Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-30 / 204. szám

Lakmuszpapír helyett Jól vagy rosszul? Ugyan ki tudná gondolkodás nélkül megmondani, hogyan él, dolgozik? Különben is ritka, mint a fehér holló, ha csak e két véglet határoz meg valamit, A Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központjának pártalapszervezete olyan beszámolót igyekszik összeállítani a vezetőségválasztó taggyűlésre, mely az élet mélységéig, a legapróbb részletekig hűen tükrözi azt a munkát, amit az elmúlt két évben végeztek. Hogyan érvényesült? Nem könnyű a mérlegelés, s nincs az a lakmuszpapír, mely mindent kimutatna. A kommunisták lelkiismerete azonban érzékenyebb a lakmuszpapírnál: a beszámoló valamennyiük * kollektív munkájával készül. Ennek már hagyománya van náluk, legutóbb is ilymódon állították össze. Vezetőségi ülésen öt nagy részre bontották a pártmunka terül® leit, s munkabizottságokra bízták egy-egy rész pontos felmérését, elemzését. Az első csoportba az Ideológiai, az agitációs és pr® paganda munkát, valamint a pártoktatást vették fel. Értékelését héttagú bizottság végezte. Vezetője az agit.prop. felelős volt, tagjai, akiknek amúgy is ez a pártmunkájuk: az oktatási felelős, a propagandisták, a könyvtáros. Érd® mes megemlíteni, hogy az alapszervezetnek igen szép könyvtára van. Polcain nem szépirodalmi műveket tartanak, mégis igen sokan forgatják a párttagok, pártonkívüliek egyaránt Hogy milyen alapon végezték a vizsgálódást, az kézenfekvő: előszedték a két évvel ezelőtti vezetőségválasztás határozatát, s megnézték, mint érvényesült a pártszervezet életében. Ismét napirendre tűzték a Központi Bizottság ideológiai irányelveit, s tételesen megvizsgálták, hogyan hatott ez az egész vállalat életében. Milyen tendenciák voltak tapasztalhatók, milyen problémák, miben volt fejlődés, miben visszaesés? Nem akadhat el az emeleten A DÁV központjának párt-alapszervezete van, de ez az alapszervezet anélkül, hogy a vállalat többi pártalapszervezete felett állna, jobban felelős az egész vállalatért, mint a többi. Ennek a különleges helyzetnek az a magyarázata, hogy a DAV kommunista vezetői ehhez az alapszervezethez tartoznak, beszámolási kötelezettségük ide szól, az ő döntéseik, munkájuk segítése az alapszervezet valamennyi tagjának joga és kötelessége. A DÁV négy megyében, Csongrádban, Békésben, Bács-Kiskunban és Szolnokban dolgozik, nyilvánvaló, hogy a központ kommunistáinak figyelme nem akadhat el a Klauzál téri székház emeletén, el kell jusson a legtávolabbi körzeti szerelőségig is. A beszámolót előkészítő másik munkabizottság a pártépítéssel, pártszervezéssel és a káderneveléssel foglakozott. Ennek vezetője nyilvánvalóan a szervezési felelős volt tagja többek között a vállalat személyzeti osztályvezetője, s az alapszervezet egyik legidősebb tagja, akinek nevelési tapasztalatai, rutinja sokat segített az elemzésben. Ez a munkabizottság megvizsgálta a tömegszervezetek pártépítesben végzett munkáját is. A kádernevelés kérdéseit szintén nemcsak a párttagok körében mérték fel, hanem a tömegszervezetekben és a gazdasági vezetésben is. Különös figyelmet fordítottak a személyzeti munkára, melynek politikai jelentősége elvitathatatlan amellett, hogy a szakmai szempontok érvényesítése is nélkülözhetetlen velejárója. A kádermunka kollektív vitele elősegíti az emberek helyes elbírálását. s ez a munka nyugodt légkörének egyik legfontosabb kelléke. Országrésznyi terület függ tőlük A harmadik munkabizottság a vállalat gazdasági és igazgatási tevékenységének értékelésével foglalkozott behatóan. Ebben párton kívüli dolgozó is helyet kapott. Önmaguk által kitűzött feladatuk a vezetés módszereinek, a népgazdasági érdekek érvényesülésének, a gazdaságirányítási rendszer reformjára való előkészületeknek feltárása volt. A DÁV dolgozói biztosítják egy országrésznyi terület villamosenergia-ellátását. Ipari és mezőgazdasági üzemek munkája, városok világítása függ attól, hogyan végzik munkájukat. A bizottság a vállalat gazdasági és politikai életéről szóló tájékoztató füzetet ad ki, s a vezetőségválasztó taggyűlés valamenyi résztvevőjéhez eljuttatja. A negyedik munkabizottság a KISZ munkáját vette nagyítóüveg alá, az ötödik a szakszervezet és a többi tömegszervezet tevékenységét A KISZ-szel könnyű is meg nehéz is volt foglalkozni. Könnyű, mivel a központ KISZ-alapszervezete kicsiny, s munkáját jól ismerik. Nehéz, mert bár a követelmények nagyok irányában, több kívülálló körülmény gátolja kibontakozását: a tagság „elöregedett", a szervezeti élet folyamatossága állandó akadályokba ütközik. Az ötödik munkabizottságnak az volt a célkitűzése. hogy a szakszervezeti munka teljes keresztmetszetét adja, beleértve még a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságában betöltött szerepet is. Szintúgy foglalkoztak a Magyar Honvédelmi Sportszövetség munkájával. A paksaméták alapján A munkabizottságok augusztus 5-én kezdtek dolgozni, elbeszélgettek a pártszervezet valamennyi tagjával, kikérték egy-egy kérdésben a pártonkívüliek véleményét is. A vizsgálódások, elemzések eredményét augusztus 20-ra eljuttatták a vezetőséghez. Ezek a paksaméták helyettesítik a lakmuszpapírt, hiszen tételesen, mondhatni aprólékosan kimutatják, hogyan élt, hogyan munkálkodott az elmúlt két évben a központ párttagsága, a kommunisták, s velük együtt a vállalat egész kollektívája. De a taggyűlési beszámoló még nincs készen. Az egyes témákat a pártvezetőség több ülésen, a munkabizottságok vezetőinek, egyes tagjainak részvételével megtárgyalja, bátran mondhatjuk: megvitatja, hiszen még adódhatnak ellenvetések, kiegészítések is. Az egész párttagság kollektív munkája, jól átgondolt véleménye sűrűsödik majd egybe abban a beszámolóban, melyet dr. Szekszárdi János, az alapszervezet titkára mond el szeptember 7-én, a DÁV vezetőségválasztó taggyűléséiu Fehér Kálmán H vezetés - tudomány H

osszabb ideje vita f® lyik arról, milyen 1® gyen a jó vezető. A helyes válasz elszakíthatatlan a szocializmus építésének különböző korszakaitól, konkrét feladataitól. A fejlődés első szakában, amikor munkásigazgatókat neveztek ki az államosított vállalatok élére, a politikai rátermettség és megbízhatóság volt szinte a kizárólagos mérce. Később azután megnövekedett a magas fokú műszaki és közgazdasági szakismeretek szerepe, természetesen nem függetlenül a politikai rátermettség és megbízhatóság követelményeitől. Napjainkban, mint új, harmadik igény egyre sürgetőbben j® lentkezik a vezetés technikájának, az üzemi szoci® lógia és munkalélektan, az üzemi demokrácia stb. kérdéseinek tudományos elsajátítása és alkalmazása. Érthető módon a vezetéssel szembeni követelmények napjainkban növekednek a gazdaságirányítási rendszer reformjának előkészítésével, bevezetésével. Hiszen a tervezett változások egyik fő iránya a vállalati és h® lyi hatáskörök növelése. Mivel a gazdálkodó egységek döntési és intézkedési jogot kapnak, azokban a kérdésekben, amelyekben kellő információval és áttekintéssel rendelkeznek, növekszik a felelősség és f® kozódik az igény a vezetés munkájának J tudományos megalapozottsága iránt. Vitathatatlanul más felkészültséget és képességet kíván a részletekbe menő központi utasítások végrehajtása, mint az öntevékeny, kezd® ményezőkész, felelősséget és kockázatot vállaló vezetés, amelynek döntései a piaci kapcsolatok, a népgazdasági összefüggések, s a helyi lehetőségek egybevetéséből adódó alternatívák mérlegelésén alapulnak. Nem véletlen, hogy a Központi BiSzakmái- fanuló ezrek Néhány nap választ el bennünket attól, hogy az iparitanuló intézetek is, és vele egyidőben a vállalatok, a szövetkezetek és a kisiparosok műhelyei ismét benépesüljenek szakmunkás-tanulókkal. A tanévkezdésre minden tanuló, mester, szakoktató és tanár a várakozás örömével, gondjával készül. Most ősszel másfélezer elsőéves kezdi meg Szegeden választott szakmájának elsajátítását. A másod- és harmadéves tanulók létszáma csaknem eléri a háromezret. II feltélelek biztosítása Társadalmi igény, hogy az 1966/67 tanévtől kezdve f® kozottabban vonjuk be az általános iskolát végzett, illetve érettségizett fiúkat és lányokat a szakmunkás képzésbe és ezzel egyidejűleg korszerűsítsük az elméleti és gyakorlati oktatást. Az ifjúság ilyen nagy létszámú b® kapcsolódása a szakmai képzésbe — mely ugyan Sz® ged vállalatainak és szövetninnuauóeór A szegedi piacokon a közös UinnyeVdSdl gazdaságokból sok dinnyét is &rulnak. Gyorsan fogynak a „dinnyehegyekvásárló vásárlót követ, mint felvételünk ls mutatja kereteinek szakmunkás utánpótlási igényét még most sem elégíti ki — nem kis gondot jelent az iskoláknak és a vállalatoknak. Legfontosabb, hogy a vállalatok és szövetkezetek még a tanév megkezdéséig biztosítsák az oktatás személyi feltételeit. Minden mester, szakoktató már előre, név szerint tudja, hogy kik lesznek azok a fiatalok, akiket fogadnia, majd foglalkoztatnia kell. Ne lásson a tanuló az első pillanatban kapk® dást, szerveretlenséget, piszkos, szemetes műhelyt. Ne a műhely takaríttatásával kezdjék a szakma „megszerettetését". A közösség ereje Az is hiba, ha a szakmai képzésre ugyan nagy gondot fordítanak, de elhanyagolják a nevelés más területeit. A szakmai gőg rövidlátással párosul, az elefántcsontt® ronyba zárkózott ember elszakad a családtól, a társadalomtól. Az ilyenfajta „n® velés" több szempontból is káros: egyrészt leszűkíti az ember képességeinek körét, másrészt politikai és társadalmi szempontból káros, mert az egyént akarva, akaratlan kirekeszti a nagy közösségből. A tanulók már az első naptól kezdve dolgoznak gépekkel. szerszámokkal és más értékes anyagokkal. Ezért a mesternek, a szakoktatónak már az első naptól kezdve nevelni kell őket arra, hogy mi a helyes magatartás a társadalmi tulajdonnal szemben. A feleslegesen feldarabolt vas, a meggondolatlanul szétdobált állványanyag, a játékból, figyelmetlenségből eltört szerszám milyen kárt okoz végső soron a kártevőknek is. a vállalatoknál, a szövetkezeteknél és az Iparitanulóiskolában a mestereknek, szakoktatóknak úgy kell t® kinteniük a KISZ-re, mint saját munkájuk fontos részére. Aki igénybe veszi a közösség kialakításánál a KISZ nevelőerejét, segíti a különböző akciókat, amelyet a KISZ meghirdet az iparitanulók között, az hamarabb ér el eredményeket. Ilyenkor, tanév előtt a Szülőiknek gondolniuk kell arra is, hogy most majd megváltozik gyermekük napirendje: eddig nyolc órára ment iskolába, és déli 1—2 órára hazaért. Ezentúl reggel 7-re. esetleg 6 órára jár iskolába, üzembe. Tehát korábban kel, és ezért korábban szükséges nyugovóra térnie. A fáradt gyerek nem tud figyelni, fokozottabban van kitéve a balesetnek is. A kezdeti időben — a szokatlan és rendszeressé váló munka miatt még így is fáradt lesz. De ez az időszak 2—3 hónap elteltével elmúlik. A szülök... Nem árt, csak használ, ha a szülők olykor meglátogatják gyermeküket a munkahelyen, tájékozódnak, s ha kell, támogatást kérnek az üzem' illetékeseitől. Az az ideális, ha a tanuló a különböző felmerült kérdésekre ugyanazt a választ kapja otthon a szülői háznál is, mint amilyet kapott az iskolában, az üzemben. A nézetek összeegyeztetését szolgálják a szülői értekezletek és a tanárok fogadóórái. Érdemes élni velük, mert az összefogás eredménye bizonyára nem marad el: nemcsak jó szakmunkás, kiváló ember is válik ipari tanuló gyermekeinkből. Salamon István a 624. sz. Iparitanuló Intézet igazgatóhelyettese zottságnak a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó kiinduló irányelvei is nyomatékosan hangsúlyozzák ezt: „A párt és állami vez® tésnek tanulmányoznia, keresnie kell, miképpen lehet a vállalatok vezetését alkalmassá tenni arra, hogy a nagyobb önállósággal járó, nagyobb követelményeknek maradéktalanul megfeleljenek. Rendszeresen foglalkozni kell a vezetők kiválasztására vonatkozó gyakorlati módszerekkel, s egyúttal elő kell készíteni a korszerű vezetőképzés megvalósításának rendszerét A vezetőképző iskolák ne egyetemi jellegű szervek legyenek, s ne egyet® mi anyagot oktassanak, hanem gyakorlatiasak legyenek és szűk tematikát oktassanak, ne pedig az általános műveltséget bővítsék." A

vezetés szakma, pontosabban a szakmák szintézise, amelyben harmonikus, mondhatni művészi egységbe ötvöződnek a műszaki, gazdasági és politikai ismeretek, a személyes képességek — a rátermettség és a hajlam, a határozottság és a kitartás, a szerverékészség és az emberekkel való bánnitudás — a korszerű vezetés tudományi ismeretek alkalmazásával. E követelmények kielégítésétél ma még meszszire járunk. Gyakorta a személyes adottságokra sincsenek tekintettel a vez® tők kiválasztásánál. Sokan úgy gondolják például, hogy aki kiváló kutató, vagy konstruktőr-mérnök, vagy jeles elméleti közgazda, az feltétlenül vezetőnek is alkalmas. A szakismeretek szerepének egyoldalú eltúlzása és abszolutizálása éppen* az utóbbi esztendők egyik hibája. S tanúi 1® hetünk annak, hogy tehetséges. alkotóképes szakemb® rek életpályája fut zátonyra új vezető beosztásokban — a meggondolatlan előléptetés nyomán. A vezetéstudományi Ismeretek fejlesztésével, elsajátításával pedig általában hadilábon állunk. Bár a v® retői munka természeténél fogva előrelátó, tudatos tevékenység, mégis igen sok még benne jelenleg a véletlenszerű, ösztönös elem. A vezetés önálló tudományággá fejlődött az utóbbi másfél évtizedben. Elméi® ti kutatás és gyakorlati oktatás témájává vált. Nyugat-Európában például mintegy 180 menedzserképző akadémia működik, s az egyetemet végzett főtisztviselők — a vezetők és kádertartalékok — ezrei ismerkednek meg a vezetés technikájával, a szervezés, az ellenőrzés, a káderkiválasztás tudományos módszereivel, az információs elmélet, a lélektan, a szociológia kérdéseivel. A tőkések a legjobb befektetésnek tekintik a vezetők képzését és t® vábbképzését. Nagyra értékelik a sokoldalúan felkészült vezetőt, tudván, hogy az nemcsak jól dolgozik, hanem másokat is okosan dolgoztat. N

yilvánvalóan nagy 1® h e-t őségét kínál számiunkra is a vezetőképzés és az ezzel kapcsolatos tudományok fejlesztése. Sajnos e munka még a kezdet kezdeténél tart hazánkban, noha feladataink sürgetően igénylik, tudományos világnézetünk parancsolóan megkövetelné ezt. Rengeteg időbe és pénzbe k® rül az, ha minden vezető csupán saját tapasztalatai alapján fejlődik, s tanulja meg feladatkörének és saját munkájának megszervezését, beosztottjai tevékenységének értékelését, előléptetését, egy-egy konkrét helyzetből adódó legcélszerűbb döntési módok kiválasztását, egyszóval: a vezetési szakismereteket. Célszerű lenne tehát gazdag gyakorlati tapasztalataik elméleti általánosítása, a hozzáférhető szakirodalom és vezetőképzés tudományos módszertani anyagainak publikálása, elemző, értékelő feldolgozása. És feltétlenül szükséges a vezetőképzés szervezett formáinak és intézményeinek létrehozása is. A vezetés színvonalának emelése világszerte jelentkező törekvés. A műszaki tudományos fejlődés viharos ütemével csak szüntelenül tökéletesedő módszerekkel, magas fokú elméleti felkészültséggel tarthat lépést a vezető. Nem általában, hanem nagyon is konkrét módon segíthetjük elő a vezetési színvonal oly sokszor emlegetett emelését, sajátos hazai körülményeink között. A vezetéstudomány fejlesztésén és a vezetőképzés legjobb módszereinek megoldásán kívül feltétlenül kidolgozásra szorul a vezetői t® vékenység értékelésének, a vezetők kiválasztásának és esetleges leváltásának szubjektív indítékokból és sz® mélyi kapcsolatoktól mentes egzakt, szinte matematikai képletbe sűríthető módszerei. S ezek közt a megbízhatóság, a politikai rátermettség, a gazdasági és műszaki ismeretek mellett egyenrangú tényező a vez® tésre alkalmas személyi képesség, a tudományos és módszerbeli felkészültség. M

inden az embereken múlik nálunk — határozottan érvényes a megállapítás azokra a vezetőkre, akik osztályok, üz® mek, vállalatok, intézmények kollektíváinak munkáját irányítják, összehangolják, értékelik. A dolgozók nagy többségében megvan a hajlam arra, hogy alkotóképességeik legjavát adják, ha látják munkájuk értelmét, s a vezetés megteremti a szükséges feltételeket. Minden vállalat, gazdaság, intézmény egyre több eszközt és lehetőséget kap az ésszerű munka végzéséhez. Mindez nem csupán a v® zetők önállóságát, hanem felelősségét is növeli a népgazdasággal és az irányításuk alá tartoré kollektívával szemben. KOVACS JÓZSEF Sok habselyemújdonság A Budapesti Habselyemárugyárban évente 16—17 millió női és férfi fehérneműt gyártanak. Ebből csak a habselyem női nadrág 4,5 millió, a hálóing 120 ezer, a kombiné 1 millió. (Jellemző, hogy 1961-ben még mindössze 2 millió darab habselyemárut készítettek.) A nagyarányú termelési felfutás ellenére a habselyem hiányzó cikk. Női nadrágból például 4,5 millió helyett legalább 5,5 millió az igény. Kombinéból pedig szintén a kétszeresére lenne szükség. Egyébként a gyár a mennyiségi problémák ellenére újdonságokkal kísérletezik. Rövidesen áttört, lyukacsos, különböző mintájú és színű habselyem-holmikat hoznak forgalomba, amelyek szintetikus szállal kevertek, tehát tartósabbak, formatartóbbak. mint a tiszta habselyem. Ilyen anyagokból készítenek női nadrág és kombiné garnitúrákat, női blúzokat, férfi ingeket stb. Az első darabokat még karácsony előtt leszállítják a nagykereskedelmi vállalatnak, s valószínűleg az ünnepekre kaphatók .is lesznek. Ebben az évben csak anyagban 150—160-féle újdonsággal jelentkeznek. Újdonság lesz például a többi között a' nylon ágynemű (ez bársonyszerű anyagból készül, saját csíkozású), hófehér férfi nyloning, különböző fehérfekete Op-Art mintájú női habselyemruha. 1966. augusztus 30, OÍ^JÓASifMO&UAG 3