Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

Jól fűt az óceán Az Atlanti-óceán NagyBritanniától délnyugatra fekvő tájairól indult rendkívüli enyhe légtömegek zöme megérkezett KözépEurópa fölé. Az áramlás első hullámai pedig már a Szovjetunió felett „birkóznak" az ottani tartós nagy hideggel. A kontinens nyugati, déli és középső tájain a nappali hőmérséklet általában plusz 10—13 fokig emelkedett Hazánkban az északkeleti megyék kivételével uralomra jutott a rendkívüli enyheség. Az ország területének 75 százalékán már nincs összefüggő hóréteg: „kitakaróztak" a mezők, sütkéreznek, levegőznek a vetések, az északkeleti tájakon viszont néhány centimétertől 30—40 centiméterig váltakozik a hóréteg vastagsága. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályá'nak tájékoztatása szerint az enyheségnek még erős tartalékai vannak. Gsaknem négy hét óta tart a tavaszias időjárás Angliában. A londoni Hydeparkban öregek és fiatalok ingújjban sütkéreznek a 15 fokos melegben. Meteorológusok szerint legutóbb 1885ben volt ilyen tartós korai tavasz a szigetországban. a mohácsi farsangon A mohácsi farsang idei eseménysorozata szombaton délután ökörsütéssel kezdődött, ifjú Mester András debreceni mesterszakács irányításával. Szombaton este a nemzetiségek táncaiban, dalaiban, a magyarországi nemzetiségi táncegyüttes, valamint a mohácsi délszláv együttes műsorában gyönyörködhettek a mohácsi farsang vendégei és a helybeliek. Vasárnap a búsójátékok, a gyermekkarnevál látnivalójában lesz részük. Eszékről szombaton már megérkeztek az első jugoszláv vendégek, akiket vasárnap az ország különböző tájairól és Jugoszláviából további ezrek követnek. Árvédelmi készültség a Körösökön Az utóbbi napokban nagyobb mennyiségű csapadék hatására árhullám alakult ki a Fehér-, a Fekete-, a Kettős-, a Sebes-Körösön és a Berettyón. Ezeknek a folyóknak a felső szakaszán a romániai vízügyi szolgálat még a hét elején megkezdte a jégpáncél robbantását, feldarabolását, s az áradás is felemelte, összetörte a jeget. Az árhullám és a jégmozgás fokozott megfigyelésére szombaton reggel a gyulai és a debreceni vízügyi igazgatóság ezen az öt mellékfolyón elsőfokú érvízvédelmi készültséget rendelt el. Délelőtt a Fekete-Körös felső szakaszán a zajlás is megkezdődött, s ezért szomhat déltől a FeketeKöröst már másodfokú készültség vigyázta. Szombaton megkezdték a munkát a robbantó brigágok. A Körösök jegét a Békés megyei munkásőrök egységei robbantják. A Berettyó mellé Szeghalom térségébe érkezett két honvédségi robbantóosztag. A Tisza nagy részét még jég borítja, de a középső szakaszon, Tiszalök és Abádszalók között már elolvadt, Kisköre és a határ között nincs összefüggő jégpáncél. Jubileumi sikerek a munkásőrségben Tíz esztendővel ezelőtt, 1957 februárjában alakultak meg az első munkásőregységek. A jubileum alkalmából Papp Árpád „legfiatalabb" fegyveres testületünk országos parancsnoka nyilatkozott a sajtó munkatársainak. Emlékeztetett arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt, a Magyar Szocialista Munkáspárt hívó szavára szinte napok alatt létrejöttek az első egységek, amelyekben a párt, a munkásmozgalom harcedzett veteránjai, a szocializmus hű, legáldozatkészebb munkások, parasztok, ANHAÜIJA: lllilllllllllliliiilllilllllllllllllilllllilllllllllllllllllllllllllilllllllii Szemembe nézett, amikor találkoztunk. Meglepődtem, hiszen az elmondás alapján félénk, bizonytalan gyerekre vártam. Helyette életerővel, akarattal teli lány lépett az Ifjú Gárda gyermeknevelő intézet igazgatói irodájába. — V. Anna — nyújtotta a kezét Tudta, hogy miért keresem, kérdés nélkül elkezdte: — Jó itt —, de azért elgondolkozik. Látszik, nem fogalmazta meg, amit mondani akar. — Amikor ide kerültem, furcsa volt Mások a lányok és a fiúk, mint ahonnan ide jöttem... — Honnan? — Esztergomból, a javítónevelő intézetből. „Lovat loptam" — Miért került a javítóba? — Lovat loptam — mondja, mintha valaki másról beszélne, pedig csak a hatéves emléket idézi. — Mióta az eszemet tudom, nevelőintézetben nőttem feL Azt hiszem, nincs is olyan intézet, ahol ne lettem volna. vissza a — Lovat lopott? — akadtam meg a furcsa kitételen. — Igen. Lóháton szöktem. — Egyszer? — Nem tudom, hányszor. Sokszor. Végül egyévi javító-nevelő intézetre ítéltek. De tovább voltam ott. Elvégeztem a nyolc általánost, pedig nem volt hoázá kedvem. De nem baj, így most ide járhatok. — Mit tanul? — Dísznövény-termesztést Ha végzek, már megbeszéltem az egyik barátnőmmel, együtt megyünk dolgozni. — Az új közösségben barátnőt is talált végre. Az új apa — Ügy tudom, állami gondozásba vették? Miért került intézetbe? — Mondjam azt, hogy szüleim eldobtak? Az öcsém is intézetben nevelkedett. 1962-ig nem is láttam az anyámat. Talán ezért is szöktem. Nem bántak jól velem, mindig rosszul éreztem magam. Senki sem szeretett PesH esták Peter Weiss drámája a Nemzeti Színházban Függöny nélküli, nyitott színpad fogadja a nézőt a Nemzeti Színház előadásán. A kör alakú színpadon vakítóan fehér, magas támlájú székek, egymás mögött és részben fölött három sorban; mintha valami furcsa rendelőben Tennénk, mintha valami különleges orvosi ' vizsgálatról lenne szó. Aztán bejönnek a szereplők, 29 férfi és 2 nő, vádlottak és tanúk, mind fekete napszemüvegben, s utánuk a Bíró, a Vádló és Védő. Rögtön kiderül, természetesen, hogy nem orvosi vizsgálatot látunk a színpadon, hanem másféle dologról van szó: egy német koncentrációs tábor foglyai, áldozatai és a bűnösök, a tábor volt katonái álinalc a színpadon. A per, ami megkezdődik, nem egyszerűen politikai. A vád: emberölés, gyilkosság, emberkínzás, méghozzá .nem „kicsiben", hanem óriási méretekben: a színdarabban egy német „halálgyár" élete elevenedik meg. Peter Wetss, a Stockholmban élő világhírű német író, akinek első világsikerű drámáját a Marat halálát tavaly mutatta be ugyancsak a Nemzeti Színház — előadásáról annak idején beszámoltunk olvasóinknak — ebben az új művében, az 1963 decemberétől 1965 augusztusáig a nyugat-németországi Frankfurtban lefolytatott Auschwitz-perből indult ki. Ebből a perből, mely egyébként szégyenletesen elnéző ítélettel végződött, egyrészt feltárult a fasizmus igazi arca, antihumánus jellege, másrészt kiderült az is, hogy azok, akik annak idején az emberiesség legelemibb törvényei ellen vétkeztek, ma a megingathatatlan biztonságérzet szilárd közegében élnek Nyugat-Németországban. A dráma és Peter Weiss a mából, a ma emberének szempontjából nézi a fasizmust. Nemcsak a múlt bűneit vizsgálja, hanem a mai helyzetet is. Azt tehát, hogyan próbál megkapaszkodni, életre kapni a mai nyugatnémet valóságban a fasizmus. Drámája, amely 11 énekben követi a foglyok életének alakulását, sorsát, attól kezdve, hogy a tábor rakodójára érkeztek, egészen a végső mozzanatig, a kemencékig az elégetésig, befejeződik az ítélethozatal előtt. A szerző az ítélkezést, az ítéletmondást a nézőkre bízza. Lényegében hasonló jellegű és jelentőségű vonása a drámának, hogy nem érzelmi hatásokra törekszik, hanem mindenekelőtt elgondolkodtatni akar. Az emberek, a nézők értelmét akarja megnyerni, állásfoglalásra késztetni, a régi és az új fasizmus ellen. * A dráma ilyesféle céljait szolgálja a különleges forma is. Ennek a formának elsősorban nem abban van a különlegessége természetesen, hogy felvonások helyett énekben beszéli el mondandóját, s nem is abban, hogy „oratóriumszerű", hanem az újdonságot itt mindenekelőtt az jelenti, hogy a mű elkerüli a hagyományosan drámai ábrázolást A szó tradicionális értelmében nincsenek ebben a darabban konfliktusok, összeütközések, sőt még a teljes, totális, tehát a megszokott emberábrázolás sincs meg benne. Tények vannak ebben a darabban, versbe foglaltan, s méghozzá milyen versekbe! Aktaszavakból és a koncentrációs lágerek csikorgó szakkifejezéseiből állnak össze Peter Weiss verssorai. Másképpen tehát, másféle anyagra támaszkodva, mint a versek általában. De éppen ez az, ami feszültséget, izgalmat, érdekességet ad ennek a darabnak, amely egyébként az 1965ös nyugat-berlini bemutató óta a világ 13 országának színpadain szerepelt már. A Vass István fordításában, Major Tamás rendezésében színre került dráma előadását mindenekelőtt az jellemzi, hogy nem oratóriumszerű hatásokra törekszik elsősorban, hanem színpadszerűségre. Azaz az előadás kibányászta és kifejezi a darab emberi, hagyományos drámai konfliktusait, tehát színpad- és színházszerű akar lenni, a szó hagyományos értelmében. Anélkül természetesen, hogy ezzel érzelmessé, romantikussá tenné a produkciót. A sokszereplőjű darabban a Nemzeti Színház úgyszólván egész férfigárdája felvonul: kitűnő, országszerte ismert és népszerű művészek egész sora. A legkitűnőbbek közül megemlítjük Rajz János, Avar István, Kálmán György, Básti Lajos, Balázs Samu, Egri István, Berek Katalin és Makay Margit nevét. ÖKRÖS LASZLÖ — És itt? — Soha nem éreztették velem a lányok, honnan jöttem. Pedig ... ezt szokták ... Meg aztán otthon is rendeződtek a dolgok. — Hogyan? — Nevelőapám édesanyámmal együtt felkeresett. Azt kérdezte, akarom-e a nevét viselni? Ez volt az első találkozásunk. Azóta úgy hívnak, mint őt Büszke vagyok rá, nagyon jó ember. Az öcsém már otthon van. Szeretnék velük lenni. Vagy talán mégsem? Nem tudom. Arca, a tizenöt éves gyerekarc kicsit fiús, de már nőies vonásokat rejt Elmosolyodik. — Tudja, nem vagyok biztos benne. Nágyon szeretek itt lenni. Nem tudom, milyen lenne otthon élni. De olyan jó azt érezni, hogy minden rendben van. És olyan jó szépeket hallani másoktól az új apámról. Nagyon szeretem őt Rossz, javul, jó Kezét a melegítője mögé dugja. A tetoválás már csak elmosódva látszik az ujjain. Lassan kopik a festék, mint az emlékei. Nézegetem a jellemzését: rossz, javul, jó, jó, jó. Így követik egymást a vélemények. — Nem kellett volna átvennünk a javító-nevelőből — mondja Papp József, az Ifjú Gárda igazgatója. — Ügy láttuk azonban, lehet belőle embert faragni. Elsőéves dísznövénykertész. Jó tanuló. Két öröme van, s ez most már rendszeres: a pajtásai játszani hívják, s a szülei haza.. . Kovács Attila értelmiségiek tömörültek, s fogtak fegyvert a proletárdiktatúra, a szocialista rendszer védelmében. Azóta a munkásőrök több tízezres tábora látja el szorgalmasan, önként vállalt kötelezettségét, a néphatalom védelmét, szoros együttműködésben a hivatásos fegyveres testületekkel. A leszerelő idősebbektől fiatalok veszik át a fegyvert Ennek bizonyítéka, hogy csupán az utóbbi három esztendőben több, mint húszezer fiatal öltötte magára a munkásőr-egyenruhát, s vállalta, nogy fegyveresen is szolgálja hazánkat, népünket. Tíz esztendő alatt a munkásőrség jól felkészült, jól felszerelt, fegyelmezett társadalmi testületté vált. Az egységeknél kibontakozott szocialista versenymozgalomban elért eredményekkel mintegy nyolcezer munkásőr és háromezer társadalmi parancsnok érdemelte ki eddig a „Kiváló munkásőr", illetve a „Kiváló parancsnok" büszke címet és kitüntető jelvényt. A munkásőrök termelő, alkotó munkájukat is országszerte' példásan végzik. Többségük szocialista brigádban dolgozik és számosan tulajdonosai a Kiváló dolgozó jelvénynek. (MTI) 1967: a nemzetközi idegenforgalom éve Szombaton dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője az ujságíróklubban tartott sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy állandóan növekszik külföldön hazánk iránt az érdeklődés. Míg 1965-ben 2 135 000 be- és átutazó vendéget üdvözölhettünk hazánkban, addig 1966-ban 3 025 000 külföldi járt nálunk. Számolhatunk azzal, hogy 1967-ben, az ENSZ által nemzetközi idegenforgalmi évnek minősített esztendőben tovább növekszik a vendégjárás. Ezért új fogadóállomás épül, s előreláthatólag május l-re elkészül — ' Hegyeshalomnál. A tranzitútvonalak mellett a földművesszövetkezetek, tsz-ek és állami gazdaságok is építenek vendégfogadókat örvendetes az is, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium folyamatosan átépítteti az 1. számú utat, az idegenforgalmi idényben megépül Kápolnásnyékig az M—7-es út is, s szélesítik, átépítik Siófokig a 7-es utat. Budapesten az idén megrendezik a hagyományos idegenforgalmi események mellett a FIJET — az Idegenforgalmi Üjságírók Egyesülete — nemzetközi konferenciaját, az idegenforgalmi és a légiposta-bélyegek nemzetközi bemutatóját, a budapesti művészeti heteket, és máris nagyon sok vendég jelentette be részvételét a BNV-re. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal a napokban adja ki az idei gazdag kulturális és sportprogram füzetét. A nálunk megforduló külföldiek részére „Ali tetszett önnek Magyarországon?" címmel pályázatot hirdet az Országos Idegenforgalmi Hivatal. (MTI) OCo^oócUév/^vt/ák r © JÁRHATÓ UTAT Az újszegedi Zsombolyai utca Lakói szerkesztőségünknek címzett lovelükben azt tették szóvá,hogy utcájukban nagy a sártenger, csupán a Tárogató és a Fürj utcai szakaszon, két ház előtt van kőburkolatú járda. Intézkedést kérnek, bár arra nem gondolnak, hogy a városfejlesztés során egyszerre lehet valamennyi utcát kiaszfaltozni. • HOL A KUKA? Bartók József né, Tábor utca 5. szám alatt lakó olvasónk a január 25-i Gyorspostában megjelent egyik válaszra reagál. A városgazdálkodási vállalat főkönyvelője ebben ugyanis azt közölte, hogy a Tábor utca 5. számú ház elől azért nem tehetett a KUKA-tarlátvokat elrakni, mert a házfelügyelő nem takarította el a havat. Levélírónk szerint, az „Keresztapa" Minszkből és Novoszibirszkből 1945 februárjá-' ban Cegléd környékén középkorú parasztember állított be az egyik szovjet katonakórházba. Kétségbeesett mozdulataiból és szavaiból kivették. hogy gyors segítségre van szüksége. Votjakov és Szolganyik fiatal sebészek voltak még, érthetően szülészeti és nőgyógyászati tapasztalatok nélkül. Votjakovnak volt magasabb rangja, ő vállalkozott a sürgős és nehéz műtétre. Koncz Sándor, akit a szovjet orvosok segítettek világra, most 22 éves, traktoros és nősülni készül. Az Izvesztyija beszámol arról, hogy Votjakov, aki azóta professzor lett és jelenleg a Minszki Mikrobiológiai Kutató Intézetet vezeti, nemrég tett kísérletet az 1945 telén megoperált magyar asszony és az akkor világra segített fiú felkutatására. Erőfeszítései sikerrel jártak. Idősebb Koncz Sándor, aki akkor a szovjet katonakórházba jött segítségért, jelenleg is Söregpusztán él és 69 éves kora ellenére a termelőszövetkezetben dolgozik. Felesége három évvel fiatalabb nála, s hálával emlékezik vissza megmentéire. Az idős házaspár nemrég meghívta a Konczfiú lakodalmára Votjakov profeszszort Minszkből és Szolganyik doktort Novoszibirszkből, ahol Koncz Sándor „második keresztapja,, egy kutatóintézet igazgatóhelyetteúttest takarítása nem a házfelügyelő feladata, s különben is hibáztatja, hogy a városgazdálkodás csak hetenként kétszer viteti el a szemetet Ismervén a gondokat, igaza van Bartók Józsefnének. Azt azonban látatlanban nem tudjuk megmondani, hogy a Tábor utca 5. előtt hol tartják a KUKÁkat: a járdán vagy az úttesten? • SÍKOS A JÁRDA R. S.-né panaszolja, hogy a Tavasz utcában reggelenként nem szórják fel a járdát és az útátjárókat, s a munkába menő emberek — akik között sok világtalan is van — összefogózva is csak nehezen tudnak a síkos úton járni. Kéri, hogy a városgazdálkodás és a házfelügyelők fordítsanak nagyobb gondot a Tavasz utca takarítására. © TÖBB FIGYELMESSÉGET Cs. Lászlóné, Marx téren lakó olvasónk arról ír, hogy amikor a napokban a Somogyi utcában közlekedő villamosra éppen egy terhes asszony akart felszállni, a kalauz elindította a kocsit. Az utasok rászóltak a kalauzra, aki gorombán azt felelte, hogy nem várhatnak mindenkire. Egyetértünk a levélíróval: sokkal figyelmesebbnek kell lenniük a villa. aosok vezetőinek, kalauzainak. © TILOS A TELEFON? Kokovecz Jánosné, Petőfitelep, Hangos utca 6. szám alatti olvasónk a napokban a kora reggeli órákban elesett, és eltörött a lába. Kisfia elszaladt a szociális otthonba, hogy onnan telefonáljon mentőkért Nem engedték meg neki, úgy hogy csak egy magánautós kedvességének köszönhető, hogy a mentők hamar értesülhettek a súlyos balesetről. Meglepő, hogy a szociális otthon dolgozói ilyen részvétlenek voltak, holott emberi kötelességük lett volna a telefont rendelkezésre bocsátani. Vasárnap, 1967. íebrnár 5. DÉL-MAGYARORSZÁG ®