Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

\ „Örökösök" versenyfutása Elképesztő, hogy 227 négy- gának remélte a 227 értékes pedig akkor adják át, ha szögöl telelt, s rajta egy né- régyszögölet. S amíg mások l aczi Antal kiköltözik özv. hány ezer forintot érő sem- hiába kilenescltek, addig a Katonánétól. Laczi kezébe mi kis vályogház mennyire szemfüles Márkus Mihály pénzt adni — mondta a íekapzsivá tesz embereket, petőfitelepi borbély kisipa- lesége — meggondolatlanság, akik minden eszközzel ráta- ros — akinek Tápén, a Zág- éppen a saját érdekében, posnak a humánumra, meg- ráb utcában gyönyörű csa- Kiköltözni nem tud, nincs csúfolják az emberséget. Ez ládi háza van — közbeié- hova, pénze sincs és nem is történik két év óta Szege- pett: a börtönbe „költöző" dolgozik, pedig még fiatalden, a Petőfi telep l-es utca Laczi Antaltól „átvette" özv. ember. S mindehhez tegyük 14. szám a'att, a 92 eszten- Katonánét. Közjegyzői segéd- hozzá; az összes közvetlen dős özv. Katona Istvánná lettel csináltatott eltartási érdekelt egymással versekörnyezetében. Telkére, há- szerződést, holott az eredetit, nyezve hordta hosszabb, rözára — ameíy főútvonal mel- a Sáriné által kötöttet még videbb ideig a reggelit, ebélett kitűnő fekvésű a tápéi máig sem bontották fel. A det, vacsorát Katonánénak, kapunál, a körtöltéstől né- borbély kisiparost óvta a II. hízelegtek neki, hogy meghány lépésnyire — hiéna- kerületi tanács ettől a tola- kedveltessék magukat, módra lesnek, s alig várják, kodó lépéstől, mégis meghogy az idős asszony lehuny- tette. Miért? Tanulsáaolc ja a szemét. Márkusnak nemcsak azért volt sürgős „önzetlen" beug- Pillanatnyilag a vélt „öröA kezdet rasa- maid mint szs" kösök" nagy versenyfutása rencsés harmadik nevessen megtorpant: állnak és várA történet azzal kezdő- és nyerjen, hanem, mert fel- ják a törvényes fejleményt, dűlt. hogy Sári Lászlóné szü- mondták neki jelenlegi üz- A n. kerületi tanács ugyanis letett Terhes Regina petőfi- lethelyiségét a petőfitelepi gzv. Katonánét beutaltatta a telepi, most budapesti lakos l-es utcában. Lelki szemei klinikára operációra, hogy 1964 novemberében szerző- előtt már látta is Katonáné látását visszaadják neki. Utádést kötött özv. Katonáné el- telkén felemelkedni az új na pedig szanatóriumba kültartására. s beköltözött a üzletet, amely a városba dik pihenni, s ezek után jön házba is. Eleinte kielégítően tartókat és a kifelé igyek- majd a II. kerületi tanács viselte gondját az idős asz- vöket valósággal behúzza következő lépése: törli szeszonynak, később azonban majd az üzletbe. Mindebből mét-szájút az „eltartók"rázárta a lakást, nem en- özv. Katonáné nem látott nak. Katonánét elhelyezteti a gedte ki a levegőre, s enni semmit, mert évek óta szűr- szociális otthonban, a veszsem úgy adott neki, mint kehályog vette el a szeme- lesek pedig fussanak verazelőtt. 1966. március 18-án világát. Nem láthatta tehát, senyt „befektetett" Dénzüpedig egyszerűen eladta Ka- hegy kis vagyonkájára mint kért, amit spekulációjukkal tonánét ingatlanostól Laczi vetik rá magukat a kapzsik, nem tudtak kamatoztatni. Antal petőfitelopl lakosnak, noha esetleg csak a ház és tanulságul még a lt. aki előzőleg túladott a telp- a te,ek felé kaparinthatnak „ . , ... pen levő házán, a nyereség meg. A másik felére ugyan- mindez a kavalkád nem törreményében. Sáriné felköl- ls igényt tart özv. Katonáné ténhetett volna meg, ha a túzött Budapestre főbérletl nevelt lánya, Mignon János- tanácsoknak több közük lenlakásába. helvére pedig be- né budapesti lakos, aki apja Pe az eltartási szerződésekpakolt a házba az új „eltar- után mostanában jelentette h ; . amennvj 1elenle„ tó" és családja. Lacziéktól 21 be igényét a „vagyonra". ™na™™y' r-er forintot kért Sáriné, de Ezenkívül szépkeveset törő- 1 an' A tanácsok bataskorc csak 12 ezret kapott. dött az idős asszonnyal. ebben a vonatkozásban csnk Azok nem csináltak új el- Katonáné tehát nem lát- anpy1' hogy. a már megkötartási szerződést már csak hatta> hogy az ezresek mi- tott eltartasi szerződést tutartasi szerződést mar csak ként cseréltok gazdát a háta domásul veszik. A két fél ezért sem. mert Laczi Antal mögött még a közelj nanok. közötti viszonyt ellenőrzik, i- nyilvántartott alkoholista tan is. Laczi Antalné ugyan- adott esetben pedig békél_ összeveszett a feleségével is _ megválva fériétől — f, , „ ° ,fl az eladott házukért kapott gondolt"gVet s ahogy meg- telnek' avagy bunteto fR'je" pénzen. Egy percig sem tu- vették Katonánét telkestől, telítést tesznek, ha az eltardott ugyanis meglenni alko- úgy adta vissza 12 ezer fo- fottat súlyos sérelem éri. holos ital nélkül. Különköl- rintért Sári Lászlóné testve- Ennél nyilvánvalóan több töző feleségét ezért a nyílt rének, ifj. Terhes András batáskör szükséges a tanáutcán megverte, s garázda- Szeged Petőfitelep, Irinyi csóknak: alapos tanulmáság szabálysértése miatt 30 utca 18. szám alatti lakos- nyozása annak, hogy ki alliapi elzárásra bírságolták. nak. Ifj. Yerhesné a II. ke- kalmas eltartónak, sőt a rületi tanács kérdésére azt szerződés rögzítésébe is lsÖnzetlen" beuqrós válaszolta, hogy a családiuk- syen beleszólásuk. Akkor " 3 ban maid ők elegyengetik az ilyen visszaélések, feháborító A vesztes fél özv. Katoná- örökösödést. Hatezer forin- esetek nem fordulhatnak né volt, mert a veszekedők to' már mindenesetre ki fi- majd elő. között nélkülözni kénysze- zettek Laczinénak, a többit Lődi Ferenc rült. Ekkor lépett közbe a II. kerületi tanács, amely gondnokság alá helyezte és kérlelte: költözzön be a szociális otthonba, ahol gondját viselik. Erről viszont a nénit lebeszélték az újabb „eltartó"-jelöltek, akik sorra jelentkeztek a kerületi tanácsnál. Az előadót vasárnap a lakásán zaklatták vagy tízen egymás után. Mindegyik maA magyar vízgép-gyártás Hétfőn Budapesten a Tudományos Egyesület, a Technika Házában megkez- Ganz-MÁVAG, a Diósgyőri dődött a II. vízgép-konferen- Gépgyár és a Komplex Külcia, amelyet a magyar víz- kereskedelmi Vállalat rengép-gyártás százéves jubd- dez. leuma alkalmából a Gépipari AZ ÉM ÉPÍTŐIPARI ANYAGELLÁTÓ ÉS KÉSZLETEZŐ VÁLLALAT Budapest X. Jászberényi u. 38-72 állami és tanácsi építőipari vállalatok, építőipari ktszek, állami gazdaságok és mezőgazdasági tsz-ek részéépítőanyag elfekvő készletből börzenapot rendez október 27-én 10—14 óráig az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat irodaház 1. sz. előadótermében Szeged. Bocskai a 10-12 sz. alatt Értékesítésre kerül: országos szinten az állami építő és építőanyagipar elfekvő készletei az építőiparban foglalkoztatott szakmák viszonylatában. A tanácskozásokon 17 ország mintegy 130 ismert szakembere is részt vesz. A megnyitót Varga József egyetemi tanár mondotta, majd Forgó Sándor, a Ganz-MÁVAG műszaki igazgatója tartott előadást a magyar vízgép-gyártás elmúlt száz évéről. A beszámoló után megkezdődött a szakmai vita. (MTI) Vallani és vállalni Utóhang a nemzetközi költőtalálkozóhoz Már véget ért a vendégköltők országjárása is; a balatonfüredi irodalmi est, a tihanyi, badacsonyi kirándulás. A vendégek már készülnek a hazatérésre, hogy saját pátriájukban folytassák „életük költeményét". Ügy érzem, jogy/ik van bízni benne, hogy fellelkesülten, heves alkotókedvvel témek vissza íróasztalukhoz vendégek, vendéglátók egyaránt. A hallottak, látottak alapján legalábbis azt állapíthatjuk meg: hasznos, sikeres, a magyar líra hagyományaihoz méltó vállalkozás volt „a költészet napjainak" megrendezése. m A barátság sok kifejeződését fel sem lehetne sorolni. Nemcsak azokra gondolok itt, akik — mint költők, műfordítók, vagy irodalomdiplomaták már addig is ismerték egymást, s most szánté a már kialakult levélbeli eszmecseréket folytatták szünetekben, ebédeken, fogadásokon, költői esteken. Hanem az újonnan szövődött barátságokra is, a tolmáccsal, vagy anélkül kialakult meleghangú beszélgetésekre. Mint a nemzetközi költői almanach beköszöntője elmondja, az Árion névre azért esett a választás mert, a mithológiai hős hitt az ének erejében, s hitet tett a költészet értelme és ereje mellett. Az elnöki asztal fölött ott magasodott ez a vonalakká költött ősi monda, s valóban azt jelképezte, amit a vendéglátók, rendezők mondani akartak általa, s amit a vendégeik jelenléte, hozzászólásai ugyancsak alátámasztottak: „Hiszünk a költészet erejében. Nem egyedül való és mitikus hatalmában, csak emberi erejében, de amelyről azt hisszük, az ember legjobb és legnagyobb erői közül való. Hiszünk abban, ho^y a költészetnek még eddig fel sem fedezett, s főként meg nem valósított lehetőségei állnak az emberiség rendelkezésére a mi korunkban, ahol az atomnak, az űrrakétának, az elektromos gépeknek és a föld minden eszközének az embert kell szolgálnia egy olyan világ keretében, amelyet végül az ember rendez be önmagának". nak tulajdonítja. A modern technika mindenféle „szörnyei" szülik szerinte a korlátokat, az elkülönülést. Ilyenek például az autó, a televízió. A ma emberei közös élményeiket is szétdarabolták, s a színházat is „néhány arasznyi vásznon nézik ágyban ülve, de ott is magányosan, mert ez még ott, még szerelmesüktől is elkülöníti őket. Alarik hordái nem űzték úgy szét a közösségek tagjait, mint Watt és Edison lángelméjének angyalhadai". Hogyan lehetne hát ezeket a súlyos gondokat mindkét fél ejégedésére megoldani? „Azzal, hogy végére járunk mindkettő panaszának, szigorúan és igényesen. Szigorúan a veszély tudatában: igényesen a célhoz mérten. A cél ugyanis nemcsak az emberiség megmentése, az emberiség üdve. Nekünk kevés a pokol lángjait — az atom és a hidrogén bombát a kapuk mögé parancsolni. Nekünk az ígéret földjének a kapuival is van célunk; hogy azok viszont sarkig táruljanak minden halandó előtt." m Nyilván senki sem várhatott a vitától valamiféle világmegváltást. Korszakalkotó megállapítások nem hangzottak el. Jelentősége éppen a tudott dolgok értékes összegzésében, az egyetértés bizonyítékainak feltárásában, a saját költői utak mellett az „emberarcú költészet" egyigaz útjának közös feltérképezésében nyilvánult meg. Az összetartozás demonstrációja volt a több napos eszmecsere; azt fejezte ki minden nyelven, hogy a nemzeti „sziget-költészetek" elválasztó tengerszorosai alatt egy nagy, összekapcsoló anyakontinens húzódik meg, a világirodalomé. És ez az Atlantisz emelkedőben van, sok helyütt már száraz lábbal lehet átkelni az egykori tengerszorosokon. Nehéz tömöríteni a fögondolatokat. Első köztük a költészet felelős volta. Korunicban a nagy ígéretek és veszélyek időszakában érezni kell ennek a felelősségnek a növekvő súlyát. A kimondás képessége kötelez, még a kimondhatatlan megvívására is. A tehetség egyszersmind adósság, kinek-kinek felelősen kell élni, alkotni; a dallal, mint költői tettel, tetteket kiváltani a többi emberből, olyan tetteket, amelyek a humanizmust és a harmóniát szolgálják. Simái Mihály A költők fogadása a Fészek klubban Ilku Pál művelődésügyi miniszter hétfőn este a Fészek művészklubban fogadást adott a Budapesten tartott nemzetközi költői konferencia mintegy 200 külföldi vendége és magyar résztvevője tiszteletére. Megjelent a fogadáson Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Aczéí György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Köpeczí Béla. az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője. A vendégek sorában Európa valamennyi országának hazánkban tartózkodó költőküldöttségével együtt megjelent — a Magyar Írók Szövetségének tisztikarával az élen — irodalmi életünk sok kiválósága, ismert személyisége. Hinni a vers elhivatottságában csak akkor lehet igazán, ha a kortársaktól erre szívbéli biztatást is kap a költő. Illyés Gyula bevezetője olyan kérdéseket boncolgatott, amelyek kimondva, kimondatlanul mindig is ott kísértenek a modern poézis körül. Azt, hogy a költészet a megosztottság, kirekesztettség állapotában van, Illyés az emberiségnek a mi századunkra jellemző megoszláséFővárosi művészek az újszegedi szövőgyárban — Nő a veszély! című műsorunkkal már másfél éve járjuk az ország legkülönbözőbb gyárait, üzemeit, s általában megfigyeltük, a közönség zömmel a kabaré közepére beiktatott balesetelhárítási vetélkedőért jön be az egészet meghallgatni — szerénykedett néhány perccel az előadás előtt Szuhay Balázs. Szerénykedett, mert a közel két és fél órás humoros egyveleg önmagában véve is nagyon jó: szinte végigkacagta az újszegedi szövőgyár kultúrtermét műszakváltás idején zsúfolásig megtöltő „házi" közönség. A SZOT munkavédelmi propaganda osztálya immár hetedik esztendeje szervezi a tegnapihoz hasonló sikerrel műsorait. Keretében neves humoristák, komikusok mesélik, éneklik és játsszák el: miért jó a balesetbiztosítás, miért káros az alkohol, melyek a legfontosabb KRESZ-szabályok, védőberendezések, mire jó a politechnikai oktatás, és hogyah nem szabad csinálni stb. Persze, a hangsúlyt inkább ez utóbbira helyezik: szinte valamennyi jelenet, konferansz- és kupiészöveg azt mutatja meg, milyen fonákságok adódnak az üzemi munkavédelemben. Aztán tessék, lehet rajta mosolyogni, lehet nevetni. És persze változtatni is ... A humorról Lórán Lenke, Vay Ilus, Kállai Ilona, Csikós Rózsi, Kibédy Ervin, Szuhay Balázs, Romhányi Rudolf, Homm Pál és — a zongoránál — Hady Győző gondoskodott. A szegedi szövőgyárban is, ahová ugyanezzel a műsorral tegnap este még ellátogattak a fővárosi művészek. N. L KÉPÉR KI VŐ Az irodalmi műsorok összeállítói előtt vitatott kérdés, hogy a rendelkezésükre álló rövid idő alatt teljességre törekedjenek-e, vagy csal: egy sajátos szempont szerint válogassák ki az író életművéből az alkotásokat. Az első esetben többnyire az a veszély fenyeget, hogy az öszszeállítás sokat markol és keveset fog; az utóbbiban, hogy egysíkúvá válik. Véleményünk szerint Borhy Anna a Derűs est Heltai Jenő műveiből című műsor szerkesztője sikerrel kerülte ki ezeket a buktatókat. Felvillantotta Heltai írói egyéniségének szinte valamennyi színét, de a derű hullámhosszán tette. Csak egyszer tévedt le erről a hullámhosszról, de mentségére legyen mondva, ekkor nem Heltai. hanem a kortársai beszéltek. Tegyük hozzá: szürkén és unalmasan. Szerencsére az utána kővetkező részlet a Néma leventéből feledtetni tudta ezt a kisiklást. A népes szereplőgárdából leginkább Sinkovits Imre és Gobbi Hilda, az énekesek közül Gálcsiky János tetszett. Horváth Ádám rendező a szellemes keretjátékkal ellőtte puskaporát, a későbbiekre alig maradt néhány ötlete. Petri Ferenc OlvasáseEemzés Szentirmai László tanulmánya Olvasáselemzés és néhány következtetés egyetemi hallgatóknál két felmérés alapján címmel írt Szentirmai László az Acta Bibliothecaria ötödik kötetében arról, milyen kapcsolatban állnak a szegedi egyetemisták városunk könyvtáraival, közelebbről az egyetemi könyvtárral. Figyelemre méltó szorgalom, aprólékos. gondos munka eredményeként kartotékozta fel, zömmel a bölcsész, jogász és természettudományi kar írásban és szóban megkérdezett hadigatóinak könyvtáiral kapcsolatos tevékenységét. S bár utolsó soraiban ezt írja: „Igyekeztünk az elemzések kapcsán magyarázatot találni az észlelt jelenségekre", mégis talán itt szorít kicsit a cipő. Ugyanis ebben ezt a magyarázattalálást, illetve magyarázatkeresést hiányoljuk leginkább ebből a kétségtelenül értékes adattárból. Az összegyűjtött, cseppet sem jelentéktelen mennyiségű nyersanyag birtokában merészebb, a könyvtár és Iátogatói kapcsolatára nézve sokkal többet mondó, bátrabb következtetéseket várna az olvasó. Nagyon izgalmas például annak a problémának a boncolgatása, hogy az olvasott könyvekről honnan szereztek tudomást az egyetemisták, ugyanakkor az olvasónapló vezetéséről feladott kérdések hiányos megválaszolásainál a szerző okot keresve megállapítja: a hallgatók nem ismerik az olvasónapló fogalmát! (Miért nem mondták meg nekik?) Egyszóval: Szentirmai László tudományos alapossággal valóban érdekes, izgalmas problémákat jelez, kár, hogy a vázlatszerű feldolgozás az ügyesen megteremtett lehetőségeket lakat alá teszi, nem tudja kibontani egy szélesebb körű érdeklődés számára. A József Attila Tudományegyetem kiadásában napokban megjelent füzet adattára viszont bizonyára hasznos segítőtárs lesz a tudományos kutatásban — talán mindenekelőtt magának a szerzőnek. Nikolényi István Kedd. 1966. október 25. QeL-MAGYARQR$ZAG S