Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-19 / 273. szám

Dunai vízi erőmüvek terve A Csehszlovák Állami Mű­szaki Bizottság Pozsonyban jóváhagyta a dunai vízi erő­művek tervjavaslatát. Azt a változatot választottók, amely szerint gyorsan és előnyösen biztosítható Dél-Szlovákia és Pozsony árvízvédelme, vala­mint a legelfogadhatóbb a dunai vízi erőművek építé­seben érdekelt Magyarország és Ausztria számára is. A régen húzódó döntés az úgynevezett „derivációs" vál­tozat jóváhagyását javasolja, vagyis a csatornáknak és a főbb berendezéseknek a fo­lyó melletti felépítését. (MTI) IHTRANSZMAS „4s egyik legjobb példa a bolgár—magyar gazdasági együttműködésre** Szófia egyik új negyedé­ben emelkedik a modern hétemeletes irodaház, amelynek kapujában két­nyelvű tábla hirdeti: „BOLGÁR —UNGARSZKO DRUZSESZTVO INTRANSZMAS" „INTRANSZMAS BOLGÁR—MAGYAR TÁRSASÁG" Ötszázötvenen dolgoznak ebben a csupaablak épület­ben. a közös vállalat iroda­házában. Mi a célja ennek a társaságnak? Röviden összefoglalva az 1964 decem­berében született Intransz­mas célja, hogy a nemzet­közi szocialista munkameg­osztás, az egyenlőség, a köl­csönös előnyök, és a köl­csönös segítség alapján meg­gyorsítsa az üzemeken be­lüli szállítás fejlődését és tökéletesítését. Az Intransz­mas a Bolgár Népköztársa­ságban működő szakosított „Transzpodemas" tervező­vállalatra és a hazánkban működő tervezővállalatok üzemen belüli szállítással foglalkozó osztályaira épül. Az Intranszmas részben a külföldön — köztük Fran­ciaországban, a Szovjetunió­ban, az NDK-ban, Angliá­ban — működő hasonló vál­lalatok példájára létesült, hogy a legkorszerűbb tech­nológiát dolgozza ki, nem­Endre László Mátyás király trónusán — Valóságos átok volt — mondja a városi rangra emelt Gödöllő öreg kocsisa, Sztrehobszky István, aki ke­reken harminchat esztendő óta szolgált ebben a minő­ségben és most hajdani fő­szolgabírójára, Endre Lász­lóra emlékezik. Tűzoltóko­esisnak szegődött be alig húszéves korában, és bár ak­kortájt önkéntes tűzoltók ügyeltek még a tűzre, hogy kárt ne tehessen a Grassal­kovitsok hajdani jobbágyfa­lujában, de azért neki ls a főszolgabíró volt a minden­ható ura és parancsolója. „Vitéz" Endre László, akinek igen magasra ívelt a pályája: az alispáni széken és a bel­ügyi államtitkárságon ét el­jutott az akasztófóig, mint Hitler egyik leggonoszabb magyarországi pribékje. Pista bácsi — mindenki így ismeri Gödöllőn az érde­mes öreg kocsist — nem szí­vesen, de azért igen jól em­lékezik mindenre, Endre Lászlóra is, aki főszolgabírói tisztségében a járás teljha­talmú kiskirályának tartotta magát. — Milyen ember volt va­lójóban? Mély redő támad a hom­lokán, bozontos szemöldökei között és rekedtessé fakul a hangja. — Goromba, durva alak volt — dörmögi —, ütötte, verte a népet. Olyanokat tett, hogy ha eszembe jut, még most is ökölbe szorul a kezem. Hátaslova volt, azon nyargalászott össze-vissza a faluban, de nem ám a ko­csiúton, hanem a járdán. Ha nem tértek ki előle ideiében a járókelők, bikacsökkel verte le őket az útról. A leg­jobban képviselőválasztások idején vadult meg. A nehezen hulló szavak föl-föl villantak egyet-egyet a ma már hihetetlennek, képtelenségnek tűnő jelene­tekből. — Megtörtént az egyik vá­lasztáson, hogy az ellenzék gyűlést hirdetett. Endre László fölgyújtatott egy kunyhót a Bethlen Gábor utcában, félreverette a ha­rangokat, megszólaltatta a szirénákat és parancsára a lovascsendőrök kivont kard­dal hajszolták az ellenzéki gyűlésre igyekvő választókat a tűzhöz, hogy vegyenek részt az oltásban. „Űri" cimborái persze snájdig le­génynek tartották, vele együtt jót mulattak az ilyes­min. Igazi jó barátja azért talán egy se volt, mert még a cimboráival is mindunta­lan összeveszett. Megsértett, megalázott mindenkit. Amikor alispánt csináltak belőle, Pestre költözött, de azért Gödöllőn is tartott la­kást. Ide hordta ki a nőket és dorbézolta át velük az éj­szakát. — Förtelmes élete volt — mondja még most is botrán­kozva Sztrehobszky István — utálta is mindenki. A Pest megyei tanács székháza, a régi vármegye­háza, a főváros egyik igen becses műemléke. Városház utcai homlokzata mögött sok értékes történelmi emléket őriz. Három udvarában szá­mos régi és újabb keletű márványtáblát fedezhet fel a látogató, öles falai között azonban rejtőzik még né­hány olyan emlék ls, amely­ről alig tud valaki. A második és a harmadik udvar közötti épületszárny földszintjén bújik meg pél­dául a megye hajdani urai­nak egykori fegyverterme, amely később, amikor az egyik rejtett cellában Rab Ráby raboskodott, már rab­kápolna volt. Jelenleg Pest és Nógrád megye Állami Le­véltárának díszterme. Körbe­futó polcain sorakoznak a régi megyei közgyűlések disznóbőrbe kötött jegyző­könyvei, a legrégebbi három­százhuszonnyolc esztendős, 1638-ban „vétetett föl". A magas, kupolaszerű he­lyiségnek azonban nem ez a különlegessége. Az ódon hangulatú díszterem magas és széles ablakait színes, ólomkeretbe foglalt üvegmo­zaikból készült családi címe­rek díszítik. Az egyik ablak a hajdani főispánok címer­tára, a másik azoké a régi alispánoké, akik nem csak a megye, hanem az ország tör­ténetében is kiemelkedő sze­repet töltöttek be. a középső ablaknyílásban a jelentő­sebb főtisztviselők címerpaj­zsai kaptak helyet. Középen, a legfelső címerpajzs meze­jében piros mentés vitéz áll, jobb kezében kontyos török fej. Ugyanez az alak látható a pajzs fölött ls, alatta pedig régieskedő stílusban rajzolt fekete betűk hirdetik, hogy a díszhelyre rakott címer az Endre-család nemesi címere. A látogató azt hiszi, hogy káprázik a szeme, hiszen úgy tudja, hogy Pest megye tör­ténetében csak egyetlen Endrének volt szerepe, a gyászos emlékezetű Endre Lászlónak, Szálas! hazaáruló államtitkárának. Kíváncsian lapozgatunk Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye egykori tudós fölevél­tárosának, Kőszeghi Sándor­nak 1899-ben megjelent „Ne­mes családok Pest várme­gyében" című többkötetes munkájában. A vaskos kö­tetekből egyetlen olyan ne­mesi család sem maradt kl, amelynek valamilyen szere­pe volt a megyében. Közöt­tük azonban az Endre-csa­ládnak nyoma sincs. — Magunkban már akkor is mosolyogtunk ezen a megcímeresedésen — emlé­kezik a levéltár egyik na­gyon régi dolgozója — ami­kor, F.ndre alispánsága ide­jén, elkészültek ezek a címe­res ablakok. Szólni persze senki sem mert. de akadtak, akik más levéltárakban is kutatgatni kezdtek az End­re-família nemessége után — minden eredmény nélkül. Itt is az történt, ami abban a képmutató, hazug korszak­ban igen gyakran előfordult: egyes fontosabb szerephez jutott figurák, ha nem volt nemesi kutyabőrük, fölku­tattak egy hasonló nevű, de régen kihalt nemesi csalá­dot, és a hivatalos tényezők hallgatólagos jóváhagyásá­val kisajátították annak cí­merét. Endre László, miután ilyen nevű nemesi családot nem sikerült fölkutatnia, „hajdúnemes"-nek minősí­tette magát. Előnevet nem mert kreálni magának, meg­elégedett a „vitéz"-séggel. Címert azonban szerkesztett, és odapingáltatta a középső ablak főhelyére. Ma már mosolyogni is ne­héz a letűnt ^t^rszak balga­ságának ezen'az egyik any­nyira jellemző dokumentu­mán. — Van itt ennél mulatsá­gosabb emlék is — mutat ve­zetőnk a díszterem mennye­zete felé, ahol az egymásba­hajló boltívek galériát alkot­nak. A galéria egyik fülké­jének hátsó falfelületét pri­mitív freskó ékteleníti el. Mint kiderül, azt ls Endre László pingáltatta oda. A címe: „Mátyás király Pest megye közgyűlésén". A tró­nuson ülő király modellje — Endre László alispán úr „ő~ méltósága" volt. A nagyorrú alak arcában fölismerhetők kusza vonásai. És a „kompo­zíció" egyik mellékalakjá­ban, aki legközelebb áll a trónhoz, Kolozsváry-Borcsa Mihály, a nyilaskormány sajtófőnöke, Endre László legjobb cimborája ismerhető föl, aki mint hazaáruló há­borús főbűnös ugyancsak akasztófán végezte karrier­jét. Állítólag a többi mellék­figurák is mind, egytől-egyig az akkori idők főszereplőit formázzák. A mázolmány művészi szempontból a semminél is kevesebbet ér, ma már alko­tójának nevét sem lehet ki­nyomozni. Csodálatosképpen mégis a helyén maradt. Több mint húsz esztendő telt már el a felszabadulás óta, de még senki sem gon­dolt arra, hogy le kellene mégis kaparni a falról a megyeházának ezt a szé­gyenfoltját. Igaz, jól elrejtett helyen lappang, és talán az is igaz, hogy a letűnt szé­gyenletes korszak tanulságos emléke. MAGYAR LÁSZLÓ csak az ipari üzemek, ha­nem a kikötök és kereske­delmi vállalatok belső anyagmozgatásának meg­szervezésére. A fő feladat természetesen a bolgár és a magyar igények kielégíté­se, de elmondhatjuk, hogy az Intranszmas kapcsolatai máris Európa legtöbb or­szágára kiterjednek. Ezt nemcsak a vállalat szófiai központjában dol­gozó több mint félezer em­ber végzi, hanem a buda­pesti kirendeltség másfél­száz alkalmazottja is. A bu­dapesti kirendeltség szék­háza 1968-ban épül fel. Ezenkívül a bolgár főváros­ban kísérleti üzemet és la­boratóriumot is felállítanak, ahol majd kipróbálhatják a saját tervezésű berendezé­sek prototípusait. Az Intranszmas lehetősé­get nyújt arra, hogy a két ország egyesítse és minél ésszerűbben használja fel műszaki kádereit és anyagi erőforrásait, s hogy közös erővel új megoldásokat dol­gozzon ki az üzemen belü­li szállítás gépesítésének és automatizációjának, vala­mint az ezzel összefüggő felvon® és szállítási techni­kának a kérdéseit. Az Int­ranszmas kiterjedt tevé­kenységének ábrázolója töb­bek között az a megrende­lés, amely az Almásfüzitői Timföldgyár külső raktár­terveinek elkészítésére vo­natkozik. De ugyancsak er­re a vállalatra hárul az Óbudai Gázgyár rekonst­rukciójával kapcsolatban a szállítási rendszer kidolgo­zása és Bulgáriában a szó­fiai Vitosa-hegyen levő drótkötélpálya meghosszab­bításának feladata. Az Intranszmas eddigi munkájának eredményessé­gét mutatja, hogy egyes feladatokat a korábbi költ­ségeknek feléért végzett el. Az Intranszmas az egyik legjobb példa a bolgár és a magvar gazdasági együtt­működésre, s életre való­ságát bizonyítják azok a megrendelések, amelyek a foglalkoztatott mérnökök, technikusok és más szak­emberek létszámának továb­bi emelését teszik indokolt­tá. Ha ehhez hozzátesszük, hogy világszerte hiány van szállítómunkásokban, ak­kor megállapíthatjuk, hogy az Intranszmas sok tízmil­lió forint, illetve leva meg­takarításához juttatja a két ország népgazdaságát. S. T. Oz alföld régészetének időrendi kérdéseiről tanácskozott a szegedi régészeti konferencia Befejeződött a régészek há­romnapos szegedi tanácsko­zása. A tudományos üléssza­kon az Alföld régészetének Időrendi kérdéseit vitatták meg a résztvevők. A konfe­rencia befejeztével dr. Gaz­dapusztai Gyulát, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető docensét kér­tük meg, tájékoztassa la­punk olvasóit a tanácskozás jelentőségéről, a fölvetődött legfontosabb problémákról. Korszerű kormegál'apítás — Negyedik alkalommal rendeztük meg — mondotta — a régészek szegedi talál­kozását. Az idén is azzal a céllal, hogy az új eredmé­nyek bemutatásán és elem­zésén felül általános elméleti problémákat is megvitassunk. A mostani ülésszakon 28 elő­adás hangzott el s mindegyik jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a régészeti leletek idő­korának megállapításában előre haladjunk. Tekintve, hogy a régészet tudományá­ban írásos emlékek nincse­nek, az idő meghatározásá­nak különleges jelentősége van. A régészek nagy erőfe­szítéseket is tesznek ezzel kapcsolatban, s a legújabb technikai vívmányokat is igénybe veszik ezekre a cé­lokra. Többek között például az úgynevezett radiocarbon vizsgálatokat is alkalmazzák. Ezeknek lényege, hogy a le­lőhelyeken összegyűjtött szénmaradványokból álla­pítják meg a leletek korát. — A tudományos üléssza­kon ezzel kapcsolatban is érdekes, élénk, tartalmas vi­ta bontakozott kl. Megállapí­tották a vita résztvevői, hogy ezek az új vizsgálatok való­ban hasznosak, de nem min­dig megbízhatóak, s ezért a hagyományos módszerekre változatlanul szükség van. Vita egy agyaglap körűi — Érdekes mozzanata volt a konferenciának az erdélyi Alsótatárfalván az 1960-as Faipari tudományos tanácskozás Szegeden A legújabb kutatási ered­mények és módszerek meg­ismertetése jegyében ren­dezte meg a Faipari Tudo­mányos Egyesület Csongrád megyei csoportja a II. Sop­roni Műszaki Egyetemi Na­pokat, itt Szegeden, a J® zsef Attila Tudományegye­tem központi aulájában. A változatos faipari témá­val foglalkozó előadássoroza­tot Dani János, a FATE sze­gedi csoportjának elnöke nyitotta meg, majd dr. Wink­ler Oszkár, a soproni faipari mérnöki kar dékánja mél­tatta a tanácskozás jelent® ségét, céljait. Az előadások a faipar egyes ágazatainak problémáit tárgyalták. A bel­ső anyagmozgatás gépesíté­séről és automatizálásáról dr. Szabó Dénes, a soproni fa­ipari mérnöki kar tanszék­vezető egyetemi tanára, a gépsorokba kapcsolható fa­ipari gépekről dr. Lugosi Ármand, a modern bútor­formák kialakításáról pedig dr. Kubinszky Mihály, a sop­roni faipari mérnöki kar do­censei tartottak előadást. évek elején talált írásos agyaglap jelentőségével kap­csolatos vita. Ezen az agyag­lapon írásjeleket találtak, s ezek a jelek a sumér írásra emlékeztettek. A későbbi megállapítások szerint az agyagtáblán talált jelek vagy mágikus jelentést hor­doztak, vagy pedig a tulaj­donos nevét jelentették. Nem összefüggő írásos emlék te­hát. — Vita alakult ki a ta­nácskozáson a legkorábbi sztyeppei népek Kárpát-me­dencei letelepedésének ide­jével kapcsolatban is. Eddig időszámításunk előtti máso­dik évezred elejére tették megjelenésüket. A szegedi konferencia ezzel szemben a harmadik évezred közepé­re tette a sztyeppei népek megjelenését. Ehhez az ered­ményhez a szegedi tanács­kozás többek között a temet­kezési mód, a kunhalmok magyarországi és szovjet­unióbeli föltárásának az ösz­szehasonlításából jutott i Fiatalodott a Dömötör-torony? — Mindezeken felül érde-' kes elemzések, viták zajlot­tak le a későbbi korokkat kapcsolatban is, és kiemelhe­tünk egy szegedi különleges­séget is. Az egyik előadás szerint a Dömötör-torony a XIII. századból való, tehát későbbi eredetű, mint aho­gyan eddig hittük. — örvendetes vonása volt a konferenciának, hogy te­kintélyes számban vettek részt a munkájában a kül­földiek is. A külföldi küldött­ségek tagjai közül előadást tartott, illetve felszólalt • tanácskozáson E. A. Balaguri ungvári egyetemi docens. Szekeres László szabadkai múzeumigazgató, Bogdán Bruckner újvidéki tudomá­nyos kutató, Miograd Girics kikindai múzeumigazgató, Nagy Sándor újvidéki tudo­mányos kutató, Dimbovita Petrescu, a iasi-i egyetem tanszékvezető tanára, E. Comsa bukaresti tudományos kutató. Kívánatos, hogy a jövőben a külföldi régészek még inkább bekapcsolódja­nak a szegedi régészeti tudo­mányos ülésszak munkájá­ba, hiszen az Alföld tudo­mányos kutatásának kérdé­sei nem korlátozódnak a magyar kutatók kizárólagos munkájára. Megnyugtató, végleges eredményeket csak a külföldiek bevonásával ér­hetünk el. Kaposvártól Szabadkáig November 27-én Kaposvá- Balázs Béla tiszteletére. Eb­rott, az országos komplex bői az alkalomból mutat.jék kisformák fesztiválján sze- be a „Kékszakállú herceg repel a KISZ városi irodai- vára" irodalmi-színpadi át­mi színpada, a Balázs Béla dolgozását. Irodalmi Színpad. A me- December 27-re Szabadká­gyénk színeit képviselő ra kaptak meghívást. Ide a együttes Költők, színek, ko­rok című irodalmi-képzőmü­vészeti-zenei összeállításával készül a fesztiválra. További programjuk: de­cember közepén emlékmű­sort terveznek névadójuk, júniusban már bemutatott Ember a porondon című an­tologikus összeállításukat — mely a mai szerb irodalom gyöngyszemeiből ad váloga­tást — viszik el. A Szegedi Textilművek keres azonnali belépéssel rísrpsrcféfí-, f űféssrerelő, lakatos, esztergályos és bádogos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a textilművek sze­mélyzeti osztályán. xS. 149 926. Gépkocsi iFcrcméry betétkönyvek sorsolasa Az Országos Takarékpénztár pénteken délután az Ikarus mű­velődési házban tartotta a gép­kocsi nvereménvbrtétkftnvvelc 2?. sorsolását. A húzáson az 19S6. túlius 31-ig váltott és 1976. októ­ber 31-én még érvénvben volt 10 000 és 5000 forintos nvere­ménytetétkönvvek vettek részt. A sorsoláson 7R 007 tfz-zor fo­rintos betétkönyvre 09 gépkocsit. "27 926 ötezer forintos betét­ként vre redis 126 autót sorsol­tak ki. A Cser. érád megyei OTP-fió­koknál váltott nyereménvbetét­könvvek közfll a) a 10 ezer forintos betét' i nvvek közül nyeri •' 5 005 092 Trabant Mm. S Otl 449 Skoda 1000 5 011 484 Zastava soo b) az ötezer forintos bttétkö-vvek közül nvert 5 500 590 Skoda 1000 5 513 301 Zastava 600 5 515 076 Trabant Lim 5 510 622 Trabant T.lm 5 520 026 Skoda 10 O 5 520 190 Trabant Iám. 5 52! 092 Trabant Lim. A gt orsllsfa közvetlenül a htl­zás után készült, ezért az eset­leges számhibákért nem fele­lőnk. (MTI) bombát, 1966. november 1& DÉL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents