Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

A szovjet vezetők bejárták az országot 0 Moszkva (MTI) Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagjai és pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai az elmúlt három hét leforgása alatt több mint ötven pártaktíva-érte­kezletet tartottak a Szovjet­unió nagyvárosaiban a köz­ponti Bizottság 19C6. de­cemberi ülésének határoza­tairól. Hosszú évek óta nem fordult elő, hogy a Politi­kai Bizottság tagjai és pót­tagjai kivétel nélkül és egy időben, a Központi Bizott­ság titkárai csekély kivétel­lel ilyen roppant arányú agitációs és országjáró kam­pányban vettek volna részt, mint éppen a szovjet hata­lom jubileumi évének első hónapjában. Az SZKP vezetőinek ebbe a kőrútjába szervesen bele illeszkedett Brezsnyev gor­kiji és Szuszlov leningrádi látogatása, amikor ls át­nyújtották a Gorkij városá­nak, illetve a leningrádi te­rületnek odaítélt Lenin-ren­riet és nagy beszédben fog­lalkoztak n Szovjetunió bel­és külpolitikájának Idősze­rű kérdéseivel. Az SZKP vezetőinek or­szágjáró körútján a pártak­tíva-értekezletek megtartá­sán kívül egész sor talál­kozóra is sor került, párt­funkcionáriusokkal, gazda­sági és tjnácsl vezetőkkel, üzemi kollektívákkal. Az SZKP Politikai Bizott­ságának tagjai sok építke­zést felkerestek, látogatást tettek néhány katonai egy­ségnél és atomerőmüveket is megtekintettek. Majdnem kivétel nélkül minden szovjet vezető járt a felkeresett városok áruhá­zaiban, üzleteiben, kereske­delmi és közétkeztetési vál­lalatainál, közszükségleti iparcikkeket gyártó üzemek­ben és a városok ellátását biztosító mezőgazdasági vál­lalatoknál. Az SZKP vezetőinek ja­nuári pártaktíva-értekezlete­it megbeszéléseit, különbö­ző szintű találkozóit és láto­gatásait, amelyek országos politikai és gazdasági fel­mérés jellegét ls öltötték, a szovjet közvélemény nagy érdeklődéssel és helyesléssel fogadta. Sem igen, sem nem (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Zavargás Nic-ratruátnn ^^íftr.^SZ vinni a Managua-I utcán. A legutóbbi Jelentések szerint lát­hatólag helyreállt a nyugalom Nicaragua fővárosában. Rapacki ma érkezik a francia fovárosbe 0 Párizs (MTI) A francia kormány meg­hívására csütörtökön há­romnapos hivatalos látoga­tásra Párizsba érkezik Adam Rapacki lengyel külügymi­niszter. A lengyel külügy­miniszter franciaországi iá­togatása során fogadja De Gaulle köztársasági elnök, Georges Pompldou minisz­terelnök, és több alkalom­mal tárgyalni fog vele Couve de Murville külügyminisz­ter. A most kezdődő fran­cia—lengyel megbeszélése­ken a két ország jól alaku­ló kapcsolatainak további fejlesztésén kívül szó lesz nemzetközi kérdésekről is. II Stern is meghúzza... 0 Hamburg (MTI) A sok huzavona után vé­gül a Stern is beadta a de­rekát és meghúzva, a kívánt részek kihagyásával közli William Manchester „Egy elnök halála" című köny­vét — tűnik ki Henri Han­nennek, a hamburgi hetilap főszerkesztőjének szavaiból. A Stern összesen 122 szót, elsősorban személyes jellegű részleteket hagy el a Ken­nedy-gyilkossággal foglalko­zó könyvből. Benthagynak azonban minden olyan részt, amelyet a szerkesztőség „po­litikai, vagy történelmi szempontból" jelentősnek tart. 0 New York (AFP, DPA) Több ENSZ-kül­döttség panaszt tett amiatt, hogy a diplomaták au­tóit Ismeretlen tettesek ellopják. A rendőrség ha­marosan rájött arra, hogy n rej­télyes autólopá­sok „bűnöse" nem más, mint John I.lndsay, New York polgármes­tere. Ltndsay ugyan­is, aki a New Yorkban egyre sűrűbbé váló for­galmi dugók miatt gyakran kényte­len helikopterrel megközelíteni hi­vatalát, a hét ele­jén elrendelte, hogy a ttlos he­lyen parkoló gép­kocsikat darusko­eslkkal egy köz­ponti megőrző helyre szállítsák. A „kényszerpar­koló hetyról" a gépkocsikat Iga­zolt tulajdonosaik n szabály az szabály azután csak 40 dollár büntetés és 25 dollár ..szállí­tási költség" lefi­zetése ellenében vihetik el. A diplomaták U Thant ENSZ-főtit­kárhoz fordultak, közbenjárását kér­ve „diplomáciai Immunitásuk megsértése miatt". Az udvarias pol­gármester Intéz­kedett, hogy a diplomaták meg­bírságolásától ez­úttal tekintsenek el, ugyanakkor közölte, hogy a „visszaeső bűnö­sökre kénytelen lesz a törvény szigorával lesúj­tani". A sors Iróniája, hogy a drákói in­tézkedés első ál­dozatai között volt maga Lindsay polgármester is. Valahol sürgős dolga akadt és autóját kénytelen volt egy „megáll­ni tilos" jelzésű utcában hagyni. Mire visszatért, kocsi iának hült helyét találta. A központi rendőr­ségi parkolóhelyre sietett, ahol -ö­zölték vele, hogy a polgármesteri rendelet értelmé­ben Bő dollárt kell fizetnie, mert „a szabály az sza­bály". Véget érlek sz angol -francia megbeszélések 0 Párizs (MTI) Szerda dálután 3 órakor a Matignon-palotában folyta­tódtak az angol—francia megbeszélések. Wiison angol és Pompidou francia minisz­terelnök, a külügyminiszte­rek. a két ország nagykövete és magas rangú gazdasági szakértők jelenlétében. Ezután az Elysée-palotá­ban. a francia elnök dolgozó­szobájában a két külügymi­niszter részvételével folytat­ta Wiison miniszterelnök és De Gaulle tábornok a ked­den délelőtt elkezdett politi­kai megbeszéléseket. Hivatalos közös közteménv kiadása nélkül, szerdán dél­után hat órakor véget értek Wiison angol miniszterelnök és Brown angol külügymi­niszter kétnapos párizsi meg­beszélései De Gaulle francia köztársasági elnökkel. Pom­pidou miniszterelnökkel és Couve de Murville külügy­miniszterrel. A tárgyalások befejezése után tartott sajtóértekezle­tén azonban Wiison felolva­sott egy kommünikét, amely teljesen semmitmondó és mindössze azt a megállapí­tást tartalmazza, hogy a tár­gyalások Nagy-Britannia közöspiaci belépésének lehe­tőségével kapcsolatos kérdé­sekről folytak. Wiison sajtóértekezletén elhárított minden olvan kér­dést. amely a francia—angol megbeszélések pontosabb tartalmára, az ott elhangzott állásfoglalásokra vonatko­zott. Ezek bizalmas Jellegűek — mondotta. Hangsúlyozta viszont, hogy megelégedéssel tölti el a fogadtatás és a ta­nácskozás baráti, szívélyes és őszinte légköre. Wiison han­goztatta, nem azért jött Pá­rizsba, hogy olyan kérdést tegyen fel, amelyre határo­zott „igen"-nel vagy „némá­méi lehet válaszolni. Wiison egy kérdésre vála­szolva azt hangoztatta, hogy Nagv-Britannia és Francia­ország „eltérő módszerekkel ugyan, de a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavítá­sára törekszik". Szovjet küldöttség Párizsban 0 Párizs (TASZSZ) Vlagyimir Kirillinnek, a szovjet minisztertanács el­nökhelyettesének vezetésé­vel szovjet küldöttség ér­kezett Párizsba, hogy részt vegyen a tudományos, mű­szaki és kereskedelmi együttműködés kérdéseivel foglalkozó szovjet—francia vegyesbizottság ülésszakán. Kirillin a bizottság szovjet tagozatának elnöke. Kozmosz 139 0 Moszkva (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunióban földkörüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—139 mester­séges holdat. A szputnyik tudományos berendezései folytatják a kozmikus térség kutatását Húsz dollárért Vietnamba... Ausztráliában mintegy kétmillió európai beván­dorló él, s a kormány most egyre-másra hivatja be a katona-korban levőket hogy aztán a vietnami had­színtérre menessze őket Az ausztrál kormány 1964-ben keveredett az ame­rikaiak vietnami háborújába. Akkor, az emigránsok aggódó kérdéseire, a kormány azt válaszolta, hogy a bevándorlókat nem irányítja Vietnamba, mert az — mint mondotta — a nemzetközi jog megsértése lenne. A nyomaték kedvéért a kormány „a legőszintébben biztosította" a bevándorlókat hogy fiaik nem fognak katonai behívót kapni. William MacMahon, akkori munkaügyi miniszter kijelentette: „Szükségünk van az emigránsokra és nem kívánunk vitázni azoknak az országoknak a kormányaival, ahonnan hozzánk munkára érkeznek". Menzies volt miniszterelnök ugyancsak azt hangsú­lyozta, hogy a bevándorlókat még abban az esetben sem fogják behívni, ha Ausztráliában mozgósítást rendelnének el. Ám 1966 elején a Holt-kormány egyetlen tollvo­nással áthúzta ezeket a „biztosítékoktól" hemzsegő nyilatkozatokat, és megkezdte a fiatal bevándorlók behívását. Sidney-ben, Melbourne-ben, Adelaide-ben és más nagy ausztráliai városokban újabban harci bizottsá­gok működnek. A bizottságok célja megakadályozni, hogy a bevándorlókat Vietnamba küldjék. A bevándorlóknak az az álláspontja, hogy vala­mennyien készek harcolni Ausztrália védelmében, de nem hajlandók részt venni a dél-vietnami amerikai katonai kalandban. Amikor ismeretessé vált, hogy az ausztrál kor­mány a Pentagon felszólítására bevándorlókat készül Vietnamba küldeni, 1966 elejéig az emigránsok 11,3 százaléka elhagyta Ausztráliát A legfrissebb statisz­tika még nem készült el, de valószínű, hogy az el­vándorlási arány növekedett. Ezzel kapcsolatban több nagy cég aggodalmát fejezte ki, hiszen a bevándor­lók adják az ország munkaerő-forrásának jelentős hányadát. A Holt-kormánynak szüksége van a be­vándorlók olcsó munkaerejére, s ezért azzal csábítja őket Ausztrállába, hogy kedvezményes utazást ajánl fel nekik: a világ bármely pontjáról húsz dollárért utazhatnak Ausztráliába. Erre utal az ausztrál akasztófahumor egyik leg­frisebb terméke, amely szerint a bevándorlók kapják a legolcsóbb lehetőséget egy világkörüli útra: húsz dollárért nemcsak Ausztrállába, hanem onnan mind­járt Vietnamba is utazhatnak... R. I.oekwood ausztráliai újságíró Kínaiak provokációja a moszkvai Vörös téren Véleményeltérések a Kínai és a Japán Kommunista Párt között Kinai menekültek elbeszélései 0 Moszkva (TASZSZ) Szerdán a moszkvai Vörös téren a Szovjetunión átutazó kínai polgárok és a kíséretükben levő nagykövetségi munkatársak durva módon megsér­tették a Lenin-mauzóleum közismert látogatási rendjét. A kínai polgárok megbontották a rendet, lökdösték és akadályozták a többi látogatót abban, hogy a mauzó­leumba beléphessen. Mindezt szovjet­ellenes megjegyzésekkel, lármával és más, méltatlan cselekedetekkel kísér­ték. A Vörös téren tartózkodó szovjet embereket jogosan felháborította a kínai polgárok provokációs magatar­tása azon a helyen, amely minden szovjet ember számára szent. A szovjet külügyminisztérium az esettel összefüggésben tiltakozott a ÍCNK moszkvai nagykövetségénél és követelte, hogy a szovjet területen tartózkodó kínai polgárokat bírják rá a rendes viselkedésre. A külügymi­nisztérium hangsúlyozta: a szovjet ha­tóságok a leghatározottabban meg fogják akadályozni, hogy a kínai pol­gárok a Szovjetunió területén meg­sértsék a törvényes közrendet és az esetleges következményekért a kínai felet teszik felelőssé. 0 Tokió (MTI) A Japán Kommunista Párt kedden erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a pekingi „vörösgárdisták" falraga­szokon revlzionizmussal vádolták meg a Japán Kommunista Pártot. Jiri Wolf a CTK tokiói tudósítója azt írja, hogy a Japán Kommunista Párt képviselőinek véleménye szerint a kínai „vörösgárdisták" tudo­mánytalanul és dogmatikusan el­torzítják a Japán kommunisták politikájának lényeget és ezzel elősegítik a nemzetközi kom­munista mozgalom szakadását. Az Akahata, a Japán Kommunista Párt központi sajtóorgánuma, vála­szolva a pekingi vádakra, szerkesztő­ségi cikkében első fzben ad feleletet arra, hogy miért végződtek sikertele­nül a két párt 1966 tavaszán meg­tartott pekingi tárgyalásai. A Japán Kommunista Párt kül­döttsége Mijamoto főtitkár vezeté­sével a múlt év tavaszán két ízben lá­togatott el Pekingbe. Tekintettel arra, hogy egy sor kér­dést illetően eltértek a vélemények, márciusban az első találkozássorozat után nem adtak ki közös közleményt. Ezután a japán pártküldöttség a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ságba utazott, onnan visszatérve a küldöttség Pekingben folytatta tár­gyalását. Néhány napos tárgyalás után elvi­leg megállapodtak a közleményben és Csou En-laj táviratban értesítette er­ről Mao Ce-tungot. Ezután ismét ér­tekezletet tartottak Mao Ce-tung tá­vollétében és ezen az értekezleten a kínai képviselők lényeges változtatá­sokat kívántak végrehajtani a közle­mény előzetes szövegén. Elsősorban azt követelték, hogy a közlemény­nek a modern rcvlzlonlzmus el­leni harccal foglalkozó cikkelyé­ben támadják személy szerint az SZKP vezetőit. A KKP képviselői lényegében azonos szintre kívánták helyezni az Egyesült Államok és a Szovjetunió — a két ellenség — elleni harcot — írja az Akahata. Az erről folytatott vita során meg­mutatkozott, hogy ml a két párt kö­zötti véleményeltérés lényege. A Kommunisa Párt nem értett egyet azzal az állásponttal, amely szerint frontális támadást kell indítani az SZKP ellen- és állást foglalt amellett, hogy harc­ra kell hívni az egész nemzet­közi kommunista mozgalmat (ezen belül az SZKP-t is) az amerikai imperializmus ellen. Miután a Japán Kommunista Párt határozottan elutasította a közlemény megváltoztatására vonatkozó követe­lést, Mao Ce-tung javasolta, hogy a pekingi véleménycseréről ne közölje­nek semmit. A „vörösgárdisták" — írja az Akahata — megsértették ezt a megállapodást. Az Akahata cikkében hangsúlyoz­za: a japán kommunisták minden an­tiimperialista erő és akció összefogá­sára törekszenek és ennek az egység­nek a keretein belül akarják „kija­vítani a helytelen irányvonalat". 0 Moszkva (TASZSZ) A Lityeraturnaja Gazeta közli né­hány Kínából a Szovjetunióba mene­kült ujgur és kazah nemzetiségű sze­mély nyilatkozatát. Abdikadlr Abdrahmanov, a Kínai Népköztársaság egykori állampolgára elmondja, hogy Szincsiangban jófor­mán a „kulturális forradalom" első napján megvádolták „revlzionizmus­sal", megverték és elbocsátották mun­kahelyéről, mert rokonai szovjet Kazahsztánban élnek. Az a veszély fenyegette, hogy tábor­ba hucolják. Már sok millió kínalt telepítettek Szincslangba, a helybeli lakosságot pedig földjeikről az ország belsejébe, a kopár pusztaságokba ker­getik. Folyik az erőszakos beolvasz­tási politika. A kazah, az njgnr és a krlglz lá­nyokat elveszik szüleiktől és erő­szakkal férjhez adják kínaiakhoz. Zija Szamedit, a Szincsiang-Ujgur autonóm terület írószervezetének egy­kori vezetőjét más fiatal ujgur és ka­zah értelmiségiekkel együtt még 1957­ben „nevelő munkatáborba" küldték, ahonnan sikerült megszöknie és szov­jet Kazahsztánba menekülnie. Sza.­medi a Lityeraturnaja Gazetában be­számolt Kazsikumar Szabdanov tehet­séges kazah író tragikus sorsáról. Szabdanov első könyvét kedvezően fogadta a kínai kritika, de 1957-ben „nevelő munkatáborba" hurcolták, ahol nem bírta az „átnevelési" módszereket és öngyilkos lett. A kazah nemzetiségű Balhas Ba­finnak, a kínai népi felszabadító had­sereg volt ezredesének, három érdem­rend és öt érdemérem tulajdonosának is sikerült átlépnie a szovjet határt. Bafin a következőket írja: — A kazah nemzeti értelmiség kép­viselői ellen olyan nevetséges váda­kat koholtak, hogy állítólag kazah kánségot akartak teremteni és a ma­guk uralma alatt akarták egyesíteni Kína, Mongólia és a Szovjetunió ka­zahjait. A „kánságról" szóló kohol-, mány azután született, hogy kudarcba fulladt a szincslangl kazahok, ujgurok és kirgizek „új történelmének" megteremtésével kapcsolatos fondorlat. Ennek a „történelemnek" — a kínai vezetők elgondolása szerint — azt kel­lett volna „bebizonyítania", hogy az ujgurok, a kazahok és a kirgizek kí­naiak, és „közös hazájuk" az Arai­tengertől Kína déli pontjáig terjed. Más szavakkal a kínai vezetők nagyhatalmi so­vinizmusának alátámasztásához kellett ez az „új történelem". Csing Jan, az Űj Kína hírügynök­ség tudósítója, aki a sajtóban bírálta a népi kommunákat és beszámolt a kazahok és az ujgurok nyomoráról és jogfosztottságáról, felakasztotta ma­gát, hogy elkerülje a letartózta tárt 2dél-magyarország Csütörtök. 1967. január 26. I

Next

/
Thumbnails
Contents