Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
A rögzített áras építkezés A vásárló szereti tudni, hogy mi mennyibe kerül. Ez alapvető és jogos igénye. Aligha rendelnénk meg a ruhát a szabónál, ha nem mondaná meg a csináltatás költségét, még amikor a méretet veszi. De a szabónak is erdeke a számolás, el sem vállalja a munkát, ha nem jön ki belőle az őt megillető tisztes haszon. A rögzített, vagy fix áras építkzés esetében a beruházó és a kivitelező egyezik meg előre egyegy epitkezés költségeiben. Minden az előkészítéstől függ A beruházási kódex 1961 decemberében megjelent végrehajtási utasításának XVII. fejezete rendelkezik a rögzített áras építkezések bevezetéséről. A rendelet óvatos volt, s amint a későbbiekben bebizonyosodott: nem is öktalanul. Egyértelműen csak az állami vállalatok lebonyolításában jelentkező és típustervek alapján felépítendő beruházásokkal kapcsolatban írta elő kötelező erejűnek, de lehetőséget teremtett nem típusterv szerint épülő beruházások fix áras felépítésére is. Az intézkedés alapvető in'., ditéka az lehetett, hogy legeys'fciább a beruházások egy részénél igyekezzék rendet teremteni. illetve anyagilag is minél inkább érdekeltté tenni a feleket. Ne legyen módja a beruházónak különösebb indok nélkül, menet közben is megváltoztatni a beruházás kisebb-nagyobb részleteit, de ne is érje meglepetés a kivitelező részéről a számla benyújtásánál: csak annyiba kerülhet, amennyiben előre megállapodtak. A kivitelező pedig akár nyereséghez is juthasson azáltal, hogy bár a beruházás rendeltetés szerinti használatát minden tekintetben biztosította (mindent megcsinált, amit a szerződés előirányzott), jó munkaszervezéssel, okos gazdálkodással kevesebből, vagy legalábbis kereken annyiból hozta ki, mint amennyi a költségvetésben szerepelt. A beruházónak az epitkezés költségének három százaléka áll rendelkezésére „rizikópénzként". Ez az összeg a fix áras építkezésnél a kivitelezőt illeti meg. A beruházási kódex említett rendelkezésétől az érdekeltek nem voltak elragadtatva annak idején. Akkoriban a tervező intézetek meglehetős túlterheléssel dolgoztak. gyakran rohammunkát. végeztek, s emiatt sok hibát követtek el. Nem anynyira a műszaki tervek hagytak kívánni valót, mint inkább a kísérő méretjegyzék, a tervfelbontós, a menyn> iségi- és a költségterv volt pontatlan az esetek cgyrészében. Mi lesz, ha véletlenül kimarad a lépcsőház vagy a födém a kalkulációból. ki fizeti majd meg az árát? Az aggodalom jogos volt: a rögzített áras epitkezés elökeszitésének minőségétől függ a siker vagy a sikertelenseg. De hiszen éppen ezért vezették be! A tervezőnek a korábbinál sokkal gondosabban kell számolnia, a beruházónak és a kivitelezőnek pedig még a szerződés megkötése előtt tüzetes, minden tételre kiterjedő ellenőrzést kell végeznie ahhoz, hogy nehogy később csalódás érje. A rendelet ehhez módot is ad: az árvetéssel kapcsolatos észrevételezés idejét a kivitelezőnél típusterv esetében 60 napra emelték fel, ha nem típusterv alpján kötnek fix áras szerződést, akkor összesn 90 nap áll hozzá rendelkezésre Végezetül: a kivitelezés színvonalának megjavítása is szükséges, hiszen rosszul megszervezett munka, vagy más okok miatt, a költségek az előre megállapítottnál drágábbak lehetnek, s akkor nem haszon, de kár keletkezik az építövállalatnáL Önként senki sem akarja A rögzített áras építkezés tehát most mar jó néhány éve él, de nem mondhatnánk, hogy virul is. A jelek szerint sem a beruházók, sem a kivitelezők nem szerelik túlságosan, bár hozzá kell tenni; élvben jobbára egyetértenek vele. Tehát a gyakorlatban keresendő a ba.i? Igen, abban. Kezdjük egy negatív példával! A Beruházási Bank szakemberei szerint (s ők ezt Intelt érdemlően tudják) sem Szegeden, sem Csongrád megyében nem kötött még soha senki fix áras szerződést, ha azt nem írta elő a kódex kölelezöen. A tartózkodás oka többféle. A tervezői munka színvonala ugyan sokat javult az utóbbi években, na de talán még most sem olyan jó, hogy a beruházó és a kivitelező vakon megbízhasson benne. Persze senki sem kívánja, hogy vakon bízzanak, hiszen éppen arról volt szó az előbb, hogy az ellenőrzés jelentősége mennyire megnóvekedett. Ellenőrizni, dc hogyan? A három Csongrád megyében működő kivitelező vállalat közül csupán a nagy ÉM-vállalatnak van némi apparátusa hozzá. A fix ár lényégében nem hozott adminisztrációs könynyitést. sőt a mennyiségi- és az ártéieleket saját érdekükben jobban meg kell vizsgálni. Viszont az építésvezetőségek túl vannak terhelve papírmunkával. kalkulátor sincs annyi, mint amennyi kellene. Egy másik kérdés: a kivitelező nem szívesen kockáztat. Az építőipar úgysem rentábilis mostanában, ugyan ki vállalná a kockázatát egy esetleg veszteséget hozó fix árnak, pláne akkor, ha ennek vállalása nem kötelező? Az a három százalékos haszon, amit a rögzített költség betartasa ígér. nem o'yan nagy, legalábbis nincs arányban a rizikóval. Kétség! clen, hogy a kényelmesség is nagyban hozzájárul a kérdés eldöntéséhez a kivitelezőnél. Furcsa dolog ez a bizonyos három százalék! A kivitelezőnek nem elég vonzó, a hgrub • 7ö mégis ragaszkodik hozzá, amikor csak teheti. Ha ugvanis nem fix ár szerint dolgoztai, ez az összeg nála marad mintegy megtakarításként. Ez'K- az okok játszottak nagyjából közre A BÉCSI KrtRÜTI ÉPÍTKEZÉS Ma csak kötelező, holna p az erdekek diktálják abban, hogy önként egyik fél sem kezdeményezte a rögzített áras szerződés megkötését. A munkák ötödét teszi ki Ilyen szerződést viszont típusterv használata esetén kőtelező kötni. Gyakorlatilag lakóházak, iskolák, raktárak, mezögazdasagi épületek készülnek típusterv szerint, illetve azok adaptálásával. Az idén a Csongrád megyei Építőipari Vállalat 357 millió forintot kitevő építésszerelési tervéből körülbelül 77 milliót kötött le fix áras szerződéssel, tehát az összes munkák csaknem ötödrészét. Ilyen alapion épül szinte valamennyi állami és szövetkezeti lakóház Szegeden, beleértve a KISZ-esek építkezéseit is. A Beruházási Bank megfigyelése szerint 1964-ben a fix áras építkezések hasznot hajtottak, 1965-re azonban sem a banknál, sem a vállalatnál nem állnak rendelkezésre ilyen irányú adatok. A haszonra (ha nem is pénzügyi értelemben) azért lehet következtetni! Típustervnél aránylag kevés változtatás fordul elő, s hogy ez milyen nagy szó, ennek bizonyítékául álljon itt a következő adat: a megyei építővállalatnál az idén eddig 300—400 szerződésmódosítást kellett keresztülvezetni, s mivel jelenleg 70 építkezésük van. ez építkezésenként 5—6 módosítást tesz ki! Különösen célszerű a fix ár, ha ugyamazon a területen, egymás mellett több azonos típusú házat építenek. Ilyenek voltak részben az Odessza-lakónegyedben, illetve vannak a Bécsi körúti építkezésen is. Jellemző eset volt, hogy amikor a Rózsa Ferenc sugárúton két ütemben öt 12 lakásos házat építettek, kettő elkészülte után a kivitelező ajánlatot lett a másik három fix árral való folytatására. A beruházó azonban ebbe nem ment bele, mondván, hogv most már nincs rizikója az építőknek, nem adja oda a háromszázalékos hasznot. A fix áras szerződést az első háznál kellett volna megkötni, mégha a kivitelező netán el is számíthatja magát. Ettől az eshetőségtől változatlanul tart, de fél más bonyodalmaktol is. Azzal kezdődhet a hercehurca, hoey a beruházó nem észrevételezésre küldi meg a tervdokumentációt. hanem nyomban szerződéskötésre. Az idő sürget, nem lehel késlekedni. Szerencsére a rendelkezések lehetővé teszik a hagyományos szerződés megkötését ilven esetben, s mivel az alapozás (a szint alatti munka) úgysem tartozik a fix árak körébe, a kivitelező eközben, utólag végzi el az ellenőrzést. Ez a megoldás jónak mondható a jelenlegi körülmények között, mivel nem gátolja meg a munkák mesk ezd ősét. Nehezíti a fix árakkal való éoitk°zást a kivitelezés stád'umában az anyagellátás minden egyenetlensége. Ha éppen nem lehet beszerezni azt a .norma! ragasztott parkettát vagy gáztűzhelyet, amit a terv előír, akkor mást kell helyére lenni. S az a más vagy olcsóbb vagy drágább. Kié a nyereség, illetve a többletköltség? Kezdődhetnek a viták a kivitelező és a beruházó között, s ezek a viták legtöbbször a döntőbíróságon fejeződnek be. Az anyagok ára is gyakran gondot okoz. Elmondották példának, hogy a B 30-as idomíégla helyi téglagyárból vásárolva sokkal olcsóbb, mint a Békéscsabáról hozatott. Ez terméiszeles is csakhogy előfordul, hogy kénytelenek Csabáról szállíttatni, mert Szegeden nem kapható. Árrendszerünk is állandó mozgásban van, legutóbb éppen a betonelemek ára emelkedett. A hatósági árvái tozásokat terméssel esen keresztülvezetik a szei-ződesen, és a végösszeget a változás szerint módosítják. A jelenlegi, úgynevezett diktált árak rendszere hozza magával, hogy a fix áras építkezésekből végül is gyakorta nem fix áras válik. Csak a piapírforma marad. Akárminek nevezik: jó Ha a diktált árak rendszere és a fix áras építkezések lebonyolítási lehetőségei között jelenleg ellentmondás látszik, mi lesz 1968ban. amikor az új árrendszer életbe lép, s az árak egy része úgynevezett mozgó ár lesz? Ha most nem lehet, vagy csak igen nehéz előre megmondani, hogy mibe kerül majd egy-egy építkezés, hogyan lehet akkor? Jóslatokból? Vagy egész egyszerűen elhal a fix ár? A gazdasági mechanizmus reformja építőipiari vonatkozásainak, es az ezzel Kapcsolatos kérdéseknek a boncolgatása nem tartozik szorosan a tárgyhoz, az új építőipari árrendszer mibenlétét még nem is ismerjük. A szakemberek úgy gondolják, hogy a beruházók és kivitelezők merőben új kapcsolata alakul majd ki a reformot követően • nem a beruházó keres kivitelező partnert, hanem foruítva, a kivitelező ajánlja fel magát, S mivel a vásárló szereti tudni, mi mennyibe kerül, a kivitelezőnek (s nem mint manapság, a tervezőnek) árajánlatot kell adnia. Ezt nevezik ajánlati költségvetési rendszernek. A fix ár tehái nemhogy elhal, hanem a beruházások minden területén elterjed, legfeljebb más néven nevezik. A jelenlegi ellentmondások és a különböző nehézségek ellenére a fix áras építkezésé a jövő, s ami most van. az előfutára a jobbnak, a gazdasagosabbnak. célszerűbbnek. Ma csak kötelező, holnap már az erdekek diktálják, hogy gondosan előkészített beruházások, pontosan kiszámított költségvetések alapján építkezzünk. Gazdasági életünkben új vonáskent jelentkezik majd az egészséges kockázatvállalás, s ez ebben a tekintetben is újabb fellendülés forrása lesz. Fehér Kálmán Szabadulni egy rut szenvedélytől Levél az alkoholelvonó kezelésről A levélen teljes név, cím, foglalkozás. Egv alkoholista írta — helyesebben egy gyógyuló ember, aki már a józanodás, a józanság magaslatáról nézi elöz.ő életét. Megborzad és figyelmeztet. Valóságos proklamációt fogalmaz. azoknak, akik még nem tudtak megszabadulni az. alkoholizmus rút szenvedélyétől. H. J. nyelvtanár a levél írója. Sorait lehetetlen megdöbbenés nélkül olvasni. Eldobni a borospoharat! „ ... Szabadulni akarok ettől a káros szenvedélytől. Még fiatal vagyok, egész, életemet akarom megmenteni. Emberként szeretnék élni, s ezért az orvostudomány segítségét kellett már kémem. Káros szén vedéi .vem olyan erős volt, hogy csupán akaraterővel képtelen lettem volna ellene küzdeni. Szervezetem az alkoholt éppúgy kívánta és követelte már, mint a táplálékot. Ettől az érzéstől kell megszabadulnom, s szívből akarom, hogy sikerüljön. „Ez a szenvedély sok ember életét tette tönkre, sok békés és boldogságban virágzó családi életet zúzott szét. S hány tehetségesen induló életet húzott le az. alkoholizmus ön tudat lanságának mocsarába!..." „Furcsa egy kicsit egyik napiról a másikra eldobni a poharat, otthagyni a kocsmák megszokott, kábító léptkörét, de az alkoholista talán nem is tudja, mit nyerhet helyette cserébe. Emberi méltóságot, a család melegét, társai megbecsülését a lenézés, az elfordulás helyett..," Egész emberként „T/ehet, hogy egyedül nem tudtam volna megtenni, hiszen az alkoholistának éppen az akarata a leggyengébb. De segítettek megállítani derék, tisztességes emberek, akikkel azelőtt együtt éltem, dolgoztam becsülettel és megelégedésre. Ok is szégyellték, hogy közülük egy így eltávolodott, hogy a munka és a közösség örömei helyett t szeszben keresett megnyugvást." „Érzem, tudom, hogy sokat és keményen kell dolgoznom, ha ismét méltó akarok lenná barátságukra, ismét telje6 erkölcsi értékű emberként szeretnék élni! De bármilyen nehéz lesz, meg kell cselekednem. Nagyobb elhatározást is véghezvittem már józan életemben." „Hogy ezeket a sorokat papírra vetettem, nem tetszelgésből vagy fogadkozásból tettem. Inkább azért mert tudom, hogy számos embertársam küszködik az alkoholizmus őrlő malmában. Ettől szenved a családja, a környezete, de maga is olyan fizikai és lelki gyötrődésen megy keresztül, amely előbb-utóbb idegileg és érzéseiben megrokkantja. Ronccsá teszi, olyanná, hogy bújnia kell az ismerősök elől. Pedig nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember emelt fővel járhat** „Saját elhatározásomból jelentkeztem elvonó kezelésre, hogy megszabaduljuk • rút szenvedélytől. Eletem napról napra elviselhetetlenebb volt magamnak in. Magam elől is bújtam volna — de ki tud önmaga elöl elbújni? A józanabb percekben fel-feltámadó lelkiismeretet az alkohol sem tudj* örökre elaltatni.^ Van visszatérés Verset is írt H. J. a tartós józanság első állapotáról, sz öntudat, a mértékletesség visszanyerésének élményéről. Néha úgy ír, mintha nagyszerű, heroikus emberi tettet vitt volna véghez. Az egyén szempontjából kétségtelenül óriási feladat, hatalmas akaraterő bizonyítéka. A társadalom. termAwe+esen, nem adózik kiikkviis hálával az ember önmagának megadott tartozásáért. De azért biztatni lehet H. J. példájával. Nem legyőzhetetlen ördög az alkoholizmus, nem elűzhetetlen démon. Még olyan ember esetében Is vari mód segítségre, aki — mint H. J. — tíz esztendeig élt az alkohol gyilkos gőzében. Kedvezőbb fezgybiztositási díj Néhány évvel ezelőtt az Állami Biztosító bevezette a termelőszövetkezetek számára, hogy összevont vagyon bizstosílásuk kiegészítéseként fagybiztosítást köthessenek. Évről évre több közös gazdaság él ezzel a lehetőséggel. A biztosítás lényegéből adódik: ha növekszik a biztosítottak száma. jobban megoszlik a kockázat, kedvezőbbé válik a díjak és károk aránya. Il.ven esetben az. Állami Biztosító kiterjeszti kockázatviselésének körét, vagy mérsékli a biztosítás díját. Jövőre, 1967-re a biztosító az eddigi 40 forintról 25 forintra szállította le a fagybiztosítás holdankénti évi díját. Miután a közös gazdaságok általában a szántóföldi terület 60 százalékán termelnek fagy veszélynek kitett növényeket, a biztosítás díját is csak a szántóterület 60 százaléka után számítják. Azok a tsz-ek, amelyek a múlt évben is kötöttek fagybiztosítást, az. idén holdanként csupán 10 forintot fizetnek. A tsz-ek vagyonbiztosítása alapján az. Állami Biztosító az árvízkárok 50 százalékát téríti meg. Autó és felkiáltójel A napokban néhány idegen rendszámú kocsival találkoztam Szeged utcáin. Ebben nincs semmi különös. az, hogy elmondom, más okból következik. A Romániából érkezett FlAT-ok, Moszkvics-ok szélvédőjén és hátsó ablakán megtermett felkiáltójeleket láttam. Először elcsodálkoztam — talán különlegesen veszélyes szállítmányt hordoznak a csomagtartók. A titokra veefit egy fűszerüzlet előtt jöttem rá. A csinos úrvezető hölgy éppen tejet vásárolt, s mikor visszatérni igyekezett kocsijába, megszólítottam. Sajátosan „eszperantóul" — kézzel-lábbal és némi orosz n.velvtudássaj érdeklődtem az autón viselt jel miértjéről. A válasz rövid (olt: Romániában a kezdő gépkocsivezetőknek közlekedésrendészeti szubaly írja elő a gépkocsin a megkülönböztető felkiáltójelek feltüntetését. Ahogy .a szavakból kivettem. ez a jelzés egy évre szól. Rend el tetéséh ez semmi kétség nem fér. de talán célszerűségéhez, hasznosságához som. Egy-egy szomorú vasárnap közlekedési baleseteink hírei u tán ön ken tei e nul arra gondole: talán nálunk se ártana il.ven y zésekre ..kényt riteni" a friss jogosítványtulajdonosokat. M. I. Vasárnap, 1366. október 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 9