Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 261. szám Ara: 50 fillér Péntek. 1966. november 4. Jflai izámiütkkáL: Ünnepségek, jutalmazások, megem ékezések Tudományos konferenciák Szegeden Több gyorsfagyasztott élelmiszer Interpellációk nyomában Tíz esztendő A tőkés országok egyikében-másiká­ban az elmúlt napok során hangos­kodó ünnepségeket rendeztek egyes emigrációs magyar csoportok, a megbu­kott reakciós rendszer képviselői. A tíz évvel ezelőtti ősz emlék® akarták fel­idézni azok, akik fegyveres ellenforra­dalommal támadtak hazánkra, a magyar népre. Letűnt múltat idéztek, akik an­nak idején a megtévesztett, az ítélőképes­ségükben, tisztánlátásukban megzavart ré­tegekre, a fiatalok némely könnyen fel­heccelhető csoportjára számítottak, de el­számították magukat. Mert a vagyonukat, cépel nyomó hatalmukat visszasíró kizsák­mányolók és imperialista támogatóik el­feledkeztek a pártról, a kommunisták pártjáról, amely élt és harcolt a fasiszta elnyomatás legkínzóbb esztendtíben is Elfeledkeztek a dolgozó nép egészségesen gondolkodó tömegeiről, elfeledkeztek a ha­lálukat szerető forradalmi magyar erők­ről. Feléledt, mozgósított a párt a véres tra­gikus napokban is. Egy évtizede immár, hogy a válságos időben kemény és bátor harcok közepette újjászületett pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, megala­kult a forradalmi munkás-paraszt kor­mány és ellentámadásra mozgósította a hazafias forradalmi tömegeket, amelyek — vállvetve a segítségül hívott szovjet alakulatokkal — vég® vetettek a gyilkos pusztításnak. Egy évtized telt el azóta. Nem köny­nyu, nem gondoktól, küzdelmektől men­tes, de a céltudatos, egyenes vonalú fej­lődést szolgáló, eredményes évtized. Sok minden történt ebben a tíz év­ben. Sok mindennel gyarapodtunk gya­rapodott az ország, gyarapodott a lakos­ság, átalakuláson ment át a társadalom szerkezete, a mezőgazdaság átszervezésé­3 el leraktuk a szocializmus alapjait. A do­logi, anyagi gazdagodásnál nem kisebb jelentőségű az az egészséges közszellem, & bizalomnak, a szocialista demokráciá­nak a légköre, amely ma hazánkra jel­lemző. S a. munkakedv, amely csak olyan népnek leh® igazán sajátja, aki a szá­mára kedvező, számára leginkább alkal­mas életformát választhatta magának. A magyar nép tíz esztendővel ezelőtt a tör­ténelmi válaszúton ismételten a szocialista­életformát, a szocialista építést választot­ta. mert megtanulta, hogy csak ez jelent­heti mindannak megszűnését, ami a múlt keserű nélkülözése, jogfosztottsága volt; ét ez boldogulásának egyetlen útja. B eváltotta-e ezek® a reményeket az elmúlt évtized? Milyen tanul­ságai lehetnek ennek a tíz eszten­dőnek? A válasz természetesen a nézőpont­tól is függ. Akiknek azonban nem­zetük boldogulása a legfontosabb, csakis azt vonhatják le a tények alap­ján tanulságul, hogy amikor a magyar dolgozók tíz esztendővel ezelőtt a szocia­lizmust választották végleges életformául és munkájukkal a párt, a kormány mel­lé álltak, akkor helyesen cselekedtek Mert mindaz, ami az elmúlt évtizedben — de hozzátehetjük, hogy a felszabadulás óta ®telt időben — létrejött, amivel szebb, emberibb és jobb lelt az életünk, mindazt csakis a szocialista építésnek köszönhetjük. Mindaz, aminek ma örülni tudunk, amire büszkék vagyunk: a szo­cializmus lényéből, lényegéből fakadt. Nem szégyen beszélnünk róla, hogyan éltünk ebben a hazában a felszabadulás előtt Mai étetünk, lehetőségeink, ember­séges viszonyaink gyökeresen különböznek a l®űnt időktől. Ha csak az elmúlt tíz év® nézzük is, tények, adatok sora bi­zonyít. Egy évtized alatt 68.6 százalékkal nőtt a munkások és alkalmazottak egy fő­re jutó reáljövedelme, a parasztságé pedig 40 százalékkal. Több® eszünk, jobban öl­tözködünk, egyre több háztartás szerzi be a könnyebbség® hozó gépeket, több jut szórakozásra, tv-re, mozira, színházra, nyaralásra, és bármennyire terhesek is la­kásgondjaink, mégis csupán az elmúlt öt évben egymillió ember költözött új la­kásba. Több® költenek, mégis többet ta­karékoskodnak is az emberedi, hiszen a bankbetétkömyvecskék összege kétszer annyit mutat most, mint tíz esztendővel ezelőtti A fejlődésnek, az életkörülményeknek, a biztonságos megélhetésnek kétségtelenül bizonyítékai ezek a kiragadott példák. Magukban véve azonban nem mondanak eleget. A legnagyobb értéke annak van, hogy nem hiábavaló a munka Magyar­országon, hogy érdemes dolgozni, küzdeni, alkotni. Tisztelete, becsülete és eredmé­nye van a munkának, s ezt az eredményt csakis létrehozói éhezik. Emberi dolog, hogy mindig többet és többet szeretnénk Elégedetlenek is vannak közöttünk. Nem az őrök akadékoskodókról, rendszerünk kákán is csomót kereső ellenségeiről be­szélek, hanem azokról a jószándékú el® gedetlenekről, akik még több® szeretné­nek máris, afféle „adjuramisten mindjárt" alapon. Mindannyian szeretnénk a még gyorsabb, a még nagyobb tempójú fej­lődést, és teszünk is érte. Számos intéz­kedés, terv, elgondolás szolgálta ezt, és szolgálja ezután is. Ezt segítette ®ő a dolgozó parasztság, amikor a termelőszö­vetkezeti útra lépett. Ennek érdekében került végrehajtásra a nagyvállalatok ösz­szevonása, az Ipari átszervezés, ennek ér­dekében látott hozá a kormány az új gaz­dasági mechanizmus bonyolult nagy mun­kája véghezviteléhez. Jobban, okosabban, gyorsabban — ez mindannyiunk közös kívánsága. De sohasem keverhetjük ösz­sze a realitást az illúziókkal. Az elmúlt tíz évnek is éppen az egyik nagy tanulsá­ga, hogy mindenkor reálisan mérte fel le­hetőségeinket, és ennek megfelelően lép­tünk hol nagyobbat, hol kisebbet előre. Ha a realitásokon belül esetenként mégis gyorsabban, nagyobb lépésekkel akarunk előre jutni, akkor továbbra is e tíz esztendő másik nagy tanulságára kell gondolnunk: nem óhajokon, hanem saját munkánkon múlik elképzeléseink valóra váltása. A magyar nép két keze munká­jával, szellemi erejével alkotta meg mindazt, ami érték, becsületes és szép hazánkban. Ez volt a biztosítéka előreha­ladásunknak: az emberek munkakedve, a párt és a tömegek összeíorrottsága. Biztosíték! Sokaknak ismerősen cseng ez a szó, ez a gondolatfelvetés. Az ellen­forradalom leverése után ellenségeink az­zal igyekeztek bizalmatlanságot támaszta­ni a jószándékú, de megtévesztett emberek körében, hogy mindenáron biztosítékot kö­vetéltek. Mi a biztosíték arra — kérdezte ki álszentül, ki valóban aggódva —, hogy a párt, a munkás-paraszt kormány való­baft a boldogulás útján vezeti a népet, és nem térnek vissza a hibás módszerek? A kérdésre semmiféle garancia, semmiféle hangzatos szó nem felelt, de a párt veze­tői felhívták a figyelmet arra, hogy sem jobbra, sem balra nem szabad eltéríteni magunkat a marxizmus—leninizmustól, érvényesülnie kell a párt, a munkásosz­tály vezető szerepének. S a párt követke­zetes politikájának érvényre jutásával, megvalósulásával a magyar nép mindjob­ban kezdte érezni, hogy ó maga a biztosí­ték. Az ő munkája, helytállása, alkotó készsége és alkotó ereje biztosítja a ma­gyar jövőt. E felismeréssel növekedett meg a ko­rábbinál sokkalta nagyobbra a munkások, parasztok, értelmiségiek és más hivatás­beliek munkakedve, és szilárdult meg, vált elszakíthatatlanná a kölcsönös biza­lom a párt, a kormány és a dolgozó nép között. Ma minden gondolkodó, tisztessé­ges ember tudja nálunk: nagy utat tet­tünk meg azóta, hogy a csaknem re­ménytelennek tűnő napokban Kádár Já­nos elvtárs vezetésével újjászületett a párt, megalakult a nép érdekeit képviselő kormány és harcba hívott minden vissza­húzó erővel szemben. Tíz évvel tettünk azóta öregebbek, de tapasztalatokban, ta­nulságokban és a megtett út eredményei­ben talán évtizedekkel ls mérhetünk. Egyik-másik kérdésben voltak közben vi­ták is, és bizonyára tesznek ezután is, de abban az ország nagy többsége egyetért, hogy az eddigi úton kell tovább halad­nunk. T íz éve változatlan a párt politikája, amely egyenlő az ország, hazánk boldogulásának politikájával. En­nek szellemében ül ma össze a Csongrád megyei kommunisták küldötteinek pártér­tekezlete, hogy megtárgyalja a VIII. párt­kongresszus óta eltelt időszak eredmé­nyeit, hibáit, tanulságait. Szó lesz majd a feladatokról is, mint ahogyan szó volt a Szeged városi, a szegedi járási és a me­gye más helyén lezajlott pártértekezlete­ken, és szerte az országban. A témák, . a feladatok, rendkívül sokszínűek voltak, de abban mindenütt megegyezett a tanács­kozások szelleme, hogy akarunk és tudunk is még jobban, szebben, még eredménye­sebben dolgozni megvan az erőnk hozzá, a párt eddigi politikájának következetes folytatásával. A hazájukért, népükért fe­lelősséget érző kommunisták — s velük az ország komolyan gondolkodó dolgozó tömegei — azt várják és azt kívánják, hogy a közeledő IX. pártkongresszuson az eddigi politika nyerjen megerősítést. Mert csakis annak további megvalósítá­sával, elvi engedmények nélkül jutha­tunk előre útunkon. Az újabb sikerek és a boldogulás ezután sem mindig sima, de feltétlenül célravezető útján. LÜKÖS ZOLílAN '^ly^Ma kezdődik a megyei pártértekezlet Szegeden A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád me­gyei Bizottsága november 4- és 5-ére hívta össze a me­gyei pártértekezlet® a megyei párt- és tanácsszékház dísztermébe. Napirend: 1. A Csongrád megy® pártbizottság beszámolója a végzett munkáról és a további feladatokról. 2. A Megyei Revíziós Bizottság beszámolója. 3. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága és az MSZMP IX. kongresszusán rés® vevő küldöttek meg­választása. A tanácskozás ma reggel 9 órakor kezdődik Szegeden. Szovjet miniszterek kliiinteiése Szerdán a nagy Kreml p»« lotában ünnepélyes keretek között nyújtották át a Le­nin-rendet érdemeik elisme­réséül Antonov. GrismanoVi Nyeporozsnyij, Rudnyev, Ta­raszov, Zverev szovjet mi­nisztereknek, valamint Mi­hajlovnak, a Minisztertanács mellett működő sajtóbizott­ság elnökének. A kitüntetéseket NyikotaJ Podgornij, a Legfelső Ta­nács Elnökségének elnöke adta áti A megyei pártértehesletet köszönti Megnyitották az úttörő-kiállítást Pillanatfelvétel a kiállításról Szeged és Csongrád megye területéről háromezer kisdo­bos ós úttörő őrs jelentke­zett a Vörös Zászló Hősei­nek Útján mozgalomba. A jelentkezésnek két feltétele volt: valamilyen nemes tett végrehajtása és egy olyan „nevezési emlék" készítése, amely nagy nemzeti hagyó­mányainkat, a párt hősi harcait, a haladó eszmék® tükrözi. A legkifejezőbb, legszebb jelentkezési emlékekből Kö­szöntjük pártunkat címm® — ez a neve a mozgalom el­ső akciójának — tegnap me­gy® úttörőkiállítás nyílt a Csongrád megy® tanács épü­letének előcsarnokában. Joó Ferenc megyei úttörőtitkár köszöntötte a megjelenteket, köztük Deák Bélát, a városi pért-vógreha.itóbi zottság tag­ját, a városi pártbizottság osztályvezetőjét, Hantos Mi­hályt, a megyei tanács vb ®nökhely®tesét, valamint a KISZ megy® bizottságának számos tagját, úttörőcsapat­vezetőket, pedagógusokat Bíró Lajos, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának első titkára, a Magyar Út­törők Szövetsége Csongrád megy® elnökségének elnöke mondott megnyitó beszédet. — A megy® pártértekezsl® küldötteit köszönti ez a ki­állítás — mondotta, majd ar­ról beszélt, mennyire érdek­lődtek az őrsök a kommu­nisták, pártvezetők, munkás­mozgalmi v®eránok tevé­kenysége iránt, s hogy sok érdekes és értékes találkozó­ra került sor az elmúlt idő­szakban. Eri követően Bíró Lajcy jelképesen átadta Ágoston Józsefnek, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagjának, a megy® pártbizottság osz­tályvezetőjének a mintegy 500 nevezési emléket, az út­törőajándékok színét-javát. — A megy® párt-végre­haj tóbi zottság nevében öröm­mel veszem át ezt a nagyon szép és színvonalas kiállí­tást — fordult a felsorako­zott pirosnyakkendős lányok­hoz, fiúkhoz Ágoston József, hozzátéve, hogy a megy® pártértekezl® háromszázöt­ven küldöttén®? is bemutat­ják majd a gyermekkezek kis remekművtít. Bőti Beáta, a Mérey utcai általános iskola tanulója a párt szeretetéről szavalt, s a versmondás után ugyancsak a pártról, a vörös zászlóról énekeltek a Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola ta­nulói. Kóczián József csapat­vezető vezényletével Az ün­iSomoerloó felvételei népség befejeztével ki-ld megtekintette a kiállítást. Méltóbb köszöntést aligha lehet elképzelni, mint az itt felsorakozott zászlók, teritők, szobrok, fafaragások, emlék­mű-makettek, mozaikok és a gyermeki szeret®, i gyek ez® sok egyéb megnyilvánulása, így együtt még hangsú'yo­zottabb jelentést kapnak a hűség e dokumentumai, a párt Iránti szeretet jelk-.pei. A sokféle szimbólum közül te kiemelkedik az a piros nyakkendőkből készített gyö. nyörü zászló, amely® a ma­kói úttörők készítettek, hí­meztek. A kiállítás, amely egyszer­re reprezentatív és megható is, november 12-ig várja a látogatókat Szegedről, s a járás, a megye minden hely­ségéből. A könyvtarát olvasémozgalomrol tárgyalt a neutront megyei elnöksége A Hazafias Népfront Csongrád megy® elnöksége tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden, a megy® népfront­titkárságon munkaértekezle­tet tartott. Az elnökség tag­jai ós a meghívott vendégek számára Kirschner Márton, a megyei könyvtár igazga­tója tartott tájékoztatót a könyvbarát olvasómozgalom Csongrád megy® eredmé­ny®!® ós a további felada­tokról, majd Tóth Ferenc, a mezőgazdasági könyvbarátok körének megy® titkára szá­molt be a kör tevékenységé­ről. A hozzászólók — köz­tük Forgó Pál, a megy® pártbizottság munkatársa — számos értékes gondoláit® gazdagították az elhangzott referátumokat. A munkaértekezleten jutal­mak átadására is sor került: Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megy® Bizottságának titkára, or­szággyűlési képviselő a Ha­zafias Népfi-ont Országos Ta­nácsának jutalmait adta át Molnár Sándornak, a megy® népfronttitkárság munkatár­sának, valamint Czukái Györgynének, a szegedi vá­rosi népfronttitkárság admi­nisztrátorinak november 7. alkalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents