődtek: a III. ötéves terv időszakában létesítendő törpe vízmű hálózata eljut-e portájukra? Kérték jelöltjüket, szorgalmazza ezt. Majd teljes egyetértésben szavazták meg Tóth M. Géza jelölését községi tanácstagnak. zászólásában egyetértését fejezte ki a jelöltek személyével. Miután a gyűlés egyhangúlag megszavazta jelölésüket, Papp Gyula beszélt arról a fejlődésről, mely a párt és a kormány helyes politikája nyomán Szegeden is kibontakozott. íl folyosón is álltak A nagyterem ajtaja nyitva volt, mert a folyosón is álltak a tanácstagjelölő gyűlésen tegnap este a Madách utcai általános iskolában. Beek Sándor, a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának nevében Mison Gusztávot, az I. kerületi tanács vb elnökét javasolta tanácstag-jelöltnek a 18-as városi körzetből. Indoklásához hozzá sem foghatott, mert hoszszantartó taps szakította félbe mondókáját. Mison Gusztáv mellett szólt az egyöntetű véleménynyilvánítás, amely kifejezte, hogy a népfront javaslata nagyonis megegyezik a választópolgárok véleményével. S amikor a résztvevők közül egyenként is többen szót kértek, kirajzolódott a kendergyári munkásból lett kerületi vb-elnök egyénisége, a közigazgatásban végzett odaadó munkája, amelyet két alkalommal, 1955-ben és 1958-ban a Szocialista Munkáért Érdeméremmel is jutalmaztak. Meleg István a közvetlenségéről szólt; Szekszárdi Boldizsár' ifjúsági problémákra hívta fel a figyelmét; Hansinszki Ferencné mint egykori munkatársa szólt mellette; Havalecz Istvánné munkásmozgalmi érdemeit méltatta; Szabó Magdolna mint ifjú választó köszöntötte; Lippai Jánosné, Bakacsi Ferencné és Bodnár Lajosné pedig további jó munkát kívántak a jelöltnek. A mellette szóló előlegezett bizalmat meghatódva köszönte meg, és azt kérte, munkájában továbbra is támogassák jelölői, mint ahogy azt eddig is tették sok éven át. 600000 ifjú választó Az ideiglenes választói névjegyzék adatai szerint meghaladja a 600 000-ret azoknak a fiataloknak a száma, akik március 19-i választásokon járulnak először az urnákhoz. Egy részük még ma is diák, a középiskolák utolsó éve6 növendéke, vagy megkezdte egyetemi, főiskolai tanulmányait, nagy többségük azonban már a munkapadok mellett vagy a földeken dolgozik és az idősebbekkel együtt vállal részt országépítő munkánk feladatainak megoldásából. Ezekben a hetekben találkozók és más rendezvények ezreire várja az újdonsült 18 éveseket a KISZ. F

ölösleges szófecsérlés olyasmit kinyomtatni az újságban, amit egyébként az olvasó is éppen olyan jól tud, mint aki írja. Különösen furcsa lenne pálcát törni félresikerült gyermeksorsok ürügyén annak, akinek két gyereke van otthon, s előre senki sincs kibiztosítva arról, hogy mivé nevelődnek a gyerekek. Nem is untatnám az olvasót, ha nem kényszerítene mégis erre az a tévhit, amelynek elterjedése sok-sok szülőnek okozott (és okoz még) keserűséget. Tévhit? Lehet az is, de lehetne — nevén nevezve szülői felelősség, vagy a felelősség alóli felmentés gondolatának nevezni. Annyiszor elhangzik, hogy a gyerek neveléséért, sorsáért és jellemformálásáért elsősorban a „pedagógus felelős", s más fogalmazásban, „felelős a társadalom": ez annyiszor elhangzik, hogy lassacsltán valamiféle torz életérzés általános kifejezőjének érzi az ember. Miközben a pedagógia modernizálásától hangos az ország, s mindenki szakavatott nevelőnek gondolja magát, alig esik szó a legfontosabb és a legmeghatározóbb nevelői erőről: a családról. Pedig a család az család — az apa, anya, testvérek — a legerősebb közösség, amely elsősorban és első fokon formálja a gyerek jellemét, magatartását. Ennek ellenére a család pedagógiai szerepéről alig beszélünk. Miért? 4

társadalmi alapja az lehet, hogy a felszabadulás után végre hazánkban minden munkaképes ember és aszszony számára munkalehetőség teremtődött, és a szülők munkába álltak. A gyermeknevelés gondjaival kevesebbet tudtak (és tudnak) törődni, mint amennyire szükség lenne. Pedagógiánk korábbi elmaradott állapotának megváltoztatása, fejlesztése és korszerűsítése a társadalmi érdeklődés középpontjóba került. Más követelmények keletkeztek,, a gyerek sokoldalú képzésének megoldása, szocialista szellemű nevelése a pedagógia továbbfejlesztését és valóban korszerűsítését igényelte. (Egyébként nem arról van szó, hogy elértük itt már a csúcsot, sajnos nem.) Az iskolai napközik kiépítése és fejlesztése, az ifjúsági mozgalom egészséges tevékenysége azt az érzést keltette a családok többségében, hogy a gyerek sorsa megoldódott: neveli az iskola, a napközi, neveli az ifjúsági mozgalom S ez így van rendjén, „én úgyis fáradt vagyok, kevés az időm, nem is igen értem a fölsőbb osztályok tananyagát" — fogalmazzák meg a szülők őszintén. Csakhogy ez így nincsen rendben, mert a szülőt, az anyát és apát soha nem menti fel az élet a gyerek nevelésének első számú felelőssége alól. Gyakran hallani szülői értekezleteken, iskolákban a már idézett mondatot, amellyel szemben az osztályfőnök valóban tehetetlen. Elfogadja, s ezzel egyben magára veszi a gyereknevelés első számú és elsőrendű felelősségét is. Pedig ez nem a pedagógust és nem a társadalmat illeti első fokon, hanem a családot. A pedagógust és a társadalmat a gyermeknevelésben — jogi nyelven szólva — másodfok illeti meg. Félretehetjük azt az álszemérmet, amely gyakran gátolja a pedagógust, tanügyi tényezőket abban, hogy ezt az általuk is jól érzékelt anomáliát határozottabban szóvá tegyék. A szülők elfoglaltsága és munkája igen lényeges tényező. Teljesen hamis az a nézet, hogy az anya maradjon otthon — úgymond, ez a megoldás. A főzőkanál elmélet azért nem járható út, mert a munkáskézre szükség van, de a csalódoknak is szükségük van a keresetre. Most már eljutottunk oda, hogy lassacskán gyarapodnak munkás-, parasztcsaládok: szépülnek az otthonok, több évre szóló tervek alapján vetik meg szorgalmas munkával a jobb családi életkörülmények alapját. S azt hiszem, az a legfontosabb, hogy a nő, az anya semmivel sem paszszívabb eleme a társadalomnak, mint a férfi. Az is természetes, hogy a dolgozó anyák heyzetén javítani kell. Ezt az érthető társadalmi szükségletet sokoldalúan próbálja kielégíteni az állam. A munkaidő csökkentésének fokozatos bevezetése adja majd e tekintetben a legtöbbet. Az iskolákban a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeit nem engedik elkallódni — remélhetőleg — egyetlen iskolában sem. D

e mégsem ez a kérdés lényege. Ennél sokkal mélyebben fekvő, összetettebb életgondot feszegetünk. A gyereknevelésben nem matematikát s nem nyelvtant értek én a családban. Még csak nem is alapos leckekikérdezést — ami persze nem árt. A család nevelő ereje, jellemformáló hatása, utolérhetetlenül erős erkölcsi ereje; a család életének milyenségében van. Abban a légkörben és szülői magatartásban, amely körülveszi a gyereket. Erős, egymásért küzdő, egymást tisztelő, erős kötelékben élő gyerek szellemi ós lelki élete ebből úgy merít, mint szomjas ember a forrásból. Az apa és az anya példakép; ők becsületesek, egyenes jelleműek, humánusak, életerő és tettvágy terjed körülöttük; a gyerek tisztelettel és szeretettel veszi körül őket. Olyan szeretne lenni, mint az apja vagy az anyja. A családi légkör őszintesége, az egymásközti, s a család és a társadalom közötti őszinteség — egyenes jellemet, őszinte viselkedést plántál a gyerekbe. A mi gyerekeink nagy többsége igen becsületes, tisztességes. Nem látszatra, hanem gondolkodásmódjában, életérzésében és munkájában. Bizonyos értelemben a gyerek magatartása, viselkedése tükörképe a családi állapotnak is. Csakhogy a családok ezeket a körülményeket és tényezőket nem kezelik megfelelő tudatossággal. Holott ez nem csak és nem is elsősorban iskolai végzettséggel összefüggő kérdés: a családi élet összetartó erejének és tisztaságának tudatos őrzésére és gyarapítására sokkal nagyobb szükség van, mint gondolnánk. A felelősség a családért és a gyerek sorsáért, jövőjéért, ez tudatos munkát igényel a szülőktől. Van persze más vetülete is ennek a szerintem igen nagy horderejű témának. (Nem is egy rövid írásba illő probléma kör ez.) A társadalmi átalakulás, egy új berendezkedés világnézete, erkölcsisége, 8 korábbiak legyőzése útján válik meghatározóvá. Senki sem állíthatja, hogy a régi, talaját vesztett világnézet, magatartás és szokás stb. nem tényező már. De igen, s nem „általában", hanem az egyes emberben, tehát a családban. A lehúzó, beteg, életcél nélküli, vagy a „mindent elérni", vagy a „csak én, az én gyerekem boldoguljon, tőlem a többi megdögölhet" — felfogás, magatartós, családi légkör megvan és még még erősen tartja magát. Ez is hatással van a gyerekre — sajnos — nagyon rossz hatással, mert a legerősebben ható nevelőkörnyezetből, a családból árad. A gyerek ezt kapja otthon, és ezt tartja igaznak, szentnek, hiszen legnagyobb hatású nevelőjétől: apjától, anyjától látja, hallja, tanulja. J

elentéktelennek tűnő kis példákon bizonyítom ezt. Az apa otthon elmondja mindenféle csirkefogónak esetleg az elvtársát vagy a főnökét a családban. Másnap találkoznak a „csirkefogóval", és az apa előkelő modorban üdvözli, s a mellette bandukoló gyerek azonban elfordítja a fejét, és nem köszön. Erre az apától nagy szidalmat, esetleg a nyomaték kedvéért egy pofont is kap „neveletlenség" címén. Mit gondolhat ez a gyerek akkor, vagy későbben az apjáról? A felnőttek társadalmi érintkezési módjáról? Valósszínűleg azt, hogy az apja elég hitványka jellemű, vagy azt, hogy felnőtt korban úgy illik viselkedni, ahogy az apja — bár lehetséges, hogy azt is elképzeli, érdemes leköpni ezt a felnőtt kori viselkedést A gyerek azt tanulja az iskolában, hogy lopni bűn. De tudja, hogy az apja suttyomban hordja a tsz szalmáját a házíajibá alomnak. Csak azt nem tudja, hogy most ki mondja, ki cselekszi a helyeset. Lehet, hogy soha sem tudja meg. s követi az apja példáját. De ugyanez az apa talán a gyerek jelenlétében feláll egy összejövetelen vagy valamilyen gyűlésen, ós a becsületességről mennydörög. A gyerek lépten-nyomon hallja, hogy kiegyensúlyozott, tisztességre törekvő világban él. Az ő hazája szép, becsületes munkával lehet boldogulni benne. De otthon a külföldi rádióadásokat hallgató apja mellett ül, aki a nyugati adásokat jól megmagyarázza. Nesze neked, nevelődjél szegény gyerek, olyan cinikussá, amilyenné csak lehet ilyen körülmények között! Talán felesleges bizonygatni tovább, hogy a család nevelő hatását, ennek elsődlegességét nem lehet felváltani a pedagógus, másként szólva a társadalom elsődleges felelősségével. Sokkal jobb hangsúlyt kell adnunk a családi nevelésnek a jövőben, mint a korábbi esztendőkben. Fejlődő etikánk már régen kilépett az elméleti szférából. Alkalmazható ilyen kérdésben is, most már társadalmi méretekben. Rendelkezünk megfelelő szervekkel, szervezetekkel, felkészült emberekkel. Én nagyon időszerűnek tartom » családi élet etikai kérdéseinek alaposabb vizsgálatát és a család felelősségének okot propagálását. Nem hiszem, hogy akár egyetlen tanár, tanító, nevelő félreértene. Az ő felelősségük az iskolai nevelésben és az iskolai ismeretanyag elsajátíttatásában egyáltalán nem csökkenthető. Ellenkezőleg: pedagógiájuk hatékonyabbá válik. Mélyebben, célszerűbben és eredményesebben foghatnak a gyerekek jellemének, lelkének, életfelfogásának alakításához. Kevesebb lesz, kisebb területre szorul az egészségtelenül ható szellemi, morális tényező. Igaz, mi nem tehetünk szemrehányást senkinek. Hiszen gyerekeinkre rosszat mondani nem lehet; summázcuttan összehasonlíthatatlanul nagyobbak erényeik, mint gyengeségeik. S az is igaz, hogy 3 gondolkodásban, érzésekben, szokásokban a régi rossz makacsabban ellenáll, mini gondoltuk ezelőtt néhány esztendővel is. Itt. nem használ a türelmetlenség. Csak a széles körű megalapozott szellemi, gazdasági tevékenység hoz mélyebbre hatóan további eredményeket a gondolkodásban, magatartásban egyaránt. A

család ereje a legerősebben ható pedagógia a gyerek jellembeli formálásában. Szülőt munkaközösségekben már most indokolt beszélgetni ezekről a kérdésekről. S tisztázni azt, hogy itt nem leckekikérdezésről van szó, hanem olyan családi atmoszféráról, amelynek megteremtése a szülők, testvérek jellemén, erkölcsiségén, becsületes életfelfogásán múlik — hiszen abból táplálkozik. Szombat, 1967. február 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5