Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk olvasóinknak 56. évfolyam, 304. szám Ara: 1 forint Vasarnap. 196IÍ. decemoer rá A város közepén, a Klauzál téren magasodik mindenki karácsonyfája. A KISZ szegedi bizottsága állíttatta kicsik-nagyok örömére. Aki péntek este arra járt, amikor az úttörőpajtások, kisdobosok táncoltak, játszottak körülötte — nem felejti el' sokáig azt a békés, boldog hangulatot. Szép ünnep a karácsony és gyönyörű jelképe is, az ezer színben pompázó, ezer fényben csillogó díszes-sudár fenyőfa: mindannyiunké. Békesség és nyugtalanság Mindenki karácsonyfája Somogyi Károlvaé íelvj szép tájain. A gyárak, földek, tudó* mányos műhelyek dolgozóinak tfil- . nyomó többsége vajon mit válaszol- g hat most az aktuális kérdésekre?;4 Ilyenekre például: Van-e kereseti le* hetósége? Képes-e megvásárolni a családjának szükséges élelmet? Iskoláztathat ja-e gyermekeit? Szokott-e évente nyaralni? Módjában all-e ís> lesesen öltözködni? Kielégítheti-e kulturális igényeit? Ingyen gyógyít-; ja-e az orvos, ha megbetegszik? Sze> badon választhatja-e meg életpárját* Érvényesülhet-e képességeinek megfelelően? Tud-e gazdag fenyőfát állítani otthonában karácsonykor? Két-; ségtelen, olyanok is élnek még közöttünk, akik e kérdések némelyiké*, re valamilyen oknál fogva kénytelenek nemet mondani. Ahol népes a család és csupán az apa keresete jelenti az állandó jövedelmet, ott gyakorta szokott vendégeskedni a szükség. De az ilyen családoknak ls nz már a meggyőződése, ho© az évek szaporodásával csakis javíthatja anyagi helyzetüket a szocializmus. Sajnos, nem mindenütt ilyen bé* kességes hangulatú a karácsony. E© kattintás a tv-készülék gombjával. * máris szinte beront a meleg szo-. bánkba a háború réme. öles termetű; bikaerős amerikai zsoldos vézna, rongyos vietnami kisfiút lökdös géppis tolyag©al valahová, mint „veszedelmes partizánt". Lángolnak a szalmakunyhók, anyák jajveszékelnek, ólmukból felvert jóságos szemű aggastyánok vonszolják néma fájdalmukat Vietnam jaját nem hallja a „Megváltó", a béke hívei azonban felháborodottan tiltakoznak világszerte: „Mit keresnek Johnson martalócai e© szabadságra vá©ó nép hazájában?" A szánkban megkeseredik az édes sütemény, kezünk ökölbe szón Lj gyűlölet izzik minden jóakaratú em berben, hiszen akinek működik a logikája, tudja, mit akar az E©esii t Államok Vietnamban. A Hanoira zti* duló bombák nyugtalanságot, szörny I emlékeket kavarnak fel a szabad Ma©arországon ts a tisztességes érzésű emberek millióiban. Készek ;<J szívvel segíteni a betolakodók ellen védekezőket pluszmunkával, pénzfe/ajánlással, békeköveteléssel. A

z ünnepek elmúlnak, és megint kézbe kell venni a szerszámokat, megoldatlan problémákon kell törni a fejünket. Ne ringassuk illúziókban magunkat, közös gondjaink jövőre is megmaradnak, hiszer terveink, vágyaink is egyre mertszebbek, igénylik az alkotó vitákat, a sok-sok fáradozást. De ha komolyan vesszük a IX. pártkongresszuson elhangzottakat, s megértjük, hogy magunk, csakis magunk lehetünk még jobb megélhetésünk kovácsai, akkor biztosak vagyunk benne: egy év múlva megint bőséges karácsony köszönt majd ránk. F. NAGY ISTVÁN Akkor hogyan változott mégis általános szép ünneppé a karácsony? Mitől lett több és jobb ízű a kalács és kevesebb a misztérium meg a babona? Vidáman táncolnak a színes ©ertyácskák lángjai, pici lányunknak csodálkozásra nyílik hosszú pillás, na© szeme a játéksokadalom láttán, de már nem kulcsolja hálaimára csöpp kezét, inkább apukát, anyukát csókolgatja puha, meleg szájávaL És nincs többé félelem a szülőkben sem, nem nyomja őket a kiszolgáltatottság érzése, mert az anyagi biztonság megteremtésével együtt okosabbakká is váltak, képesek reálisabban értékelni a világ és benne az emberiség fejlődését S

okan, na©on sokan megtalálták már az igazi „messiást" a közösség és a maguk erejében, képességeiben, számosan azonban mindmáig keresgélnek utána. Történelemkönyvet lapozgatnak, s olykor elég nehezen igazodnak el a letűnt korok eseményeiben. Nem is csoda. Ezer meg ezer oldalakon királyok bitangsága, cselszövése, hazugsága, háborúja található, úri kíméletlenség és népgyalázás mindenfelé, s csak itt-ott fénylik e©-e© részlet a néplázadások, a forradalmak dicső tetteitől. Csupán az ej.ső világháború poklában másfél milliónyi tehetetlen magyart mészároltak le, az életbenmaradottak egyrésze meg hazavánszorgása után köhögte ki a tüdejét Addig nem volt sem égi, sem földi hatalom, amely a véres káoszból kivezető utat mutatott volna. A bűnösök ©áván bújtak, szöktek, mentették az irhájukat, az ország sorsával opportunisták kezdtek labdázgatni, a bátrakat a kommunistákat pedig — akik a függetlenség és a néphatalom jelszavát írták vörös zászlajuKra — igyekeztek megfélemlíteni. Hiába. 1918. november 20-án történelmi szükségszerűség folytán megszületett a kommunista párt, a békét rendet jogot munkát sürgető tömegek igazi képviselője és pártfogója, amely kifordította sarkaiból az „isten ke©elméből" örökérvényűnek hirdetett .világot Igaz, sok és nehéz harcot kellett diadalra vinni. Spekulánsok, dühödt földbirtokosok, munkahalogatók, öszszeesküvők és egyéb mindenre elszánt kalandorok támadtak a néphatalomra, de a párt mindig a helyén volt, anteuszi erején és tisztánlátásán megtört valamennyi reakcióé kísérlet. Gondoljunk csak vissza: hamis próféták jósolgatták dátum szerint a világ végét s vele a szocializmus halálát egyik helyen párttitkárt öltek, másutt szövetkezeti épületeket gyújtottak fel, véres ellenforradalmat csináltak a múlt gazságait viszszahozni akarók, erőlködésükkel mégsem mentek semmire. És most karácsonykor nyugodt lelkiismerettel nézhetünk körül hazánk V

alaki azzal az elégedett sóhajjal köszönt el ismerősétől a Tisza Áruházban: „Hiába, legszebb ünnep a karácsony!" Az illető arcáról derű sugárzott, annak kétségtelen jeleként ho© szavai meg©őződésből fakadnak. Ma biztosan ő is kellemesen érzi magát családja körében, ©önyörködik a felcicomázott fenyő csillogásában, mint a többi száz és százezer rendes polgára ennek a hazának. Szíve-lelke bizonyára csordultig van békességes hangulattal, sokat eszik, iszik, kisfiát lovagoltatja, magnót hallgat vagy barátokkal kvaterkázik — e©szóval, azt teszi, amit mások is tenni szoktak ilyenkor. Neki is jólesik az a tudat ho© jövőre szintén meglesz a munkája, kenyere, és ha gondokkal találkozik majd, kisebb-na©obb örömökkel ellensúlyozhatja. Olvasta, ho© az 1967. évi tervben 1—1,5 százalékos reálbér-növekedést, 57 ezer lakást 15 ezer személyautót stb. ígérnek az ország felelős vezetői, és jóllehet az igényekhez mérten nagyobbak is lehetnének ezek a számok, elfogadja, ho© e©előre ennyit tudunk saját erőnkből produkálni. Sokakat azonban a karácsonyi békesség közepette is kísér a múlt, s ez arra mindenesetre jó, ho© tovább mélyüljön ragaszkodása a jelenhez. Ki szedett garasokért gémberedett kezekkel cukorrépát dermesztő novemberi éjszakákon? Ki járt télidőben mezitláb iskolába? Ki evett évek tucatján át sült krumplit sóba mártogatva? Ki olvasott rong©á haszontalan ponyvaregényeket szellemi éhenkórász mivoltában? Kinek jelentett földöntúli boldogságot e©etlen szem szaloncukor? Kit vertek meg gyönge ©ermekkorában istenkáromlásért? Ki ©ónta meg halálos bűnként a papnak, ho© félmarék szilvát lopott onnan, ahol roskadtak tőle az ágak? Talán furcsa, s ünneprontásnak tűnő kérdések ezek, de mindazok megértik, akik a régi társadalom fenekéről seréglettek fel az élet partjaira. Most lehet jóllakni, dalolni, flancolni, szépeket álmodni olyan magától értetődően, aho© a Nap átbandukol az de megint csak eszébe tolakszik az összefüggéseket keresőnek: honnan ered a mostani közboldogulás, amely végtelen századokon át hiába próbált utat törni magának? „Mennyből az an©al..." — dúdolták áhítatosan még nem is olyan túlságosan régen a megcsúfolt didergők, a ©árból kilököttek, az ínségmunkára lesők, a mindig nincsre ébredők, a tehetetlen Jézusvárók — az „üdvözítő" azonban közömbösen hallgatta a fohászkodók kórusát Titok-' ban olykor a „Föl, föl, ti rabjai a földnek" dallamai is belecsendültek a szférák zenéjébe, de ez mintha az isteneket is nyugtalanította volna, vandál csendőrök állították helyre az előírt harmóniát )