Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

A Szeged városi pártbizottság beszámolója Az elmúlt négy esztendőben az MSZMP Szeged városi bizottsága a VIII. párt­kongresszus elvi, politikai irányvonalát követve végezte tevékenységét — állapít­ja meg bevezetőben a városi pártértekez­let Írásos beszámolója. „Párttagságunk egyetértéssel fogadta a Központi Bizottságnak a kongresszus óta hozott határozatait, állásfoglalásait. Nagy érdeklődéssel fogadta a Kongresszusi Irányelveket, szinte valamennyi alapszer­vezetben megvitatták ezt a dokumentu­mot. Az egyetértő vélemények mellett a vitákban felmerült észrevételek döntő többsége politikánknak a gyakorlatban előforduló torzításait bírálta, a következe­tesebb végrehajtást szorgalmazta. Párttag­' Ságunk nagyobb részében egészséges tü­relmetlenség mutatkozott nagyobb akti­vitást, fokozottabb eszmei-politikai mun­kát vállalnak és várnak minden vezető­től az előttünk álló feladatok végrehajtá­sában. Szeged kommunistái helyeslik s készek cselekvően támogatni a jövőben is pár­tunk eddigi politikájának alapvető, tó irányvonalát. Indokoltnak tartjuk e ki­próbált politikai vonalnak az ú) követel­ményekhez alkalmazkodó fejlesztését a Központi Bizottság IX. Kongresszusi Irányelveinek szellemében. Teljesítettük az első pártértekezlet határozatait A várost pártbizottság az elmúlt négy évben az 1962. októberi pártértekezlet ha­tározatainak megfelelően arra törekedett, hogy elősegítse és szorgalmazza a város fejlesztésének, az építőmunkának az adott időszakban napirenden levő feladatait. Pártiunk politikájának következetes ér­vényrejuttatása érdekébon mozgósítottuk pártszervezeteinket. Megállapíthatjuk: he­lyesnek bizonyult az 1962-es pártértekez­let határozata, fő vonalaiban azt teljesí­teni tudtuk. A kommunisták, munkásosz­tályunk, parasztságupk, az értelmiség tö­megeinek helytállása, áldozatvállalása nyomán jelentős eredmények születtek, s ezekre méltán lehetünk büszkék. Volt ér­telme a szorgalmas, becsületes munká­nak. Megépült a szegedi gumigyár, a textil­művekben, a szegedi kenderfonóban meg­valósult a rekonstrukció. Gazdaságilag és politikailag tovább erősödtek termelőszö­vetkezeteink. Üj iskolákat építettünk. Je­lentős anyagi eszközöket fordítottunk az oktatási reform sikeres megvalósítására. Üj kollégiumok, bölcsődék, óvodák épül­tek, felújításra került a klinikák egy ré­sze is. Tovább fejlődött a város víz-, gáz-, út-, közvilágítási hálózata. Javult a váro­si villamos- és autóbuszközlekedés, öt év alatt 4167 lakást építettünk. Javultak a dolgozó emberek életviszonyai, fejlődött szocialista öntudatuk, a közösség iránti felelősségérzetük, helytállásuk a munká­ban. Erősödött a párt, nőtt a párt tekinté­lye, tömegbefolyása". Ezután a város lakosságának összetéte­lét, osztályszerkezetét elemzi a beszámo­ló. A többi között rámutat: társadal­munk vezető erejének, a munkásosztály­Időszerű Ideológiai kérdésekről szólva a beszámoló hangsúlyozza, hogy a szocializ­mus teljes felépítésének szerves része a szocialista tudat kialakítása. Mindez hosz­szú időszak feladata. Az 1965-ben megje­lent Ideológiai Irányelvek felhívta figyel­münket az ideológiai munka fontosságá­ra. Ennek nyomán felélénkült a párt­alapszervezetekben az ideológiai, politi­kai tevékenység. Taggyűléseken és szá­mos más pártrendezvényen vitatták meg a legfontosabb kérdéseket és igyekeztek mindenkivel megértetni és elfogadtatni azokat. Gazdaság és gondolkodás Az elméleti kérdések közül a jövőben a következőkkel különös gonddal kell foglalkozni: Gazdaság és ideológia. Ezzel kapcsolat­ban a többi között megállapítja a beszá­moló: a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítésének feladatai, a két rendszer békés versenye a gazdasági építést állította munkánk középpontjába. Az emberek gondolkodásmódjától, szándé­kaitól nagymértékben függ a gazdasági feladatok megoldása. A gazdaság és ide­ológia között szoros kapcsolat, összefüg­gés és kölcsönhatás van. A jövőbeni gyors növekedés csak a belső tartalékok feltá­rása, a műszaki fejlődés meggyorsítása ré­vén lehetséges, mégpedig úgy, hogy meg kell szüntetni az egyéni kezdeményezést és felelősséget gátló kötöttségeket, elő kell segíteni a közérdeket szolgáló alko­nak létszáma a felszabadulás óta roha­mosan növekedett. Az iparban, a kereske­delemben, a közlekedésben foglalkozta­tottak száma ma már eléri a 39 ezret és ennek túlnyomó többsége munkás. Je­lentős részük, körülbelül 45—50 százalék régi munkás, ők alkotják a munkásosz­tály gerincét, a törzsgárdát, akikre min­dig lehet számítani. A munkásosztály számszerű fejlődésével együtt növekedett szervezettsége, öntudata, műveltsége, a társadalom ügye iránt érzett felelőssége. A hazánkban bekövetkezett társadalmi átalakulás a munkásosztály és pártja ve­zetésével ment végbe. A munkásosztály tettekkel bizonyította áldozatkészségét, alkalmasságát a vezető szerepre. Továb­bi előrehaladásunknak is legfontosabb eleme a munkásosztály vezető szerepének megőrzése és erősítése, aktív eszmei és politikai tevékenység a munkásosztály soraiban, felkészítése a vezető szerep ma­radéktalan betöltésére. A termelőszövetkezeti mozgalom győ­zelmével megteremtődtek Szegeden is az egységes szocialista paraszti osztály kiala­kulásának feltételei. Ez kedvezően hatott a munkás-paraszt szövetség további erő­sítésére. Parasztságunk támogatja pár­tunk, a munkásosztály politikáját. Az elért eredmények mellett további felada­tok várnak ránk a munkás-paraszt szö­vetség erősítésében, a paraszti gondolko­dásmód szocialista irányú fejlesztésében. Igen jelentős Szegeden az értelmiség szerepe. Felsőfokú oktatási intézmények­ben, általános és középiskolákban, üze­mekben, tervező Intézetekben, egészség­ügyi- és kulturális intézményekben 8600 értelmiségi szolgálja munkájával, kutatá­saival a szocializmus ügyét. Az elmúlt négy évben tovább nőtt a kommunista ér­telmiség száma, szerepe és tekintélye. A VIII. kongresszus óta egészséges politikai, társadalmi aktivitás jellemzi ezt a réteget, bár ez területenként nem egységes és Időszakonként is változó. Az értelmiség jelentős része ma már szilárdan a mun­kásosztály politikájának a talaján áll. Ugyanakkor látni kell, hogy a marxiz­mus-leninizmus még nem vált az egész értelmiség világnézetévé. A szövetkezeti kisiparban mintegy 4394-en dolgoznak Szegeden, s az ellent­mondások mellett egyre jobban érvény© sül a munka szocialista jellege és tartal­ma. A magánkisipar és kiskereskedelem szerepe csökkenő tendenciájú. Jelenleg a magánszektorban dolgozók száma 1181 a városban. A szocialista nemzeti egység alapján a munkásosztály a parasztsággal, az értelmiséggel és más rétegekkel közösen, erős szövetségben valósítja meg az álta­la kitűzött nagy célt: a szocializmus teljes felépítését. Továbbra is fontos feladat egyesíteni a szocialista nemzeti egység alapján mindazokat, akik a szocializmus és a béke ügyéért tevékenykednek. Ez nem akármilyen, hanem szocialista cél­jaink megvalósítására létrehozott egység. Vezető ereje a munkásosztály és alapja a munkás-paraszt szövetség. tómunka szabadabb kibontakoztatását. Fokozottabban kell őrködni azon, hogy csakis az elvégzett munka értékének ará­nyában lehessen szert tenni javakra és jogokra. Szüntelenül harcolni kell az „ügyeskedés", a munka nélküli pénzkere­sés ellen, erősíteni kell a szocialista mun­kafegyelmet. Az új mechanizmus megértetése és fő­ként alkalmazása magas fokú ideológiai és politikai felkészültséget követel meg a vezetőktől. A gazdaságirányítás új rend­szerének gyakorlatában sok probléma lesz, amelynek ideológiai és politikai ve­tületével is találkozni fogunk. Ezért igen fontosnak tartjuk, hogy minden párttag, minden vezető ismerkedjék meg alaposan az új mechanizmussal és készüljön fel a reá váró munkára. A munkásosztály és a párt vezető szere­pe állandóan növekszik, hiszen érvénye­sítésének feltételei — éppen társadal­munk fejlődésének következtében — egy­re kedvezőbbek. A társadalom többi osz­tályai, illetve rétegei elismerik a munkás­osztály vezető szerepét. Ez nem zárja ki, hogy időről időre mégis téves, sőt néha ellenséges nézetek is tapasztalhatók ezzel kapcsolatban, pl., hogy az atomkorszak­ban az értelmiségé a vezetés, a munkás­osztály számbeli növekedése „felhígulás­sal" járt, s ez a munkásosztály nem azo­nos a régivel stb. A munkásosztály ve­zetőszerepe a munkásosztály és egész né­pünk legforradalmibb, legöntudatosabb elemeit egyesítő élcsapat, a munkásosz­tály pártja révén valósul meg. Egyesek aggályoskodva kétségbe vonják, hogy az elmúlt években és ma érvényesül a párt, a munkásosztály vezető szerepe. Pedig ezt nem szubjektív vélemények, hanem té­nyek döntik el. Továbbra is legfontosabb teendőink egyike: hatékony politikai, ide­ológiai nevelő munka a párt eszmei, cse­lekvési egységének erősítése érdekében. Az elmúlt tíz évben ez az egység két­frontos harcban kovácsolódott ki s a jö­vőben is erre van szükség. A liberalizmus nem demokrácia A szocialista demokrácia fejlesztése és a liberalizmus elleni harc. A beszámoló­nak ez a része hangsúlyosa: A szoci­alista demokrácia arra hiva™ tt, hogy ki­fejezze az ország lakosságának nagy több­ségét alkotó becsületes dolgozók érdekeit és igényeit. A demokrácia a dolgozók többségének érdekeit védi és fejezi ki, míg a liberalizmus a szocializmussal szemben álló törpe kisebbségnek ad en­gedményeket. %>pen ezért harcolnunk kell a közéletünkben jelentkező liberaliz­mus ellen. A mi társadalmi rendszerünk­ben demokrácia csak a szocializmust igenlő, a szocializmus teljes felépítéséért harcoló dolgozó tömegek számára létezik. Nem tűrhetjük meg, hogy a demokrácia ürügye alatt egyesek szinte már a népi demokratikus rendszer elleni izgatás ha­tárait súroló ellenséges agitációt, propa­gandát folytassanak. A kommunistáknak A gazdasági építőmunka eredményei és további feladatai is részletesen helyt kapnak a városi pártbizottság beszámoló­jában. 1957 óta, de különösen a második ötéves tervben a párt és a kormány he­lyes — a vidék iparosítását előmozdító — politikájának megfelelően gyors gazdasá­gi fejlődésnek vagyunk tanúi. Szeged Dél­kelet-Alföld ipari centrumává vált, j© lentősége egyre nő, vonzása mindig na­gyobb lesz, lakossága a betelepülésekkel több mint 14 ezer fővel gyarapodott. Az elmúlt öt év alatt közel 700 ezer hazai és külföldi vendég látogatta meg a várost. Megállapítja a beszámoló, hogy az 1959­es és az 1962-es pártértekezletek állásfog­lalásai helyesnek bizonyultak, s megva­lósultak. Növekedett a nagyüzemi mun­kásság száma, fejlődött politikai öntuda­ta. A város ipari üzemei az ország ipari termelésének 2 százalékát, a megye ter­melésének pedig kétharmadát adják. A tervidőszakban a város ipari fejlődésének Üteme éves átlagban több mint 6 száza­lékkal haladta meg az országos fejlődési ütemet. Az építőipari termelés öt év alatt 46,8 százalékkal emelkedett, s ez jobb az országos átlagnál. Fejlődött a közlekedés és a kereskedelmi forgalom is. Beruházások és társadalmi segítség A városi tanács várospolitikai munkáját úgy értékeli a beszámoló, hogy az a megnövekedett feladatoknak megfelelően céltudatos, tervszerű és szervezett volt. A tanácsok 69 százalékkal ruháztak be töb­bet, mint 1960-ban. A városszerető lakos­ság áldozatkészségét mutatja, hogy a köz­ponti keretek mellett igen jelentős helyi erőforrás felhasználására is sor kerül. A közel 1 milliárd forint állóeszköz fejlesz­téshez a város lakossága 7,5 millió forint társadalmi munkával és 9 millió forint saját anyag felhasználásával járult hoz­zá. A város gazdasági életének erőteljes fejlődése kedvezően hatott a politikai hangulatra is. Mint a beszámoló hangsúlyozza: a vá­rosfejlesztés nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Fő feladatunknak te­kintjük iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítését. A második ötéves tervben tovább erősödött a könnyű- és élelmi­szeripar szerepe Szegeden, de már kibon­takozóban van a nehézipar is. Pártunk VIII. kongresszusa határozatának értel­mében Szeged iparában is leggyorsabban — 137 százalékkal — o nehézipar növelte termelését. Ezen belül legnagyobb — kö­zel kétszeres — a fejlődés a korszerű technikát képviselő gépiparban. A köny­nyűipar 64, az élelmiszeripar 63 száza­lékkal növelte termelését. A szalámiter­melés 57,6, a fűszerpaprika őrlemény 64,7 százalékát a szegedi üzemek adják. Az ország gumiipari termékeinek 16—17, a kábeleknek 20—22 százalékát Szegeden állítják elő. A gazdasági munka elemzése során megállapítja a beszámoló, hogy az ipar fejlődésében nagyon jelentős lépés volt az 1963—64. évi ipari átszervezés. Mél­tatja a Központi Bizottság 1964. decem­ber 10-1 határozatának jelentőségét, majd leszögezi: 1965-ben először értük el, hogy a termelés bővülésének több mint kéthar­madát a termelékenység növelésével si­került fedezni. Az export értékesítés is gyorsabb növekedést ért el az országos átlagnál. sokkal határozottabban kell küzdeniök a liberális törekvések ellen. A szocialista hazafiság erősítése. „A szo­cialista hazafiság — emeli ki a beszámo­ló — olyan politikai, világnézeti, erkölcsi magatartás, amely a nép igazi érdekeivel való azonosulásban fejeződik ki, s ennek alapja az elmúlt húsz év minden ered­ménye. E hazafiságnak jellemző vonása a proletár internacionalizmus, a más né­pek iránt érzett tisztelet és megbecsülés. Ezért a jövőben még határozottabb harcot kell folytatnunk az imperializmus fellazí­tási taktikájában is főszerepet játszó el­lenséges irányzat, a nacionalizmus ellen, a szocialista hazafiság fejlesztésével. Ne titkoljuk eredményeinket, azokra joggal lehet büszke minden hazánkfia. Eredmé­nyeink bátor propagálása hazafiságra ne­vel, s ez nem nacionalizmus." A vallásos világnézet és szokások le­küzdése. Erről a többi között a követke­zőket szögezi le a beszámoló: Az eddi­gieknél következeteaebben kell harcolnunk a jövöben az idealista világnézet, a vallá­sosság ellen. Sohasem szabad azonban el­felejteni hogy amikor a vallásos világné­zet ellen lépünk fel, akkor nem az ember ellen, hanem az emberért harcolunk, s épp ezért e munkában nincs semmi h© lye a szektás türelmetlenségnek. Ugyan­akkor ezt a küzdelmet minden megfelelő rendelkezésünkre álló eszközzel folytatni kell, és nem szabad megtűrni a ma még létező elvtelen opportunizmust sem. A Központi Bizottság határozata — eme!: ki a beszámoló — előnyösen hatott a műszaki fejlesztésre. Tökéletesedtek a gyártmányok, korszerűsödött a technoló­gia és ma már az üzemszervezésről u úgy beszélhetünk, mint gyakorlati prob­lémáról. Érvényt szereztünk annak az elvnek, hogy a nem gazdaságos, elavult termékek gyártásét be kell szüntetni és a felszabaduló termelési kapacitást ész­szerűen kell kihasználnunk. Az ipar mi­nisztériumi ágazatában tavaly például 68 elavult gyártmányt szüntettek meg Sz© geden és 134 korszerű termék gyártását vezették be. Kedvező jelenség, hogy a tu­domány már kezd tért hódítani a terme­lés szervezésében. Nő az anyagi ösztönzés szerepe „A decemberi határozat alapján a gaz­daságosabb termelés felé fordult a figy© lem. Az önköltség azonban nem mindig alakult kedvezően. A termelési költségek legnagyobb részét kitevő anyagköltségek csökkentésére a vállalatok vezetői kevés gondot fordítottak, örvendetes ugyanak­kor, hogy bár növekedtek a készletek, ennek üteme alacsonyabb a termelés emelkedésénél." Mind nagyobb szerep Jut a gazdáik© dásban az anyagi ösztönzésnek. Az 1962. évi pártértekezlet óta erősödött a munka szerinti elosztás elvének érvényesítése, ha ez még nem is felel meg a követelmé­nyeknek. Az elosztás az egyéni teljesít­ményhez igazodik ugyan, de kevésbé jut benne kifejezésre a munkás munkájának társadalmi hatékonysága, hasznossága. Je­lenleg átlagbérrendszerünk és a teljesít­mények kötelező 95—105 százalékos beál­lása akadályozza a változékonyabb, a kö­vetelményeknek jobban megfelelő bére­zés kialakítását. Kevés üzemünkben al­kalmazzák még a minőségre, az anyagta­karékosságra, a selejtmentes termelésre ösztönző bérezést, nincs kellő ösztönző ere­je a prémiumnak és a nyereségrészese­désnek sem, A gazdasági fejlődés ütemével mindig lépést tartott a szocialista munkaverseny. A felszabadulás 20. évfordulójára és a IX. pártkongresszus tiszteletére Indított ver­senyszakasz jelentős állomások. Növeke­dett az aktivitás, a régi brigádok újjá­szerveződtek. új kollektívák alakultak. 1962-ben 552 brigád 4576 taggal küzdött a szocilalista brigád címért. 1965-ben 883 brigád mintegy 8 ezer fővel harcolt a szocialista cfm elnyeréséért és 461 brigád több mint 4 ezer fővel meg is szerezte. Az évek folyamán, ha nem is megfe­lelő ütemben, de növekedett az építőipar koncentrációja. Ez lehetővé tette a kor­szerű tervezési és építkezési módszerek alkalmazását. A termelésnél gyorsabban emelkedett a gépesítettség színvonala, 32 millió forinttal lett nagyobb öt év alatt az állóeszközök bruttó értéke. Ez azonban nem realizálódott megfelelően az építőipar munkájának javításában. A gépesítés ha­tását csökkentette az alacsony gépkihasz­nálási fok és a termelésszervezés problé­mái. Sokat segített az építőipar munká­jában az a 485 újítás, amely közel 12 mil­lió forint megtakarítást jelentett a nép­gazdaságnak. Az építőanyagipar a beszámolási idő­szakban nem tudta megfelelően ellátni a kivitelező vállalatokat. Sokszor hiányzott tégla, cement, kavics, sóder és egyéb építőanyag. Ez országos probléma is. A Nagyobb érdeklődés az ideológiai kérdések iránt Az építőmunka eredményei és feladatai 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek. 1966. október 28. t

Next

/
Thumbnails
Contents