Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

Szegedi költők ANDRAFEST LAJOS Beszerelés születésnapon Anyám, Anyám de messzi már n nyárfa ahol először nyújtottad kezed: „Menj ha hív világod!" — szűkös utca végén — „S légy mint a szikla bármi vész kerítsen!" S ahol először mondtad: „Nem" s „Igen" e két rövidke szó el ne feledd majd sorsod ha bárhol keresztúthoz érne t két szó döntsön s ne: Talán, Esetleg, ne Hátha, Mintha, Lehet vagy Ki tudja... Azóta hányszor válaszúihoz értem s ó hányszor-bölcsek traktáltak tanáccsal megmagyarázták közmondásainkat; hogy kutyából is lehet már szalonna, és nem mind fényes az sem, ami fénylik... Mit kezdtem,, mégis végigjártam eddig: hiányzik tán fülem, szemem, kezem? Egy kissé bojdúlt idegekkel brir, de gerincesek közt még gerincesen élek s az élet nem játék nekem már, nem fintorként vágok komoly pofát. S most Te beszélnél rá, hogy mást Ítéljek magamról mint az „Igen—Nem" szerint jár hagyjam az izzó szenvedélyt szivemből hamuvá hűlni csakhogy bőröm épen vigyem tölgyfából ácsolt börtönébe, ha beköszönt a végórám s a pontos kaszás elém áll; „Leltánkész, vihetlekf Nem, nem Anyám Te ilyet nem kívánhatsz attól akinek formát magad adtál kibe a lelked lehelted! — s mint Krisztus magad keresztre ütteted jövőmért! Mi bennem érték benned gyökeredzik. Téged dicsér — és nagyszerű apámat ki ha most érne válaszúthoz is, már ezen az úton járna, és előttem! — s ami bűnöm van: útporából szedtem ott ragadt rám * lemosható a vízzel nem mint lelkem, mi egy e nyílt valómmal mint gerincemmel bordáim, s n körmöm amint tapad a húsomhoz! Sebezhet bármi beszéd a seb beforr: magadra hallgass Te estik, magadba nézz s szivembe (gy látsz Anyám — ha hallgat is az ajkam mert nincs mindenre szó: már régi nyelvünk avult, nehézkes dünnyögés (kiáltó hangom meg vélnéd: fájdalmas panasz tán pedig rikoltó harci kiirt) s a vártán nincs nyavalygásos évődés bajokkal! Hidd el Anyám még az vagyok kit szültél • ne félts! — bár mégis jólesik ha féltessz. BTEPESt ATTTLA Kéretlen évszak TlviTlani ez a nyár — gyökereit lei tépik a földből goromba fagyok. Leveleiben pirosodik, tócsa-szeme hályogosodik, álmában a tél tikja ragyog. El villan, sehova. Bennünk mélyül a kaland. Fönn fellegekkel-búterrozott az ég. Vaságű, vaslevelú fák közt fagy durrog. Puszta vidék. Inal az állat; ki védi meg? Az ember nem csavaroghat: bár sűrű a gond. indázó rengeteg, fölveti isten-arcú fejét, s káromkodik, ha nem dalolhat. Föléje-borvló vackában is őrzi a nyarat, egy ölelés melegét, kölykének béleli puha alommal a tenyérnyi zugot, hol majd világrajőn Magához-em.eli pázjót — És nem kopognak a háromkirályok, nem topognak az ajtónál a barmok, hogy a bölcsöt körülállják. SZ. SIMON ISTVÁN át persze. az asszonyoknak könn>-ű! Ok a vérükben, az idegrendszerükben hordják a főzés tudományát. Nem mérik a zsírt., a sót, a lisztet, nem szaladoznak kérdezgetőzni a szomszédba, nem lesik az órát, hogy vajon eleget puhult-e már a karaj, kellőképpen megpirult-e a hagyma. Biztosra mennek. Bele mindent a lábasba. rá a fedőt, aztán közben dudorásznak, port törülnek, horgolnak, olvasnak, vagy éppen átcsöngctnek Sárikához, a szomszédasszonyhoz: ő se sejti még, ki rejtőzködik a Belphegore álarca mögött? A főzés? — mosolyognak a kérdésen. Az semmi... csak legyen miből! Inkább arról panaszkodnak, hogy reggel elkocognak a városba, hogy no, majd ma főzök egy jó töltöttkáposztát és krumplis nudli lesz belőle, mert hogy „azt is meg lehet enni egy héten egyszer". Azt hiszem, ők úgy örökölték ezt a mamától meg a nagymamától. „Csinálj szép rózsaszín rántást... engedd fel a hús leszúrt levével... tégy bele csipetnyi sót, törött borsot és forrald együtt, míg a habja teljesen el nem oszlik..." — így kezdődik például az egyik recept ök mór csinálják is. De ha férfi áll a tűzhely mellé, csak ténfereg és tanakodik: milyen lehet az a rózsaszínű rántás?, ugyan mennyi egy csipet, mikor tekinthető az a bizonyos hab teljesen eloszlottnak? Mi férfiak, körülbelül úgy vagyunk a főzéssel, mint Luxemburg a hadsereggel: vannak tábornokaik, osak legénységű? nincsen. Mert a Venesz meg a Túróé, az igent De ha mondjuk, nekem kell otthon megfőzni? Igen, igen, nekem. Hát akkor úgy van, hogy: — Főzz egy jó csikós húst! Igazán egyszerű. Szép, egyforma, ujjnyi csíkokra vágod a húst, lereszelsz egy nagy fej vöröshagymát, azt körülbelül negyedóráig vagy húsz percig főzöd, miután a füstölt szalonna zsírján megpirítottad. Akkor beleteszed a húst, rá a paprikát, sót. majd legvégül a tejfölt... Hát ennyit csak meg tudsz csinálni? — £s mellé? — Ehhez galuska lenne a legjobb. Azt csak tudod? — Persze, persze ... csak ... — Bánom is én. csinálj tarhonyát. Azt csak meg kell pirítani és föl kell engedni... P)e most már rohanok, l mert elkések... Ügy igyekezz, hogy egy órára kész legyen. jönnek a gyerekek éhesen az iskolából... És akkor én elkezdek igyekezni. Még csak kilenc óra, de biztos, ami bizios, hozzá is fogok tüstént. Tehát először is a szalonna... Ezt szépen csíkokra kell vágni, igen, olyan részét, amelyben egy kis hús Is piroslik... Megy ez, kérem, no de mennyit szeljek? Rá kell fogni! Pirulj csak szépen, pirulj csak! Mindjárt hozzád adom ezt a szép hagymácskát! Ezzel a csini reszelővel adagolom hozzád. ne sírj! Látod, én se sírok, pedig nézd, maid ki marja a szemem! Most ti szépen összeadjátok az ízeteket, szépen összedinsztelődtök, míg hagymácska olyan „üveges" nem lesz. Tudjátok, olyan áttetsző, mint az üveg. Uvegesedjél csak! Odaragadni? Ez nem illik, barátocskám, úgy látszik, nagy alattad a gáz. Lám, lám. érzék dolga. És közben elégedetten és mosolyogva összedörzsölöm a tenyeremet. Ez eddig megvolna. Akkor most rá a vizet! „Mindig annyit, hogy a húst éppen színig lepje!" Vagyis hogy... De még benne sincs a hús! Csak azután következik negyed órával... Milyen buta néha az ember. Egv kis térfogatszámítás. Ha a hús hatvan deka. akkor ugyanannyit szorít ki a vízből. Már most akkor a lábas sugara 9 centiméter, ezt négyzetre emel.iük és beszorozzuk 3,14-gyel. Világos, hogy hengernek kell felfogni a lábast! A hússzeletek éppen beborítják a lábas alját és két centiméter körüli magasságra kell érni a víznek. Ügy van. ezt még megszorozzuk kettővel és kivonjuk belőle, amit a hús kiszorít... Hopszassza-trallala... Pardon, ez sok lenne. Hol a hiba? Azt mondja, hogv... az első gimnáziumban! Hát persze! Sugár szorozva sugárral, ez a gömb: ide a kétszeres sugár kell. Hopszasza-trallala... 52 köbcenti! Tehát ennyi víz kell rá! Az pedig annyi mint nyolc féldeci és négyszer három cent! És akkor ezt most főzzük, pontosan negyed óráig főzzük, vagyis beállítjuk az órát csörgőre és közben letörülgetjük odabent a port. iMt tesz az, ha fél decivel kevesebb lesz? No nem a víz, nem. a grammra megvan ... hanem ez a kis konyakocska itt a szekrényben .. . Föl se tűnik a leltárnál .. . meg aztán kálló is van a világon ... Már csöng is a vekker! Így kell ezt: pontosan, akár egv laboratóriumban. Olvastam is valahol, hogy a konyha tulajdonképpen tiszta kémia. Anyagok és ízek összetevőiből új anyagok és új ízek születnek. Vagyis ha most hozzáteszem a húst. egy új anyag kopcsolódik be a vegyi folyamatba. Só... hiszen ez meg nátriumrlprid: egy nátrium és egy klór atom... a paprika pedig... az meg paprika. Festék, olaj. vitamin. Ha az ember mindennek tudná a képletét, nem főzőcskézne a konvhában. hanem előadásokat tartana az egyetemen a gól vaknak! Most pedig szépen lefedjük, mert. a fizika törvényei szerint ezzel fokozzuk a belső gőznyomást és siettetjük a hús puhulását. Azért visznek a katonák az ágyú után olyan nagy Papenfazekakat. mert tanultak fizikát. Pa-pen-fa-zék. .. papenfa-zééék... — a nóta is megemlékezik róla. Hát csak Főzőcske kár a gőzért. Aztán még néhány hét múlt el, de akkor már nem mondta, hogy kár a gőzért, hanem azt mondta. hogy teljes gőzzel előre, de ha Béla könnyelmű lesz, akkor éppen úgy elválik tőle is, mint az első férjétől. mert ő csak tisztán és nyugodtan tud élni. így is élt Bélával és nagyon jól élt vele. Az újdonsült férj még ha akart volna, akkor sem lett. volna képes a régi könnyelműséggel költekezni. Bélának ugyanis a normális zsebpénzén felül nem volt mit elköltenie. De mégsem panaszkodott soha. — Hogv csinálja ezt, Anna? —kérdeztem egyszer, amikor összefutottam vele. — Béla teljesen megváltozott. szolid, megelégszik a zsebpénzével, sőt még spórol is belőle. — Tervszerű beruházási program. Okos az ügyvitel — felelte Anna, de úgy nevetett, hogy szinte még a könnyei is kicsordultak. — Nem a vállalati ügyekről kérdeztem. — Tudom. Nem is arról tájékoztattam magát, hanem a háztartási beruházási programunkról. — S ez változtatta meg Bélát? — De még mennyire. Rájött a vásárlás örömére és azóta nem folyik szét a pénz a kezei között, de nem is folyhat. Egyszerű a módszerem. — Nagyon érdekelne! — Először egy betétkönyv televízióra — kezdte sorolni Anna. — Ez leköti a pénzünket, nem lehet költekezni fölöslegesen. Ha együtt van a pénz. megvesszük a televíziót. Öriási az örömt Akkor megint elkezdünk gyűjteni egy külföldi utazásra. Megint betétkönyv, megint együtt van a pénz és nem jut fölösleges dolgokra, megjárjuk külföldet és élményekben gazdagon térünk haza. Megintcsak nem lehet könnyelműsködni. Béla még a zsebpénzét is összekuporgatja és külön betétkönyvbe teszi, hogy meglepetést szerezzen nekem és könnyítsen a gondjaimon. — Valóban jól megtervezett beruházás — jegyeztem meg elismeréssel. — Most ugyanígy megvesszük az új bútort — folytatta Anna —, kicseréljük ugyanis a régit, pénzünk soha nincs, csak takarékbetétünk, ahhoz nem nyúlunk. Béla nem könnyelmüsködhet. mert nincs miből. És tudja. hogy fizetnünk kell a beruházási részösszegeket. — Mi a további program? — kérdeztem. — Kocsira gyűjtünk — felelte Anna —. veszünk egy Wartburgot. — És Béla? Mit szól ehhez az önmegtartóztatáshoz? — Mit szólna? Boldog, hogy igy élhet. Nem hagyott nyugton a kíváncsiság és egy alkalommal, amikor Bélával beszélgettem, rátereltem a szót Annára. — Nincs még egy ilyen asszony! •— dicsérte lelkendezve. — Képzeld el, mindig tele vagyok pénzzel! Vettem már televíziót, frizsidert, magnót, most cserélem a bútorainkat, másfél év múlva veszek egy Wartburgot, még a zsebpénzemet sem köllöm el. — Hallottam Annától! Minden házasságnak ilyennek kellene lennie — jegyeztem meg egyetértöleg. — Ez teljesen lehetetlen — tiltakozott Béla. — Miért volna lehetetlen? — Ne haragudj, kedves barátom — felelte mély meggyőződéssel —. elvégre nem lehet minden feleséget egyszemélyben üzemgazdásznak és statisztikusnak is kiképezni. szépen. ahogy a csillag megy az égen, csak főjj, fődögélj! Amíg itt békésen fortyogsz, ki is porszívózhatok odabent! Pa-pen-fa-zék... pa-penfa-zééék!... Az a gin. persze, az se rossz. De csak három köbcentit! Nehogy odaégjen! Az lenne csak szép vicc, hazajön a család éhesen, és sehol semmi, csak a kozmaszag. Meg is nézem, nem is hagyom el a lábast. Szép. . . Micsoda szín, micsoda illat! És a sava? Praxis dolga! Venesz se csinálná jobban. Lássuk hát a tarhonyát is! A nokedli, az még nem megy. Keverni, szaggatni, főzni... Jó házi tarhonya, azzal is telik a has. Végy két tetejes kanál zsírt, azon pirítsd meg. majd kis vízzel ereszd fel és puhulásig főzzed! Puhulásig... pu-pu-pu-púhulásig ... De közben el ne puhulj, e-hel-ne-pu-hu-hu-huli! Csak elég lesz-e ez? Fél lábassal? Ennyi van.' kérem. Beosztással kell élni! Jól néznénk ki, ha mindent a hasunkra áldoznánk. Olvastam valami tanulmányban, hogv a magvarok minden forintjukból megesznek 75 fillért. Hogy el nem csapja a hasukat... A féktelen zabálás csak elpuhítja az embert, elhájasodik a nemzet.. Aztán meg panaszkodnak. hogy magas a vérnyomásuk, meszesednek az ereik, nem jó az emésztésük. Több főzeléket kellene enni, kevesebb zsírt, rengeteg gyümölcsöt, kevesebb fűszert, s inkább gyakrabban naponta, de szigorúbb mértékkel. Lehet, hogy a vegetáriánusoknak van igazuk: csak növényi eredetű ételeket fogyasztanak. Van még ott egy kis barackpálinka is a szekrényben... Nekik van eszük, érdekes, hogy erre így főzés közben döbben rá az ember. A ve-he-ge-táhári-áhánu-sok! Egészségükre! De most már rá lehet önteni a vizet erre a tarhonyára is. Hadd buzogjon! Mondom, ez a főzés egészen ihlető foglalatosság. Anvnyi mindenre ráiön az ember így közben. Csak mondják meg: nem a felfedezés öröme az. mikor a tarhonya anyagának tulajdonságai világosodnak meg elménkben? Vagy ez a kis ital viccelődik velem? Hiszen az előbb még csak félig volt a lábas, most meg emelgeti a fedőt a sok kis tarhonya! A fenét csináljak velük? Kimásznak... Tudom én. hogy hő hatására kiterjednek a testek, no de ilyen mértékben? Lenne rá valami képlet! Hogv- mondjuk eredeti térfogatának egyharmadával nő. amennyiben tartósan száz fok fölött hevítjük. Nem. nem is egvharmadával, legalább a felével... Igen... Hát ezt most szépen eltüntetjük. Lehúzzuk. A maradék azután pöffeszkedhet. Nem férnek meg egvmástól a kis mitugrálszok! Ez csak azért lehet, mert ezek a kis gömbös testecskék nagvon nagy felületet adnak. Igen, igen. Valahol azt is olvastam, hogy a vörös vértestek száma körülbelül 25 billió egy ember vérében, de a felületük eléri a háromezer négyzetmétert. Ezek a kis tarhonyák is ilyen huncutok. Itt van ni! Még tovább dagadnak! Mikor lesz már vége? Álljatok meg! Micsoda lavina... A hússal meg bármi történhetne itt miattuk! De jó... a hús békésebb természetű. Áldott, nyugalommal puhul, pu-pu-pu-pu-pu-puhuuul! C

ináltam volna inkább nokedlit. Ez retten®, les: mintha mindegyik szemben valami ördög tornászna! És úgy nyelik a vizet is, akár a gödény. De sebaj. Igaz. hogy már kétharmadát kihordtam, és leeresztettem a Tiszára, de most már legalább tudom. Tudom, hogy a gömbös testecskék hő hatására éppen gömbtermészetük miatt erósebben kiterjednek. A tarhonya esetében ezt oly módon lehetne meghatározni, hogv a szemecskék méretével ellentétes arányban nő a tágulás, s átlagos szemecskék esetén az eredeti térfogatnak körülbelül háromszorosával kell számolni. Világos? Maid kidolgozom én ennek a teljes és pontos képletét is egy másik alkalommal, amikor nem leszek úgy elfoglalva éppen a tohonyával. Mert ahogv nézem, ezeket az adatokat sem lehet még mindig véglegesnek tekinteni... Azért hogv kimerül az ember így főzés közben Bizonyos fáradtsággal számoltam én előre. Ezt a nagv szellemi erőfeszítést azonban nem kalkuláltam bele. S most jövök v rá: azt a pszichológiai nyomást se. amely ilyenkor az agyra nehezedik, nevezetesen azt. hogv jó lesz-e. Meg tud.ia-e majd valaki enni? Hiszen ha csak magamnak csinálnám ... de gyerekekről is szó van. elég kényes szájú gverekekről. A feleségemnek legfeljebb azt mondom, csináltad volna magad. A gyerek, az. más. A gvereknek kifordul a falat a szájából, ha nem ismerős, nem megszokott. nem kellemes az íz. Egy feleség ilyenkor már csak pedagógiai szemponthói sem mond.ia. hogv ehetetlen, legfeljebb, hogy máskor majd jobban sikerül. De a gyerek őszinte . .. Csak nem? Már meg is jöttek volna? Nem. csak a szomszéd. — Már elnézést kérek, hogy ilyenkor... de tetszik tudni, megakadt a tudományom... A feleségem nem ér rá. rám maradt a főzés. Aztán ott a baj. hogy nem tudom. hogyan is kell berántani a tökfőzeléket. Gondolom, a felesége megmondaná ... — Feleség? Minek ahhoz feleség? Látja, magam is szakos vagyok. — És tudná, hogy kell a tököt berántani? — Berántani? Ugyan, ember, én habarom! — Szóval habarja ... — No igen! De ha már itt van, nézzen a lábasomba! Kóstolja! Csikós tokány! — óriási! De a tejfölt miért nem tette már rá? — Mert abban savak vannak! Azt csak a legvégén kell, nehogy megzavarja a szokásos vegyi folyamatot! — Igen..., igennn ... És akkor habarjam, ugye azt mondta? — Nézze, nekem régi elvem. Minden főzelék jobb habarva. — Köszönöm... — Csak jöjjön máskor is. T

ehát ott hagytam abba a szomszéd látogatása előtt, hogy a gyerek, az nem respektálja az ilyesmit. De szóljanak csak egy szót is! Megvan a válasz: „Akkor pedig nagyon sajnálom. de mégv a napközibe!" Lesz, ami lesz. Az én ebédem kész. S meg kell mondanom. nekem nagvon is ízlik. S ha úgy adódik, máskor is vállalom a főzést, mert ilyenkor olyan irtó okos felfedezésekkel lesz gazdagabb az ember! Vasárnap, 1967. január 15. DÉL-MAGYARORSZAG 7