Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

> ' Az MSZMP Csongrád megyei Bizotteága 1966. december 29-én tárgyalta az 1966. évi megyei pártbizottsági állásfoglalás végrehajtását A mezőgazdaságai kapcsolatban megállapította: „Pártunk agrárpolitikájának megvalósítása nyomán erősödtek a mezőgazdaság szocialista szektorai, növekedett a mezőgazdasági árutermelés". E tömör megállapítás realitását sok adat és tény bizonyítja. Az 1966-os év — mely egyben a harmadik ötéves terv első éve is volt — az eredmények, sikerek ellenére sem volt teljesen problémamentes. Ezek közül a legfontosabbak: — 1965 őszén a megyében 9 százalékkal ke\»esebb kenyérgabonát vetettek el a gazdaságok, mint a tervelőirányzat; — elmaradt mintegy 80 ezer hold őszi mélyszántás elvégzése; — 1966. év tavaszán súlyos belvízkár érte a megyét és mintegy 35 ezer holdon teljes, vagy részleges kárt okozott az őszi kalászosokban és akadályozta a tavaszi munkákat. A megye termelőszövetkezeteiben az említett okoknál fogva a növénytermelés kiesése megközelítően 35 millió forint volt, amit főleg az állattenyésztés bevételeinek kedvező alakulása pótolt. Az indulásnál kialakult nehéz körülmények ellenére is a mezőgazdaság dolgozói nagy lelkesedéssel fogtak munkához és komoly erőfeszítéseket tettek a károk enyhítésére, elhárítására, valamint az elmaradt munkák pótlására. Eredményeket növelő tényezők A mezőgazdaságban elért eredményekben döntő szerepe van pártunk következetes gazdaságpolitikájának, továbbá az év során bevezetett részleges termelői árrendezésnek, a kenyérgabona, a vágómarha és sertés felvásárlási ár emelésének, valamint a szegedi járás gyenge szövetkezeteinél az ártámogatásos rendszer alkalmazásának. Az árintézkedések hatására szerény mértékben ugyan, de emelkedett a szarvasmarha-létszám, jelentősebben a tejtermelés és jövedelmezőbbé vált a kenyérgabona-termelés. Kedvezően értékelhető és jelentősen segítette a jobb eredményeket a termelőszövetkezetek tervezési rendszerének, megváltoztatása, melynek hatására kialakulhatott az üzemek adottságainak jobban megfelelő vetésszerkezet, és így a tsz-tagok, gazdasági vezetők még inkább sajátjuknak érezték a kitűzött termelési célokat. A kenyérgabona tervelőirányzat kötelező teljesítésén kívül, — a népgazdasági igények szem előtt tartásával — azzal együtt, a tsz-közgyűléseken a tagok maguk határozták meg a termelési célokat. Ezek a célkitűzések 1966-ban jelentéktelen eltérésekkel, egybeestek a társadalom, az egész népgazdaság céljaival. Előrehaladás történt a mezőgazdaság gépesítésében is, pl. termelőszövetkezeteknél 1960-ban egy traktor egységre jutó szántó 187 kh volt, 1965-ben 96 kh, és 1966-ban még tovább csökkent A gépek műszaki kapacitásának kihasználsánál azonban még problémák vannak. A munkagépek jelenlegi száma és összetétele az igényeket minden területen még nem elégíti ki. A termésátlagok emelkedését nagyban elősegítette a műtrágya felhasználás növekedése és szakszerűbb alkalmazása is. Míg 1960-ban a termelőszövetkezetek minden kataszteri hold szántójára 51 kg vegyes műtrágya jutott, 1965-ben már 164 kg. Etéren 1966-ban szinte ugrásszerű fejlődés következett be, mert amíg 1965ben 13 000 tonna vegyes műtrágya hatóanyagot használtak fel a mezőgazdaságban, addig 1966-ban ez a mennyiség megközelítően 19 000 tonna. Meg kell azonban jegyezni, hogy megyénk mezőgazdasági üzemeinek igénye ennél magasabb. Pozitíven hatott a megye mezőgazdaságának eredményeire az is — a technikai eszközök gyarapodásán túl —, hogy tovább növekedett a szakértelem. 1962 óta 7294 szakmunkás és betanított munkás képzése történt meg. Sajnos ebből csak 561 fő az ifjúsági szakmunkás. Jelentős eredmény, hogy 719 fő rendelkezik felső-, illetve középfokú szakmai képzettséggel, azonban a termelési' feladatok növekedése ennél több képzett, kvalifikált szakembert igényel. Mindezek a tényezők együttesen közvetlenül vagy közvetve elősegítik a megye 1966-os eredményeinek kialakulását. Külön ki kell emelni pártunk IX. kongresszusának szerepét, hatását a mezőgazdaságra. Az eszmei hatásokon túl konkrét formában is befolyásolta a mezőgazdaság őszi vetési-betakarítási munkáit. A kongresszusi felajánlások eredményeként könyvelhető el az a tény, hogy maradéktalanul elvetették megyénk mezőgazdasági üzemei, időben és jó minőségben a kenyérgabonát, befejezték az őszi betakarítást és lényegesen kevesebb őszi mélyszántás maradt el, mint 1965. év őszén. A tsz-ekben dolgozók örömmel fogadftfV ei mezőgazdaságban Irta: Rúzsa István ták a kongresszus határozatait, a tsz-tagok szociális és nyugdíjrendszerének megváltoztatására, valamint a reáljövedelem emelésére tett megállapításait. Kedvezően hatott a mezőgazdaságban dolgozókra a kongresszus azon megállapítása, hogy „a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve növeljük a mezőgazdasági beruházások mértékét. Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsítését, belterjes irányú fejlesztését". A terméseredmények A megye 1966. évi termelési eredményei teljes részletességgel még nem állnak rendelkezésre, mert az üzemek gazdasági eredményeinek összegezése és értékelése — a zárszámadások elkészítése most folyik. Annyi azonban már előzetesen is megállapítható, hogy a múlt évben kedvezően változott meg a növénytermelés szerkezete, tovább növekedtek az intenzív kultúrák területei, kisebb mértékben ugyan, de az állattenyésztés is fejlődött, s ezek eredményeképpen 1965-höz képest, 2,5 százalékkal növekedett a felvásárlás. A szántóföldi növénytermelésben legnagyobb területet elfoglaló kalászosok terméseredménye meghaladja az 1961— 65. évek termésátlagát. Búzából pl. 1966ban 0,5 mázsával termett több holdanként, mint a megelőző öt év átlaga. Ez a termésátlag növekedés sajnos azonban nem ellensúlyozta 1966-ban a kisebb vetésterület és a belvízkárok okozta kieséseket. Árpából 4 százalékkal több termést takarítottak be a gazdaságok, mint az előző öt év átlaga. Legfontosabb takarmánynövények, a kukorica és lucerna terméseredményei is kedvezőek. Kukoricából 1966-ban holdanként 18,4 mázsás, lucernából pedig 26,3 mázsás átlagtermés volt, amely a megelőző öt év átlagához képest, az előbbinél 14, az utóbbinál pedig 51 százalékkal magasabb. Az elért eredményben döntő szerepet játszott a javuló agrotechnika, a megfelelő tőszám, a jófajta, az időbeni betakarítás a vegyszerezés, és nem utolsósorban az év második felében a kedvező időjárás is. A szénatermelésben elért eredmény azért is figyelemre méltó, mert több év óta először sikerült elérni, hogy a megye gazdaságai saját termésből bőven fedezni tudják szálastakarmány szükségletüket az új termésig. Országosan is, kiemelkedőek az ipariét olajosnövények terméseredményei. Az utóbbi évek legmagasabb termését takarították be a gazdaságok cukorrépából — holdanként 214 mázsát, amely 42 százalékkal magasabb, mint a második ötéves terv átlaga volt és 12 százalékkal több az országos átlagnál. A rostkender termésátlaga 18 százalékkal haladja meg az előző öt év átlagát — és 22 százalékkal az országos átlagot. A napraforgó termelésére kedvező hatással volt a felvásárlási ár emelése, mert a területi növekedés mellett jobb talajokra is kiterjedt a termelése, így a korábbi évek négymázsás termésátlagával szemben 1966-ban holdanként 6,1 mázsás átlagtermést értek el a gazdaságok. Kimagaslóak a tájjellegű növények terméseredményei is. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mert területi arányuknál jelentősebben befolyásolják az üzemi jövedelmek alakulását és a lakosság — valamint az exportigények kielégítésében döntő szerepük van. Vöröshagymából az előző évinél mintegy 1500 holddal kisebb területről 15 százalékkal nagyobb terméstömeget takarítottak be a gazdaságok és az elmúlt évek legnagyobb termésátlagát (93,3 mázsa/'kh) érték el. Ez a termésátlag a növényvédelmi problémák megoldásával a jövőben magasabb is lehet. A fűszerpaprika termőterülete és termésátlaga növekedett. 1966-ban 14 százalékkal nagyobb területen 47 százalékkal több fűszerpaprika termett, mint az előző évben, holdanként átlagosan 39,9 mázsa. Ilyen magas termés az elmúlt tíz évben ekkora területen nem volt. A hoszszú ősz kedvező hatása mellett a magas termésátlag kialkulásában nagy szerepe volt a jó palántának, az öntözésnek, valamint a szerves- és műtrágyák alkalmazásának. Jelentős fordulat következett be a burgonyatermelésben. Míg a korábbi években burgonyából a megye ellátására más területről kellett biztosítani a lakosság szükségletét, addig 1966-ban 1096 vagon étkezési burgonyát szállítottak el más megye ellátására, illetve ipari célokra. Ezt úgy érhettük el, hogy a burgonya vetésterülete növekedett, megközelítette a 13 ezer holdat, és termésátlaga holdanként az 58 mázsát, amely 45 százalékkal több az előző öt év átlagánál. Ez a kedvező fordulat főleg a Szeged járásban alkalmazott kísérleti árdotációs rendszer és a burgonya felvásárlási ár emelésének együttes hatásaként következett be, mert a termelőüzemek gazdaságilag jobban érdekeltté váltak. A legfontosabb egyéb zöldségfélék eredményei is meghaladják a második ötéves terv termésátlagait. Különösen említésre méltó a paradicsom, zöldpaprika, karalábé, zöldborsó, a fejes, és kelkáposzta termésátlagának számottevő emelkedése. A kertészeti állókultúrák a közepesnél jobb termést adtak 1966-ban. Ebben komoly szerepet játszott a növényvédelem hatékonyságának növekedése, valamint kisebb mértékben az új telepítések fokozatos termőre fordulása. Gyümölcsből kiemelkedően jó volt a termés földieper, őszibarack és szilvából, közepes termést adott a kajszibarack és a szőlő. Sikerek az állattenyésztésben A megye állattenyésztésében 1966-ban komoly eredménynek számít az, hogy az állatállomány teljesen kiheverte a szájés körömfájás okozta következményeket (kondíció-romlás, meddőség, hozamvisszaesés). A hozamok 1966-ban már elérték a betegséget megelőző szintet, sőt egyes esetkeben túl is szárnyalták. Az állami gazdaságoknál pl. a borjúszaporulat 1966ban száz tehénre vetítve 9 darabbal, a 100 kocára jutó felnevelt malacszaporulat pedig 111 darabbal több, mint 1964ben volt. A gazdaságok egy kilogramm sertéshús előállításához 1966-ban 4,85 kg vegyesabrakot használtak fel, 64 dkg-mal kevesebbef, mint 1965-ben. Az állatállomány (szarvasmarha, juh) számszerűleg is növekedett, azonban feltűnő az, hogy a szarvasmarhánál a tehénállomány csökkent. Hasonlóan negatív jelenség a kocaállomány csökkenése is. Ezek a tendenciák az állatállomány számszerű növekedését károsan befolyásolhatják az esetben, ha a gazdaságok nem tesznek megfelelő intézkedéseket az anyaállomány növelésére. A termelés terén elért sikerek tükröződnek a felvásárlás eredményeiben is. A legtöbb cikkből a múlt évben felvásárolt mennyiség meghaladja az 1965. évit és a tervezett volument is. Különösen kiemelkedő a hízott sertés, a vágómarha és a zöldség-gyümölcs felvásárlásban mutatkozó növekedés. Zöldségből és gyümölcsből 103 százalékra teljesítettük a felvásárlási előirányzatot, húsból — a baromfi lemaradását is ellensúlyozva — sikerült teljesíteni a tervet. Tejből a tervezettnél 9,7 százalékkal (30 000 hl) többet vásároltak fel, amely az eddigi évek legmagasabb felvásárlási eredményét jelenti. A kenyérgabona-felvásárlásban Makó járás és város, valamint Szeged város túlteljesítette tervelőirányzatát. E túlteljesítés azonban nem pótolta a megye egyéb területeinek lemaradását és így együttesen csak 81,4 százalék lett a tervteljesítés. Ez a tény igen hátrányosan érintette a megyét, de a népgazdaságot is, mert a megye gabonatermelése számottevő nemcsak a megye, hanem az ország ellátása szempontjából is. A jövőben mindent el kell követni, hogy ez a helyzet ne forduljon elő. A felvásárló vállalatok technikai színvonala az elmúlt évben sokat javult. Felépült Makón egy 700 vagonos hagymaraktár, fejlődött a szőlőfeldolgozás és bővült a bor-tárolótér, valamint növekedett a gabonaraktárak térfogata és a gépesített átvétel kapacitása. A gabona és a hagyma tárolótér bővülése lehetővé teszi a veszteségmentes, jó minőségben történő terménytárolást. A jelentősen bővült szőlő feldolgozó és tároló kapacitás megteremti a gyors árufeldolgozás és megfelelő tárolás lehetőségét. A szőlő feldolgozó üzemi kapacitás 1965. évhez viszonyítva jelentősen bővült — és jelenleg a megyében mintegy 3200 vagon szőlőtermés zökkenő nélküli feldolgozása biztosított. A megyében jelenleg mintegy 160 ezer hl bor tárolható és kezelhető. Nőtt a megye közvetlen mezőgazdasági exportja A termelési és felvásárlási eredményekkel együtt nőtt a megye közvetlen mezőgazdasági exportja is. Az exportvolumen növekedése nemcsak a mennyiségek emelkedését jelenti, hanem a termelés minőségi javulását is. Néhány cikkben a megye exportja országosan is jelentős — és meghatározza az országos exportelőirányzatok teljesítését. Az elmúlt időben több intézkedést tettünk a Központi Bizottság határozatiínak megfelelően az export fejlesztésére és ezek az intézkedések kedvezően befolyásolták megyénk mezőgazdasági exportjának alakulását. Legjelentősebb az export a zöldség-gyümölcs és vágómarhánál. Kisebb jelentőségű a hízott sertés és az igyéb aprócikkekből. A közvetlen mezőgazdasági export értéke több mint 280 millió Ft. Ez lényeges emelkedést jelent minden korábbi évek tényszámával szemben —, de 1965-höz viszonyítva is 80 millió forint a növekedés. A termelés minőségi javulását — különösen az állattenyésztésben — az exporteredmények világosan bizonyítják. Amíg 1965-ben az exportált vágómarha 1,7 százaléka volt csak „A" minőségű — addig 1966-ban már 19 százaléka. A minőség ugrásszerű javulására az a tény is rávilágít, hogy amíg 1965-ben négy export minőségi fokozat szerint exportálták a vágómarhát, addig az elmúlt évben a két legmagasabb minőségi osztály előírása szerint. Ez az eredmény kiemelkedően figyelemreméltó, mert azt is jelenti, hogy a betegségen átesett állomány helyrejött és minőségben sokat fejlődött a tenyésztés és a hízómarha-elöállítás. A jelenlegi színvonal továbbfejlesztésére kell törekedni, mert a feltételek lényegesen jobbak a korábbiaknál és az anyagi érdekeltség is nőtt. Különös gonddal kell figyelni a gazdaságosságra és alkalmazni kell a korszerű takarmányozási módszereket. Megyénkben igen jelentős a zöldséggyümölcs export. Fontosságát alátámasztja, hogy az országos exportnak 8—14 százalékát Csongrád megye adja. Egyes cikkek részaránya az országos exportból ennél jelentősebb. A vörös- és fokhagyma, karalábé, paradicsompaprika és az őszibarack-export részaránya az országosból 50—70 százalék. Jelentős nyersáru menynyiséget ad a megye az élelmiszeripar részére is —, ami készáruként kerül exportálásra. A megyében felvásárolt zöldség-gyümölcsből 1961—65. évek átlagában 3815 vagon került külföldre, ami 32 százalékos átlagos exportkihozatalnak felel meg. Az exportkivitel 1965-höz képest több, mint ezer vagonnal növekedett. Javult a termelés technikai feltétele, hatékonyabb let* a növényvédelem, bővült az öntözéses terület, nőtt az üzemek kertészeti tapasztalata és nem utolsósorban a megtermel) árut jobban, gondosabban előkészítették, mint a korábbi években. Különös jelentősége van annak, hogy a megye néhány gazdaságában a term"' feladatokon túl elvégzik a zöldsé' gyümölcs export-válogatását, csomr sát, sőt nem ritka az az eset sem, szállítóeszközre is felrakják az ex|_ árut. Az előkészítésben egyre nagyoou gyakorlatra tesznek szert a mezőgazdasági üzemek dolgozói és egyes helyeken kialakult a törzsgárda, akikre ma már nemcsak a termelés fázisát lehet rábízni, hanem az előkészítést, csomagolást és vagonbarakás munkáját is. Az export terén elért sikerek kedvezőek, de az eredményeknél a megye adottságai jobbak. A még jobb eredményekre komoly tartalékok állnak rendelkezésre. Megfelelő anyagi érdekeltség biztosításával, ahol elegendő munkaerő van és az egyéb feltételek biztosította.;, vagy megteremthetők, — helyes támogatni a közvetlen exportálás lehetőségének gondolatát. A külkereskedelmi vállalattal kiépített közvetlen kapcsolat az export minőségét és részarányt tovább javítaná, mert az exportáló mezőgazdasági üzem közvetlenül jobban érdekeltté válik gazdasági ösztönzőkön keresztül a jobb minőség termelésében, a koraiságban és a kidolgozásban. A közvetlen exportszállítás még gondosabb munkát, körültekintőbb előkészítést és nem utolsósorban nagyobb felelősséget jelent az üzemek számára. A fejlődés tagadhatatlan Az újságcikk keretei nem teszik lehetővé, hogy teljes részletességgel értékeljem a megye mezőgazdaságának elmúlt évi eredményeit. A leírtakból azonban megállapítható, hogy a mezőgazdaság egyes ágai gyorsabban és kiemelkedően, más területen szerényebb mértékben, de tovább fejlődik. Az eredmények létrehozói elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó emberek, a kommunisták és pártonkívüliek, a fizikai munkát végzők és vezetők, akik megfelelően tudták alkalmazni a párt politikáját, a tudomány és a technika eszközeit. A gyakorlati élet megyénkben is igazolta, hogy a parasztság életét, munkakörülményeit, jövedelmének alakulását és a társadalmi juttatásokat egyedül csak a szocialista mezőgazdasági szövetkezeti gazdaságok megalakításával, gazdasági és politikai megszilárdításával lehet megváltoztatni és lényegesen jobbá tenni. A párt következetes agrárpolitikájának következményeként a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek a jövőben gyorsabb ütemben fognak fejlődni és a mezőgazdaságban rejlő nagy tartalékok, lehetőségek nemcsak a parasztság életére lesznek befolyással, hanem egész szocialista társadalmunkra, a dolgozók életszínvonalának emelkedésére is Az egész társadalmunk közvetlen érdeke a mezőgazdaság további fejlődése és életszínvonalunk emelkedésének alapvető feltétele. Vasárnap, 1967. január 29. 0£L-MA<SYAROR52AO 3 V