Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

A gyár többre képes A béremelés és az önálló bérgazdálkodás hatása a Ruhagyárban YITARSY... Ezerfdlencszáznegyvenegy, október 6-án este 8 óra felé, a háborús elsötétítés miatt rosszul világított Budapest belvárosi utcáin egyesével és kis csoportokban ifjúmunkások tünedeztek fel. Beszélgetve, nyugodtan sétáltak a Hold utcán a Báthori utcán, a Kossuth téren a Batthyány tér felé. Jöttek kettesével, hármasával mások is, akik kevésbé voltak nyugodtak, ide-oda tekintgettek — a detektívek. Egy adott pillanatban a munkás fiatalok a tér közepére gyülekeztek. Menetbe sorakoztak, körbejárták a teret, majd némán tisztelegve megálltak a 13 aradi vértanú emlékére emelt Batthyány-örökmécses előtt. Két fiatal koszorút helyezett a szobor talapzatára. Nem voltak zászlók, nem volt beszéd, még hangos szó sem hangzott ed, s a tisztelgés után a tömeg némán szétoszlott Ennyi volt az egész. Sikerült. Néhány száz fiatal vett benne csak részt de a siker nagy önbizalmat bátorságot adott a további nagyobb lépéseikhez. A készenlétben álló rendőrök és detektívek nem avatkozhattak be, nem volt ürügyük, hiszen azt még ők sem vitathaitták el, hogy az aradi vértanúk emlékművét bárki megkoszorúzhatja. Ez volt az első nyílt akciója annak a harcnak, amelyet a Kommunista Párt a háború és a fasizmus elleni egységfront megteremtéséért a független, szabad 'demokratikus Magyarországért indított. E programban jelentós szerepe volt azoknak a forradalmi hagyományoknak, amelyek minden magyar lelkében — 48-ra emlékezve — mélyen éltek. A függetlenség a németekkel való szakítást Jelentett. „Ne higyj magyar a németnek, akármivel hitegetnek" — ezt mindenki már iskolás gyermekkorában megtanulta. A szabadság és a demokrácia jegyében lépteik fel a márciusi ifjak; ennek követeiéré azonban a magyar fasisztadiktatúra elvetését is jelentette. Petőfi. Kossuth, Táncsics minden szava új értelmet nyert. Az első akciót egyre jelentősebb események követték. November 1-én, halottak napján, a kerepesi temetőben, a Kossuthmauzóleumnál és Táncsics sírjánál már ezres tömeg tüntetett. Itt már részt vettek a parasztfiatalok képvisel® és — a Horthy-rendszer idején első ízben — az egyetemi Ifjúság küldöttei is. A tüntetéseknél még fautósabb volt az a párbeszéd, amely a kommunisták ke®deményezésére a magyar nép sorsáért felelősséget érzők között megindult. Ennek nyílt fórumává a Népszava és a Szabad Szó vált. A Népszavában a szociáldemokraták mellett a kommunisták is kifejthették nézeteiket A Szabad Szó pedig a dolgozó parasztság felé közvetítette a függetlenségi front eszméit Munkás-paraszt találkozók jöttek létre, falusi csoportok alakultak a mozgalom jegyében. A függetlenségi front széles viszhangra talált az értelmiség között is. A szocialista és más haladó művészek irodalmi estekkel, kiállításokkal ébresztgették a nemzet lelkiismeretét A mottó az irodalmi estek plakátjain: „Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak". A vers harmadik sorát már nem nyomtatták ki, de mindenki tudta: „hogy mS ne legyünk; német gyarmat". Röviddel ezután megalakult a Történelmi Emlékbizottság, a függetlenségi mozgalom legális fedőszerve. A bizottság bevallott célja az 1848-as ereklyék gyűjtése volt. Valójában a 48-as eszmék jegyében harcra hívta a népet a független, demokratikus Magyarország megteremtéséért. A történelmi emlékbizottság szervezte meg a Petőfi-szobornál e korszak legjelentősebb háború- és fasizmusellenes tüntetését A Horthy-rendszer háborús viszonyait tekintve hatalmas tömegtüntetés hangos szóval hirdette a függetlenségi front jelszavait. Spontág alakult szavalókórusota kiáltották: „Le a háborúval!" „Vesszen Hitler!" „Független, demokratikus, szabad Magyarországot!" „Szovjet—magyar barátságot!" Zászlók és transzparensek kerültek elő. Itt már a rendőrség sem volt tétlen-j vágtáztak a lovasrendőrök, csattogtak a kardlapok. Csapatostól fogták el a tüntetőket. A forradalmi népmozgalmaktói megrettent uralkodó osztály véres leszámolása kezdődött. Több mint hatszáa kommunistát tartóztattak le, kínoztak halálra, mint Rózsa Ferencet és Rezi Károlyt; végeztek ki, mint Schőnherz Zoltánt. Baloldali munkásokat büntetőszázadokba osztva küldtek — „mozgó vesztő, helyként" — a frontra. A megindult mozgalmat azonban végleg nem tudták meg. törni. Az október 6-i néma tüntetés kiindulópontjává vált egy széles körű, nagy népmozgalomnak. Sz. Az izzó vas mellett A gazdasági mechanizmus reformjának megvalósítása során első lépést jelentett az év elején végrehajtott árés bérintézkedés. Azóta nyolc hónap telt él, s így bizonyos tapasztalatokat szerezhettünk minden tekintetben. Ez alkalommal a bérrendezés hatásáról, tapasztalatairól írunk. Jó példa erre a Szegedi Ruhagyár gyakorlata. A fizetések A ruhagyári dolgozók fizetésének emelésére, valamint a művezetők fizetésének a rendezésére 1 millió 700 ezer forint állt a vezetők rendelkezésére. A rendezéskor igen alapos és körültekintő módon határoztak. A meglevő összeget felosztották: a munkások számára 1 millió és 602 ezer forintot, a művezetők fizetésének emelésére 80 ezer forintot, a nem ipari állományúak részére pedig 10 ezer forintot fordítottak. A félosztásnál azok a dolgozók részesültek előnyben, akik szakmunkát végeznek a gyárban. Ezen belül is négy kategóriát határoztak meg. Külön biztosítottak 68 ezer forintot, úgynevezett szabad keretet, a segédmunkások és a nehéz testi munkát végzők bérének a javítására. A szakmunkásoknál, mivel darabbérben dolgoznak, a normatételek összegét emelték. A bérjavítás a dolgozók 81,9 százalékát érintette és átlagban 5—9 százalékos fizetésemelést jelentett fejenként. Ez is változó volt; munkahelyenként, sőt személyenként mérleglelték az emelés mértékét. A gyár 2 ezer 13 dolgozója közül 1649-en kaptak fizetésemelést, amelynek mértéke átlagban 75—80 forint között mozgott A ruhagyárban 69 művezető és főművezető dolgozik. Számukra 80 ezer forintot biztosítottak. A művezetők közül 59-en részesültek fizetésemelésben. Az átlagkeresetüknek körülbelül 6,2 százalékát jelentette a rendezés,' amely 116 forintnak felelt meg. Természetesen volt aki 100 forintot kapott, s volt aki 200 forintot Személyenként bírálták él az emelés összegét figyelembe vették a szakképzettséget, a gyakorlatot és a munkakört Újfajta premizálás A gyár prémiumösszege 253 ezer forint A tavalyról megmaradt 70 ezer forinttal együtt 323 ezer forintot tudnak felhasználni a műszaki dolgozók premizálására. Ezt a keretet független keretnek nevezik, mivel az összeg növelhető a nyereségrészesedés alapján képzett pénzből is. Persze a nyereségrészesedés csak év végén látható, arra csak akkor lehet számítani. A ruhagyári vezetők rugalmasságát dicséri, hogy ők erre a függő keretre is alapoznak a premizálás során, mivel kiszámították, hogy 5 napi nyereségrészesedés biztosítása esetén 122 ezer forintot használhatnak fel többletként. Ezt fel is használják olyan munkahelyek vezetőinek a premizálásánál, ahol a vezető tevékenysége hozzájárul a többletnyereség eléréséhez. Persze van ebben egy kis rizikó is, mert az utolsó hónapok akár meglepetést okozhatnak. De a gyár vezetői azt a helyes elvet vallják hogy a termelés irányításakor, szervezésekor bizonyos kockázatot is vállalni kell. A prémiumfeltételek olyanok, hogy ha azokat rendre teljesítik, akkor valójában a vállalat nyereséges gazdálkodását segítik elő, ilyen alapon pedig megteremtik a kockázat által vállalt öszszeg reális alapját is. A már eddig kifizetett prémium mögött ott vannak a gazdasági eredmények. A premizálás feltételei logikusak: a termelékenység, a nrnőség, az eredményesrég, a műszaki színvonal ós az export. Az exportnál az előbbi jellemzők mellé a pontos határidőket is feltételiként határozták meg. Ezenkívül célfeladatok teljesítésére tűztek ki prémiumot. A gyárban gyakran kell ilyen célfeladatokat elvégezni, például átállás esetén, s az sem mindegy, hogy mennyi idő alatt: történik egy-egy átállás. Jelenleg például megrendelést kaptak 80 ezer darab férfi öltöny elkészítésére, amelyet külföldre szállítanak. Eminek érdekében engedélyezték a gyárnak, hogy 3 miMÉó forintért importáljon gépeket. De a gépeket, a beérkezéstől számított 30 napon belül terAz építőipar egyik leglényegesebb alapelemét, a betont az idén jobb minőségben és nagyobb mennyiségben kapja a Csongrád megyei építőipar, rrrtnt korábban. Három korszerű betonkeverő gépegység dolgozik a Csongrád megyei Építőipari Vállalat Dorozsmai úti központi telepén. Két lengyel gyártmányú félautomata és egy vállalati alapból létesített automata betonkeverő gépegység — közvetlenül az iparvágányok és a nagy kapacitású reléállomás szommelésbe kell állítani. Ez esetben aktuális a célprémium! Kézzelfogható eredmények A bérek emelése és az újfajta premizálási rendszer hatása máris látszik a vállalat gazdaságosságában. Egyik ilyen terület többek között a tartós létszámmegtakarítás. A jobb munkaszervezéssel és más átcsoportosítás révén 18 főt „takarítottak" meg, s ugyancsak a termelésbe irányítottak 8 alkalmazottat A munkáslétszámban történt megtakarítás azt is eredményezi, hogy az ott felszabadult munkabérnek legalább a 80 százalékát azok között oszthatják fel, akik nagyobb feladatok elvégzésére vállalkoznak. A létszám-megtakarítása nak Jelentős gazdasági kihatása mutatkozik ae idén is. A 18 főnél 25 640 munkaóra, a 8 alkalmazotti leépítésnél pedig 7816 munkaóráit „szereztek". Ha ezt a munkaóráit a termelésben realizálják, akkor pontosan 4,4 millió forinttal emelhetik a vállalat termelési értékrendjét A munkások körében is alkalmazzák a premizálást körülbelül 300 ezer forintot ceztanak ki rendszeres és cél feladatok teljesítése esetén, Elsősorban az exportáruk kiváló teljesítéséért, a minőség javításáért és az anyagtakarékosságórt adnak prémiumot. Talán legjobban az a tény érzékelteti a ruhagyáriak eredményét a béremeléssel és az új premizálással kapcsolatban, hogy annak hatása éppen a nyereségrészesedésben mutatkozik meg Tavaly úgy „kapartak össze" néhány napi részesedést az idei gazdasági eredmények viszont máris biztosítékul szolgálnak a nyereségre. Az eredmények bizonyítják: a gyár többre képes. G. I. szédságában — épült már fel. Alkalmazásukkal mintegy 50 munkahelyi betonkeverőgép vált feleslegessé, és jelentős munkaerő is felszabadult. A szállítóeszközökre, a billenő-platos teherautókra ugyanis a gépegységek pakolják a betont. A vállalat erre az évre 20 ezer köbméter beton készítését tervezte, figyelembe véve az új berendezés kapacitását. Már szeptember hó végéig 17 ezer köbmétert állítottak elő, s eszerint minden bizonnyal az Idei tervet túlteljesítik majd. Egy hónappal ezelőtt a szegedi öntödébe látogattunk, ahol azt tapasztaltuk, hogy a dolgozók közül sokan nem használják a védőberendezéseket A kúpolóból kifolyó, 1400 fokos szikrázó vas mellett szemüveg és lábszárvédő nélkül végzik munkájukat Legtöbbjükön még ing sincs. A helyzetet megírtuk a Dél-Magyarország hasábjain is. Nemrég Ismét az öntödében jártunk, s meggyőződtünk arról, hogy mennyit ért a figyelmeztető szó. Az itt közölt kép tanúsága szerint könnyen megállapítható — úgyszólván semmit A munkások ugyanúgy, mint egy hónappal ezelőtt, most sem használják a lábszárvéCsötörtök, 1966. október 6. (Somoa.vlné felvétele) dőt és sokszor a szemüveget sem. Mosolyogva fittyet hánynak a munkavédelmi óvó rendszabályokra, testi épségüket könnyelműen veszélyeztetik. Ezt mutatja az első félévi statisztika: kétszer több a balesetek miatt „kiesett napok" száma eléri a 457-et és ami a legfájóbb, több mint 20-an szenvedtek kisebb-nagyobb égési sérüléseket ... Miért mellőzik a védőeszközöket? — kérdeztük egy öntőmunkástól, aki egyetlen szóval válaszolt: kényelmetlenek. Ez igaz. A lábszárvédő töri a bokát, nehéz a viselése, a szemüveg sokszor bepárásodik. Ez azonban nem ok arra, hogy megszegjék a balesetvédelmi szabályokat, s ezzel szinte előmozdítsák a baleseteket. A témához viszont az ls hozzátartozik, hogy az Öntödének mielőbb jó volna felcserélni a rossz, illetve nehézkes védőberendezéseket, alkalmasabbakkal és használhatóbbakkal! Matkó István DÉL-MAGYARORSZÁG 3 és minden hibás, nem proletár nézet csak a párton belül győzhető le." S Liu Sao-csi felidézi a KKP baloldali opportunistáinaík módszerét a harmincas évekből ugyanebben a beszédébein: „ ... a baloldali opportunisták annyira fokoziták és mechanikusan és túlzottan folytatták a harcot, hogy a végén már a párton belül szándékos hajsza indult úgynevezett harci objektumok után, egyesek igyekeztek szándékosan párton belüli konfliktusokat előidézni és elvtársakat megbüntetni, miközben ... olyan eszközöket vettek igénybe, amelyek a párton belüli harcban nem használatosak"* Nem valószínű, hogy ez a beszéd kínai nyelven hozzáférhetetlen volna! Az sem képzelhető el, hogy 1939 óta megkopott ennek a józan álláspontnak a hitele és komolysága. Az azonban kétségtelen, hogy a KKP egyes szervei ellen indított külső hajsza terve és kivitele méltatlan egy kommunista párthoz. A történelemben pedig példátlan, hogy párton belüli nézeteltéréseket ilyen kétes indítékú külső mozgalommal „oldjanak meg" — a véleménykülönbségükről ismert testületek és személyek csúfos politikai likvidálásával. Ezt valóban felfordulásnak lehet nevezni. Olyan felfordulásnak, amelynek osztályjellege teljesen kétséges. Ami kapaszkodó volna, azt, annak megítélési lehetőségét is zavarosság teszik a nacionalista motívumok, amelyektől a kínai politika jelenlegi szakaszában képtelen megszabadulni, és Maio Ce-tung féktelen személyi kultusza, ami mellett mindem „eltörpül", minden semmivé válik. Kit képvisel ez a mozgalom és eszmei szülőaíyjai? A munkások nem egy esetben tettlegesen felléptek akciói ellen. Á gyárakba máig sem engedték be a gárda osztagait. Több esetben a munkások védtek meg pártbizottságokat a begőzölt fiatal diákok ostromától. Semmi jele annak, hogy magának a kínai népnek kedvére való volna az ilyenféle „kulturális forradalom'' és „boszorkányüldözés". Kísértetekről és szörnyekről beszélnek. De nem maga a baljós kísértet-e az a mozgalom, amely a proletárdiktatúra legfőbb erejét, a pártot bomlasztja, annak szerveit veri szét büntetlenül? Tragikus, sötét gondolatsorok kínálkoznak ebből a helyzetből kiindulva. „Csak Mao elnököt kell védelmezni..." — „Ne féljünk a felfordulástól!" — „A mostani mozgalom súlypontja azoknak a párton belüli, irányító tisztséget betöltő elemeknek a megrendszabályozása, akik a kapitalizmus útján járnak" ... S ebben a megítélés olyasféle tárgyilagossággal történik, mint ahogyan a szocialista országokra ezt sütik, immár nyilvánosan és olykor acsarkodva is: összejátszanak az Imperializmussal 1 Ezektől a módszerektől politikád pályafutásuk előbbi, pozitívabb szakaszában alighanem maguk az agytrösztök is megborzadtak volna. Es az ilyesfajta kulturális forradalomtól is. Hiszen ők, akik Lenin kitűnő tanítványainak tekintik magukat, Mao Ce-tung munkásságában pedig a marxizmus—leninizmus „csúcsát" tisztelik, bizonyára olvasták Leninnek ezeket a gondolatait: a kulturális örökséggel szemben tanúsított nihilista magatartás óriási kárt okozhat a szocializmus ügyének és lejánaitja azt a népek szemében ... Vagy: nem elég tanulni és papagáj módjára ismételgetni a kommunista jelszavakat, mert igazi kommunistává csak akkor válhat valaki, ha igyekszik elraktározni emlékezetében azokat a szellemi kincseket, amelyeket az emberiség megteremtett. A negyvenes években még Mao Ce-tung is rokonságban volt ezzel a lenini igazsággal, > mert Lenin gondolatát így variálta: „El kell sajátítanunk mindazt, amát használhatunk és nemcsak a jelenkari szocialista kultúrából hanem az idegen országok régi kultúrájából is merítenünk kell". Es akkor... — mi lesz ebből? A kérdést csak nem lehet kikerülni. De jósolni sem lehet. A kínai politika megítélésénél ugyanis nem szabad megfeledkezni bizonyos sajátosságokról. Nem mellőzhetjük el azt a bűnös politikát ós annak következményeit Kína belső életében, amelyet az Egyesült Államok évek óta folytat Ázsiában. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a nehézségieket sem, amelyekkel a kínai dolgozó osztályok szembe találták magukat a szocializmushoz vezető úton. Az eltévelyedésnek, a nemzetközi kommunista mozgalom egészétől való ilyen elrugaszkodásnak azonban semmilyen „sajátosság" nem lehet magyarázata. Ez a politika máris mutatja tucatnyi hátrányát: Kína fokozatos elszigetelődését, nemzetközi tekintélyének csorbulását, az antSimperialiste egység lazítását a miaguk frontján. Az ország belső életében szántén nem maradhat következmények nélkül egy ilyen, a szocializmustól idegen kampány. A kínai szocialista társadalmi-gazdasági alapok lényerében érintetlenek, mégis úgy gondoljuk, rendkívül veszélyes lehet magára a szocializmusra is olyan akció, amelynek nyílhegye éppen pártszervek, kommunisták ellen irányul. Egy ilyen mozgalomért drágán kell majd fizetnie annak a pártnak és annaik a népnek, amely pedig már eddig is drágán kapott mindent a történelemtől. Az mégis bizonyos: ezen az úton nem lehet végigmenni. Ez az út nemzeti tragédiához, s lehet, hogy még szélesebb katasztrófához vezetne. Sz. SIMON ISTVÁN A betonkeverés automatizálása