Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-09 / 34. szám

á megye mezőgazdaságának 1967. évi feladatai írta: Szabó Sándor A megyei pártbizottság 1966. december 21-1 ülésén nem csak az 1966. évi gazdálkodást ele­mezte, hanem megvitatta és jóváhagyta az 1967. évi feladatokat is, amelyeket a nyilvánosságra hozott állásfoglalás tartalmaz. A megyei párt­bizottság abból indult ki, hogy a népgazdaság további fejlődésének fontos feltétele a mezőgaz­dasági termelés növelése. Ezt követeli meg a lako66ág megfelelő élelmiszer-ellátása, az ipar növekvő mezőgazdasági nyersanya g-szükségle­tének kielégítése és a mezőgazdasági export to­vábbi fejlesztése is. M ndezek, valamint a reális lehetőségek fi­gyelembevételével határozta meg a megyei pártbizottság, hogy 1967-ben, az elmúlt évhez viszonyítva, a mezőgazdasági termelést 2—3, a különböző termékek felvásárlását pedig 3 szá­zalékkal kell növelni. Ügy gondoljuk, hogy a termelési és felvásárlási célkitűzések reálisak, a megye mezőgazdasága rendelkezik teljesíté­sük feltételeivel. Abból indulunk ki, hogy me­zőgazdasági üzemeink: állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink az 1967-es évet jobban megalapozták, az év jó előkészítése sikeresen megtörtént. Az elmúlt őszi kedvező időjárás, amely páro­sult a mezőgazdasági dolgozók és vezetők fe­gyelmezett munkájával, lehetővé tette, hogy a kenyérgabona-vetést a tervezettnek megfelelő­en, jó minőségben elvégezzék. Az őszi mély­szántást állami gazdaságaink teljes egészében, termelőszövetkezeteink pedig döntő többségében befejezték. Ez évben tovább javulnak az önálló gazdálkodás feltételei is, amelyek kihatása szin­tén elősegíti a feladatok teljesítését. A pártbizottság állásfoglalása az 1967. évi feladatok közül kiemeli, hogy a megye mező­gazdaságának továbbra is egyik legfőbb felada­ta, hogy a tervezett mértékben hozzájáruljon a népgazdaság kenyérgabona-szükségletének ki­elégítéséhez. Ez nem csak gazdasági, de nagyon fontos politikai kérdés is. Ezt a feladatát me­gyénk mezőgazdasága az elmúlt évben nem tel­jesítette. Gazdaságaink azonban okultak a ta­valyi tapasztalatokból, és ősszel a kenyérgabo­nát időben és a tervezett területen elvetették. Ezzel azonban a termelés feladatai még nin­csenek megoldva. A terület mellett biztosítani kell a lehető legmagasabb holdankénti hoza­mokat is. Ennek érdekében minden állami gaz­daságban, termelőszövetkezetben szükséges, hogy a télvégi és tavaszi növényápolásokat idő­ben és maradék nélkül elvégezzék. Most az a feladat, hogy gazdaságaink nagy gondossággal készüljenek fel a vetések téli és tavaszi ápo­lására, a vetések belvízmentesítésére, a fejtrá­gyázásra, a vegyszeres gyomirtás maradéktalan elvégzésére. E munkák elvégzése minden üzem­nek saját érdeke is, mivel a felvásárlási ár múlt évi felemelésével a kenyérgabona az üze­mek számára a leggazdaságosabban termelhető termékek egyike lett, ugyanakkor termelésének alakulása érzékenyen befolyásolja az üzemi be­vételeket is. A kenyérgabona mellett ez évben tovább kell javítani a többi növényi kultúrák termelési színvonalát. A tavaszi vetésű növények terme­lési feltételei is kedvezőbbek a múlt évinél. A legtöbb növényféleség jól előkészített mélyszán­tásba vethető. Az előfeltételek tehát adva van­nak, de ennek párosulnia kell az időben és jó minőségben történő vetéssel, megfelelő növény­ápolással és veszteség nélküli betakarítással. A mezőgazdasági termelés növelésé­nek egyik fontos feltétele a szilárd takarmány­bázis megteremtése. Az állatállomány mennyi­ségi és minőségi emelkedése a növénytermelés­től nagyobb mennyiségű és jobb minőségű ta­karmány előállítását követeli meg. Eddigi ta­karmánymérlegeink különösen abraktakarmány­ból még mindig hiányt mutatnak. A hiány első­sorban fehérjetakarmányok tekintetében a leg­szembetűnőbb. Őszintén megmondhatjuk, hogy takarmánytermesztésünk sem mennyiségben, sem minőségben nem felel meg a követelmé­nyeknek, és legfőbb akadályát jelenti az állat­állomány és az állati termék hozamok nagyobb arányú emelésének. A takarmánybázis megteremtésének egyedül járható útja az egységnyi takarmánytermő terü­letről — szántóról, rétről, legelőről egyaránt — a lehető legtöbb és legjobb takarmányt bizto­sítani. Számos állami gazdaságban és termelő­szövetkezetben évek óta 25—30 mázsás kukori­ca- és lucernaszéna-hozamokat érnek el hol­danként, ugyanakkor hasonló adottságokkal rendelkező gazdaságok jóval a megyei átlag alatti terméseredményeket hoznak. Magas ter­mésátlagok úgy érhetők el, ha a szántóföldi takarmánynövények termesztésében is érvénye­sülnek a növénytermesztésben bevált korszerű, nagyüzemi módszerek: a jó talajerő-gazdálko­dás, optimális növényállomány, kedvező talaj­előkészítés, szakszerűen és gondosan elvégzett vetés, a korszerű és hatásos növényvédelem, va­lamint növényápolás. Különösen nagy gondot kell fordítani két legfontosabb takarmánynövé­nyünk, a kukorica és a lucerna termesztésére. Indokolt, hogy gazdaságaink ez évben is to­vábbi erőfeszítéseket tegyenek rétjeik, legelőik feljavítására, terméshozamuk emelésére. A Dél­alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Tudo­mányos szakembereinek segítségével már az el­múlt években is több állami gazdaság és terme­lőszövetkezet ért el jelentős eredményeket e té­ren. Az a tapasztalat, hogy a talaj termőképes­ségének javításával, öntözéssel, vízrendezéssel, a hasznos fűállomány arányának javításával a hozamokat többszörösére lehet növelni. Ezért azt javasoljuk, hogy gazdaságaink használják ki az intézet által nyújtott segítséget a rét és legelők hozamának növelése érdekében. A belföldi és exportszükségletek kielégítése érdekében további jelentős előrehaladást kell elérni a zöldségtermesztésben. A kisebb mérté­kű területfejlesztés mellett a legfontosabb fel­adat a hagyományos kertészeti kultúrák — a makói hagyma, a szegedi fűszerpaprika, a szen­tesi zöldség — termesztési színvonalának növe­lése. Ez évben az illetékes szervekkel, vállala­tokkal szorosan együttműködve növelni kell a termelés biztonságát, javítani az átvételi és értékesítési feltételeket; több figyelmet kell for­dítani a növényi betegségek és kártevők elle­ni fokozottabb védekezésre. A hatékony véde­kezésen, valamint a megfelelő növényápolási munkák elvégzésén múlik a jó minőségű és mennyiségű termékek előállítása; ez pedig min­denkinek érdeke. Gyümölcsből és szőlőből ez évben nem szá­molunk jelentősebb telepítésekre. Itt most a fő feladat a hiányos, megritkult telepítések pót­lása, valamint az elmaradt járulékos beruházá­sok realizálása és a szakszerű ápolási, növény­védelmi, növény-egészségügyi munkák elvégzé­se. A jelenlegi időjárást és az előrejelzést figye­lembe véve ez évben is belvizes tavaszra szá­mítunk. Ezért valamennyi gazdaságnak, a víz­ügyi igazgatóságnak, a vízügyi társulásoknak egyaránt fontos feladatuk, hogy már most gon­doskodjanak a kezelésükben levő csatornák rendbehozataláról, mindenhol biztosítsák a bel­vizek szabad lefolyását. Ott, ahol a csatorna­rendszerrel a belvíz elvezetése nem oldható meg, a réteken és legelőkön alakítsanak ki a víz befogadására alkalmas gyűjtőket. Most még viszonylag kevés költséggel milliókat lehet meg­menteni a későbbiek folyamán előadódható ká­rokból. A lakosság Igényeinek egyre jobb kielé­gítése és az exportfeladatok teljesítése érdeké­ben 1967-ben növelni kell az állattenyésztés színvonalát, az állati termékek termelését. A legnagyobb figyelmet a minőség javítására, a termelékenység fokozására, a takarmányértéke­sülés javítására, a hizlalási idő csökkentésére kell fordítani. A teendők szinte minden gaz­daságban mások és mások, erre receptet adni nem lehet. A sertés- és kocaállomány, valamint a tehénállomány 1966. évi csökkenése miatt kü­lönösen fontos, hogy 1967-ben a gazdaságok sokoldalú intézkedéseket tegyenek a tehén- és kocaállomány számszerű növelésére. A megle­vő beruházási eszközeiket e cél érdekében használják fel. és a célnak megefelelően hasz­nosítsák a meglevő koca- és tehén-férőhelyeket is. Az állattenyésztés és állattartás fejlesztése elsőrendű népgazdasági érdek, hiszen közvetle­nül összefügg az életszínvonal emelkedésével és külkereskedelmi mérlegünk alakulásával. Sőt, az 1966 év eleji árrendezés után az állattenyész­tés elsőrendű szerepet játszik a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok jövedelmezőségé­ben. A termelési és felvásárlási célkitűzések telje­sítésében továbbra is fontos szerepük van a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak és az egyéb gazdaságoknak is. A háztáji gaz­dálkodás és árutermelés segítése nemcsak gaz­dasági, hanem fontos politikai feladat a továb­bi időszakban is. Ezért a termelőszövetkezetek vezetőinek több gondot kell fordítani a háztáji gazdaságok árutermelésének fejlesztésére. Minden állami gazdaságnak és termelőszövet­kezetnek a termelési feladatok teljesítése érde­kében fontos feladata, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket mindenütt hasz­nosítsák. Egyetlen hold terület se maradjon parlagon. A mezőgazdasági termelés feltételei 1967-ben tovább javulnak. Az elmúlt évinél több műtrá­gyát használhatnak fel gazdaságaink. Javul a gépellátás, több mint 50 darabbal növekszik a kombájnok száma. A gazdaságok ez évben is több traktort, szállítóeszközt és egyéb gépet vá­sárolhatnak, előreláthatóan több lesz már bizo­nyos fontos betakarítási és speciális gépekből is. A rendelkezésre álló gépi kapacitásnak az ed­digieknél jobb kihasználásával is tovább növel­hető a gépi munkák aránya. Remélhetőleg ja­vulni fog az alkatrészellátás is, bár zökkenő­mentes ellátásra még ez évben sem számolha­tunk. Ami a mezőgazdasági termékek felvásárlását illeti, az a cél, hogy a különböző termeltető és felvásárló vállalatok és a termelő üzemek, ál­lami gazdaságok és termelőszövetkezetek között valóban a népgazdaság és egymás érdekeinek fi­gyelembevételével javuljanak a kereskedelmi kapcsolatok. Minél több és olcsóbb mezőgazda­sági termék jusson el a fogyasztókhoz. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink töre­kedjenek a piaci igények jobb kielégítésére, ke­ressék, kutasisák a jövedelmezőbb, hatékonyabb gazdálkodás lehetőségeit, feltételeit. Egyet kell érteni a szövetkezetek azon törekvésével — még ha ennek jelenleg akadályai is vannak —, hogy áruik jelentős részét exportra feldolgozva, köz­vetlenül az exportáló vállalattal megkötött egyenrangú szerződés keretében értékesíthessék. Ez évben a nagyüzemi gazdaságoknak tovább kell szélesíteni a különböző mellék- és segéd­üzemági tevékenységeket, mindazokat, amelyek feltételei a gazdaságokban biztosíthatók, és amelyek tevékenységére a lakosság, illetve a népgazdaság igényt tart A teremtő üzemek bátran kezdeményezzenek a különböző ipari üzemekkel, vállalatokkal való szorosabb koope­ráció, a munkaerő lehető leghatékonyabb ki­használása, a teljesebb foglalkoztatottság, vala­mint a jövedelem növelése érdekében. A mezőgazdasági termelés fejleszté­sét már eddig is nagymértékben elősegítették az elmúlt években tett intézkedések: mint egyes cikkek felvásárlási árának rendezése, a terve­zés korszerűsítése, az amortizációs alap beveze­tése. A párt IX. kongresszusán elfogadott, a mezőgazdaságra vonatkozó határozatok megfe­lelő biztosítékot nyújtanak az elkövetkező idő­szakban a mezőgazdaság még gyorsabb ütemű fejlődéséhez. Az új nyugdíjrendszer, az általá­nos hitelrendezés, a teljes körű amortizáció be­vezetése mind egy-egy lépés az önálló vállalati jellegű gazdálkodás feltételeinek kialakításához. Mezőgazdasági üzemeink bátrabban és jobban használják ki azokat a lehetőségeket, a külön­böző gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyek az üzemi önállóságuk növelésére, gazdálkodásuk feltételeinek javítására irányulnak. Mivel a termelőszövetkezetek nem tervkőtele­zettek, ezért az a javaslatunk, hogy az 1967-es termelési és pénzügyi tervek kialakításánál ve­gyék figyelembe a mezőgazdaság előtt álló ter­melési feladatokat, célkitűzéseket, és gondos­kodjanak a saját adottságaiknak legjobban megfelelő termelési szerkezet kialakításáról. Ez évi feladataink teljesítésének feltétele a mezőgazdasági dolgozók öntudatos, fegyelme­zett munkája. A termelés fejlesztését, feladatait elsősorban a szocialista nagyüzemek; állami gazdaságok, és termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei, az állami gazdaságok dolgozói és a termelőszövetkezetek tagjai valósítják meg. Ennek érdekében azonban tovább kell növelni azokat a követelményeket, amelyeket a szocia­lista nagyüzemek kiépítése, a termelés növelése feladatainak teljesítése, az üzemek vezetőivel és dolgozóival szemben támasztanak. Az állami gazdaságok igazgatói és a termelőszövetkezeti elnökök tevékenységének megítélésénél a hang­súly az emberekkel való bánni tudásra, a szer­vezőkészségre, a legfőbb közgazdasági ismere­tekre, az elvi határozottságra kell helyezni. Ez azért is fontos feladat, mert az önálló vállalati jelleggel működő szövetkezet elképzelhetetlen határozott jó vezetés nélkül. Feladataink, célkitűzéseink nem valósíthatók meg, az anyagi érdekeltség, a munka szerinti elosztás következetes alkalmazása nélkül. Az elmúlt évek tapasztalatai is bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének egyik mozgató rugója az anyagi érdekeltség helyes, céltudatos alkalmazása. A tudomány és techni­ka vívmányainál szintén csak akkor érhetjük el a kívánt eredményt, ha azok az emberek, akik azt a gyakorlatban alkalmazzák, anyagilag érdekeltek a jobb eredménynek elérésében. A mezőgazdaság területén is elő kell segíteni mindazt, ami biztosítja a megnövekedett felada­tok megoldását; a mezőgazdasági termelés, az árutermelés növelését, a gazdaságosabb terme­lés feltételeinek megteremtését. A termel' sí feladatok mellett ez évben a termeiőözövetKezeteket érintő társadalmi, szervezeti feladatok is vannak, amelyek meg­valósítása kihatással lesz az egész termelőszö­vetkezeti mozgalomra. Mint ismeretes, ezekben a napokban jelölik a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok közgyűlésükön a küldötteket a termelőszövetkezetek megyei ta­nácskozására, ahol megválasztják majd azokat, akik az év áprilisában összeülő I. termelőszö­vetkezeti kongresszuson megyénket képviselik. Itt megtárgyalják a szövetkezeti mozgalom po­litikai, szervezeti és gazdasági helyzetét, a ter­melőszövetkezeti törvény, a földjogi törvény irányelveit, az országos termelőszövetkezeti ta­nács és a területi termelőszövetkezeti szövetsé­gek alapszabály-tervezetét. A kongresszus után kerül sor a termelőszö­vetkezetek területi szövetségeinek létrehozásá­ra. A szövetségek megalakulása elé jelentős vá­rakozással tekintenek a szövetkezeti tagok, a szövetkezetek vezetői és a társadalmi, gazdasági életünk szervei is. Mindenekelőtt azt szükséges hangsúlyozni, hogy a szövetségek a gazdaság­irányítási rendszer továbbfejlesztésével össz­hangban kialakított társadalmi szervezetek lesz­nek. A szövetségek jellegét a szövetkezeti de­mokrácia, az önkéntesség elve, valamint a ter­melőszövetkezetek vállalati és társadalmi jel­lege határozza meg. Ennek megfelelően a szö­vetségek a termelőszövetkezetek demokratiku­san választott szervei, amelyek a bennük ön­kéntesen tömörült szövetkezeteknek és a szö­vetkezetek tagjainak társadalmi, érdekképvise­leti és együttműködési szervezetei. A területi szövetségek a teljes egyen­jogúság alapján működnek együtt az állami és szövetkezeti vállalatokkal, intézményekkel Azt akarjuk, hogy a termelőszövetkezetek szövetségei minden tevékenységükben hatéko­nyan képviseljék a magyar szövetkezeti moz­galom érdekeit, és munkájukkal segítsék elő a mezőgazdaság fejlődését. Import helyett A Szegedi Szerszámkovács Ktsz több mint 13 millió forint értékű különféle szer­számot exportált tavaly. Nagy sikert aratott a Bel­giumban, Nyugat-Németor­szágban forgalomba hozott különleges autószerelő-fogó, amelyből mintegy 70 ezret készítettek. Külföldön és bel­földön egyaránt népszerű műanyag-szigetelésű oldal­csípőből százezres sorozatot értékesítettek. A „szerszámos" ktsz 1967­ben tovább növeli exportját, sőt, a bevált és hagyományos termékeken kivül új áru­cikkekkel jelentkezik. Olya­nokkal, amelyeket eddig a hazai ipar nem gyártott, amelyekből importra szorul­tak a megrendelők. Többek között bőrdíszműves és ci­pész szerszámokat állítanak elő. Ezekből az első, kísér­leti darabok már elkészültek, s a sorozatgyártás is megin­dult. Magyarországon egyetlen üzem sem készített eddig Stayer-satukat — a ktsz az új üzemház felépítése után, a harmadik negyedévben már három különböző méretű ilyen kovács szerszámot ké­szít flpednak a tiszai mellékfolyók A Tisza megáradt mellék­folyóin viszonylag gyors apa­dás kezdődött. A Fekete­Körösön és a Fehér-Körö­sön első fokra enyhítették az árvízvédelmi készültséget A Berettyón honvédségi és vízügyi osztagok robbantá­sokkal aprítják a jeget. A Tiszán csökkent a jég­páncél felülete. A Tiszalök feletti szakaszon helyenként több kilométeres víztükör­től foltos a jégtakaró, a víz­lépcső és Szolnok között már nincs jég, s az utolsó 270 kilométeres szakaszon is megszakításokkal áll a jég. Az olvadás következtében fokozódott a belvízi elön­tés. Hétfőtől szerdáig újabb 40 000 holdat borított el bel­víz, s így már mintegy 230 000 holdon áll víz. Eb­ből több mint 130 000 hold rét és legelő. (MTI) A Jupiter, a Vénusz és a Föld Érdekes tudományos felte­vést dolgozott ki a naptevé­kenységről és annak idő­szakos változásairól Németh Tivadar fizikus, az Orszá­gos Meteorológiai Intézet osztályvezető-helyettese. Eszerint a napfoltok volta­képpen olyan ár-apályszerű jelenségeknek tekinthetők, amelyeket a Nap és a boly­gók közt fellépő tömegvon­zás vált ki. Amikor ugyan­is a bolygók a Nap felől nézve nagyiából egy vonal­ban helvez.kednek el — ..együttállásban" vannak — összegeződő tömeghatásuk a Nap-beli atomreakció által keltett erőkkel együtt a nap­foltok szinte vulkánkitörés­szerű jelenségét váltják ki. Minthogv az egves bolygók hatásának mértékét töme­gük és a Naptól való távol­ságuk határozza meg, leg­nagyobb jelentősége ebből a szempontból a Jupiternek, azután a Vénusznak, harma­dik helyen pedig a Földnek van. A tengerpartot összekötő Duna-híd A Fekete-tenger romániai partszakaszára gépkocsival utazó turisták eddig csak komp segítségével juthat­tak keresztül a Dobrudzsát keresztül szelő Dunán. A ro­mán kormánv most úgy dön­tött. megépíti a Oiurgenit Vadul Oi-val összekötő Duna­hidat Csütörtök, 1967. február 9. OEL-MAGIARORÍZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents