Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-28 / 305. szám

Vasútépítő szocialista brigádok Az épületek közt néhány javítói, s öten — Gaál X^e- MAV-mak; márpedig az idő égretörő nyárfa, körös-körül zső, Kotormán András, Kun pénz, s gyalkrain nem is cs© mindenféle gépdk. Mozdulat- Sándor, Laj06 Lajo6 és Vin- kély összeg, ha a gépáll© lan szállítószalag, sérült vá- cze János brigádvezető — másról van szó. gánygépkocsi, elnémult be- már megkapták a bronzpla- Szép fegyvertény volt egy tonkeverő várja sok más tár- keltet (tartozunk annyival bakdaru megjavítása, amely aával együtt a gyógyító erőt, az igazságnak, hogy magát az a Makaremko-brigád nevéhez szakértelmet. érmét még nem, csupán az fűződik. Egész éjjel dolgoz­oklevelet, s hogy a gépállo- tak, hogy a daru másnap 9 Két testvérbrigád másiak kicsit furcsállják is óráira üzemképes legyen, meg ezt a késedelmet). tudja rakni a szerelvényt. Efe a kép fogadja az em- A két munkacsapat szoros Ezen kívül még sok fontos barátságban dolgozik, szinte masinát, köztük egy sor alá­- - - *•• kiegészítve egymás tevékeny- verőgépet javítottak meg ségét. Mostanában, amikor a szegedi igazgatóság területén a 700-as vonal — a budapesti — felújításán munkálkodik _ szegedi igazgatóságának szen- ^ építésfönökség, a terv tel- reggel műszak előtt adták át. építésfonpkiségéhez tar- jesítése érdekében különösen ­" ~~ fontos a „táppénzes" gépek LIU tó kedv gyors megjavítása. Ebben Nemhiába technikaértő em­mindcnkor, munkaidőn túl is berek a lakatosok meg a sze­a MÁV-Gepáilomas feliratú vaskaput, a rókusi vasutas­birodalomban. A 6íneken túl, vagonsoroktól takartan szerénykedő üzem a MÁV felajánlásuik teljesítéseiként. Volt olyan is, hogy a gép rendes munkaideje után kezdtek hozzá, s másnap tozik. Munkájuk évről évre növekszik, egyenes arányban a gépesítéssel; a sokasodó masinák javítása karbantar- gzámítaná lehetett a két bri- relék, mindkét munkacsapat tasa mmd tobb kezet, szak- g/,d tagságára, értelmet igényel. Állták szavukat És — mert bizony sok gon­dot okoz a szakemberhiány — egyre több odaadásra* szakmaszeretetre, alkotó kedvre van szükség a felada­tok ellátásához. Az üzem két szocialista brigádja, a Zója és a Makarenko munkacsa­pat különösen nagy érdem© ket szerzett e tekintetben. Bronzpiakettesek — Kemény négy év volt — mondja Lázár János, a laka­Meskál György, a fiatal üzemmérnök elmondja, hogy a gépállomáson is jelentős jó néhány újítást ad be éven­ként A Zója hatot nyújtott be az idén; köztük a szalag­görgő állító berendezés és a mechanikus keréklehúzó szerkezet. mindkettő közös fejtörésből jött létre, s n© kongresszus tiszteletére. A két szocialista brigád vállal­ta, hogy a külső területen dolgozó nagy munkagépek üzemeltetését maximálisan biztosítja. Papiros terül szét az asztalon, hosszú lajstr© w mok örökítik meg a többlet­tosrészleg művezetője, a Z© munkát, az ígéret beváltását, ja-brigád parancsnoka. De A Zója-brigád tagjai felajánlások születtek a párt- héz probléma megoldását je­lenti. A Makarenk©brigád tíz beadott újításából kilen­cet fogadtak el, ezek közül négy kulcsfontosságú a ja­vítási munkákban. A szocialista brigádok tag­jai igyekeznék túltekinteni az üzem határain, tanulni más műhelyekben, gyárakban is. Ezért jártak az autójavít© azt is vallja, hogy megérte, szombat délutánjukat áldoz- ban és a kábelgyárban. Je­nest már, hogy megvan grpésztechnikusi oklevél, a mindennapi gyakorlatban Jól hasznosíthatja a tanultakat Hisz mindig több szaktudás kell az embernek, és ezt jól tudják itt, a lakatosműhely­ben a többiek Ls, mások is tanulnak az „estin". Előbb csak Lázár Jánossal váltunk szót a szűkös irodá­ban, majd Meskál György üzemmérnök, Józsa Zoltán, a motorszerelő részleg műveze­tője és Török István szak­szervezeti titkár is bekapcso­lódik a beszélgetésbe. A bri­gádmúlt a téma, s ha szót se szólnánk is, a falon sor­jázó oklevelek qlmondanák: 1961-től kezdődőén ötször nyerték el a szocialista cí­met Igaz, hogy a bronzpla­kett a tíz lakatos közül csak négyet illet meg — Lázár János, Somogyi Imre, Szeme­si Sándor és Vanyó István alapító tagokat —, de az el­ismerésre szorgalmukkal mindannyian rászolgáltak. Nemkülönben a másik sz© cialista munkacsapat, a Ma­karenko-brigád tagjai is. Ök a motorszerelők, a bonyolult villamos szerkezetek tudói és ták rá, hogy az egyik beton­keverő hétfőre üzemképes legyen. Egy szállítószalagot a korábbi száz óra helyett 70 óra alatt javítottak meg, s ugyancsak hamarabb — 80 helyett 60 munkaórával — tettek munkaképessé egy vár gánygépkocsit. A közelmúlt­ban a két hétre tervezett sín­hegesztési munkát két nap­pal a határidő lejárta előtt végezték el. Még jó néhány lentős társadalmi munkát is végeztek, mindkét munkacsa­patnál 300 körüli óraszám­mal mérhető a lelkes igyek© zet Mikor legutóbb itt járt a Dél-Magyarország munka­társa, azt írta a két összeforrt kollektíváról, hogy munká­jukkal példát adnak a többi dolgozónak. Azóta esztendők teltek el, s a példaadás még teljesebb, még eredménye­sebb lett a vasútépítő sz© fontos, sürgető feladatot si került úgy megoldani, hogy cialista brigádnál, időt takarítottak meg a S. M. Hol szőrit a cipő Qlajtöltő állomás ülep Az ország képzeletbeli ka­rácsonyfája alá sok-sok vál­lalat, üzem tette le ajándé­kát: a határidő előtti terv­teljesítést A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium főigazgatóságai közül elsőként a Vaskohá­szati Igazgatóság jelentette, A főváros új színfoltjai hogy befejezte az 1966-os évet Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt — más nagyszerű eredményei mel­lett — a szegedi szénhidr© gén-medencében nagy b© ruházásokkal gyorsítja a hatalmas földgáz- és olaj­készlet felkutatását, ki­termelését A napokban adták át ren­deltetésének az algyő—sze­gedi gázvezetéket — mint jelentettük. Több millió fo­rintos költséggel elkészült az algyői vasútállomáson az olajtöltő állomás. Ez emeli majd vasúti tartálykocsikba a kutakból távvezetéken odaérkező olajat Hamarosan átadják rendeltetésének az Algyő—Hódmezővásárhely közötti földgáz-távvezetéket is. A Minőségi Cipőgyár sze­gedi gyáregységében szépek a munkatermek. Tágasak, világosak és tiszták. Olyan érzése támad az embernek, hogy itt, ilyen körülmények között még a munka ls könnyebben megy. Meglehet, hogy így is van. De amikor a munkaügyi osztály szám­adatait vizsgáljuk, érdekes és ellentmondó tényeket ta­lálunk ... A normák és a teljesítések közötti I össz­hang disszonáns. Messze a csillagos égbolttól Emlékszünk még arra az időszakra, amikor ezer szá­zalékokat teljesítettek nor­mában dolgozó emberek. Akkoriban azt is megkér­dezték, hogy hol a plafon. A válasz csak annyi volt: a csillagos égbolt. Persze nem volt ez sem helyénvaló. Az a norma nem lehetett meg­alapozott, amelyet ezerszere­sen túlteljesítettek, mert az sem jó norma, amelyet akár kétszeresére lehet teljesíteni. Viszont a tétel fordítottja is helytálló, azok a normák sem a legjobbak, amelyeket nem lehet teljesíteni, és rendre elmaradnak a 100 százalékos mércétől. A cipőgyárban 527 ember dolgozik darabbérben. A tel­jesítések átlaga a következő: az elmúlt első tiz hónap alapján állapították meg: 95 százalékig 142 fő, 95— 105 százalékig 169 fő, 105— 115 százalékig 121 fő, 115 százalékig 95 fő. Tehát a darabbérben dol­gozóknak körülbelül egy­harmada nem éri el a kívá­natos 100 százalékot. Ebből nem lehet más következte­tést levonni, minthogy vala­mi nem stimmel. De mi ez a valami? Miért maradnak le ennyien, s miért kerül­nek olyan messzire a csil­lagos égboltozattól? Nem vagyunk egyformák Vannak ügyesebb, szorgal­masabb, begyakorlottabb dolgozók és fordítva — mondják a gyár vezetői. A tények is bizonyítják meg­állapításaikat: a 13-as te­remben dolgozó szélezők kö­zül ketten 110 százalék felett teljesítenek, míg a harmadik társuk 90 százalék körül. Sok minden befolyásolhatja a teljesítés nagyságát, azon­ban ez a tény mégis csak egyénekre érvényes. A gyárban viszont nem csupán erről van szó. Pél­dául a tűző 15-ös kollektíva az említett tíz hónap so­rán mindössze négyszer ér­te el a 100 százalékos szin­tet, hatszor jóval alatta ma­radt. A vizsgált hónapban — októberben — 92,5 százalék j volt a 15-ös szalag eredmé­nye. Ugyanebben az időszak­ban az aljázó 15-ös részleg 110,8 százalékot, a csákozók pedig 120 százalékot produ­káltak. Amikor az adatokat je­gyezgettem a munkaügyi osztályon, éppen hozták a 15-ös részleg normapanasz­könyvét. Ez volt beírva: „Kérjük vizsgálják felül az a cipőgyárban ? 57 346-os modell bélelésének normaidejét, mert a meg­adott időre nem tudjuk el­végezni. Nagy Lajosné, K© vács Mihályné, Herédi Ib© lya, Botka Anna, Szálteleki Györgyné, Ihar Erzsébet." A kérelem indokolt — írta a bejegyzés végére Wéber Gyuláné művezető. A pa­naszkönyvben rendszeres be­jegyzések találhatók a 15-ös részlegtől, s szinte kivétel nélkül ott a művezető egyet­értő aláírása is. Ez a bejegyzés kíváncsivá tett, hogy közelebbről is megismerjem a tűző 15-ös kollektíváját. Elvégre sem a vállalatnak, sem a munká­soknak nem lehet közömbös, hogy mennyire képesek a normákat teljesíteni. A vál­lalatnak szüksége van a produktumra, hiszen arra alapozza eladási, szállítási programját. A dolgozónak is szüksége van a 100 százalé­kos teljesítésre, hiszen akkor kaphat teljes összegű bért, amelyre családi költségveté­sét, megélhetését alapozza. Ha nincs teljes értékű telje­sítés, mind a két fél vesztes marad. Úgv látszik, „kifogták"... Ahol a 15-ös részleg dol­gozik, ragyogó a környezet. Tetszetős, hátul nyitott női cipőket készítenek. Export­munka. A szalag legelején három leány dolgozik: Fogas Erzsébet, Gazdag Erzsébet és Kovács Mária. A mun­kájuk is egyforma, szélez© si feladat. Hármuknak 900 darabot kell nyolc óra alatt elkészíteni. Előző napi tel­jesítményük így alakult: Fo­gas Erzsébet 300 darab, Gaz­dag Erzsébet 270 darab. Ko­vács Mária 180 darab. Miért az eltérés? Kovács Mária csak ennyit válaszol kény­szeredetten: — Nem tudtam többet. A művezető, Wéber Gyu­láné kitűnő szakember, nagy gyakorlattal, öt is nyugta­lanítja az állandó elmaradás. Érdeklődöm az okok felől. — Sok volt az átállás. Többféle modellek, kis té­telek. A 685-ös különösen nehéz volt — Kivezető út? — Talán nem lesz ennyi apró tétel. Ez a logika nem passzol az új gazdasági mechaniz­mus elveihez. Nagy széria, kis széria? Nyilvánvaló, hogy a nagy tétel gazdasá­gos — a gyárnak. S a meg­rendelőnek? Ha 50 ezer pá­urat rendel egyforma fazon­ban, akkor annyit kell gyár­tani. De ha ezer párat, vagy akár százat rendel, akkor annyit kell gyártani. Az odáig rendben van, hogy a 15-ös kollektíva gyakran változtatja a m© delijeit, ha a megrendelések így kívánják. Csakhogy ez esetben jelentkezik a kere­sett ok. Ha a szalagon 50 ezer párat gyártanak, a nor­maidőket körülbelül 3 ezer pár legyártásakor érik el, s semmi zökkenő nem lehets© ges, hiszen a hátralevő 47 ezer párnál bőségesen meg­térülhet a kezdeti „tanuló­pénz". — Mire begyakorolnánk magunkat, lefutott a modell — mondja Wéberné —, ezért van többek között gyenge eredményünk. Segíteni mégis csak lehet A 15-ös tűzöde gyenge eredményeit a vezetők is azzal magyarázzák, hogy gyakori az átállásuk. Az tény, hogy a kisebb mennyi­ségű gyártásnál a dolgozók bérpótlékot kapnak, de csak 3 ezer darabig, az említett csoport azonban gyakran gyárt 3500 darabos szériát, amely nem sokban különb© zik az előbbitől — a begya­korlás, a normák teljesítése terén. Segíteni azonban mégis csak lehet valamiképpen. Ha az is oknak számít, hogy a dolgozók között különbség van akkor keresni kell a legideálisabb besorolást. Több munkaterületen is ki kellene próbálni például K© vács Máriát és a hozzája ha­sonlóan gyenge eredményt felmutató szakmunkásokat, > ott alkalmazni, ahol adottsá­gainak, ügyességének és kedvének is legjobb ered­ményt képes elérni. Valószí­nű megérné a gyárnak ls és a dolgozónak is. A kisebb szériáknál pedig — amelyekre a későbbi idő­ben még inkább szükség lesz — olyan normatívákat és olyan bérezést kell kiala­kítani, hogy a dolgozó ls érdekelt legyen. Egyébként erre helyes törekvések van­nak a cipőgyárban, az úgy­nevezett módszerpótlékos b© rezés bevezetésével. Remél­hetően sikerrel, s végül ls eltűnik a ma még meglevő disszonáns eredmény az egyes csoportok teljesítése között Gazdagh István Villa ny és háztartás Hazánkban nagy i fejlődés A háztartások villamos­energia-fogyasztásáról érde­kes áttekintést ad az Unl­pede L'Economie Electrique legújabb száma. Az országok többségében a háztartások villamosításában nagy a fej­Micsoda öröm... Budapesten, a lágymányosi Feneketlen-tó és közvet­len környéke ma a főváros egyik legszebb, leglátogatot­tabb pontja. A korszerű elgondolások alapján épült im­pozáns Sport Szálló — erről készült felvételünk —, vala­mint a festői környezet kellemes pihenést nyújt vendé­gei számára. Az egykor már majdnem betemetésre Ítélt feneketlen tó és környéke a főváros új színfoltja. Ahogy ott ült előt­tem. teregette szív­szorító munkájának élményeit, az évtize­des munka doku­mentumait, tisztele­tet éreztem iránta, aki az egyik leghu­manistább, s legön­zetlenebb dolgot cse­lekszi az emberek között Gyógypeda­gógus. A kifejezés találó, de nem a megszokott fogalmat takarja. Tulajdon­képpen a szellemileg „képezhetetlenek", a magatehetetlen em­berkék gyógyítója. Gyerekeit először képekről ismertem meg. Minden ünnep­ségről, rendezvény­ről. évzáróról szép kivitelű tablók tud© sítanak, minden játé­kot, sétát, minden élményt megörökített Dombrády Margit tanítónő gépe. Tisz­ta. csinosan öltözött, magukra talált gye­rekek mosolyognak a képekről. Mikor a szegedi egészségügyi gyer­mekotthonba kerül­nek, kettő, sőt tizen­öt éves korukban — beszélni se tudnak. S a tanítónő, sokszor az orvosok kétkedő mosolya ellenére ki­választ egyet, kettőt, tízet a „menthetetle­nekből". Számára nincs menthetetlen, veszendő ember. — Miért csinálja? — Nekik is joguk van élni. Tudja, mi­csoda öröm, mikor a gyerek beszél, fel­fogja a betűk, a szá­mok világát, mikor a testileg is nyomorék gyermek életének emberi értelmet ad­hatunk? Nálunk más mértékkel kell mér­ni mindent. A láto­gató medikusoknak is azt szoktam mon­dani, ide csak az te­gye be a lábát, aki minden kész. Reggel te jön. A áldozatra megy, es­munka, a hivatás egész embert kíván. A követelmé­nyeken, hivatalos utasításokon túl is tenni kell. önzetle­nül. Hisz az áldo­zatnak akkor van ér­téke, ha nem várhat érte viszonzást az ember. Minden tanítvá­nyáról elemzést ké­szít Mosolygós f© tóik s a tárgyilagos beszámoló mellett lent, egy mondat árulkodik sok he­lyen: tovább tanul, elvitték. Az óvodai, a gyógypedagógiai elő­készítő csoportokban most harminc gye­rek van. öt általános iskolása — mozgás­képtelen — kitűnőre vizsgázott. Tíz éve, mióta éle­tét a gyerekeknek áldozta, három cs© port, s közel 40 gye­rek nőtt ki a keze alól. Negyven em­ber, aki biztos nem lődés: Magyarországon an© vekedés aránya állandó, évi 12—14 százalék. A külföldi szaklapok sok olyan elektro­mos háztartási újdonságról számolnak be, amely már nem is különlegesség vagy piaci szenzáció, hiszen a ház­tartási gépek iránti vásárlá­si kedv szinte járványszerű. Statisztikai adat, hogy a fejlett ipari országokban a lakosság összjövedelmének 2.6 százaléka háztartási g© pek vásárlására megy el. Konyhavillamosítás terüle­tén Svédország, Svájc és Skócia vezet, ahol a konyhák 50—75 százaléka teljesen vil­lamosítva van, míg Belgium, Franciaország, Magyarország, Olaszország és Hollandia 6— 10. százalékkal a kevésbé vil­lamosított konyhájú országok csoportjába tartozik. Vízme­legítőkkel legjobban ellátott ország Svájc — 54 százalék —, a hűtőszekrények haszná­lata pedig minden országban állandóan emelkedik. Az Erősáramú Gyártmány­fejlesztési Intézet kimutatása szerint a háztartások villa­mosításával 1980-ra a ma­gyarországi otthonok 70 szá­zalékában lesz porszívó, 60 lesz a társadalom és a családja terhére. ' százalékában mosógép és hű­Akik telies értékű emberi életet élhet­nek. Jórészben neki köszönhetik.. J. A. tőszekrény; villamosvasalóval a háztartások 96. rádióval 100 és televízióval 88 százaléka rendelkezik majd. Szerda, 1966. december 28. DÉL-MAGYARORSZÁG *

Next

/
Thumbnails
Contents