Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

A kongresszus ihletése S

okáig keresgéltem a kifejezések között a köznapi és az ünnepi szótárban, de találóbb és alkalmasabb szót nem leltem: a IX. kongresszus valóságosan megihlette a pártmunkát és a közéletet. Tavaly azon sóhajtoztunk a vezetőségválasztó taggyűlések, majd a pártértekezletek idején, bárcsak megmaradna az a pezsgés, elevenség a pártéletben — most meg arról beszélhetünk, hogy reményeinket is tetézi a kommunisták aktivitása. Az a gondolati, tartalmi gazdagság, amely a kongresszus munkáját és határozatát jellemzi, még jobban felrázta a kommunistákat Mi sem h'izonyítja ezt jobban, minthogy több határozati javaslaton máris országszerte dolgoznak, az emberek napi olvasmányává vált a kongresszus jegyzőkönyve, újra és újra előveszik, aláhúznak benne részeket hivatkoznak rá. Megtalálják benne igazságukat, eszmei, politikai biztonságukat és természetesen feladataikat. Az ihletés tehát kettős. Nemcsak a gondolatokat mozdítja meg, hanem a tennivágyást is. A kongresszus ugyanis nem volt „szégyellős". Nem kerülte meg azokat a gondokat problémákat, amelyek útonállóivá váltak az eredményesebb pártmunkának, a közéleti és pártdemokráciának, a termékenyebb gazdasági tevékenységnek. És a kommunisták sem szégyellősek: nagy kedvvel, tetterős elhatározással fogtak hozzá, hogy feloldjanak régi görcsöket, elhagyjanak hibás megszokásokat vállukra vegyék a politika felelősségét. Hiszen a kongresszus szinte a szavaikkal fogalmaz. Azokat a gondolatokat olvashatják vissza határozataiban, amelyeket maguk ls megfogalmaztak; azokat a feladatokat állítja előtérbe, amelyeket maguk és környezetük is sürgetett; s mind ezt a pártmunka olyan módszereivel párosítva, amelyekben több az egyéni felelősség, nagyobb a politikai bátorság ázsiója, jobban tükröződik az önállóság. Nagyon jól tudják a kommunisták: azzal, hogy a kongresszus határozott, nem befejeződött, hanem elkezdődött valami. Az írás, az eszme, bármilyen nagy legyen spontán hatása is, magától nem válik realitássá. Dolgozni kell érte. nagyon sokat dolgozni, vagy még ennél is többet tenni: harcolni! Hogy mindenki egyformán helyesen értelmezze a határozatokat, ne csak azt mazsolázza ki a betűkből, ami őt igazolja; ne csak akkor idézze, ha jogait firtatja; ne csak másoknak olvassa bekezdéseit! A cselekvéshez keressük benne az indítékokat! Azt hiszem, talán még egyetlen kongresszus sem apallált ilyen nyomatékosan a kommunista kötelességekre. A párttagok közéleti tevékenységét kötelességgé emeli; a politika megvalósításáért az egyes párttagot is felelőssé teszi; növeli az alapszervezetek súlyát, jelentőségét: ösztönzést ad a pártvezetés erősítésére minden munkahelyen. Ott is egvenlő josú pártszervezetek dolgoznak már, ahol azelőtt „hivatali" pártmunka folyt- S ezeknek a pártszervezeteknek is minden jogot megadott a kongresszus, amellyel a párt politikáját érvényesíteni lehet! Keveset mondtam erről: határozottan kötelességükké tette, hogy fellépjenek a párt- és kormányhatározatok érvényesítéséért gazdái legyenek az ott folyó ideológiai és nolitikai munkának, gyakorolják beszámoltatási és ellenőrzési jogukat A

kongresszus nagyon sok tehetetlenségi nyomatéktól megszabadította a pártmunkát, megszüntette az olyan fonákságokat, amelyekkel korábban gyakran küzdeni kellett az érdemi munka helyett. Ezért több máris az energia a pártszervezetekben, ezért több máris az egyéni buzt'alon. ezért nvíltabb máris a véleménycsere és oxigéndúsabb a légkör. A párt közvéleménye ma már nem elégszik meg az olyasféle magatartással, hogy >,én megmondtam" — meg is kell tenni mindent pártS7erűen egy-egy ügyért Hiszen a párt nem jelzőberendezés. hanem a társadalom legaktívabb szervezete. Nem árnyék, hanem maga a nap. Némelyek hajlamosak arra, hogy a pártot csak annak felsőbb szerveiben tiszteljék. Ha az üzemben, intézményben probléma adódik, az Igazgató talán még ma is hamarabb siet a pártbizottságra, mint az alapszervezethez. Pedig a pártmunka, a pártélet az alapszervezetben kezdődik, s ugyanúgy a párt illetékességének elismerése az alapszervezet illetékességének elismerésével. Nem lehet általában tisztelni és becsülni a pártot — így fogalmazott az egyik felszólaló a kongresszuson — és ugyanakkor mellőzni az alapszervezetet, az egyes párttagokat. Az is igaz viszont, hogy az alapszervezet akkor tud maga iránt általános tiszteletet kivívni, ha valóban aktív & politika megvalósításában. Ha megfelelő komolysággal és párt szerű seggel tárgyal a felmerülő kérdésekről, s nem tlacsonyodnak a közös gondok folyosói „dumcsikká", kényelmes kis lesállásokból való megjegyzésekké. Az alapszervezet légkörén múlik, hogy feloldódnak-e az olyan érzések, mint a langyos tartózkodás, az oktalan félelem, a , nyugalom megváltása" a hallgatással. R

endkívül Időszerű most ezekről a dolgokról beszélgetni, hiszen hamarosan ismét összeülnek tanácskozásra a kommunisták az alapszervezetekben, hogy megvitassák a kongresszus munkáját határozatait, az ezekkel kapcsolatos kötelességeket. Remélhetően a kongresszus szelleme, munkastílusa is megihlette a kommunistákat, s ahhoz méltóan elemzik tevékenységüket, az eredményeket és a hibákat. Csak így lehet kommunista módon dolgozni, hiszen a párttagság nem állapot, nem erkölcsi státusz, hanem a kötelességek folyamata. Vita, határozat és egységes végrehajtás Szavazni kevés... Nyíltan és felelősséggel vitatkozzunk, sokoldalúan vizsgáljuk meg a problémákat és a vélemények fényénei döntsünk Az így kikristályosodott álláspontot pedig azután egységesen hajtsuk végre! A végrehajtástól n ár nem ment fel senkit, hogy a vitában más állásponton volt. És még valamit: az alapszervezetben való állásfoglalás kevés- A kommunistáknak a nagyobb közösségben is folyamatosan képviselni és magyarázni kell a párt állásfoglalását, határozatait. Ez sem csak a titkár n-eg a vezetőség dolga. A politika megvalósítása múlik ezen. Hadd idézzek a Szervezeti Szabályzat módosításává' kapcsolatos előadói beszédből ezzel kapcsolatban! „Sok párttagot jogosan nyugtalanít, hogy a párt helyesnek elismert politikája és határozatai helyenként és esetenként nem valósulnak meg következetesen; sőt néha el is torzítják azokat. Az ilyen jelenségek azt tükrözik. hogv az adott terület vezetői vagy nem értették meg a párt politikáját, vagy a döntés után nemcsak fenntartiak Különvéleményüket, de nem is dolgoznak a végrehajtásáért." A végrehajtás: kulcs. Ebben is tanuljunk a kongreszízustól! SZ. SIMON ISTVÁN V1LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKJ M AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 51. évfolyam, 16. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1961. január 19. Nőtt a tanácstagok hatáskőre, önállósága A harmadik ötéves tervben az eddigi 20 százalék helvett a fejlesztési előiránvzatok 50 százalékával rendelkezhetnek szabadon, legjobb belátásuk szerint a tanácsok. A legutóbbi választások óta Intézkedések, rendeletek egész sora gyarapítói (a a helyi államigazgatási szervek hatáskörét, s növelte önállóságukat A hatáskörök rendelésénél, Illetve decentralizálásánál arra törekedtek, hogy a különböző ügyek intézése közben kerüljön a lakossághoz, tehát — a lehetőségekhez mérten — első fokon a városi, a városi kerületi és a községi tanácsok határozzanak. A minisztériumok és a magasabb színtű tanácsi szervek így még eredményesebben, magasabb színvonalon tölthetik be irányító szerenüket. Eevszerűbbé vált a tanácsi gazda'kodás. A különböző megkötöttségek feloldásával mind a tervezés, mind a beruházások. mind a terroöfc. gazdálkndás területén alkalmat adtak államigazgatási szerveinek,; arra. fiogy a helyi adottságok ismeretében a legfontosabb feladatok megoldására, a 'egégetőbb gondok enyhítésére összpontosítsák ereiüket, fordítsák anyagi eszközeiket. Az ú| gazdasági mechanizmus elveinek és szellemének megfelelően csökkentették a kötelező tervmutatók számát. Két évvel ezelőtt még 76, tavaly 39, az idén pedig már mindössze 13 előíráshoz kell alkalmazkodniok. A legutóbbi választások óta eltelt időszakban kibővítették a közsegfejlesztési alap bevételi forrásait. így például engedélyezték, hogy a tanácsok működési és adóbevételi többleteit is erre a célra fordítsák. Megszüntették azt az előírást, amely kimondta, hogy a tanácsok csak az esztendő végéig gazdálkodhatnak költségvetés előirányzataikkal, s ha nem költik el a rendelkezésükre álló összeget, le kell mondaniok róla. Ez ugyanis sok esetben arra ösztönözte a gazdatkodó szerveket, hogy évvtSji „hajrában" költekezzenek, s olyan dolgokba fektessék be pénzüket, amelyre tulajdonképpen nem is volt szükségük. A tanácsok 1967től megtarthatják s a következő évben is felhasználhatják a megtakarított összegeket Növelte a tanácsok hatáskörét az is, hogy a megyékben, a fővárosban és a megyei jogú városokban rájuk bízták a munkaerőgazdálkodás különböző feladatainak megoldását. Mai srámvnkbó': Csehszlovák —magyar árucsere Hegy év alcfí négy nyugdíjrendezés Esti fények Nyilas pártszolgálatosok a bíróság e őtt 1969 áprilisában: Megkezdi működését a győri motorgyár Szerdán a Külkereskedelmi Minisztériumban Pavela Károly, a TECHNOIMPEX vezérigazgatója közölte a Renault-konszern hazánkban tartózkodó képviselőivel, hogy a győri motorgyár létesítésére vonatkozó, január 6-án megkötött szerződést a magyar hatóságok jóváhagyták, és az erről szóló okmányokat átadta Jean Louis Dreyfuss-nak, a Renault-konszern elnökének és Jean Mionnak, a Renault elnök-vezérigazgatójának. Győrben 1969 áprilisában Az SZMr elnökségi ülése A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöksége szerdán délelőtt ülést tartott és megvitatta a szegedi szakszervezeti oktatási központ oktató és nevelő munkájának eddigi tapasztalatait és a következő tanév feladatait. A jelentés, amelyet az oktatási bizottság terjesztett a tanács ülése elé. részletes adatokat is közöl a szakszervezeti tanfolyamokról. A szegedi oktatási központ 1963-ban létesült, s az eltelt években 38 tanfolyamot szervezett, amelyeken összesen 1547 szakszervezeti tisztségviselő vett részt. megkezdődik a motorgyártás. Az ünnepélyes aktus után a Renault-konszern vezetői és a TECHNOIMPEX vezérigazgatója nyilatkoztak: — Nagyon fontosnak tartjuk ezt a megállapodást, hiszen 110 millió frank értéket képvisel — mondotta Jean Louis Dreyfuss , mégsem az értéket tekintjük a legfőbbnek, hanem azt, hogv régi szándékunkat sikerült megvalósítanunk. Régóta törekszünk ugyanis arra, hogy Magvarországgal szoros kereskedelmi kapcsolatba lépjünk. A Renaultkonszern a közeljövőben sok szakemberét küldi el Magvarországra, részben azért, hogy részt vegyenek a motorgyár felállításában, részben azért, hogy felkutassák a további együttműködés területeit. A konszern igazgatóságának, a konszernhez tartozó leányvállalatok vezetőinek és munkatársainak az a meggyőződésük, hogv széles körű lehetőségek nyílhatnak a szocialista országokkal való együttműködésre. Ogy véljük, hogy az ilyen műszaki és gazdasági kapcsolatok hozzájárulnak a béke erősítéséhez is. Az elmúlt hónapokban eredményes üzleti tárgyalásokat zártunk le Bulgáriában. Romániában és — mint ismeretes — a Szovjetunióban is. Pavela Károly, a TECHNOIMPEX vezérigazgatója elmondotta, hogy a vállalatnak tőkés országgal ez az eddigi legnagyobb szerződése. — A gyár évente 82 ezer hengert állít majd elő, ami mintegy 13 TOO hathengeres motornak felel meg. A motorokat elsősorban a hazai autóbuszgyártás növeléséhez használjuk fel. A szerződés lehetővé teszi, hogv a licenc alapján készült motorokkal ellátott autóbuszokat nvupati országokban is értékesítsük. A gvőri gvár nverso'aímeghajtású. 200 lóerős Diesel-motorok gyártására rendezkedik be. de felkészülünk arra, bogv a későbbiekben 230 lóerős motorokat is gyártsunk. (MTI) Körút a magasból A magasból — a nyolcemele (es szegedi új ház tetejéről — így látja az építőmunkás és a fotoriporter az épülő Bécsi körúti lakásokat. Az építkezés második ütemében 240 új otthont emel itt az EM Csongrád megyei Állami Ép itőipari Váliaat, s a terv szerint július 30-ig mind a három épületet befejezik. A vállalat dolgozói fűtő- és vízmelegítő berendezésekkel, s a nyílások elzárásával kellőkép p felkészültek a télre, s jc-j lenleg főkén t belső munkálatokat végezn ek az epületekben