Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

A vér útja ...az utak mindig összefutnak Az emberek arra születtek hogy értsék egymást és szeressék..."" (Éluárd) Három nemzedék Felföldi Katalin 13 éves beketelepi kislány, nyolcadikos, kitűnő tanuló. Édesapja gyu fagyán faátvevő, édesanyja jutagyári szövőnő. Életet először édesanyja adott neki, azután még 22 ember, mikor a szivét operálták. Ismertlen, Idegen emberek, véradók. S a huszonkét palack vér segítségével Felföldi Katalint meggyógyították. Súlyos betegek, sérültek, újszülöttek és szülőanyák életét sokszor csak emberi vér segítségével lehet megmenteni és ezt csak egeszséges emberek adhatják. A mútéti technika fejlődésével ma már olyan betegek is meggyógyulhatnak, akik régebben menthetetlenek voltak. ezzel párhuzamosan azonban egyre fokozottabb igényeket kell a véradó állomásnak kielégítenie. Sok ember megértésére, önfeláldozására van szükség; érdemes megemlíteni, hogy például egy szívműtéthez néha 8—10 liter vérre is szükség lehet, ehhez pedig 30—40 véradó hozzájárulása kell. Az egészségügyi felvilágosító elöadasok, filmek szép eredményeket hoznak, egyes szegedi üzemek — a konzervgyár, kéziszerszámgyár, újszegedi kendergyár, a vendéglátó vállalat, a cipőipari ktsz — és újabban a községek lakói is tömegesen jelentkeznek önkéntes véradásra. A beteg ember várja a társadalom segítségét — s az egészséges ember nem hagyhatja cserben a bajba Jutottat. Az emberi vér csöveken. palackokon át jut a szenvedőkhöz, útját aggódó hozzátartozók, gyógyult betegek hálája kiséri. (Somogyi Károlyné képriportja) A súlyos hctcg kislány nem vehet részt osztálytársai vidám játékahan: sérült szivét csak műtéttel lehet meggyógyítani. A műtéthez sok vér kell. Hárman azok közül, akikre mindig lehel számítani: Török Jánosné. a szegedi ruhagyár dolgozója tizenkétszeres véradó, Busa Istvánné ugyancsak a ruhagyár varrónője húsz. alkalommal jelentkezett, Markovies Gábor, a konzervgyár ládaszegezóje pedig 11 esetben adott vért. Hll Még három év és centenáriumát ünnepelheti a Szegedi Szalámigyár. Nagy idő ez; nemzedékek váltották közben egymást a hűvös csarnokokban, a hus, a csont meg a vágó— és töltőeszközök világában. íme három nemzedék képviselője: egy idős. egy középkorú és egy fiatal szakmunkás azok közül, akik az öreg üzem hírnevét tovább öregbítik. Nyugdíj előtt —Itt nem baj az, ha valami benne van a pácban, sőt éppen az a jó —mondja mosolyogva a pácmester, Drobni János. Hajnal utcai lakásán kerestem meg. Itthon betegeskedik jóideje, de most már töretlen kedéllyel, vidáman ül az asztalnál. s arca is csak azért, fehér még, merthogy épp borotválkozás közben nyitottam rá. Készül az üzembe. A zömök, teltarcu férfi már a hatvanadikat, tapossa, és 16 esztendeje dolgozik a pácolóban. Azelőtt? —1923-ban álltam el tanulónak, huszonötben szabadultam. Csüngtem-lógtam, hányódtam ide-oda, a vágóhídon, a beleseknél, ahol munkát lehetett kapni. Végül a közponi husesarnokban sikerült gyökeret ereszteni. Első segéd lett. elismerték a munkáját. Aztán a szalámigyárban is a mesterség nehezebbjét, sok értést, tapasztalást kívánó részét adták a kezére. —Az egész szakmát, ismerem és szeretem — mondja. — Fiam, Sándor is tőlem örökölte hozzá a kedvet, most ő is a gyárban dolgozik, szalámi töltő. — Gépsonka, fehér pecsenye, füstölt csülök, oldalas, tarja — sorolja, elégedetten, mint egy művész az opuszait, hogy mi minden kerül ki a keze alól. S nemcsak elégedett lehet. büszke is; a tizenhat év alatt pontosan, szépen, kifogástalan minőséggel dolgozott a pácmester, miatta aztán nem maradt pácban a gyár. Drobni néni okleveleket kerít elő, az egyik sztahanovistát mond. a másik kiváló dolgozót, de egyformán a munka dicsérete mind a kettő. Esztendő múlva nyugdíjba megy, sokan tanultak a keze alatt. lesz utódja. Ö meg. ahogy mondja, eldolgozgat maid itthon a Hajnal utcai kertben. Veliik ős értük — Naponta 25(1-270 félsersertést emelek meg. bonco' lok szét — mondja a fekete hajú. kissé már magas halántéké, pirosarcú brigádvezető. Fehér kabát van rajta, de az eleje meg a két újja jócskán megsötétedett a zsírtól, vértől. Katona Ferenc a nótabeli Törökkanizsáról került Szegedre, a középkorú generációhoz tartozik. Háború, hadifogság so-. kat elvett az életéből. 1949ben tette le munkakönyvét a szalámigyári irodában. Legyökerezett a csontozóban: munkásnak, párttagnak, brigádvezetőnek, pártcsoportvezetőnek. Ki mondja meg mennyit dolgozott a többiekkel, s mennyit értük? A Katona-brigád dologozói — kettő kivételével — kiváló dolgozók, — hosszú asztalt állnak körül a csontozóban. A brigadéros az asztalfőn. Leveszi a szögről a féldisznót, maga elé fordítja, darabol és osztogat, a többiek aztán bontják, csontozzák, „flaxnizzák" tovább. Kések, bárdok a kézben, szinte boszorkányosan. Ezt a kollektívát tartja össze, irányítja Katona Ferenc, ez a közösség jelenti számára a gyárat, ez a szinte családi asztal teszi a szakmát. Legnagyobb gondja, hogy a termeléshez anyagot biztosítson, hogy a minőség megfelelő legyen, s legnagyobb öröme, hogy ez általában sikerül is. Dicséri a munkatársait, büszke rá. hogv csapata háromszor nyerte már el a szocialista címet. A gyár neveltje Németh Nándor Itt volt iparitanuló, itt szabadult. A gyár neveltje. Nemrégiben ő is részt vett azon a találkozón, amelyre a régi párttagok meghívták a szabadsággal egyidős ifjúmunkásokat. Fiatal, magabiztos, sebesen válaszol, — egy a mai „huszonévesek" seregéből. •— A töltő üzemben dolgozom és őrülök, hogy ott. Az egyik legfelelősebb műnka, mi úgy tartjuk, a» a gyár lelke. — mondja, aztán arról beszél, hogy ha nehéz is, jól megfizetik a munkáját, s hogy a véle egyívású és alig idősebb fiatalokból álló brigád — huszonnyolc év az átalagéletkor — kétszer érte már el a szocialista címet. Vállas, erőteljes és mégis nyúlánk fiú. A KISZ-bén, ahogy mondani szokás: kultúrós. Második éve végzi ezt a sokrétű, érdekes, de gyakran háládatlan munkát. Utánajárás, szaladgálás, töprengés. Aztán ... — Rendezvény után csőstül jön a kritika, de ha másikat csinálunk, akkor hallgatnak a tanácsosok. Pedig én akkor szeretném, ha szólnának, segítenének. De aztán megint új terveket szövünk, most épp egy irodalmi klubról. A gyárban — tanítómesterei, társai közt — jól érzi magát. Megkérdem, kinek köszönhet a legtöbbet. Egymás Után sorolja a neveket, sok van olyan, aki segítette, tanította. Mesterének vallja Dobránczky Sándort — mint dolgozótársat, s mint magánembert egyaránt tiszteli — nagy szerepe volt abban, hogy pályakezdése jól indulhatott az üzemben, hogy most jól érzi magát az ismert gépsorok, a baráti arcok és a sűrűsödő feladatok között. Később arról beszél, amiről barátaival ls gyakran ejtenek szót: a lakásépítésről. Be akar kapcsolódni egy építőakcióba, kell az Otthon, mondja egyszerűen. S épp olyan természetesen teszi hozzá: mert megtaláltam már az igazit. Simal Mihály Elegendő szifonfejet ígér az ipar Az aufoszifon időszakonkénti hiányának részben az a magyarázata, hogy a hazai üzletekben kapható szódavíz^észítö készülékeket a külföTdl turisták is előszeretettel vásárolják. Mondhatni, hogy magyar ajándékcikk lett az autoszifon, mert olcsó, jó, tetszetős kivitelű. Hasonló autoszifonok a nyugati országokban kétszeres aruak. A szifonpalackot, a Jászberényi Hűtőgyár készíti, „lelkét"', a szifon fejet pedig a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár állítja elő. F.bben az esztendőben több mint félmillió, pontosan 560 ezer szifonfej készült, de ez ls kevésnek bizonyult. A fokozódó hazai, valamint a külföldi, elsősotban angol, nyugatnémet és ausztráliai érdeklő^ désre a következő években tovább fokozzák az autoszifonfejek gyártását. Jövőre már P0<) ezret, 1908-ban pedig már egymilliókétszázezret készítenek e kereskedelmi cikkből. Éz a mennyiség a szakemberek szerint telies egészében elegendő a hazai igenyek kielégítésére is. A súlyos S7Ívmiitft uián friss vérrel pótolják a műtét közben elszenvedett vérveszteseget. Felföldi Katalin meggyógyult. Édesanyjával együtt könnyes szemmel, hálával beszél élete megmentéiről, a véradókról. A betegség nem respektálja a karácsonyesti szokást, olykor betolakodik a családi otthonba. A körorvos e kiveteles estén sem egészen s családé, szólíthatja a kötelesség. Harmichat év távlatából nehéz emlékezni. kiválasztani egy-két jellemző esetet, melv a falu. tanya orvosát megdöbbentette. illetve megörvendeztette. A kisteleki orvosházaspár — a riporter kérésére — hosszasan kutat emlékezetében. Aztán valami dereng . . ., sáros út, sötétség, tanya. — Igen, valóban karácsony este történt. Most már jól emlékszem — idézi fel a mintegy huszonötéves históriát dr. Forgács Tibor. — Akkor még fiatal orvos voltam. Késő este jött be értem egy paraszt-szekér. Hosszúnak tűnt az ut, sötét volt es sár. A harminchatodik inspekció A tanya, ahová hívtak, szokatlanul szegényes volt. Az aszszony rongyszönvegen feküdt, két gyermeke a kemencénél üldögélt. Ez volt az első esetem, hogv a szülést mécsvilágításnál kellett levezetnem. — Emlékszel? Mikor hazajöttél, megdöbbenve mesélted, hogy nem tudtak tiszta lepedőt adni az anya alá — egészíti ki Forgács Tiborné, aki férjénél fél evvel korábban érkezett Kistelekre, mint fogorvos. Kissé szokatlanul komor és sötét ez a történet. Forgács doklorék közel négy évtizedes kisteleki pályafutásaban is egvedülálló karácsonyest volt O gyermekük fogát gondozzuk? — az emlékezés varázsa szinte megfiatalítja a kedves, őszhajú asszonyt. Orvos és orvosnő, férj és feleség egész életet töltött kisteleken. Harminchat karácsony gondját és örömét látták, élték itt Mondanák szívesörömest. hogy ma jolöltözötten jönnek a parasztok az orvosi rendelőbe. Mezítlábas gyerekek ritkán ülnek be a fogorvosi székbe... Mindez azonban nem riport téma. legfeljebb karácsonyi eléglétel. Dr. Forgács Tiborné, aki úttörőmúrikát végzett Kisteleken a gyermek fogászat létesítésében, szomorúan mondja: — Nagyon fáj, hogy betegségem miatt nyugdíjaztak. Jelenleg nincs fogorvosunk. Szerettem a szakmám... Tudja, mennyi harcba került, míg az anyák megengedtek, hogy G A szoba, ahol beszélgetünk, meghitt, gazdagon berendezett. A falon, éppen a gőzölgő kávéfőző fölött. fénykép. A Forgács-család aszszonylánya; szinién orvos. Idén Hajdúszoboszlóról érkezik haza. a szülői házba, karácsonyestet ülni. Magával hozza az unokát is. Forgács doktor azért idén is, — mint minden évben — önként vállalta a karácsonyesti inspekciót. Nem kérdezem: vajon tartogat-e valamilyen váratlan orvosi történetet e családias ünnepi est? B. 0. 6 OtL MAGrARQRilAít Vasarnap, 1966. december 25.