Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-12 / 267. szám

56. évfolyam, 267. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1966. november 12. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Uj, egységes választási törvényt hozott az országgyűlés Pénteken délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnöke, Apró Antal, Biszku Bé­la, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Somogyi Miklós és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet fog­lalt a budapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője. Az ülést Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta elhunyt képviselőkről. Köteles Je­nőről, és dr. Molnár Erikről. Nevüket az országgyűlés jegyzőkönyvben örö­kítette meg, s az országgyűlés néma felállással adózott emléküknek. Beresztóczy Miklós bejelentette, hogy az elhalálozások folytán megüre­sedett képviselői helyekre az ország­gyűlés elnöke a Hajdú-Bihar megyei választókerületből Mocsári Sándor, a Heves megyei választókerületből Szűcs Lászlóné pótképviselőket hívta be. Bejelentette, hogy a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke törvény­javaslatot nyújtott be az országgyű­lési képviselők és a tanácstagok vá­lasztásáról. A törvényjavaslatot elő­zetes tárgyalásra megkapta az ország­gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, s szétosztották az ország­gyűlés tagjai között. Kézhez kapták a képviselők az el­nöki tanács jelentését is, amely az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletekről számol be. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudo­másul vette. Beresztóczy Miklós is­mertette a bejegyzett interpellációk tárgyát, majd javaslatára az ország­gyűlés elfogadta az ülésszak tárgyso­rozatát A napirend a következő: Az országgyűlési képviselők ét a tanácstagok választásáról szó­ló törvényjavaslat megtárgyalása. ® Interpellációk. Ezután dr. Erdei Ferenc, a törvény­javaslat előadója emelkedett szó­lásra. Dr. Erdei Ferenc előterjesztése a törvényjavaslatról Dr. Erdei Ferenc beveze­tőben beszámolt arról, hogy az országgyűlés jogi és igaz­ságügyi bizottsága — amely behatóan megtárgyalta a törvénytervezetet — a ja­vaslathoz és annak indoko­lásához néhány módosító in­dítványt fűzött, egészében azonban úgv foglalt állást hogy választási rendszerünk javaslatban foglalt reformja szükséges, időszerű es je­lentős. A bizottság ezért tel­jes elvi egyetértéssel, he­lyesléssel terjeszti azt az or­szággyűlés elé. Az előadó ezután ismer­tette, hogy a benyújtott tör­vényjavaslat milyen elvi-po­litikai jellegű változásokat tartalmaz a jelenleg érvény­ben levő választójogi tör­vényhez képest Kiemelte; egyik legfontosabb új voná­sa a törvényjavaslatnak, hogy az országgyűlési képvi­selők választásánál lajstro­mos megyei választókerüle­tek helyett — a tanácstagok választásához hasonlóan — egyéni választókerületeket vezet be. Ezzel kapcsolat­ban megemlítette, hogy je­lenleg a szocialista orszá­gok közül az NDK-ban, Len­gyelországban és nálunk van érvényben lajstromos rend­szer. A lengyelországi azon­ban elvileg különbözik a másik kettőtől, mert ott ki­sebb választókerületek van­nak, három-nyolc képviselő­vel és úgynevezett nyílt lajstrommal, ami annyit je­lent. hogy kétszer annyi je­lölt neve szerepel a listán, mint ahány képviselői hely van. Szorosabb személyes kapcsolatok — Hazánkban 1945 őtavan érvényben a jelenlegi vá­lasztókerületi rendszer, ami b többi szocialista országok­ban is szinte általános volt a munkás-paraszt hatalo­mért folytatott harcok idő­szakában. A nagyobb vá­lasztókerületekre kiterjedő lajtstromos rendszer a párt­koalíciók jellegzetes formája volt; történeti szükségszerű­ségnek tekinthető tehát, hogy letérjünk róla. A következő alternatíva kínálkozik: vagy az egyéni választókerületek rendszerét, vagy a lengyel­országihoz hasonló rendszert vezetjük be. A törvényjavas­lat előkészítését megelőző jogtudományi viták, majd az előkészítés alkalmával foly­tatott eszmecserék során az az álláspont alakult kl, hogy a nyomósabb érvek az egyé­ni választókerületek mellett szólnak. Ezek közé tartozik például, hogy az egyéni vá­lasztókerületi rendszer szo­rosabb személyes kapcsola­tokat tesz lehetővé a képvi­selők és a választók között, lehetőséget nyújt az ország­gyűlési tagok területi fel© lössége elvének érvényesíté­sére. elvi lehetőséget bizto­sit a több jelöltre és egysé­get teremt az országgyűlési választások, valamint a ta­nácsi választások rendszere között. Erdei Ferenc ezután vá­zolta, hogy a törvényjavas­lat milyen fejlesztést indít­ványoz a váiasztási szervek munkájában. Mint mondta, e szervek tevékenysége lé­nyegében a korábbihoz ha­sonló lesz; változást jelent azonban, hogy a választási elnökségek nemcsak a vá­lasztás, hanem az egész cik­lus idején fennállnak majd. Ezt az indokolja, hogy pót­választások alkalmával ez© ket a szerveket nem kell új­ból létrehozni. Üjdonság az is, hogy választókerületi bi­zottságok — amelyek eddig csak tanácsi választókerül© tekben működtek — az or­szággyűlési választókerüle­tekben is létrejönnek, s a választási elnökségekhez ha­sonlóan megbízatásuk az egész ciklus idejére szól. A választási elnökségek igazgatási egységek szerint létesülnek s funkciójuk a választásokkal kapcsolatos adminisztratív irányító és ellenőrző feladatok ellátása, döntés vitás kérdésekben és kifogások esetén stb. A vá­lasztókerületi bizottságok — amelyeket választókerületen­ként hívnak életre — köz­vetlenül szervezik a válasz­tásokat. A szavazatszedő bi­zottságok — ezek szavazó­körönként jönnek létre — a választások idején működ­nek, s szervezik és lebony© lítják a szavazást. Változat­lan marad az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a tanácsi végrehajtó bizottságok és a Hazafias Népfront szervei­nek szerepe, bór ez utóbbiak feladata a jelöléseknél vala­melyest módosul. tás! rendszerünkben — ez csak a tanácsoknál volt meg. A szocialista demokratizmus fejlődése azonban megköve­teli, hogy az országgyűlési képviselő-választásoknál is legyen ilyen lehetőség. Vi­lágosan látni kell, hogy a szocialista államban a több jelölt elvi lehetősége nem ugyanolyan értelmű, mint a tőkésországokban. A polgári demokráciákban a választás abban dönt, hogy milyen p© litikai rezsim kezében legyen az államhatalom, akár gyö­keresen eltérő politikai rend­szerek versengenek egymás­sal, akár nem. A lényeg a pártok versengése a szava­zatokért és a személyi jelöl­lés a pártok belső ügye. — A szocialista demokrá­ciában a munkásosztály és a parasztság forradalmi úton \ ívta ki a hatalmat, amely a népnek — a nagy többség létérdekeit szolgáló — saját államhatalma. Nem állíthat tehát a választásokon olyan alternatívát a választók elé, hogy más politikai rendszert válasszanak, mert ez közvet­ve vagy közvetlenül a régi népelnyomó hatalom restau­rációjának útját nyitná meg. A hatalom kérdését mégis a választók elé viszi, de nép­szavazásszeruen: igennel f© lelnek, akik a törvényesen állított és a választópolgárok gyűlésein javasolt jelöltekre — a jelöltek bármelyikére — adják szavazatukat. — Ezzel érthetően más ér­telmet nyer a jelölt szemé­lye: az válik konkrét válasz­tási kérdéssé, hogy a válasz­tók megítélése szerint ugyan­azon politikai rendszert ki képviseli jobban, személy szerint ki alkalmasabb a nép érdekeinek országgyűlési vagy tanácsi képviseletére. Ezért megnövekszik a jelö­lési eljárás szerepe is, s eb­ből következik, hogy leg­többször már a jelölés során eldől a választók megítélése abban, hogy ki képviselje '"ket. Szavazásra tehát már csak annak a jelöltnek a sz© mélyét kell bocsátani, aki­ben a jelölés során meg­egyezett a választópolgárok, illetőleg az érintett nép­frontbizottságok véleménye. A szavazás állásfoglalás — a szavazás ennek ell© nére nem formális, mert a szavazók két lényeges kér­désben nyilvánítanak vél© ményt. A szavazás állásfog­lalás a jelölt által képviselt néphatalommal kapcsolat­ban, egyszersmind a szava­zók nyilatkozata a jelölési eljárás során állított jelölt személyére nézve. 1954 óta ez a rendszer a tanácsi vá­lasztásokon. s ezt terjeszti most ki a törvényjavaslat a képviselőválasztásokra is. javaslat, jelölés A népérdekek képviselete A törvényjavaslat fon- folytatta Erdei Ferenc. — Az fos eleme több jelölt állítá- úgynevezett kötött lajstrom­sának elvi lehetősége — nál — tehát eddigi válasz­A törvényjavaslat előadója a továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy az új, egységes vá­lasztójogi törvénytervezet alapjában az eddigi formá­jában hagyta meg a jelölési eljárást, de néhány olyan módosítást is tartalmaz, amely továbbfejleszti azt. Ezzel egyidejűleg megnöveli a Hazafias Népfront szer© pét és felelősségét is. A továbbiakban is úgy lesz jelölt valaki, ha az illetékes nepfrontszerv jelöltként b© jelenti a megfelelő válasz­tási elnökségnek, tanácsta­gok esetében a választókerü­leti bizottságoknak. Az idáig vezető út még inkább alkal­massá válik arra, hogy a választópolgárok akarata ér­vényesüljön, lényegében egy­értelműbbé teszi a jelölési eljárást. Az új fogalmazás kimondja, hogy a jelöltekre a választópolgárok gyűlései tesznek javaslatot. Ezeket a lakókerületeken és az intéz­ményekben hívják össze. A gyűléseket — a választási el­nökségek, illetve bizottságok közreműködésével — a Ha­zafias Népfront szervezi. — A gyűléseken a társa­dalmi szervezetek — a párt, a KISZ, a szakszervezet, a népfrontbizottság, az illető intézmény és minden vá­lasztópolgár javasolhat j© löltet. Ezt a törvényjavas­lat nem részletezi. A jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság ülésén felvetődött: nem lenne-e helyes részi© teiben is kifejteni, kik tehet­nek javaslatot a jelöltre. A legutóbbi választások id© jén ugyanis helyenként vita volt erről. A bizottság vé­gűi a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően határozta meg a javaslatte­vők körét, ugyanakkor ki­mondta: mivel egyértelmű a 'ehetőség és a gyakorlat, nincs szükség arra, hogy ezt a törvényjavaslatban részle­tezzék. Az előadó kitért arra, hogy a jelöltre vonatkozó javasla­tot, amely a választópolgá­(Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke és Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára az országgyűlés szünetében, a Parlament folyosóján Erdei Ferenc, a törvényj-* :slat előterjesztője, beszédéi mondja. Mögötte, az elnöki székben dr. Beresztóczy Mik« lós, az országgyűlés alelnöke Apró Antal felszólal az új választójogi törvény ja vas1 ai vitájában. A mögötte levő sorban Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Kéz­ponti Bizottság titkárai. (Apró Antal felszólalását lapunk 2. oldalán közöljük) Csongrád megyei képviselők a Parlament folyosóján. Balról jobbra: Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára. Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára és Kurucz Márton, a szentesi járási pártbizottság első tit­kára Tisza Józseffel, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács titkárával (középen) beszélget Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Benke Valéria, a Központi Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle főszer­kesztője, a Parlament folyosóján az ülésszak szünetében

Next

/
Thumbnails
Contents