Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-19 / 247. szám

ANTENNÁK FIGYELIK A KOZMOSZT A csillagászat egyik leg­modernebb ága a rádiócsil­lagászat, amely a világűrből érkező rádióhullámok ta­nulmányozásával foglalko­zik. 1932-tól indult roha­mos fejlődésnek, amikor az amerikai Jansky felfedezte, hogy a Tejútrendszer a Föl­dön észlelhető rádióisugara­kat bocsát ki. A jelenség a körülöttünk levő világegye­tem kutatásában, megisme­résében felmérhetetlen je­lentőségű, mert ezzel a módszerrel olyan távoli égi­testekről is hasznos és ér­dekes információkat sze­rezhetünk, amelyek már a „közönséges'' fénytani meg­figyelés hatókörén kívül es­nek. A rádiócsillagászat beren­dezéseinek hatótávolsága több milliárd fényévre te­nuszról, a Marsról, a Jupi­terről és a Szaturnuszról. A világegyetem másik rá­diósugár-forrása — a felte­vések szerint — a hidrogén­atom. 1951-ben fedezték fel, hogy a hidrogén 21 cm-es rádióhullámokat bocsát ki. Mivel a hidrogén a világ­egyetem leggyakrabban elő­forduló eleme, valamint a csillagközi anyagnak is fő alkotója, a 21 cm-es rádió­sugárzás a csillagászok egyik leghatékonyabb eszközévé vált. A hidrogénen kívül a vi­zet alkotó másik atomcso­port az oxigénből és hidro­génből álló ún. hidroxil­gyök is bocsát ki rádióhul­lámokat. J. S. Sklpvszkij szovjet, csillagász már 1953­ban rámutatott arra. hogy ha létezik ilyen atomcso­A Harkov közelében épülő rádióteleszkóp jellegzetes T alakú antennái hető. Ennek az óriási tá­volságnak érzékelésére tud­nunk kell, hogy 1 fényév 9 460 000 000 000 km-nek fe­lel meg, vagyis az a tá­volság, melyet a fény egy év alatt tesz meg. A világűrből hozzánk ér­kező rádióhullámok erede­te még nem tisztázott kér­dés. Keletkezésükről a fizi­kusok különbözőképpen vé­lekednek. Némelyek szerint a rádióhullámok egy ré­sze a kisugárzó test hőmér­sékletének megfelelően ún. hőmérsékleti sugárzásból ered. Ilyent észleltek már a Napról, a Holdról, a V'é­port a csillagközi térben, akkor rádiósugárzásának is lennie kell. A tudósok egy évtizedes erőfeszítését vé­gül is 1963-ban siker koro­názta: egv 26 méteres rá­dióteleszkóppal első ízben vették a hidroxilcsoport rá­diójeleit. Ennek a felfede­zésnek jelentősége kétirá­nyú: segítségével egyrészt új adatokat nyerhetünk a csillagok között elhelyezke­dő anyag összetételéről, másrészt közelebbről megis­merkedhetünk Tejútrendsze­rünknek — vagyis annak a mintegy 200 milliárd csil­lagból, kozmikus por- és gázfelhőkből álló csillag­Napenergia — minden mennyiségben Napjaink emberei hajla­mosak arra, hogy a jövő energiaforrását csak az atomenergiában lássák. Ugyanakkor kevesen isme­rik azokat a lehetőségeket, amelyek a természeti ener­giákban, s elsősorban a napenergia hasznosíthatósá­gában rejlenek. A Napból mérhetetlen energiamennyiség sugárzó­dik a Föld irányába, an­natk felületére. bár ennek egy részét a földi atmoszfé­ra elnyeli. Egy 100x100 ki­lométeres terület elég len­ne ahhoz, hogy ott a nap­energiát megfelelően fel­fogva és átalakítva, a vi­lág összes energiaigényét fedezhessük. A napenergia hasznosítha­tóságának kutatói, a helio­technikusok, még távlatilag sem tűznek ilyen maximá­lis célt maguk elé. De szor­gosan munkálkodnak azon, hegy kis egységek alkalma­zásával segítsék az egyre növekvő energiaigény kielé­gítését, vagy olyan földrajzi helyek ellátását, ahová erő­művi energia belátható időn belül nem juthat el. Huszonhét országban foly­nak ilyen irányú kutatások, melyek eredménye a követ­kező években lesz lemérhe­tő. A napsugárzás hőjét kon­centráló úgynevezett hő­csapdák a heliotechnika leg­egyszerűbb és manapság leginkább használatos esz­közei. Napsugarakban bővel­kedő vidékeken víz melegí­tésére használják ezeket, mellyel azután háztartáso­kat, sót kisebb települése­ket is ellátnak. Ipari vo­natkozásban szárításra, víz­desztillál á.sra állítanak üzem­be hócsapdákat. A tükrök segítségével össz­pontosított napsugarak már nagyobb teljesítményre is képesek, például gőz fejlesz­tésére. Ezzel már generáto­rok és szivattyúk működ­tethetők, tehát elektromos áram, mechanikai munka állítható elő. A napenergia hasznosítá­sának legfontosabb irányza­ta azonban a közvetlenül elektromos energiává való átalakítás. A kutatók két irányban folytatják kísérle­teiket: úgynevezett hőele­meket és fényelemeket hoz­tak létre. Köztudomásúan ezek nagyban hozzájárultak a világűrkutatás jelenlegi eredményeinek eléréséhez. A mindennapi életben va­ló alkalmazásuknak egye­lőre két nagy akadálya van: viszonylag kedvezőtlen ha­tásfokuk és tetemes előállí­tási költségük. A fejlődés azonban nem áll meg. Tudományos folyó­iratok hasábjain napról nap­ra újabb eredményekről ka­punk hírt. Az úgynevezett emeletes napelemekkel az eddigi 10—15 százalékos ha­tásfok helyett 50—60 száza­lék érhető el. Egy másik fejlesztési tö­rekvés nem a hatásfok emelésére irányul, hanem az előállítási költségek szá­mottevő csökkentésére. Az elképzelés az, hogy az ol­csó napelemek sokszorozásá­val növeljék a teljesítményt. A heliotechnikusok munká­jának eredményeként ma már nagv sorozatban állít­ják elő a tükrös napkály­hákat, melyeket Kazahsz­tánban és Türkméniában éppúgy használnak, mint Ja­pánban, Izraelben vagy In­diában. rendszernek — mozgási tör­vényeivel. Az említett rádiósugár­forrásokon kívül léteznek ún. rádiócsillagok is, me­lyeknek éppen az a jellem­zőjük, hogy jól vehető sugár­zást bocsátanak ki. Ezek leg­gyakrabban mozgó gáztöme­gek, csillagtöredékek. Erős rádiósugárzás lép fel a Nap felszíni kitörései ide­jén is. A rádiócsillagászoknak a legutóbbi években sikerült a Földről kibocsátott rádióhul­lámok visszaverődését is észlelniök. Főleg egyes kö­zeli égitestekről, pl. a Hold­ról, a Vénuszról, a Nap­ról, meteorokról. A rádió­csillagászatból kifejlődött radarcsillagászati kutatások lehetővé teszik az égitestek távolságának közvetlen meg­mérését. A rádiócsillagászat észle­lő-, mérőberendezése a rá­dióvevő, vagy más néven rádióteleszkóp. Ez lényegé­ben nagyon érzékeny rádió­vevő készülékből és jól irá­nyítható óriás antennarend­szerből vagy parabola tü­körből áll. A tükör lehet mozgatható vagy rögzített, aszerint, hogy az égbolt mely részének megfigyelé­sére szolgál. A rádiótelesz­kópok hatalmas méretű, nagy költséggel épült be­rendezések. így pl. az Egye­sült Államokban nemrégiben üzembe helyezett óriás táv­cső 70 tonna acélból és a'u­míniumból készült gépezet. A 270 000 dollár értékű te­leszkóp tükörfelületét irá­nyító berendezése az ég lát­ható félgömbjének bármely pontjára beállítja. Az ang­liai vevőrendszer fémháló­ból készült parabolatükré­nek átmérője 76 m, 4 db 25 lóerős motor mozgatja kör­síneken. Feladata a Tej­útrendszer, a Nap és a boly­gók rádiósugárzásának ész­lelése, meteorok megfigye­lése, valamint mesterséges holdak és űrrakéták nyo­mon követése. A Szovjetunióban Pulko­vóban működő teleszkóp egyike a legmodernebbek­nek, mégis egyre újabbak építéséről érkeznek hírek. Az Ukrajnában, Harkov kö­zelében épülő rádióteleszkóp antennái több mint 150 négyzetkilométert foglalnak el, építését még ebben az évben befejezik. A berende­zés érzékenységére jellem­ző, hogy segítségével fog­ni lehet majd a Földtől 10 milliárd fényévre levő koz­mikus rádiósugár-fori-ások jelzéseit is! A közönséges rádióteleszkópoktól eltérően, irányítását különleges szá­mítógépekkel, elektromos úton fogják végezni. Je­lenleg a föld alatti kábele­ket fektetik le, ezek kötik össze közös rendszerbe a 2040 db, jellegzetes 1 ala­kú antennát. „Megjött az újság" Kémény és aero­dinamika A rendkívül magas, kar­csú kémények az erős szél hatására könnyen lengésbe kezdhetnek és a kedvezőtlen gerjesztési hatások esetleg a kémény pusztulását okoz­hatják. Az angol Országos Fizikai Laboratórium (NPL) egy aerodinamikai stabilizá­lóberendezést dolgozott ki, amellyel most az újabb, nagy magasságú kéménye­ket mind felszerelik. Így a salfordi műszaki főiskola ké­szülő kazánházának kémé­nyére is felszerelte a be­rendezést az angol technoló­giai minisztérium megbízá­sából az országos kutatás­ügyi vállalat licenciájával az egyik építési vállalkozó. A stabilizáló felületek elren­dezése képünkön jól lát­ható. Törpeaufó A parkolóhely miatt szen­vedő nyugatnémet nagyvá­rosok háziasszonyainak be­vásárlási kőrútjaira gondolt Anusch Samy, a müncheni autókölcsönző vállalkozó, amikor megszerkesztette kis négykerekű járművét. A két méter hosszú. 1 méter szé­les és 1,25 méter magas tör­peautó kényelmes helyet nyújt egy személynek és a poggyásznak. A 60 km/óra se­bességet elérő kocsi ka­rosszériája müanj'agból ké­szült. Az újfajta kisautót 250 köbcentiméteres motor hajt­ja, amelyet kívánságra automatikus sebességváltó­val is ellátnak. Anusch Samy már sok megrende­lést kapott. A törpeautó ára 3 ezer márka körül lesz. Az autó tehát valóban tör­pe — de az ára? ... Hajnali félötkor minden­lap befut Szegedre az orszá­gos napilapokat szállító hír­lap-mozgóposta. Éjfél után | 1 óra 10 perckor indul Bu­dapestről a Népszabadság székházában levő központi expedíciótól Népszabadság­gal, Népszavával és Magyar Nemzettel, illetve megjele­nése napján a Népsporttal megrakodva. Az úton a me­netvezető és a számláló fel­vevő helyenkét csoportosítja az újságokat, s Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kistele­ken és Szegeden leadják a rendelt mennyiséget. Itt is csak pillanatokig áll az au­tóbusz, mert — felvéve a megyei lap több ezer példá­nyát is — tovább megy vég­állomására, Makóra. Hajnalban Az 1. számú főposta expe­díciós irodáján átveszik a szegedi szétosztásra váró la­pokat, Szeged környékére és a megye távolabbi helységei­be pedig a vasútállomáson levő 2. számú postahivatal továbbítja az újságot vonat és autóbuszjáratok útján. Bartók János a parancsno­ka annak a kis csoportnak, amely az előszállítással (éj­jeli vonattal) érkezett lapok, s a hírlap-mozgópostából átvett hírlapanyagok árusítá­sára és kézbesítésére szánt kötegeit előkészíti. Naponta átlag 30 ezer napilap és fo­lyóirat pontos .szétosztását végzik el itt — szombaton csaknem 45 ezerét — hajnali fél öttől ötig. A néhány per­ces várakozást egy-egy fris­sítő feketekávé elfogyasztá­sával töltik el. Közben az árusítók — mint Pásztor Endréné is, aki a textilmü­vekbe igyekszik a friss la­pokkal műszakváltás idejére — sietve viszik utcai és üze­mi pavilonjaikba a lapokat. (12 pavilonban, 2 hírlapbolt­ban, 3 mozgóárússal, 2 utas­ellátó üzletben, trafikok, is­kolák, üzemek tucatjaiban terjesztik Szegeden a sajtó­termékeket.) Motoros futárok A három „Szabolcs"' motor­kerékpáros is berobog: meg­érkezett a Dél-Magyar a két nyomdai expedilőrrel, Molnár Lajossal és Sankolyos Emil­lel. (ök éjjel a nyomdában címiratozták a rotációs gé­pekről lekerülő újságokat.) S ekkor kezdődik az igazi nagyüzem. Az elég szűk pincében már öt órakor készenlétben áll a nyolc brigád kiosztó, akik a mindgyakrabban érkező kéz­besítőknek most már előfize­tők szerint osztják szét a la­pokat. 300—400 darab újság jut egy-egy kézbesítőnek, s Nyersbakó Lajos ellenőrzé­sével itt már egyenként számolnak meg minden la­pot, átveszik még a napok­ban árusításra bocsátott Szerencse sorsjegyeket (ha­marosan a jövő évi naptára­kat), s aztán ki gyalog, ki kerékpáron elindul a mar világosodó utcákon saját körzetébe. Nyolcvanöt hírlapkézbesítő juttatja el Szegeden nap mint nap az olvasókhoz az újsá­gokat. A külső városrészek­be szólókat motoros futárok gyűjtik össze és szállítják ki, hogy ezzel könnyítsék a kéz­besítők munkáját. Hat óra után néhány perccel be'feje­ződik a szétosztás, kezdődhet a kézbesítés! A belvárosban nyolc órára, a legtávolabbi utcákban 9—fél 10-re min­den előfizetőhöz elkerül a lap. (Szegeden a legjobb az olvasottság: minden család­hoz jut egy napilap. Népsza­badság vagy Dél-Magyaror­szág!) A sajtó „névtelenjei" A kézbesítők szinte kivétel nélkül nők. Alig két éve tért át a posta arra a terjesztési módszerre, hogy külön hír­laposokat alkalmazzon. A kezdeményezés jól sikerült: meggyorsult a kézbesítés. A kézbesítők átlag 1 ezer 200 forintot keresnek havonta, de van köztük kiugró keresetű is, aki kitűnően szervezi az előfizetőket. Dudás István, a November 7 brigád vezetője ezen a reggelen is 20—25 ki­logrammos csomaggal indul a megyei tanács környékére. Ö már hatodik éve kézbesí­tő, egyik fia és a felesége is postai alkalmazott. Borbás Lászlónét az újszegediek ked­velik gyorsasága és udvaris modora miatt. Dávid Mag­dolna a közgazdasági tech­nikum esti tagozatán tanul, beteg édesanyját tartja el keresetéből. J. Gy. negyed­éves orvostanhallgató alig pár napja kezdte ezt a mun­kát. Újszegedre kézbesít: az ösztöndíj mellett ebból a keresetből élnek fiatal fele­ségével, aki utolsó éves az orvostudományi egyetemen. Háziasszonyok, családanyák, akik az otthoni munka és a gyermeknevelés gondjai miatt nem tudnak egész mű­szakos munkát vállalni — jó­formán mire a legtöbb em­ber munkához kezd, már az aznapit befejezték, s jön a „második műszak". Csetényi István, a megyei hírlapterjesztés irányítója és Pónyai Mihály, a hírlaposz­tály vezetője ügyelnek a munkára, tartják kezükben a szerleágazó és nagy , figyel­met, fegyelmet követelő or­ganizációt. A sajtó terjesz­tésével foglalkozó dolgozókat havonta tanácskozásra hív­ják össze, ilyenkor megbe­szélik a tapasztalatokat, az előfordult hibákat, s a kö­vetkező feladatokat. Az „ap­parátus", ez a lelekes kis kollektíva pedig elismerést érdemlően igyekszik mind jobban eleget "tenni a köve­telményeknek. ök a sajtó névtelen mun­kásai, akikre nap mint nap számítani lehet. Kondoros! János Melyik az ..igazi' gesztenye ? Megjelent az ősz, sőt, a közelgő tél egyik csalha­tatlan jele: nyer­sen és sütve, püré és torta formájá­ban — a geszte­nye. Ebből az al­kalomból tisztáz­zunk néhány kevéssé ismert lényt és fogalmat a gesztenyével kapcsolatban. Elő­ször is: az ehető, a szelídgesztenye és a vadgesztenye nem rokonok, bo­tanikaiing semmi közük sincs egy­máshoz. Másodszor: bár a szelídgesztenyét nálunk többé-ke­vésbé olasz gyü­mölcsnek tartják, hazánkban is ős­honos. Az ország nyugati-délnyugati részén a közép­korban még hatal­mas összefüggő erdőségeket alko­tott és, főként a gyengébb búzater­mő években, olyan fontos népélelme­zési cikk volt, mint később a burgonya. Geszte­nyefa az ország legidősebb, 600— R00 évesre becsült fája is a kőszegi Királyvölgyben, 400—500 éves pél­dányok pedig szép számmal állnak még több helyütt. A hajdani erdősé­gek azonban már évszázadokkal ez­előtt szórványos ligetekké gyérül­tek: a nagy cser­tartalma miatt a korhadásnak el­lenálló fát töme­gesen vágták ki hajó-, hordó-, épü­letgerenda készí­tésére. Harmadszor: a maróni, szemben a laikus közhittel, nem fajta, vagy típus, hanem ke­reskedelmi szab­vány : maróni min­den olyan geszte­nye, amelynek át­mérője legalább 32 milliméter. Vasárnap, 1966. október 30. DÉL-MAGYARORSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents