Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Négyen a táncról HELYSZÍN: a Móra Fe­renc Művelődési Otthon, a Modern társastáncklub ver­senytáncosainak próbája. IDŐ: este 8 óra. SZEREPLŐK: Fáv Edit— Serley Iván és Tárkányi Erika—Törökgyörgy József, C -kategóriás szalontáncos­párok. Edit: Nem igaz, hogy a shake-t nem lehet ízlésesen táncolni. Erika: Lehet, de nem min­nrr rt J^rtrl/Q denki hajlik az ízléses tánc­ra. Múlt héten bálban vol­tam. Felkért egy fiú, de­rékig dobálta a lábait. Ügy ugrált, mint egy bakkecske. Iván: S a többiek azt hit­ték, ő az elegáns és a mo­dern. (Nevetnek.) Erika: Na, nem mindenki. Én bizony otthagytam, ami­kor nem volt hajlandó nor­málisan táncolni. Láttad volna a sértett képét! József: Tulajdonképpen meg sem tudnám fogalmaz­ni, milyen tánc a shake. Jván: Pedig egyszerű: egyet balra, kettőt jobbra, plusz a rezgőcsárdás térd­rezgése, fűszerezve kar alat­ti helycserékkel, egyszóval swingelemekkel. József: Persze, mindez jól kombinálva. Erika: (feláll, József felé nyújtja kezét.) Gyere. Így Az árrés és a háziasszonyok — Jónapot, Juliska. — Jónapot, Mariska. — Hol volt? — Bevásároltam. És ma­ga? — Én is. — Mit vett? — Félkész húst, burgo­nyáiul. — Nocsak, én is. Meny­nyiért? — Kétszemélyes adagot, 11,40-ért. — Haha! Maga még nem ismeri a dörgést. Ugyanazt én 9 forintért kaptam. Néz­ze, itt az ára. — Talán mert nem ugyan­azt vette, mint én. — Hogyhogy? Hiszen ez is bécsi, az is bécsi, két sze­let ez is, keltő a magáé is. — Az mégsem ez. ? — Figyeljen ide. Megma­gyarázom. Ez a hús ugyan­az, mint az, de mégsem az. Ez olyan, ami itt készül Szegeden, az Alföldi Üzem­élelmezési Vállalat 6-os számú telepén. Az enyémet viszont a Hűtőipari Válla­lat gyártotta. Namármost. Igaz ugyan, hogy ez is ugyanaz, mint az, de még­sem az, mert a Hűtőipari Vállalat olcsóbban adja. Érti már? — Dehogy értem! Ha ez is az, mint az, miért drá­gább? — Az árrés miatt. — "Mi miatt? Milyen ré­se van az árnak? — Az árnak nincs rése, csak úgy hívják a százalé­kot. Rendelet szabályozza ugyanis, hogy nagyüzemi gyártásnál mennyi többle­tet számolhatnak fel nye­reségnek, s mennyit a ven­déglátóipari termelésben. — Mennyit? — A mirelit félkész áru 11—12 százalékkal kerüi többe, mint az összes hoz­závaló. A vendéglátó 23—30 százalékkal adja drágab­ban. Érti már? — Értem. És ez miért jó? Miért nem gyártja az összes félkész húst a mi relit? 7 — Mondja, hol lehet mi­relit árut kapni? — Minden boltban. — És mikor? — Ezt ne tőlem kérdez-1 ze. Egyet elárulhatok: ha éppen szállítanak. Mariska félre nem érthe­tően az égre nézett, meg­igazította bevásárlószaty­rát. — Viszontlátásra! Juliska is elindult, s nem fért a fejébe: ha a hús ugyanaz, akkor miért nem • ugyanaz az ára, s ha a vendéglátó pótolni tudja félkész húsokból azt, amit a mirelit hússzüke miatt nem tud gyártani, akkor miért van mégis félkész húsból hiány a mirelitnél, a miért tudja pótolni a vendéglátóipar. A ven­déglátó miért nem lát csak vendéget, s miért nem ad­ja oda a félkész húsnak va­lót a mirelitnek, hogy a 25—30 százalékos árrés he­lyett 11—12 százalékos többlet költséggel kaphas sa meg a vásárló ugyanazt a boltban. S az sem fért meg a fejében, hogy a ke­reskedelem miért veszi át a magasabb árú húst, ha logikus szervezéssel ala­csonyabb felárral is me, lehetne oldani a dolgot.. A. K. Téli madárgondozás FIATALOK FÓRUMA A mikor 16—24 éves az ember, akkor a leg­nehezebb megtalál­nia. mit csináljon, ha már befejezte a munkáját vagy megtanulta a feladott lec­két? Olyan sok minden ka­varog ilyenkor a fejekben, a legszívesebben valamennyi ötletet valóra váltana! Per­sze. erre azért nincs mód, mert nagyon hamar eltelik az a néhány óra, amely a szórakozásé lehet. Unatkozó fiatal tehát nincs Szegeden. A KIS7. is egyre több gondot fordít a szabad idő hasznos éltölté­sének biztosítására. Könnvú megtalálni, kinek mi felel meg legjobban. A kezdők először tánciskolába járhat­nak. a haladók társastáncot ragy népi táncot tanulnak. Amint kedvük tartja. Az­után van irodalmi színpad, klub s még sok minden. Szórakozás valamennyi a javából, egy sem haszonta­lan! Vasárnap, 1!W1. fehrpár M. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 A biológiai növényvéde­lemnek legmegbízhatóbb, legeredményesebb kipróbált végrehajtói a madarak. Hí­vás nélkül teremnek ott, ahol szükség van rájuk, ahol a növényi kártevők megje­lennek. Minden országnak gazdasági érdeke, hogy ho­nos fészkelő madaraink vé­delme mellett az átvonuló madártömegeket, téli ven­dégmadarakat is védelem­ben részesítse. Honos mada­raink védelme érdekében nálunk is történtek rendeleti intézkedések főleg a fészke­lések biztosítása érdekében. Leghasznosabb odúlakó madaraink odújukat korhadó fá,kba vájják. A korszerű erdőgazdálkodás azonban odvas fákat nem tűr. • A természetes odúkat mester­séges odúkkal kell pótolni. Rendelet kötelezőleg írja eló. hogy a művelt területek nagysága szerint megfelelő számú mesterséges odúkat kell kihelyezni a kert-, gyü­mölcs-, erdőgazdaságokban. Az odúban megtelepedett madarak többszöri ivadek­nevelés során a kártevőktől tisztítják meg a környék gyümölcsfáit, a kertek ter­meivényeit, az erdőrészoket. Rendetet szerint a mezőgaz­daságilag művelt területeken 2 méteres lesőfákat kell bi­zonyon távolságokra elhe­lyezni az egerek és egyéb kártékony rágcsálókat pusz­tító ragadozómadarak szá­mára. Honos hasznos madaraink­nak csak kis töredéke telel át velünk, de annál több az északi országokból a hoz­zánk érkező sok hasznos ma­dár. A délfelé lehúzódás foka a téli eleségtől függ. Vannak évek, amidőn nagy tömegben jelennek meg téli madarak (zsezsék, csonttolly madarak, téli pintyek, sü­völtők stb), némely eszten­dőben azonban teljesen el­maradnak. Mozgásuk az éle­lem mennyiségétől függő. Honos magyar madaraink a délibb vidékeken kérnek ..vendégjogot". A nálunk te­lelő. ezernyi kilométer tá­volságról hozzánk érkező apró madarak a gyommag­pusztítással nagy hasznot je* lentenek. Hogy állunk a téli gondo­zás problémájával? Ez a kérdés még rendezetlen és csaknem a társadalom kö­n.vörületességére van bízva. Madárvédelmi törvényeink tiltják a madarak pusztítá­sát, s fészkeinek, fióksneve­lésének zavartalanságát ír­ják elő. Vonulás során es télen pusztul a legtöbb ma­dár, az éhhalált „természe­tes" veszteségnek könyvel­hetjük el. Kinek ne tűnt volna fel Szegeden a sok ezernyi fe­nyőrigó? A Lenm körút, a Kossuth Lajos sugárút faso­rait csonttollú madarak, se­regélyek lepték el mindad­dig, amíg ott a celtisz fa bo­gyói élelmet nyújtottak szá­mukra. Példát mutat ez arra, hogy az utcák fásítá­sánál, ligetek, kertek bok­rosításánál bogyótermó nö­vényeket (galagonya, fagyai, csipke stb.) honosítsunk meg A bogyóevő madarakat téli etetőbe nem lehet szoktatni. A téli madáretetőkbe ola­jos magvak (napraforgó, kö­les, len. tökmag stb.) a leg­megfelelőbbek. A cinegék szalonnát, faggyút is szíve­sen esipegetnek. Célszerű a téli madáretető mellé fé­szekodúkat ls helyezni, mert ezzel a hasznos madarakat megtelepedésre bírhatjuk. A nemzetközileg is elfogadott madárvédelmi — különös­képpen a magyar — törvé­nyek az emberi kéz által okozott madárpusztulásnak jórészt elejét vették. (Az utóbbi két évszázadban vi­lágviszonylatban 200 madár­faj pusztult ki és jelenleg 100 madárfaj van a kive­szíts útján.) Kölcsönös nem­zetgazdasági érdekből azon­ban a madárvédelem útján tovább kell menni. A rezer­vátumok nem elegendók. A nemzelek között kiépítendő kapcsolat egyik láncszeme, bogy egymás értékeit meg­becsüljük és védjük. A ha­tárokat átrepülő madár í?ö­zös érték, védelmét. téli gondozását nemzetközi köto lességeinknek kell tekinteni. Dr. BER ETEK PÉTER Iván: Tudod mi borzai ­A Jrthásr Gyttla Művelődési Otthonban vidáman ropják a tánrot a népi tánccsoport tagjak Üj műsorukra készülnek, » ez bizony a szórakozás mellett alapos munka is. A veritókes próba után viszont jólesik a beszélgetés, a tréfa Ez is iskola Nemcsak időtöltés Negyven 15—16 éves fiú es lány áll körben a Mó­ra Ferenc Művelődési Ott­hon nagytermében. — Most vegyük át a foxtrottot, bluest, csárdást es a swinget. Először a fiúk lépeseit kérem. Zene nélkül. egyszerre mozdulnak a lábak. — Most a lányokét... Igen. rendben van. Most kö­zösen. Jó. bár Klári sietett, Jytka pedig lemaradt, Ala­kítsunk párokat, próbáljuk me? zenével! A fiúk még nehézkesen, de átfogjak a lányok dere­kak s ""gy ig>ékezettel lé­pegetnek. Darabos a moz­gás. de hétről hétre bizton­ságosabb lesz. Sokan felsó­hajtanak egy-egy eltalált lépés után. » — De jó lenne már a ha­ladó tanfolyamra járni, s úgy táncolni, mint a „na­gyok". S nagy részük eljut a ha­ladók csoportjába, sőt né­hány év lelkes táncolás után „betáncolja'' magát az egy­re szélesedő szegedi ver­senvtáncosok táborába. Az EM 3. EPFU szegedi Kirendeltsége állandó mun­kára alkalmas Barna és mosolygós arcú. Lelkesedő és életerőről pat­tanó. Foglalkozása: joghall­gató, szórakozása a színját­szás, Molnár Juditnak hív­ják. — Nem is tudnám meg­mondani, miért szerettem meg az irodalmi színpadun­kat. Űgy hozzám nőtt, hogy már el sem tudnám kép­zelni nélküle. Komlón kezd­tem a versmondást, s itt, a szülővárosomban sem tud­tam abbahagyni. Van egy kis közösségünk, csupa jó baráttal, és nemcsak a szín­pad, ami összeköt bennün­ket: a beszélgetések, a vi­ták. az együttlét, ami össze­kovácsolta a kis társaságot. Tulajdonképpen önmagunk kedvtelésére csináljuk az irodalmi színpadot is. Tár­saság, vidámság, időtöltés, s amit talán még nem fogal­maztunk meg magunknak: úgy tanulunk, hogy észre sem vesszük. Persze van az irodalmi színpadi munkában egy kis rejtett hiúság is. Magunk kedvére játszunk ugyan, de titkon azt szeret­nénk. minél többen lássák műsorunkat. — Jelenleg mit próbál­nak? — Három egyfelvonásost. S olyan jó lenne a máso­dik, harmadik, vagy a tize­dik előadást is elérni.., Arca kipirul, belehevül a beszédbe: — Mert nagyon sok hely­re el lehetne vinni a já­rásba is ezeket a darabo­kat. Iskolákba, művelődési otthonokba. Csak segítségre volna szükségünk. Nem akadna segítője, vendéglátója a szakszerveze­tek irodalmi színpadának? mas még? A ritmus nélkü­li táncos. Pedig lányoknál az a lényeg, hogy alkalmaz­kodni tudjanak a partne­rükhöz. Edit: Igaz, de olyan part­nerhez, aki nem ugrál, nem lengeti magát, mint egy szél­kakas és van ritmusérzéke. összecsattan a tánctanár­nőtenyere. ök négyen, g a többi tíz-egynéhány C- és D-kategóriás versenytáncos a parkettre lépnek. Megszó­lal a zongora, s vidáman siklanak a párok. Egyik sem ugrál, egyik sem véti el a lépést. Szöveg: Kovács Attila Fotó: Somogyi Károly nc valahogy. (Helyeslőleg bólo­gatnak.) rakodómunkásokat és fiatal au'ószerelöket Felvételre jelentkezés Sre­géd. ötz i. t X Érettségizett, rajzolni tudó fér it keresünk geodéta mellé figuránsnak. Jelentkezés írásban. Pos­tafiók í x&. MIM | r Olykor furcsán dorbézolnak | anu OS a f'i,tal°k az Éva cszpresz­szóban. Ez a ket orvostan­hallgató (nevüket nem adták, csak képüket) a jegyzetek fölé hajolva készfii a vizsgára. S hogy egymás kezét fog­ják? Ha fgy jobban megy ... i a

Next

/
Thumbnails
Contents