Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-13 / 11. szám

Biztonsági földgázkút [ Az ember leifára Célja az egyenletes ellátás X szegedi szénhidrogén medence Szegedet és Hódmezővásárhelyt földgázzal ellátó algyői gázkútja és a távvezeték rendszere biztonsági tartalékaként üzembe helyeztek egy „pótkutat", megfelelő bekötő vezetékkel. Az eddigi földgázellátásban ugyanis előfordultak kisebb-nagyobb üzemzavarok. Ezek abból eredtek, hogy a földgázt rendszeresen szolgáltató algyői l-es számú kútnál a nagy nyomáscsökkenés miatt a berendezésben időnként jegesedés következik be. A feltörekvő földgáz száznegyven atmoszférányi nyomását ugyanis a viszonylag szűk nyilású fúvóka 10 atmoszférára csökkenti. Ha a gáz gazolint is tartalmaz, akkor ilyen körülmények között úgynevezett hidrátképződési folyamat indul meg. Ez hószerű csapadék képződéssel jár, ami dugulást okoz a csövekben. Az ilyen üzemzavarok elhárításának idején kapcsolják majd a földgázvezetékrendszert a 4-es számú kútra, amelyet 1200 méter vezetékkel most összekötöttek az l-es kút szeparátorával. Mindez körülbelül 380 ezer forintba került. Az összeg, valamint a biztonsági berendezések fenntartási költsége bőven visszatérül, ha ezzel zavartalanná válik a földgázszolgáltatás. (Foto: Wormser Anta!) / Óriási tartály az országúton Jannár 8-a óta úton van a Pécsi Nitrogénművek 31 méter hosszú. 101 tonnás óriási tartálya. Liverpoolból indult, hajóval utazott Prágáig, itt óriás szállítókocsikra rakták és 4—5 Tátra-vontató húzza óránként 5 kilométeres sebességgel. A GAFU és az I. AKÖV dolgozói jól felkészültek a szállítmányra, hisz egész autókaraván kíséri. Külön hókotrók, daruskocsik, salakszóró autók kísérik és az útközben található hidak megerősítését külön brigád végzi. I Fontos észrevételek Ülésezett a nőtanács két bizottsága A Magyar Nők Országos múltban több törvényerejű Tanácsa és a megyei nótaná- rendelkezés látott napvilágot, csok mellett működő jogi és A felszólalók rámutattak családvédelmi bizottságok ve- arra, hogy az új törvény, zetői és tagjai csütörtökön a amely biztosítja az anyák nőszövetség székházában or- számára a két és fél éves szágos értekezleten értékel- anyasági segélyt, felveti a ték az elmúlt hónapokban munkahelyen a helyettesítés végzett munka eredményeit, kérdését. Javasolták azt is, Az országos bizottság szá- hogy a többgyermekes csalánios jogiszabályra tett javas- dóknak nyújtsanak kedvező latot, ezeket eljuttatta az il- feltételek mellett hitelt és elletékes minisztériumokhoz, sősorban ők részesüljenek az E javaslatok alapján a közel- állami lakáskeretekből. (MTI) S

zeretjük a számokat. Azok tükrében nézzük magunkat; munkánkat, gondjainkat, céljainkat. Tucatnyi statisztikát tudunk idézni mindenre: ennyi és ennyi gyárat építettünk, ennyi meg enynyi új munkahelyet teremtettünk, ennyi meg ennyi lakásba költöztek be jogosult családok... Különösen olyankor terheljük számoszlopokkal a memóriát, amikor a közösségi élet egyegy nagyobb állomásához érkezünk, lezárunk egy történelmi szakaszt, egy ötéves tervet, s valami újra készülünk. Vagy amikor apellálunk, magyarázunk, bizonyítunk. Emlékeztetni akarjuk egymást: lásd, ez tavaly még nem volt, nézd, húsz év alatt ennyit értünk el, gondolkozz, miből lett ez... S ezeknek a számoknak becsületük van. A járdák kilométerei, a beruházások milliárdjai, a közvilágítási lámpák gyöngysorai, az üzleti vásárlás, az acél tonnái, mind-mind olyan dolgok, amelyek emberi célokat szolgálnak, jobb megélhetést, nagyobb kényelmet, több kultúrát. A statisztika kollektív leltárába azonban nem fél bele minden kategória. Ott elszemélytelenedik az ember, elvész az átlagok tengerében. A számsorok egyéni, személyes vetületei azonban az otthonokban, az egyes életekben is felismerhetők. Egyszer egy külföldi újságíró-kolléga elém rakott egy sereg magyar és külföldi statisztikai adatot. Volt közöttük ilyen is, olyan is, egyik szebb volt a világátlagnál vagy akár a fejlett tőkés országok megfelelő adatainál, másik akörül mozgott vagy lejjebb. S a számok szomszédságában ezt kérdezte: „Mi hát akkor a szocializmus? Variáció ugyanazokra a számokra?" Erre akkor én azt válaszoltam: „Az embert keresd a számokban! Az átlagokban az átlagembert!" Azt hiszem, nem tudtam őt meggyőzni. Magyaráztam én, hogy a mi átlagainkat nem „javítja" sem Krupp, sem Rockefeller, a mi átlagaimk dolgozó emberek átlagai a jövedelemben is, a fogyasztásban is — 6 minduntalan azt lelkelte, hogy „akkor pedig süssük meg az egész statisztikát, mert a számokat mindenre ki lehet játszani". Attól függetlenül, hogy ebben nem osztozom vele, nekem is leckét adott. Nem ingatta meg a bizalmamat a statisztikában, de rávezetett egy másik nyomra. Legfőképpen azzal a kérdésével: „Mi hát akkor a szocializmus?" Közgazdaságilag valóban számokkal, termelési és elosztási elvekkel magyarázzuk. Termelési viszonyokkal. Es emberileg? Erre a kérdésre jött az elő a megfejtés. Már tudnám, mit kel- lizmus polgára ezt napról lett volna mondani neki: A napra biztosan megtalálja a szocializmus az ember leg- társadalomban, sőt napról igazságosabb képviselete a napra biztosan kamatoztatpglitikában, a gazdaságban, ja. mindenben. Olyan képvise- Ezekre az emberi dollet, amelyhez nem kell fo- gokra miért olyan nehezen lyószámla és részvénypia- kúszik rá a figyelem? Tulajkelt, csak az, hogy az em- dóriképpen ezek hordozzák ber maga-magát ki ne zár- a tartalmat. Hiszen ha gyárja a közösségből. Hiszen építésről beszélek, bekötőútakárhogy csűri-csavarja bár- építésről, a gázszolgáltatás ki, a szocializmus emelte bővítéséről teszek említést, társadalmi méretben méltó- ha argumentumokra van sagga az embert. A szocia- szükség _ ^n rá te lelizmus vette le róla az éh- gy^hetnek: „Amerikában is 1* építenek gyárakat, a franciák mus tette rendszerré a vele való törődést; a szocializmus tette életszükségletévé a kultúrát. sem a híd alatt alusznak, Bécsben is gázzal főznek az asszonyok..." — „Egyik heJó, jó, tudom én, hogy a az,le> ™ásik kfiyen kapitalizmus sem csak éh- szükséglet. Ez az általanos ség és nyomor, betegség és civilizáció eredménye is lehalál. analfabétizmus és het- miért kel1 feltétlenül a ostobaság. De a 3 milliár- szocializmussal magyarázdos emberiséggel számoló Le ni • • • « legyintő kar félNouvel Observateur azt írja, úton megáll, ha ezek mögött hogy a világon ötszázmii- mindig ott látjuk az embert, lió gyermek rosszul táp- éspedig nem is az általános Iáit; kétmilliárd ember embert. hanem a szocializgyengén táplálkozik és 35 must építő embert, akinek milióan halnak éhen éven- mi*s gondoskodás jár, más te, vagyis százezernyien na- figyelem! Aki már annyira ponta! Ennyi az éhséggel emberré vált a szocializmus közvetlenül összefüggő ha- építésének éveiben, hogy lál! A világ népességének 28 sokszor azért nem beszél a százaléka jut csak el napi múltról, mert arról emberi 2700 kalóriáig, 60 százalék a röstellkedés nélkül nem is 2200 kalória szintje alatt él! lehet 6zólni, ha már egyszer Nem szocialista országokban! méltó életformához jutott. Mi ebben a csöpp ország- Nem hánytorgatásként emlíban és ebben a csöpp szo- tem ezt, mert kinek volna ciahzmusban már öt eszten- jog? kétségbe vonni az alkodé ezelőtt is háromezer tó jogos jutalmát. Kollektív folott jegyeztük a napi ka- mimka, kollektív becsülés — lonafogyasztást, magasab- no de' becsüli-e mindenki? ban, mint az NSZK Olasz- Becsüli-e az, aki külföldre Sltofl"3' SJ.edorszag' "tazva sír-rí a rokonságnak, Mig A tizezer lak^a'jutó Főorvosok számában csak - zudlk ™ndent a etatisztikáSzovjetunió, Csehszlovákia és Ausztria tartott előbb! S minthogy az embernek az sem mindegy, meddig él ról is meg a térképről is, csakhogy egy kardigánnal több legyen az ajándék? Ugyanaz a külföldi kolléga, nem csak az. hogyan, hadd aklt elobb említettem, eltegyek hozzá mindehhez mondta mennyi panaszkodó olyan igazságot, ami aztán a magyarral találkozott odalegszebb tétel lehet az em- kint- Látogassunk meg köberi leltárban: Magyaror- zülük egyet-kettőt! — kezdeszágon 1930—31-ben átlago- ményeztem. Ö fázott tőle, san 49 évet éltek a férfiak nem én. Kényelmetlen lett és 52 évet a nők — mos- volna szembenézni. tanság pedig 65. illetve 70 év fölött jegyzik az átlag- 11 mdezt azért Igyekezéletkort! 1YJ tem most elmondani, mert tudom, hogy kiN

em hiszem, hogy ezek adványok vannak nyomdáa dolgok a számok- ban, amelyeit visszanéznek az kai való játékból elmúlt esztendőre, a lezárt jöttek ki. Egyéni panasza ötéves tervre, összehasonlísok embernek lehet, node tásokat tesznek a számolt hol van Magyarország egy- eszközeivel tíz-húsz-harminc kori 3 millió koldusa? Hol éwel ezelőtti hazai állapota nnak a rongyos, fázós em- tokkal, és hamarosan az emberek? Ho vannak az berek százezreinek kezébe agyonfoltozott cipók az kerülnek Ismerjék meg az életfogytrg^ hortottUM- utat> böngésszék az eredményeket, hiszen politikai számtok? Észak-Amerikában meghirdették a szegénység elleni programot... Mi ré- vftés országgyűlési és tanácsgen lebirkóztuk a nemzet- választások előtt hasznos nek ezt a lesújtó ellenségét. Hiszen a szegénység, az éhség száműzéséhez nem kell feltétlenül a leggazdagabbnak lenni — csak a leg- merthogy emberségesebb, a legigazsá- dolgokról szolgálatot tehetnek, erősítik a meggyőződést, a bizalmat. A grafikonok, ábrák mellé embereket szoktak rajzolni, emberszabású" van szó mindig, érdemi változtatást nem tartalmaznak, kivéve azt. hogy feloldják a baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapításának havi jövedelmeként eddig kötelezően számított 900 forintos alapját. Ehelyett mindkét fajta ellátást a tag besorolás szerinti jövedelme alapján kell megállapítani. A baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege minden rokkantsági fokozatban meghaladja a baleseti rokkantság esetén eddig nyújtott ellátásokat. A rendelet szerint az öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesülők is kapnak házastársi pótlékot, amelynek összege 40 forint. Az öregségi, illetve a munkaképtelenségi járadék összege változatlanul havi 260.— forint, s a korhatár is a 70., nők esetében a 65. életév. Az özvegyi járadék összegét az eddigi 130 forintról 200 forintra növelte a rendelet. Az öregségi-munkaképtelenségi járadékosok indokolt esetben az eddigi 260 forintnál nagyobb összeg — 500 forint — erejéig végezhetnek munkát a termelőszövetkezeten kívül. A rendelet kimondja a korábbi termelőszövetkezeti nyugd íj törvény alapján megállapított nyugellátások felemelését is. A termelőszövetkezeti tagok 1967. január 1. előtt megállapított, 400 forintnál kisebb összegű nyugdíját 400 forintra, a 300 forintnál kisebb összegben megállapított özvegyi nyugdíjakat 300 forintra kell felemelni. 130 forintról 200 forintra kell növelni az említett időpont előtt megállapított özvegyi járadékokat, 150 forintra kell kiegészíteni a régi nyugdíjtörvény alapján megállapított árvaellátásokat, 300 forintra a szülőtlen árvák árvaellátását és ugyanennyire a szülői nyugdíjakat Az új nyugdíjtörvény új alapokon rendezi a termelőszövetkezeteket, illetőleg a tagokat terhelő járulékfizetési kötelezettségeket. A föld utáni hozzájárulás, továbbá a tagokat terhelő betegségi és baleseti biztosítási dij, valamint nyugdíjjárulék megszűnik. Helyettük a termelőszövetkezet a felosztható összes munkadijak és részesedések együttes összege után egységesen — a nyugdíjjárulekot, valamint a betegségi és a baleseti biztosítás díját is magában foglaló — 7,5 százalék társadalombiztosítási járulékot, a tagok pedig a nyugdíjkategóriában kimutatott jövedelmük után 3 százalékos, illetőleg a magasabb jövedelmi kategóriákban az ipari kulccsal azonos progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. (A progresszív nyugdíjjárulék mértéke 1800 forint átlagos havi jövedelemig 3 százalék, 1800 —2300 forint között 4 százalék, 2300—3000 forintig 5 százalék, 3000—4000 forintig 6 százalék, 4000—5000 forintig 7 százalék.) A társadalombiztosítási járulék 7,5 százalékos kulcsa figyelembe veszi, hogy a betegségi biztosításban a termelőszövetkezetek szociális-kulturális alapjuk terhére saját maguk fizetik a betegségi segélyeket, ami a részesedésre vetítve további 2,5 százalékos terhet jelent. Együttvéve tehát a tsz-ek ugyanúgy 10 százalékot fordítanak a szóban forgó célokra, mint az ipari üzemek. Ezt is tudnunk kell ahhoz, hogy helyesen értékelhessük a tsz-nyugdíjak rendezését. A termelőszövetkezetek új járulékfizetési rendszere csak az új nyugdíjrendszer bevezetését követő egy év elteltével, 1968. január 1-én lép életbe. 1967-ben még változatlanul érvényben maradnak a járulékfizetés eddigi szabályai, tehát a föld utáni hozzájárulás és a tagokat terhelő havi 37,50 forint betegségi és baleseti biztosítási díj, valamint nyugdíjjárulék. 1968-tól kezdődően az új rendszer lép életbe azzal, hogy a felosztható jövedelem után számított 7,5 százalékos társadalombiztosítási járulék évi 4 részletben esedékes, és azt — a tagokat egyénileg terhelő progresszív nyugdíjjárulékkal együtt — negyedévenként, utólag, a következő hónap 15. napjáig fizetik be a szövetkezetek. 1968-ban tehát az új rendszer szerinti első fizetési határidő április 15. lesz. A termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer hatálya alá tartozók nyugellátását már 1987. január 1-től kezdődően az új rendelkezések szerint állapítják meg, és folyósítják. Az új tsz-nyugdíjtörvény kizárólag a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira vonatkozik. G. P. gosabb társadalom kell hoz- akár a tsz-építkezéseket sorú, amely nem tűri az em- rolja a lista, akár a szociális bert alázó szükséget. Szó- gondoskodás tételeit. Hát ne val egy „kis" szocializmus hagyjuk ki a számsorokból kell, amely nem teremt . . , . , ugyan csodálatosan fényes az embert ml olvasok Az egzisztenciákat, nem vará- ország leltárához, a haladna zsol cipőpucoló fiúból mii- ritmusaihoz illesszük oda a liomost, de embernek kijá- rubrikákba nem foglalható ró tisztességgel ágyaz min- emberi kategóriákat is. Menyden polgára feje alá jogo- nyivel mozgalmasabb, elevekat és valódi, reális lehető- nebb, szemléletesebb lesz az ségeket. S ezért nem kell összkép! aggódni, remegni, a szocia- SZ. SIMON ISTVÁN !\éey év alafft Közel 2 milliárd forint a közoktatás fejlesztésére Az oktatásügy fejlődésének négyesztendei mérlegét vonták meg a Művelődésügyi Minisztériumban. A felmérés számai arról tanúskodnak, hogy a legutóbbi választások óta számottevő eredmények születtek, javultak az oktatás feltételei, s emelkedett az oktató-nevelő munka színvonala. Állami és tanácsi forrásokból négy esztendő alatt csaknem egymilliárd 800 millió forintot költöttek az iskolahálózat bővítésére, a közoktatás fejlesztésére, a pedagógusok munkájának könnyítésére. Az óvodák száma mintegy nyolcvannal növekedett, s ma már meghaladja a 3200-at. Az eltelt négy esztendőben az általános iskolai tantermek száma 2000-rel, a középiskolaiaké 860-nal bővült. 1963—1964-ben húsz általános iskolai diákotthonban 1061 felsőtagozatos tanuló lakott, most 61 diákotthonban csaknem 3900 fiatalról gondoskodnak. A pedagógusok vidéki letelepülésének elősegítésére az utóbbi négy esztendőben 930 nevelő szolgálati lakás épült. Péntek, 1967. január 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3