Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

SsT. Simon István: A Z01LIJ Kepeds .. „ kepék ..., képek ... Az egyut lyem bámulnivaló volt a kaszások ritmunaranosvorutiben fürcük, a másik szomo- sa, amelyen fekete vonalakká váltak az L'u-azurkeben, hol egy taj mo&olyog a va- izmok, s a szürke háttér volt benne a neaonrói, hol egy kemény munka.sarc szí- mes faradtsag. A munka dobolt ezen a gorul ram. Tele van velük a csöppnyi mú- vásznon, az emberi akarat egysege, de etem, s magiyaban sonakoznaK a paulas- mó-st torz zöld kéz nyúlt az alakok fö> ól járóban es a spajzban ia. Ugy lapozga- lé « tobb swnikból. olyan ujjakkal, mint az inda. Egy kompozíció, amelybe beletolakszik valami rettenetes disszonancia, amelyet szétrombol egy vízió, egy irrealitás. — Lásd. ez a kéz emelt fel! — Te őrült vagy! Micsoda ostoba divat áldozata lettél? Az egyik legszebb vásznadat tetted tönkre valami ostoba .fféle barát, akinek minden Rondolatat hobbyért! Itreii mar, s aki mindent tud róla is. — Nyugi, fiú! Nyugi! Becsüld meg ezt igen, a képek történetét is tudom. Ezt « kezet! Ez emelte le a vállamról a gonNagymaroson festette, ezt meg a bajai dfrt- Ez hívta fe,l rám a zsűri figyelmét! ,ok közöttük, mintha a csaladi fényképeivet nézegetnem otthon. A mester rám se bojszint, hagvja, hogy durkaljam vásznait, lesöpörjem róluk a pókhálót. A vemenyemre sem kíváncsi. Nem vagyok -em kritikus, sem vásárló, egyszerűen •sak bejáratos vagyok hozzá évek óta. ártéren. Ez az asszony itt Mári néni a Béke Termelőszövetkezetből, az a kaszakaapáló férfi pedig a veje. Avas szalonnán vészült vásznak ,.. Két hétig hátizsákból •vett a mester, amikor ezeket pingálta, s i köszönet csak annyi volt, amikor a • /.ignó is rákerült a kép jobb sarkára: Ez a kéz! Aggódni kezdtem érte, mert gyenge idegzetű ember volt. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyesforma egyéniség összeroppanjon és időnként átevezzen a gátlástalanság vizére? Észrevette az arcomon a gondot és nem késett sokáig a magyarázattal. — Most azt hiszed, hogy hülye vagyok. ..Hogy ez lenne a Gábor?... Mért nem Több eszem van, barátom, mint három irat az úr szemüveget? Az SZTK olcsón esztétikusnak és hat mű vészét történészfiinál tat!" nek. Mert amikor bemutatott hat képeHanyadszor nézem végig őket újra én men meglátták ezt a zöld kezet, megállt ;«! Hanyadszor biztatom a gyerekkori jó rajta a szemük! Nézték, nézték, először barátot: „No, lásd, ez az! Ez úgy mellbe- » képeket, azután egymást, és megkértek, vagja az embert! Megtaláltad végre a szí- hagyjam őket magukra egy kis tanácsaidét, a mondanivalódat!" És ó mindig koraara. Fél óra is eltelt mire hívattak. oak ralegyintett. „Tudod, mas ipar ez, S ^l*™^!^ L™* . . ,, , J . — Nem tudom, de nagyon nagyot csamint az irM ...Veszel egy ceruzát es egy 16dnék ha elájultak völna ettől a zöld szál papírt, két ftl.ler az egesz. Nekem kpztdi először vászon kell meg festek, azután _ ^em ájultak el. Nézték, nézegették a idő, olyan ido, amelynek esetleg sose lesz képeket, csóválták a fejűket, s aztán az •vaníatja, s mikor már minden együtt van elnök megszólalt: „Kedves mester! Ezek -ÍS lelkiismeretem szerint minden jó, sosü- a képek egyöntetűen megnyerték a zsűri ri kell és vásárló. Ha csak a vászon és a tetszését Egészséges realizmusa, színharfesték órát számolom is, nézd, egy va- móniája, "szerkesztésmódja avatott műgyon, amit itt hetente durkálsz. Megkop- vészre vall. Képeit egytől egyig besorollalt forintok kiabálnak csak az anyag ára nank a kiállítás anyagába, s tematikájuk tán! Egy pár harisnya az asszonynak, gy liter bor a bécsi szelet után ... — vázon ra és festékre váltva." Ilyenkor mindig szoktam mondani valani vigasztaló közhelyet. Olyanokat hogy nál fogva kelendőségük miatt sem aggódnánk. Csak az a zöld kéz... az esztétikailag, művészileg teljesen idegen a kompozíciótól, és megmagyarázhatatlan .. . Lehet, hogy sokak szemében eredetiségnek tűnnék, lehet, hogy hizarrsága miatt ulajdonképpen már felfedezték és meg- meKk„pna „kár műértőket is ... Mi oorsülik, vásárolt tőle a tanács és a mu- azonban ebbe nem tudunk belemenni. Elzeum, minden kiállításra hivatalos, s ma- fonben ha úgy gondolná.. „ ha hajlandó gam is kinyilvánítom a képzőművészet volna korrigálni..." iránti rajongásomat — veszek töle egy Mire te? képet, baráti áron, részletre, hiszen olyan — Akkor én megmagyaráztam ennek a megértő, amikor bejelentem, hogy most tóid indakéznek a művészi funkcióját, újra nem tudtam kiszorítani az esedékes Mar mag^m sem tudom, mit mondtam, uimmát, de ha majd nagyobb összeget valami kozmikus félelemről, lidércnyoknpok valahonnét, egyben nyújtom át az másról beszélem, a fenyegetett harmóniáegészet. , ról, a disszonancia uralmának szüntelen Hat így ra gyünk mi a mesterrel mar Vil ág veszélyéről, meg ilyenekről, majd vééi ek óta. Hiszünk egymasban Sokszor ^ haRvt„m magam meggyőzni. Nehezen földhöz csapta már a palettát, olyasforma ugyan de belementem, hogy a zöld kéz gondolattal, mint Csokonai olykor a pen- eltűnjb„ ezekröl a képekről, •tat: „Az la bolond, aki poéta va lesz Ma- _ Uyen trükkökkel élsz? gyarországon". De akkor mindig eljött _ Valami bolondos perc szülte ezt az hozzám és én mindig életei injekcióztam öt]etet bele, biztatással, néha tán ámítással is. _ F,SZPrin+ a asürinek festetted azt a „Csak csináld, csináld, elfáradni es bele- ^ mancsot? faradni nem szahad! Majd meglátod, egy- _ Kifejezetten. s tehet, hogy legközeszer még mind kihúzgáljak a kepeidet a ]ebb pims rambus>szai takarom el a képájzból meg a padlás fel járóból, csak k egy réggétt majd ^rga körrel. Egy -gy pillanat kell, egy szerencses fordu- kis op_art ^ eg>, kis iiak-art. .. lat...!" . , — Meg vagyok döbbenve. Hiszen ez Hiszen csinálta volna ó akkor is, ha közönséges szélhámosság! rést döfök a hátaba. Erre azuletett, s a _ Nevezdí „minek akarod. Azóta már biztatásra is csak azért, volt szükségé, lefwtettem „ 7iöld kezeket, helyreállítotrtogy ne érezze: egyedül sz ft mamaja a tí)m mindent ,igv, ahogyan első formápiktura. Igénye volt arra, hogy meg va- n vo,t Sernrmt -sem vétettem a művélaki higgye tevékenyaégenek tarsadalnu szetern ellen hasznosságát. __ . . — De hiszen..: Mikor legutóbb nála jártam, hogy kuassak képei limbusában, újra megfogalnaztam a biztató rigmuaokat jó előre, legnagyobb meglepetésemre azonban szecs mosollyal fogadott, új fotelre ültetett ss konyakot hozott. — Mi történt? örököltél, lottóin nyer- wském tél? , — ördögöt! Befutottam! — Látod-latod! Hát mit leikelek én ne<od évek óta! Hányszor papoltam, hogy a ehetség ... — Egy szót se! Idealista duma! — Már megbocsáss! Emlékezz csak, — De hiszen .. „ de hiszen ... Csak te ne prédikálj! Jobban teszed, ha magad is tanulsz ebből valamicskét. — Hiszen, ha festeni tudnék... — Festeni? Hát csak egy művészet, van a világon? írni is lehet zöld kezet, ked— Hagyj a bolondságaiddal! — Várj csak! Mindjárt világosságot gyújtok az. elmédben. Teszem azt, var egy témád. Megírod szíved szerint, elmondasz benne mindent, amit egyébként is akarsz. S mikor mindezzel kész vagy. átnézed és kitapogatod, hol lehet beleneg akartad gyújtani ez egész máglyát. kombinálni egv kis egzisztencializmust Én fogtam le a kezed. Tőlem kaptal egy egy kjs dokadenciat, egy kis modernizkis szellemi vérátömlesztést... must. Jó, jó, én tudom, hogy mi a vé— Sokra mentem vele! A te tanácsaid leményed ezekről az alkotói mód.szerek•sak arra voltak jók. hogy másnap is ről. Én tudom, hogy sem az eszed, sem essek és tovább szaporodjanak a vász- „ szíved nem ilyen rugókra jár. De ha iák a padlasfeljáróban. A te tannesaidért elviszed a szerkesztőnek, azt fogja monohasem adtak volna egy vekni kenyeret dani: „Hm..., hm.. „ egészen sikerült Magasabb ész kellett ehhez, barátom! irá.s ez... őszintén mondom, nagyon tetMaga.sabb ész? Nohiszen, szép hála a szik... Csak ez a néhány részlet itt. .biztatásért! amit ceruzával megjelöltem, ez proble— Barát, kritika, közönség — pely- matikus. Valahogy úgy tetszik, mintha enva . . . Egy zöld kéz kellett, barátom, egy gedme-nyt tenne helyenként polgári irányaircsös u.ijakban végződő zöld kéz! zatoknak, mintha holmi ellenzékiséggel Ennek agyára ment a művészi gőz! kacérkodna". Akkor te egy darabig vé— Miféle zöld kézről beszélsz? Vala- ded. majd lemondasz ezekről a résziemi nagv ember nyúlt a hónod alá? Ma- tekröl — s marad: az. eredeti, amit te pártfogora tettél szert? akartál, amit te gondoltál, amit te izzadNevetett. Először csúfondárosan, magas tál ki! Próbáld meg. és mély bugyborékol ássál, azután kénvsz.e- "Í_J ""*"'" redetten. Végül egészon szájára fagyott a mosoly, s keserűséggé torzult. — Ezt nézd meg! — emelt egy vásznat a festőállványra. Megőrültél? — csodálkoztam rá. hieRjik legszebb képét láttam, amc_nat. a | Kéziratok ..., kéziratok ..., kéziratok . . Az egyik humoros, a másik lehangoló. Bőven van belőlük a fiókokban, s csomagolópapír helyett jutottak ívek a stelázsi csíkjára is. De most mind újra íróasztalomra kerül. A sorok közé itt-ott ütöm én is a zöld kéz iriP-ni-omatát, GALAMBOS TAMÁS: SZICÍLIA Tömörkény levele Cserzykez Mulasztásunk, hogy még húzni húsz-harminc évig ls, menthaü. ahonnan bejárták nem gyűjtöttük össze, nem de igen sok pénzbe kerül, a környéket: Tátrafüredre, tettük közzé Tömörkény Ist- Így már tavaly is fürdőre Lomnicra, a Csorba-tóhoz kivan leveleit. Nem nagy föl- küldtek, s az idén is men- rándultak, s így jutottak el adat lenne pedig, hiszen az nem kell, ami nagy költség. Gánócra is. A levélben emlííró nem sokat adott ki kezé- Pedig épp betegségem miatt tett felkai orvos, dr. Daita bői. Azt tartotta: sok levél, kevesebbet dolgozhatok, mint Ede, a Tátra Múzeum igazsofc baj. Néha mégis rákéoy- eddig." gatója, együtt volt az íróval szerült ő is a levélírásra, kü- 1906. július második és au- a múzeumi tisztviselők terlrtnösen, ha városától valami gusztus első felében Tömör- mészetrajzi tanfolyamán okból messze került Eddig kény családjával és sógora 1901-ben. jobbára a katoniakorából va- családjával együtt a Tátra- . , . , . ló pár levelét ismerjük. ban nyaralt. Életművében ^ml a leveirt niett. WTömörkénv 1900 ősze óta ennek csupán Görbe vidékek "any. /tetrajzi aoa bajlodott a tüdejével; nem című tárcája (Szegedi NapM, ^káS fe hSadtsa'gára volt tehát véletlen, hogy 1906. augusztus 17, 19) őrzi SvS 1917 tavaszán tüdőgyulladás emlékét Mint a szegedi ü, vitte el. 1906-ban tüdővér- egyetemi könyvtár kézirattá- ™ely,k ,™ged. nyrenda ugy zest kapott; a vizsgálat mor- raban őrzött alábbi levelé- ™ "'e^Trók művS bus hungarieust, tüdőbajt ben. útibeszámoló.iában is a noRy mu^ei,ne.K állapított meg. „A dolog az tátrai üdülés olcsóságát em- sorozatot Kívánta megnircietén koromban — írta az ép- legeti. Nyaralásukat Felkán m, Reklamtrul elsosorban a pen negv-\7en éves író Bur- kezdték, majd július 25-én már orszagos h.ni bef"tott ger Gusztávnak - nem na- mentek át Poprád nyaraló- íro kínálkozott: Tömörkény, gyon veszedelmes: el lehet telepére, Virágvölgybe (Blu- Péter László KEDVES MISKÁM! Nem felelhettem leveledre azonnal, mert nem voltunk az nap Virágvölgyön: a sógoromnál voltunk bent Poprádon ebéden. Most Is Gánóczról írok, ahova átjöttünk a hegyen gyalog. Ami a kerdezett dolgot fTleti, azt ajánlom, várd meg, míg valakitől valamely komoly ajánlatot kapsz. Addig légy se hal, se hús. Elvégre egy negyvenezer forintos üzleti vállalatnak komoly bázisának s valamely vezető fejének kell lennie. Az ilyesmit nem lehet úgy építeni, mint a szerkesztőségi szobákban a légvárakat. Van tapasztalatom felőle abból az időből, mikor a Napló szerkesztősége kiadta a Vízenjárók cz. könyvemet — azzal is volt sok hűhó, a vége pedig az volt, hogy ha a város meg nem vesz a könyvből 100 darabot, még a nyomdaköltséget sem tudták volna kifizetni. Azt hiszem, ráérünk még a dologról otthon is beszélni, 16-án honn leszek. Egyelőre csak annyit, hogy én aligha mehetek bele a dologba. Nem rajtam áll, hanem a budapesti kiadómon, akihez tíz évre írott szerződés köt, s e tíz évből eddig csak kettő telt eL Ez a szerződés Gánécz, 1906. MTtus 30. arra kötelez, hogy másutt nem adhatok ki könyvet, csak nála, viszont őt kötelezi, hogy évente legalább egy kötetnyi munkámat megvesz és kiad. A szerződés csak akkor bomlik fel, ha vagy én nem tudok kéziratot adni, vagy ha azt ő nem hajlandó kiadni. A szerződés nekem igen megfelelő, a czég (Singer és Wolfner) igazán úri ember módjára viselkedik velem szemben. Tavaly például 500 Korona járt volna tőle, de, tekintettel a tavalyi könyv üzleti eredményeire: 800 Koronát küldött. Érthetőnek tartod bizonyára, hogy ilyen kiadóval szemben nem követ el az ember szerződésszegést. Egyébként, mondom, majd beszélhetünk erről még otthon. Mi nagyon jól vagyunk Itt egészségünkre két doktor ügyel, a poprádi meg a felkai orvos, aki mint múzeumigazgató régi jó barátom. Az élet olcsó: egy uzsonna Újszegeden bizonyára drágábh, mint e helyeken. Kedves családodat szívből üdvözölve marad szerető barátod PISTA A gyűrű •ÓPSZt. be- I UJ Aki azt hiszi, hogy a gyűrű, amelyet e történet „hősé"-vé avat, valami különleges gyűrű volt, meglehetősen téved. Nem ölelt apró cirádákkal különös metszésű és sejtelmesen csillogó követ, nem volt titkos társaság megkülönböztető jelzése, nem lehetett öblös fejében méregfiolát elrejteni, s varázsereje sem volt mindenható szellemek megidézésére. Arról nem is beszélve, hogy még pecsétviasz szétmázolására sem lehetett alkalmazni, mivel valójában csak egyszerű arany karika volt. Éppúgy lehetett 14 karátos, mint több vagy kevesebb. Tulajdonképpen senki sem tudta, hogy mennyi. Egy azonban biztos: valódi arany volt, s az arany mivoltába vetett általános hitet még ez a cinikusnak tűnő megjegyzés sem tudta megrendíteni: — Arany? Ugyan, szivi, trombita ez. Éppen csak meg nem szólal. Nyilvánvaló, hogy a sárga Irigység hangja volt ez a pesti utcai leánygimnázium IV B osztályában, de senki sem méltatta különösebb figyelemre. S végeredményben nincs is azon semmi meglepő, hogy a IV,B-t>en ez volt azidőtájt a legszebb, a legcsodálatosabb gyűrű, amit valaha láttak — a Saturnus gyűrűjét is beleértve. — Haláli! — mondták a lányok, s ez náluk az értékelés legmagasabb foka volt. Azt mondták ugyanis a Háború békére. Belmondóra, a fagylaltra, a törpe tűsarkú cipőre, a házibulira és a temetésre is. A gyűrű tulajdonosa és egyedül jogos, igaz birtokosa szép. sudártermetű leány volt Fejjel magasabb mindenkinél a IV B-ben. Egy házi szépségversenyt az osztály esze ezzel a lemondó sóhajjal értékelte ki: — Hja, neki könnyű. Az emberi kor legvégső határán levő férfiak is megfordulnak utána. Ez tette-e vagy valami más, a szép, sudártermetű leány kezét megkérte valaki. Akadt az osztályban, aki tudni vélte. hogv csuda klassz pali, egy menő fej, aki talpig férfi. Mások arról suttogtak, hogy tulajdonképpen a leány apjának hajdani barátja és a papa egy korábbi szívességért adja neki a leánya kezét. Volt, aki romantikus megoldásokat keresett, s gyerekkori szerelemről beszélt, amíg ki nem derült, hogy a vőlegény vidéki állatorvos, egy nyakigláb, szőke fiú. 28 éves, motorja van, de még az esküvő előtt egv Skoda Octaviát vesz, mert azzal könnyebb egyik faluból a másikba járni. Az eljegyzéshez vezető ismeretség pedig az elmúlt nyáron a balatonföldvári Keringöben köttetett, ahol a fiú felkérte táncolni a leányt. Az iskola életét felkavaró ügy akkor kulminált, amikor a lány szülei engedélyt kértek az igazgatótól, hogy lányuk eljegyezhesse maRát, amit az igazgató összeegyeztethetetlennek ítélt az iskola rendtartásával, és meg is adott. Aztán lezajlott az eljegyzés is. Az osztály tagjai közül senkit som hívtak meg, ami általános sértődöttséget váltott ki a IV B-ben. — Bezzeg a dirit meghívták — jegyezték meg, jelentőségteljes hangsúliyal. utalva a küszöbönálló érettségire. A sértődöttséget azonban elfújta a gyűrű. amely csak ekkor lépett a maga fényes valóságában színre. A gyűrű szenzáció lett, egyedülálló érdekesség, amelyet mindenki megnézett, mindenki kézbevett cs mindenki felpróbált. Azon a héten lőtték fel éppen Gagarint az űrbe. Hiába keringett azonban az első űrhajós a súly» 6 DEL MAGYAROR5ZAG Vasarnan, 1966. október »•