Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

ÜJ VERSEK POLNER ZOLTÁN Kesergő szerelem Hét éjszakodra vágytam a hegyen a szerelem olajfák hegyen, hol ölelesem leterített s téboly, laz verte at mészféhér csontjainkat hajnalok árnyékában. Micsoda nyár volt. Karod illatát elfelejteni már lehetetlen. Hangod sirálysikoltás szivemben, gyűrűzik szét s kibomló barna kontyod a szélbe felcsapódik. Elalélt, naay, buja bokrok között és páfrányok izgató csendjében szerettelek. Vad keserűségem eloszlott s az égre szállt tested fáradt, szép éneke estére. A nyárból jövök most. öszi esők füstje kormozza össze a tajat, tátong vörös sebhelye a fáknak I egymás után robbannak fel mögöttem a kukonlcatábláJt, G. SZABŐ LÁSZLÓ Hiányzol... Ma nem találkozunk:'.'. Bimbózó bükkfa, csavart derekú gyertyánok közt. sziklás patakmederben rad gondolok most, kedvesem — és semmisem olyan, mint kellene. A friss lombból hiányzik valami, mert. nem dúsítja szemed klorofilja. A patakból hiányzik valami, mert nem csillantja vissza arcodat. Az illatból hiányzik valami: forró, cirógató leheleted. A napfényből hiányzik valami, mert nem csendül meg arany fürtjeidben. Azért lendül tan csúcsokba a táj, hogy messzi lényed valahol elérje. Nagyon hiányzol.,. Egye, holnap te is eljössz, hogy illat, lomb, patak és napsugár mind visszanyerje lényegét — s veled lehessen termóbb, gazdagabb ez a tavaszi táj. SERES JÓZSEF Verseny az idővel Versenyt futottam mindig az idővel. Fölöttem csillagok álltak őrt s míg futottam mérföldekkel hagytam magam mögött az időt. Versenyt futottam mindig az élettel. Nehéz terhével rám szakadt gond. baj s hamvadzó pelyhekben emléke rám maradt. Versenyfutásom ma is tart meg. Sárga leplével hull rám az ősz és néha félek is már, mi lesz, ha gyengül a tüdőm? Futnék még. de az idő legyőz, megelőz. ZALKA MIKLÓS A holt halász monológja Húszan fekszünk a fövenyen, halottan, mozdulatlanul. Kinek a törzse roncs, kinek a feje hiányzik — nekünk mindegy, bennünket már nem zavar. Fekszünk, ahogy kiteritettek. némán. A holtak nem tudnak beszélni. De nem beszélni sem tudnak, mert nem beszélni: bűn. Kiáltani kell, belesikoltani a világ fülébe, mint a bomba, velőkig ható vijjogással, hátat borzongatóan, rémisztő igazsággal. Kiáltunk hát, azzal, hogy vagyunk... Itt húszan, ott tizen. amott ennyien, emitt annyian... Mindegy mennyien. Vágjunk. Csendben, holtan. Ma ennyien, holnap többen, holnapután pedig ... Nem halljátok, hogy hallgatok?! Már nincsenek vágyaim, álmaim, a testet-öltött jelen vagyok, és az is maradok. Mit kezdenék vágyakkal? Vágyakozzanak az élők, asszonyok után, gyerek után. gondok után. Vágyakozni, vágyakat valóra váltani, annyit jelent: élni. Még istenhozzádot. sem mondhattam a vágyaimnak — a vi.ijogást sem hallottam, amikor n bomba hullt, csak a robbanást. Az unokám nem kapja meg a hintót félig kifaragtam neki —, ennyi az egész, ami engem illet. A többi a világ dolga... A hinta ripityára zúzódott a kezeim között, akár a puska, amit a fához támasztottam. A hinta már nem fontos. Az unokám sem; 6 ls csak egv tetem, itt a sorban, egy a húsz közül. És 6 ls: a jelen. Álmok, ábrándok, vágyak nélkül: puszta tény, egyszerű valóság. Az anyja sir — de a sirás nem segít. A könny fölösleges, és haszontalan. Rájön majd az én lányom, és akkor a keserűség gj-ülöletté görcsösödik a torkában. Élni jó — és ahhoz, hogy az ember éljen, meg kell tanulnia gjrólölni. A lányom maid megvigasztalódik. Gyereket is szül még — fiatal, egészséges teremtés, miért ne szülne?... A puskám sajnálom. A puska fontos ügy. Tulajdonképpen olyan fontos, mint maga az élet. És aki a helyemre áll. annak új puska kell. Az enyémet széttörte a bomba. Jó puska volt, messzire hordott. Egy hónapja sincs még, a repülőgépet is leszedtük ilyen puskákkal. Az egész falu egyszerre lőtt rá. és a gépből lángok csaptak ki, a pilóta kiugrott, pontosan közénk... Sajnálom, hogy nem vertük agyon. Dehát azt mondták: csak katona... Hát persze, hogy katona. Fizetik, és jön. és teljesíti a parancsot. Mi meg halomra döglünk, mert ő jó katona, és végrehajtja. amit kiszabtak rá. Nagy zsoldot kapott érte, úr volt belőle a mi bőrünkön. De én csak hallgatok. Gj-űlölöm az urakat. Ahol úr van — ott szolgának is keli lennie, mert szolga nélkül nem úr az úr Én már voltam szolga, és elegem volt. a szolgaságból. Nem akarok többé szolga lenni, holtomban sem akarok. .Hallgatok inkább... Halász voltam, amióta az eszemet, tudtam, és életem nagvobbik felében másnak halásztam Se bárkám nem rolt. se hálóm, semmim se az ingemen, meg a nadrágomon kívül. Más hízott kövérre a munkámon. Aztán eltűntek a franciák, és elszelelt velük az úr is... Vártam az új urat. El sem tudtam képzelni, hogy úr nélkül lehet. élni. Eszembe sem jutott volna. Hiszen a bárka valakié, meg a háló is. és... ... És a bárka mindenkié lett. és a háló is. meg a zsákmány. Itt osztottuk szét a parton, ahol most beverünk. Ki mennyit, dolgozott, annyit, kapott... Nem többet, nem kevesebbet! És a gyomrunk nem korgott többé. Teleraktuk hallal, finom hallal ... Egy napon pedig emberek jöttek, idegenek, de nem úgy. beszéltek, mint a franciák. Megtudtuk, hogv szovjet emberek, és csodálkoztunk azon. hogv ők csodálkoznak, mert amikor megszomjazunk, iszunk — a poshadt vízből. Aztán ástunk, ahogy tanácsolták. Kutat ástunk. Abból a kútból ittam életemben először édesvizet. És akkor tudtam meg. hogy a víz meg víz — éppenúgv nem ugyanaz, mint ahogy ember, meg ember sem ugyanaz ... Vedeltem a vizet: kúti vizet. .. Olyan rézét, amilyent nálunk régen az úr se ivott: csak a franciák. (Pásztor Péter r»!z») Azóta az emberiség drágább nekem, mint maga az élet. Olj-an egyszerű az egész, annyira világos és igazságos. es erre fáj az amerikaiak foga... Ettől akarnak fölszabadítani engem? ... Valaha, olyan buta voltam, amilyen csak egy szolga lehet. Hittem az uram szavában, a papom prédikációjában. Vénségemre azonban rájöttem, hogy csak az eletben szabad hinni. Valaki maid a helyemre áll, valakik majd élni fognak azért a hitért, és életért, amelyért énrám bomba hullott. Az amerikaiaknak meg csak hadd fájjon a foguk. Hallgatok ... De aki a helyemre áll, annak új puska kell..: Ha nincs takarója, hát didereg, ha nincs ruháia. hát fázik, ha nincs kötése, hát. nyitott sebbel markolja majd a fegyvert. De ha nincs fegyvere ... Ha nincs fegyvere, úr ül a nyakunkba megint, és a kölykeink szolgák lesznek . .. A recept kész: jolhangzó jelszavak, békés frázisok, aztán a hinta, a gyerek — itt húszan, ott tizen, amott ennj-ien, emitt annyian ... Én pedig csak hallgatni tudok. Hallgatok, hogy a szívetek megremegjen, és agj'atokba hasítson a fölismerés, mint hulló bomba hasítja a levegőt. — Bocsáss meg. igazad van. Köszönöm a figyelmességedet. Befordultam egy szűk utcába. Megalltam egy koszos kirakat előtt. — Apu. te beszélgettél magadban — rázta a vállam a kislányom. — Nem. De. Lehet. — Itt ülsz a széken? — Hány óra? — Hat. — Végre. hogv reggel van. Korán érkeztem a munkahelyemre. Frissen borotválva, fürge mozgással. A panaszosok néhányan már vártak. Lakáskérdés. Súlyos helyzet. Életveszélyes körülmények. — Megpróbálok segíteni — mondom, s látom, kétkedően távozik szegény asszony. A KÖVETKEZŐ: Nem is tudja, hogyan kezdje. De ő úgv érzi. huszonkét évi munkája alapján már miniszterféle lehetne. Megölik az irigyek, a kicsinyesek. Segítsek leleplezni a papucsfejűeket. Beírom• egv miniszterféleség és a papucsfeiüek leleplezése. — Nehéz ügy ez testvér. Kevés minrszterféteségre van szükség. — Hát nem segít? — Legszívesebben az ajtón kívülre segíteném. — Ezt megírom a felső szerveknek. — Nagyon köszönöm. A KÖVETKEZŐ: — Autót szeretnék venni. Soron kívüliség kellene — Forduljon az autókereskedőhöz. — Ezt nem gondoltam volna. — Nem baj. A KŐVETKEZŐ: — Rémisztő állapotok uralkodnak nálunk. Jöijenek ki és csináljanak politikailag ott is rendet. — Maca miért nem csinál rendet? — Kérem, nem haragíthatom magamra a környezetemet. — Ejnye, ejnye. Szóval maga nem, én Igen. — Na. nem így gondoltam. — Jó. jó. de a tátottszájú „hősök" még soha sem gvöztek — Kérem, ez illetlen és sértő! — Elhiszem. De nem vagyok gesztenye kikaparó hangulatban. A KÖVETKEZŐ: — Szerelnénk csinálni egy dél-magyarorszógi könyvkiadót. Itt vannak a terveink. kérem seaítsenek. Ez három megye szellemi eletének a fejlődését szolgálná. — Nagyon helyes. Hagyja itt az elképzeléseket, őt nar múlva jöjjön vissza, beszélgessünk erről. — Köszönöm a figyelmességüket. — Ml köszönjük, hogy ilyen fontos kérdést fölemlít. A KÖVETKEZŐ: — En lojális voltam mindig. Brazíliába szeretnék menni a családommal. Intézze el, hogy megkaptuk az útlevelet. — Menjen az. IEUSZ-hoz. — Már voltam. — Akkor menien a belügyhöz. — Szóval nem akar támogatni? — Se szóval, se tettel. Én nem vagj'ok személyi ügyek adminisztrátora — Jöttem én már közügyben is. — Közügvben bármikor. Dühösen távozott. A KÖVETKEZŐ: — Nyugdíikéoes vagyok. Szeretnék még két évig maradni. — Nem rajtam múlik. — Tudom. Ha egy-két ió szót szólna. A béna feleségem és a két kiskorú gyerekem érdekében. — A főnöke az illetékes. — Igen. kérem, de már annyian pályáznak. hogy nekem nincs esélyem a maradáshoz. — Jol van, megnézzük. — Bocsásson meg. hogy idejöttem. Több panaszos nincs. Megnézem a jegj'zeteimet. Lakástkérő sokgverekes, ezen segítem kell. Remelem, sikerül. Nincsen. aki protestáljon az, érdekében. Az a bni. hogy kevés a lakás, sokkal többet kíván a szükséglét. A könyvkiadó is fontos. az. a kérdés, van-e olyan ügyes, meresz é.s uevszereió vállalkozó, aki a megvalósítására esztendőket áldoz,. Biztosan van ilyen doigos. derék ember. A nyugdíiképes ember ügvét még ma megnézem. Hej. de nagv szomorúság-nyomorúság így: kéi neveletlen gyerekkel, s a béna asszonnyal, esetleg vékony nyugdíjjal. Nincsen más lehetőség a segítéshez, csak a döntésre jogosultak jóindulata. Ez meg nagyon változékony eszköz. Kis szünet következett. A fáradtságtól először alig eszméltem arra. mi is történt. Megerőltető gondolkodás után jöttem rá. hogy én teljesen megbolondultam. Biztosan a zaklatott éjszaka az oka. Rosszak az idegeim. Űcv van. az idegekkel van baj. Kár volt bejönnöm. Vagy ha már bejöttem, másként kellett volna viselkednem A panaszok főirodája érzékeny hely. Ott nem lehet lezseren kezelni sem mit. Kiejtettem a rutin génét, ez is befolyásolta a tárgyalásaimat. Ügy mint más. én is utólag vaavok okos. mert ha iobb modorban csinálom, ellentétes lesz a kialakuló légkör: — Miniszter féleség? Igaza van. Sőt. miniszterelnökféleséget kérjen. Elvégre nem kell szégyenlősködni. Azl felelte volna: — ön a legeredetibb, igaz szívű közmunkás. (S magamban gondolhattam volna: „kis stílű törtető, olyan papucsfeiü vagy. hogy a lábfej is nagvobb a fejednél''.) De így? Haragosom lett. Kígyómérgű nyelvvel jár — Autót? Természetesen. Eljárok a miniszternél, hiszen „haverom" at öreg fiú. Azt felelte volna: — Elvtársam, ön szívén . viseli az egyszerű emher súlvos problémáiét. (S magamban gondolhattam volna: ..te csak kijárónak tartod a ma közmunkását. Régebben pisszenni sem mertél volna ezen a helyen. Tudod édes fiam. a demokrácia és a kijárás nem azonos".) De igv? Haragosom lett. Kígyómérgű nyelvvel .iar. — Rendet csinálunk barátom! Kimegyünk és széjjelverjük mindenkinek a fejét, ön csak álljon félre, nem is szabad bejönni, amikor mi aprítjuk az ember© ket. Meg majd megtudnák, hogv ön közbejárt, s ez ugyebár, rendkívül kínos lenne. Azt felel+e volna — Végre Elvtárs, ön egy igazi forradalmár. öt: mögött állunk — (csak stikibe). (S •nagamban gondolhattam volna: „hej. te kis Kelkulacsos János, rólad sem lehetne megmintázni a kommunista jellem szobrát. Tedd le az egvik ku'acsot, ha m»g nem tudod, menj a fenébe, ne rontsad a levegői".) De így? Haragosom lett. Kigyómergű nyelvvel jár. — Ütlevel Braziliába? A családdal? Ugyan kérem, az egész világra szólót kérjen. Szerintem a távolabbi rokonság részére is. Jól jöhet az még nekik is. Azt felelte volna: — Uram. ön a modern kor igazi embere. Nagyvonalúan alkalmazza a politikát. (S magamban gondolhattam volna: ..barátocskám, te csak önmagadhoz vagy lojális. Nagyon lojális. Lojalitásodban mindent megszerzel a magad számára".) De így? Haragosom lett. Kígyómérgű nj'elvvel jár. Na ezt jól megcsináltam magamnak. Most maid sürgősen írhatok a Szovjetunió Egészségügyi Tanácsához. hogy küldjenek bí"vóméreg elleni szérumot. Ellenkoré esetben beteljesül az. álom: meghalok. Nem szívtrombózistól, kígyómarástól. Letörtem e felismerés hatására. Elmentem sétálni: késő estig járkáltam a Maros partján. Kicsit megnyugodtam a friss levegőn. Most. már ott tartok, hogy talán mégsem írok a kígyóméreg elleni szérum üevében. Még azért gondolkodom, persze azon hogyan lehetne jó a közmunkás mindenkinek. minden egyes embernek. Ha ezt megfejtem, alighanem Nobel-díjat kanok. Taaarnap. 13S6. december DÉL-MAGYARORSZÁG 7 j