Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

Száz éve született Tömörkény István Az életmű időszerűsége jogos és szükségszerű. A sok, rendőrbírók, s egyebefc Sztrájktanyán és a Pör író- — eszén túljáró paraszthőja nem tagadja rokonszen- séé, aki mintegy ezzel tövét azok iránt, akik mindé- rolja meg a hatalom rajta tett sérelmét. Hibák és erények egy tő- ja Tolsztojról, hogy egy fiaről fakadnak. Tömörkény- tal asszony azon álmélkonek egyszerre érdeme és dott, mennyire tökéletes lékorlátja a parasztsággal va- lektani hittel ábrázolja a ló azonosulás. Nagy előnye, Háború és béke lapjain a nüket kockára téve dacolhogy annyira ismeri a dol- nagy szakállú orosz a cse- nak a tőkével. S a munkás- Végiil valamit még a legozó kisember eszejárását, csemő szoptatásakor a fiatal szolidaritásnak minden erői- beCSüit műfajról, a tárcaamennyire előtte író még anyában végbemenő testi- tetés nélküli, hiteles rajzát novelláról, melyet a szigonem ismerhette. Ám ez lelki folyamatot. „Honnan is ő hagyja ránk, ugyancsak rd Gyulai Pál gúnyosan egyszersmind vissza ls fog- tudta ez a szőrmék — kér- a Sztrájktanyán soraiban, zsemlyének nevezett, amiért ja őt, mert társadalmi-poli- dezte ez a fiatal nő —, hogy amikor leírja, hogy a mesz- ennek is megszabott terjetikai szemléletében megra- mit érez egy ifjú asszony sziről hozott munkások nem delme se kisebb se nagad paraszthősei szintjén, szoptatás közben?" Ugyan- állnak munkába, mihelyt gyobb' nem lehet.' Épp egy Ha parasztábrázolásról esik csak Illyés — centenáriumi megtudják, hogy sztrájtörők- £ve, hogy a Népszabadságszó, gyakran szoktak ezekkel Emlékkönyvünkben — azt nek hozatták őket ide. Vagy ban' ju?t Endre rehabilitála bűvös formulákkal minő- mondja, hogy Tömörkényt a másik nevezetes elbeszé- fo ezt a műfajt, s nem kisíteni, hogy ez „kívülről", Tolsztojjal szőtték egy bor- lés, a Kétkézi munkások sebb véleményt idézett, amaz „belülről" ábrázolja a dában. Nem, nem azt állít- kubikosainak magatartásá- mint Gorkijét. Nem alacsoparasztot. ja ezzel, hogy nagyságban ban, akik az árvíz elől a nyabbrendú műfaj a tárca. Tömörkényről hol ezt yetekszik vele>, csupán azt, szegényeket Ingyen védték mint ahogyan nem esek® mondják, hol amazt. Asze- hogy ír<5,1 term?s2eje' Te?liz' meg: "Az nem számos- Nem iyebb értékű a szonett, rint, hogy hol Gárdonyi kö- ™usgT,okon..?ele- S valóban, uraknak történt". amiért tizennégy sorra van vetőjét, hol Móricz elődjét fölidézzük az °reg e™T Tömörkény ® ™unka „maximálva". S mint a szoismerik el benne. Valójában , ,r, napaldozatját, azt a lé- egyik legkiválóbb ábrázoló- nettre, a tárcára is érvéennek a „kívülről-belülről" lekXani remeklést, ahogyan ja irodalmunkban. Nemcsak nyes Kosztolányi szellemet megkülönböztetésnek nincs az író ? halalba szenderülő azt jelenti ez, hogy népraj- meghatározása: Ilyet írni sok értelme. Nem az író tár- "agy?pó gondolatai,t' mon°- zias részletességgel örökíti annyi, mint gúzsba kötve sadalmi helyzetétől függ hő- lógíait ~7 /'nt valami n® meg a mezőgazdaság, halá- táncolni. S aki ezt meg tudseivel való azonosulni tudá- mafilm kockái alá olvasott szat, kubikolas s mas két- ja csinálni, mégpedig sz® sa, hanem művészetének szf,vegf,t T bangossá erősíti, kézi munka természetét, ha- pen, az művész a javábóL erejétől, élet- és lélekisme- 6lalmélkodunk-, Honnan tud- nem és elsosorban azt, hogy Tömörkény e kis műfajnak rétéről. Illyés Gyula mondMéltó emlékmű A

Tömörkényt nem tisztelő táborból megtért Juhász Gyula, aki az író fanatikus propagálójává vált, 1926-ben egy fanyar, epés aforizmájában ezt írta: „Ady Endre jól tudta, hogy kicsoda Tömörkény. A szegedi torony alatt még ma ls kevesen tudják." Bizony sokáig és egyre kevesebben tudták ezt, éppen ott, ahol a legtermészetesebb lett volna Tömörkény-kultuszt űzni. Most éppen a szegedi torony alatt született meg a gondolat és öltött testet ebben a pompás emlékkönyvben, méltóbban talán minden más gesztusnál, mellyel e város valaha ls hódolt ez idegen születésű, de mégis legsajátabb Írófiának, akinek művészete úgy összeforrt e metropolis, e táj népének életével, hogy még ellenzői ls csodálattal emlegetik, párját ritkító irodalmi Jelenségnek tartják. Az emlékkönyv öt részre tagrét fejezeteiben, ahol maga Tömörkény Jószerivel meg sem szólal, csak néhány levéléi novellaidézetben, úgy van jelen maga az író, hogy élő alakja revelációját érezzük. Természetesnek tűnik, hogy a kiadványnak ezt az érdemét legelsőbben is a benne megjelent művek javára írjuk, de Ismerve e témában elburjánzott sekélyes írások tömegét, fölöttébb nagy elismeréssel kell Ideírnunk a szerkesztők: Kovács Sándor Iván -s Péter László munkájának dicséretét, a válogatás és szerkesztés fölfedezéseket tálaló módját Minderről hagyományosan csak az ismertetések végén szokás szólni, den nem mindennapi könyv került asztalunkra a Tömörkény-centenárium alkalmából. A rendkívül kis példányszámban megjelent könyv — már könyvritkaság! —• az emberi-írói út fonalán nyomozza végig e művészi pályát A szülővárosról — az Író által sohasem látott Ceglédről olvashatunk egy szép, de kicsit hosszú tanulmányt a könyv elején (Hídvégi Lajos); a leírás több érdekes mozzanatát feledve, egy megragad bennünket: Tömörkény születésének körülményei emlékeztetnek Petőfiére. Makó, Szeged — városrajzok és szellemi körképek, Diósszilágyi Sámueltől, Ortutay Gyulától, az írói környezetet vizsgáló tanulmány Nacsády Józseftől, ezek vezetik el a műhöz az olvasót A műhöz, melynek fogadtatása napjainkig ellentmondásos és végletes. Az emlékkönyv Visszhang fejezete a kritikai méltatásokból ad válogatást, elfogulatlanul, épp ezért hitelesen. Már a korabeli kritika zavartan áll műve előtt. Nem sikerül megnyugtatóan sehova se besorolni. Az elegáns Ignotus elfelejt epés és megsemmisítő lenni, amikor róla Ír, Mikszáthtal állítja egy sorba, a népies próza megújítójának nevezi; a modern magyar társadalomtudomány képviselője, Pikler Gyula ünnepli; a nagy jelenetekhez szokott Jászai Mari hódol előtte; a világszínpadok koszorúihoz szokott Lengyel Menyhért zászlót lobogtat neki; Schöpflin Aladár illő és kellő komolysággal elemzi drámáját; az irodalmi forradalom ifjú hőse, Juhász Gyula oktatja ki a szögedi írót a tájirodalomról, és nem éppen szeretettel vágja fejéhez Hauptmann nevét. Még a középszerű Kéky Lajos is lebecsülheti Vér Mátyás mellett; az Eötvös Kollégium és a Sorbonne neveltje, Ktmez Aladár a leginkább méltányolt érdemét tagadja meg tőle: „Tömörkény könyve nem hoz nekünk semmit a magyar néptől." Pogány Béla homályos okulárét emleget vele kapcsolatban. Amikor meghal, már többen úgy Írják nekrológját, hogy elfelejtett Írónak nevezik. De halála — milyen szomorú magyar művésztragédia volt! — írói reneszánszot teremt neki. Ha műveit nem adják is kl kötetszámra — Juhász Gyula váltig követelte! —, ha szobrának fölállítása negyedszázadot várat is magára, mégis újra elevenen ható példa lesz Tömörkény a háborútól megnyomorított, forradalmat sejtő és váró ország irodalmi köztudatában. Ady legkíváncsibb és legszeretőbb olvasójának nevezi magát, Móricz a „magyar embör legjobb barátjának" tartja és műveit forrásmunkának, Krúdy is rajta felejti szemét, és költőnek titulálja, haláláról a legpoétikusabb sorokat Írja. Az emlékét ápolók néha-néha szaporodó gyülekezetéből kiválik két hang: Juhász Gyuláé és Móra Ferencé. Alig van ta ez harminc-egynéhány a munka és a munkás be- nemcsak mestere, hanem éves újságíró, mit érez, mit csüXetét hirdeti, az anyaggal kiasszikus művésze ls volt gondol egy vénséges Öreg- és az elemekkel való küz- Ezt ma már szegedi ember? delmét állítja elénk. Ko- megnyilatkozásban némileg Lélektani hitel, t egyben balladás hangú növel- korrigálva húsz év előtti mélységes emberszeretet, hu- Iáinak sora örökíti meg a fogalmazását — Keresztúry manizmus — ez Tömörkény szegedi tanyai irtványokon, Dezső is elismeri. Nem mindig Időszerű realizmu- barlanglakásban küszködő nagyságuk, nem terjedelmük sának legfőbb jellemzője. S telepeseket a futóhomokkal, szerint értékeljük az iroda® ne becsüljük le azt a hír- a „vándorló földdel" viasko- mi alkotásokat. Tömörkény adást sem, amelyet művei- dó bérföldes nincsetleneket, nem írt nagy regényeket nek köszönhetünk arról a a nagygazda sörétes puská- de minden lényegest el ínletűnt világról, a századfor- látó1 megfélemlített zsolle- dott mondani a maga kit duló parasztéletéről. A nép- reket. Természet és társa- műfajában, a rajzban, a norajz valóban hálás Tömör- dalom erői sanyargatják a vellában. kénynek, amiért műveibe, Tömörkény népét, s az iró s Keresztúry tisztázta mint valamely Noé bárkájá- megrendülten figyeli sorsú- most a tájhoz kötöttség, évforduló, hogy ne szólnának róla, hogy ba, mentette az elmúló nép- kat. Csathó Kálmán, aki a yidékiség kérdését is. Es ~~ •- — " •<- életet. A társadalomrajz, budapesti Nemzeti Színház- nem rang, nem felfokozás amely ma tudományban ls, ban rendezte Tömörkény _ vallja —, hanem életköaz irodalmi szociográfiában Barlanglakók című egyfel- rülmény, legföljebb léleki. is újjászületett, hasonlókép- vonásosának bemutatóját, állapot, mely lehet fojtopen elődjét tisztelheti Tö- leírja, hogy a szelíd író, gató, de lehet fölszabadító mörkényben. Az ő írásai ad- amint teremtett alakjai js. Írója válogatja. Irodaltak először és máig leghi- megszólaltak a színpadon, mUnk — és a világirodalom telesebben hú képet a pa- könnyezni kezdett, s végig- _ legnagyobbjai évszázadorasztság és a munkásság szipogta az egész jelenetet. kon át vidéken éltek. A közti társadalom-történeti Ma már csodálkozunk, modern világirodalomban is folyamat képződményeiről: hogy ezt az írót, az alföldi találunk Tömörkényt igazolé a vízenjárók és a kétkézi szegényparasztság e döbbe- példákat: Ivo Andric, Halimunkások különféle típusai- netes erejű szószólóját va- dór Laxness vagy Mihail ról, a hajósokról, halászok- laha a népies humor repre- Solohov Nobel-díjjal ért® ról, homokból élőkről, kubi- zentánsának könyvelhették kelt életműve szintúgy kusokról, zsákolókról, sok- el. Nem mintha írásainak egyetlen tájhoz kötődik, féle szegényemberekről, nagy részében ne.n enge- mint a mi Tömörkényünké, nincsetlenekről. Múlhatatlan dett volna teret a paraszt- s nagyságukból ez mit sem érdeme, hogy — különösen élet mosolygó oldalainak, von le. Tömörkény a mély1895-től, amikor mint tu- némi romantikával is teli- ség átbúvárlásával, bensősédósító Vásárhelyen szemta- tett idilli megrajzolásának, ges életismerettel tudta núja Szántó Kovács János „Dehát némi derűre joguk megtölteni kis világát meg van e görnyedt vállaknak kis műfaját, és a néptől elnyílik szeme a társadalmi is" — írja 6 maga a Ho- tanult szavak varázsával ellentétek fölismerésére, és mokból élők című írása be- költötte e kis világ tanulsárealizmusának, hitelességre fejezéséül. Éppen azt jelen- gait egyetemes érdekű műtörekvő szándékának egye- ti Tömörkény parasztábrá- vészetté, s emberségével; nes folyományaként nem- zolásának teljességét, kerek- vét nagy emberi tetté. Kicsak publicisztikai írásai- ségét, totalitását, hogy nem csiny világának aprólékos ban, hanem számos rajzá- egyoldalú. Ma már, szinte rajongó népszeretetével válban, elbeszélésében is fél- összes írásának ismeretében, totta írói és tudósi életmúreérthetetlen állásfoglalással helyreállíthatjuk életművé- gonddal megrajzolt mozzaábrázolja az urakkal vagy a nek egyensúlyát, s a maga natai elavulhatnak, történagygazdákkal szembekerült helyére rakhatjuk a „telek- neti érdekűvé, kuriózummá semmitleneket, zsölléreket. tálózás", a paraszti humor, válhatnak, de művének jaEgy évtized múltán, a szá- a furfang mozzanatait is. va, egy kötetre való elbezad első éveiben, amint a Tömörkény, ha ebben tett is szélés még akkor is szól a gyáripar Szegeden gyorsabb engedményt kora divatiá- magyar olvasóhoz, amikor a fejlődésnek indul, látóköré- nak, alapjában itt is mély- Förgeteg Jánosok és Sebők be kerül az ipari munkás is. séges rokonszenvvel ábrá- Tónik unokái már csak az A kapitalizmus idegen neki, zolta humoros alakjait ő írásaiból ismerik a régi s a szocializmusban is csak Soha nem érezzük, hogy ki- paraszti világot. Amíg a maa külországi jövevényt látja, neveti őket, hogy rovásukra gyar szó visszhangzik ezen a Ám ugyanakkor tudja, sőt derül, hogy úri közönségé- tájon, addig él, addig minhirdeti, hogy a fönnálló nek kedvére, rájuk kacsint- dig időszerű Tömörkény rend elleni paraszti. sze- va nevet Sőt, ellenkezőleg: életműve. gényemberi elégedetlenség vonzalma az urak — bolto- PÉTER LÁSZLÓ ne tartanák méltatlannak az ünneplés klsszerűségét. Juhász az ő művének szenteli legnagyobb irodalmi tanulmányát A Tömörkény-legendák születésének kora is ez, a volt újságírótársak kedves anekdotázásaié, igazából a mű háttérbeszorulásáé. Sok személyes ok, véletlenek egybeesése is lehet, hogy a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, a város történetének legnagyobb hatósugarú szellemi mozgalmának egyik jeles képviselője, Ortutay Gyula Tömörkényhez fordul tudományos munkájában, de nagyon jellemző gesztus. Ortutay fiatalkori művét csak a fölszabadulás után próbálja meghaladni a magyar irodalomtudomány, Czibor János, Kispéter András, Péter László és Diószegi András munkáiban. Az emlékkönyv nemcsak az író Tömörkényről szól. A néprajzi gyűjtőt, aki hat és fél ezer tárgyat gyűjtött — rendkívül nagy szám! —, Bálint Sándor méltatja, a régészről Banner János írt, és vele mások és" társai pőrének meg is megállapítják, hogy aligha volt műkedvelő régész Tömörkény, mint sokan tudni vélték, életében, s halála után is, a népnyelv rendszerezőjét és tudós kutatóját ls csodálhatjuk benne (Végh József Mihály). Különös érdeklődéssel olvastuk azt, amit Sáráné Lukátsy Sarolta írt a könyvtáros Tömörkényről. Az is fölfedezésszámba megy — noha Itt-ott már tudtunk róla —, hogy Tömörkénynek világirodalmi útja is van. Már 1895-ben Malonyay Dezső lelkendezve írja, hogy Tömörkény írását viszi Coppéehez, a bennünket nagyon szerető, derék francia költőhöz. Vitte-e? Nem tudjuk. 1904-ben Kari Kraus a monarchia legnagyobb Írói között emlegette, és a Csata a katonával című novelláját közli labjában (Csaplár Ferenc tanulmánya szól minderről). Különös irodalomtörténeti játék: amit Kari Kraus elismeréssel emleget, azt Veres Péter fél század múlva rossz írásnak nevezi. Végre némi nyugodtsággal olvashatjuk Tolsztoj reflexióját Tömörkényről (Fejér Ádám írása). Az igaz, hogy az orosz regényóriás leírja a szegedi „kismester" nevét, de nem valószínű, hogy az idézett írást Tömörkény írta. H

a másért nem, a Tiszteletadás című fejezetért is érdemes lett volna megjelentetni az emlékkönyvet Kitűnő ötlet jó szerkesztés. Negyven nyilatkozat: szobrászok, festők írók tollából. Illyés Tolsztojra alludál, mikor Tömörkényről ír, és egyik legményebb értelmű versébe veszi bele nevét; Déry Tibor elemző tanulmánnyal válaszol, amikor fölszólítják, hogy nyilatkozzék Tömörkényről; Hegedűs Géza — milyen jellemző! — szinte ihletet kap a föladattól, és versben válaszol; Fábry Zoltán beilleszthetőnek véli Tömörkény munkásságának egy részét az ő életművének antimilitarista koncepciójába; Weöres Sándor triptichont ír emlékére, úgy hogy a vers önmagáról ls szól, a rokonság és szeretet bizonyítójaként. Berezeli A. Károly indulásának nagy Tömörkény-nyűgéről szól, alig-alig elkerülhető hatásáról. E nyilatkozatok igazolják Erdei Ferencet is, aki azt írja: „jósolni merem, hogy néhányszor még a következő időkben fel-fel fog ő még ívelni mindaddig, amíg magyarul olvasók lesznek". A centenárium eseményei Művészeti dijasok Emlékkiállítás Tudományos előadások Tegnap tovább folytatód- osztályának vezetője mondott a kutatásokat elsősorban tak Szegeden a Tömörkény- beszédet Szegeden kellene elvégezni, centenárium eseményei. Dél- Ugyancsak tegnap került A megnyitó után dr. Katoelőtt dr. Biczó György, a vá- sor — a Magyar Néprajzi na Imre kandidátus, egyeterosi tanács vb-elnöke hiva- Társaság szegedi csoportja, mi docens, a Magyar Néptalában átnyújtotta a városi a Móra Ferenc Múzeum, a rajzi Társaság főtitkára Tötanács művészeti díjait a ki- Hazafias Népfront városi bi- mörkény társadalmi típusai, emelkedő teljesítményt nyúj- zottsága és a TIT szegedi dr. Tárkány Szűcs Ernő mitott szegedi alkotóknak. Dí- szervezete rendezésében — a nisztériumi osztályvezetőjat kapott Fenákel Judit és centenárium alkalmából tar- helyettes Népi jogtudat TöTóth Béla író, Simái Mihály tott tudományos emlékülésre mörkény műveiben és dr. költő és Nagy János tervező- a Hazafias Népfront városi Juhász Antal muzeológus mérnök. Az ünnepélyes aktu- bizottságának Vörösmarty Tömörkény tanyai néprajzáson jelen volt Deák Béla, a utcai épületében. Az emlék- ból címmel tartott nagy érvárosi párt-végrehajtóbizott- ülést dr. Ortutay Gyula aka- deklődéssel kísért előadást, ság tagja, a pártbizottság osz- démikus, egyetemi tanár nyi- A centenáriumi ünneps® tályvezetője. totta meg. Bevezetőiében a gek ma a Tömörkény gimnáDélben a Tömörkény Ist- Tömörkény István életművé- zium emlékünnepélyével vánról elnevezett gimnázium re vonatkozó tudományos ku- folytatódnak. Az ünnepség és szakiközépiskola Korányi tatások fontosságát hangoz- délelőtt 10 órakor kezdődik Sándor rakparti épületében tatta, és a többi között meg- a Tisza Szálló hangversenykiállítás nyílt. A gazdag állapította, hogy bár ennek termében. Déli 12 órakor a anyagú kiállítás bemutatja a a munkának vannak ered- Közművelődési Palota kupogimnázium politechnikai és ményei, mégis jóval többet lacsarnokában emlékkiállítás A szegedi városi tanács kiadványa ez szakköri munkáit, valamint kellene tenni e tekintetben, nyfli'k- Délután 2 órakor az » otwlólrlröaim Vi r\cc7i'i íHn nfa 37 plcn a szakfeözéDiskola tantervi ... író egykori lakóházának heaz emlékkönyv, hosszú idő óta az első, és méltó — nemcsak a dicséretre — a folytatásra is. ILIA MIHÁLY a szakközépiskola tantervi munkadarbjalt. Az ünnepi Nincs például Tömörkénykiállításon Kovács József, a szótár. Magától értetődik — sfomú házon városi tanács művelődésügyi mutatott rá —, hogy ezeket avatnak. író egykori lakóházának helyén, a Tömörkény utca 8. emléktáblát Szerda, 1966. december 28. DÉL-MAGYARORSZÁG * J