Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-08 / 238. szám

Tanácskozás Szeged fürdőváros fejlesztéséről Az Egészségügyi Szakszer­vezet es a Szegedi Fürdők és Hőfarrás Vállalat tegnap ankétot rendezett Szeged fldülö és gyógyfürdő fej­lesztéséről s megvitatták a hévíz gyógyításra való fel­használásának tervezetét. Dr. Márkus Sándor városi főorvoshelyettes nyitotta meg a tanácskozást, s a vá­ros egészségügyi életének intézményeinek képviselői­vel a kérdéseket megvitatva tervezetet fogadott el. En­nek alapján a szakemberek­ből álló bizottságok meg­vizsgálják a konkrét felada­tokat és ezt a minisztérium elé terjesztik. Szerepel a tervben a vá­ros, illetve ÜJszeged egy ré­szének gyógy- és üdülőhellyé való nyilvánítása érdekében üdülőhely kiválasztása, a győgv- és ásványvizek meg­vizsgálása. Kiemelték egy SZOT szanatórium építésé­nek. tsz-szairiafóriumnak, il­ietve üdülő létesítésének adottságait, s reumatológikus gyógyászati fejlesztést szol­gáló centralizált Intézmény létrehozásának jelentőségét. Az NDK első atomerőműve Az NDK első atomerőmű­ve Rhein&bergben megkezdte működését Ez az energia­fejlesztő 70 megawattos ka­pacitásával az első olyan atomerőmű német földön, amely ipari áramot ad át a hálózatnak. Az erőmű a Stechlin és Nehmitz-tó partján fekszik. E két tavat mint víztartályt használja fel a kondenzhő leadása céljára. Az erőmű valamennyi berendezését úgy szerkesztették meg, hogy az üzemet radioaktív víz nem hagyhatja él. A szalámimester emléke Tizenhárom év óta nyug­szik a temetőben. Az emlé­ke azonban ma is él azok­ban az emberekben, akik­nek alkalmuk volt együtt dolgozni vele. Legutóbb Du­dás Béla elvtárs, dorozsmai párttitkár idézte fel alakját, s Csépi József munkatár­sunk — a Dél-Magyarország szeptember 28-i számában — ezt így rögzítette: „Van itt még egy Obradovics Sztojko is. Mester volt a szegedi szalámigyárban ... Dudás Béla emlékszik rá: ez az Obradovics Sztojko sok munkásnak kiverte a fogát". öulyos kijelentés. Akik olvasták, azok vagy rábó­lintottak, hogy az ilyesmi vaióban jellemző volt a ré­gi kizsákmányoló rendszer­re, vagy rosszallóan csóvál­ták a fejüket, mondván, hogy Obradovics Sztojko egyéniségét nem lehet Ilyen egyszerűen elintézni. A lá­nya felháborodott Rögtön szaladt a szerkesztőségbe, hogy az édesapját megrá­galmazták, s mivel a sír­jábain nem tud védekezni, 6, a lánya kötelességének ér­zi a tiltakozást. Azt mondta, ez a legkevesebb, amit meg kell tennie édesapja becsü­letéért. Bizonyította: az ő apját 1948. október 15-én a Magyar Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. pedig akkor nem szór­ták marékkal az ilyesmit. Állította: az ő apja kommu­nista volt, tagja a pártnak, s akik a keze alatt dolgoz­tak. azok tisztelték, szeret­ték. Az igazság bonyolult A Szegedi Húsipari Válla­lat párttitkára, Bálint Lász­ló elvtárs, csak hallomásból tudja, milyen ember volt a „mester úr" (így szólították annak idején). Ezért csak annyit mond, hogy az igaz­ság bonyolultabb és mélyeb­ben rejlő, mint ahogy ezt a cikkíró rögzítette. Ilyen értelemben beszél Far­kas János elvtárs, a párt­vezetőség tagja is. Javasol­ják, beszéljünk például Rácz István elvtárssal is, aki már 20 éve dolgozik a gyár­ban, kommunista és mun­kásőr. Szavahihető ember, amit mond, nyugodtan el le­het fogadni. Különös „vallomás" kez­dődik: — Hirtelen mérgű volta szalámi mester, annyi szent, de nála igazságosabb em­berrel még alig találkoz­tam. őhozzá hiába ment va­laki hízelegni, talpat nyal­ni, egyszerűen elzavarta az illetőt. Kiabált néha, azonban sohasem alaptalanul. Mást mondok: engem 1948-bam — ipari tanulósködtam ak­kor — el is tángált egy füstölőfával, mert a toka­szalonna tetejét is beleol­vasztottam a zsírba, pedig érthetően megmondta, hogy ne tegyem. Elfelejtettem, te­hát jogosan kaptam egyet­kettőt a hátamra. Felfoghat­nám ezt úgy is, hogy a „ka­pitalizmus embere", a „mun­kásnyúzó" húzott végig raj­tam. De hát ennek mi ér­telme volna? Csak nevelni akart az akkor még divat­ban levő módszerekkel. Én azt mondom, Sztojko bácsi­nak köszönhetem, hogy ren­des emberré formálódtam. A nyílt tekintetű, sötét hajú férfi nem is palástol­ja, hogy nagyrabecsüli egy­kori tanítóját. Kicsit elgon­dolkodik, s hogy még job­ban aláhúzza amit mondani akar, így folytatja: — Ügy tessék elképzelni, hogy tudása, szakértelme folytán szinte korlátlan ha­talommal rendelkezett a gyárban a felszabadulás utáni években is. Jól tud­ta, hogy nélkülözhetetlen, ezért soha nem félt semmi­től, s nem bánt meg sem­mit Ezt azért hangsúlyo­zom, mert az imént említett fenyítés után énelőttem sem kellett magyarázkodnia. Es­te, mikor hazafelé indultam, mégis behívott a lds fülké­be és atyaian így szólt hoz­zám :„Idefigyelj, fiam! Amit én mondok neked, azt min­dig úgy csináld, mert az biz­tosan jó. Akkor soha nem lesz semmi baj". Nem is lett... Párttag lett Hajducsák László az álla­mosítást követő években párttitkár volt a gyárban. Tömören, egyértelműen fo­galmaz: — Rosszai nem mondha­tok Obradovicsról. Egy bi­zonyos: be tudta csukni úgy az ajtót, hogy abban itt-ott maradt üveg. Gyakran be­robbant, s ilyenkor nem vá­logatta kifejezéseit. Néha még Piok Jenő tulajdonost A szegedi járási tanács vb művelődésügyi osztálya pályázatot hirdet az alábbi nevelői állásokra: A Mórahalmi Gimnáziumnál egy biológia—kémia szakos középiskolai tanár. Algyő község belterületén egy magyar—orosz. Zákányszék és Baks belterületén egy-egy számtan— fizika szakos ált. iskolai tanári. Ásotthalom—Halasteleki 2 tanulócsoportos iskolánál egy tanítói állásra. — Fenti állásokhoz szolgálati lakás nincsen. Csengele község belterületén egy számtan—fizika ta­nári állásra, 2 szobás szolgálati lakással. A betöltendő állások után a 110/1966. M. M. sz. rendeletben előírt illetmény jár. A pályázati kérel­meket önéletrajzzal az igazgató, illetve alkalmazó hatóság útján a minősítés csatolásával kell megkül­deni. — A pályázatok beadásának határideje: 1966. október 20. S 98 047 is kizavarta iinnen. Külön­ben 1948-ban munkaérdem­rendet kapott, és akkor azt mondtuk neki: akinek ilyen kitüntetése van, az érdemes arra, hogy párttag legyen. Be is lépett. Az üzemben lakott, és szinite éjjel-nappal végezte a dolgát. Akkoriban szigorúan tilos volt enni a szalámiból. Aki ezt meg­szegte, annak könnyen oda­mondta: „Maga holnap nem jön be doJgozni". Pedig ak­kor már nem a tőkés kezé­ben volt a gyár. Viszont apámtól tudom, hogy a múlt rendszerben, amikor már­ciusban szélnek eresztették az embereket, mert nem volt a gyárban munka, alk­kar Obradovics 20—30 em­bert is bújtatott, húzta-ha­Lasztotta elbocsátásukat A modora... Újabb kommunista érke­zik a pártirodána: Erdődi Károly elvtárs. 0 1949-ben került a szalámigyárba, s mintegy 4 évig dolgozott együtt a szalámimesiterrel. Ilyennek látja: — Amit megmondott, az eíllen nem lehetett apellá­ta. Megkövetelte, végrehaj­tatta következetesen. Ha akarom, azt is mondhatom, hogy könyörtelenül. Senki nem mert ellentmondani ne­ki. A raktárban csak azok a személyek aggathatták fel a rúdra a szalámit, akiket ő kijelölt. Előfordult, hogy megszegték ezt az utasítását — ilyenkor rögtön fegyel­mezett. Rendet akart és el is érte. Felnőtt munkásokat azonban tudtommal soha nem ütött meg, s nem ver­te ki a fogát senkinek. Ta­lán furcsán hangzik, de va­lójában szerette az embe­reket, csak a rossz modora miatt ezt nehezen lehetett észrevenni. A vélemények után íme a teljesebb, összetet­tebb portré. Obradovics Sztojko sokszínű egyéniség volt, aki szaktudása, szor­galma révén különleges jo­gokat és előnyöket élvezett a szegedi szalámigyárban, de ebben a helyzetben is megmaradt olykor "nyers, de igazságszerető embernek Az újságcikk csupán a fe­kete színeket rakta fel, ami­kor a nagy tekintélyű szalá­mi mester képét felelevení­tette, és így akaratlanul ls eltorzította az igazságot Ezért kellett meghallgatni közvetlen munkatársainak véleményét is, akik szívesen emlékeznek rá. F. N. I. Égből kapott segítség Csendes nap lesz a mai — mondja a diszpécser, amikor útjára bocsátja reggel az egyik repülőgépet. Sem rá­dión, sem a közvetlen tele­fonon nem érkezett sürgős segélykérés, így csak betege­ket szállítanak. Kilen óra 49 perckor startolt a gép, rövi­desen Tatabányán lesz a két beteggel. Győr. Esztergom és Balassagyarmat érintése után déltájban kell visszaérkez­nie. Megnyugtató szavak 1957 óta szállnak fel be­tegszállító repülőgépek a bu­daörsi repülőtérről, hogy az Országos Mentőszolgálat munkáját segítsék. Varga Pál pilóta az első útra így emlékezik: — Akkoriban növekedett a gyermekparalizises esetek száma. Levezényeltek Mis­kolcra. Délelőtt érkeztem a reptérre, s vártam az utasí­Sorok a légi mentőkről aki különösen félt Az út vé­gén azután megkönnyebbült, de mentegetődzött; nincs nála pénz, nem tud borrava­lót adni. Megnyugtatták, nem is kell. Később azon­ban, amikor már el is felejt­kezett az esetről, hívták az irodába: csomagot hozott a postás. A néni küldte... Új és új felszállás 1957-ben 157 felszállásuk volt, idén csak az első félév­ben majdnem ezer. Fennál­lásuk óta hatezer beteget hoztak-vittek. Itt abbama­rad a beszélgetés, mert sür­gős hívás érkezik a mentő­szolgálat központjából. Sió­fokon megbetegedett egy osztrák turista. Súlyos tüdő­gyulladás. Megélénkül az iroda. Telefon a siófoki rep­térre, s érkezik a válasz: „Igen, fogadjuk", s már el­hangzik az utasítás: „Indu­lás tizenkettőkor". N VI;;*:. f§ & Megérkezett a repülőgép. Féltő szeretettel segítik le a betegeket tásokat... Az első felszállási parancs rövidesen megérke­zett. Egy kisgyereket vittek az egri mentők a makiári reptérre. Tíz percen belül indultam a géppel, s mire megérkeztem Ferihegyre, ott már újabb mentőautó várt. Drága volt minden perc; vastüdő pedig akkor csak pesti kórházban működött. Elsősorban hazai QQaff vannak, de szállítanak kül­földre is betegeket, s ha szükséges, hazahozzák a kint megbetegedett magya­rokat Tóth György főpilóta Idén ünnepelte huszonötödik évt repülősjubileumát Elmond­ja, hogy Európa-szerte isme­rik a magyar légimentőket: a repülőgépekkel kiegészí­tett hazai mentőszolgálat ki­válóan működik, az ország minden táján megtalálható mentőállomások Jól kombi­nálhatják a gépkocsiszállí­tást a légivel. Amikor pél­dául Veszprémben gázpa­lackrobbanás történt, szak­orvost és vérplazmát szállí­tottak a három sérült gyors ellátására. A repülőgépek ugyanis a segélynyújtás leg­nagyobb ellenfelét, az Időt győzik le. A Siófokra induló gép most startolt, s már jelzik, hogy visszajött a reggel In­dított Morava. Még a kifu­tópályán gurul a gép, de a mentőautó már elindult. Ki­segítik a gépből a Balassa­gyarmatról hozott beteget, s már indulhat ls a mentő­autóval tovább. Meghívták a pilótát a lagzlra Négy pilóta repül, kilenc szerelő vigyáz a gépekre. Érzik mindnyájan munká­juk felelősségét. Szinte min­denkinek van olyan élmé­nye, amilyent Varga Pá! mesélt. Három éve hozott fel egy sárhidai kisfiút sú­lyos állapotban a fővárosba. Hóesés volt, de hát a gép­nek mennie kellett. A gyerek gyógyulása után apja, Baki János kusza so­rokban mondott köszönetet. Tréfás volt a pilóta válasza: „Majd meghívnak az öcsi esküvőjére". Postafordultá­val újabb levél jött. „El is várjuk". Jancsika most nyolc éves lehet... tt. B. t. így kezdődik a légi men­tőszolgálat története. Ma rnár az Országos Mentőszol­gálat kötelékébe tartoznak, s feladatuk: elsősorban a gyors betegszállítások lebo­nyolítása, de igénybe veszik a repülőgépeket akkor is, ha a hosszú autóút ártana a betegnek. Itt áll előttünk a betonon az egyik gép a hét közül: fehérre festették, mint a mentőautókat, s messziről látható rajta a vöröskereszt. Csehszlovák gyártmányú, biztonságos pépmadár, a ve­zetőülés mögött a hordágy helye. A betegek gyakran félnek, amikor hordágyukat a gépbe emelik. Legtöbbjük most re­pül először: de egy-két meg­nyugtató szó megteszi a ma­gáét. Olyan simán szállunk: nem is érzik a sebességet, a magasságot — mondja a pi­lóta, s elmeséli, hogy egy öreg nénit szállított egyszer, FELESLEGES JARKALAS EGY SZANDÁL MIATT Csák Istvánná Szeged, Sü­megi utca 29/'b szám alatti olvasónk szerkesztőségünk­nek küldött panaszievelében arról tesz említést, hogy fi­ának augusztus 8-án vásá­rolt egv 33-as zárt szandált „Szeptemberben adtam elő­ször a lábára, — írja — amikor iskolába ment. Nem­sokára utána kidőlt az olda­la, s emiatt a szandált visz­szavittem a Gabi cipőboltba, ahol azt vásároltam. A cse­re sajnos nem sikerült, mert itt tataroznak. Elküldtek a Vár utcába, majd onnan az Oskola utcába. Közölték ve­lem, hogy a szandált nem tudják kicserélni, mivel az emiitett hibán kívül más ba­ja nincs. Elküldtek, javíttas­sam meg s a számlát majd ők kifizetik. Ott viszont olyan határidőre vállalták volna a javítást, hogy arra várni nem tudtam. Mennyi fáradságába került volna az üzletnek, ha írnak egy pár sort, hogy a javítást sürgő­sen végezzék el? „KÉREM A RADIÖHASZNALATI ENGEDÉLYT" „Pár héttel ezelőtt olvas­tam" — írja szerkesztősé­günknek küldött levelében Lovas László Szegled, Dugo­nics tér 11. szám alatti ol­vasónk, hogy orvhallgatók úton-útfélen, korzón ós nyil­vános helyen bömböltetik tranzisztoros rádiójukat, s lehet, hogy nincs is rádió­használati engedélyük. Al­kalomadtán az erre illetékes Az „Angyal", Ro­ger Moore legújabb kalandjaiba csütör­tökön este belecsa­pott a ménkű; helye­sebben az adás za­vartalanságába. Azt még csak megbo­csátotta a néző a közvetítővonalnak, hogy a film közepé­nek néhány kocká­ja „elugrott", zava­rosan kiesett a sze­mek látószögéből. A következő épséges képekből ugyanis kö­vetkeztetni lehetett a „szétrobban tottak­ra". Hanem a film végén... Há. az mái sok! Ott maradt ugyan­is Angyal az akvá­Befejezetlen „Angyal" rium mellett, tenye­rében a tengernyi gyémánttal, és far­kasszemet nézett egy rámeredő revolver­rel, amelyet a kép­zelt „segítőtárs". a volt katonai elhárí­tó fogott rá a gaz­dag zsákmány remé­nyében. A képsor itt robbant ismét, a né­zők „nagy-nagy örö­mére" ... Mi történt hát Angyallal? Áll­junk az akvárium mellé és következ­tessünk. A követ­kező pillanatban An­gyal hosszú lábát használva ráborítja az akváriumot a volt elhárítósra, s közben sokait ígérő pillantás­sal tekint a volt pi­lóta özvegyére, aki­nek fő foglalkozása nem ls annyira a szépsége, mint in­kább az, hogy meg­valósítható bűnügyi cselekményeket fűz csokorba. Közben — mint ahogy ezt már megszoktuk — meg­érkeznek a Yard em­berei, élükön az el­maradhatatlan és Angyallal mindig ha­dilábon álló fel­ügyelővel. A többit már tudjuk: írta, rendezte, fényképez­te, fordította, szink­ronizálta, s a ma­gyar hangokat nyúj­totta X, Y és Z. S miután mindezt most már tudja a kedves néző, ma este már nyugodtan hajthatja álomra fejét. C. F. szervek nem kérdezhetnéfc­e meg az ilyen rádiót böm­böltetőktől, hogy van-e ne­kik rádióhasználati engedé­lyük. Ha ezt nem tudnák felmutatni, akkkar is kany­nyen lehetne személyi iga­zolványuk alapján a postán utána nézni a dolognak. Ügy vélem, az orvhallgatók szá­ma ezzel az intézkedéssel lecsökkenne. Ugyancsak Lovas László olvasónk írja, hogy a meg­szépült Lechner teret meg­tekintette. Kifogásolja vi­szont, hogy ott 10—14 éves gyermekek kerékpárversenyt rendeznek, a pihenők legna­gyobb bosszúságára. Kérdezi: nem lehetne-e a sok ve­szélyt rejtő „kerékpárver­senyt" megszüntetni? Friss tiszai halból sült keszeg (aoró) i ismét korlátlanul kanhaté Kossuth Halászati Tsz büfélében a hídnál. xk. 13 483 Szombat, 1966. október 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents