Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

Z

accerone. mSsré- maradtak mögötte Trflotven „Harakiri", rello kétségbeesetten futott óvatosan lenyom- ki kapujából, de ez csak ta a kilincset; az rontott a helyzeten: az elajtö — szeren- lenfél üdvöskéje, akiért egyesijére — csikorgás nélkül millió dollárt aiánlott. fel a kinyílt. A foglalkozás nélküli Sanmieueldarena möeött álló fiatalember egy pillanatra konszern, egvszerű mozdumegállt. fülelt, maid halkan laltal átemelte felette a labielt adott. Társa a bűnben, dát. amelv szinte bevánszorIegifj. Zaccerone. másnévon gott a mi kapunkba. „Trombózis", erre utána lo- A fiúk kövémeredten állpakodott. És már bent is tak. De csak egv pillanatig, voltak az öreg vásári árus. Trombózis odalénett az alvó özvegy Twttofettoné hálószo- Tuttofettoné mellé. Felemelbáiában. Körülnéztek. te kését. Hát. bizony, a látvány, — Vágd. akár a disznót! — amelv ott fogadta őket. nem kiáltotta a feldühödött Haraigazolta az előzetes tájékoz- kiri. — Mit vársz, hülye? tatást: elég szegénves bútorzat, a kopott ronsvszőnveg. régimódi ruha a széken. ..Vérszag", aki állítólag tói ismeri az öregasszonyt, szegr ól-végről rokonságban is van vele. még azt állította. hogy Estacadó leggazdagabb nőjéről van szó. Hol Amikor a kerevet mögé tarthatta vajon a pénzét? tolták a fejétől megfosztott A kövér, pirnsarcú asz- holttestet, lfj. Vaccerone isszonvság tátott szállal hor- m*t felfigvelt: a képernyőn kolt a süppedt, kereveten, világosan látszott, hogy a Ügy látszik, tv-nézés közben durva Jüan Fernandez kenvomta el az álom. A készü- fcvetlenül elhúzza a 1R-oson lék nyitva maradt: éppen belül a helyzetbe kerül Skafuthallmérkőzést közvetítet- lábát, tek. Trombözis — aki már — Tizenegyes! — ordította, elővette sz éles konyhakést _ T begyes! De fieveid ezt az elvetemült gyilutan a fehevnemu kozott. De , ... , . kost nem adja meg. az okosabb, ravaszabb Harakiri visszahúzta A képér- — Megadta! Megadta! — nvőn érdekes akció bonta- ÍRV úiiongott fel Trombózis, kozott ki: Skaio szélsebesen — És ha nem a Singboalövi. száguldott el a szélen. akkor 'efJTzett,éiS, f*®4, _ , cudarul. Nem! biten: a DmgScaffola és Jüan Fernandez (x)H ,övj! GÓ1 gól gól, o'lóba fogták, ám Skaió át- . „ . „ ... , rei. j- t-v A* orom csillapodtaval ugrotta az eléhemeredo lah- vaccerone eev imát rebegett szárakat. Már-már úgy tűnt „ hoinest fölött maid így hogv túlfut az alapvonalon, szólt: amikor hirtelen beadásra _ megtévedt ifjú! szánta e! magát. Dingboa. Kövessél! aki korábban keveset mu- Zaccerone megértette szeltatta a csülkét, mint a pár- lem! vezérének elgondolását: duc vetette magát a labdára. _ Jelentkezünk a rendőr_ Lőjj! — kiáltott, volna ségen. nemde? Trombózis. ha Vaccerone Természetesen. A bűmarkát nem tapasztja a szá- nért bünhódnünk kell. Iára. A két rossz útra tért ifjú összeölelkezve, lé'ekzetAz ügvész persze halált visszafoitva leste a jelenetet. 07 fíT™™ í^lTj, S várakozásukban nem „ berekre. Vaccerone az utolsó csalódtak Dingboa heftijé- »«* kijelentette: ról menthetetlenül vágódott — Nem kérek kegyelmet. a laszti Aquirezaballa kapus De szerintem — és köszöfel.ett a bal felső vinklibe. nöm, hogv ezt itt elmondha— Gól! — ordított volna tom ~ nem volt e,ést' hnKV fel önfeledten Trombózis, ha a bíró megadta a büntetőt: szellemi vezérének határo- k[ kellett volna állítania azt 7ott közbelépése mea nem a mocsok Jüan Fernandezt! akadályozza meggondolatlan rezireire tettében Boldogságuk nem ~ Vaccerone! - kialtotta ismert határt. « bíró. — Tíz tanút tudnék — Te. naitás - szólt kts- felvonultatni ezen a szent vártatva Zareerone és késé- helven. akik igazolnék, hogy nek élét tapogatta —. az én én is ugyanezt mondtam; snvukám. szegény. éppen persze, ezek a nvugati bíí"v aludt, mint ez a spiné rók túl „^„f engednek. IH... — Miért, használsz a hölgyre ilven csúf szavakat? — _ . . felelte Vaccerone. - Nézd, Zaccerone. — Szabadna elshogv motvog álmában, mondanom az utolsó szó jomennv! szívlóság tükröződik g;in, hogv a 4—2—4-es foraz arcán. És csinos, isten bi- máció magában re1t,i a kímél ellenség magiát. Amíg — Alaniáhan véve én is erről le nem szokunk, min— Szerintem nem erről van szó — igv szólt közbe A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pirkadt. Az őr kivezette a két halálraítélt gyilkost az udvarra. Ck riadtan pislogva nézték a két akasztófát. — Ne fél ienek. kérem, nem lesz semmi bal. kérem — mondta vigasztalóan a hóhér. Felszólították az elítélteket. mondják el utolsó kívánságukat. ha van ilven. — Persze, hogv van — mondta Harakiri emelt hangon. — Játszassák ezentúl a Dingboát középmezőny-Já tökösként... — Méghozzá a baloldalon — szólt átszellemülten Trombózis. A gyóntató nap odalépett hozzájuk, magasra emelve a feszületet. Felét csóválta: — Még most sem szálltok magatokba, bűn gyermekei — mondta megbotránkozva. — A Dingboát. ezt a gólzsákot hátravonni? Bűn. eredendő bűn lenne. Ráadásul balra tennétek, holott abszolút jobblábas. — Bedilizett. papa? — kiáltotta Vaccerone. — A bal lábáért félmilliót adna a Paccomaggiore, bál-melyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse a kötelességét! — így dördült a vitába a végzetes mondat. Ám nem került sor a kivégzésre. Egv rettenetes hang a döntő pillanatban megálljt kiáltott, éppen a siralomház ablaka alól. Véres, fej nélküli hulla volt, a legyilkolt vásározónőé. Fejét görcsösen összerándult kezében tartotta. az beszélt onnan, emígyen: — Szerintem a fiúknak van igazuk. A Dingboát baloldalon lehet legiobban használni. mélyen hátravontam Jó csatár is. de nem vérbeli ... Jöjjetek velem, szent gverekek. ó. igazság katonái ti! M

agához ölelte a két ifjút, a magasba emelkedett velük. Fent vakító fényesség várta őket. abban tűntek el a bámuló szemek elől. De előtte a levágott fei visszaszólt még a gyóntatónak: Pfuj! Maga szégyellje magát! Hogy jobboldalra a Dingboát!? Ki mit olvasson ? A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár új ajánló bibliográfiái A bibliográfia görög szó, jelentése: könyvleírás, múltszázadi magyar műszóval: könyvészet. Az ajánló bibliográfia olyan könyvjegyzék, amely a könyvtermés mai áttekinthetetlen bősége idején bizonyos rendszer szerint csoportosítva válogat az írások őserdejében, megkíméli az olvasni vágyót a fölösleges bolyongásoktól az írott szó dzsungelében, utat mutat neki, figyelmét az érdemes, a lényeges müvekre irányítja, megtakarítja drága idejét. Az ajánló bibliográfia hazai műhelye a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Egyre növekvő kiadói tevékenységéről már eddig is rendszeresen hírt adtunk, mert kiadványai közérdekűek, olyanynyira. hogy nemrég óta könyvárusi forgalomban is kaphatók. Ez jelentós újítás, mert hozzászoktatja a könyvek barátjait egy új műfajhoz, a bibliográfiához, melynek ott a helye az igényes olvasó keteügyében, polcán. Nemrégiben egyszerre hat bibliográfiát hozott a posta. Az írói arcképvázlatok sorozatban — Solohov, Fcgyin, Nagy Lajos, Brecht után — most 5. számként Illés Béláról és műveiről ad igényes tájékoztatást Vasvári István összeállítása. Diószegi András tanulmányát követően külföldi és hazai írók szólnak prózában és versben a 70 éves íróról, maid Illés Béla magyarul megjelent műveinek és a róluk szóló irodalomnak, továbbá az író fölszabadulás utáni publicisztikai munkásságának jegyzékét kapjuk. Függelékül pedig főbb életrajzi adatait. Ifjúságunk példaképei címmel R. Giítcz Márta rendkívül hasznos lexikonát adja kezünkbe a magyar munkásmozgalom nagy harcosainak. Több mint nyolcvan kiemelkedő személyiséget idéz — Alpári Gyulától a spanyol fronton elesett, kevéssé ismert Zsinkó Vilmosig — rövid életrajzzal, a róluk szóló könyvek, cikkek fölsorolásával, számbavéve emléküknek táblán, utcák, iskolák, más intézmények nevében történt megörökítését is. Mintául szolgálhatna ez különben a szegedi munkásmozgalom neves alakjait hasonlóképpen megörökítő helyi kiadvány számára is. A Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai és kiadói tevékenységének hírét, nevét elsősorban Tóbiás Áronnak, a Tolsztoj emlékkönyv, a Krúdy világa című impozáns gyűjteménye szerkesztőjének munkássága terjesztette el. Értékes bibliográfiái 6orában most Száz könyv a magyar történelemből címmel ad alapos eligazítást azokról a kútfőkről és forrásművekről, valamint tudományos földolgozásokról, melyekből hazánk múltja a honfoglalástól napjainkig megismerhető. Ugyancsak a történelembe vezet el Ecsedy Andorné és Gáliczky Éva gyűjteménye, mely A középkor világa címmel gazdag anyagot tár elénk, kapcsolódva az in59ben megjelent bibliog i hoz (A világtörténelem regényekben, 2. rész: középkor). A mostani kiadvány általános művelődéstörténeti tanulmányokat, jeles tudósok, gondolkodok, művészek könyveit, krónikákat, lovagénekeket. széphistóriákal, népi komódiakat sorolnak föl rövid magyarázatokkal, ún. annotációkkal. Egy fejezetben a kor főként magyar világának hétköznapjait, egy másikban meg a fölfedezések históriáit fölelevenítő müvek szerepelnek. A természettudományok sem esnek ki a bibliográfusok látóköléből. Csomor Tibor két bibliográfiával is ezt az érdeklődést szolgálja. A természet világában címmel a korszerű természettudományos műveltség szakirodalmából markol össze egy csomót: csillagászat, földtan, fizika, kémia, biológia, növénytan, állattan, embertan, matematika szerepel itt az utóbbi években megjelent, tehát friss tájékoztatást nyújtó és könnyen hozzáférhető művekkel. A természetvédelem és a fényképezés kérdései is helyet kapnak. A tudomány és a természet meghódítása címmel ötven olyan könyvre hívja föl a figyelmet Csomor Tibor, amely a természettudományok. az orvostudomány, a technika és a földrajzi fölfedezések történetéről ad átfogó képet Kár, hogy a könyvtár 1®; mond a sorozatban rejlő kohéziós, összetartó erőről, s különféle kiadványait eltérő formában, egymástól függetlenül adja ki. Nem ártana egységes szerkesztői kéz, amely biztosítaná, hogy egyegy kiadvány .ió megoldása átterjedjen a többire is. Könyves László Pri vigye! fáradtan tért haza a munkából. A kertben Pista bácsi, a szomszéd tettvett. aki néhanapján baráti szívességből, egv-két pohár borért, vagv egy csomag cigarettáért szívesen ütötte ígv agvon az időt. tette hasznossá magát... A családfő — mielőtt az asszonyok második műszakjába besegítene — pár percre kényelembe helvezte magát, rágyújtott. s az aznapi újságot kezdte tanulmányozni. Meg kell mondanunk, hogy Privigyel ritka „kóros" eset, anyósával az évek folyamán szoros „dipA mintavő lomácíai" kapcsolatot alakított ki, páratlan egyetértésben él. „Anyuka" ennek ezúttal oly módon adta tanújelét, hogy a vő elé az asztalra helyezte a kis háztáji szőlő tavalyi terméséből az utolsó flaskánvit, amelyet mind e napig féltve őrzött, fantasztikusan váltott rejtekhelyeken dugdosott. Pri vigye! csettintett a nyelvével, kezet csókolt az anyósának. majd percekig sem kéretve magát, töltött. Boszorkányos ügyességgel, s a nemes ügyhöz méltó buzgalommal nyomta a szódát, kínálta párját, s anyósát, aki szokásához híven, ezúttal is nemet mondott. (Mintaanvós!) Már csak felényi kotyogott a rubintos nedűből az üvegben, mikor Privigyeinek eszébe jutott Pista bácsi. — Anyuka, a töb. bit a nektárból felajánlom az öregnek — szólt önzetlenül. — Pista bácsi az imént már kapott egy féllitert. Én ezt neked szántam, idd csak meg, fiam — csendült fe! a kinyilatkoztatás. — Itt állok, másként nem tehetek —» ismételte Privigyel a hitvallók: meggyőződésével a szavakat, melyek a világtörténelemben utoljára a wormsí zsinaton hangzottak el. — Anyuka óhaja számomra mindig parancs volt. Így hát a családi béke érdekében — feláldozom magam! Egy mártír mozdulatával töltötte meg a poharakat, s dicsfényként sugárzó, izélés mosoly kíséretében a legmegértőbb anyós egészségére koccintott. Jóba Tibor Németh Ferenc dig el kell készülnünk az ló embernek indultam — mondta tompán Zaccerone efféle esúf ieIentekre —, csak a szomorú körülménvek vittek a leltőre. Hálátlan gyerekek — Persze, a Skaio sem szívbajos — mondta sz - Én is ígv vagvok vele __ az ls ^tartott - ezt tette hozzá Vaccerone. dgy .,. — Maga nem lát. apus! kiáltott fel Harakiri megbotránkozva. — Vagv kancsal? A Skajo? Életében nem — Te. Trombi. mondok valamit. Menjünk el innen most. térlünk jó útra... De nézd... A képernvőn a feketeképű fa„itolt még. nemhogv alatCarbajzal egvedül tört ka- tetnos tettre szánná mapura. a mieink messze le- gát... Bősz jenő Ki ide térdel Esik. Nehéz, kövér darázs dong, vállára ült az ősz — terajtad semmi szégyen. Az utcát járom, olvad a szemétdomb lucskos házfalak tövében. Ziilött vagyok. De néha megható szép álmaim születnek. Kutyák vonyitnak messziről, érzik a tél szagát. Szeretlek. Ledöntött kocsmaajtók nyílnak, ki ide térdel, itt marad örökre. — Tizenöt éved ellengö papírlap kertem sarába lökve. Látod, húznak a vadlibák. — Megvénülök, s majd felszárad a sár is: elszállsz, a szél kacér szárnyára vesz, engem meg elnyel a kanális. — Nehezen találtunk a tanyára, mert a napos tavaszi délutánon sehol se tartózkodtak otlhon. A végeláthatatlan dűlőút gyümölcsösök. kertek, akácfás tanyaudvarok, szántóföldek között kanyargott, s háromszor is elmotoroztunk a keresett tanya előtt Végül egy répaföldön kapunk útbaigazítást. Egy lány meg egy. öregember sarabolta a répát az út közelében. Ahogy megálltunk, a lány abbahagyta a munkát, igazított a babos kendőn, mely alól elől kikukucskált fiúsra nyírt fekete haja. s kíváncsian bámult bennünket. Az öregember közömbösen, lassan sarabolta tovább a répát. Odamentünk. — Nem tudnák megmondani, merre lakik Balogh István? — Sok Balogh van erre — mondta az öreg, s a motort bámulta. — öt kerület kétszáznegyvennyolc ... Mondhatják nekem, számról a postás se tud itt eligazodni — vonogatta a vállát. — Az elvtársak honnan vannak? — kérdezte a lány. Előhúztam az újságot, a hirdetést mutattam: — Autót hirdet. Azt szeretnénk megnézni. . . A lány elnevette magát, megrezzent mellén a csíkos nylnnblúz. Most vettem észre, hogy farmernadrágban van — Azt hittem, az adóhivataltól jöttek — nevelett a szemünkbe. — Olyan Baloghot én nem ösmerek itt, akinek autója lenne — ingatta fejét az öreg, s rágyújtott. — Motoros az van. Több is. Van itt mindjárt a Kertész Baloghéknak, kettő is. Aztán Nagy Balogh Istvánnak. Kis is jön még? A Háromfás Balogh, annak is van... — Ez lesz az. így is hirdette: Háromfás Balogh István! — kiáltottam. — Hát mért nem mindjárt úgy kérdezte! A kanyar után van négy tanya, amelyiknek az udvarán három nyárfa áll, az övé. De annak én nem tudok autóját. Te tudsz, Kati? — Én se tudok róla — rázta a fejét a lány, s levette a babos kendőt. Szurokfekete haja csillogott. — Talán autót akarnak venni? — Talán — nevettünk —, miért? — Hát ha annyi pénzük van, minek jönnek ilyen messzi érte? — Mert csak feleannyi van — mondta Imre, és vissza indult a motorhoz. — Na gyere, nézzük meg! Viszontlátásra! — Ha autóval jönnek vissza — kiabált utánunk a lány —, ne felejtsenek el megautóztatni! — Várjanak már! — integetett az öreg. Kijött az útra. — Most vélekszek rá, tán a fiának vett volna egyszer autót ez a Háromfás. De a gyerek eladta lakásért, vagy mi... Hát ha erre jönnek vissza, magam is kíváncsi vagyok, hallják! A három nyárfás tanyára gyorsan rátaláltunk. Az udvar üres volt, gépkocsinvom sehol. A motort az egyik nyárfa tövében leállítottuk. Nyitva állt a konyha, beköszöntünk, aztán benéztünk, a házban senki. Körüljártuk az udvart, elmentünk az ólig, egyik felében kismalacos koca szunyókált, másik felében öt hízó neszelt föl. Benéztünk az istállóba, üres volt. A ház mögött két kikötött tehén legelgetett. A pajta zárva volt, de az ajtó mellett lógott a kulcs, benyitottunk hát ide is — meghökkentünk. Egy Pannónia állt keresztben az ajtó mögött, azon túl meg két Wartburg. Gégpocsinyom sehol. Ember sehol. A ház mögött a gyümölcsösön át a szomszédba mentünk. Sehol egy lélek. A harmadik tanya gyümölcsösében permetezett valaki. Észrevett, felbe hagyta a munkát. — Kit keresnek? Balogh Istvánt. — Milyen ügyben. Mondtuk. — Én vagyok az. Na várjanak. A kádnál lerakta a permetezőt, rágyújtott, s visszaballagtunk a pajtához. — Ezek volnának azok — mutatta a két Wartburgot. — Mind a kettő? — Igen — mondta természetesen. — Dehát ezek még be sincsenek járatva ... — Nincsenek. — Azért nem Pld hát róluk senki! — eszméltem. — Üjak. Balogh csendesen nevetett, az állát dörzsölgette. — Megérik az újnak az árát. mert nem használtam őket. Különben három éve vettem. Imrével egymásra néztünk. — Akkor alighanem tárgytalan. Annyi pénzünk nincs. Hacsak részletre? Balogh csendesen ingatta a fejét. — Keli a pénz. Sajnálkozva indultunk ki a pajtából. — Messziről jöttek? — Szegedről. Ácsorogtunk a három nyárfa alatt; b DEL MAGYARORSZÁG Vasarnap, 1966. augusztus 14.