Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

(GST-fflésszaEtl Moszkvában Kedden Moszkvában meg nyílt a Kölcsönös Gazdasági egítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 28. ülésszaka Az ülésszakon jelen van a ÍGST nyolc tagországának ;üldöttsége a miniszterel• íök-helyettesek vezetésével. Az elnöki tisztet D. Gombosav mongol küldött tölti be. A KGST végrehajtó biottsága egy évben kétszer ilésezik. A mostani ülésszak péntekig tart. (MTI) Ötéves a Barátság-vezeték Ma öt esztendeje, hogy megkezdte működését a Barátság kőolajvezeték, a szocialista országok eddigi legnagyobb közös vállalkozása, amely a Szovjetunióból Magyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba és Csehszlovákiába szállít olajat. Fennállása óta mintegy 60 millió tonna kőolaj áramlott több ezer kilométeren át a különböző országok finomítóiba, feldolgozóiba. A Barátság kőolajvezeték a szocialista országok gazdasági együttműködésének eredménye és jelképe. Ez az együttműködés egyre inkább átterjed más gazdasági szektorokra is. Egyre több az olyan „vegyes vállalat", melyet két vagy több szocialista ország hoz létre. Megkötötték már például azt a csehszlovák—szovjet megállapodást, amelynek értelmében Csehszlovákia együttmúdik a Szovjetunióval a nyugat-szibériai szovjet kőolajkincs feltárásában. A megál lapodás értelmében Csehszlovákia, amely eddig pusztán vevő volt a szovjet kőolajra, most anyagi érdekeltséget vállal a nyugat-szibériai kőolaj kitermelésében. Mi történt három kilométerre J a Széchenyi tértől • Valóban Szeged pereme a Szőregi út és a vasúti tölrés közötti település. A Széchenyi tértől bő három kilométer után érjük el elte házait, de az utolsók még álométernyire vannak. Óhajból valóság Sok minden történt itt. a valamikori nevén Bobolicselepen, ahol több, mint fél:zren élnek. Ami nem is jlyan régen még csak óhaj 'olt, ma valóság. A kerü eti tanács anyagi erejéhez nérten a településsel fe töődött. Ezért hivatali szobáról hivatali szobára járt az államhatalom itteni képviseője. e terület tanácstagja: Juhász Imre. Nem csüggelő. fáradhatatlan munkásember, a hangszergyár dolgozója. Immár nyolc esztendeje képviselte a lakosságot a tanácsban, s most új•a bizalmat szavaztak számára a tanácstagi jelölő gyűlésen. Juhász Imre 42 éves. Ti:enhét esztendeje él az Olt utca 3. számú házban, öróne, gondja egy az itt lakókéval. Bárkányi Mihály ryugdíjas kőműves találóan mondta róla: — Imre nemcsak beszél, kér, hanem maga is cselekszik. Itt dolgozott velünk gyütt műszakja után azért, hogy legyen járda, villany víz... Juhász Imre szerénven :~zól közéleti munkálkodásáról: — Amit itt, a város peremén elértünk, az a közös munka eredménye, mert seritett a lakosság, s a városi tanácstag, Engi József. Én a kötelességem teljesitcttem. A villanynak, járdának, víznek itt külön története van. Juhász Imre újra és újra felkereste az I. kelleti tanács szakigazgatási szervét, hogy elintézze: ne kelljen bokáig sarat taposniok, koromsötétben botoi kálniok az embereknek. A tanácsülésen is megoldást sürgetett. Utána hivatalosan választ kapott: az anyagi lehetőségből nem futja a kért dolgokra. Ez valóban igaz volt, ezért hát összedugták a fejüket: a tanácstag, a választói és a szakigazgatási szerv képviselői. Végül találtak megoldást. n munJíahely becsületéről (Somocytné felv.) Juhász Imre munkahelyén új hangszer összeszerelését ellenőrzi sadalmi munkával kiássuk az árkot, be is temetjük:. A jó ügyet lamogatta a lakosság. Igaz, volt olyan ember, aki kicsit húzódozott, morgolódott kezdetben, hogy a vízért társadalmi munkáját kérik. De aztán, amikor látta a nagy nekibuzdulást és azt, hogy a tanácstag is dolgozik, már jött az újabb hívó szóra. Az idős és beteges emberek helyett — az összefogás és humanitás szép megnyilvánulásaként — a többiek végezték a munkát. Segítettek az Ifjú Gárda nevelőotthon lakói is. Csakhamar buzogni kezdett a víz a gerincvezeték kifolyóin át. Ma már nincs vízhiány. Mivel pedig itt a gerincvezeték, a település több házába az ott lakók saját költségükön tovább vezettették a csövet. Ami hiányzik Az ismételt bizalmat kapott Juhász Imre számára most újabb, a lakosságtól kapott ügy intézése vár. A településhez legközelebbi bolt ugvanis az odesszai ÁBC-áruház. — Áldatlan helyzet ez — mondja Juhász Imre — Tessék elképzelni, hogy kenyeret, tejet, vagy lisztet sem vehetünk itt, mert nincs bolt. Nem kérünk persze nagy üzletet, csak olyat, amiben az alapvető élelmiszereket megvehetjük. Ügy hiszem, a boltnak jó fotgalma lenne. Jogos a kérés. Akár az élelmiszercikk kiskereskedelmi vállalatnak, akár a földművesszövetkezeinek — az itt lakók napi vásárlásainak megkönnyítéséért meg kell nyitnia a pavilont Az autóbusz itt megv 3' n Szőregi úton. A telep él van megálló. De amikor télen, rossz időben várni kell az autóbuszra, nem jó a ?w. badban álldolgálni. Tár< dalmi munka -hozzáadásával várakozót szeretnének épiionl. „Megtesszük!" — Mi úgy tartjuk — mondja Juhász Imre —. hogy amit megtehetünk, azt tegyük meg mi. itt élő emberek. A tanácsnak nagyon sok mindenre kell a pénz, érthető, hogy addig nyújtózkodhat, ameddig a takaró ér. Közösen szívesen „megnyújtjuk" mi, itt élők ezután is a takarót, ha kell... A város peremén együtt dolgoznak hát, a lakosok tanácstagjukkal és viszont. Morvay Sándor Víz! Víz! A kerületi tanács építési csoportja adott téglát és a járdát, az utat a lakók társadalmi munkával jórészt maguk csinálták. A célnak jól megfelel, ha nem is aszfalt. Gyakran elapadt a település kútja. Juhász Imre ilyenkor sietett a tanácsi hivatalba, majd bekopogtatott a tűzoltókhoz, hogy segítsenek megtisztítani a kutat. Aztán egy idő múlva előröl kezdődött a nyomasztó vízhiány. A férfiak káromkodtak, az asszonyok közül meg többen sírtak emiatt Tavaly már tarthatatlanná vált a helyzet. A kerületi tanács is segíteni akart Célszerű megoldásként a vízvezeték megvalósítását határozták el. — Megbeszélem a lakossággal — mondta Juhász Imre — és a esőnek tárKorszerűsítik a dohányipart A Magyar Dohányipar Budafoki úii központjában kedden sajtótájékoztatón ismertették az önálló magyar dohányipar 100 éves fennállásának történetét, a dohánygyártás és fogyasztás alakulását. Balogh Ferenc vezérigazgató elmondotta, hogy a cigarettát, szivart 1938-ig úgyszólván csak kézi munkával állították elő. A későbbi nagyobbarányú gépesítés révén a felszabadulás előtti 10 dohánygyár helyett ma már 4 is ki tudja elégíteni a növekvő igényeket. A Debreceni Dohánygyárban az idén megkezdődik a régi, elavult gyártógépek cseréje, s a finomabb cigaretták minőséröge már kifogástalan lesz. A következő években a többi dohánygyárat is úgy korszerűsítik. hogy mind a dohányelőkészítésben, mind a gyártásban versenyre kelhetnek bármelyik korszerű külföldi dohánygyárral. A magyar dohányipar az idén mintegy 20,5 milliárd cigarettát készít. A szivargyártás a régebbi 245 millióról 41 millióra csökkent A burnótozás, a pipázás korszakában, 100 éve, 145 000 mázsa dohány fogyott, ma mindössze 7 500 mázsa. A jubileumot a dohányipar azzal szeretné megünnepelni, hogy az igényeket minden cigarettafajtából kielégíti és új termékekkel gazdagítja a választékot. m* INDEN FONTOS KÉRDÉSRŐL tá[yj jékoziatjuk a lakosságot; rádióban, televízióban, újságokban, és most a szóbeli tájékoztatásnak is igen nagy a kelete, hiszen országos méretű eszmecsere folyik hazánkban. Természetes beszédtéma a gazdaságirányítás reformjának bevezetése. Természetes, hiszen 1968. január elsejével belép, és mert az egész felnőtt lakosságot így vagy úgy érinti az életbe lépést követő esztendőkben. Az is természetes, hogy minden ember először önmagára gondol; „Hogyan érint engem?". S ebben az egészen labilis latolgatásban gyakran sok bizonytalanságra utaló, sokszor valótlanságot tápláló érzés is megnyilatkozik. A gazdasági mechanizmus hatását ismertetik sokan, magyarázzák, és sajnos előfordul, hogy a tényleges elvektől eltérő „magyarázatok" is publikumot kapnak. Nem csoda, ha találkozni azután az egyszerű emberek körében belemagyarázással és még több „belehallással", amelynek nincsen sok köze a gazdaságirányítás reformjának bevezetéséhez. Gyakori a munkaerő-probléma, a mttnkahely stabilitását összetevő eszmefuttatás és persze a velejáró félreértés is. Külön aláfesti ezt az összefüggést, hogy hazánkban is — éppen úgy. mint a többi országokban, sőt földrészeken — az energiahordozók köre bővül, új energiahordozók lépnek a régi helyébe. A kis kalóriájú szén helyett olaj, gáz, atomreaktor stb. képezi a korszerű nagyhatású energiabázist. Ezáltal a szénbányászat tevékenysége csökken — s ez is világtendencia — és az itt foglalkoztatott munkaerő feleslegessé válik. A közelmúltban a televízió is hírt adott erről, bemutatta, hogy az egyes szénmedencék aknáiból felszabaduló munkaerőt hova és hogyan helyezik el. Helyet kapnak az olaj- és az ércbányászatban (Szegedre és környékére is telepítenek és települnek át szénbányászok az olajmezőkre), s a különböző nehézipari üzemekben megfelelő átképzés után. Ennek a helyzetnek az ismertté válása és a gazdasági élet irányításának új módjáról szóló ismertetések gyakran olyan összefüggést kapnak, hogy nálunk is fellép valamiféle munkanélküliség, egzisztenciális vagy létbizonytalanság. Erről a kérdésről azért kell szólni, mert a valóság elemeitől távól álló nézetek ezek, és zavart okozhatnak. A közgazdasági tényezők rendszere nagyobb szerepet kap az új gazdaságirányításban, mint a korábbiban. Jobban megnézik, hogy a termelés mennyiben gazdaságos és hogyan lehet jobban előmozdítani a gazdaságossági tényezők érvényesülését. Voltaképpen ez az egyik alapvető mozgató rugója a gazdaság új irányítási rendszerének. Ez a helyzet magával hozza a korábbi „mozdulatlanság" megszűnését. Vagyis a piac igényeinek megfelelő és ehhez jobban alkalmazkodó, gyorsabb szériacseréket, gyártmánycseréket, piacképesebb és exportálható termékek bővülését. A gazdaságosságra való törekvés a dolgozó embernek, a munkásnak is elsőrendű érdeke. Jövedelme — fokozatosan — igazodik a vállalat, termelőegység gazdaságosságához, jövedelmezőségéhez. A munkásnak és a műszakiaknak egyaránt anyagi érdeke lesz az is, hogy minél korszerűbb technikával, technológiával állítsa elő termékeit, mert ezáltal olcsóbb és piacképesebb lesz. Ez a helyzet összefügg a létszám-gazdálkodással ls. Előfordul, hogy az avult technika, a magasabb üzemi létszám, túltengő üzemi adminisztráció annyira megdrágítja a terméket, hogy az magas áránál fogva sem a külső piacon, sem a belső piacon nem lesz versenyképes. Változtatni kell, ha az élet- és versenyképességet biztosítani akarják. A Változtatás tökéletesebb technikát. technológiát kíván. Esetleg alacsonyabb üzemi létszámot. Feleslegessé válnak emberek az adott üzemben, vagy üzemrészben. Ez. előfordulhat, sőt egészen biztos, hogy előfordul. I

LVEN ESETEKBEN a tőkés termelési renüben kiadják a felmondást és a tulajdonos részéről az ügy lezárul. Mi azonban sok egyéb mellett abban különbözünk a tőkés termelési viszonyoktól, hogy az adott területen feleslegessé váló munkaerő foglalkoztatottságáról gondoskodunk. Az újrafoglalkoztatás rendszerét és módszerét kidolgozzák illetékes kormányzati és szakszervezeti szervek még ebben az évben. Nem lennénk őszinték, ha ezt a kérdést is például másként, esetleg félreérthetően fogalmaznánk. Hozzá kellett nyúlnunk a legstabilabb iparághoz, a szénbányászathoz — munkaerő tekintetében is —, mert ezt kívánták hazánk érdekei; a munkásparaszt hatalom érdekei. S ezt kendőzetlenül megmondtuk a nyilvánosság előtt is, de ugyanolyan határozottan megmondtuk, hogy a szocialista állam, a munkáshatalom gondoskodik az egyik helyen felszabaduló munkaerő célszerű foglalkoztatásáról ott, ahol szükség van munkaerőre. Így történt és történik a szénbányászat esetében, s ahol munkaerő-átcsoportosítást kíván a termelés a jövőben, ott is így zajlik le. Mindkét folyamat hazánk, népünk gazdasági, életkörülményben gyarapodását szolgálja, kifejezi a munkáshatalom életképességének erejét és mélységes emberi humanitását is. Azért érdemes beszélni ilyesmiről is, hogy eloszlassunk illúziókat és indokolatlanul keletkezett félreértéseket Felébresszük a természetes érdeklődést, amely segít leküzdeni azt a hibás és káros felfogást hogy „ha én egyszer beléptem egy munkahelyre, az már az enyém, amíg élek, mindegy hogyan dolgozom ott. „Volt olyan időszak nálunk, amikor alig lehetett embert szolgálati, gazdasági érdekből más munkaterületen foglalkoztatni, hát még azt megmondani, hogy „te rossz munkaerő vagy, mert nem szereted a munkát". Ez az álhumánus felfogás eredményezte azt is, hogy a munkahelyeknek, a munkalehetőségeknek nem volt gyakran kellő megbecsülésük sem. Helyenként úgy tűnt néha, hogy a munkavállaló tett szívességet azzal, hogy a szocialista társadalmi rendnél egyáltalán munkát vállalt Ezen a helyzeten persze már 1964-től kezdve fokozatosan változtattunk és a munka, a munkahely tisztelete fokozódott. De az a természetes a szocializmus viszonyai között, hogy a munkának, a munkahelynek megbecsülése összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a tőkés világban. Ott a munkanélküliségtől való félelemérzetből fakad a munkahely becsülése. Nálunk pedig szocialista életünkben az ember tisztességéből, becsületességéből, gyárához, vállalatéhoz, szövetkezetéhez való ragaszkodásból. Igen, a. munka és a munkahely, a törzsgárda becsülete — a fizikai és szellemi pályákon egyaránt — tovább javul a kővetkező években is. Erre nagy szükség van minden termelőegységben, A

GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS új rendszere jótékonyan hat a szakmai kvalitások növelésére is. Elsősorban az egyes termelési egységek (szellemi munkahelyekre is áll) vezetőinél. Jobb, ésszerűbb technikát, technológiát sürget az okos vezető, mert ez összefügg a piaci értékesítéssel is. Az olcsóbb, jobb, korszerűbb termékek eladása egyszerűbb, mint a drága, korszerűtlen gyártmányok értékesítése. Viszont a technikai, technológiai fejlesztés megkívánja a szakképzettség gyarapítását az ipari, mezőgazdasági szakmunkásgárdától is. Ami jó volt 1964-ben, az például már nem lesz jó 1970-ben, mert a termékkel szembeni külső és belső piaci igények megváltoznak. A megváltozott igényeknek más módon tud megfelelni a termelés. Hasonlóképpen új helyzetet teremt a gazdaságirányítás új módja a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában is. Erőteljesebben jelentkezik a gyakorlat igénye, a tudományos kísérleteket gyorsabban kell a gyakorlat számára hozzáférhetővé és alkalmazhatóvá tenni. S minél kevesebb licencet kell megvásárolnunk — nagyon magas áron, valutáért! — annál ésszerűbben és olcsóbban, gazdaságosabban boldogulunk. A tudományos élet kvalifikálására éppen olyan méretekben hat — sürgető jelleggel is — az új irányítási rendszer, mint az ipar és mezőgazdaság gyakorló vezetőire és szakmunkásaira. A gazdaságirányítás bevezetésre kerülő új rendszere megújítja és magasabb fokra emeli, termelékenyebbé és gazdaságosabbá teszi iparunkat, mezőgazdaságunkat — ez hazánk, népünk érdeke, De minden illúziókeltés kárt okoz. Nem lehet világmegváltóként üdvözölni a gazdaságirányítás új rendszerét, amely egy csapásra Kánaánt teremt. Sok gonddal, erőfeszítéssel, előre nem látható akadályok leküzdésével számolhatunk. Nem lehet úgy sem felfogni, hogy munkanélküliséget, létbizonytalanságot teremt, mert az egyszerűen nem igaz. A közgazdasági tényezők hatása erőteljesebbé válik, de a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyok között, a munkáshatalom politikai érdekeitől nem függetlenül: a politikai hatalom érdekeinek alárendelten! Ezekről a kérdésekről nemcsak, hogy őszintén beszélünk, hanem bárki szól ilyesmiről, az nagy felelősségérzettel tegye. Minden dezinformáció politikai kárt okoz, zavart kelthet, vagy indokolatlan izgalmakat vált ki társadalmunk különböző rétegeinél. Erre pedig nincs szüksége senkinek. C. I. Szerda. 1967. február 22. QtL-MHMI HI\sJR*AA<é 3