Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

A szakemberképzés és a kommunista nevelés elválaszthatatlan a pártbizottság beszámolójának előterjesztése A József Attila Tudományegyetem hat pártalapszervezetének ötvennyolc küldötte részvételével tartották meg tegnap, csütörtökön délután az MSZMP tudományegyetemi szervezeteinek pártértekezletét, a központi egyetem aulájában. Részt vett a pártértekezleten és az elnökségben foglalt helyet Siklós János elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára; Sipog Géza elvtárs, a Szeged városi pártbizottság titkára, Miklós Imre elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa. A pártértekezleten dr. Ágoston György elvtárs elnökölt. A tudományegyetemi pártbizottság beszámolóját dr. Márta Ferenc elvtárs, a pártbizottság titkára ismertette. A beszámoló feletti vitában felszólalt Siklás János elvtárs is. A pártértekezlet megválasztotta a küldötteket a felsőbb pártszerv pártértekezletére és a 25 tagú tudományegyetemi pártbizottságot, amely első ülésén soraiból titkárt és végrehajtó bizottsági tagokat választott A pártbizottság titkárává dr. Serfőző Lajost választották. A végrehajtó bizottság további tagjai: dr. Papp Ignácz, dr. Tóth Ferencné, dr. Juhász János, dr. Kocsondi András, dr. Bartók Mihály, dr. Fodor Géza. A párt politikai irányvonalának megfelelően X József Attila Tudományegyetem pártbizottságának, végrehajtó bizottságának és pártszervezeteinek munkáját elemző tartalmas beszámoló felölelte négy esztendő eredményeit ós a következő évek tennivalóit Általánosságban megállapította, hogy az egyetemi pártszervek helyesen alkalmazták a párt általános politikai irányvonalát az egyetemen és eredményes munkát végeztek a pártélet valamennyi területén. Ennek következtében fokozódott a párttagság aktivitása, javult az egyetemi politikai munka, emelkedett a pártmunka színvonala és intenzitása. Ilymódon megnőtt a párt tekintélye és erősödött vezető szerepe az egyetemen. A párttagak áldozatkész tevékenysége révén sikerűit előbbre lépni a kommunista egyetem megvalósításának tervében. A beszámoló több kérdést mélyrehatóan elemzett Szembefordult egyebek között azzal a nézettel, amely szerint a szakemberképzés és a kommunista nevelés két külön dolog és megerősítette azt a korábbi állásfoglalását, hogy a marxizmus— leninizmus elterjesztése, a materialista világnézeti oktatás megvalósítása a szaktanszékek, a marxizmus—leninizmus tanszék, valamint a párt- és KISZ-szervezetek közös feladata. Dr. Túry Géza ezt a gonlolatot vitte tovább a vitában: egységesebb, hatékonyabb, a hátrányos helyzetből induló hallgatókkal szemben pedig segítőbb nevelőmunkát sürgetett. A kommunista szakemberképzés érdekében a segítő, bíráló szellem élénkítését szorgalmazta Papp Károlyné. Az oktató-, nevelóós tudományos munka Ezzel függ össze a marxizmus—leninizmus alkalmazása is az oktató-nevelő munkában. Hiszen ma már nem elegendő a marxista világnézet megismerése, azt az egész okbató-nevelőmunka folyamatában hatékonyan kell alkalmazni. Ennek érdekében több szakmai-ideológiai konferenciát szerveztek, gondoskodtak azoknak az alkalmazottaknak ideológiai továbbképzéséről is, akik nem oktatómunkát végeznek. Az egyetemi pártszervek hatékonyabbá tették az agitációs és propagandamunkát, rendszeresebbé és alaposabbá a tájékoztatást. Gondosan feldolgozták az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveit, megismertették annak alapelveit a hallgatókkal is, s ezzel is hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatóság eszmei-politikai arculata még pozitívabbá váljék. Megállapította a beszámoló, hogy az egyetemi hallgatók körében ennek ellenére téves eszmék, antimarxista nézetek is lábra kapnak olykor, ezek köziül is elsősorban a nacionalizmus és a kozmopolitizmus, ezért az eddiginél tudatosabban, intenzívebben és főleg egységesebben kell törekedni a marxista szellemű oktató-nevelőmunka megvalósítására. Elemezték a pártértekezleten az oktatási reform egyetemi kidolgozásának és bevezetésének tapasztalatait is. Megállapították: a reform megvalósításának legfontosabb feltétele az egyetemi oktató és nevelőmunka megjavítása, annak az elvnek a szolgálata, hogy az oktatási reformot — mint eddig — ezen túl is a kommunista szakemberképzés szolgálatába állítsák. Az a cél ugyanis, hogy az egyetemről ne csak jó szakemberek, hanem politikailag, világnézetileg képzett, szaktárgyuk világnézeti problémáit ismerő, a szocializmus megvalósításáért dolgozni tudó és akaró szakemberek kerüljenek ki. Különös gonddal és felelősséggel foglalkoztak a tudományegyetemi kommunisták az egyetemi felvételek új rendszeréveL Ez a rendszer kezdetben nem volt elég rugalmas, és így sokszor csak nagy nehézségek árán sikerült biztosítani a fizikai dolgozók gyermekeinek kívánatos felvételi arányát Jórészt a pártszervek kezdeményezésére módosítottak a felvételi rendszeren és így már megvan a mód és lehetőség arra, hogy a szakmailag tehetséges, de hátrányosabb szociális körülmények között élő munkás és parasztszülők gyermekei nagyobb számban kerüljenek be az egyetemre. Fellendült a szaikmai tudományos munka is az elmúlt években. Erre különös gondot fordított az egyetemi pártbizottság és hozzásegítette az intézményt a tudományos tevékenység objektív ós szubjektív feltételeinek gyorsabb fejlesztéséhez. Jelentős sikereket értek ed a tudományok műveegyéni és kollektív tevékenysége, mert napjainkban az egyetemen bizonyos kispx>lgári szokások, ingadozások a korábbinál fokozottabban jelentkeznek. A káros vonások — egyénieskedés, elvtelen hízelgés, 'konformizmus, harácsolás — esetenként még párttagokra ls hatnak, más kommunisták egy része fjedig tehetetlennek érzi magát és nem küzd ezek ellen. Az a feladat, hogy a kommunisták ne hunyjanak szemet e fogyatékosságok felett és küszöböljék ki azokat az eszrnedp>olitikai és cselekvési egységet zavaró tényezőket, amelyek az erőtel jesebb fellépést akadályozzák. Eszmei és cselekvési egység A párttagok egy része még mindig nem elég aktívan kapcsolódik a pártmunkába. Előfordul, hogy az alapszervezetekben a vezetőség és néhány aktivista dolgozik, a többi élvtárs pedig figyeli és bírálja munkájukat. Az egyetem kommunistái közül is sokan gyakran és szívesen végeznek pártmunikát az egyetemi pártszervezeteken kívül, más pártszervezetekben. Ezt csak becsülni lehet, de meg kell jegyezni, hogy kötelességeik vannak saját alapszervezeteikben és pártszerveikben is. Az egyetemi párttagság eszmei-pjolitikai és cselekvési egysége az alapvető kérdésekben szilárd. Éneikül nem lehetett volna elérni azokat az eredményeket, amelyekről a beszámoló is megemlékezett. Siklós János elvtárs felszólalása lésében a kommunisták. Azok a munkás-paraszt származású oktatok, akik az elmúlt 15—20 évben 'kerültek az egyetemre, már tudományos szempontból is jelentős pozíciókat vfvtak ki és elismert szaikmai tekintélyt képviselnek. Szembe kell szállni azonban azzal a nézettel — hangoztatta a beszámoló —, miszerint az egyetemen csak a tudományos munka a fotntoss az előrehaladás egyedüli biztosítéka a tudományos fokozatok megszerzése és az oktató-nevelő munka csak szükséges rossz. Az egyetemi pártbizottság már korábban is fellép>ett a tudományos és az oktatómunka közötti helyes arányok kialakítása érdekében, és megállapította, hogy az oktatástól független tudományos munka nem képzelhető el az egyetemen. Felsorakoztatták a pártértefcezleten azokat az eredményeket is, melyeket az egyetem fejlesztésében értek el. Az elmúlt három esztendőre közel 20 milliós összegű minisztériumi támogatást irányoztak elő és ebből 10 és fél milliót használtak feL Még felelősségteljesebben A párt belső életével kapcsolatosan a pártértekezleten megállapították, hogy a VIII. kongresszus óta egyenletesen és egészségesen növekedett a párttagság száma az egyetemen. A tagjelöltek nevelését azonban nem tekintette kötelességének a p>árttagság egésze, és a jövőben az ajánlok felelősségét is határozottabban meg kell követelni. Megállapítható ugyanis, hogy ahol gyenge a pártszervezet, ott a politikai légkör sínyli meg. Ugyanakkor viszont eredmény, hogy a pártcsoportok tevékenysége is megélénkült, javult a tömegszervezetekkel való együttműködés, egészséges az állami és a pártvezetés kapcsolata. Különösen a KISZ kapott sok segítséget a párttól, amint ez Hevér László felszólalásából is kitűnt Napjainkban az egyetemi pártmunka bonyolultabb és összetettebb mint korábban. Ebből az következik, hogy nagyobb felkészültség szükséges a kérdések közötti helyes eligazodáshoz és a környezet egészséges befolyásolásához. Felelősségteljesebb ie a kommunisták Siklós János élvtárs bevezetőben átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei és Szeged városi bizottságának jókívánságait a József Attila Tudományegyetem kommunistáinak. Ezután az egyetem négyéves fejlődéséről emlékezett meg elismerően. A kommunisták helyesen és eredményesen alkalmazták a párt politikáját; magukkal ragadták a párton kívüli oktatókat, tudósokat, nagy lépéssel vitték előre a kommunista szakemberképzés ügyét. Kétfrontos harcot folytattak, s ehhez az ideológiai irányelvek feldolgozása segítségül szolgált. Az elmúlt években az egyetemen felnőtt egy olyan kommunista garnitúra, amely tudományos kvalitásokkal rendelkezik; s megállja helyét minden vonatkozásban! Ha csak az utóbbi négy évet nézzük: 38 oktató nyert tudományos fokozatot, s ebből 23 kommunista. Igazuk van, amikor megállapítják: „Helyes a párt politikája, amikor szakmailag tehetséges munkás- és parasztszármazású kommunistákból s a párthoz közel állókból igyekszik biztosítani az egyetemi tudományos utánpótlást". Nehéz hat-nyolc esztendő volt ez, nagy erőfeszítés, önmegtartóztatás, vasszorgalom és vitathatatlan egyéni tehetség összpontosul azokban az elvtársakban, akik a közélet okos szolgálata mellett vívták ki tudományos rangjukat, s szerények, egyszerűek maradtak, ahogyan kommunistákhoz illik. De köszönet illeti a segítőkész akadémikusokat, tanszékvezetőket, akik felnevelnek egy egészséges szellemű tudományos-oktató gárdát. Most azt kérjük — folytatta a megyei pártbizottság titkára —, hogy a következő négy évben az oktató-nevelő munka becsületét és tekintélyét emeljék magasabbra valamennyi tanszéken. A kommunista szakemberképzés érdekében ez nélkülözhetetlen. Teremtsék meg az oktató-nevelő és a tudományos kutatómunka egységét, mert a harmonikus egység nincsen meg minden tanszékükön. A világnézeti nevelésiben is tovább kell lépniök. Módszereinket, eszközeinket az igényekhez kell igazítani. Ezért az elméleti képzést jobban az élet gyakorlatához közelítsük. Anélkül, hogv vulgarizálnánk, az elméletet az általános politikával szinkronban kezeljük, hogy a marxista elmélet tételes ismerete mellett az egyetem kapuján kilépő fiatal értelmiség az életben zajló események, eredmények és gondok felől is tájékozott legyen. Ezért a világnézeti nevelést olyan komplex feladatként fogjuk fel. amelyben egységesen ható tényező: az egyetemi párt. és ifjúsági szervezet, a marxista és a szaktanszék. Egységes, összefogott nevelési tervek alapján lehet eredményre jutni. A felszólaló felhívta a figyelmet a kétkézi dolgozók gyerekeire. „Ne engedjék elkallódni, lemorzsolódni a tehetséges leányokat, fiúkat. Segítsék őket sokoldalúan. Ilyenkor gondoljanak saját pályakezdésükre, akkor is voltak, akik segítettek, ma önök segítsék elősorban őket. Ezt ajánljuk a közép>és az általános iskolák tanárainak is. Ezek a tainárok többségükben az önök neveltjei, jogos ' őket megkérdezni : jobban készítették elő a felsőfokon tanulni kívánókat is szakmailag és világnézeteileg egyaránt? A hátrányos helyzetben levő tehetséges gyerekekre külön fordítsanak figyelmet." önök felismerték, hogy egyetemük belső problémáit, e jelentős intézmény fejlesztési kérdéseit belülről kell megoldani. Nem siránkoztak, nem csapkodtak, szorgalmasan, szerényen dolgoztak. Kérjük, ezt tegyék továbbra is. Hajtsák végre majd a pártunk IX. kongresszusán hozandó határozatokat is pártszerűen, kommunista elvhűséggel. Siklós János elvtárs ezután az értelmiség szerepéről és felelősségéről beszélt. A mi értelmiségünk végérvényesen sajátjának vallja a szocializmust. Vörösmarty Mihály nekünk is szólt: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és meghalnod kell". A sors kezének áldását biztosító munkásparaszt hatalom az értelmiségé is. Alkotómunkájával, szellemi erőfeszítésével hozzájárult ahhoz, hogy szocialista hazánk a világ népiednek haladó táborában van. Helyesnek bizonyult a munkásosztály szövetségi politikája: ezen a politikai alapon jutott el a párton kívüli értelmiség nagy többsége a lojalitástól a szocialista társadalmi rend építésének őszinte, meggyőződéses vállalásáig. Ebben a pozitív folyamatban nagy szerepe van a kommunista értelmiségnek: szilárd világnézeti alapról úgy segítették kollégáikat, hogy azok körében küzdenek meglevő antimarxista, antihumanista nézetek és indokolatlan közömbösség ellen. Nem személyekkel szemben, hanem a szocializmustól idegen eszmeáramlatok ellen, hiszen a káros és hamis nyugatimádat, kozmopolitizmus a karakterére és tudására adó magyar értelmiségnek nem volt és soha nem lesz jellemző vonása. Ez persze nem jelent elzárkózást. A kapuikat kinyitottuk a világ minden égtája felé, azokon azonban valóságos, a szocialista hazát szolgáló szellemi értékeket bocsássunk be, és zárjuk el az útját a szellemi, világnézeti szemétnek. Ebben igen nagy felelősség hárul az értelmiségre Csongrád megyében is. Mi végérvényesen a haladó szocialista világhoz tartozunk, internacionalizmusunk éppen olyan belső törvény, mint szocialista hazánk szeretete. A továbbiakban a „vidéken élő értelmiség" szereP>éről beszélt a felszólaló. Hangoztatta: Csongrád megyében különösen nagy szellemi erőt képviselő értelmiség dolgozik. Ez összefügg többek között azzal ls, hogy a megyének öt nagy városa van, Szegeden működik az ország két legnagyobb vidéki egyemete, mezőgazdasági kutatóintézete. S más felsőfokú oktatási intézmények is a megye városaiban helyezkednek el. Országosan is számottevő az itteni művészeti élet. Fejlődő ipjarunkban nagyszámú műszaki értelmiség dolgozik. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése után községeinkben meghonosodott az agrárértelmiség, s a falusi értelmiség számban, összetételben, állásfoglalásban teljesen átalakult. Eredményeinkben benne van e nagy értelmiségi tábor szellemi ereje, tudományos-kutató, alkotómunkája. De most már — ha az élet reális követelményeinek megfelelően akarunk boldogulni — nagyobb fokú, koncentráltabb szellemi tevékenységre van szükség városainkban és községeinkben egyaránt A szellemi erők szervezettebb összefogását a szocialista építés érdekében, a tudás jobb és alaposabb felhasználásában n kezdeményező szerepet nekünk. kommunistáknak kell vállalnunk. A szociadista építésben a gazdasági irányítás reformjával nagy feladatok megoldására kerül sor; a tudomány sokoldalú segítsége, szellemi erőfeszítése nélkül nehezebben boldogulna hazánk. A szocialista tudat és érzésvilág, a szocialista haza irárti odaadás nagyobb méretű ós mélyebbre ható erejére van szükség, s ebben az értelmiség intenzívebb munkája nélkülözhetetlen. Hiszen most már a termelőszövetkezeti tag is magáénak vallja a közös gazdaságot, azt a termést, amit betakarít a földekről, szeretné ezt jobban megmutatni országnak, világnak. Ehhez szellemi erőt és segítséget igényel, éppen úgy, mint ahhoz, hogy okosabban, gazdaságosabban termeljen közös gazdaságában. A mi értelmiségünk modern értelmiség. Nemcsak azért, mert szocialista szellemű, de érdeklődő, művelt és sokoldalú, társadalmilag aktív! Ezek a korszerűség jegyei. Keresi szakmája világszínvonalának új vonásait és azt a szocialista építés érdekében igyekszik hasznosítani. Törpe kisebbség az, amely a Horthy-világ szellemi tunyaságát tovább cip»eii korunkban és az eszem-iszomban látja az élet értelmét és célját. Ilyen is van. De a számottevő, a meghatározó a friss, szocialista szellemiségű, társadalmilag aktív értelmiségi tábor, amely az alkotó, teremtő munkásosztály és parasztság tevékeny és valóságos szövetségese. A szocializmus építésének nagy kérdéseit a munkásokkal és a pjanasztokksK együtt Csongrád megye értelmisége is saját ügyének tartja. Szellemi ereiének összefogása, gyümölcsözőbb felhasználása a következő négy évben újabb nagy sikerekkel gazdagítja a munkás-paraszt hatalmat, hazánkat, népünket Pártértekezlet Pankotán Tegnap délután a Pankotai Állami Gazdaságban tartott pártértekezleten Bába István elvtárs ismertette a pártbizottság beszámolóját az elmúlt évek munkájáról. A beszámolót tartalmas vita követte. Bába István vitaösszefoglalója után a pártértekezlet megválasztotta a párt helyi vezető szerveit és a járási pártértekezlet küldötteit. A pártbizottság titkára Bába István elvtárs. A párt-végrehajtóbizottság tagjai: Török Imre. Márkus Mihály, Surányi Antal, Bakai János, Serki Mihály és Gábor János elvtársak. Péntek, 1966. október M. oumagíarorííae 3