Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

' u il UJ Masy«otHé9 Httotéj A Mt FÖtDÚNK í A Mt áUTÖWK to.***** Huszonöt évvel ezelőtt, 1911-ben jelent meg'a Népszava híres karácsonyi száma, amelyben a kommunisták oldalán együtt tettek hitet a szociáldemokrata baloldal képviselői a legkülönfélébb hazafias irányzatok harcosaival a fasizmus ellen. Ebben az ünnepi „Népfront-számban" Szakasits Árpád és a baloldali szociáldemokraták; Kállai Gyula és vele a kommunisták egész sora; Szekfű Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Móricz Zsigmond, Darvas József, Benedek Marcell és mellettük a közéleti személyiségek népes tábora jelentkezett hitvallásával. Képünk: fotómontázs a Népszava 1941-es karácsonyi számáról. M

egestnáJoft egy Júhást* botot, odaadom egy fiatal juhásznak. Lelátom róla, ho© na©on serkenti a juhászélethez, és én annak na©on örvendek. Mert életem legnagyobb részét a juhászságban töltöttem el, kint a rónaságban. Ezek a sorok nem Tömörkény István ha©atékából valók, hanem az eperjesi Harai János bácsi leveléből, melyet minap küldött a megyei tanácshoz mentegetőzvén, sajnos nem jöhetett el a népművészeti találkozóra, mert „hogy már 80 éves". A Munkácsy-díjas vásárhelyi festőművész, Szalay Ferenc ars poeticája pedig í© tiszteli a Harai bácsik művészetét: mikor elkészül e©ik képem, odaállítom valamely népi tárgy mellé. Ha bírják egymást, jó a kép! A két leírt és elmondott alkalmi idézet között a nemrégiben Szegeden lezajlott Dél-alföldi Népművészeti Találkozó kapcsán érezhető összefüggés. Mindenekelőtt elgondolkoztató, ho© a népművészet ma már csaknem kizárólag Idős emberek kezében, fantázia és képzeletvilágában, házatáján, kertjében és padlásain bukkan elő; ápolva, sokszor ápolatlanul tárulkozik ki az idegenforgalmi látványosságot kereső jövevény előtt A nép lelke, a még mindig utánozhatatlan eredetiséggel és nagyszerűséggel készülő tár©ak, összeálló mesék, forduló tánclépések talán csak addig élnek, míg ezek az örökifjú, vidám öregek' Aztán velük tűnik el az örökség, nincs aki átvegye. Még az sem mentség, ho© a népművészet visszaszoruSínre felt népművészet" Egy vasárnap New Yorkban Bemutató a Kamaraszínházban E© fiatal, na©on csinos bostoni lány. Peggy, váratlanul beállít New Yorkban élő pilóta bátyjához. Bilihez. Peg© ideges, nyugtalan, éppen szakított dúsgazdag vőlegényével, Russellal, s egyébként is mindenféle kínzó problémák ©ötrik. Legfőképpen az az őt na©on közelről érintő kérdés, ho© e© fiatal lány lefekhet-e egy fiúval házasságon kívül, illetve előtt Szükséges-e, praktikus-e ez? A fiúk olyan szörnyűek, mind csak azt akarják, Peg© vőlegénye is, s ha a lány nem hajlandó, e©edül marad, a fiúk elhagyják. Hogyan lehetne ezeket a rossz, csúnya, követelődző fiúkat átverni? Va© tényleg le kell feküdni velük? Ezzel a problémafelvetéssel Indul Norman Krasna Egy vasárnap New Yorkban című, a Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínházában péntek este bemutatott kétrészes komédiája. A kérdés, kétségkívül, nem jelentéktelen. Engem, speciel — s gondolom, mást is — na©on érdekelne, ho© mit csinál ebben a helyzetben e© igazi bostoni lány. Illetőleg valójában nem is az érdekelne, ho© mit csinál, tehát nem az, ho© lefeksziik-e va© sem, hanem inkább az, miért azt csinálja, amit éppen csinál? Micsoda gondolatok, elképzelések. eszmék, előítéletek, etikai szabályok határozzák meg cselekedeteit? Mi szerepe van ebben a társadalomnak, az adott ideológiai állapotnak, és mi az egyéniségnek? S melyik a fontosabb, a meghatározóbb? Az írót azonban, sajnos, nem ezek a kérdések érdekelték. Norman Krasnát láthatólag e©etlen dolog érdekelte: ho© minél fordulatosabb cselekményű, meglepő, váratlan mozzanatokban, érdekes helyzetekben gazdag darabot Írjon. Nem a kiinduló probléma tehát, hanem a siker. Arról a kérdésről, amit felvet, az égvilágon semmi mondanivalója sincs. nem is izgatja, nem érdekli, kétkedés nélkül elfogadja a konvencionális erkölcs előítéleteit, esze ágában sincs komolyan elmélkedni a saját maga által felvetett prob(SlfUs József felvétele) PCSST, a nyugtalan kislány (Demjén Gyöngyvér), Russel a dúsgazdag vulrgény (Kiss Gábor) és a fiatalember, akivel Peggy New Yorkban találkozott (Király Levente) lémán. Amit mond, végig és szigorúan a magánélet síkján marad, társadalmi értéke és értelme tulajdonképpennincs. A gondolkodás, a kétkedés, az adott helyzet vizsgálata, értékelése, mérlegelése, új szempontú bemutatása, megvilágítása teljesen hiányzik Krasna szándékaiból. Viszont el kell ismerni: kitűnően tud darabot írni. Abban az értelemben kitűnően, ho© remek formai érzéke van. Humora kitűnő, izgalmas, bizonyos tekintetben érdekes, feszült helyzeteket tud teremteni De 6ajno6, valamilyen jó érzékkel tudja ezeket a helyzeteket elegánsan kisiklatni, vagyis olyan helyzeteket konstruálni a színpadon, ho© a néző ne vegye észre, a jelenetben tulajdonképpen nem történt és nem is történik semmi. De ez az egész műre érvényes. Bravúros, szellemes, elegáns semmitmondás egész estén át: ez Krasna darabja. Könnyed ás felületes, nem is igaz, ho© komédia. Jóval lejjebb, a szalonvígjátékok, a bulvár darabok helyén és színvonalán áll. A szegedi színház előadása s mindenekelőtt Komor István rendezése nyilván nem tudta a darabot elmélyíteni, súlyosabbá termi. A darab fordulatosságát, mozgalmasságát, elegáns han©ételét viszont magas színvonalon közvetítette. Csupa játékosság, szellemes, ü©es ötlet a jó ritmusú előadás; részletei na©on mulatságosak, szellemesek, szórakoztatóak. Az előadás szereplői közül mindenekelőtt Király Levente sokszínű, kifejező, egész jellemet adó alakítása emelendő ki. Partnere, Demjén Gyöngyvér, Peg© szerepében e© árnyalattal talán halványabb; kicsit élénkebb, színesebb han©étel bizonyára növelné az alakítás meggyőző erejét. Peg© bátyját Szabó Kálmán karakterisztikus erővel mutatta be; alakítása hiteles, szemléletes. Russel íróilag kevésbé sikerült, kissé elna©olt figuráját Kiss Gábor i©ekezett élettel megtölteni. A mozgalmas, sokszínhélyű darab — az e©ik jelenet például e© személyautó belsejében játszódik — átvezető részeinek, megoldásához na© segítséget kapott a rendező Hirsch Bence sikerült kísérőzenéjével, Székely László szellemes díszleteivel, valamint Mezey Károly és NémethiI Margit némajátékával. Az előadás modern jelmezeit Gyarmathy Ágnes tervezte. Okrős László lásának valós okait ismerjük. Az iparosodás széleskörű elterjedésével nincs szükség a népi használati tárgyakra; ezeknek a fafaragványoknak, szőtteseknek csak kiállításokon van funkciójuk vagy egyéni háztartásban. A népi művészet hivatásossá vált, darabjait szériában ©ártják, elárasztják vele a külföldi megrendelőket. Csak mindössze azt felejtjük el, hogy ezek a tömegcikkek szemlátomást távolodnak az eredetiektől. Értékben és Ízlésben e©aránt. A Harai bácsik ugyanis nem faragnak száz botot, csupán egyet. A többi ennek mintájára készül. És éppen itt a bökkenő. Mezey Károly — e©ike azon keveseknek, akik lankadatlan szorgalommal, hozzáértő lelkesedéssel járják a falvakat, gyűjtik a még meglevőt — mondta el, hogy mikor egyik táncosa visszament a faluba, s abban a házban — ahol gyűjtötték — járta el kontrollálásként a már előzőleg leírt lépéseket, megmosolyogták. Nem í© kell. Megmutatták, hogyan. — Dehát előzőleg ne mígy csinálta — fortyant fel a táncps. Mire a ház véne így replikázott: — Ja, kérem, akkor nem volt kedvem. Szóval még az eredeti ©űjtése sem olyan e©szerű. Gyűjtésről beszélünk, a népművészet megmentésések egyetlen reális lehetőségéről, s máris díszharmóniába ütközünk. Sokan úgy értelmezik ezt, hogy valósággal kirabolják a falusi házakat, összevásárolnak potom áron virágcserepeket, maiolikát, díszítőtárgyakat, s a fővárosban, vagy más nagyobb piacon csinos őszszegekért eladják. Nem sokkal tisztességesebb az olyan ajánlat sem, melyet Börcsök Vince tanár kapott ©űjtöményéért: dollárt kínáltak. A szegedi találkozón dr. Katona Imre kandidátus adott tanácsot az ilyen manőverekre: díszítsék azok a szőttesek a mi házainkat. Ha a külföldiek kíváncsiak rá, jöjjenek ide, és nézzék meg. Ha pedig vásárolni akarnak, vegyék meg a másolatát. Az eredeti maradjon! H

a most vázlatos áttekintést kísérelnénk festeni a népművészet széles tartományáról, körülbelül három szakágat különíthetnénk el: tánc (ének, zene, mely ©akran e©ellen emberben találkozik:), díszítőművészet (fa- és csontfaragók, hímzők, szövők, vesszőfonók, pingálók stb) és a folklór (rigmusmondók, versfaragók, „népi írók", vőfélyek stb.). Ezek még ma is élnek, pedig a hivatásos művészet csaknem pusztulásra szánta ezt az élő archívumot. Gondoljunk a fővárosi társulatokra, a KISZ központi e©üttesre, a budapest táncegyüttesre, a Vasasokra, vagy éppen a reprezentatív állami népie©üttesre. Ezek a nagyvárosi hivatásosok veszik át sajnos azt a szerepkört is, melyet még mindig az eredeti népi anyagnak kellene betöltenie. Áz 50-es évek túlhajtott művelődési politikája után — mikor a mesterségesen felduzzasztott, gombamódra szaporodó népművészeti csoportok birtokba vették a kultúrát — a népi e©üttesek számbelileg és minőségileg szelektálódtak. Néhány „öreg medve", néhány „hegycsúcs" mered felénk, majdho©nem élő tilalomfa, biztató jelként — mint amilyen a vásárhelyi Vékony Sándor bácsi, a népművészet mestere, va© karcagi, nádudvari és szentesi kollegái. Mi lenne az orvosság? Talán, mindenekelőtt, hogy legalább azok, akik elsősorban hivatottak erre — egyetemek néprajzi tanszékei, múzeumok — kövessenek el mindent a még meglevő pusztuló emlékek megmentéséért A népi értékek erejét mi sem bizonyítja jobban, mint a szegedi találkozó idején felállított népművészeti kiállítás magas színvonala. A 78 éves makói Pethő János e©szerű, világos képeinek kristálytiszta mondanivalója, a deszki Máté András és a mindszenti Tasi László történelmi témájú fadomborzata, va© a Csanádpalótáról Szegedre jött Döme Julianna művészi fafara©ányai. De a még menthető felkarolására és gyűjtésére hívott fel a találkozó alkalmából rendezett tápéi műsor is, ahol a szegedi találkozóra összejött népművészek valóságos parádéját láthattuk: Acs Gyuri bácsi és neje párostáncát, a zsombói Tombácz János kimeríthetetlen mesekészletét, a dévaványai Kádár Ferenc virtuóz náddudajátékát va© az apátfalvi lippentyűs táncot, lakodalmi rigmusokat, nótákat A

népművészeti találkozó a maga nemében először vállalkozott három megye hírős embereinek összehozására, s nagy sikere valami életerős, járható útját mutatta a népművészet felszínen tartásának, művelői biztatásának, elismerésének, támogatásának. Bács me©ében eddig is tudtuk, színes a népművészet Elég, ha csak Kalocsára utalunk. Békésben a népzene, Csongrád megyében viszont a faragó díszítőművészet erős. A közös fórumon kiderült mi . mindent lehet még előkeresni, kicsalogatni a Dél-Alföld falvainak szederindás ösvényei mentén, a fehérre meszelt házak portáján, a napfényes házelők barátságos, nyílt szívű embereiből. Ez a találkozó nagyszerű kezdeményezés volt. Mint a jelenlevőktől hallottuk: „sínre tette a dolgokat, mehet a szerelvény". 1967-ben hasonló öszsze jőve telt szerveznek, aztán évente a másik két megye is megpróbálkozik vele. A szegedi program igazolta: az ötlet kitűnő, az eredmény jóval várakozáson felüli. Várjuk, reméljük a folytatást, a szerzett tapasztalatok, anyagok, lehetőségek feldolgozását, kamatoztatását. Nikolényi István FelUgyeleti és továbbképzési központ Új típusú iskola a Béke utcában Csak az tudhatja meg, hogy a fővárosi Fazekas Mihály gyakorló- és a szegedi Béke utcai új általános iskola között milyen összefüggés van, akit nem riaszt el a szegedi épületre néhány napja felkerült tábla szövege: „Szeged m. j. városi tanács vb művelődési osztályának szakfelügyeleti és továbbképzési csoportja." Az arra sétálók számára első látásra iratszagú titulus jelentése azonban korántsem olyan bonyolult, mint azt gondolni lehetne. Az utcán siető emberek helyett tehát ezen sorok látogattak fel a még mindig friss szagú falak között az igazgatói irodába, ahol „fény derült" a budapesti Horváth Mihály téri iskolával való kapcsolatra és a „cégtábla" jelentésére is. Fizikából, földrajzból A Fazekas Mihály ©akorló iskolában már a felszabadulás óta — sőt megfelelő módosítással előzőleg is — egy helyen dolgoznak Budapest általános és középiskoláinak vezető szakfelügyelői. Olyan kiváló felkészültségű pedagógusok oktatnak Itt, akik a főváros tanárai számára időnként bemutató órákat tartanak, hogy ezek elemzése során megvitassák a legaktuálisabb didaktikai és módszertani kérdéseket. Ebben az intézetben szervezik a pedagógusok ideológiai és szakmai tanfolyamait is. Szeged művelődésü©ét irányító vezetők pedig éppen ennek az iskolának mintájára határozták el hasonló funkciójú intézmény létesítését a Béke utcában, mely vidéki viszonylatban e©edüli. Választásukat a modern, 16 tantermes épület és a tantestület összetétele — 35 pedagógus között a 6 szegedi általános iskolai szakfelügyelőből már négy itt dolgozik — indokolta. Ebben az iskolában alkalom nyílik tehát a szakfelügyelők állandó kapcsolatára: elgondolásaik, terveik, tapasztalataik megbeszélésére, kicserélésére. Másrészt viszont — januártól kezdődően ugyanitt indul meg az általános iskolák pedagógusainak hospitálása —, egyenlőre fizikából és födrajzból, s aztán félévenkénti váltással más tantárgyakból. utóbb előadást, a munkájú* kat Papp György, megyei es városi rajzszakfelü©elő koordinálja. Az ideológiai és szakmai továbbképzést egyébként a városi tanács vb művelődésügyi osztályának felügyelője, G. Szabó Lászlóné szervezi, adminisztrálja, aki feladatának jelentős részét nálunk végzi. Tevékenységükbe bekapcsolódott a József Attila Tudományegyetem neveléstudományi-, a főiskola pedagógiai tanszéke, sőt gyakorló iskoláik is. Ezek hasznos segítséget nyújtanak a pszichológiai, pedagógiai vizsgálatokhoz, ugyanakkor maguk is profitálnak belőle. Kölcsönösen profitálnak Óvoda, gimnázium Az óralátogatások tehát ezután indulnak meg — eddig az iskolát kelett felkészíteni —, a pedagógusok rendszeres szakmai és ideológiai továbbképzése, valamint a szemináriumokra nem járó tanárok, tanítónők, óvónők időszerű politikai és gazdasági kérdésekről történő tájékoztatása azonban már a tanév elejétől rendszeresen folyik. Az év átlagosan minden második napjára jut továbbképzési rendezvény, melyet közel ezer szegedi oktató látogat, s alkalmanként 300 pedagógus fordul meg az épületben. A munkát Annus Antal igazgató irányítja. — A továbbképzést szakfelügyelőink végzik — mondja az igazgató —, részben személyes instrukciókkal, részben meghívott szakemberek beszámolói útján. A rajzosoknak például Balogh Jenő, a Képzőművészeti Főiskola tanára tartott leg12 DÉL-MAGYARORSlAé Vaaáraa* IMI Bár az elképzelések még megvalósulás előtt állnak, a munka csak nemrég kezdődött, a jövő tervei azonban máris komoly perspektívát ígérnek. Az 1967-es tanévtől szervezetileg ide kapcsolják a Ságvári utcai óvodát, így a Béke utcába kerül a szegedi óvónők továbbképzésének központja. Újabb esztendő múlván gimnáziumi osztályok kiépítését kezdik el, s a középiskolai tanárok képzésének is otthont biztosítanak. Az I. kerületi tanács 50 ezer forintos támogatásával már komoly könyvtárat sikerült berendezni, ami — korszerű klubhelyiség beépítésével — széles körű igényeket elégít majd ki. A növekvő forgalom lebonyolításához hathatós segítséget nyújt az iskola pártszervezete, szakszervezeti bizottsága és nem utolsósorban tanulói, az úttörőszervezet N. la. r