Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

Korszerűsítik a mezőgazdasági A mezőgazdaságban az el­múlt években mind nagyobb szerepet kapott a nemrégi­ben felújított, kibővített re­pülőflotta, amelynek Len­gyelországból importált PZL gépei évente több mint fél­millió holdon szórták ki a műtrágyát, illetve szabadí­tották meg kalászolás előtt a gabonákat a gyomoktól. Emellett szólók és gyümöl­csösök permetezésénél, poro­zásánál tettek rendszeresen igen jó szolgálatot Most to­vább korszerűsítik az Orszá­gon Növényvédelmi Szolgá­lat légiflottáját: a Szovjet­unióból a következő hetek­ben 2, a tavaszig pedig to­vábbi 18 AN—2 rendszerű nagyteljesítményű repülőgép érkezik. A jövő év végéig két helikoptert is kap a me­zőgazdasági flotta, s így le­hetőség nyílik a merev szár­nyú gépekkel alig megköze­líthető domboldalak, erősen lejtős területek nagyüzemi vegyszeres kezelésére. Az új géptípusokhoz szük­séges pilóták átképzését Győrben kezdik meg: a leg­jobb PZL pilóták két-két hétig tanulják az AN—2-es gépek műszaki ismereteit. Az eddigi PZL géppark nagy részét az ősszel és a tél fo­lyamán felújítják, a szovjet gépekre kerülő pilóták he­lyet pedig Kaposvárott ké­peznek ki újakat. Hogyan javítja a hírközlést a posta Szegeden? A postai szolgáltatás a la­kosság, a vállalatok, intéz­mények, hivatalok legfonto­sabb hírkapcsolatait biztosít­ja. S ahogy általában nő a szolgáltatások bővítése és szolgáltatása iránti igénv. a posta munkája ós fejlődése is egyre inkább az érdeklő­dós előterébe kerül. Munkatársunkat a posta­vezérigazgatóság helyettes vezetője, Búza Mártonná dr. tájékoztatta a Szegeden és környékén ebben az évben végzett és a közeljövőre tervbevett fejlesztési mun­kákról. Ismeretes, hogy az utóbbi évek legjelentősebb posta műszaki beruházása a július 16-án Szegeden üzem­behelyezett automata táv­gépíró központ. Ennek a ren­deltetése a hírközlés nagy­méretű korszerűsítése. — Tervbevettük, hogy mindazokat a posta hivata­lokat folyamatosan bekap­csoljuk a távgépíró hálózat­ba, amelyeknél a táviratok darabszáma naponta eléri a 30—40-et. Az így működő állomások egyszerű tárcsá­zással hívhatják fel egymást, s ezáltal a táviratok az ed­digi közvetítő állomások közreműködése nélkül köz­vetlenül jutnak a rendelte­tési állomásra — mondja Búza Mártonná. 600 új állomás - A jelenleg 4400 állomás befogadására alkalmas sze­gedi automata távbeszélő Terv a mezőgazdasági úthálózat fejlesztésére A Földművelésügyi Mi­nisztérium műszaki fejlesz­tési főosztálya felmérte a mezőgazdasági úthálózat helyzetét és kidolgozta to­vábbfejlesztésének terveze­tét. Bár az utóbbi esztendők nagyarányú mezőgazdasági beruházásai során számos új út is létesült, a mezőgaz­dasági üzemek jelenlegi úté hálózata nagyjából még a 6záz év előtti állapotot tük­rözi, nagy többségében al­kalmatlan a gépek és a nagy tömegű terményt szál­lító gépi járművek közleke­désére. A mezőgazdasági út­építés eddig jóformán kizá­rólag a bekötőút-építésre korlátozódott; összesen 1800 bekötő út készült, mintegy 2000 kilométer hosszúság­ban. Ennek csaknem a fele 1958 óta a termelőszövetke­zetekben épült. Üjabban azonban mind sürgetőbb az igény a belső, majorokon, állattenyésztő telepeken be­lüli úthálózat és a külső, szántóföldi üzemi utak iránt is. A mezőgazdaság teljes út­szükséglete számítások sze­rint mintegy 4000 kilométer bekötő, 3300 kilométer bel­ső, és 60 000 kilométer kül­ső üzemi utat jelent. A bel­ső úthálózat kiépítését csak­is ott kezdik meg, ahol a telepek végleges formája ki­alakult, az első burkolt üze­mi utakat pedig a nagy, ösz­szefüggő szőlő- és gyümölcs­ültetvényeknél létesítik. A tervezet foglalkozik a mezőgazdasági útépítésnek gazdaságosabb műszaki meg­oldásával is. A bekötő utak­nál be akarják vezetni az úgynevezett talajstabilizáci­ós eljárásokat, amelyek ré­vén nagy mennyiségű kő szállítása takarítható meg. A belső utak a nagyobb meg­terhelést jobban bíró be­tonburkolattal készülnének. A szántóföldi üzemi utak­nak nem egészen 20 száza­lékát makadám-, aszfalté, vagy egyéb burkolattal lát­nák el, mintegy 50 000 kilo­méternyi pedig olyan föld­út lenne, aminek nagy ré­szét maguk a mezőgazdasá­gi üzemek is el tudnák ké­szíteni. A mintegy 17 000 kilomé­ter burkolt és 50 000 kilo­méter földút kiépítése a mostani kalkuláció szerint mintegy 15 milliárd fo­rintba kerül. A mezőgazda­ság teljes úthálózatának lét­rehozása természetesen igen hosszú időt igényel. Az ed­diginél gyorsabb ütemű út­építés azonban végső soron gazdaságos beruházás, mert a megfelelő utakon kisebb üzemanyag-fogvasztással jobhan kihasználhatók és kevésbé rongálódnak a szál­lítóeszközök. (MTI) Három új házgyár az ötéves terv végére Az Építésügyi Miniszté­riumban kedden Padányi Mihály, az ÉM építőipari fő­igazgatóság vezetőjének he­lyettese sajtótájékoztatót tar­tott a beruházások előkészí­tésének problémáiról. A leg­gyakoribb gond, hogy késve kapnak tervet, építési enge­délyt és szabad munkaterü­letet. Ebben az évben a ké­sések 3,2 milliárd forint ér­tékű építési feladat teljesí­tését zavarták, nehezítették. Az idén a július 31-i állano­tok szerint 518 millió forint értékű munkáról még tervet sem kaptak a vállalatok. Eb­ből 352 millió forint értékű idei feladat megkezdésére már nincs remény, tehát át­viszik jövőre. A beruházási feladatok és az építőipar várható kapaci­tásának összehangolása kü­lönösen fontos a házgyári termékek elhelyezése miatt. A harmadik ötéves terv utolsó éveiben megkezdi már a munkát a győri, a miskolci és a második budapesti ház­gyár is. Miskolcon azonban az 1970 véséig várható 5700 helyett csak 1900 házgyári lakás elhelyezésére készül­tek eddig beruházást, elhe­lyezési tervek. A három új házgyár termékeinek elhelye­zésére végeredményben 6400 beruházását kell még előké­szíteni, hogy kihasználhassák az új üzemek kapacitását. (MTI) központ ez év végéig 600 újabb állomással bővül. Je­lentősen fejlesztettük egyes nagyüzemek hírközlő beren­dezéseit is. Az újszegedi kendergyár belső és a postai hírközlő állomáshoz csatla­kozó hálózatát félmillió fo­rintos költséggel bővítettük. A textilművek részére az újrendszerű távbeszélő al­központot és az ehhez csat­lakozó hálózatot mintegy 2 milliós költséggel építettük meg. — A harmadik ötéves terv időszakában a városképet sok helyen elcsúfító légveze­tékes hálózat helyébe fali­kábeleket létesítünk. Terv­bevettük a helyközi össze­köttetések fejlesztését is. Szeged—Kisku n dorozsma irányában még ez évben megkezdik a körzetkábel építését. Kiskundorozsmától Zákányszék felé és Szegedről Tiszántúlra létesítendő kör­zetkábelek tervezése most készül. A Szeged—Makó kö­zötti távkábel lefektetését 1970-ben kezdjük meg. Épölet az oktatásnak — Szegeden a postai Ipari­tanuló-képzés azért akadozik, mert nincs megfelelő épüle­tünk. Ezen a hiányon segí­tünk azzal, hogy a város nyugati iparkörzetében 1967—68-ban mintegy 2,5 millió forintos beruházással új oktatási épületet létesí­tünk. Egymillió forintba fog kerülni az ugyanitt elhe­lyezendő igazgatósági magas­építési üzem. A postaigaz­gatóság is kinőtte már je­lenlegi épületét, ezért a har­madik ötéves tervidőszak­ban elkészítjük az új épület beruházási programját 1970­ig új postaházat építünk Deszk községben. Minthogy Szeged környékén gazdag földgáz lelőhelyek vannak, a szegedi postaházakat föld­gázfűtéssel látjuk el. Első­ként már jövőre bevezetjük a földgázfűtést Szeged I. postahivatalba. Több árusító automata — A felvételi munka meg­gyorsítása és a közönség vá­rakozási idejének csökkenté­se érdekében újabb kezelési gépiek beszerzésével, illetve a már használatban levő gé­piek számának növelésévél akarjuk biztosítaná a zökke­nőmentes forgalom lebonyo­lítását. Az eddiginél több, bélyeget és képieslapiot áru­sító automatát helyezünk üzembe, és, felszerelünk piénzváltó automatákat is. A hírlapárusítás megjavítása és a városkép csinosabbá téte­le céljából, mintegy 7-8 modern hírlapárusító pavi­lont létesítünk. Gyakori a panasz, hogy Szegeden kevés a nyilvános távbeszélő állomás. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre a következő felvilágosítást kaptuk: — Minthogy Szegeden mindössze 38 nyilvános táv­beszélő állomás van, tízezer lakosra 3,3 nyilvános állo­más jut, (Budap>esten 6,4), ezért Szeged helyzete ked­vezőtlennek látszik. Figye­lembe kell azonban venni, hogy a fővárosban egy nyil­vános állomásról havonta át­lag ezer beszélgetést kezde­ményeznek, Szegeden padig csupán 474-et. Vagyis egy állomást napánként csupán 48 percig vesznek igénybe, s az állomások a nap több mint 23 órájában kihaszná­latlanul, csak készenlétben állnak. Törődnünk kell azonban a lakosság kényel­mével is, hiszen jól tudjuk, hogy a város nagy kiterje­désű. Ezért határoztuk el, hogy még 20—25 nyilvános állomást létesítünk Szege­den. Erre azonban legköze­lebb csak 1968-ban kerülhet cor, mert a híradástechnikai ipar az egyforintos telefon­érmére működő készülőkeket előbb nem tudja legyártani. A nyi'vános telefonokról Megkérdeztük, hogy a posta és a közönség miként segíthetné egymás kapcsola­tainak további megszilárdu­lását? — Például éppen az utcai távbeszélő állomások gyakori rongálásának csökkentésé­ben. Ugyanis a posta rend­szeresen ellenőrzi az utcai állomások üzemképességét, a hibaelhárítás mégis lassúbb, mint az előfizető állomások­nál. Az előfizető saját készü­lékének hibáját azonnal be­jelenti, de aki hibás utcai állomásról akar beszélni, a legtöbb esetben csak bosz­szankodik és továbbmegy. Pedig a 03-as hívószámon a hibajelentés díjmentes, az előfizetős készülék számlá­lója ilyenkor nem működik, illetve a pénzbedobós beren­dezés az érmét visszaadja. Sok kárt okoznak egyes ga­rázda elemek, akik az utcai fülkéket és berendezéseit szándékosan megrongálják. A lakosság ezek leleplezésében is több segítséget nyújthat­na. Azt is meg lehetne va­lósítani, hogy egy-egy utcai nyilvános állomás közvetlen környezetének lakói vállal­nák a fülke „patronálását". — Vagy egy másik eset A táviratok feladásánál és kézr besítésénél általában akkor keletkezik torlódás, amikor nevezetesebb ünnepiek, vagy elterjedtebb névnapok alkal­mával tömegesen adnak fél táviratot. A közönség megér­tő segítségével ezt a torló­dást is enyhiteni lehetne a feladó és a címzett károso­dása nélkül. Az üdvözlő táv­iratokat ugyanis az esedé­kesség napja előtt akár két héttel előbb is fel lehet ad­ni, ha azon feltüntetik, hogy melyik napion kérik a kézbe­sítést így a táviratot már a feladáskor továbbítják a ren­deltetési helyre, de csak a kért időpontban kézbesítik. — Célszerű lenne, ha a bélyegárusító automatákat is fokozottabban használná a közönség, ezáltal csökkenne a felvételi ablakok előtt a sorbanállás. ^Általában min­den postai szolgáltatás zök­kenőmentes lebonyolításá­hoz az szükséges, hogy a posta ügyfelei és alkalmazot­tai jobban megértsék egy­mást, türelmesebbek legye­nek egymáshoz, s ezzel se­gítsék a jelenlegi helyzetben is a mindinkább emelkedő követelmények teljesítését Kondoros! János „Munkássá fogadom! 99 Az idei sztár a habszivacs kabát A gyermekeknél, akárcsak a felnőtteknél, az idei sztár a habszivacs kabát. Ebből 20 ezer kerül forgalomba az idén. Ugyancsak elegendő bélelt, steppelt pillekabáttal, habhátú műbőr- és szövetku­lival látták el az üzleteket Az idén nem lesz hiány a lánykaruhákban sem, 100 ezer darab jut üzletekbe és több szintetikus műszál anyagú szoknya is. A z egyik szegedi gyár javítóműhelyében tartózkodtam éppen, amikor két fiatalember lé­pett a művezető elé. Meg­mondták a nevüket, s azt, hogy mostanában fejezték be tanulmányaikat az ipari­tanuló iskolában, zsebükben a friss szakmunkás bizonyító vány és ezennel munkára jelentkeznek. Bár határozott fellépésűek voltak, mégis látszott rajtuk némi nyugta­lanság, elfogódottság és a kérdő tekintet, hogy: most mi lesz? A művezető középkorú férfi volt, keze alól igen sok fiatal szakmunkás ke­rült már ki, s így tisztában volt a kezdők lélektanával is. Barátságosan kezet nyúj­tott a fiúknak és közvetlen hangon érdeklődött szakmai és emberi dolgokról, ahogy az ilyenkor általában szokás. A kezdeti elfogódottság gyorsan feloldódott, a fiúk kezdték otthonosan érezni magukat a számukra egyéb­ként nem idegen környezet­ben. Aztán megérkezett a csoportvezető, aki átvette a jövevényeket és valószínű megmutatta nekik, hogy ezentúl hol és mit kell dol­gozniuk. A művezető búcsú­zóul sok sikert kívánt a fia­tal szakmunkásoknak: „Erez­zék jól magukat üzemünk­ben" — mondta nekik. Ennyit láttam a kezdés el­ső pillanatából. Egy korosz­tály kopogtatott és nyújtott kezet idősebb szaktársainak, hogy fogadja soraiba, hiszen ezentúl együtt kell menetel­niük jóban és rosszban egy­aránt. Az aktus mentes volt minden ceremóniától, de mégis nagyon bonyolult és emberi dolog ez. Az egyete­men külsőségek is vannak, az eskütétel után a profesz­szorok elé járulnak kézfo­gásra a végzett hallgatók és valójában befogadást kér­nek, amelyet két szavas mondattal meg is kapnak: „Doktorrá fogadom!" Ilyen mondat nem hang­zott el a javítóműhelyben, hiszen erről szó sem lehe­tett, de a művezető kézfogá­sában benne volt az elisme­rés, hogy ezentúl közéjük tartozik immár ez a két fia­talember. A néma kézfogás­ban mintha megcsendült volna a két szavas mondat is: „Munkássá fogadom!" Nem hiányolom a ceremó­niát, de ha lenne ilyen, nem is kifogásolnám. így észre­vétlenül lépnek életük új státuszába azok a fiatalok, akik szakmunkás bizonyít­ványt szereztek, s hogy tényleg jól érzik-e majd magukat jövendő munkahe­lyükön, az bizony sok min­dentől függ, talán még az első kézfogástól ls. A kezdés is, a továbbha­ladás is két oldalú dolog. Eredményességét egyaránt meghatározzák az idősebb szaktársak és a fiatalok, akik most kezdenek. Való­jában az idősebbek keze­nyoma, tanítása érlelődik a következő esztendőkben a tanítványok munkája során. I smerek egy nyugdíjas géplakatost, aki hosz­szú évtizedeket dol­gozott a Szegedi Kenderfo­nógyárban. Tanítványai kö­zött vannak már őszülő ha­Gazdag programot dolgozott ki az írószövetség Mozgalmas napok előtt áll az írószövetség, ahol a szakosztályok terveiről, az év végéig terjedő programról tájékoztatták az MTI munkatársát. A szokásos őszi szak­osztályi üléseken részleteiben elemzik a IX. pártkongresz­szussal időszerűvé váló ideológiai irányelveket az iroda­lom és az alkotó művészet terén. Vitaindítóként dr. Kö­peczi Béla, az mszmp Központi Bizottsága kulturális osz­tályának vezetője tart előadást: „Az írók és a művészek hivatása a társadalomban" címmel. Az ifjúsági irodalommal foglalkozók a napokban érde­kes vitát rendeztek a gyermekek irodalomesztétikai „be­fogadó" képességéről. Októberben napirendre tűzik a rádió gyermekirodalmi műsorszerkesztését. Vitadélutánt rendez­nek a közelmúltban kiadott, vagy az ősz folyamán megje­lenő prózai kötetekről. Ankétokon „föltérképezik", hogy milyen új irányzatok, stílusjelenségek mutatkoznak irodal­munkban. A műfordítók szakosztályában rendszeresen foglalkoznak majd a fiatal műfordítók munkásságával. A korábbinál szélesebb körben kapcsolódnak be az írók, a költők a népművelésbe. (MTI) lántékú emberek ls, akik manapság éppen úgy tani tó­mesterekké váltak, mint an­na kidején Pista bácsi. Ezek a hajdani tanítványok tisztelettel emelik meg ka­lapjukat volt mesterük előtt Miért ez a megbecsü­lés ennyi idő után is? Azért mert a kiváló szakmai ismeretek mellé mesterük még nagyon, sok mindent adott. Szavaival és maga­tartásával, becsületével, emberségévet hivatásszere­tetéveL Megtanulták tőle tisztelni és szeretni a munkát ame­lyet nap mint nap végez, nek. Nem is csupán a mun­kának, a szakmának egy részfolyamatát hanem szin­te univerzálisan a gépek orvosaivá váltak. Megtanul­ták tőle tisztelni és szeretni munkatársaikat, segíteni a fiatalabbat, a tapasztalatla­nabbat becsülni az idősebb tapasztalt társakat Megta­nulták tőle tisztelni és sze­retni a gyárat mely befo­gadta őket — s személyte­lenül ugyan — de amely csak annyira hálás, ameny­nyire hozzája is hálásak. Mennyit tudnak a most Induló fiatal szakmunká­sok? Sokat-e, keveset-e? Attól függ, hogy mi a mér­ce és milyen mércéhez vi­szonyítunk. Aki ott a eyár­ban tanulta a szakmát, ahol majd a későbbiekben is dolgozni fog, az valószí­nű többet tud, mint aki so­sem látta a gyár sajátos gé­peit A gyakorlat teszi mes­terré az embert — szokták mondani a cáfolhatatlan igazságot A gyakorlat j pe­dig ezután kezdődik az ifjú szakmunkások számára. E gyakorlat során vizsgázik a tanító és a tanítvány egy­aránt A szakmunkásképzés vi­szonylag magasfokú ná­lunk. Szegeden és a megyé­ben körülbelül kétezer fia­tal végzett az idén és szer­zett bizonyítványt arról, hogy három éven keresztül szorgalmasan tanult s el­sajátította mesterségének elméleti és gyakorlati is­meretanyagát. A három esztendő bizony hosszú idő­nek látszik, különösen hosz­szú azok számára, akik ta­nulnak. Sokan vélekednek úgy már az első év elmúl­tával, hogy minek tovább gyötörni őket hiszen Isme­rik a szakmát A harmadik esztendő után pedig hajla­mosak arra is, hogy kije­lentsék: mindent tudunk. Az öreg mester szavait tudom idézni: „Dehogy is tudnak mindent. Ahhoz a negyven esztendő is kevés." így igaz. Először is a gyá­rak különbözőek, de még az egyformákban is mások a viszonyok. A géplakatos­nak speciális feladatokat kell megoldania egy textil­gyárban és ugyancsak spe­ciális feladata lesz a kábel­gyárban, vagy a gumigyár­ban. Ezután kell megtanul­nia a sajátos munkát. Az iparitanuló intézet csak ala­pokat adott, belépőt a gyárba és a szakmába. A z Ismerkedésben vi­szont az idősebb, a tapasztaltabb társak nyújthatnak segítséget a kezdő fiataloknak. S ez esetben nem szabad szűk­markúnak, féltékenynek lenni a most kezdő korosz­tályra. Mennél többet adnak át tapasztalataikból, a szak­ma rejtelmeiből, és mennél jobb szakmunkásokká ne­velik a már bizonyítvány­nyal rendelkező ifjú társai­kat, annál könnyebb lesz nekik is mindennapi mun­kájuk során. S ne csak a szakmai fo­gásokra tanítsák meg kezdő társaikat, hanem a szakma szeretetére, tiszteletére, egy­más megbecsülésére is. Ta­nítsák őket emberségre, az új iránti fogékonyságra, és a folytonos tanulásra, szak­mai továbbképzésre. A szakmában is igaz az a té­tel, hogy ami ma elegendő, az holnap már kevés le­het. A kézfogás, amellyel munkássá fogadták őket, ne maradjon egyszerű üd­vözlés csupán. GAZDAGH ISTVÁN Szerda, 1968, szeptember AGHMMZA63

Next

/
Thumbnails
Contents