Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

Ha egy pillanatra megállunk A z emberek rendszerint el vannak foglalva saját dolgaikkal. Akad mindenkinek bőven. Alig jut idő arra, hogy körülnézzünk néha legszűkebb környe­zetünkben is, hát még a tágas világban; városban, or­szágban. Pedig gyakrabban érdemes volna megállni egy pillanatra és jól körülnézni; voltaképpen mi ls történik? Mert egy napon is annyi minden szalad le a huszonnégy órán, hogy felsorolni is sok. S mindezt emberek, gon­dolkodó fejek, munkálkodó kezek végzik. Ellentétben azokkal a szkeptikusokkal, akik mindig panaszkodnak, (amikor okuk sincs) az élet mindennapjai nem tűrik meg a divatos panaszokat. Nem igaz az, hogy álmos az élet; a napok, hetek, hónapok. A Minisztertanács két nappal ezelőtt a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége által benyújtott tájékoz­tatót vitatta, amely az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére rendezett nagyarányú munkaverseny üzemi, építőipari, közlekedési, kereskedelmi vállalatokból hozott eredményeit összegezte. Rendkívül nagy anyagi, erkölcsi sikereket hozott ez a munkaverseny, amely nem zárult le a kongresszussal, tovább megy és eredményeiből az or­szág apraja—nagyja részesül, akár tudatában van ennek, akár nincs. Kár, hogy e hallatlanul nagy munka jutal­mazása esetenként nem áll arányban a ténylegesen el­végzett munkával. Idézem: „Csak szórványosan töreked­nek arra, hagy a munkaversenyben elért eredmények ju­talmazását összekapcsolják az anyagi ösztönzés rendsze­rével, főleg a premizálással és a nyereségrészesedés el­osztásával. Még mindig nem vált általánossá az a gya­korlat sem, hogy nagy ünnepeink — április 4., május 1., november 7. — alkalmából történö jutalmazásokon kívül az eredményes, sikeres munkát azonnal kövesse az erköl­csi és anyagi elismerés." Pedig erre nagy szükség van, mert csak így válik érdekeltté az egyes ember abban, hogy többet adjon, gazdaságosabban termeljen stb. Most vállalataink vezetői a verseny nyomán minden valószí­nűség szerint megpróbálják az elismerést úgy alkalmazni, hogy az tovább növelje a munkások, alkalmazottak ter­melési kedvét Alig lépünk kl a városból, körülöttünk olaj-fúrótor­nyok népesítik be a kopár határt. Csak egy futó pillantást vetünk mindenre, pedig az emberek százai dolgoznak a föl­deken — nem gyomlálnak és nem aratnak; készítik elő azt a nagy olajmedencét, amely körülfogja Szegedet. Sárban, esőben nagyon nehéz munkakörülményekkel birkózva termelik meg az ipar egyik alapanyagát az ola­jat Mindez már természetes számunkra. S nemsokára természetes lesz. hogy millió tonnában adja az olajat ez a környék, s milliárdos köbméterben a gázt Láthatatlan és mégis mennyire fontos, hogy a terme­lőszövetkezetek gazdaságaiban, irodáiban szigorú pontos összegezése folyik az évnek. Mert néhány hét múlva a termelőszövetkezetek elnökei a tagság elé állnak, hogy szá­mot adjanak az év eredményeiről. Mennyi új elképzelés megvalósításáról esik itt már szó: amortizációról, gépek felújításáról, termelési elképzelésekről, amelyeket nem ta­nácsok adnak kl, jövedelemről, szakkérdésekről... S ezt képzett, okos parasztok gyülekezete vitatja, olyanok, akik évekkel ezelőtt még tájékozatlanok voltak ezekben a na­gyon ls fontos közgazdasági, mezőgazdasági kérdésekben. Mondom, mindez nem látszik, mint ahogy a nagy munkák általában nem látványosak. A napokban arról vitatkoztak, hogy hogyan kell növelni * hagymatermelést úgy, hogy a mezőgazdasági technika nagyobb szerephez jusson és ezáltal könnyebbé és nagyobb hozamúvá váljon ez a mezőgazdasági kultúra. Mi a hagy­mát csak akkor értékeljük, amikor nincs. S mennyi min­den kell ahhoz, hogy eljusson éléskamránkba ez a fűszer­féleség is. Mennyi ember gondolkodik és mennyien dolgoz­nak. míg évről évre ősszel a piacra kerül, hogy onnan vi­gyük haza az évi szükségletet ma eghívó hirdeti, hogy emlékünnepséget rendeznek Tö­lyj mörkény István születésének századik évfordulójá­ra. Emléktáblákat helyeznek el a szegedi kultúrpa­lotában és az író volt házán, megemlékeznek kortársak, Irodalomtörténészek, néprajzosok, iskolások és mások. Má­sik meghívó hirdeti, hogy kiállítást nyitnak meg Szegeden. Hódmezővásárhelyen és egy szomorú hír, hogy meghalt Kohán György Kossuth-díjas festőművész. Reggel korán városokban (és községekben) tömegével szaladnak az utcán kis táskákkal Iskolások, egy-két füzet­tel felnőttes modorú kamaszok és meglett „emberek", egyetemisták. Számolják a napokat, mikor kezdődik a téli szünet, hogy kifújják magukat Nemcsak ők, várják már a tanárok, tanítók is. Tele vannak az üzletek mindenütt vásárlókkal. Olyan nagy a „rumli", hogy a kereskedelem alig győzi kielégíteni az igényeket Ajándékot, az ünnepre való élelmet, a süt­ni valóhoz szükséges ínyencségeket nagv szatyrokban, ko­sarakban viszik. A szegedi állami áruház napi forgalma egy millió forint szinte hihetetlen — pedig így van. S hány tíz- és tízmilliót forgalmaznak az üzletek összesen naponta, hetente. Ki győzné megszámolni, hogy hány tíz­ezer szatyor és kosár térül-fordul ezekben a napokban! Ha csak egy pillanatra is megállunk és körülnézünk, ezeknek az érdekes, színes, eleven életet tükröző mozgás­nak sok-sok mozzanatát látiuk. De gvakran nincs időnk megállni. S ha mégis megállunk, rendszerint beszélgeté­sekkel töltjük a perceket órákat és ilvenkor egy szoba csöndes sarkában hajlamosak vagyunk elhinni olyasmit is. amit az élet .iz első pillanatban megcáfol: „pangás van, lassú a fejlődés, unottak az emberek". A szobafilozófus, vaev a megkeseredett lelkű ember, vagy a rosszindulatú tébláboló mondhat ilyeneket — de sajnos akad olyan is, aki elhiszi. De csak azért mert nem áll meg, nem néz széjjel maga körül, nem figyeli az embereket nem érzékeli az életet S oha nem volt ennyire erőtől duzzadó, alkotni akaró, eredményt mutató ez a nép, mint most Soha nem tudott még olyan magaslatokra emelkedni, mint most ebben az utóbbi évtizedben. Ilyenkor azt mondják, hogv túlságosan szépet ír az újságíró — s nem beszél a gondokról, bajokról. Fz kifordított vélemény: minden mun­ka alkotás minden létfenntartási és élvezeti cikk megszer­zése munkával, gonddal jár. Aki ezt tagadia, az nem is érti az életet Persze, hogy sok gyötrődés, kínlódás, kese­rűsig is vegvül a mindennapokba. De ezzel együtt egesz a kró: öröm és üröm, a munka és a pihenés, a gond. küsz­ködés és a nvugalom egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az élet szüli őket Álljunk meg gyakrabban, és nézzünk széjjel magunk körül! Kevesebb lesz az úgynevezett rossz közérzetű em­ber, s még kevesebb, akikre ezek az úgynevezett rossz közérzetűek hatni is tudnak. D. J. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR S Z O C I A LISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 297. szám j % V, Ara: 50 fillér Szombat, 1966. december 17. Magyar kormánynyilatkozat Hanoi ismételt bombázásáról A Magyar Népköztársaság kormánya a nemzetközi hely­zet alakulásáért növekvő ag­godalommal értesült az Ame­rikai Egyesült Államok fegy­veres erői agressziójának újabb fokozásáról. Hanoi bombázásáról. Az Egyesült Államok az intervenciók és agressziók sorozatában, amelyet Dél­Vietnam néne és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen hosszú idö óta folytat, minden eddigit felülmúló mértékben fokozta háborús bűncselekményeit. amikor Hanoi lakossága ellen terror­támadást intézett. Az Egye­sült Államok hadserege a bé­kés lakosságot irtja, középü­leteket és lakóházakat rom­bol, kórházakat és iskolákat dönt porba. Az Egyesült Ál­lamok agresszív Intézkedései durván sértik az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányába foglalt elve­ket. a nemzetközi Jogot és a Vietnamra vonatkozó nem­zetközi megállapodásokat. A föld egész kerekségén népek és kormányok az agresszió megszüntetését, a békés meg­oldás keresését követelik. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ezekre a követelé­sekre az agresszió kiszélesí­tésével válaszol. Az agresszo­rok mérhetetlen felelősséget vettek magukra a barbár tá­madás fokozásával. A dél­kelet-ázsiai helyzet súlyosbo­dása mellett tovább növel­ték a nagyobb méretű nem­zetközi konfliktus veszélyét A támadás hírére a magyar nép szolidaritásának sok megnyilatkozása újólag pél­dázza, hogy népünk együtt­érzéssel és szeretettel tekint vietnami testvéreinkre, ma­gáénak vallja igazságos har­cukat A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — a többi szocialista országgal, az egész haladó világgal együtt — kö­veteli: az Amerikai Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse be agresszióját, vonja tó csapatait Vietnam­ból, tartsa tiszteletben a vi­etnami nép jogát hogy id© gen beavatkozás nélkül ma­ga döntsön sorsáról. Az amerikai agresszió ki­terjesztése arra kötelez ben­nünket, hogy még jobban tá­mogassuk Vietnam igazságos harcát az agresszió ellen. Vi­etnam hős népe ninos egy© dűl. Igaz ügyét támogatják az egész világon a béke és haladás erői. Ez a hatalmas, igaz ügy győzni fog! (MTI) Ülésezik a szovjet parlament A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka pén­teken délelőtt folytatta munkáját a moszkvai Kremlben. Tíz órakor a szövetségi tanács ült össze* hogy folytassa a csütörtö­kön este már megkezdett vitát A pénteki ülésen Boris® Petrovszkij egészségügyi mi­niszter állást foglalt az olyan klinikák és kórházak hálózatának bővítése mel­lett, ahol a betegek a leg­különbözőbb természetű ba­jaikra kaphatnak orvoslást A kis falusi kórházak — mondotta az egészségügyi miniszter — nem felelnek meg az ilyen követelmé­nyeknek. A pénteki ülésen számos felszólaló foglalkozott a mezőgazdasági termékek feldolgozásának kérdésével, Városi tanácsülés Szegeden bokát fe/lődött a közegészségügy Van elég ivóvíz - Most kell megelőzni a levegőszennyeződést — Gondol ohoz a vendéglátóipar — Sárosak az utcák Ülést tartott tegnap, pénteken Szeged megyei jo­gú város tanácsa a pártbi­zottság Kálvin téri székhá­zának nagytermében. Papp Gyula, a vb elnökhelyette­se üdvözölte a megjelent ta­nácstagokat, majd miután megtárgyalták a végrehajtó bizottság jelentését a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról, a tanácsülés Nagy István elnökletével folytatta munkáját Az év utolsó tanácsülése Szeged közegészségügyi helyzetét vitatta meg dr. Varró Vince, az egészség­ügyi és szociálpolitikai ál­landó bizottság elnöke ál­tal beterjesztett anyag alap­ján. A város közegészségügye a múlt években előnyösen fejlődött. Különösen a tele­pülés-, munka- és iskola­egészségügy ért el szép eredményeket. Sokat javult az élelmiszeripar és az élel­miszer-kiskereskedelem kul­turáltsága, a közétkeztetés azonban sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem tudott lépést tartani az egyre fokozódó igényekkel. Az ivóvízellátást a KÖJÁL rendszeresen ellenőrzi, és hasonló gondot fordít a víz­tározók és nyomóvezetékek folyamatos felügyeletére. Az idén már csúcsfogyasztási időben is elfogadható volt a magasnyomású hálózat víz­ellátása. Jelentős település­egészségügyi követelmény a szennyvízelvezetés egységes, jó megoldása: a csatornahá­lózat karbantartása javult, de szükség lenne további gépek felszerelésére. A gőz- és tisztasági für­dőt tavaly újították fel, az idén a partfürdő fejleszté­sére fordítottak nagyobb gondot. A versenyuszoda területén körülbelül 100 sze­mély befogadására alkalmas meleg vizes ülőmedencét építettek, amit a verseny­uszodával együtt télen is le­het használni. A nagyvárosi élettel járó ártalmak sorában „előkelő" helyen áll a levegőszennye­ződés. Még korábban elké­szült az ártalmas üzemek kitelepítési terve, de végre­hajtása elhúzódik. A leve­gő téli szennyeződését egy­re inkább csökkenti a ter­málvíz- és földgázfűtésre való fokozatos áttérés. Szeged általában tiszta város, de a jelenlegi elf© gadható állapotot csak nagy erőfeszítéssel képes biztosí­tani a Városgazdálkodási Vállalat, mivel a takarítás­ra szoruló közterület állan­dóan növekszik, s ezzel a vállalat felszereltsége nem tart lépést. A sportpályák — a SZEAC, a vasutas és a SZAK pályáinak kivételével — korszerűtlenek és nem eléggé gondozottak. Kevés a város lakóterületén a gyermekjátszótér. Az élelmiszeripari üze­mek általában megfelelnek az egészségünyl követelmé­nyeknek. a sütőipari termé­kek szállítása azonban gon­dot okoz. A megyei vendég­látó kezelésében levő cuk­rászüzem korszerűtlen. A szegedi tejüzem majd csak az úi gyár felépülése után lesz kénes a várost megfele­lően ellátni. Az élelmiszerüzletekben sok gondot okoz a raktá­rak zsúfoltsága, de egész­ségügyi szempontból a leg­több hiányosság a vendéglá­tóiparban tapasztalható. A lakosság számának és igé­nyeinek növekedésével a jelenlegi hálózat nem tart lépést. Ugyanez vonatkozik lényegében a közétkeztetés­re is. Az üzemi, egyetemi és iskolai konvhák bővíté­sére, illetve újak építésére lenne szükség. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat anyagi fedezetet kapott köz­ponti előkészítő konyha épí­tésére. A közegészségügyi hely­zetről szóló vitában igen sokan szólaltak fel, többek között Deák Béla. az MSZMP Szeged városi vég­rehajtó bizottságának tag­ja, a pártbizottság osztályve­zetője, dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára. Gerebecz Béla az újszegedi Börcsök Lajos az alsóváro­si járdák és utak elhanya­goltságáról beszélt. Enqi Jó­zsef és Imre Ottóné felhív­ta a figyelmet arra. hogy a város iparosodásával lépést kell tartania a levegőszeny­nvezőóés és zajártalmak megelőzésének. Oltvai Fe­renc és Peták Sándor a patkányirtás szükségességé­ről beszélt egyebek között. Dr. Hampel Ferenc válasz­tól nevében azt követelte, hogy a tisztaság ellen • vétő­ket az eddiginél nagyobb szigorral büntessék meg. Nemes Attila javasolta, hogy a játszóterek felügye­letét a környező iskolák lás­sák el. Felszólalt még a vi­tában dr. Nyíri Antal, Áb­rahám Lajosné, dr. Pelri Gábor, országgyűlési ké© viselő, Nitsinger Gyula és dr. Balogh Mihály, az Egész­ségügyi Minisztérium kép­viseletében. Dr. Vetró Já­nos, a KÖJÁL igazgatója in­tézetének munkájáról Szá­molt be a tanácsülés előtt. Ezt követően a tanács­ülés néhány , előterjesztést fogadott el, maid az inter­pellációkra került sor. Engi József az Ifjú Gárda kör­nyékén lakók számára kért élelmiszerüzletet, Gerebecz Béla szükségesnek tartotta, hogy a József Attila-telepiek számára is jól megközelít­hető gyógyszertár és bölcső­de létesüljön. Farkas Mi­hály szóvá tette, hogy a Csendes utcai magasnyomá­sú vízhálózat megépítése késlekedik. Erdei István el­mondta, hogy újabban ismét bajok vannak a szombati kenyérellátással, csak a ké­ső délutáni órákban jut el a kenyér a kerületi boltok­ba. Baráth József és Egyeld Zsigmond az Izabella-híd rossz állapotára hívta fel a figyelmet. Csaknem vala­mennyi felszólaló tanács­tag szót emelt a külterületi utak és járdák elhanyagolt­sága miatt. Az interoellációk elhang­zása után Nagy István érté­kelte a tanácsülés munká­ját, s összefoglalta az el­hangzottakat. A kereskedelmi világkonferencia pénteki ülése A kereskedelmi világkon­ferencia pénteken délelőtt különböző bizottságokban a tanácskozás javaslatait fi­gyelembe véve a határozati javaslaton dolgozott, majd délután a beszámoló fölötti vitával folytatta munkáját. A délutáni ülésen a fel­szólalók egyértelműen elítél­ték a tőkés monopóliumok­nak a szocialista, valamint a fejlődő országok kereskedel­mi tevékenységét gátló mes­terkedéseit. A vita ezúttal is tág teret szentelt a mono­póliumok elleni harcnak, a világkereskedelem demokra­tizálódására irányuló kezde­ményezéseknek, a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom akcióegységének. P. T. Pimenov szovjet de­legátus felszólalásában egye­bek között arról beszélt* hogy a szocialista országok nagymértékben hozzájárul­nak a nemzetközi keresk© delem rendszerének általá­nos megjavításához, teljes mértékben elismerik és ter­jesztik az államközi kapcs© latok igazságos elveit. A Szovjetunió híven teljesiti a genfi határozatokat. A tanácskozáson felolvas­ták Raul Prebischnek, az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési konferenciája (UNC­TAD) főtitkárának levelét, amely üdvözölte a tanács­kozást, sok sikert kívánt munkájához. A kereskedelmi világkon­ferencia ma a vitával foly­tatja, s egyben be is fejezi munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents