Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-07 / 6. szám

Az idén a SZOT útián: 50 ezer gyermek » j«» 222 ezer felnőtt üdül kedvezményesen ff Főhivatású" kritikusok A SZOT Idei tervei szerint 1967-ben 222 000 felnőtt és 50 000 gyermek részesül kedvezményes üdültetésben. Az idény előkészületei során a SZOT-ban összegezték a szervezett üdültetés korábbi tapasztalatait, eredményeit is. 1963 óta a felnőtt beutaltak száma 11 százalékkal, a gyermekeké pedig 14 százalékkal nőtt. » Négy év alatt csaknem 50 ezer dolgozó pihent az üdülőszanatóriumokban és hozzávetőleg 70 ezren vettek részt külföldi üdülésben. Újabban ugrásszerűen bővült a családos üdültetés is: a szakszervezeti üdülőkben az idén már csaknem 48 ezren tölthetik szabadságukat családtagjaikkal együtt. Jelentősen fejlesztette a SZOT üdülőhálózatát is. Az utóbbi négyéves időszakban épült meg Hajdúszoboszlón a csaknem 400 személyes Béke gyógyüdülő és megnyitotta kapuit a debreceni gyógyüdülő. Üj létesítmény a leányfalui Panoráma és az 550 személyes zamárdi gyermeküdülő. A Balaton déli partján az apró kempingházak egész sora nőtt ki a földből. Több üdülőt kibővítettek a tó északi partján, valamint Szilvásváradon és Zircen. „Szolgálatba lépett" a Visegrád üdülőhajó is, amely a Margitsziget partján látja vendégül a vidéki beutaltakat Az üdülők könyvtárait évente átlagosan 10 000 kötettel gazdagították, több mint 30 új sportpályát építettek, húszat pedig felújítottak. Minden üdülőben van már rádió és televízió. 1963-ban 1200 tudományos vagy művészeti elődást, hangversenyt rendeztek az üdülőkben — az idei évre kétszer ennyit terveznek. A számottevő fejlődést tetemes anyagi erőfeszítés alapozta meg. A SZOT — jelentős mértékben állami támogatással — négy év alatt körülbelül egy és negyedmilliárd forintot fordított a kedvezményes üdültetésre. Ezek az adatok még csupán a SZOT-üdültetés helyzetét mutatják. A kép csak akkor teljes, ha számításba veszszük, hogy a SZOT-beutaltakon kívül még körülbelül ugyanannyian nyaraltak kedvezményesen a vállalatok, hivatalok, intézmények, szövetkezetek saját üdülőiben. (MTI) Uj iskolatípus születik A szakközépiskolai hálózat kiépítése A városi tanács végrehajtó bizottsága egyik legutóbbi ülésén határozatot hozott „szakközépiskolák szakmai jellegének megváltoztatásáról" címmel. A határozat két iskoláról intézkedik. Az Az egyik a Közgazdasági Technikum. A határozat kimondja, hogy ebben az iskolában az általános irányú közgazdasági szakközépiskolai első osztály helyett az új, 1967—68-as tanévben gyors-gépíró és ügyviteli első osztályt kell szervezni. A másik iskola a Tömörkény gimnázium. Itt a zenegimnáziumi első osztály helyett jövőre zeneművészeti szakközépiskolai első osztályt, a jelenlegi kéziszedő, kerámikus, kőfaragó, kőszobrász szakközépiskolai osztály helyett pedig iparművészeti szakközépiskolai osztályt kell létrehozni. Iz tlsB lépések Első pillantásra úgy tűnik, ez a határozat mindössze két iskola, a Közgazdasági Technikum és a Tömörkény gimnázium ügye. Valójában azonban jóval többről van szó. A határozat az egész város iskolaügye szempontjából fontos: új iskolatípus születéséhez járul hozzá. A határozat az egyik első és fontos lépés azon az úton. amely Szeged új típusú szakközépiskolai hálózatának megteremtéséhez vezet. Ezzel a kérdéssel már a városi pártértekezlet is foglalkozott. A beszámoló ezzel kapcsolatban a többi között a következőket mondta: ^.. napirendre kerül a jelenleg még a gimnáziumokkal közös igazgatás alatt működő szakközépiskolai hálózat különválasztása, a népgazdaság érdekeinek legjobban megfelelő profilok kialakítása. A jelenlegi tecinMkumok szakközépiskolává alakulásával 1970-ig kialakul Szeged új típusú szakközépiskolai hálózata". Három helyeit ketté Miről van itt szó? Hogyan alakul át a következő években a középiskolai hálózat? Jelenleg — mint Ismeretes — háromféle középiskolában tanulhatnak a fiatalok: gimnáziumokban vagy a velük egy igazgatás alatt álló szakközépiskolákban, valamint a technikumokban. Az j átszervezés következtében 1970-ig megszűnnek a technikumok. Kétféle középiskola lesz: gimnáziumok és a tőlük különvált, külön igazgatású szakközépiskolák. Addig átszervezik a technikumokat, a szakközépiskolákat pedig szakmai irányban fejlesztik tovább. I terme'éstöl az irányításig Az 1965-ben megjelent törvényerejű rendelet, amely erről az átszervezésről intézkedik, a gazdasági és társadalmi igényekből kiindulva a 6zakinai képzést hangsúlyozza. Egyebek közt azt, hogy olyan fiatalok kerüljenek ki ezekből az új típusú szakközépiskolákból, akik a termelő munka valamelyik ágában el tudnak helyezkedni. Illetőleg a képzésnek megfelelő szakmában a közvetlen termelő munkától a részfolyamatok irányításáig meghatározott feladatok ellátására képesek. És természetesen a továbbtanulásra is, bár a szakközépiskolákban — ellentétben a gimnáziumokkal — az erre való előkészítés csak másodlagos fontosságú. Jelenleg a középiskolákban tanulók negyven százaléka ismerkedik valamilyen szakmával, kap szakmai képzést. A többség — 60 százalék — nem. Az új típusú szakközépiskolák szervezésével ez a szám megváltozik. A diákok 60 százaléka jár majd szakmát tanító középiskolákba, negyven százaléka gimnáziumba. I szegedi iskolák helyzete Szegeden az átszervezés alapelvei — mint arról Kovács József, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője tájékoztatta lapunkat — nagyjában-egészében kialakultak. Gimnázium — úgynevezett „tiszta" gimnázium — lesz például a Radnóti és a Ságvári. Az újszeged! Rózsa Ferenc gimnázium pedig a következő években „tiszta" szakközépiskolává alakul át. Az átszervezés megváltoztatja a szakközépiskolák jellegét is. A szakmai képzés szélesebb, átfogóbb lesz, a tervek szerint az átszervezés szélesebb szakmai csoportok összevonásával jár együtt. A szakközépiskolák végzett tanulói nem kapnak technikusi oklevelet — mint ma a technikumokban —, hanem szakmunkások, részlegvezetők lesznek. Később viszont szerezhetnek technikusi képzettséget és oklevelet ta. Az átszervezés tárgyi és személyi feltételei részben már kialakultak. Természetszerűleg ezzel kapcsolatban is sok tennivaló van még. Többek között új műhelyekre, új szakoktatókra Ixz szükség. "De ez a munka már megkezdődött, s minden remény megvan arra, hogy 1970-ben, amikor már csak gimnáziumi és szakközépiskolai első osztályok lesznek Szegeden is, a középiskolák magas szinten, eredményesen teljesítik majd új feladataikat ö. la. •rf-s vek hosszú során kiteJQ^ nyészett nálunk egy különös emberfajta: a „főhivatású" kritikus. Zsebre tett kézzel jön-megy a társadalomban, szemlélődik, el-alhúzza a száját — gyűjti a bírálat nyüvesszőit, hogy azután alkalmas percekben és alkalmas célokra pazarlóan lövöldözhesse őket. Mi pedig legtöbbször udvariasan megköszönjük a bírálatot gyötörjük az agyunkat, hogy miként lehetne segíteni a dolgon, ő pedig továbbmegy, tovább nézgelődik, hogy újra feltálalhasson nehezen emészthető falatokat. CsiníÍja pedig ezt egészen acidig, míg a közösség meg nem sokallja, s azt nem mondja: „Allj! Egy szóra!' Miként a szegedi jutagyár egyik gyűlésén törtónt ahol egy kőműves csoportvezető ugyancsak megcsattogtatta a kritika ostorát ugyancsak kiosztotta a felelősséget ez anyagpazarlásért a munkaidő hézagos kihasználásáért! „De hiszen éppen a maga brigádja! Ott pusztul az anyag! Ott nézik már három hónapja például, hogy egy pingpongasztalt ver az eső, szikkaszt a nap. S ahelyett, hogy ketten megfogták volna, nem restell ilyen apróságról szónokolni!" Kis dolog — éppen csak a gond tulajdonságának, szellemének érzéke! tetésére említettem meg. Mas példákat is lehetne citálni, sorozatban. Egyezer hideget fúj a „főhivatású" kritikus, máskor meleget. \zt mondja: „nem érvényesül kellőképpen a párt vezető szerepe" — más társaságban meg „a pártbürokrácia elhatalmasodásáról" fecseg. Demagóg szónoklatokat vág le szociális gondjainkról, másnap meg úgy fogalmaz: „i'.t mindent lehet, ez az ország egy nagy szociális otthon," Ritka szita ez, könnyű rajta átlátni. A mi társadalmunkban ugyan tisztessége, rar.gia van a konstruktiv bírálatnak, ösztönözzük az embereket, hogy ezzol is járuljanek hozzá a felesleges terhek elhagyásához, a futásunkat fékező nyűgök elszaggatásához — de ebben a folyamatban fel kell ismerni és fülön kell fogni a kritika elvtelen lovagjait. A közélet és a politika ugyanis nem sakkjáték, amelyben varnak játékosok és kibicek, rneg játszmaelemzők. A munkában. a társadalmi életbea oz elíéle „munkamegosztás' sem nem erkölcsös, sem nem ízléses. L

emondanánk hát a bírálatról? Szó sincs róla! Csak a „főhivatású" kritikusokról! Hiszen éppen a kongresszus foglalt állást amellett ismételten, hogy „Erősíteni kell... a tettekben kifejezésre jutó készséget a jogos bírálat elfogadására, az önbírálatra. A párttagság véleménynyilvánítása és bírálata a párt egészséges belső életének elengedhetetlen feltétele". Ezek a magas normák természetesen nemcsak a partéletben irányadók. De azok a figyelmeztetések sem csak a kommunisták számára mértékadók, amelyek a kritikai magatartás említett módját bírálják. „... előfordul, hogy egyes tagok élnek a bírálat jogával, de nem veszik ki részüket a határozatok megvalósításából, a feladatok megoldásából". Vagyis zsebben marad a kezük... S ha ebből életformát csinálnak, „főhivatású" bírálókká válnak. Ez a póz pedig manapság nem ösztönöz már tiszteletre. Mi már úgy vagyunk a bírálattal, a közvélemény már csak úgy hitelesíti a kritikát, ha annak erkölcsi és tettekben kifejezésre jutó fedezete van. A régi legenda a kritika igazának „öt százalékáról" a szocialista építés felelősségéhez már kevéske. A tettek száz százaléka, az ad hitelt a szónak! Az ad jogot is a közösség dolgainak megítélésére. És a készség — az, hogy nemcsak beszélni, figyelmeztrtni, felhívni, jelezni vagyunk képesek, hanem fellépni, cselekedni is! A „főhivatású" kritikus rendszerint úgy gondolkozik: „Én megmondtam, ugye megmondtam! De nem csináltatok semmit!" Menynyivel méltóbb kommunista és általános emberi magatartás az, ha meg is cselekedjük. amit csak tehetünk a felfedezett hibák ismétlődése, kiújulása ellen, várható káron hatásuk elhárítása érdekében! Ha a bírálatot az állampolgárok, pártszervezetekben a kommunisták jogaként fogjuk fel, bíráló magatartásunkba be kell számítani azt is, hogy a jogok nálunk minden esetben kötelességekkel kézen fogva járnak. Igv, ilyen együttélésben gyakorolja példaadóan a bírálatot a társadalom valamennyi komoly, felelős tagja. Hiszen ha vannak is „főhivatású" kritikusok, egészében az jellemző, amit ezzel kapcsolatban a Csongrád megyei pártbizottság beszámolója is tartalmazott a legutóbbi pártértekezleten: ..Nagy pozitívumnak tartjuk, hogy nemcsak a bírálatok hangja élesedik, hanem megvan az igény a párttagság részéről a párt politikájának végrehajtására." Lehet, hosy ezért olyan disszonáns. ez°rt olyan visszatetsző, ha valaki, aki leginkább csak magának él. a társadalmi érdekek szilaj védelmezőjének pózában tetszeleg; ha valaki, aki gyáva és rest cselekedni, biztató szavakat perget; ha valaki, aki saját portáján oly közömbös, másoknak papol és másokat oktat ki pontosságból, precizitásból stb. A kritika talán igaz is jogos is lehet, a nézelődő szájából mégis hamisan szól: a demagógia felhangjait is ott érezzük a csengésén. A felelősség „szünetjelei" is ott ásítoznak benne. H

a vannak „főhivatású" kritikusok — miért ne lennének „főhivatású" magyarázók is? Tanulsággal idézhetem ugyanerről ismét csak a Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját. „Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el." Ez a fajta magatartás semmivel sem kisebb közellenség a bírálat rangjával, hitelével szemben. Az ilyen emberek memóriáját meg kell pakolni a saját magatartásukra vonatkozó bírálattal is mindig és újra, míg csak át nem rendezik gondolkodásmódjukat. A „gyógyszer" és a „therápia" majdnem ugyanaz mindkét típussal szemben: a felelősségre ápellálás. És senki se gondolja, hogy a felelősség az általánosságok ködében szétosztó fogalom! Ma már legtöbbször és legtöbb helyen névre szóló, meghatározott tartalmú csomag, mélynél: leltárszerű számbavétele sem ritka. Manapság már igen kifinomult a társadalom érzékenysége. Könnyen és gyorsan felszisszen, ha érdekeivel szemben közömbösséget, hanyagságot tapasztal. A villamoson azt mondja az ember, ha a lábára lépnek: „Pardon..." A hibáknak sohasem szabad ilyen módon hátat fordítani. Sokszor ez éppen a jellem próbája Ezért amikor arra figyelmeztetünk, hogy fenntartással, a kötelességteljesítés és a javítás készségének vizsgálatával fogadjuk a „főhivatású" kritikusok nyilait, egyúttal arra biztatnánk mindenkit: ugyanezekkel a tulajdonságokkal és készségekkel fogalmazzuk a magunkét. E fedezet nélkül devalválódna a bírálat értéke és társadalmi szerepe, a javítani szándékozók kifogásolókká szerényednénck SZ. SIMON ISTVÁN (Telefoto - MTI Külföldi Képszolgálat) A T A I I T A K A d®,_koreai Hadsereg két katonája, Kim Choong Ryul ' fi t- L I n l\ é s Suh Jung Han átszökött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Kim Choong Ryul (balról) és Suh Jung Hang (balról a második) a fogadásukra rendezett ünnepségen Hétszáz élelmiszerbolt a „fehér foltokon" A Belkereskedelmi Minisztérium mérleget készített hálózatfejlesztő munkájáról, amely mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelemben alapvető változást eredményezett az elmúlt négy esztendő során. A lakosság társadalmi közreműködésével az állami kereskedelem 300, a szövetkezeti kereskedelem 400 élelmiszerüzletet létesített az addig „fehér foltként" nyilvántartott területeken. Négy év alatt megkétszereződött az önkiszolgáló rendszerben működő boltok száma, s most már az élelmiszerforgalom 60 és az iparcikkforgalom 40 százalékát ilyen korszerű üzletek bonyolítják le. Az önkiszolgálás tért hódított a vendéglátó iparban is: csaknem 500 étterem működik ilymódon. A kereskedelem négy év alatt mintegy 700 millió forintot fordított üzlethálózatának gépesítésére, s ezzel gépállománya csaknem megkétszereződött. (MTI) KISZ-vezeiők továbbképzése Tegnap délelőtt kezdődött meg a szegedi középfokú oktatási intézmények KISZcsúcsvezetőségi és vb-tagjainak téli vezetőképző tanfolyama a KISZ városi bizottsága tanácstermében. A kétnapos tanfolyamon közel száz középiskolás vesz részt. Mészáros Rezsőnek, a KISZ városi bizottsága iskolai osztályvezetőjének bevezetője után dr. Biczó György, a Szeged mj. városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke tartott beszámolót a párt IX. kongresszusáról. Ezt követően dr. Földi Gábor, a KISZ városi bizottságának titkára a soron következő vezetőségválasztások feladatait és gyakorlati tennivalóit ismertette. Délután az iskolai KISZszervezetek előtt álló feladatokról — többek között a Ki miben tudós? selejtezőiről, az Erkel-diákünnepségek előkészületeiről, március 15-e és április 4-e megünnepléséről, a KlSZ-fogadalomtételről — tájékoztatta a KISZ-vezetőket Mészáros Rezső. A körrt-ücskolai KTSZ-vezetők továbbképző tanfolyama kétnapos, ma ismét több előadást hallgatnak meg a résztvevők. Saombat. 1967. január 7. ^ÉL-MAGYARORSZÁG 4