Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

Egv TorlntbűI - tíz A kőolaj és a földgáz ré­szesedése az ország energia­ellátásában 1965-ben már el­érte a 28 százalékot, a har­madik ötéves terv végére pe­dig megközelíti, sőt esetleg •elül is múlja a 40 százalé­kot. Az ásványi nyersanya­gok kutatására rendelkezésre •lió teljes összegnek több *iint 70 százalékát szénhid­»ogén-kutatásra fordítják, de megéri: a kutatásra fordított minden egyes forint 10 fo­rint értékű szénhidrogénban terül meg. Új közraktárak A népgazdaság évente im­már félmilliárd forint körüli Összeget költ új raktárakra. Az új létesítmények közül a legnagyobb a csepeli szabad­kikötő háromezer vagon be­fogadóképességű tranzitrak­tára, de új közraktárakat helyeztek üzembe Szajolon, Szabadbattyánban, Rákospa­lotán, Miskolcon és Pécsett *s. Legutóbb új raktárakat adtak át a VTRGY készárui­nak, a Diósgyőri Gépgyár exportáruinak befogadására. Az idén folytatódnak az építkezések, a Diósgyőri Gép­gyár készáruraktára tízmillió forintos költséggel épül. Gyü­mölcstárolókat létesítenek Makón, Zalaszentgrotón, Mis­kolcon, Győrött, Szolnokon és más helyeken. Készülnek a győri s a bajai közraktárak tervei. Ezekben felépülésük után közúton, vasúton és vf­ziúton közvetlenül szállít­hatják az árut. Kezdődik a téglaszezon A Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat üzemeiben befejezéshez közeledik a téli nagyjavítás. Február 20-ra minden üzem startra készen áll, s ha az idő is engedi, azonnal megkezdődik a téglagyár­tás. Ebben az esztendőben 124 millió da­rab nyerstéglát és 111 millió darab ége­tett téglát gyártanak a szegedi és a Csongrád megyei téglagyárakban. A helyi téglaipar egyik legjelentősebb beruházása a szegedi l-es számú gyár új­jáépítése. Az építkezésre 37 millió forin­tot költenek, amelyből teljesen moderni­zálják a gyárat. Itt építik fel hazánk má­sodik téglaégető alagút-kemencéjét és ez lesz az első földgáztüzelésű kemence. A szegedi üzemben már lebontották a régi szárítószíneket és az 5000 négyzetméteres színt a makói téglagyárban építik fel. Ez­zel a makói gyár termelése 3 millió da­rabbal növekedhet az idei esztendőben. 37 MILLIÖT KÖLTENEK A SZEGEDI 1-ES TÉGLAGYÁRRA A téli időszakot arra is felhasználták, hogy több gyárat korszerűbb technikával láttak el. A hódmezővásárhelyi téglagyár­ban felszerelték az NDK-ból vásárolt vá­kuumprést, amely lehetővé teszi, hogy Vásárhelyen is gyártsanak elegendő meny­nyiségű üreges téglát. Újdonság lesz, hogy a vállalat több üzemében készítenek 10 centiméter vastagságú válaszfaltéglákat is. A jövő téglagyárának tervei is készül­nek, s még ez évben befejezik a 110 mil­liós beruházással felépülő új szentesi gyár terveit. A szentesi üzemben három darab alagútkemeneét építenek fel, s itt évente 54 millió darab téglát gyárthatnak. Az új üzem nemcsak hazánk legkorszerűbb tég­lagyára lesz. hanem európai viszonylatban is a legnagyobbak és a legkorszerűbbek közé tartozik majd. Halló, taxi! Eredményes esztendő után A szegedi Felszabadulás Tsz zárszámadó közgyűlése a Vörös Csillag Moziban A szegedi Felszabadulás Tsz gazdái kedden délelőtt a Vörös Csillag moziban tartották meg az 1966-os gazdasági év zárszámadó közgyűlését. Árendás György elnök összefoglaló beszá­molója után Szilágyi Ernő ró hibákat. A közös jöve­delem felosztását, a szövet­kezet pénzügyi helyzetét pe­dig Kóréh Zoltán főkönyve­lő ismertette. A három beszámolóból egyhangúan az derült ki, hogy a tavaly tavaszi sú­főagronómus sok adattal bi- lyos belvízkárok ellenére is zonyítva elemezte az egy­éves termelési munka ered­ményeit és a kijavításra vá­Oz Opus Pacis és a Béketanács katolikus bizottságának nyilatkozata Az Opus Pacis intéző bi- zunk és államunk jó vlszo­zottsága és az Országos Bé- nyának fenntartását és fej­ketanács katolikus bizottsága lesztésót teszik könnyebben kedden együttes ülést tar- elérhetővé. Mindezek mérle­tott, amelyen részt vett a gelésével abban a tudatban püspöki kar több tagja is. készülünk a képviselő- és ta­Az ülés résztvevői egyhangú nácstag-választásokra, hogv határozattal nyilatkozatot fo- ez — elvi állásfoglalásként gadtak el, s ebben többek kö- — ennek a politikának a zött hangsúlyozták: „Katolf- helyeslését, - elfogadását és kus meggyőződésünkre hall- előmozdítását jelenti, ugyan­gatva veszünk részt továbbra akkor pedig — a legalkal­is a vietnami háború meg- masabbaknak ítélt személyek szüntetését elősegítő törekvé- képviselővé, illetve tanács­sekben és szolgáljuk —imá- taggá választásával — gya­inkkal. felvilágosító szavunk- korlati hozzájárulás is e po­kal, anyagi áldozatainkkal — litika megvalósításához", e sokat szenvedett földön a „Békét és fejlődést akaró papjaink és hiveink legyenek béke diadalát". köszőntlSk népünk'^thatáro- ^k Állásfoglalásnak bi­zásait, amelyek a szocializ- zonyítói" — hangsúlyozta mus továbbépítését, egyhá- egyebek között a nyilatkozat. a paraszti összefogás újabb szép sikert hozott a Felsza­badulás Tsz-ben. A 25 mil­lió 799 ezer forint tervezett árbevétellel szemben végül is 28 millió 507 ezer forint volt a tsz-nek a közös mun­kából származó jövedelme. A legsúlyosabb vesztesé­gek főleg időjárási okokból a szántóföldi növényter­mesztést érték. 1 millió 888 ezer forint hiányt mutat a növénytermesztés mérlege. A hiány elsősorban a rizs­termesztés ered. 14 mindössze 4,8 mázsa sikerült betakarítani hold átlagában. E veszteség­nek — azon túl, hogy kü­lönféle nehézségek miatt megfelelő talajmunkát sem tudtak biztosítani — nö­vény-egészségügyi okai vol­tak. Szükség lett volna a kártevők elleni védekezés­hez növényvédő repülőgé­pekre. Az illetékes növény­egészségügyi szolgálat gé­pei azonban többszöri ígé­ret ellenére sem érkeztek meg. KERDESEINK: Társulhatnak-e az utasok? — Honnan lehet hívni ? —• Milyen szabályok vannak a tarifára? — Lesz­nek-e új taxiállomások? A károk ellenére « tagság közösböl származó jövedel­me lényegeden nagyobb lett a tervezettnél. A dolgozók személyes jövedelmére ösz­szesen 8 millió 720 ezer fo­rintot terveztek kifizetni, ténylegesen pedig 9 millió 190 ezer forint készpénzt és terményt osztottak, illetve osztanak fci Ezen felül a tsz 1 millió 500 ezer forint­tal segítette rászoruló öreg és beteg tagjait, 400 ezer fo­rintot pedig betegsegélyezés címén fizettek ki. A tsz összes vagyona meg­haladja a 37 millió forin­tot, s ebből 24,5 milliót kép­visel a tehermentes vagyon­rész. 5 ezer 626 holdon foly­tattak közös művelést, s az egy családra jutó átlagjöve­delem 15 ezer 736 forint lett. E statisztikai szám veszteségeiből ózonban a csupán alkalom­mázsa helyett szerűen dolgozókat is ma­rizst gába foglalja. Viszont azok 430 a gazdák, akik 200 vagy an­nál több munkanapot dol­goztak a közösben 20—40 ezer forint közötti jövede­lemhez jutottak. A vita so­rán felszólalt többek kö­zött Papp Gyula, a megyei jogú városi tanács vb-elnök­helyettese is. A városi párt­bizottság és a városi tanács vb nevében őszinte elisme­rését fejezte ki a jő szövet­kezeti munkáért, s gratulált a sikerekhez. Cs. J. Lapunk január 20-i számá­ban Társulás a taxiban cím­mel E. T. szegedi olvasónk panaszát írtuk meg. Azt ki­fogásolta, hogy bár utastársa kifizetett 16 forint fuvardí­jat, ő tovább utazott, s a fuvar befejeztével a saját fuvardíján felül ugyanezt az összeget még egyszer megfi­zette. Józsa János, a 10. AKÖV forgalmi osztályának előadó­ja ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta lapunkat, hogy az említett esetben a taxi gépkocsivezetője szabálytala­nul járt el, s a többletkölt­séget a vállalat levélírónk­nak megtéríti. Mivel Szegeden kevés a taxi — számuk mindössze 30, 6 ezek közül átlag 18—20 van a városi forgalomban—, a tévedések, esetleges vissza­élések elkerülése végett ér­demes tudni néhány fonto­sább szabályt. Például a fu­vartársulással kapcsolatban azt, hogy azt a gépkocsive­zető nem kezdeményezheti, s csak a taxióra által muta­tott fuvardíjat kérheti az utastól. Ugyanakkor a taxit igénybe vevő mindaddig tár­sat vehet maga mellé, amíg férőhely (négy utasnak) van. A fuvardíj fizetésére vonat­kozólag az utasok egymás között tetszés szerint megál­lapodhatnak. A konkrét eset­ben az utasok nem voltak is­merősök, nem egyeztek meg, tehát a fuvar befejezése után új fuvart kellett volna kez­deni a hátralevő útra. Többen kifogásolták mar azt is, hogy a taxiirányító nem vesz fel nyilvános tele­fonról bejelentett taxirende­lést. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert gyakran felelőtlen egyének rendelésére hiába ment a taxi a megadott címre, ott nem volt, aki a fuvart vál­lalta volna. Jelenleg saját, vagy hivatali telefonról (hogy ellenőrizhető legyen vissza­hívással), ezenkívül a vasút­állomások forgalmi irodájá­ból és vendéglőkből lehet te­lefonon taxit rendelni. A vá­rosban levő kilenc taxiállo­máson kívül a 2. számú kór­háznál, a petöfitelepi autó­busz végállomásnál és a Vér­tanúk terén szándékoznak taxiállomást létesíteni a kö­zeljövőben. Sok esetben vitát okoz, hogy a személytaxiban le­het-e és milyen csomagot le­het szállítani? Tulajdonkép­pen csak személypoggyész szállítását teszi lehetővé az előírás, de mivel tehertaxi is kevés Szegeden (Összesen 11), átmenetileg személytaxival, illetve taxiban — külön cso­magdíj felszámítása nélkül — tv-készüléket, rádiót, mosó­gépet, egyéb hasonló holmit lehet szállítani, ha az nem szennyez, vagy nem rongál. A taxi fuvardíjának meg­állapításánál különbség van az l-es és 2-es díjtételek kö­zött. 2-es díjtételt kell fizet­ni 23 órától 5 óráig, továbbá a tarifahatáron kívül (oda­vissza), valamint napközben és belterületen is, ha eskü­vőre vagy temetésre előzete­sen meghatározott időpontra rendelték a taxit. Az l-es díjtételt — ami némileg ala­csonyabb — kell alkalmazni minden más esetben. Aa utas kérésére a gépkocsive­zető köteles nyugtát adni a fuvardíjról. K. 3. Gumi gyári szakiskola A szegedi Emergé gyár saját erőből képzi szakembe­reit A jól dolgozó, érettsé­gizett munkásoknak „házi'4 vegyipari technikumot szer­vezett, amely a Budapesti Petrlcs Lajos vegyipari tech­nikum kihelyezett esti tago­zataként működik. Az első osztály — szeptemberben in­dult 35 fővel — most készül első vizsgáira. A gumigyár! technikum tanmenetében géptan, tech­nológia, szerves- és szervet­len kémia, munkaegészségtan szerepel. A diákok két év alatt szerezhetnek középfokú technikusi képesítést. PesH esték Bíbor por Közönségünk nem sokat ismer az ír drámairodalom alkotásaiból. N .hány hónapja a szegedieknek alkalmuk volt megismerkedniök — a szabadkai népszínház előadá­sában — a fiatalon elhunyt kiemelkedő ír szerző, Bren­dan Behan A túsz című drámájával. Most pedig Buda­pesten, a Nemzeti Színház tartja műsorán az írek legna­gyobb drámaírójának, Sean O'Casey-nek a Bíbor por cí­mű darabját. Az előbbi a tragédia színeivel fest, az utóbbi vi­szont mulatságos vígjáték, mégis sok bennük a rokon­vonás. Légióként abban a szem...etben, ahogyan az íre­ket állítja elénk. Az íreket, akiknek igazi mivoltukról, szokásaikról, életükről, az igazat megvallva, csak nagyon homályos vagy csalóka el... ozelések élnek mifelénk. Természetesen az írek iránti rokonszenv, a szelíd, megértő szeretet az alaphang a darabban. Aminthogy azonban Behan, úgy O'Casey sem idegenkedik a gúnyo­sabb indítékú szituációktól, megjegyzésektől, hogy meg­fricskázza a nemzeti önérzetből nacionalizmussá dagadt és nevetségessé váló ír hazafiság torz hajtásait. A szíve per­sze így is honfitársaié, s ezek a fricskák inkább afféle elnéző, mosolygós intelmek. Ellenszenve teljes mérték­ben az angolok felé fordul, akiknek védelmére aligha ta­lál felmentést A rendhagyó komédiának jelzett darabban két dús­gazdag angol úr írországi, roskadozó kastélyt bérel ki, hogy helyreállítsák és ott időzzenek odavalósi kívánatos szeretőikkel, egy- virgonc fiatal lánnyal és egy még éppen fiatal hölggyel. Ezek az angol úriemberek a legváltozato­sabb körülmények közöitt, az ír munkások megvetésétől kísérve, csc./lenek-botlanak az ősi kastély inkább omlado­' zó, mint épülő falai között. ^Közben baratnőiket elhó­dítják, a csaknem népmesei hősökké magasztosuló, ír honfiak, akik ezúttal tisztes kőművesek képében jelennek meg a színen. Valami kedves naivitás uralkodik ezen a cselekmé­nyen, amelynek éie azonban nemcsak egyszerűen az an­golok, hanem a brit arisztokrácia, pénzmágnások ellen irányul — ha módjával is. Egyébként a cím is erre utal: elpusztul, porrá válik a dölyfös angol uralkodás bíoora. No, persze, csak az angolé!... A Nemzeti Színház megmarad annyinál, amennyit a szerző közvetlenül íelJ-inii elmondásra. Pedig egy-egy helyen talán markánsabb, határozottabb fogalmazás erő­síthetné az előadást. A biztos kezű és érzékű rendező, Both Béla, a színház igazgatója így is kitűnő előadást produkált. Az ír—angol ellentétek gyökereiből is megvillant valamit, s emellett pompás mulatságot nyújt a nézőnek. A hangvé­tel mindvégig szatirikus. Helyenként — a különben is rendkívül látványos két felvonásban — nem riad vissza a burleszk megoldásoktól sem. Mindezt azonban szigo­rúan a jellemzés szolgálatába állítva. A sokféle látványosság színpadra vitelével a rende­zőnek csaknem egyenértékű partnerévé vált a szcenikus és díszlettervező, a szegedi szabadtériről is jól ismert Bakó József, akinek számtalan technikai trükkel kellett dolgozni. (A nyílt színen dől ki a kastély egyik fala, zu­han be a tetőn egy építőmunkás, poroszkál be a legelő­ről egy tehén, stb.) Nem csoda, hogy a hatalmas mun­kát teljesítő műszakiak az előadás végén éppúgy meg­jelennek a függöny előtt, mint a színészek, s éppen olyan forró tapsot is kapnak. A színészek egyébként felszabadultan komédiáz­nak, de precíz művészi munkával. Különösen érvényesül ez az egyik angol urat megelevenítő Balázs Samu játéká­ban, akinél pompásabban karakírozott figurát aligha kép­zelhetünk el. A másik angol urat uinfcó László ugyancsak sok egyéni ötlettel kelti életre. A barátnőket Töröcsik Mari és Váradi Hédi nagy mókázó kedvvel és mórikázó nőiességgel játsszák végig. Kedves humorú alakítást ka­punk Rajz Jánostol egy ravaszkodó öreg munkásként; a fennsőbbséges ir hazai ság nevetséges megszállottját ál­lítja elénk Szirtes Ádám, s mondhatni az ír „őserőt" kép­viseli, a már csaknem romantikus ellenállhatatlanságú Avar István. Egy-egy ízes, találó figurát formál még a darabban Horváth József, Agárdi Gábor, öze Lajos, Dá­niel Vali, Verebély István. LÖKÖS ZOLTÁN A barlang Azzal kezdődik a József Attila Színház előadása, hogy a közönség elé kiáll az író-narrátor és bejelenti, hogy a darabot, amelyet a nézők látni fognak, nem tudta meg­írni. Ezért a színház az előadás után, kívánságra, vissza­fizeti a jegyek árát. Elméletileg legalábbis. A technikai lebonyolításra az igazgatóság ugyanis még nincs kellő­képpen felkészülve... És így tovább. Ilyen kedélyeskedő, haverkodó han­gon beszél az író-narrátor a közönséggel. Mintha egy ko­média v?"" -~v bohózat következne. Csakhogy maga a tulajdonképpeni darab, ez a századforduló Párizsában ját­szódó mű veres, kegyetlen, keserű és naturalista színek­ben gazdag dráma. Hogy jön ehhez az anyaghoz a nar­rátor később is visszatérő, sőt az egész előadást végigkí­sérő, már-már idétlen, mindenesetre a dráma hangvéte­lével mindig és minden-.éppen ellentétes kedélyeskedés? Sehogy. A színpadtechnika, a darabcsinálás világhírű nagymestere, a francia Anoulh ezúttal — bocsánat a ki­fejezésért — alaposan melléfogott. Nemcsak ezzel a stílustalan keretjátékkal. Azzal is< hogy a drámát, mely dramaturgiai felépítését, konst­rukcióját tekintve szigorúan hagyományos, az időrend szempontjából felforgatta: a cselekmény például a befeje­zéssel, a véggel kezdődik. Anouilh írói egyéniségének — eddigi művei a bizo­nyítékok erre — legjobban a dráma hagyományos formái felelnek meg. Az a drámai rend tehát, ami a klasszikus hagyományokból szervesen nőtt ki. Ezt a művet, a Barlan­got nézve úgy tűnik, mintha a francia szerző tévedés ál­dozata lett volna. Csakugyan azi hinné Anouilh, hogy a neki olyan kedves tradicionális formákban nem lehet mo­dernet, korszerűt nyújtani? Hogy ha mai akar lenni, fel kell forgatnia ezeknek a formáknak a rendjét? Ráadásul így: felemásan. Egy hagyományosán megszerkesztett anya­got technikai trükonkel „moderniz...ua' ? Azt kell hinnünk, csakugyan ezt gondolja. Kár. Igy ugyanis drámájának erőteljes anyaga — a mesterkélt ke­retjáték és a szintép mesterkélt időrend miatt — nem ér­vényesül eléggé, csökken a mondanivaló, a darab inten­zitása. Pedig lenne minek hatnia. Erőteljes szituációkat, kitűnően megformált alakokat látunk a drámában, pél­dául Marie-Jeannet, a hajdani szépségkirálynőt, a grófi család szakácsnőjét, a főalakot, aki körül a tragédia ki­bomlik. Vagy Adélét, a kamasz-cselédlányt, aki nyomo­rúságos életéből egy bárba akar menekülni, vagy Leont, az erőszakos, a durva kocsist. Ök a „barlang" világát, a grófi ház konyhájának és cselédszobáinak világát képviselik a darabban. Velük szemben vonul fel a másik világ, a gazdagoké, az arisz­tokratáké, Kegyetlen és kíméletlen, de pontos, hiteles, amit erről a két világról Anouilh mond. Bár nem túlsá­gosan mély. A barlang csak fotónak, pillanatfelvételnek kitűnő, drámának kevésbé. A József Attila Színház előadására, Kazán István ren­dezésére mindenekelőtt az jellemző, hogy nem igyekezett csökkenteni a darab zavaró mozzanatainak hatását. Köny­nyed és elegáns a keretjáték két szereplője, a szerző Rá­day Imre és a rendőrfelügyelő Szabó Ottó. A tulajdon­képpeni dráma szereplői viszont komorak, súlyosak, nehe­zek; a színpadon végül is tragédia játszódik le. Szereplői közül legjobban a kis cselédlányt az Adélét játszó Almási Eva és a szakácsnőt bemutató Gobbi Hilda játéka tetszett. Kitűnő volt Soós Lajos kocsisa, Velenczey István grófja és Bodrogi Gyula kispapja is. Wegenast Róbert díszletterve kifejező keretet adott a játéknak. ÖKRÖS LASZLO Szerda. 1967. február 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents