Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

Szegedi költők ANDRÁ5SY LAJOS Bartók Bélához Csak képről lépsz elém s a dalaidból. Kekem nem voltál érhető való. Még azt se mondom: mester, értelek már. Érzem zenéd a vérben — a hajó érezhet igy az óceánok hátán ós lüktetést —. s az áramló anyag sodrása ringat igy! Tán egyszer én is elmondhatom, hogy megtanultalak. Ma még csak érzem — nyelvem mért hazudna értelmem ellen? — érzem szellemed felfoghatatlan nagyságát... Emelj fel, — ha sár-lelkemet felemelheted. SIMÁI MIHÁLY: Vissza a nyárba Kern narancs leng, csak néhány árva sarkantyúvirág szorítja a heves szél oldalát. A halványpiros rózsa még szállna a nyár haján tovább. De lám. a mályva már a keszegen omló, sárga dióleveleket dajkálja, s talán szeretne szólni is Inog. remeg .. Karján holt levelek.. Sejt valamit, s nem tudja mégsem. S hitetlenkedve szinte hisz aranyzöld áramot remél a szélben, amely boldogságéba visz. VERES? MiKLfts Üveggyöngyök alig hogy megtanultál járni meguntál minden karikát t mint sikosodó szappan már kicsusszan kezedből a világ lecsurrant habját fújni kezded mig buborékja égbe száll alig hogy járni tudsz de reszket a kéz az ég — a szalmaszál kockáimból ház lett de már nem enyém egy szobája sem agyagkutyámból bölcs agár és megharapná a kezem megégett szegfűk illata dobok és dobverők hite mint nyáláról ijedt csiga kúszik lassan a semmibe játékom volt a mozdulat az eszmélő kívánság mint állatnak a furcsa kín hogy megkeresse társát de lehullt rólam az öröm s üveggé olvadt a tűzben olcsó csengésű gyöngyeit kinek nyakába fűzzem M LÖKÜS ZOLTÁN a már szinte közhely arról beszélni, hogy menynyire megnőtt a műalkotások, a művészetek iránti érdeklődés, mennyire közüggyé vált a művészet, az irodalom. Hétfő reggelente már nemcsak egy-egy jelesebb sportesemeny részletei körül kerekedik heves vita. hanem egyre többször a vasárnapi tv-játékról, vagy esetenként éppen egy új szobor felállításáról is. A művészetek iránt megnövekedett és növekvő közérdeklődésnek nyilván számos oka és magyarázata található. s ha e viták nem is mindig a leghelyesebb indítékokból erednek, mégis általában véve örvendetes jelenségként foghatjuk fel őket. Egy ország állapotának, kiegyensúlyozottságának is bizonyos mértékű fokmérője a kulturális érdeklődés. Ahol ugyanis kenyérgondok, a megélhetés nehézségei vagy egyéb nyugtalanító tényezők befolyásolják a közhangulatot, ott nemigen van kedvük az embereknek arról vitatkozni, mit is fejez ki ez vagy az a műalkotás, miről akart szólni az író a legújabb darabjában. A kedvezőbb anyagi, társadalmi feltételek létrejötte, vagyis a szocialista termelési viszonyok kialakulása és megszilárdulása feltétlenül megtermékenyitően hat a kulturális életre és a kulturális.- művészeti közérdeklődésre is. Csakis ezen a talajon alakulhat ki az új, valóban művészetkedvelő, művészetszerető és műértő közönség. Műértő közönség! Napjaink kulturális problémája éppen ezen a ponton jelentkezik a legerőteljesebben. Bár a felszabadulás óta tömegmeretekben növekedett a művészeti érdeklődés és ezzel együtt finomodott a művészeti igényesség, az ízlés is, mégis rt legtöbb probléma a helyes, korszerű művészetszem lelet kialakításában adódik. Még nem jutottunk el egységes művészeti közvéleményhez, sőt még a párton belül sem beszélhetünk erről. A Csongrád megyei és' a Szeged városi pártbizottságnak a pártértekezleteik elé készített beszámolói is hangot adtak ennek a problémának. Egyetértéssel találkozott az a megállapítás, hogy „bár n kulturális élet egésze. Szeged város kulturális közvéleménye főbb vonásaiban a szocializmus építésével összhangban fejlődött, de a kultúra eredményeit, ezen belül a művészi alkotások megítélését illetően nem beszélhetünk egységről". A

z okok széleskörűek és jórészt személyes, társadalmi eredetűek is. A kellő műveltség vagy az élettapasztalatok híjával magyarázhatjuk a fiatalabb generáció egy részénél, az idősebb korosztálynál pedig jószándékból fakadó szubjektív megítéléssel, amely nem ismeri a művészetek sokoldalú, szerteágazó ábrázolási formákat felölelő útját; másoknál az irodalom, a művészetek politikai funkciójának túlértékeléséből származik helytelen szemlélet. Bármelyik okot is elemezzük, a lényeg a tájékozatlanságba torkollik. Feltétlenül erősen ható tényezők évszázadok ízlésbeli hagyományai, a különböző rétegeknek tudat-, műveltség-, ízlésbeli állapota, az új követelmények sokszor feszítően ható jelenségei. Mindezek között azonban csak akkor lehet összhangot teremteni, csak akkor lehet helyesen eligazodni, ha minél nagyobb tömegek, de elsőként is a párttagság egységes művészeti tájékoztatását és ezáltal egységes művészetszemleletének kialakítását tűzzük ki feladatul. A szocialista művészetpolitika alapelvei lényegében körvonalazottak és többé-kevésbé közismertek is, bár igaz, hogv ez is inkább csak a kulturális kérdésekkel foglalkozó körökben. A párt Központi Bizottságának ismeretes ideológiai irányelvei, valamint az MSZMP Kulturális E'máleti Munkaközösségének idén júliusban nyilvánosságra hozott tanulmánya az irodalom és a művészetek hivatásáról számos vitás kérdésben nyújtott határozott állásfoglalást, és segített a helyes látásmódhoz, marxista értékeléshez. Az ma már szinte minden kicsit is kulturális érdeklődésű ember előtt világos, hogv — tömören fogalmazva — a pártos, szocialista humanizmust kifejező művészet hívei vagyunk, és kulturális politikánkkal mindenekelőtt a magas eszmei igényességgel megírt vagy megalkotott mai témákat, a szocialista-realista tendenciákat és az összetettebb, mélyebb emberábrázolást művészei 0S W 09 ef K & es közízlés — Az Óceán tülsó oldaláról. Kanadában él A festő megértően mosolygott onnan fentről, s Helén úgy érezte, hogy bizalmasabb volt ezzel az emberrel, mint illett volna. A levél két hete erkezett, de nem szólt róla kolléganőinek sem. Pedig másnap betette a retiküljébe a borítékot, hogv odaadja Péterinek a bélyeget. De a könyvelöségben Helén csak annyit kérdezett Péteritől, hogy gvüjti-e még a bélyegeket? Amikor az csodálkozva pillantott rá, sietve hozzátette; „Majd gondolok magára", s letette asztalára az üzemi konyha múlthavi elszámolását. Máris ment vissza a helyére. Ez a jelentéktelen epizód elég volt ahhoz: kollégái észrevegyenek valami változást Helén körül. Elharapott félmondataival, fel-felbukkanó zavart mosolyával, ahogy ebéd előtt megfésülte a haját, mit esztendők óta nem tett — kimozdult az irodai állóképből. Nem kérdeztek tőle semmit, de a háta mögött összeneztek. Férje halála után eleinte meg tréfálkozni sem mertek előtte, s később ez a tapintat megkövesedett. Amikor szabadnapot kért, hogy otthon lehessen, míg a festés tart. már biztosra vették, hogy történt valami Helénnel. Zámbóné úgy állt meg íróasztala előtt, mint a csillag-közi rakéta. mely a Hold nem látható felét fényképezi. — Hallod, drágám, kifesteted a lakásodat? — Igen... Már itt van az ideje. — Jó kis felfordulás lesz nálad, de megéri. — Meg. Találtam egy festőt, akt olcsón megcsinálja. Zámbóné még egy pillanatig várt, hogv alkalmat adion Helénnek a beszélgetés folytatására, s mivel az tanulmányozni kezdte a garázs fúvat céduláit, biccentett és visszatért földi állomáshelyére, ahol a kapott adatokat értékelni kezdték Helén maga sem tudta megmagyarázni. miért nem jelentette be. hogy vendége érkezik, miért nem vonta be kollégáit az előkészületekbe. Esztendők óta megtanulta, hogyan vegyen részt észrevétlenül is a könyvelöség életében, és ösztönösen is védte kis szerepkörét. Furcsa, hogv a festomester előtt nem volt. ilyen tartózkodó. — Leánykoromban udvarolt nekem — mondta, miközben leszedte a diszpárna huzatát, hogy majd kimossa. A mester rágyújtott ott fenn. s kedélyesen hunyorított. — Biztosan szép ajándékokat hoz majd. — Ó. erre nem is gondolok. — Tessék elhinni, hogy maga a repülőút is egy vagyonba kerül. Helén bólintott. — Igen. Nagy a távolság onnan. A fal már száradni kezdett, az ember hosszú léniával meghúzta a vonalat a mennyezet alatt. Helén nedves szivaccsal letörölte a festményt, mely a diván.y felett lógott. A tájkép, ahogy megszabadult a portól egyszerre üde zöld lett és a parasztház tetején élénken piroslott a cserép. Olyan különös volt ez a változás, hogy belereszketett. amikor ránézett. — Pedig én már teljesen elfelejtettem őt. — Ezt nem hiszem. Az ember a fiatalságát soha sem felejti el. Helén erre nem válaszolt semmit, úgy tett. mintha el volna foglalva a fényes ítéssel. — Én is emlékszem még a régi lányokra — folytatta a mester. — Volt oívan, akinek csupán a kezét fogtam. Arra emlékszem a legjobban. Amíg a festő beszélt, Helén arra gondolt, hogy ez a mister Varsányi mit írt a levélben. ..Nincsenek rokonaim otthon, tudom, hogv a város is nagyon megváltozott, s talán a gimnáziumi osztálytársaim közül is keveset találok meg. Mégis haza kell látogatnom, látnom kell magái is Helén, úgy tudom, hogy szegény Bandi halála óta nagyon egyedül van...*4 Háromszor is elolvasta egymás után a levelet akkor este. Nyugtalanul forgolódott az ágyában és fel-felkattintotta a villanyt. Aztán éjjel kettőkor kiment a fürdőszobába és hoszszan nézegette magát. ..Ha férfi lennék. nekem ez az arc semmit sem mondana. Űgv ám mister Varsányi! Mi közöm van nekem a maga honv ágyához? Az IBUSZ felülteti majd a városnéző buszra. elérzékenyülhet azon. hogv a Mátyástemplom mit sem változott, s a reálgimnázium épületében ma is diákok zsónganak. Elégedjék meg ennyivel". Másnap mégis azt táviratozta: „Várom, Helén". A festő végighúzta a vonalat köröskörül. aztán lemászott a létráról. Nézte a száradó falat. — A vödröket még itt hagyom. Ha valami hiba lesz. holnap kijavítom. Helén egyedül maradt a festékszagú lakásban, de furcsamód nem érezte nyomasztónak a magányt. Késő éjjelig tett-vett. s lefeküdt a szoba közepén álló divánvra aludni. A sok hailongás és munka után igazi, mély álomba mélyedt. Reggel újabb levél érkezett Kanadából. Helén. ahogyan megfogta a borítékot, pontosan megerezte, hogy mi lehet a levélben. Mégis nagyon nvugodtah. sietség nélkül bontotta fel. Az állt benne, amit várt. Az egvkori udvarló. a regi barát néhány mentegetőző szóval lemondta utazását, s azt irta; reméli, hogy azok a körülmények, amik miatt most nem tud útra kelni, hamarosan elmúlnak. Aztán jött a festő. Helén leszámolta a hatszáz forintot, s közben azt mondta; — Nem jön. Valami közbejött. A mester úgy iá'ta hngy a nö nincs letörve, sőt mosolyog is. Ö sem vigasztalta tehát, csak ennyit mondott: — Azért nem volt kár kifesteni. — Érdemes volt — feleTTe Helén, s kezet fogott az emberrel. támogatjuk. Sokai számára azonban a szocialista realista művészet fogalma sem teljesen világos, hiszen — főként az előző évtizedben — oly sok félreértés, belemagyarázás kapcsolódott ehhez. A Kulturális Elméleti Munkaközösség már említett tanulmánya azt állapítja meg a szocialista realista művészetről, hogv „feltárja az élet valóságos problémáit, hű képet mutat a tényleges erőkről és a fejlődés tendenciáiról, művészileg-világnézetileg helyesen tagolt ítéleteivel állást foglal a haladó es a halódó bonyolult küzdelmében, megszabadít a hamis érzelmi beidegzettségtől, fejleszti, gazdagítja az emberek millióinak szocialista tudatát és érzésvilágát". Ennek ismeretében is a művészetszemléleti problémák a maguk rendkívüli bonyolultságukban széles skálán bontakoznak ki. A művészeteknek ugyanis, mint a valóság megismerése sajátos formáinak, sajátos formanyelvük is van. E nyelv nem ismerése vagv meg nem értése, sőt éppenséggel félreértése okozza a legtöbb bonyodalmat. A művészeti alkotásban — akár irodalomról. akár zenéről, akár képzőművészetről beszélünk — esetenként a megszokottól eltérő jöhet létre, hiszen mások a kifejezési eszközei, mint az átlagembernek. Nem valami misztikus dologról van természetesen szó. amelyet csak bizonyos „vá.itfülűek", különleges képességűek érthetnek meg. A műélvezéshez nem kellenek különleges képességek, de az érdeklődésen túl mindenképpen szükséges a tájékozottság, a művészetek kifejezési formáinak, „nyelvének" megismerése. Ezért van igen nagy szerepe a művészeti tájékoztatásnak, a művészeti ismeretterjesztésnek, felvilágosításnak. Gondoljunk ugyanis arra, hogy milyen groteszk dolog lenne egy regény vagv egy vers megértését követelni attól, aki nem ismeri a betűket tehát nem tud olvasni. Valamiképpen így vagvunk az egyéb művészeti ágakkal is. Ha nem is teljesen azonosítható a hasonlat, mégis igaz. hogv nem várhatjuk egv szobor vagy egy festmény mondanivalóinak tökéletes megértését attól, aki semmit vagy alig hallott a képzőművészet ábécéjéről. alapvető fogalmairól. Tudom, hogy e ponton, e soroknál némelyekben azonnal ellenérzés támad: olyan műalkotásokra van szükség, amelyeket mindenki megért, amelyekhez nem kell magyarázat. Sokat hánytergatott kérdés ez: a közérthetőség problémája. Elvitathatatlan, hogv a művészeteknek minél szélesebb rétegekhez kell szólniuk: de vajon a Csárdáskirálynő muzsikáját részesítsük-e előnyben Beethoven vagy Bartók zenéjével szemben csupán azért, mert ez utóbbiak kevésbé közérthetők? Nyilván képtelenség lenne. A közérthetőség —amint azt az ideológiai irányelvek is megállapítják— történelmi kategória: vagyis ami ma még esetleg kevesek számára érthető. holnapra tömegek közkincsévé válhat. Az ismeretek gazdagodásától, az ízlés, a művészeti igényesség fejlődésétől függ ez. Mint mindennel, ezzel is vissza lehet élni, és vannak is. akik visszaélnek. Minden újszerűségben, minden szokatlanban és meghökkentőben, érthetetlennek tűnfl formákban, divatos nyugati hóbortokban nem kell mindenképpen modern kifejezési eszközt, modern alkotást feltételeznünk, hiszen lehet, hogy csupán tartalmatlan modernkeriéssel vagy éppen kókler kertessel állunk szemben. Ugyanakkor azonban a megszokottól eltérő alkotásokban. a sajátosabb hangvételű müvekben, a szokatlanabb művészeti absztrakciókban ne lássunk, ne gyanítsunk rögtön politikai ellenállást, a szocializmussal való szembefordulást is. Ne kívánjuk a művészetektől, hogy egyszerű illusztrátorai, fényképészei leavenek napi életünknek. Ahhoz viszont tántoríthatatlanul ragaszkodunk, hogv a műrészeteknek mindenkor fontos szerepük legyen a társadalmi tudatformálásban. Ideológiai tévézőnek tekintjük tehát, ám sohasem léeg- szerii*ítve. hanem a tömegek és a műveszetek teljes egy rnásratalalásának igényévé!. K ötelességünk élni azzal a kedvező jelenséggel, hogy közvéleményünk ma olvan frissen reagál es elevenen érdeklődik a művészeti élet megnvilvánulásai •ránt. Ebben is, mint gazdasági, társadalmi életünk minden területén a kommunistáknak kell élenjárniuk, hiszen a helyes müvészetszemlélet kialakítása is o tudatformálás, az eszmei, ideológiai nevelés fontos része Ehhez következetesen ki kel] alakítani a párttagság müvászetszemléteiének és művészeti igényének egységét vagv legalábbis egységes alapjait, hogy ez a terület se jelentsen törést a párttagság politikai, ideológiai, szervezeti egységének nagv egészén belül. Ezt kívánja szolgálni a Csongrád megvei pártbizottság elmúlt héten megkezdődött kultúrpolitikai akadémiája is. amelyén a kulturális munkát irányító párt-, állami-, tömegszert "zeti szervek és intézmények vezetői konzultációs előadásokon fejleszthetik művészeti és népművelési ismereteiket. Remélhetően meglesz a hatása a Szeged városi pártértekezlet altal elfogadott beszámoló azon részének is, amely felhívja a figyelmet, hogv „a pártvezetóségek és a pártalapszervezetek az eddiginél nagyobb gonddal foglalkozzanak az ideológiai és kulturális neveles kérdéseivel". Tisztában vagyunk vele. hogv e munkából i pártsajtóra. szerkesztőségünkre is fokozottabb feladatok hárulnak. A kulturális, művészeti élet időszerű kérdéseit, eseményeit, megnyilvánulásait rendszercsen elemző es bemutató cikkeinket ezért a jövőben meg jobban e feladat szolgálatába állítjuk. E mellett jövő vasárnaptól kezdve kéthetenként itt — az irodalmi-művészeti kettős oldalösszeállításunkban — cikksorozatot közlünk, amelv a különféle művészeti ágakban és irányzatokban segíti az eligazodást. hozzásegít a művészetek formanyelvének megismeréséhez és megértéséhez. Tapasztalataink szerint a problémák legjobban e tekintetben a képzőművészeti alkotások körül sűrűsödnek, s igaza van annak a vélemér.vnek. amely a hazai kulturális érdeklődést egyébként is irodalomcentrikusnak nevezi. Ennek vannak bizonyos előnyei is, de mindenképpen szükséges, hogy a művészetek egyéb területei — zene festészet, szobrászat stb. — hasonlóan fontos helyet foglaljanak el. s az irodalommal együtt minél értőbb közelségbe kerüljenek. Jelzett cikksorozatunk ezért főként képzőművészeti alkotások bemutatását és elemzését nyújtja majd. 1

1 isztában vagyunk vele. hogy közéletünknek, társadalmi életünknek sok más. nyilván ennél fontosabb kérdése is van napjainkban. Eljött azonban az ideje. hogv mindent a maga helvén kezelve ugyan, de éppen a szocialista tudatformálás jpoj/éhen fokozott gondot fordítsunk a kulturális, művészeti és ezrei az idenióniai egység formálására A szocialista építésben úgvaris nem maradhat el rt művészet megújulása és az új műértő, művelt közvélemény kialakulasa sem. Ezzel is a dolgozó nép gazdagodását, és emberséghez méltó életét szolgáljuk. vasai-nap, 196«. november 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 7