Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-09 / 290. szám

Finn—magyar barátsági est j Szatymazon A Finn Köztársaság magyarországi nagykövetének látogatása Csongrád mejyében A finn Köztársaság nem­eeti ünnepe alkalmából teg­nap, december 8-án a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei bizottságának meg­hívására Csongrád megyébe érkezett Érdem Olaví Raus­tila, a Finn Köztársaság ma­gyarországi nagykövete, va­lamint Arto Tanner, a bu­dapesti finn nagykövetség másod titkára és felesége, hogy részt vegyenek a szaty­mazi Finn—Magyar Barát­ság Termelőszövetkezetben rendezendő barátsági esten. A finn vendégeket Sze­geden a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsá­gának székházában Katona Sándor országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsá­gának titkára üdvözölte, majd hivatalában fogadta Török László, a Csongrád megyei tanács vb elnöke. A szívélyes baráti beszélget® sen jelen voltak: dr. Pa­czuk István és Hantos Mi­hály, a megyei tanács vb­etnökhelyettesei Eziután a megyei tanács vb-elnöke be­mutatta a finn nagykövetnek és kíséretének a megyei ta­nácsházát A késő délutáni órák­ban Érdem Olaví Raustila, a szegedi közművelődési pa­lotában dr. Bálint Alajos múzeumigazgató kalauzolá­sával megtekintette a nép­rajzi kiállítást, majd dr. Paczuk István vb-elnökhe­tyettes és Nagy István, r Hazafias Népfront megyei bizottsága alelnökének kí­séretében Szatymaz község­be látogattak a finn ven­dégek. Szatymazon a Finn—Ma­gyar Barátság Termelőszö­vetkezet központjában Széli János országgyűlési kép­Terített asztal az ég madarainak Kukorica a szabad ég alatt Tőlük László és E. O. Raustila viselő, a tsz elnöke üdvö­zölte a vendégeket, majd Katona Sándor mondott ünnepi köszöntőt A többi között i következőket mon­dotta: A Magyar Népköztár­saság és a Finn Köztársaság közötti államközi kapcsola­tok jók és egyre erősödnek, igazolva, hogy a szuvereni­tás kölcsönös tiszteletben tartásával szocialista és pol­gári demokratikus állam között is létrejöhet baráti együttműködés. A kapcsola­tok e látogatással is to­vább mélyülnek. Érdem Olavl Raustila nagykövet válaszában a töb­bi között kijelentette: — Már másodszor van alkalmam élvezni a szaty­maz! Finn—Magyar Barát­ság Tsz szíves vendéglátá­sát. Legutóbbi látogatásom óta lényeges fejlődés ta­pasztalható a szövetkezet gazdálkodásában. Mondha­tom, hogy Finnországban egyre növekszik az érdek­lődés a magyar dolgozók eredményei iránt Ha mind több dologban egyetértünk, nagyon szép eredményekre leszünk képesek. Kívánok a Finn—Magyar Barátság Ter­melőszövetkezet tagjainak szép termelési sikereket és egyéni boldogulást A termelőszövetkezet ve­zetősége ezután vacsorát adott a finn vendégek tisz­teletére, akik a késő esti órákban visszautaztak Bu­dapestre. Szeged határában, a bajai útnál hetek óta „terített asz­tal" várja az ég madarait Az esőben, hóban a mezei rágcsálók is örülnek, mert közel 100 vagon csöves ku­koricát tároltat itt átmene­tileg a Csongrád megyei Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Aki erre jár, ugyancsak csodálkozik e je­lenségen, és önkéntelen ad® dik a kérdése: — Nálunk mindig probl® ma van a raktározással, akár gyenge, közepes, jó vagy bőséges a kukoricater­més? a jó és a rossz termés közé egyenlőségi jelet tenni mégsem lehet, nemde? Nem ellentmondás ez mégis, hi­szen az idén Csongrád me­gyében is jó-közepes ter­méssel fizetett a kukorica. A közfogyasztást élő állat­ban, húsban, hentesárukban érdeklő téma ez. Nem lesz ráfizetéses az államnak ez a tárolási mód? Nem szegedi specialitás — Ha csak a bajai útnál levő kukoricaprizmák elhe­lyezése lenne a gondunk, szót sem érdemelne — mon­dotta Sipos János, a vállalat áruforgalmi helyettes igaz­gatója. — Az ott tárolt 82 vagon kukorica azonban már lecsökkent 35 vagonnyira. December 15-ig az is el­fogy onnan. Sajnos, a nagy­mérvű raktárépítés mellett is országos probléma a ter­ményraktározás. A jelenség nem szegedi vagy Csongrád megyei specialitás. Nem vi­gasz, de Bács, Békés és Pest megyében is kukoricapriz­mák fekszenek az utak men­tén. A sajtófigyelő szolgálat új­ságkivágásából elém tesz egy képes tudósítást Veszp­rémből, ugyanilyen problé­máról, pedig ez a megye közismerten szegény volt mindig is kukoricában. — Lábon álló, töretlen ku­korica — folytatta — alig van már valamennyi Csong­rád megyében, az is a szen­tesi és a makói járásban. A törés megkezdésekor, ok­tóberben és novemberben olyan ütemű volt a kukori­caszállítás, hogy a kezdet kezdetén megindult szárító üzemek nem tudtak lépést tartani vele. A vállalat sze­gedi kirendeltsége tavaly no­vember végéig 112 vagon kukoricát vett át a terme­lőktől. Az idén már eddig bent van ennek a kirendelt­ségnek 370 vagon kukoricá­ja, s év végéig hozzá jön még mintegy 80 vagonnal. Csongrád megyére vonatkoz­tatva ez az adat jelenleg 1870, illetve december vé­gére 2100 vagon kukorica. Csak erre a terményre szorítkozva, jobb lesz-e a raktározása a morzsolás és a szárítás után? — kérdez­tem. — Abszolút értelemben nem — válaszolta Sípos Já­nos. — Jobbára szabadtéren, gúlás felépítésben tároljuk majd zsákokban, ponyvával letakarva. Csapadék sem alulról, sem felülről nem ér­heti. Ez a szükségmegoldású, kisegítő raktározási mód kár nélkül bevált eddig eszten­dők óta. Különben a válla­lat saját raktározási kapa­citása, beleértve az összes kenyér- és takarmánygabo­nát, 1962-ben 4503 vagon áru befogadása volt. 1966 de­cemberéig a szám 8409 va­gon termény raktározására növekszik, a négy évvel ez­Költségszámítási tapasztalatok statisztikából Ax önállóbb, jövedelme­bő gazdálkodás érdekében utóbbi években mind több termelőszövetkezet ve­zette be az olyan vállalati jellegű nyilvántartást, amellyel pontosan kimutat­hatja a termelés önköltsé­gét és ágazati jövedelmező­ségét 1965-ben a szövetke­zetek kétharmada, 2165 üzem továbbította adatait s ezeket most első ízben a Központi Statisztikai Hiva­tal összesítette és értékelte. Egyértelműen bebizonyo­sodott, hogy az önköltség színvonalát elsősorban a föld minősége határozza meg. A területegységre szá­mított költségek ugyanis csaknem azonosak, a leg­jobb földön gazdálkodó üze­mekben azonban csaknem kétszer nagyobbak a ter­mésátlagok, s ezért a leg­rosszabb talajjal rendelkező szövetkezetekben az önkölt­ség növényenként változóan 50—80 százalékkal nagyobb az átlagosnál. Számokkal bizonyított tapasztalat, hogy azok a jövedelmezőbb ága­zatok, amelyekben sok élő­munkát keil és lehet fel­használni. Másfelől viszont a munka termelékenysége ezekben a belterjesebb ágazatokban alacsonyabb. A KSH adat­feldolgozása 58 féle növény­re és 16 féle állati termék­re terjedt ki. Minthogy a szövetkezetek egyharmada még nem készített ilyen számítást, az adatok nem adnak teljes, országos ké­pet. „Lelkesedést, buzdítást jelent" A pártkongresszus szellemében folytatódik a munkaverseny Országos mezőgazdasági építési konferenciát rendezitek A Technika Házában csü- a Technika Házában kiállítás törtökön sajtótájékoztatón nyílik, amelyen az FM Me­bejelentették, hogy decem- zőgazdnsági Tervező Vállalat ber 13-tól 15-ig megrendezik és az ÉM Típustervező Inté­* II. mezőgazdasági építési zet a tanácskozás témájának konferenciát. megfelelően naponta kicse­A hozzávetőleges számító- tóit teljesen új fénvkép­sok alapján a legkorszerűbb anyagokkal mutatja be a elvek szerinti belterjes ma- korszerű mezőgazdasági épü­gyar mezőgazdaságnak mint- leteket. (MTI) •gy 86 milliárd forint értékű különböző állóeszközzel, épít­ménnyel kellene rendelkezni. Ebből 20—25 milliárd forint­ra tehető a jelenlegi állóesz­köz-állomány, tehát még mintegy 60 milliárd forintnyi építéri munkára lesz szükség. A II. mezőgazdasági építési konferencia elsősorban az állattenyésztés állóeszközei­nek bővítéséről tanácskozik, •t így összesen 15—20 milli­árd forint értékű új nagy­üzemi állattartó telep épí­tési munkájának műszaki A pártkongresszus, orszá­gos gondjaink-dolgaink, s egyben személyre, névre szóló ügyeink legmagasabb fóruma befejezte tanácsko­zását. A lelkes munkaver­seny azonban, amellyel száz­és százezrek tisztelegtek méltóképpen az élcsapat po­litikájának, holnapunkat szolgáló elgondolásainknak — nem ért véget. A kong­resszus céltudatos számveté­se további ösztönzést jelent: új kedv, pezsdülés tapasz­talható üzemeinkben. Önmaguk meósai Ezzel az erőt-kedvet adó jó érzéssel találkozni a Mi­nőségi Cipőgyár szegedi gyáregységében is. A szo­cialista és a szocialista cí­mért küzdő brigádok itt is olyan emberekből verbuvá­lódtak, akiknél mindig me­leg a vas. így van ez Barna István munkacsapatában, az Előre­brigádban is. Még augusz­tus elején ők hívták fel üzemrészük dolgozóit, hogy a kongresszus tiszteletére törlesszék termelési adóssá­gukat; 3 ezer pár cipőt kel­lett elkészíteniük, ennyi volt anyaghiány, s egyéb okok miatt a lemaradás. A törek­vés sikerrel járt, az üzem­rész dolgozói lelkes munká­val „beérték" a tervet. — Most, a kongresszus Vidéki építők segítsége a fővárosban Az Építésügyi Minisztérium építőipari főigazgatósága most értékelte a vállalatok kongresszusi versenyét En­nek alapján a 22-es és a 23-as, valamint Békés, Bor­sod, Hajdú, Nógrád, Szabolcs és Szolnok megye építő­ipari vállalatainak dolgozói november végéig teljesítették az 1966. évi lakásátadási tervüket. Legtöbbet, 1418-at a Borsod megyeiek adtak át. Fejér, Somogy, Tolna és Zala megye ÉM-vállalatának dolgozói is nagyon közel kerül­tek "az éves terv teljesítéséhez. Borsod, Hajdú, Nógrád, ^ ^ y Szabolcs és Szolnok megyéből az utóbbi hetekben szak­fejteztiési termelési és terve- ipari brigádok érkeztek Budapestre, hogy segítséget nyújt­cési kérdéseit tárgyalja meg. sanak több száz fővárosi lakás építésének gyors és jó­A konferencia alkalmából i minőségű befejezéséhez. után még többet akartunk tenni — mondja a brigád­vezető. — Egy héten át na­ponta jegyeztük a mennyi­ségi és minőségi eredmé­nyeinket; mindkettő jelen­tősen javult. S mutatja a számokat: a 960 párás napi termelést 20 —24 párral mindig megtol­dották, a 96 százalékos mi­nőségi szintet is naponta megtetézték. Volt olyan nap is, amikor 97,9 százalékos minőséget értek el. Mindeb­ben az is közrejátszott, hogy a brigádtagok az úgyneve­zett önmeózást is vállalták, hogy ne juthassanak tovább szalagjukon hibás készítmé­nyek. A „brigadéros" meg nemegyszer odaáll a meós­asztalhoz, végignézi az .,ő cipőik" ellenőrzését, s utána elmondja tapasztalatait, ta­nácsait a többieknek, nem­csak a brigádtagoknak, ha­nem a kívülállóknak is. Levél lyereskovának A Tyereskova munkacsa­pat női brigád, a tűző üzem­részben dolgozik. Tavaly el­nyerték a szocialista címet, s azért versenyeznek az idén is. A naplóban fényképfel­vételeket, a brigádtagokat: Domonkos Lajosnét, Gera Antalnét, Pálfi Balázsnét, Baráth Józsefnét, Szőlősi Já­nosnét, Horváth Erzsébetet, Paksicza Józsefnét, Szentesi Ferencnét és Ábrahám Sán­dornét ábrázolják munka közben. S van itt két kép, amelyik a névadó arcát mu­tatja — az egyiken dediká­ció is olvasható —, meg egy cirillbetűs levél; Tyereskova küldte, sok sikert kívánva munkájukhoz. ök kezdeményezték az üzemben a még jobb, fe­gyelmezettebb, gazdaságo­sabb munkát a kongresszus idejére. Felhívásukhoz a többi dolgozó is csatlakozott. Kitűnő kollektíva a brigád. Szép sikerek vannak a • tar­solyukban. „Legyen megkülönböztetés Kovácsné elmondja, hogy buzdítást, lelkesítést jelen­tett számukra a pártkong­bejegyzések; annyira saját ueqoideupaguq V 'snzssaj ügyüknek érezték a párt ta­nácskozásait, hogy naponta feljegyezték a legfontosabb állásfoglalásokat. S milyen jó kommentátorok ezek a munkásnők! „Örömmel vettük tudomá­sul, hogy mindazok valóra válnak, amiről reményked­ve beszéltünk" — írják. Megérzik a kongresszusi alaphang, a dolgozó ember megbecsülésének jelentősé­gét, és örömmel reagálnak rá. „Az új mechanizmusban igenis legyen nálunk meg­különböztetés, részesüljön nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben az, aki ered­ményesebben dolgozik, vi­szont a hanyagok saját zse­bükön érezzék magatartá­suk következményét!" — ol­vashatjuk. Lapozgatás közben Ko­vácsné azt is elmondja, mennyire helyeslik a pré­mium mostani elosztását, amely már a fenti szellemet tükrözi; sokkal reálisabb így, mint amikor kategóriák sze­rint osztották a jutalmat. Az az ösztönzés, amelyet a pártkongresszus világos út­mutatása adott, nagyobb buz­galomban, növekvő aktivi­tásban nyilvánul meg a ci­pőgyári szalagok mellett. Az egyetértés itt sem, másutt sem harsány ováció, hanem annál sokkalta többet érő tett, a kongresszusi verseny céltudatos folytatása. Simái Mihály előttinek majdnem a duplá­jára. Mit ígér a jóvá! S mit mondanak Csong­rád megyében a raktározás fejlesztésének számai jövő­re és azután? — Akkor is kevés lesz — vágott a számok elé az áru­forgalom igazgatóhelyettese. Olyan ez a gond, hogy sose akar fogyni? — Hát azért csipegetjük, hogy egyszer elfogyjon — mondta mosolyogva — a fejlesztés adatainak birtoká­ban. — Az idén 1100 vagon terményt befogadó raktárra! gyarapodtunk. Volt fejlesz­tés Szegeden, nagyobb rész­ben Makón, Szentesen, Hód­mezé/ásárhelyen. Jövőre eh­hez hozzájön még 290 vago­nos fejlesztés. Utána 1970-ig pedig 1368 vagon termény raktározására építkezünk még. Mindebből kitűnik, hogy óriási összeget költ az állam a raktározás fejlesztésére. Egy acélvázas, körülfalazott és betonozott „egyszerű" szín építési költsége egy vagon áru befogadására számolva 5 ezer forint A legkorsze­rűbb toronysilós rendszerű építkezés költsége ugyancsak egy vagon termény raktáro­zására viszont 50 ezer forint Jövőre ilyen típusú, ezer va­gonos raktár építését kezdik meg Szentesen. — Szegeden és a szegedi járásban — tette hozzá az eddigi tájékoztatáshoz Sípos János —, a Rózsa-malom­ban és a Tisza-pályaudvari közraktárakban, Dorozsmán, Kisteleken és Sándorfalván raktározunk a sajátunkban kukoricát A többi terület elosztódik Csongrád megy® ben. Ezekenkívül tárolta­tunk bérfizetéssel tsz-hom­bárokban is, Szegeden a* Űj Élet, a Móra Ferenc, a Haladás. Dorozsmán a Jó­zsef Attila, Kübekháfcán a Sarló Kalapács Tsz-ben, to­vábbá Bakson és egyebütt November közepe óta vi­szont nincs már szabadtéren tárolt búzánk sehoL Az állam gondja... Az olvasó itt most közbe­szólhat velem együtt, hiszen a föld húsz évvel ezelőtt is gazdagon termett, s akkor is kellett raktározni. Kint mégse maradt ilyenkorra prizmába rakott kukorica. Most mellőzzük a mai és a húsz évvel ezelőtti termés­eredmények összehasonlítá­sát A növekedés, mint tény, vitathatatlanul a közös gaz­daságok mellett szól. Annak idején a kisgazdaságok mindegyikében ott állt a ki­sebb-nagyobb góré. a hom­bár. Sok helyen ezeket már lebontották, mert a háztáji­ban termelt kukorica elfér a padláson is. De ha meg­lennének is a tízezerszámra tehető egykori magángazda­sági górék, annyi helyre mégsem lenne célszerű és gazdaságos raktározni a kö­zös gazdaságokból érkező terményt A raktározás minden gondját most viszont az ál­lam vette át vállalatai há­lózatán keresztül. Korsze­rűen feldolgozni és raktá­rozni a sokféle terményt, nem könnyű feladat, szá­molva az egyre növekvő ter­méseredményekkel is. És most térjünk vissza a bajai úti jelenséghez, amely az előbbiek ismeretében nem jelentős részletproblémává zsugorodott. A kint ázott „fázott" 82 vagon kukorica mennyivel növeli a szárítá­si költséget? — Egyszázalékos víztarta­lom-növekedést számolva mázsánként 80 fillérrel, l forinttal. Sok-Sok forint párolog így el a népgazdaság zsebéből, ha végignézünk az ország­ban az utak mentén sárgál­ló kukoricaprizmákon. 5 amit az égi madarak felhő­be verődött seregei és a rág csálék megesznek a „terí­tett asztalról", azon is sok sertés meghízhatna. Lődi Ferenc Fenlek, 1966, december 9, OÉL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents