Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
B ogáncs kedves kutya, ha nem is éppen szelíd. Előgurul a csutkakúp mögül. csahol nagy haraggal. De megismeri Gyürkét, s barátsággal vakkant laba mellé kuporodik, farkával a földet csapkodja. — Jól van. na! — szól ró a fiú. — Én vagyok, tudhatnád. Inkább azt áruld el, merre van Mari néni. Az eb vicsorít tovább hízeleg, a kérdést, figyelemre se méltatja. Gyurkának az a sejtése, hogy valami megváltozott a tanyaudvaron. Több mint ket héttel ezelőtt járt itt, a szabadsága előtti utolsó fuvarjával. Mint akkor, az öttonnás kocsit most. is a nagv nyárfa alatt, hagyta. Kétszáz meterre a negyvennégyes kilométerkő után. Az az érzése, minden fűszálat ismer errefelé. De az udvar valahogy nem olyan, mint akkor. A léckerítés tövét, felverte a vadzab. az istálló ajtaja mintha időtlen idők óta zárva lenne. Biztosan beszőtte a pókháló is a sarkokat, meg kellene nézni — ez a félig elgondolt, ötlet, moccan meg most Gyurka agyában. Ám a gondolat tovavülan, és már a ház előtt a hajnalkák lila vízesésére függeszti tekintetét. Ez nem változott. Hol lehet Maris néni? Mert korábban, a szabadsága előtt, amikor a kapun benyitott, az öregasszony nagykendös, csuparánc arca már elő is búit a konyhaajtó mögül. Ilyenkor árnyalatnyi mosollyal, csendes jónapottal üdvözölte Gvurkát. Maris néni készséges, dallamos beszédű öregasszony, s azt is jól tudja, hogy nem miatta, hanem a Marika lánya miatt jár ide a fiú. Marika elvált. asszony, már több mint két éve, gyereke nincs. Férje a városba járt dolgozni, később már csak kéthetenkent járt haza. Albérletben lakott, majd összeállt egy növel. Megtudta ezt a fiatalasszony, s aztán már be sem engedte a férjét, a kapun. A válóperes tárgyaláson fakó hangon, zokszó nélkül válaszolgatott a bíró kérdéseire. Maris néni többször magukra hagyta őket Beszélgettek mindenféléről, gyorsan, kapkodva, mert hiszen fél napokat mégsem ácsoroghat itt. A menetlevélen valamelyest lehet szépíteni, de nem annyit hogy órákat lopjon el az együttlét számára. Ilyenkor észrevette, hogy Marikának beszédes. szépen ívelt szemei vannak, arcának gödrei csókra hívogatnak. Néhányszor már csókolóztak, de ennél többre Marika nem volt hajlandó. A fiúnak azért jó volt együtt lenni vele, utána sokáig fütyörészett a szélvédő üveg mögött, a kilométerek egymásba folyó ritmusain át. A dolog csak jó fél évvel ezelőtt kezdődött. Éppen itt robbant le a kocsi, fél napot kellett várni a segítségre. Közben rettenetesen megéhezett, bement a tanyába, hogy adnának-e neki valami ennivalót.. Marika nem akart szóba állni vele, de Maris néni megkérdezte: szereti:-* az aludttejet. Bólintott, és megevett egy egész köcsöggel. Foszlós bélű. nagy karéj fehér kenyeret harapott hozzá. Mégis, hol lehet Maris néni? — hullámzik most elméiében a kérdés. Mert igaz, hogy Marika kedvéért áll meg a nyárfa alatt, szinte naponta, de valahogy mégis az öregasszony jelenti itt a biztonságot, a nyugalmat, egész lényével a nem változó világot sugározza, a füvek, fák, madarak együtt éneklő, szélben összezsongó seHatvani Dániel: napon regét az időtlen népdalok minden titkával körülvéve. Már a konyhában van. Az asztalon a viaszos vászon színes kockái virítanak. Sehol senki. Furcsa, hogy milyen sötét van itt! Máskor nincs igy lefüggönyözve az ablak. Olyan a ház, mintha lakatlan lenne. Hol lehet Maris néni? Ostoba vagyok, korholja magát, miért nem azt kérdem: hol van Marika. S eszébe jut, hogy szabadsága alatt, a szüleinél, olykor sóvárogva gondolt rá. Talán mert komolyabb, mint az otthoni lányok. Mellette jó asszony válna belőle, s ráadásul meg is becsülné. Elhatározta, hogy most előrukkol a szándékával, előbb csak Marikának, ha kettesben lesznek, s ha igent mond — mit mondhatna mást? — vasárnap kijön a busszal, ünneplősen felöltözve, s ahogy illik, megkéri a kezét Maris nénitől. Benyit, a nagyszobába, s hirtelen megáll benne minden gondolat. Az ablakon beáramló korai fényességben a kanapén ül Marika, felnéz az olvasásból, testén fekete ruha. fején is gyászkendő. Szemei fáradtak, ívei mintha roppant súly alatt görnyednének. Gyurka nagy sokára megszólal: — Hát te, mi.,.? Elharapja a szót, A csönd szárnyai verdesik az ablakot, jelezvén, hogy csak nemrég suhant el innen az elmúlás zsoltáros énekű, koszorúvirágos angyala, hóna alá ragadva a nagy fejkendős, töpörödött, kis öregaszszonvt, Maris nénit. Odakünn menynyei por száll a bóbitás fejű lovak patanyomaira. Bólint a lány, köszönésképpen. Gyurka úgy tartja, hogy a fehérnép, ha elvált és özvegy is, de még fiatal — lány. És ha falun, vagy pláne tanyán lakik. Nők csak városon vannak. — Anyám meghalt — Bocsáss meg... Minden részvétem veled van. — Köszönöm. Üli le valahova. Leül a fiú, az ágy melletti székre, kissé félszegen. Érzi, hogy Marika mellé kellett volna ülnie, legalább vigasztalná. De hogyan találná meg a kellő hangot? Még soha nem volt ilyen helyzetben. A fájdalom nagy darabokban úszkál a lélek mélyvizében, nem tudhatni, hogy a nyugtató* miféle szavainak savában oldódhatna inkább. — Mikor?... — kérdi végül. — Nyolc napja — válaszol Marika. — Két napig itt aludt Jolán ángyom, azóta egyedül vagyok. — Rossz így neked. — Mit tehetnék? Csakugyan, mit tehetne? Elmélázik » fiú. aztán élesvonalú arcát hirtelen elönti a pírosság. — El kell innen jönnöd... Velem Ha hozzám jönnél. Marika elmosolyodik, s Gvurka úgy látja, szemének ívei megint kiszépültek. — Te jó fiúnak látszol — szól, hangiában különös rezdüléssel. — Azt hiszem, szeretlek is. De ismerlek-e eléggé? Gyurka érzi, lélegzete gyorsul, szívverése betölti a csendet, most ki kellene tarulkoznia teljesen. De mit mondhatna? A katonaság alatt megtanulta a gépkocsivezetést, s elhatarozta. sofőr lesz. ha leszerel. Legalább országot-világot lát. Az iden már tagja a szocialista brigádnak is, mert ha csal is olykor a menetlevéllel, azért, a gépet nála senki nem tudja jobban leápolni. Csakhogy mindez most nem fontos. A lánynak olyan férfira van szüksége, akire rábízhatja magát, egész életére. S hogy ő ilyen, azt kellene bizonyítani. Most a lány mellé üi. Átfogja a vállát, az nem ellenkezik. — Hidd el. mi megértjük egymást. Aztán van egy kis megtakarított pénzem is. Eladod ezt a vityillót, adnak érte valamit. Bent., a városban veszünk szövetkezetit, vagy mit tudom én. Vagy inkább családi házat veszünk. Jó? Lesz kert. felásom, ültetek bele krumplit, sargarépát, zöldhagymát.. Egészen neki hevül a tervez-getésben. Haligatja a lány, figyelmesen, s csak sokára válaszol: — Azt mondod, hogy bemennék? De hát most. már van állandó munkám a tsz-ben, a baromfitelepen. És most hagyjam itt? — Majd kijársz. Ránéz a lány kerekre nyitott szemekkel. Ezt kérdi: — Ügy gondolod? — Űgv — feleli határozottan. Majd, egészen más hangnemben, hozzáteszi: — Van itthon egy kis aludttej? — Van. Mindjárt hozom. Kimegy a lány. s jön vissza, kezében köcsöggel. Elébe teszi, kanalat, foszlós bélű, fehér kenyeret, rak mellé. Hozzáfog Gvurka. eszi jó étvágvgyal, barna hajfürtje lekunkorodik homlokán. Marika pedig arra gondol, hogy aki így tudja enni az aludttejet, a karéj kenyérrel, abból nem lesz rossz férj. Amikor már a köcsög alján csörömpöl a kanál, igy szól a lanv: — Lásd, te ettél utoljára az aludttejből. — Én? — csodálkozik a fiú, — Ad majd a Böske ezután is. — Másnak. — Eladtad. — Három napja. Sajnáltam nagyon. Dc mit kezdenék itt vele? Egyedül... Ezért van hát úgy becsukva az az ólajtó. gondolja Gyurka. De a lány folytatja: — Legalább könnyebben elszánom magam, hogy bemegyek. — S megfogja a fiú karját. Veied... Gyurka legszívesebben ujjöngana, ha a gyász komor madara nem ülné meg olyan nagyon a hajlott mestergerendát. ott a fejük fölött. De így 'csak magához szorítja Marikát, s mondja neki nagy elhatározással: — El kell adni ezt a vityillót,.. Vagy lebontani. Holnap erre jövök megint. Ha gondolod, egy-két kisebb holmit fel tudunk lökni a kocsira. Ezzel indul is. a ház elől letép <*gv hajnalkát, mellére tűzi dísznek. Mielőtt a gázba taposna, integet a lánynak. Az ötvenedik kilométerkő után fütyörészni kezd. számtalan cipőt. (A megszökött feleség ugyanis rendkívül elegánsan öltözködött, hiszen külföldön kellett, képviselnie a hivatalát.) Amikor aztán a sok holmitól az előszobában már mozdulni sem lehetett, a szobában folytatódott a ..divatrevü". Csúnyán alkudtak, s végül összesen száz forintért vásároltak. Aztán távoztak. A nyugdíjas író azután rendet csinált a szekrényben és a szobában levő komód fiókjaiban is. és feltűnt neki, hogy a komód zárjában nincs ott a kulcs. Kihúzta azt. az apró fiókot, amelyben mindig a pénzecskéjét, tartogatta. Ennek a fióknak kulcslyukdísze most le volt. törve. A fiókból pedig hiányzott az egész, éppen aznap kapott nyugdíja. meg még volt egv százasa is, az is. Vagyis hatszáz forint, A nyugdíját éppen aznap kapta. Előbb a rendőrségre akart, sietni. Hiszen még nála lehet a tolvajnál a pénz. Ha megfogják most, én megmondom, hogv hatszáz forint tűnt el, s éppen annyit lelnek nála. akkor hát „stimmel", és a nö hurokra kerül. Így töprengett. De lehet, hogy néhány saját százas is van a nőnél! — okoskodott tovább. — Hiszen vásárolni jött, a cédulákon felsorolt holmi több száz forintot ér. Vagyis hát pénzzel jött a nő. Márpedig — egyik százas olyan, mint, a másik. S tudnivaló, hogy a pénznek nincs szaga. Azaz. várjunk csak!... Már miért ne lenne szaga? Ha retikülben van. akkor felveszi a púder. rúzs. illatszer szagát. Az én bankóimat azonban gyorsan gyűrte zsebre, amikor a kulccsal kirántotta a be sem zárt fiókot, míg én az előszobában rendet csináltam. Kivert, gyakorlott tolvaj lehet, ha mindezt félperc alatt meg tudta csinálni. ..Alle Respekt!" ismerte el önkéntelenül is a vén károsult, aki esvkor évtizedekig bűnügyi riporter is volt. Vagyis az enyém az a pénz. amelynek nincs szaga. Igen ám — morfondírozott tovább —. de ha máshová dugta a pénzt... Szóval ha nem tudok bizonyítani, akkor még én kerülök bajba, súlyos rágalmazásért! A rendőrség mellŐ7»c^vel. magamnak k»U hat valamit kifundálnom. Előbb elment a két nő munkahelyére. Együtt dolgoznak. — Nem vitt el véletlenül a holmikkal egy kulcsot? — kérdezte Jolánkatól. vagyis a barnától. — Dehogyis! — kialtotta a nő nyomban. — Hiszen ön kinyitotta a komódot — felelte s közben kitartóan nézte a cipője orrát. Márpedig az öreg károsult szót. se ejtett volt a ko~ módról. A rési tétel: a tettes — ha itt csupán szóban is — „visszatért" tette színhelyére. Másnap reggel ismét felkereste munkahelyén a két nőt. A szőkéhez szólt, a finomarcú kis Angélához, de úgy. hogy Jolánka is hallja, csak úgy mellékesen: — Képzelje, Angéla! A rendőrség nyomon van! Ugyanis a sublódon idegen ujjlenyomatot találtak. Én kérdésükre megmondtam, kire gyanakszom, a nyomozó erre azonnal oda akart menni a nő munkahelyére, s ha a róla vett ujjlenyomat egyezik a fiokon találttal, nyomban letartóztatja. mert kétségtelen, hogy annak a nőnek semmi keresnivalója sem volt az én komódom fiókjában. De én tiltakoztam ezellen, Angéla, mert. nem akarom, hogy a nö állását, veszítse, és börtönbe kerüljön. Nyilván karácsonyi ajándékot akart venni valakinek, azért lopta el a pénzemet, — És a detektív? — kérdezte szakszerűen a szőke. — A detektív erre azt felelte, hogy hát akkor keressem fel a nőt a munkahelyén, és mondjam meg neki hogy ha három napon belül bedobja a hat darab százast az ajtómon levő levélnyílásba, akkor visszavonom a feljelentést. De miért ad neki három napot erre? — kérdeztem a rendőrtisztviselőt. — Azért — felelte —, mert hiszen az ujjlenyomat a mi kezünkben van. az ..eredeti" meg az ő kezén. Márpedig az három nap múlva is ott lesz! — Na és? — kíváncsiskodott a szőke asszonyka. — Na és. én éppen most voltam a nő munkahelyén — felelte jelentősen az öreg ember. — A nö végighallgatta és egy mukkot se szólt, Igv hát három nap múlva letartóztatják, ott, a munkahelyén. A bűnügyek egvkori riportere másnap ugyanazt a halk kaparászás! hallotta az ajtaján levő levélnyflásnál. Ugyanazt a „végzetes" hersegést, mint amikor bedobnak ott valami papírfélét. — Lám. az agy azért tovább ketyeg — sóhajtott, amikor feltépte a borítékot. A borítékban hat darab százas bankjegy volt. GYÖRGY FERENC Szegedi költ5k Polner Zoltán Este A terek homlokán elhervad az alkony s a városokat kiígénylik a költők, hogy elmondhassák nyugdíjas élményeiket az utókornak. Szobrokról és utcanévtáblákró' álmodoznak, amiket felavat majd a hízelgő tisztelet. Állok a mezőkre táruló tanyák nyí.korgó ajtóiban vigasztalan és szótalan s a szikes magánya határt nézegetem, hol súlyos magú búza nem kaliszol csak a víz és a csontkemény elfajzott, vad televény fehérlik ki az éjszakából. Hevenyészett szavaimra gondolok amikkel odaálltam melléd, t te cipeltél mint kutya a kólykét kilométerkő fogsorod között hazám kántáló öregeket elsiratni, horpadt mellű kicsiket s kiáltani fuldokló hangon: nem igy rendeltetett! láttam szegényeid szűk temetőjét: a nyomor légyfogóját s a földeket, hol széttaposták dühöngő jégesők a vetéseket. És nem maradt utánuk más esak a kertlábban egy odvas nyárfa s a táj. amint megfagyott madarakkal az eget megdobálja. Állok az összesereglett jegenyék között. A csillagok fényes talpfáin szélsebesen elcsattog az éj s előtűnnek a hajnali tájak, ahol zöld erdőben zöld mezőben sétálgat a nap. Márky Imre vertei "1 N emes kócsag Tűnt dal foszlánya visszacseng még.., Lápok, morotvák szűzi rejtekén Nászt és nádszálas fészket sejtek én; Nemes kócsag költ ott, ma ritka vendég. Árpád süvegjén tündökölsz lobogva. Vad sólymok űzik selymes fátyolod, Ecsed, Sárrét regéjét álmodod. A pákász gyűjti tolladat bokorba. Hószínű tollak féltett kincse te. Törvény kellett az embert intse le: Kímélje, védje gyérülő sorod. Legendás hajdan bűvölőn ragyog; Borús búcsúdat sírva krákogod; „Circumdederunt... büszke kócsagok!" Számok és rímek Gyerek-vem lérfi-hingra Egv: Bukás, dicsőség egyre megy? Kettő: A tünde álmok mehe meddő? Három: Fanyar titkom síromba zárom. Négy: Segíts, ha kell, önző ne légy! öt: Bilincses élethez mi köt? Hat: Részvét, közöny, már meg se hat? Hét: Ha könny, ha vér: vesztő a tét. Nyolc: Telt szivemért üres a polc. Kilenc: „A többi néma csend" (silenc). Tiz; A vágy s a csók halálos íz. Vaaamap, 1967. januar L DÉL-MAGYARORSZÁG 7 t
