Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

Magyar javaslat az ENSZ ben Az ENSZ-közgyűlés politi­kai bizottságában Roscsin szovjet küldött támogatta azt a magyar határozati javas­latot, amely szorgalmazza, hogy a közgyűlés nyilvánítsa nemzetközi bűntettnek a ve­gyi és baktériumfegyverek bevetését. Támogatásáról biztosította azt az ukrán— . lengyel határozati javaslatot 1 is, amely sürgeti atomterhet szállító repülőgépek idegen felségterület fölötti repülé­sének megtiltását. William Foster, az Egye­sült Államok küldötte hosz­szasan foglalkozott azzal a határozati javaslattal, ame­lyet Csatorday Károly, ha­zánk állandó ENSZ-képvise­lóje terjesztett elő pénteken. A vietnami barbár amerikai akciókat azzal próbálta men­tegetni, hogy „nem mérgező vegyszerekről, hanem csupán közönséges gyomirtószerek­ről van szó". Dr. Prandler Árpád, a ma­gyar ENSZ-képviselet tagja, a válaszadás jogán amerikai tudósok közleményeit sora­koztatta fel annak bizonyítá­sára, hogy az Egyesült Álla­mok vegyi fegyvereket alkal­maz Vietnamban. Fiatalok eredményei a kongresszusi versenyhen Jobbnál jobb eredmények­kel köszöntik az MSZMP közelgő IX. kongresszusát az ifjúsági szocialista brigádok —, tájékoztatták a KISZ Központi Bizottságánál a Magyar Távirati Iroda mun­katársait Egyebek között elmondták: a soproni zárgyár KISZ­szervezetének Schőnherz Zol­tán ifjúsági műszaki brigád­ja a technológiai fejlesztésé­re beadott és megvalósított újításaival több mint egymil­lió forinttal csökkentette a gyártási költségeket A mo­sonmagyaróvári mezőgazda­sági gépgyár ifjú mérnökei­nek és technikusainak bri­gádja három újítással 110 ezer, különböző szerszámok és készülékek felújításával pedig több mint 150 ezer fo­rintos megtakarítást ért eL Nem kifizetődő? lámpák (Somogylriá felvétele) Higanygőzös lámpákat szereltek a Sá rváritelepen a szabadkai úton. A DÁV 6 szerelője és 10 Ipari tanulója e héten cserélte ki a hagyományos égőket az 1 kilométeres útszakaszon. Képünkön Sípos István és Szegedi András ipari tanulók a higanygőzös lámpát erősítik az oszlopra Régészeti tudományos ülésszali Szegeden A József Attila Tudomány­egyetem ókórtörténeti- és ré­gészeti intézete, valamint Móra Ferenc múzeum rende­zésében háromnapos régésze­ti tudományos ülésszak kez­dődött tegnap délelőtt Sze­geden, a Csongrád megyei tanács székházában az Al­föld régészetének időrendi kérdéseiről. Az ország min­den részéből összesereglett szakemberek tanácskozását dr. Bálint Alajos, a Csong­rád megyei múzeumok igaz­j gatója nyitotta meg. Magyar ' és német nyelven üdvözölte a részvevőket, s a többi kö­zött rámutatott arra, hogy az idén csehszlovákiai, romá­niai és DNK-beli régészek is részt vesznek ezen a hagyo­mányos szegedi konferen­cián. A megnyitó után megkez­dődtek a tudományos előadá­sok. Tegnap nyolc referátum hangzott el. Ma tovább foly­tatódik a tanácskozás, s Goz­dapusztai Gyula a kurgán kultúra alföldi leleteiről, La­katos Pál a bácskai római sánc kérdéséről, Lipták *ál és Marcsik Antónia a tiszán­túli avar továbbélésről tart előadást T ársaságban, csoportos diskurzusok alkalmá­val helyenk&it hall­ható mostanaban ez a meg­jegyzés: „Nem kifizetődő". A figyelmet keltő mondat érthető valamilyen vállalko­zásnál, csere lebonyolítása­kor, adás-vétel esetében, hi­szen — az a természetes —, ha az ember előzőleg kalku­lál, mérlegeli cselekvésének reá nézve hátrányos vagy előnyös voltát. Mihelyt azonban ez a vélemény a társadalmi, illetve a párt­munkával kapcsolatban je­lentkezik, sokak részéről el­lenérzést, sőt megütközést vált ki. Nem kifizetődő! Ugyan mit szól ehhez az a sok-sok kommunista, aki a hétnek gyakran 4—5 napját is meg­nyújtja a gyárban azért, hogy rend legyen az embe­rek fejében és a termelés is kifogástalanul haladjon? Va­jon milyen érzéseket kelt az ilyen anyagias megnyilvánu­lás azokban az elvtársak­ban. akik a műszak végén nem pihenni, szórakozni in­dulnak, hanem politikai tan­folyamra, üzemi bizottsági ülésre munkásőri szolgálat­ba vagy pártcsoport-megbe­szélésre? Megkérdeztem Csamangó Ferenctől a ken­derfonógyárban, hogy miért magyaráz annyit a fiatal munkásoknak a munkafe­gyelemről, s a válasz így hangzott: „Én mindig büsz­ke voltam arra, ha a párt­szervezet rám bízott valami­lyen feladatot." Ugyanebben az üzemben Nyári Antalné alapszervezeti titkár azt mondotta: „Szégyellném, ha az én hibámból ellanyhulna a pártmunka." Az ecset- és seprűgyárban többen ls azt felelték a világ legtermé­szetesebb hangján: „Ki csi­nálja helyettünk? Azért va­gyunk kommunisták, hogy többet vállaljunk magunk­ra". Az üzemi pártértekez­leteken férfiak és nők fe­szült figyelem közepette be­széltek a pártmunka szépsé­géről, a kollektíva érdeké­ben tevékenykedés öröméről. Különös emberek ők? Erő­sebb fizikummal rendelkez­nek másoknál? Talán aszké­ták, akiket nem érdekel az élet nápos oldala? Nem. Olyanok, mint a többiek, hasonló gondokkal, vá­gyakkal. Csak annyi plusz van bennük, hogy megtanul­ták; a politika nem „úri tecskét Felhívására a foglyok már rohamra készülődtek, mire a megré­mült tisztek gyorsan továbbindítot­ták a szerelvényt. Tetteinek sora ma már a történe­lem szerves része. Részt vett a Kom­munisták Magyarországi Pártiának megalakításában, szervezte a Vörös Hadsereget, a Vörös őrség®, mint parancsnok, majd mint Poltikai biz­tos, fegyveresen szolgált a harc élvo­nalában. ízig-vérig forradalmár volt és katona. Soha nem alkudott az ellenséggel. A tanácsköztársaság leverése sem rettentette meg, Kárpátalján parti­ránosztag® szervez®!, majd 1920-ban Berlinben mint a márciusi akció ka­tonai bizottságának tagja, a fegyve­res forradalom tüzét élesztgette. Le­tartóztatták és kiutasították Ném®­országból. A Szovjetunió lett új ha­zája, ahol tizennégy éven át az ás­ványolajiparban dolgozott, különböző beosztásban. Szer­vezőkészsége, műveltsége, széles látóköre a gazdasági munkában is nagy tekintélyt szerzett neki. 1936-ban ismét fegyver­ben. A kipróbált katona Spa­nyolország véráztatta föld­jén a szabadságért fogott újra fegyvert Két és fél évet töltött a tűzvonalban, harci tapasztalatainak sok bajtársa az élet® köszön­hette. Mikor a spanyol nép sorsa megpecsételődött Mün­nich elvtárs Franciaország­ba került, ahol két éven át koncentrációs táborban szen­vedett Amikor az idegenlé­gióba akarták kényszeríteni, így felelt kínzóinak: — Az arabokkal nincs semmi vitás ügyem. De ha A franciák valósággal fellélegeztek, amikor a szovjet kormány intézke dése folytán a „veszedelmes" fogoly vissza térhetett a Szovjetunióba. Űjra a fronton, a legádázabb ellen­ség, Hitler ellen. Münnich Ferenc először partizántábort szervezett, ké­sőbb a sztálingrádi csata pergőtüzábe került. A legnagyobb ütköz®be, me­lyet é!®e során átélt. Hősi napok voltak, iszonyú és mégis felemeló napok. Azután Moszkvába hívfák, ott volt nagy szükség tapasztalataira. A moszkvai magyar rádió vezetője lett és egyidőre véget ért számára a fegyveres harcok sora. 1945 felejthet®!en dátum. Üjra itt­hon, a szeretett hazai földön. Pécsi főispán, majd Budapest rendőrkapi­tánya. 1950-töl diplomata Finnország­ban, Bulgáriában, Moszkvában, majd Be'grádban. S 1956-ban újra a harcok kellős kö­zepén. Ebben a harcban ismét meg­mutatkozott Münnich Ferenc elvtárs emberi ós forradalmárt naevsága. a réphez, a forradalom eszméihez való hűsége A kommunizmusba veteti hite, a gyűlő'®, melyet az ellenség­gel szemben érzett, az elvi szila résá-. melyet eszményeink eltorzítóival szemben mutatott. Mint öt polrárhá ború, öt szabadságharc tapasztalt ve­teránja, az ellenség láttán fegyverért kiáltott. Az ellenséggel nem alku­dom' kell, hanem legyőzni. A meg tévedteknek pedig megmutatni a he­lyes utat, megteremteni a tisztul­tabb, az emberségesebb él®, a nyu­godt alkotás lehetőségét. A nagy tör­ténelmi tett, a forradalmi munkás­paraszt kormány egyik megalapítója volt. Mint első elnökhelyettes, a fesv­veres erők minisztere, majd mint a Minisztertanács elnö­ke szolgálta a forradalmat. Ebben a munkában és győz­tes küzdelemben mutatko­zott meg teljes nagyságában az az államférfi, aki mint ember, kommunista vezető és forradalmár katona egy­aránt példakép, egyaránt ki­vívta mindannyiunk tiszte­letét Jelenleg is az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, nyugalmazott államminisz­ter. Tavaly november 7-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenin-renddel tün­tette ki. Egész közvélemé­nyünk örömmel fogadta ezt a kitüntetést Jó látni most is a nyolc­vanadik születésnapon biza­kodónak, jókedvűnek, elége­dettnek. Egész népünk szív­megfgérik, hogy Hitler ellen A tanácsköztársaság napjaiban, a parancsnoki vonat előtt böl kíván neki erőt és to­harcolhatok, rendelkezzenek A kép jobb oldalán dr. Münnich Ferenc, mellette Land- Vábbi jó egészséget velem, ><* Jenö KÉKESDl GYULA huncutság" többé, hanem a párt becsületes harca, törek­vése a dolgozó tömegek igé­nyeinek minél teljesebb ki­elégítéséért. S legtöbbjük messzebb is tekint a pilla­natnyi előnyöknél. Amikor szólnak nekik, hogy segítse­nek szolidaritási gyűlést szervezni Vietnam mellett, akkor nem mondják, hogy nem érnek rá, hanem felke­resik munkatársaikat és be­szélgetnek velük az imperia­listák barbár agressziójáról, a békeharc jelentőségéről. A fonal minőségének megjaví­tására kell mozgósítani? Ké­szen állnak rá akkor is, ha megígérték a családnak, hogy „ma kivételesen idejé­ben hazamennek". Meggyő­ződésük ezeknek a kommu­nista, vagy párton kívüli elvtársaknak, hogy fárado­zásuk folyamatosan vissza­térül a társadalom fejlődésé­ben, az életviszonyok javu­lásában. A kik a társadalomtól független egyéni bol­dogulásra töreksze­nek, egyre gyakrabban em­legetik, hogy „ők is a piac­ról élnek, és Krisztus kopor­sóját sem őrizték ingyen." Ügy látszik, még mindig nem értik, hogy az egyén boldogulása csak tiszavirág életű lehet a munkáshata­lomtól függetlenül, s pláne azzal szembefordulva. Aki nemcsak ideiglenesen és esetlegesen kíván nívósab­ban élni, hanem a szocializ­musra akarja alapozni biz­tonságos jövőjét, annak kö­telessége úgy támogatni a jelent, minden gondjával, bajával együtt, ahogyan a kertész öntözgeti, ajnározza virágait, amiből él. Egy ktsz-ben dolgozó lakatos, akit „jóakarói" rá akartak be­szélni a „kifizetődőbb raa­szekolásra", találóan mon­dotta: „Két fiam van, mind­kettőt technikumba írattam. Lehet, ha kiváltanám az iparengedélyt, egy ideig több pénz jönne a házhoz. Ennél azonban íontosabb számom­ra a család nyugalma, jövő­je és nem utolsósorban sa­ját becsületem. Talán fur­csán hangzik egyeseknek, de én úgy látom: a szocializ­mus mindenki számára job­ban kifizetődik, mint a régi életforma." Rendszerint azok magya­rázzák félre az anyagi ösz­tönzés elvét, akik a lényegét képtelenek vagy nem akar­ják megérteni. Pedig a párt álláspontja napnál világo­sabb és a szocializmus alap­elvét erősíti: mindenki az általa végzett munka ará­nyában részesüljön a meg­termelt javakból. S ebben az is benne van, hogy a „csak magaddal törődj" felfogás hívei és a tisztességes mun­kást lemosolygók a társadal­mi morálba ütköző véletlen előfordulások, s az átlagon felüli könnyű jövedelmek forrásának törvényszerűen el kell apadnia. Ellenben az anyagi érdekeltség elvének megfelelően a szegedi üze­mekben is különféle intéz­kedések születnek azért, hogy aki kétszer olyan ered­ményes munkát végez, mint a másik, az kétszer annyi bért is kapjon érte. Az ilyenfajta magas jövedelmet senki sem irigyli, sőt igaz­ságosnak tartja a közvéle­mény. Itt azonban most a politi­kai, társadalmi munkáról van szó, hiszen a termelés­ben való helytállás problé­máját minden bizonnyal megoldja majd az a tény, hogy a fizetési borítékok tar­talma közötti különbség lé­nyeges lehet. De a rendes munkaidőn túl vállalt poli­tikai és társadalmi felada­tok elhányagolóit csak meg­győzéssel lehet ismét aktivi­zálni. A pártszervezet apel­láljon szocialista öntudatuk­ra, elvtársai, munkatársai példamutatására, a társada­dalom megbecsülésére stb. Nekünk minden egyes elv­társunk tudására, ambíció­jára szükségünk van, nem szabad tehát sajnálnunk a buzdítással járó fáradságot, A pártértekezleteken hang­súlyozták a beszámolók és ? felszólalók is szóvá tették: a káderek kiválasztásánál elengedhetetlen a politikai érettség és aktivitás mérle­gelése is. Lehet valaki ki­váló szakember, sokaknál jobban tudhat számolni, könyvelni, gépet szerelni, anyagot beszerezni, de ha nem érdekli, mi történik a világban és az országpoliti­kában, ha közömbös a párt­szervezet szempontjai, mun­katársai érzései, igényei iráni­akkor minden jószándéka el­lenére is könnyebben téved­het, mert intézkedései nem biztos, hogy az egész kollek­tíva céljait segítik. M ásokért dolgozni nem könnyű, s nem is al­kalmas rá mindenki. Csak azok, akiket az embe­rek igényei kielégítésének problémája jobban izgat minden egyébnél. Éppen ezért, aki vállalta ezt a fá­radságos missziót, nem for­díthat neki hátat azzal, hogy „rosszul fizetődik ki" szá­mára. Nincs igaza. Ha ug­rásszerűen nem is, de évről évre — az ország népével együtt — neki is egyre bő­vebben lesz elkölteni való pénze és mindene, amire szüksége van. S ez a fajta boldogulás tartósabb, mint az. amely a társadalomtól elszakadva sikerül. F. NAGY ISTVÁN üjz egyetemi napok újabb kü földi vendégel Vie'nam est az auditArunt mcxmuiiban A szegedi egyetemi napok keretében — a hazai diák­szeminárium után — tegnap újabb jelentős eseményekre került sor. A Csongrád me­gyei KISZ-bizottság meghí­vására Szegedre érkezett a Német Demokratikus Köz­társaság Kommunista Ifjú­sági Szövetségének küldött­sége. A négytagú delegáció Kari Heinz Falkenstein-nek, az FDJ Halle megyei bi­zottsága titkárának vezeté­sével meglátogatta a gumi­gyárat, este nedig az Orvos­tudományi Egyetem KISZ vezetőivel tárgyalt. Ezen a megbeszélésen részt vett Vladimír Maximovity, a Jugoszláv Egyetemi Szövet­ség újvidéki tartományi bi­zottságának elnöke is. A Bölcsészettudományt Kar KISZ-szervezete és a/. Egyetemi Színpad vietnami estet rendezett az auditó­rium maximumban. A mű­sor — amely főként mai vietnami versekből, és új­ságban megjelent publicisz­tikákból idézett — izzó gyű­lölettel ítélte el az ameri­kaiak agresszióját. A rende­zők: Trebics Teréz és Balas­sa Péter, valamint a többi közreműködő egyetemista — Lackó Mihály. Gregus Ist­ván, Bácskai Mária, Pálfai Katalin, Végh Bodor István, a Radnóti Miklós Gimná­zium diákjai — a költők, irók szavaival fejezték ki véleményüket társaik nevé­ben ls. Az Űj-Delhiben megtar­tott cardiológiai kongresszu­son a californiai Grey Di­mond orvosíkutatc beszámolt legújabb kutatási eredmé­nyéről. Olyan vegyianyag® fedezett fel, amely megaka­dályozza a cholesterol kép­ződést, egyelőre állatok vér­edény-rendszerében. A szer egyébként feloldja a már meglevő cholesterol lerakó­dást is. Köztudomású, hogy a cholesterol lerakodása az ér-falakon trombózisveszélyt okoz. A kutató által felfedezett vegyianyag egy peroxidáze nevű enzim, amely a máj­ban egy másik enzim köz­reműködésévei keletkezik. (MTI) Csütörtök. 1966. november 17. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents