Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

Csongrád megye iparának 1967. évi feladatai írta: Csakmag György Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága 1966. december 29-én megvitatta megyénk iparának 1967. évi főbb gazdasági célkitűzéseit. A megye gazdasági fejlődésének eddigi eredményeiből levonható következtetések, a realizálható lehetőségek mérlegelése alapján határozta meg idei tennivalóinkat. E feladatokban tükröződnek a népgazdasági terv alapvető célkitűzései, és érvényesülnek a helyi, a megyei sajátosságok. Feladataink megvalósítását kedvezően segíti elő, hogy a vállalatok a szokásosnál korábban megkapták jóváhagyott terveiket. Csökkent a tervmutatók száma. Növekedett a vállalatok önállósága. Több idő állt rendelkezésre az egész gazdasági tevékenység átgondolására, a feladatok kijelölésére, a végrehajtás előkészítésére. Célkitűzésünk valóraváltásában nagy jelentőségű a dolgozók tenniakarása, hogy méltó módon köszöntsék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Mindezek jobb feltételeket biztosítanak az ez évi tervfeladatok megkezdésére és megvalósítására. E kedvező lehetőségek mellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a tényezőket sem, amelyek bonyolultabbá, nehezebbé teszik a munkát. Ez évben készítjük elő az új gazdaságirányítási rendszer átfogó, komplex bevezetését. Törvényszerűvé válik a régi és az új összeütközése gazdasági tevékenységünkben, szemléletünkben. A reform bevezetése parancsolólag követeli tőlünk, hogy részleteiben is ismerjük az ezzel kapcsolatos feladatokat, s a vállalatoknál megtegyék a szükséges Intézkedéseket, amelyekkel egyrészt elébe mehetnek a gazdasági mechanizmus bevezetésének, másrészt biztosítani tudják az ez évi tervfeladatok jó megvalósítását. A megyei pártbizottság állásfoglalása kimondja: „Gazdasági tevékenységünk fő feladata a termelés, a nemzeti jövedelem növelése". Megyénk ipari termelésének növekedési üteme mintegy 2 százalékkal mérsékeltebb lesz, mint az előző esztendőben, de még így is meghaladja az országos előirányzatot. Mint ismeretes megyénk a második ötéves terv időszakában — a párt vidéki iparosítási politikájának eredményeként — az ország leggyorsabban iparosodó megyéi közé tartozott. Több új ipari üzem; az Országos Gumiipari Vállalat EMERGÉ gyára, a Magyar Kábelművek Szegedi Gyáregysége. a Kontakta stb. kezdte meg a termelést, számos meglevő ipari vállalat pedig jelentősen bővítette termelését. Ennek eredményeként az ipari termelés fejlődési üteme elérte az évi 12 százalékot. és az országos átlagot meghaladó mértékben növekedett. A harmadik ötéves tervidőszakban tovább folytatódik ez a gyors fejlődés, de az épülő új ipari létesítmények, a meglevő üzemek bővítésével nyerhető volumenemelkedés csak a következő években fog jelentkezni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a növekedés ütemének mérséklése nem jelenti a termelés abszolút volumenének mérséklését. Pl. 1960. évben 60 millió forint értékű űj termék elég volt a megye ipari termelésének 1 százalékos emelkedéséhez, ma ugyanehhez az 1 százalékhoz már 100 millió forint többlettermelésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy megyénk iparán;* k termelési értéke az 1965. évi 9 milliárd forinttal szemben 1967-ben mintegy 10—11 milliárd forintra emelkedik. A fejlesztés speciális kérdései Gazdaságpolitikánknak változatlanul homlokterében áll az ipar fejlesztése. A termelés mennyiségének növelése mellett kedvezőbb lehetőségeket teremtünk a műszaki fejlesztésre, a termelés gazdaságosságának javítására. Pártunk Központi Bizottságának 1964. decemberi határozata alapján a kutatások, elemzések olyan tényeket, összefüggéseket tártak fel, amelyek egyértelműen mutatják, hogy népgazdaságunk minőségi fejlődése van előtérben. Gazdasági növekedésünk elérhető ütemében egyre nagyobb szerepet játszanak a hatékonysági tényezők. Társadalmunk szerkezetében, a gazdaságunk színvonalában olyan változások mentek végbe, amelyek mellett a fejlődés, egyes korábban igénybe vehető tartalékai elapadtak, vagy kimerülőben vannak. Üj források feltárására van szükség. Csongrád megyében a nagyobb fejlődés érdekében még egy ideig számolni kell a korábban igénybe vett tartalékokkal, mert még lehetőségünk'van az extenzív fejlesztésre is. Ezzel egyidejűleg a nemzeti jövedelem emelése érdekében előtérbe kell helyezni az intenzív tartalékok feltárásának lehetőségét, hasznosítását. A nemzeti jövedelem növelése megkívánja, hogy minél több olyan terméket állítsunk elő, amire a társadalomnak szüksége van, mert annál többet használhatunk fel személyes fogyasztásra, felhalmozásra. Az elmondottakból következik-e az, hogy mindenáron a termelés mennyiségét szorgalmazzuk? Nem! Erre utal a megyei pártbizottság állásfoglalása is: „Fontos feladatunk a termelés és a szükségletek összhangjának erősítése, a termékek minőségének növelése, a választék bővítése". A mennyiségi szemlélet káros, fékezi az előrehaladásunkat, felesleges ka*paritásokat, anyagokat köt le, nehezíti az amúgy is szűkös raktárhelyzetünket. A raktárra, és nem a szükségletekre való termelés a nemzeti jövedelem befagyasztását is jelenti. Az új gazdaságirányítási rendszer 13 elősegíti, hogy a gazdasági vezetők szakíthassanak a mennyiségi szemlélettel, a terv mindenáron való túlteljesítésével, s csakis a szükségletre, a szerződéssel lekötött árukat termeljék. Csökkenteni kell a nehezen értékesíthető, s meg kell szüntetni az eladhatatlan áruk termelését. A terv végrehajtása során a termelő vállalatok az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a fogyasztói igények kielégítésére. A megyénk adottságaiból következik, hogy a tervezetten felül is növelhető a külkereskedelem és a belföldi fogyasztók által igényelt termékek termelése. E téren jó példát mutattak többek között a Szegedi Ruhagyár, a Kéziszerszámgyár, valamint a kisipari termelőszövetkezetek, amelyek csak ruházati cikkekből 6 millió forint értékű termékkel többet adtak terven felül a belkereskedelemnek. A vállalatok a jövőben is fordítsanak még nagyobb gondot a szúk keresztmetszetet képező anyagok és termékek termelésének fokozására, a termelési kapacitások maximális kihasználására. Közismert, hogy ipari alapanyagokból behozatalra szorulunk, ezért a nemzetközi fizetési mérlegünk javítása érdekében szükséges, hogy takarékoskodjunk a holt munkával, az anyagokkal, különösen a tőkés eredetű import anyagokkal. Szegeden „A műanyagok az iparban" című kiállítás is tanúsította az elmúlt évben, hogy milyen lehetőségek vannak az import anyagokkal való takarékosságnak a bútor-, textil- és gépiparban. A népgazdaság szempontjából döntő fontosságú az is, hogy a külföldről behozott áruk ellenértékeként, megfelelő mennyiségű és minőségű terméket tudjunk exportálni, s az exportértékesítés Csongrád megyében ct termelést meghaladó ütemben, legalább 14—16 százalékkal növekedjék. Ehhez megyénk iparának megvannak a lehetőségei és tradíciói is. Kedvezőek a körülmények az élelmiszer-, a könnyű- és az újonnan meghonosodó gumiiparban, de más iparágakban, különösen a műszer- és gépiparban, valamint a kisipari termelőszövetkezetekben. A nagyobb exportlehetőségek kihasználása érdekében a vasipari szövetkezetek kooperációs szövetséget hoztak létre a baromfifeldolgozó gépsorok, komplex kisüzemek gyártására, illetve export értékesítésére. A pártszervezetek ösztönözzék a gazdasági vezetőket, hogy a külkereskedelmi vállalatokkal együttműködvi- minél iöbb, a külföldi piacon is értékesíthető terméket hozzanak létre. Az exportra való termelés tartalékainak széles körű feltárásával segítsék elő, hogy a külkereskedelmi értékesítés haladja meg a termelés növekedésének ütemét. Az export növelése érdekében fordítsunk nagyobb gondot a piackutatás jó megszervezésére, az új termékek kibocsátására, a termékek korszerűsítésére, a csomagolásra, a gyártmányok esztétikai, felhasználási-minőségi paramétereinek javítására, az export gazdaságosságának növelésére. Ezzel, s a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodással nemcsak a meglevő piacokat tudjuk megtartani, hanem újabbakat is nyerhetünk. A vállalatok közül a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a Mérleggyár, a Divat Kötöttárugyár stb. helyesen kezdeményezte a piackutató és értékesítő csoportok létrehozását. A pártszervezeteknek. gazdasági vezetőknek az export növelése mellett azonban figyelmet kell fordítani arra is, hogy ez nem történhet a lfelföldi szállítási kötelezettségek rovására. Az igények kielégítése — politikai kérdés Az ipar és a kereskedelem kapcsolatában ez évben új vonások kerülnek előtérbe. Az 1966. szeptember 1-ével bevezetésre került az új szállítási szerződések rendszere, amely nagyobb követelményeket ró a termelő vállalatokra, erősíti a vevők pozícióit. Ennek megfelelően számolni kell azzal, hogy a kereskedelem igényei gyakrabban változnak, választékában kibővülnek. A megrendelések a szükségletek időpontját veszik figyelembe, s a kereslet változásával módosítják. A termelő vállalatoknak ezeket figyelembe véve kell felkészülni az igények rugalmas kielégítésére, a piaci kereslet változására, a minőségi követelmények gyorsabb ütemű emelkedésére, a versenyre. 4 megrendelők előnyben fogják részesíteni azokat a vállalatokat, amelyek a szerződéseket határidőben, ütemes szállítással, választékban és minőségben pontosabban teljesítik. A gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelően tovább javítjuk megyénk iparának szerkezetét, növeljük az adottságainak jobban megfelelő ágazatok fejlesztését. Az ipar területi-szerkezeti javítása mellett ez évben is tovább folytatjuk a szétszórt telephelyek átgondolt, megalapozott összevonását, a profürendezést, a munkakörülmények javítását, növeljük a lakosság igényeit kielégítő javító, szolgáltató tevékenységet. E téren nagyobb kezdeményezésre van szükség, az állami helyiiparban, kisipari termelőszövetkezetekben. Nálunk a termelés nem öncélú, hanem az ember szükségleteinek kielégítését szolgálja. Erről nem szabad megfeledkeznünk a helyi iparpolitikai tervek elkészítésénél. Az olyan termékek gyártását is biztosítani kell, amely „apró cikk"-nek számít, vagy nincs rajta akkora haszon, mint más termékeknél. Helytelen a tömegcikk ktsz-nek az álláspontja, hogy lemondanak a csiszolt áruk, zsebkések gyártásáról, azzal, hogy e termékeken kisebb a haszon, holott erre a tárgyi és személyi feltételek adva vannak. Számtalan egyéb aprócikk hiánya okoz bosszúságot a lakosságnak, mint pl. harapófogó. húsvágó deszka, virágállvány, és mezőgazdasági kés-szerszámok stb. A szocialista társadalomban ez nemcsak gazdasági, hanem elsősorban politikai kérdés. Ennek jelentőségét szükséges hangsúlyozni, mivel az elmúlt évben sem tudtuk az igényeket maradéktalanul kielégíteni. S az ez évi tervezésnél sem fordítottak kellő figyelmet erre néhány vállalatnál és kisipari termelőszövetkezetnél. Fejődésünk jelenlegi szakaszában az ipari termelés növelésében ma már sokkal élesebben vetődnek fel mint korábban a termelés minőségi oldalai; a jövedelmezőség. a magasabb termelékenység* színvonal, a termékek technikai korszerűsítése a jobb üzem, — munkaszervezés és irányítási formák elterjesztése. A megve munkaerőhelyzete az utóbbi években lényegesen nem változott. A népesség ugyan növekedett, de a nyugdíjas korúak számának emelkedése miatt az igénybevehető munkaképes korú népesség nem növekedett. A második ötéves terv ideje alatt az iparosítás nyomán nőtt a foglalkoztatottság és ez csökkentette a munkaerő-tartalékot. A jelenlegi munkaerő-tartalék elegendő ugyan az új létesítmények igényeinek kielégítésére, de emellett egyre inkább a technikai fejlődés lehetőségeinek kiaknázására van szükség. Ez a termelés növelésének kimeríthetetlen forrása. A megyei pártbizottság állásfoglalása is erre utal, mikor megállapítja: ..Érjük el. hogy a termelés növekedése 60 százaékban a termelékenység emelkedéséből származzon." Ennek megvannak a reális előfeltételei. A lehetőség azonban még nem valóság. Csak akkor válik valósággá, ha megkülönböztetett gondot fordítunk minden üzemben a technika fejlesztésére, a korszerű üzem- és munkaszervezésre. Ez a követelmény azt jelenti, hogy a műszaki fejlesztést minden vállalat elsőrendű feladatának tekintse. Törekedjenek arra, hogy a régi elavult gépeket magasabb termelékenységű, korszerű gépekre cseréljék ki. Erre a célra fokozott mértékben használják ki a rendelkezésükre álló 6aját forrásaikat. Fejlesszék a technológiai eljárásokat, s fejlettebb gyártási folyamatokat vezessenek be. Ezzel elősegíthetik a termékek korszerűsítését, a gyártmányfejlesztést is. A műszaki fejlődést szolgáló eszközöket távlati elgondolásokra építve, nagy körültekintéssé' használják fel. Ugyanakkor a már elhatározott műszaki fejlesztéseket minél gyorsabban valósítsák meg. A pártszervezetek helyesen járnak el, ha támogatják a műszaki fejlesztési tevékenységet, a műszakiak, fizikai dolgozók ilyen irányú kezdeményezését, a feltalálók és újítók munkáját. Ennek nagy emelője lehet a helyesen megvalósított anyagi és erkölcsi ösztönzés is. Feltárni és igénybe venni a tartalékokat Az üzem- és munkaszervezésben, a létszámgazdálkodásban rejlő tartalékok feltárásával nagyban elősegíthető a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkenlése. Ott, ahol lehetőség van erre. a múhelyrendszerű termelést váltsák fel a magasabb szintű, zártciklusú, folyamatos termelési, gyártási rendszerekkel. Ebben jó példát mutatott a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyáregysége. Átgondolt profilrendezéssel emelni lehet a termékek gyártásának tömegszerűségi fokát. Nem gazdaságos az, hogy azonos termékeket, például kéziszerszámokat, alumínium edényeket stb. több helyen különböző feltételek, különböző ráfordítási költségek mellett állítanak elő. A figyelmet a termelés feltételeinek biztosítására, a vezetésben rejlő tartalékok feltárására kell irányítani. Ezek közül különösen fontos a korszerű munkaszervezés és szigorú létszámgazdálkodás. A helyes munkaszervezés feltételezi az időalap kihasználását, a veszteségidők csökkentését. Sok helyen a munkaidő kihasználatlansága nem a dolgozók, hanem a vezetés hibájából erednek, azzal, hogy nem készítik elő tervszerűen a munkafolyamatot, sokat kell várni a dolgozónak a rajzra, anyagra stb. Törekedni kell a vállalaton belüli „munkanélküliség" megszüntetésére. Helyenként indokolatlanul több létszámot foglalkoztatnak vagy igényelnek, holott belső átszervezéssel, gépesítéssel különösen — a kisegítő és anyagmozgatásban foglalkoztatottaknál — a létszám jelentősen csökkenthető. Ennek érdekében a vállalatok vegyék igénybe a szervezéstudományi intézetek segítségét is Célszerű volna felülvizsgálni az adminisztratív létszám csökkentésének lehetőségét figyelembe véve. hogy megyénkben kedvezőbb adottsások vannak mint korábban a gépi adatfeldolgozásra. E téren figyelemre méltó a Szegedi Textilművek, a Kábelgyár, az építőipari vállalatok kezdeményezései. A tartós létszám-megtakarításból eredő bér felhasználhatósága a bérfejlesztésen túl elősegíti a létszám-megtakarítást is. A vállalatoknak jobban kell élni ezzel a lehetőséggel bátrabban forduljanak a dolgozókhoz, kérjék segítségüket. A munkaerő-gazdálkodásnak jelentős tartaléka lehet a bedolgozói rendszer megvalósítása és kiszélesítése is. A vállalatok nagy részének van lehetősége arra, nogy egyes termékeket. alkatrészeket, összeszereléseket bedolgozókkal készíttessenek el. A Kontakta szentesi gyáregységében történt eziránvú kezdeményezés előnyösnek mutatkozik, mind a vállalat, mind a dolgozók számára. A bedolgozói rendszer széles körű alkalmazását Indokolja az is, hogy az anyasági segély bevezetésével csökken a női munkaerő száma, és ezek pótlását nagyban elősegítheti ez a rendszer. Figyelmet érdemel a Szegedi Faprikafeldolgozó Vállalat, a Szegedi Konzervgyár kezdeményezése is az előkészítő telepek létrehozásában. olyan helyen, ahol szabad munkaerő van. A vállalatok már most készüljenek fel a diákok nyári foglalkoztatására. Alapos felkészülésre van szükség Ez évi feladatok végrehajtása az alapos felkészülésen múlik. Ezt szolgálják a februárban megrendezésre kerülő termelési tanácskozások, párttaqayülések. A feladatok egységes értelmezése, a termelésiműszaki és gazdálkodási követelmények, munkaverseny-mozgalmak összhangja kell hogy Iellemezze ezeket a tanácskozásokat Már a műszaki konferenciák mutassák meg. hogy egy-egv termelési egység kollektívájának vezetőjének konkrétan mit kell tenniök a maguk területén, annak érdekélten, hogy elősegítsék a tervfeladatok eredményes teljesítését. Ez megköveteli a tervek lebontását — ahol erre mód van — egyénekre. A dolgozókkal ne csak a termelés mennyiségi feladatait ismertessék. hanem a hatékonysági tényezőket, és minőségi követelményeket is. Akkor lehetnek eredményesek a dolgozók kezdeményezései, vállalásai, ha azok egybeesnek a termelés műszaki-szervezési, gazdálkodási célkitűzéseivel, ha áthatja a munkavcrseny-mozgalmat a közgazdasági szemlélet. Nagyon fontos, hogy a vállalatok a megnövekedett önállóságokban rejlő lehetőségeket, tartalékaikat a dolgozók bevonásával, azok kezdeményezésével használják ki. Csak ígv tudjuk a termelési tanácskozásokat érdemi munkamegbeszélésekké formálni, az értékes javaslatok fórumává tenni. A gazdasági vezetők akkor kapnak érdemi támogatást a dolgozóktól, ha őszintén tájékoztatják őket, választ adnak, és hasznosítják javaslataikat. A feladatok végrehajtását jelentősen elősegíthetjük azzal, ha termelési tevékenységünket összekapcsoljuk az olyan politikai feladatok végrehajtásával is, mint a szakszervezeti választások, a KISZ kongresszusára való készülődés. az országgyűlési képviselők és tanácstagok választása. A oárt és szakszervezetek, a gazdasági vezetők segítsék elő a dolgozók kezdeményezését a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának munkasikerekkel való méltó megünneplésére. Péntek, 1967. február 3. DEL-MAGYAROR51AG 3