Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

Z accerone. mSsré- maradtak mögötte Trflot­ven „Harakiri", rello kétségbeesetten futott óvatosan lenyom- ki kapujából, de ez csak ta a kilincset; az rontott a helyzeten: az el­ajtö — szeren- lenfél üdvöskéje, akiért egy­esijére — csikorgás nélkül millió dollárt aiánlott. fel a kinyílt. A foglalkozás nélküli Sanmieueldarena möeött álló fiatalember egy pillanatra konszern, egvszerű mozdu­megállt. fülelt, maid halkan laltal átemelte felette a lab­ielt adott. Társa a bűnben, dát. amelv szinte bevánszor­Iegifj. Zaccerone. másnévon gott a mi kapunkba. „Trombózis", erre utána lo- A fiúk kövémeredten áll­pakodott. És már bent is tak. De csak egv pillanatig, voltak az öreg vásári árus. Trombózis odalénett az alvó özvegy Twttofettoné hálószo- Tuttofettoné mellé. Felemel­báiában. Körülnéztek. te kését. Hát. bizony, a látvány, — Vágd. akár a disznót! — amelv ott fogadta őket. nem kiáltotta a feldühödött Hara­igazolta az előzetes tájékoz- kiri. — Mit vársz, hülye? tatást: elég szegénves bútorzat, a kopott ronsvszőnveg. régi­módi ruha a széken. ..Vérszag", aki állító­lag tói ismeri az öregasszonyt, szeg­r ól-végről rokonság­ban is van vele. még azt állította. hogy Estacadó leggazda­gabb nőjéről van szó. Hol Amikor a kerevet mögé tarthatta vajon a pénzét? tolták a fejétől megfosztott A kövér, pirnsarcú asz- holttestet, lfj. Vaccerone is­szonvság tátott szállal hor- m*t felfigvelt: a képernyőn kolt a süppedt, kereveten, világosan látszott, hogy a Ügy látszik, tv-nézés közben durva Jüan Fernandez ke­nvomta el az álom. A készü- fcvetlenül elhúzza a 1R-oson lék nyitva maradt: éppen belül a helyzetbe kerül Ska­futhallmérkőzést közvetítet- lábát, tek. Trombözis — aki már — Tizenegyes! — ordította, elővette sz éles konyhakést _ T begyes! De fi­eveid ezt az elvetemült gyil­utan a fehevnemu kozott. De , ... , . kost nem adja meg. az okosabb, ravaszabb Ha­rakiri visszahúzta A képér- — Megadta! Megadta! — nvőn érdekes akció bonta- ÍRV úiiongott fel Trombózis, kozott ki: Skaio szélsebesen — És ha nem a Singboalövi. száguldott el a szélen. akkor 'efJTzett,éiS, f*®4, _ , cudarul. Nem! biten: a Dmg­Scaffola és Jüan Fernandez (x)H ,övj! GÓ1 gól gól, o'lóba fogták, ám Skaió át- . „ . „ ... , rei. j- t-v A* orom csillapodtaval ugrotta az eléhemeredo lah- vaccerone eev imát rebegett szárakat. Már-már úgy tűnt „ hoinest fölött maid így hogv túlfut az alapvonalon, szólt: amikor hirtelen beadásra _ megtévedt ifjú! szánta e! magát. Dingboa. Kövessél! aki korábban keveset mu- Zaccerone megértette szel­tatta a csülkét, mint a pár- lem! vezérének elgondolását: duc vetette magát a labdára. _ Jelentkezünk a rendőr­_ Lőjj! — kiáltott, volna ségen. nemde? Trombózis. ha Vaccerone Természetesen. A bű­markát nem tapasztja a szá- nért bünhódnünk kell. Iára. A két rossz útra tért ifjú összeölelkezve, lé'ekzet­Az ügvész persze halált visszafoitva leste a jelenetet. 07 fíT™™ í^lTj, S várakozásukban nem „ berekre. Vaccerone az utolsó csalódtak Dingboa heftijé- »«* kijelentette: ról menthetetlenül vágódott — Nem kérek kegyelmet. a laszti Aquirezaballa kapus De szerintem — és köszö­fel.ett a bal felső vinklibe. nöm, hogv ezt itt elmondha­— Gól! — ordított volna tom ~ nem volt e,ést' hnKV fel önfeledten Trombózis, ha a bíró megadta a büntetőt: szellemi vezérének határo- k[ kellett volna állítania azt 7ott közbelépése mea nem a mocsok Jüan Fernandezt! akadályozza meggondolatlan rezireire tettében Boldogságuk nem ~ Vaccerone! - kialtotta ismert határt. « bíró. — Tíz tanút tudnék — Te. naitás - szólt kts- felvonultatni ezen a szent vártatva Zareerone és késé- helven. akik igazolnék, hogy nek élét tapogatta —. az én én is ugyanezt mondtam; snvukám. szegény. éppen persze, ezek a nvugati bí­í"v aludt, mint ez a spiné rók túl „^„f engednek. IH... — Miért, használsz a hölgy­re ilven csúf szavakat? — _ . . felelte Vaccerone. - Nézd, Zaccerone. — Szabadna el­shogv motvog álmában, mondanom az utolsó szó jo­mennv! szívlóság tükröződik g;in, hogv a 4—2—4-es for­az arcán. És csinos, isten bi- máció magában re1t,i a kí­mél ellenség magiát. Amíg — Alaniáhan véve én is erről le nem szokunk, min­— Szerintem nem erről van szó — igv szólt közbe A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pir­kadt. Az őr kivezette a két halálraítélt gyilkost az ud­varra. Ck riadtan pislogva nézték a két akasztófát. — Ne fél ienek. kérem, nem lesz semmi bal. kérem — mondta vigasztalóan a hó­hér. Felszólították az elítélte­ket. mondják el utolsó kí­vánságukat. ha van ilven. — Persze, hogv van — mondta Harakiri emelt han­gon. — Játszassák ezentúl a Dingboát középme­zőny-Já tökösként... — Méghozzá a baloldalon — szólt átszellemülten Trom­bózis. A gyóntató nap odalépett hozzájuk, magasra emelve a feszületet. Felét csó­válta: — Még most sem szálltok magatokba, bűn gyermekei — mondta megbotránkozva. — A Dingboát. ezt a gólzsá­kot hátravonni? Bűn. ere­dendő bűn lenne. Ráadásul balra tennétek, holott ab­szolút jobblábas. — Bedilizett. papa? — ki­áltotta Vaccerone. — A bal lábáért félmilliót adna a Paccomaggiore, bál-melyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse a kö­telességét! — így dördült a vitába a végzetes mondat. Ám nem került sor a kivég­zésre. Egv rettenetes hang a döntő pillanatban megálljt kiáltott, éppen a siralomház ablaka alól. Véres, fej nél­küli hulla volt, a legyilkolt vásározónőé. Fejét görcsösen összerándult kezében tar­totta. az beszélt onnan, emí­gyen: — Szerintem a fiúknak van igazuk. A Dingboát bal­oldalon lehet legiobban hasz­nálni. mélyen hátravontam Jó csatár is. de nem vér­beli ... Jöjjetek velem, szent gverekek. ó. igazság kato­nái ti! M agához ölelte a két ifjút, a magasba emelkedett velük. Fent vakító fé­nyesség várta őket. abban tűntek el a bá­muló szemek elől. De előtte a levágott fei visszaszólt még a gyóntatónak: Pfuj! Maga szégyellje magát! Hogy jobboldalra a Dingboát!? Ki mit olvasson ? A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár új ajánló bibliográfiái A bibliográfia görög szó, jelentése: könyvleírás, múlt­századi magyar műszóval: könyvészet. Az ajánló bibli­ográfia olyan könyvjegyzék, amely a könyvtermés mai áttekinthetetlen bősége ide­jén bizonyos rendszer sze­rint csoportosítva válogat az írások őserdejében, megkí­méli az olvasni vágyót a fö­lösleges bolyongásoktól az írott szó dzsungelében, utat mutat neki, figyelmét az ér­demes, a lényeges müvekre irányítja, megtakarítja drága idejét. Az ajánló bibliográfia ha­zai műhelye a Fővárosi Sza­bó Ervin Könyvtár. Egyre nö­vekvő kiadói tevékenységé­ről már eddig is rendszere­sen hírt adtunk, mert kiad­ványai közérdekűek, olyany­nyira. hogy nemrég óta könyvárusi forgalomban is kaphatók. Ez jelentós újítás, mert hozzászoktatja a köny­vek barátjait egy új műfaj­hoz, a bibliográfiához, mely­nek ott a helye az igényes olvasó keteügyében, polcán. Nemrégiben egyszerre hat bibliográfiát hozott a posta. Az írói arcképvázlatok so­rozatban — Solohov, Fcgyin, Nagy Lajos, Brecht után — most 5. számként Illés Bélá­ról és műveiről ad igényes tájékoztatást Vasvári István összeállítása. Diószegi András tanulmányát követően kül­földi és hazai írók szólnak prózában és versben a 70 éves íróról, maid Illés Béla magyarul megjelent művei­nek és a róluk szóló iroda­lomnak, továbbá az író föl­szabadulás utáni publiciszti­kai munkásságának jegyzé­két kapjuk. Függelékül pedig főbb életrajzi adatait. Ifjúságunk példaképei cím­mel R. Giítcz Márta rendkí­vül hasznos lexikonát adja kezünkbe a magyar munkás­mozgalom nagy harcosainak. Több mint nyolcvan kiemel­kedő személyiséget idéz — Alpári Gyulától a spanyol fronton elesett, kevéssé is­mert Zsinkó Vilmosig — rö­vid életrajzzal, a róluk szó­ló könyvek, cikkek fölsoro­lásával, számbavéve emlé­küknek táblán, utcák, isko­lák, más intézmények nevé­ben történt megörökítését is. Mintául szolgálhatna ez kü­lönben a szegedi munkásmoz­galom neves alakjait hason­lóképpen megörökítő helyi kiadvány számára is. A Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai és kiadói tevé­kenységének hírét, nevét el­sősorban Tóbiás Áronnak, a Tolsztoj emlékkönyv, a Krú­dy világa című impozáns gyűjteménye szerkesztőjének munkássága terjesztette el. Értékes bibliográfiái 6orában most Száz könyv a magyar történelemből címmel ad ala­pos eligazítást azokról a kút­főkről és forrásművekről, va­lamint tudományos földolgo­zásokról, melyekből hazánk múltja a honfoglalástól nap­jainkig megismerhető. Ugyancsak a történelembe vezet el Ecsedy Andorné és Gáliczky Éva gyűjteménye, mely A középkor világa címmel gazdag anyagot tár elénk, kapcsolódva az in59­ben megjelent bibliog i hoz (A világtörténelem regé­nyekben, 2. rész: középkor). A mostani kiadvány általá­nos művelődéstörténeti ta­nulmányokat, jeles tudósok, gondolkodok, művészek könyveit, krónikákat, lovag­énekeket. széphistóriákal, népi komódiakat sorolnak föl rövid magyarázatokkal, ún. annotációkkal. Egy feje­zetben a kor főként magyar világának hétköznapjait, egy másikban meg a fölfedezések históriáit fölelevenítő müvek szerepelnek. A természettudományok sem esnek ki a bibliográfu­sok látóköléből. Csomor Ti­bor két bibliográfiával is ezt az érdeklődést szolgálja. A természet világában címmel a korszerű természettudomá­nyos műveltség szakirodal­mából markol össze egy cso­mót: csillagászat, földtan, fi­zika, kémia, biológia, nö­vénytan, állattan, embertan, matematika szerepel itt az utóbbi években megjelent, tehát friss tájékoztatást nyúj­tó és könnyen hozzáférhető művekkel. A természetvéde­lem és a fényképezés kérdé­sei is helyet kapnak. A tudomány és a természet meghódítása címmel ötven olyan könyvre hívja föl a figyelmet Csomor Tibor, amely a természettudomá­nyok. az orvostudomány, a technika és a földrajzi föl­fedezések történetéről ad át­fogó képet Kár, hogy a könyvtár 1®; mond a sorozatban rejlő ko­héziós, összetartó erőről, s különféle kiadványait eltérő formában, egymástól függet­lenül adja ki. Nem ártana egységes szerkesztői kéz, amely biztosítaná, hogy egy­egy kiadvány .ió megoldása átterjedjen a többire is. Könyves László Pri vigye! fáradtan tért haza a munkából. A kertben Pista bá­csi, a szomszéd tett­vett. aki néhanapján baráti szívességből, egv-két pohár borért, vagv egy csomag ci­garettáért szívesen ütötte ígv agvon az időt. tette hasznossá magát... A családfő — mi­előtt az asszonyok második műszakjába besegítene — pár percre kényelembe helvezte magát, rá­gyújtott. s az aznapi újságot kezdte tanul­mányozni. Meg kell monda­nunk, hogy Privigyel ritka „kóros" eset, anyósával az évek fo­lyamán szoros „dip­A mintavő lomácíai" kapcsolatot alakított ki, páratlan egyetértésben él. „Anyuka" ennek ezúttal oly módon adta tanújelét, hogy a vő elé az asztalra helyezte a kis háztáji szőlő tavalyi termé­séből az utolsó flas­kánvit, amelyet mind e napig féltve őrzött, fantasztikusan váltott rejtekhelyeken dug­dosott. Pri vigye! csettin­tett a nyelvével, ke­zet csókolt az anyó­sának. majd percekig sem kéretve magát, töltött. Boszorkányos ügyességgel, s a ne­mes ügyhöz méltó buzgalommal nyomta a szódát, kínálta pár­ját, s anyósát, aki szokásához híven, ez­úttal is nemet mon­dott. (Mintaanvós!) Már csak felényi kotyogott a rubintos nedűből az üvegben, mikor Privigyeinek eszébe jutott Pista bácsi. — Anyuka, a töb. bit a nektárból fel­ajánlom az öregnek — szólt önzetlenül. — Pista bácsi az imént már kapott egy féllitert. Én ezt ne­ked szántam, idd csak meg, fiam — csendült fe! a kinyi­latkoztatás. — Itt állok, más­ként nem tehetek —» ismételte Privigyel a hitvallók: meggyőző­désével a szavakat, melyek a világtörté­nelemben utoljára a wormsí zsinaton hangzottak el. — Anyuka óhaja szá­momra mindig pa­rancs volt. Így hát a családi béke érdeké­ben — feláldozom magam! Egy mártír mozdu­latával töltötte meg a poharakat, s dics­fényként sugárzó, izélés mosoly kísére­tében a legmegér­tőbb anyós egészsé­gére koccintott. Jóba Tibor Németh Ferenc dig el kell készülnünk az ló embernek indultam — mondta tompán Zaccerone efféle esúf ieIentekre —, csak a szomorú körülmé­nvek vittek a leltőre. Hálátlan gyerekek — Persze, a Skaio sem szívbajos — mondta sz - Én is ígv vagvok vele __ az ls ^tartott - ezt tette hozzá Vaccerone. dgy .,. — Maga nem lát. apus! kiáltott fel Harakiri meg­botránkozva. — Vagv kan­csal? A Skajo? Életében nem — Te. Trombi. mondok va­lamit. Menjünk el innen most. térlünk jó útra... De nézd... A képernvőn a feketeképű fa„itolt még. nemhogv alat­Carbajzal egvedül tört ka- tetnos tettre szánná ma­pura. a mieink messze le- gát... Bősz jenő Ki ide térdel Esik. Nehéz, kövér darázs dong, vállára ült az ősz — terajtad semmi szégyen. Az utcát járom, olvad a szemétdomb lucskos házfalak tövében. Ziilött vagyok. De néha megható szép álmaim születnek. Kutyák vonyitnak messziről, érzik a tél szagát. Szeretlek. Ledöntött kocsmaajtók nyílnak, ki ide térdel, itt marad örökre. — Tizenöt éved ellengö papírlap kertem sarába lökve. Látod, húznak a vadlibák. — Megvénülök, s majd felszárad a sár is: elszállsz, a szél kacér szárnyára vesz, engem meg elnyel a kanális. — Nehezen találtunk a tanyára, mert a napos tavaszi délutánon sehol se tartózkodtak otlhon. A végeláthatat­lan dűlőút gyümölcsösök. kertek, akácfás tanyaudvarok, szántóföldek között kanyargott, s háromszor is el­motoroztunk a keresett tanya előtt Végül egy répaföldön kapunk útba­igazítást. Egy lány meg egy. öregem­ber sarabolta a répát az út közelé­ben. Ahogy megálltunk, a lány abba­hagyta a munkát, igazított a babos kendőn, mely alól elől kikukucskált fiúsra nyírt fekete haja. s kíváncsian bámult bennünket. Az öregember kö­zömbösen, lassan sarabolta tovább a répát. Odamentünk. — Nem tudnák megmondani, mer­re lakik Balogh István? — Sok Balogh van erre — mondta az öreg, s a motort bámulta. — öt kerület kétszáznegyvennyolc ... Mondhatják nekem, számról a pos­tás se tud itt eligazodni — vonogat­ta a vállát. — Az elvtársak honnan vannak? — kérdezte a lány. Előhúztam az újságot, a hirdetést mutattam: — Autót hirdet. Azt szeretnénk megnézni. . . A lány elnevette magát, megrezzent mellén a csíkos nylnnblúz. Most vet­tem észre, hogy farmernadrágban van — Azt hittem, az adóhivataltól jöt­tek — nevelett a szemünkbe. — Olyan Baloghot én nem ösmerek itt, akinek autója lenne — ingatta fejét az öreg, s rágyújtott. — Motoros az van. Több is. Van itt mindjárt a Kertész Baloghéknak, kettő is. Aztán Nagy Balogh Istvánnak. Kis is jön még? A Háromfás Balogh, annak is van... — Ez lesz az. így is hirdette: Há­romfás Balogh István! — kiáltottam. — Hát mért nem mindjárt úgy kérdezte! A kanyar után van négy tanya, amelyiknek az udvarán három nyárfa áll, az övé. De annak én nem tudok autóját. Te tudsz, Kati? — Én se tudok róla — rázta a fejét a lány, s levette a babos kendőt. Szurok­fekete haja csillogott. — Talán autót akarnak venni? — Talán — nevettünk —, miért? — Hát ha annyi pénzük van, minek jönnek ilyen messzi érte? — Mert csak feleannyi van — mondta Imre, és vissza indult a mo­torhoz. — Na gyere, nézzük meg! Vi­szontlátásra! — Ha autóval jönnek vissza — kia­bált utánunk a lány —, ne felejtsenek el megautóztatni! — Várjanak már! — integetett az öreg. Kijött az útra. — Most vélek­szek rá, tán a fiának vett volna egy­szer autót ez a Háromfás. De a gye­rek eladta lakásért, vagy mi... Hát ha erre jönnek vissza, magam is kí­váncsi vagyok, hallják! A három nyárfás tanyára gyorsan rátaláltunk. Az udvar üres volt, gépkocsinvom sehol. A motort az egyik nyárfa tövében leállítottuk. Nyitva állt a konyha, beköszöntünk, aztán benéztünk, a házban senki. Kö­rüljártuk az udvart, elmentünk az ólig, egyik felében kismalacos koca szunyókált, másik felében öt hízó ne­szelt föl. Benéztünk az istállóba, üres volt. A ház mögött két kikötött te­hén legelgetett. A pajta zárva volt, de az ajtó mellett lógott a kulcs, benyi­tottunk hát ide is — meghökkentünk. Egy Pannónia állt keresztben az ajtó mögött, azon túl meg két Wartburg. Gégpocsinyom sehol. Ember sehol. A ház mögött a gyümölcsösön át a szomszédba mentünk. Sehol egy lélek. A harmadik tanya gyümölcsösében permetezett valaki. Észrevett, felbe hagyta a munkát. — Kit keresnek? Balogh Istvánt. — Milyen ügyben. Mondtuk. — Én vagyok az. Na várjanak. A kádnál lerakta a permetezőt, rá­gyújtott, s visszaballagtunk a pajtá­hoz. — Ezek volnának azok — mutatta a két Wartburgot. — Mind a kettő? — Igen — mondta természetesen. — Dehát ezek még be sincsenek já­ratva ... — Nincsenek. — Azért nem Pld hát róluk senki! — eszméltem. — Üjak. Balogh csendesen nevetett, az állát dörzsölgette. — Megérik az újnak az árát. mert nem használtam őket. Különben há­rom éve vettem. Imrével egymásra néztünk. — Akkor alighanem tárgytalan. Annyi pénzünk nincs. Hacsak részlet­re? Balogh csendesen ingatta a fejét. — Keli a pénz. Sajnálkozva indultunk ki a pajtá­ból. — Messziről jöttek? — Szegedről. Ácsorogtunk a három nyárfa alatt; b DEL MAGYARORSZÁG Vasarnap, 1966. augusztus 14.

Next

/
Thumbnails
Contents