Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-03 / 2. szám

IS67 köszöntése Szegeden Cg ilveszter napján már ~ nem lehetett asztalt foglalni a szegedi éttermekben, eszpresszókban. Az előrelátó emberek napokkal előbb biztosították maguknak a helyet kedvenc, megszokott vendéglőjükben, hogy családjukkal, vendégeikkel zavartalanul szórakozhassanak az év utolsó éjszakáján. A Sárkány főpincére még azt is elsorolta. hogy a tavalyi szilveszteri mulatságon melyik asztalnál ültek ugyanazok a vendégek, akik most is kedvelt szórakozóhelyükön jöttek össze óévet temetni. A művelődési otthonokat is sokan keresték fel, de a legtöbben mégis a házi mulatságoknál maradtak, s ók sem jártak rosszul. A televízió és a rádió mellett sok tízezren köszöntötték éjfélkor az új évet, 1967-et. Hajnaltájt még mindig több lakás ablaka világított városszerte, mint máskor akár este 10 óra felé. Az utcák pedig újév reggelig tele voltak jókedvű emberekkel. Telt házak mindenütt A vendégek és a vendéglátók egyöntetűen vallják: jól sikerült, hangulatos és családias volt a szilveszter. Az összes* szállodák teli voltak vendégekkel. Főleg a „szomszédból", Jugoszláviából jöttek át sokan — ilyen tömegesen a mostani szilveszterkor először —, de számosan érkeztek más országokból is, rokonokhoz, ismerősökhöz. Sokan itt töltötték a szilvesztert hazánk közeli, távoli vidékeiről, elsősorban azok, akik nyaranta már megszerették Szegedet. A Tisza és a Hungária helyiségeiben kétezer vendég szórakozott és tartott ki reggel 5 óráig. A vállalat —figyelmes szervezéssel — csak annyi belépőt és vaesorajegyet adott el, ahány hely rendelkezésre állt. Arra is ügyeltek, hogy a megrögzött pendlizők se juthassanak be belépőjegy nélkül. A nagy ételválaszték mellett speciális szilveszteri vacsorákat is készítettek az éttermekben. Éjfél után nagy keletje volt a korhelylevesnek, a virslinek és a kocsonyának. (A Tisza és a Hungária éttermeiben például 12 ezer tányér „volt forgalomban" ezen az éjszakán.) s a felsorolásból nem maradhat ki az elfogyasztott italok nagy választéka sem: 2600 üveg — 15 fajta — magyar bor, 500 üveg pezsgő, 2 ezer koktél, s 6 ezer adag feketekávé fogyott el. Mindkét helyen több zenekar segítette a jó hangulatot, a Tiszában három, a Hungáriában — a zónázóban is — ugyancsak három zenekar húzta a talp alá valót. Éjfélkor megjelentek a szerencsét hozó kéményseprők, s kisorsolták az újévi tombolamalacokat. (A Tiszában egy jugoszláv vendég volt a nyertes: „Meghizlalom otthon — mondta —, s egy év múlva disznótorba várom a társaságot!") Éte', Ital, zene A Szegedi Vendéglátó Vállalat 18 étteremben és zenés Búcsú az óévtől — Szabadkán Szabadka, 1966. december 31. — 1967. január 1. Még mintegy búcsúzóul Idecsillognak a röszkei magyar határállomásról a karácsonyfa ezüstös cifraságai, aztán felnyílik a horgosi határ kék-fehér-piros sorompója, és gyors, udvarias okmánykezelés után futunk legifjabb testvérvárosunk, Szabadka felé. A városban fellobogózott utcák, ünnepi hangulat mindenütt. Itt már szombaton megkezdődött az ünneplés. Háromnapos a munkaszünet (A karácsony csak egynapos volt, mivel Jugoszláviában nagyobb hagyományai élnek az új esztendő köszöntésének.) Nemcsak zászlók — nemzeti és vörös lobogók —, hanem újévi feliratok, transzparensek is köszöntik a város lakosságát. A színes majolikás régi városháza tornyán köröskörül nagybetűs szöveg: „Sreóna nova godina!" — Boldog új esztendőt! Ugyanez nagy állótáblákon sokfelé a főútvonalakon, tereken. S a központban, a Szabadság téren (ahol egyébként a városháza, a magyar nyelvű népszínház és a Magyar Szó fiókszerkesztősége is található) öt feldíszített, kivilágított hatalmas fenyőfa is áll, akárcsak több más téren is egy-egy. A legforgalmasabb főútvonalakat színes lámpafüzérek girlandja teszi hangulatosabbá. (A Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége szervezi, hogy évről évre minél szebb, ötletesebben díszített legyen az utca képe az ilyen jelesebb alkalmakkor.) A belvárosban valósággal hömpölyög a tömeg. Sötétedéskor, 6 órára gyűlnek össze legtöbben a Szabadság tér környékén. Ekkor kezdődik itt a tűzijáték. Az eget sokszínű rakéták, százágúra, csillagokra bomló ezüstös, aranyos, pirosló, kéklő tűzijáték-röppentyűk sorjázása világítja meg. Jó negyedórát tart az ünnepi látványosság, aztán a korzózók között is elsistereg egyegy kis petárda. Afféle házigyártmányú, csillagszórószerű puffancsokat dobálnak a gyerekek. Az éttermek, vendéglők töbsége 8 órakor nyitja kapuit:. ezekbe ugyanis helyfoglalás, illetve a vacsorát is jelentő jegy váltásával lehet belépni. A város legreprezentatívabb szórakozóhelyén, a néhány éve épült, hatemeletes Palicsszálló bejáratánál a Novi Sad-i Rádió énekeseinek felléptét hirdeti a tábla, s egyben a belépési díjat, amely aperitív, előétel, főétel, édesség, fél üveg bor és törökös kávé felszolgálásával ötezer régi (50 új) dinár. Ugyanez másnap, újév estéjén már csak egyezer régi (10 új) dinárba kerül. (Hja, ki megy vendéglőbe szilveszter után?!) A szegedi árakhoz képest kissé borsosnak tűnő „váltságdíj" ellenére is minden helyiség — az emeleti nagy étterem, a földszinti kávéház és a bár — zsúfolásig telve. A hangulat vidám, s egyre emelkedő. Az étteremben a hármas ünnepen a színházi zenekarból alakult Lakatosegyüttes játszik: szalonzenét, szerb dalokat, magyar nótákat, és az énekesek Is felváltva szerb-horvátul és magyarul adják eló számaikat. Az éjfél utáni tombolasorsolás nyerőszámait ugyancsak két nyelven jelentik be. A zenekarok — egészen rövid szünetekkel — állandóan játszanak az összes helyiségben. Számunkra szokatlanul: még éjfélkor is, amikor egy percre elalszik a villany, miközben ki-ki táncolva vagy asztalánál kíván csókkal, pohárcsengéssel boldog új esztendőt. S az 1967-es év elsó percei jókedvű, konfetticsatázó, daloló, táncoló szabadkaiakra köszöntenek. Több száz fős vidám társaság szórakozik a Magyar Népkörben is. A budapesti rádió énekesei: Boross Jolán és Vatai Szabó Gyula dalol a kitűnő helyi zenekar muzsikájához, amelynek műsorát Medres János, a népkör sokoldalú titkára szervezte erre az estére. Telve a város minden szórakozóhelye, a főként egyetemisták által látogatott Belo Lada (Fehér hajó), meg a többi kisvendéglő is, és baráti társaságoktól hangosak a kivilágított ablakok mögötti otthonok. Az idei év első szegedi autóbusza reggel 6 órakor indul. A kedves kalauz, a deszki lakos Belaiszki Krisztifor slivovicával köszönti az utasokat. Szájról szájra jár a literes palack: — Sreüna nova godina!... Boldog új esztendőt!... I.ökiis Zoltán presszóban várta vendégeit szilveszterezni. Ezeken a helyeken is asztalfoglalással biztosították a törzsvendégek, s az előre bejelentett külföldiek zavartalan szórakoaását. Kétezer 400 helyet foglaltak előre. Szépen díszített, újévi üdvözlőkártyákkal ellátott asztalok fogadták a vendégeket mindenütt. A vállalatnak sikerült beszereznie elegendő mennyiségű pusztamérgesit, s a budafoki pincékből jól ismert állami gazdasági borokat, sok Fesztivál Gyöngye és bolgár bor is fogyott. Az éjféli jókívánságok összesen 2400 üveg pezsgő mellett hangzottak el. A szegedi vendéglátóhoz tartozó éttermekben, büfékben több mint 400 ezer forint értékű ital fogyott ezen az éjszakán, 15 élő malacot sorsoltak ki, 20 malacból pedig ízletes ételeket készítettek. A vállalat már karácsonyra, de az év végi ünnepekre is nagy mennyiségű süteménnyel segített a háziasszonyok gondjain: 1600 tortakarikát, 7 ezer 400 beiglit és 2 ezer 500 fonott kalácsot sütöttek. Ezer vendéglátó munkában Természetesen a nyilvános szórakozóhelyek, éttermek vendégeinek kitűnő kiszolgálását, jó kedvét elsősorban a vendéglátó dolgozók biztosították. A Tiszában, a Hungáriában és a Royalban 130-an, a vendéglátó vállalat üzleteiben pedig mintegy 800-an voltak munkában, talpaltak fáradhatatlanul szilveszter éjjelén. Elismerés illeti őket ezért s a sok jókívánság, hogy majd az ő — immár hagyományos — pótszilveszterükön legalább olyan jól érezzék magukat, mint azok, akiknek 1966 szilveszterén az ő közreműködésükkel oly jól sikerült a szórakozásuk. Kondorosi János Felnőttoktatás telefonszámmal Alig egy hónapja, hogy a szegedi telefon hívószámai ötjegyűek lettek. Lényegében semmi sem változott volna ezáltal, mert a számok elé biggyesztett l-est könnyű megjegyezni, így: 135-35. Az sem lett volna kunszt, ha 1-35-35nek kellene írni, mondani. S hogy mégis bosszankodunk, az a postának köszönhető. A kézi kapcsolású központok háromjegyű számait a kővetkezőképpen kell tagolni: 3-53, a gépi kat>csolásű négy jegyűeket: 3535, a pesti hatjegyűeket: 353-535. Ebből következik, hogy a szegedi ötiegyűeket 13-535-nek kell írni. mondani. Ez a postavezérigazgatóság logikája. Látszólag helyes a logika, de aki gyakran telefonál, tudja, mit jelent: újra kell tanulni, memorizálni minden egyes telefonszámot. Mintha átszámozták volna az egészet. De nem tették. Éppen ezért a Szegedi Postaigazgatóság is kérte a vezérigazgatóságot, hogy ne bolygassa meg a tartsák be a korábbi rendelkezést. Hát betartják. Az interurbán központ máris megköveteli a felektől, hogy így mondják a számokat, ami érthetően általános ellenkezést, visszatetszést szült. Készül az új szegedi telefonkönyv is, kéziratát január 15-re nyomdába kell adni. Ha addig meg nem változtatják a zord utasítást, akkor ebbe szintén a rossz, bajt keverő csoportosítással kerülnek bele a számok. S mivel Szegeden négy és fél ezer telefonelőfizető van. s ugyanennyi alállomás működik, több tízezer ember számára teszik kötelezővé a telefonszámok újratanulását. Ügy látszik, ez lesz a felnőttoktatás legújabb formája! Még " időben szólunk, hogy álljanak el a posta illetékesei az eféle kísérletezéstől. Az új csak akkor jó, ha van értelme. Nem árt néha odafigyelni a kdzönség véleményére sem, főleg akkor, ha ez a kő-' zönség üzleti kapcsolatban régi rendet. Hiába. A de- áll a postával. Magyacember 19-én kelt leirat szigorúan utasítja őket, hogy rán: fizet a telefonért! Fehér Kálmán FI US £ V LESZ AZ 1967-ES? Szegeden az új év első napjának újszülöttei nagyon kényelmesek voltok, nem sieftek elsőként felsírni az országban. A legfrissebb kisfiú, Malkócs Ferenc január 1én 5 óra 55 perckor született a 11-es kórházban vagyis lekéste az OTP ajándékát, megelőzték más kisfiúk és kislányok az ország különböző részén. Rajta kívül még ugyanezen a napon és ugyanott két kisfiú és ket kislány örvendeztette meg világrajöttével a szüleit. Ügy tűnik, hogy az 1967-es esztendő fiús év lesz, mert a szülészeti és nőgyógyászati klinikán pedig négy fiú és két kislány született január 1-én. Nagy forgalom a határállomáson 1966 utolsó napján is, különösen szilveszter kora estéjén élénk volt a határforgalom a röszkei határállomáson. Kocsi kocsi után érkezett, hogy aztán tovább fusson Szegedre, vagy viszont Szabadkára. Szegedről több mint ezren utaztak át kishatár-átkelóvel, hogy a szilvesztert szabadkai rokonaiknál töltsék. Jugoszláviából viszont mintegy hatezren lépték át az országhatárt Röszkénél, hogy hazánkban töltsék a szilvesztert. Éjféltől körülbelül reggel 6 óráig azonban szinte elnéptelenedett a röszkei átkelőhely. Szórványosan csak a hatalmas bolgár szállító kocsik igyekeztek hazafelé. Szerencséje volt a hazánkból Jugoszláviába tartó első átlépőnek, aki reggel fél 7 felé futott át a határsorompó alatt. Gazdag jutalommal, ajándéktárgyakkal köszöntötték, a jugoszláv rádió és televízió pedig kéthetes üdülőutalványt adott át a szerencsés utazónak: egy bolgár állampolgárnak. Röszkénél az elsó vendég röviddel éjfél után lépett be az országba, mégpedig Csantavérről Kiscsepegi Dániel jugoszláv állampolgár a feleségével, ök Szegedre tartottak, hogy rokonaikat köszöntsék az új esztendő elsó óráiban, t SZILVESZTER a tévében összesen 20 óra műsort sugárzott a televízió az óév utolsó és az új év első napján. A szokáshoz híven ezúttal is az elmúlt év legsikeresebb, legnépszerűbb produkcióit jelenítette meg a kamera néhány új számmal és néhány variánssal kiegészítve. A vidám óév-búcsúztatót, amelyet előzőleg a Vidám Színpadon vettek fel telerecording szalagra, Buzáné Fábri Éva szerkesztette. Nem tudjuk, milyen anyagból kellett kiválasztania a két és fél órás műsor szövegét, de ha elképzeljük, hogy a szerkesztőnek számtalan ötlet állt rendelkezésére, érthetetlennek tartjuk a sovány, vérszegény, sokszor szellemtelen összeállítást. (Közismert, hogy a tv-nézők seregnyi sztorit és témajavaslatot küldtek be a szilveszteri vidám műsor előkészítéséhez.) Érdekes, hogy a tv az ilyen vidám műsorokban szokott túllőni a célon. A hagyományostól, az elfogadott kivitelezési formától félve olyan különöset, újat akarnak hoziji, amely általában, s most sem járt sikerrel. Az is igaz azonban, hogy a műsor összeállításában nem volt nélkülözhető szempont a különböző érdeklődésű tömegek igényeinek kielégítése sem. E tekintetben nem is volt baj. S mert 1966-ban mindenki ezzel foglalkozott, középpontba állították a könnyűzenei fesztivált. S aki végignézte a két nap műsorát, igazolhat bennünket: nemcsak a szilveszteri műsornak, hanem az egész hétvégének ez volt a „közepe"! S bizony nagyon fáj, fáj, fáj, hogy szerkesztőink még mindig nem akarják megszívlelni a mondást, hogy egy rókáról csak egy bőrt lehet lehúzni! S ha már a fesztiválnál maradunk: miért kell mindig csak azt a néhány győztes számot erőltetni? A zenei betéteken és az énekszámokon túl nagyon jó lett volna látni-hallani egy kicsivel több társadalmipolitikai ihletésű történetet, szatírát, hiszen ezen a téren is történt egy és más 1966ban. Nem beszélve arról, hogy a szokásos szilveszteri műsorokban eddig ezek voltok a legnépszerűbbek, legsikeresebbek. Deák -István rendezőt elragadta a szilveszteri hangulat. A vidámság, a boldog ünnep érzékeltetésére sokszor nagyon „csillogó", nagyon „fényes" eszközöket használt. Vámosi János, Záray Márta és Sárosi Katalin jelenetében több volt a gicscses elem, mint a művészi. S erről elsősorban nem az énekesek tehetnek! Pedig a vidám varieté műsor jól kezdődött. Gobbi Hilda sziporkázó humorral és a soha ki nem aknázható pesti polgárasszony szerepében nagyot alakított, a folytatás azonban elmaradt. Kabos László ezúttal csak árnyéka volt korábbi Rancsák Ottójának. Rátonyi Róbert és kislánya sem tudta felülmúlni a hasonló kritikai és gondolatkörben mozgó régebbi Majoros bácsit. Tardos Péter A rádió műsorából című írásában Bárdi György tehetségesen, szellemesen keltette életre több ember figuráját. Sinkovits Imre is példásan jelenítette meg a pesti ember különböző énjeit, igaz erre bő lehetőséget nyújtott Peterdi Pál És akkor az ürge című írása. Az óévet tehát elbúcsúztattuk, néhány megszívlelni valót azonban magunkkal hoztunk 1966-ból: a mérték nélküli csillogás-villogás nem helyettesítheti az igazi, eleven, vérbő humort, olyan humort, amely az élet legtipikusabb törvényeire épül, akár karikírozza azokat, aikár kedvessé teszi, s a többféle igény kielégítésére készülő műsor akkor sem veszíthet művészi igényességéből, ha a legkülönbözőbb műfajú írásokból, zeneszámokból, táncokból rakták is össze. Farkas István ...és o rádióban A televízió elterjedése óta a sokak által mostohagyermekként kezelt rádió szilveszteri műsorával is bebizonyította, hogy a közönség sokszor méltatlanul mellőzi egyik-másik adását. A szilveszteri kabaréműsor, hibáinkat csipkelődő hangon bíráló humoros-szatirikus számaival, nemegyszer telibe talált és nevettetve nevelt. A „homo hungaricus", bár nem új, de szerencsés ötletnek hizonyult. Kitűnő alkalmat adott a műsor szerkesztőinek, hogy nemzeti, politikai és morális hibáinkat, a szatíra szemüvegén át nézve, kinevettessék. A konferanszokat, az összekötő szöveget író Mikes György és Somogyi Pál ügyesen variálta a témát. Feleki László Magyar világ című írása a sovinizmus szellemes szatírája. Ötvös—Halász Csak valutáért című dala jól beleillett a műsor központi témájába. „Azért, mert forintot adunk, leértékelt vevők nem vagyunk", énekelte Horváth Tivadar, és annak a jámbor óhajtásnak adott hangot, hogy a magyar vevőt éppúgy szolgálják ki, mint a külföldit. Harsányi Béla és Galambos Szilveszter Angol turista Pesten című tréfás jelenete szerencsésen egészítette ki a dal mondanivalóját. Sinkovits Imre mulatságosan törte a magyar nyelvet. Komlós János Űjévi konferansza szokott szellemességével gúnyolta ki a krimijárványt és az idegességet. Az Angyal kalandjai című jelenet Major Tamás és Váradi Hédi mulatságos tolmácsolásában elszórakototott. Kaposy Miklós Külön munka című jelenete Bárdi György és Zenthe Ferenc előadásában az anyagiasság és a lazsálás szellemes szatírája. Moldova György Ajándék a nagybácsinak című jelenetét a helyzet szokatlansága, a döntésben megnyilvánuló túlzott óvatoskodús ós a bürokratikus elintézési mód szatírája tette szórakoztatóvá. Brachfeld Siegfried rövid, frappáns viccei és Marthy Barna Hatósági közeg című, a bürokratizmust extrém, kiélezett helyzetben ostorozó jelenete " a műsor sikerültebb számai közé tartozott. Szilágyi György Százéves krónikája viszont — bár az alapötlet jó, feldolgozása nem mindig könnyen követhető — nem egyformán hatásos és szellemes. Ugyancsak gyenge, erőtlen szám volt Ki a Marx téren a Mikulás? című írás is. A műsorszámokat Várkonyi Zoltán konferálta. Kálmán László Kedd, 1967. január 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 5