Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-09 / 187. szám

Elhunyt dr. Molnár Erik elvtárs Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel tudatia, hogy dr. Molnár Erik elvtárs. a párt és a munkásmozgalom kimagasló harcosa. akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia történettudományi intézetének igazgatója, országgyűlési képviselő. az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke augusztus 8-án, 72 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt Molnár Erik elvtársat az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti- Temetéséről később térténik intézkedés;. * Dr. Molnár Erik 1894. december 16-án Fiúméban született A Budapesti Tudományegyetemen iogi tanulmányokat folytatott, doktorátust szerzett majd ügyvédi és bírói vizsgát tett A két világháború közötti években a Kecskeméti Jogakadémia tanára volt 1928-ban tagja lett az illegális KMPnek, s jelentős elméleti munkásságot fejtett ki. Marxista szellemű tanulmánvai főként a 100 százalék, a Társadalmi Szemle, a Korunk és a Gondolat című folyóiratokban — leggyakrabban Szentmiklóssy Lajos álnéven — jelentek meg. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt képviselőjeként tagja lett az ideiglenes nemzetgyűlésnek, s az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásától 1956-ig — szinte megszakítás nélkül — miniszteri tisztséget töltött be. Jelentős történelmi és ideológiai irodalmi tevékenységet feitett ki. több kiemelkedő műve jelent meg. Tudományos munkásságát államunk két esetben is Kossuth-díjjal jutalmaztat Érdemei elismeréséül a Munka Vörös Zászló érdemrendjével tüntették ki. az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatta. Közéletünk hírei Kongresszusi munkaversenyben Hat hónap alatt 40 újítás a szalámigyárban A Csongrád megyei Hús- brigád versenyez, több mint problémák megoldását válipari Vállalat dolgozói is háromszáz dolgozót foglalva lalta. jelentős munkaverseny-fel- magába. A 34 brigád közül A brigádmozgalom a szaajánlásokkal készülnek a 16 már birtokosa a szociális- lámigyárban évről évre széIX. pártkongresszusra, bár ta címnek, van, amelyik ha- pen fejlődik, egyre mélyebb az idei első fél év nyilvánva- todszorra versenyez érte. A gyökereket ereszt, egyre nalóan nem hozhatott olyan brigádimozgalomban a fizikai gyobb tömegeket vonz. A szép sikereket, mint a tava- dolgozók közel negyven szá- BZ° szoros értelmében tölyi, amikor lényegesen ked- „„_ - Kialakult rnegmozgalommá lett. A szovezőbb körülmények között vesz reszl:- malaKun cialista brigádoknak nem kis dolgozhattak. Most alap- egy fiatal mérnökökből, érdeme van abban, hogy a anyaghiány és a kereslet át- technikusokból álló komplex vállalat újabb •munkasikeremeneti csökkenése befolyá- brigád is, mely felajánlásá- ket ér el a kongresszusi BSTAZ SeléSered^nyek *>« a műszaki-technológiai versenyben, mégis figyelemre méltóak. Az első félévben 120 vagon téliszalámi exportja szerepelt a vállalati tervben. Ezt a mennyiséget fél vagon áruval még megtoldották, s azonkívül tíz vagon csemegeszalámit is exportáltak, miáltal 700 ezer forinttal növekedett a termelési érték. A jó anyagkihozatal és a minőség javulása következtében a bázishoz képiest vállalt évi fél millió forintos eredményjavításnak több mint a felét, 270 ezer forintot teljesítették. Sokat fejlődött az újítómozgalom. Hat hónap alatt 40 újítást adtak be a dolgozók, és a 15 bevezetett, illetve 6 kísérletre elfogadott újítás népgazdasági haszna meghaladja a félmillió forintot. Mintegy 36 ezer forint díjat fizettek ki. A dolgozók vállalásai között szerepelt az is, hogy a vágóhídon egy új kompresszor beállításával évi 50 ezer forint költséget takarítanak meg. A berendezést június elsején üzembe helyezték. A gyár dolgozói megértették a szakszervezeti bizottság felhívását a szocialistabrigád-mozgalom továbbfejlesztésére, s egymás után szervezték meg azokat a munkabrigádokat, melyek a szocialista cím elnyerését MAGYAR—KlNAI TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉS ROMÁNIA ÜJ MAGYKÖVETE ÁTADTA MEGBÍZÓLEVELÉT Kisházi Ödön, az Elnőld A magyar-kínai műszaki Tanács helyettes elnöke hét- üldománvos együttműködési főn fogadta Dumitru Turcus , . .,,. ' ^ „ rendkívüli és meghatalma- bizottság julius 25 és auguszzott nagykövetet, a Román tus 6 kőzött Budapesten tarSzocialista Köztársaság új totta 10. ülésszakát. Az élőmagyarországi nagykövetét. ^ ülésszakon hozott hatáaki atadta megbízólevelét. A , .. __ ... nagykövet. megbízólevelé- rozatokat vizsgálva megallanek átadásakor mondott be- Pitották, hogy azok maraszédére Kisházi Ödön. az déktalanul megvalósultak, Elnöki Tanács helyettes el- eredményeivel mindkét fél nöke válaszolt. epedett. A megbízólevél átadása el«„eaett után a nagvkövet bemutatta A tizedik ülésszak újabb Kisházi Ödönnek dr. Florea határozatokat hozott a két Duna nagykövetségi másod- or^g közötti műszaki turiotitkárt. Emílián Birlea alez- mány08 együttműködés kiredest. katonai légügyi atta- szélesítésére. A tárgyalások sét loan Dobriceanu. Hie ^^ légkörben & teljes Dragan és Andrei Boga má- ecvetértésben folytak le. A sodtitkárokat. Flórian Borz és Nicolae Stinea harmadtitkárokat Dumitru Turcus nagykővet megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök tűzték ki célul, összesen 34 emlékművét Éppúgy, mint otthon má, odesszaiak nagyon sze- vészünket, az operaházat, a mikor a sziporkázó fénycsőretjük napsugaras, vidám vá- művészeti együtteseket és vek köréből igyekeznek elrosunkat, függetlenül attól, nem utolsósorban a gyógy- bújni a még alig-alig árnyat hogy hosszabb vagy rövi- intézeteket és az üdülőket, adó fák alá a szerelmes pátíebb ideje vallhatjuk ma- Városunk napról napra rok. gunkat lakóinak. Büszkék szépül és terjeszkedik, új Ezek után érthető, mekkovagyunk természetadta szép- városrészek nőnek szinté hó- ra örömmel fogadtuk a hírt, ségeire, de elsősorban hősi napok alatt. Ezek között hogy a József Attila Tudomúltjára. munkás jelenére és egyike a legszebbnek és leg- mányegyetem és az I. I. reményteli jövőjére. fiatalabbnak a Szeged utca. Mecsnyikov TudományegyeKikötőnk, óriási kereske- Talán nincs is felemelőbb tem közötti barátsági szerzőIdelmi flottónk, gyáraink és érzés, mint végigsétálni egy dés alapján egy csoportunk tudományos kutatóintézete- ilyen fiatal utcán! Reggel, testvérvárosunkba. Szegedre 5nk a jelen büszkeségei. Per- amikor az emberek munká- utazhat, ahol építkezési munsze nem lehet kihagyni még ba sietnek új otthonokból, kában vesz részt. És hama. az ilyen általános felsorolás- nappal, amikor a gyerekek rosan eljött az az óra is, amiból sem a sok világhírű mű- zsivalya tölti be, vagy este, kor elhangzott a „szeretettel fogadunk, kedves barátaink, titeket Szegeden". Ettől kínai delegáció az ülésszak ideie alatt meglátogatott több budapesti és vidéki üzemet A tárgyalásokról készült jegyzőkönyvet dr. Járvor Ervin. az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke és Sen Hung miniszterhelyettes. a kínai tagozat elnöke írta alá. ÚJ ARGENTIN NAGYKÖVET Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöke hétfőn fogadta Carlos Alberto Leguizamon rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Argentin Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét íiisz vagy mínusz? A

termékek önköltsége sokféle tényezőből tevődik össze, éppen ezért e költségek csökkentése elképzelhetetlen a termelés valamennyi részterületének — a gyártásszervezéstől a műszaki fejlesztésig, a technológiák korszerűsítéséig — fejlődése nélkül. Mégis, hosszú időn át az önköltség csökkentési törekvésekben a sokféle tényezőből alig néhány dominált. Nem egyszer az önköltségcsökkentés — legdrágább útját járták egyes üzemeinkben, ipari vállalatunknál: az ésszerűtlen — mert minőségromlást okozó — anyag „kispórolást", a tartósság rovására menő művelet-összevonásokat, kikészítési eljárások elhagyását s így tovább. Látszatra jól dolgozott az üzem: önköltsége csökkent, termékeihez kevesebb anyagot használt, a gyártási idő rövidebb lett Valójában azonban rosszabb minőségű, kevésbé tartós, a célnak nem megfelelő termékeket bocsátott ki, s ennek árát legtöbbször nem ő, hanem — a fogyasztó fizette meg! Joggal bosszankodtunk: 5—6 centivel rövidebb az Ing ujja a kelleténél; kilógunk a paplan alól, holott termetünk nem változott, csak éppen a paplan lett rövidebb, szekrényünkben csak oldalt fordítva férnek el akasztójukon a ruhák, mert az anyagtakarékosság a belméretet abnormálisra szűkítette; kávéfőzőnk felső szitáját elgörbíti a gőz, mert a kelleténél vékonyabb lemezből készítették — világos, hogy ilyen önköltségcsökkentésből nem kér senki! Termelők és fogyasztók egyaránt vallják: lehetséges és szükséges a termelési költségek, a termékek önköltségének csökkentése. Ámde egyáltalán nem mindegy, hogyan történik ez! Egyik üzemünkben a technológusok egy csoportja színes fémeket helyettesítő műanyagok bevezetését javasolta. Tetszetős javaslat volt, alkalmazásával mintegy tíz százalékkal csökkentek volna az adott gyártmány költségei, s ez — éves viszonylatban — hatszázezer forint megtakarítását tette volna lehetővé. A javaslatot — szerencsére — alaposan ellenőrizték: kiderült, a tervezett műanyagok helyettesítik ugyan az eddig használt bronzot és sárgarezet, olcsóbbak is azoknál, de az alkatrész a korábbi igénybevételi idő felénél már tönkremegy. A javaslat konkrét magvát elvetették, de nem magát a gondolatot! Kutatni kezdték, milyen anyagok felelnének meg a követelményeknek? Végül olyan műanyagok felhasználása mellett döntöttek, melyek ára ugyan azonos a színesfémekével, de a velük készült alkatrészek tartóssága a korábbi kétszerese! Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy az önköltségcsökkentés e két útja közül melyik vezet a valódi célhoz. Az alaposság és a körültekintés, a reális gazdaságossági számítások — melyek a gyárkapun kívüli összefüggéseket is „bekalkulálják" — nélkülözhetetlen feltételei az önköltségcsökkentésnek. Ha hiányoznak — márpedig sokszor megfeledkeznek róluk — kellemetlen meglepetések érhetik mind a gyárat, mind a népgazdaságot Ennyire szerteágazóak a látszatra egyszerű tények. A helytelen módszerek — melyek homlokegyenest ellenkeznek a párt gazdaságpolitikájával — még ma is megtalálhatók egyes üzemeinkben. Kiindulópontja a mindenároni eredményhajszolás, a sokat emlegetett, de kevésbé alkalmazott népgazdasági szemlélet hiánya s következménye a fogyasztók félrevezetése, a gyártó cég becsületének rohamos csökkenése. Az önköltség csökkentésének — mint minden más gazdasági feladatunknak — megvannak a reális lehetőségei: a forgácsolásnál a blokkszerszámok alkalmazása éppúgy szerepet kaphat ebben, mint a célgépek, félautomaták munkába állítása, a részfolyamatok kisgépesítése. Helyes és szükséges az anyagkihozatali normák szemmel tartása is, de nem úgy — mint azt példáink is mutatták —, hogy gyengébb minőségű anyaggal cserélik fel a jót, hanem az optimális lehetőségek megkeresésével, így például azzal, hogy már az öntődében tetten érik a pazarlást — a szükségesnél jóval nagyobb „ráhagyásokat" — s nem eső után köpönyegként, a forgácsoló műhelyben. G

yakran előfordul, hogy az új, korszerű termék előállítása többe kerül elődeinél, de végeredményben mégis ezt kell választani akkor, ha minőségében jobb, az igényeket tökéletesebben kielégítő gyártmányról van szó. Az új gazdasági mechanizmus ezt hangsúlyozza, s a hétköznapok nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy nem mindig az a drága, amiért többet kell fizetni. Nem lenne hiábavaló tehát üzemeinkben is számot vetni azzal: hol kell száműzniük a látszatot, hogy helyébe a valós, megalapozott eredmények kerüljenek. Es ha a számvetés megtörtént, ha a látszat plusz valójában mínusz eredőit feltárták, akkor ez egyben programja is a — cselekvésnek! TETSZETT (Enyedi Zoltán felv.) Gyakran verődtek tansra a tenyerek szombaton este a megyei tanácsháza auláiában és va (árnao délelőtt a Kárász utcán megrendezett nagyszabású divatbemutatón. A tervezők remekeltek mert a száznál is több bemutatott ruhamodell többsége elnyerte a közönség tetszését. Képünkön: ez a ruha is nagy Sikert aratott a divatbemutatón. kezdve szinte elfelejtettük, hogy sokszáz kilométert utaztunk: beilleszkedve az építkezés ritmusába, éppoly féltékenyen figyeltük, mint otthon, hogy elég gyorsan emelkednek-e a falak? Több ezer kilométerre Szegedtől, a szűzföldek Izzó napsugarai alatt pedig magyar diákok dolgoztak az odesszai egyetem Komszomol építőcsoportjaival. A végtelen sztyeppék és a magyar Alföld fiai együtt dolgoznak, együtt szórakoznak és egy célról álmodoznak. Most már a szegedi fiatalok Moszkvával ismerkednek, mi pedig készülünk a Balatonra és Budapestre. Ez a nyár mindannyiunknak sok maradandó élményt hoz. Sajnos az idő túl gyorsan múlik. Ügy tűnik, csak tegnap érkeztünk és mégis már lassan végefelé jár az ittlétünk. Hamarosan vonatra szállunk, de búcsúzni csak így fogunk: a viszontlátásra! Jövőre újra talákozunk, mégpedig a szegedi fiatalok sokkal nagyobb csoportjával Odesszában. Mi pedig talán eljövünk vendégként a felépült lakások lakóihoz, azután vesszük az. ásót, a malteros kanalat és folytattok a munkát! JOSZIF ANDOR adjunktus, az odesszai építőbrigád vezetője n rr O fáradozott legtöbbet" Csalódtak a Rákóczitelep lakói megyei tanácstagjukban. Ánt kellemesen. — Belvall.iuk, többen azt mondták, amikor a jelölőpvűlésre eljöttek: legalább egyszer lássuk tanácstagunkat. Lehet, hogy többé felénk se néz. Hiszen városi ember, bankigazgató. .. Hát ezúttal nagyot tévedtünk, hál'istennek — emlegették a tsz irodán beszélgető emberek. Nem rest A „városi embert" most maguk közül valónak vallják az algyői tanyalakók. Magam is tanúja voltam két izben, hogy Kútiván Rezsőnek valósággal meg kellelt „szöknie" választópolgárai vendéggyűrűjéből. Mert éjfélig sem fogytak volna ki a szíves marasztalásból. Tanácstagi beszámolói mindig népesek, megszólítják az utcán, felkeresik a bankhivatalban is választói. Ha szegedi vendéglőben látják, asz-, tálához lépnek és hol kéréssel hozakodnak elő, hol éppen csak köszöntik, ahogy a paraszti tisztességadás kívánja. — Van-e olyan ember a Rákóczitelepen, aki nem ismeri? — tudakoltam. — Talán az öregek közt akad, akik már nem járóképesek — felelték. Tiszta lelkiismerettel ki merem jelenteni: Kútiván Rezső, a Magyar Beruházási Bank Csongrád megyei igazgatója nagyon komolyan veszi tanácstagi tisztét. Nem hivatalból rárótt „közéleti szerep" ez nála, hanem kommunista lelkiismeret, emberség dolga. Ha csupán „szívére" venné a parasztcsaládok gondjait, azt mondanám: jó népbarát. De ő mindezt „vállára" veszi. Nem rest fáradozni, utánajárni, míg el nem intézi a Rákóczitelep lakóinak kisebb-nagyobb kéréseit. Tények Talán akad olvasó, ki kételkedik e szavak igazában. Nos, hadd hívjam tanúul a tényeket. A Rákóczitelep 40 éves múltja alatt szinte abban a természetes ősállapotban élt, ami a szervezetlenül benépesült tanyavilág sajátja. Távol volt a világtól. Ha orvost sürgetett egy-egy súlyos beteg állapota, vagy nehezebb gyerekszülés, lovasfutár vágtatott az öt kilométerre levő feigyői célgazdaságba, a legközelebbi telefonhoz. Az utóbbi három évben kapcsolták be a Rákóczitelepet az ország érverésébe. A tsz központba telefont szereltek. A földművesszövetkezet épületében mulató, szórakozó, ugyanakkor kuL túrhelyiséget alakítottaik ki, ahová mozigépet kaptak. Az egyetlen artézikút vizét elvezették a tsz-majorakhoz, így közelebb került a tanyákhoz is a víz. Három évvel ezelőtt sikerült elintézni, hogy naponta autóbusz hozza be az utasokat Algyőre, illetve Szegedre, 15 ezer forint költséggel busz-várótermet építettek. Fény gyulladt Idén kapta a Rákóczitelep az egyik legnagyobb adományt, ami a felszabadult falvak jussa két évtizede. Bevezették a villanyt. A telep lakói úgy vélekednek hogy mindez megyei tanácstagjuk érdeme is. A villany átvétele alkalmából rendezett ünnepi vacsorán, amikor Kútiván elvtárs megköszönte az illetékes párt- és tanácsi szervek, a DÁV vezetőinek és dolgozóinak. valamint a Rákóczitelep lakóinak hozzájárulását a villamosításhoz, egyik tanyai gazda odasúgta szomszédjának: — Csak saját magát nem említi. pedig ő fáradozott legtöbbet. Balogh ödön Kedd, 1986. augusztus 16. DÉL-MAGYARORSZÁG 3