Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

Hatalmas lendítőerő Kongresszusi készülődés a Szegedi Szalámigyárban ' A Szegedi Szalámigyár pártrrodáján a munkaasztal fölé hajolva, elmerülten dol­gozott Bálint László, a csúcsszervezet titkára. va­lamint helyettese, Farkas János és Jancsik János, az l-es alapszervezet párttitká­ra. amikor benyitottunk hoz­zájuk. A pártvezetőségek új­jáválasztásának programját csiszolták, egyeztették úgy, hogy mindenkinek pontosan rögzítsék közeli és távolab­bi feladatát szinte napról napra. Ez a program azon­ban nemcsak a két, a sza­lámi gyári és a vágóhídi alapszervezet vezetősége, valamint a esúcsvezetőség újjáválasztásáig öleli fel a tennivalókat. December vé­géig vetnek számot a fel­adatokkal. Körültekintő elemzéssel mérték fel a he­lyi adottságokat és lehető­ségeiket, számolva minden egyes párttag aktivitásával a gyár egész menetében. Egy esztendő a mérlegen A közeli feladatuk a ve­eetőségek újjéválaszitásáig egy esztendő mérlegelése. Az előző évi eredmények­ről ugyanis pontos felméré­sük van. 1965 decemberében alapos számvetéssel győződ­tök meg munkájuk hatásá­ról és meghatározt ák erre az évre a további feladato­kot.. Korábban pedig a Sze­ged városi pártbizottság túrte napirendre a Csong­rád megyei Húsipari Válla­ló* pártszervezetei munká­jának megtárgyalását. Ez a tanácskozás a megelőző négy esztendőt mórlegelte és ho­zott határozatokat a kom­munisták még eredménye­sebb munkájának kibonta­knetat.ására úgy, hogy ab­ban érdekeltek voltak va­lamennyi üzemrészben a párton kívüli dolgozók is. E határozatok között sze­repelt a szemléltető agitá­ció eredményesebb formái­nak kidolgozása, vagyis, htxgr a vállalat valameny­nyi dolgozója ismerje meg beszédes grafikonokon azo­kat az eredményeket, ame­lyeket hat éven át öt ki­tüntető elismeréssel illet­tek a legmagasabb fórumo­kon is. Háromszor nyerte ed 0 vsWhrfnt a SZOT és a Mi­ntsrtertanáos vörös vandor­zasrta.ját és kétszer az él­ftaem címet A szemléltető esssközökről nem hiányzott — a pártkongresszus tiszte­letére tett munkavállalások mellett — azoknak a neve sem. akik kormány-, minisz­teri vagy vállalati kitünte­tést kaptak munkájukért, immár többszőr is. Ezek közé tartozik a párttagok sorából Drobni Sándor. Gé­C7á Ferenc. Návai Sándor. Katona Ferenc, Ocskó Já­nos. Kiss Ferenc, Pécsi Sán­dor, Kun Ferenc. Szabó Já­nos. a párton kívüli dolgo­zók közül pedig Apró Mi­hály. Erhardt Pál. Hárs Ferenc. Marton József. Var­ga Zoltán és sokan mások. Közvetlen érdekeltség A pártélet rendszerességé­ben is jelentős előrelépés következett be ennél a vál­lalatnál. Ezt volt hivatva érvényesíteni a többi kö­zött a tájékoztatás gyorsa­sága és pontossága a haza és a világ fontos politikai eseményeiről, azok helyes értékeléséről, hogy a kom­munistáik tájékoztatni tud­ják pártonkívüli munkatár­saikat. Ugyanígy vitatják meg a vállalat közeli és tá­volabbi célkitűzéseit is, ame­lyekhez közvetlen érdekelt­ség fűz kommunistát és pár­ton kívüli dolgozót egy­aránt. Példa erre, hogy amikor nagyarányú rekonstrukciót végeztek a vállalatnál, s ehhez mérten emelkedtek a tervek mutatószámai is, ugyanakkor egyes kiszolgáló üzemrészek még nem vol­tak készen a nagyobb ka­pacitásra, szintén a kom­munisták álltak a helyzet magaslatára. Okos szóval megmagyarázták, hogy ki­nek-kinek a munkaterületén többet kell profitálnia, amíg az átmeneti nehézséget ki­küszöbölik úgy. hogy a vál­lalat ne maradjon le ered­ményeiben, vagyis a meg­emelt mutatószámok tény­leges értéket, képviseljenek. S amikor most, ezekben a napokban készül mindkét alapszervezet, majd a csúcs vezetőség számot ad­ni ennek az esztendőnek ed­digi eredményeiről, amelye­ket azután együttesen ösz­szegeznek, akkor a fenteb­biekről sem feledkeznek meg. Mérlegelésükig több mint egy hónap van még hátra A különböző munka­területeket sorra veszik a kommunisták, hogy fontos momentum ne maradhasson ki a beszámolókból. Párt­tagok és a vezetőségek tag­jai nyitott szemmel járnak, hogy a dolgok mögött el­sősorban az embert lássák. A pártépítéssel sem valla­nak majd szégyent. A vál­lalat KISZ-szervezete is számos fiatalt ajánlott a pártszervezetek soraiba. Ezek közé tartozik Nagy Mihály gépházi dolgozó is, Kovács Sándor, a vállalat KISZ-tifkára pedig kezdet­től fogva a kommunisták neveltje. Kis ügyek, nagy körültekintés Az úgynevezett kényes ügyek, fegyelmik is lezáród­nak most a vezetőségválasz­tás előtt Szerencsére ilyen ügy itt kevés akadt, s a leg­súlyosabb pártbüntetés a megrovás volt az utóbbi két évben. Egy kommunista pél­dául elvesztette a tagköny­Újszerű együttműködés vét A körülményei viszont olyanok voltak, amelyek a megítélésben enyhítették az elbírálás súlyosságát Egy másik esetet is megnyugta­tóan zártak le. Egyik alap­szervezetben többször fi­gyelmeztettek egy párttagot, hogy esetenként ne nézzen úgy a borospohár fenekére. Nem alkoholistáról volt ugyan szó, a családja sem érezte meg a poharazgatást, de mégis szemet szúrtak az ismétlődések. S a pártszer­vezet határozott fellépése idejében történt; egy em­bert megmentett attól, hogy párttag létére szóbeszéd tár­gya legyen, nem kívánatos előjellel. Azóta ez az ember visszanyerte önbizalmát és munkatársai körében is a bizalmat. A szalámigyár pártszerve­zetének életében ezek kis ügyek, viszont nagyon fon­tos a tisztázásuk. A kommu­nisták sorainak erősítését szolgálják éppúgy, mint a vállalat célkitűzéseinek ma­radéktalan teljesítése. A vállalat 1160-as létszámá­ban 16 százalék a kommu­nista. A párttagok 30 száza­léka nő, s ugyanilyen arány­ban vesznek részt a vezető­ség munkájában is. összes­ségében hatalmas lendítő­erőt képviselnek tehát itt a kommunisták. A munkában a szilárd elhatározás és a kollektív végrehajtás jel­lemzi őket, ki-ki erejéhez, képességéhez mérten, kezd­ve az egyszerű dolgozótól az osztályvezetőig A csúcs­vezetőségi párttitkár, Bá­lint László is osztályvezető. Ez a munkája olykor bele­fér a napi nyolc órába, s utána — és közben — ott vannak a párttitkári teen­dők. Igaz, jó segítői van­nak. A vezetőség arányosan osztja el egymás között a tennivalókat. Mindannyiuk munkája benne van a vál­lalat eredményében, a ter­melési mutatókban, ame­lyek „csak" számok, vi­szont ott van mögöttük az egyes ember és a kollektí­vák élete a hétköznapokkal és az ünnepekkel együtt. L. F. S zocialista társadalmunk építésében napjaink­ban az élet újabb, bo­nyolultabb, ennélfogva ne­hezebb feladatokat állit elénk. Űj ötéves tervünk cél­kitűzései összhangban van­nak népünk azon óhajával és törekvéseivel, hogy gyorsabb ütemben fejlődjenek életkö­rülményei és mindenki el­végzett munkája szerint él­vezze az alkotó munka gyü­mölcseit. Üj gazdaságirányí­tási rendszerünk jelentős előmozdítója lesz annak, hogy a jobb munkával bő­ségesebb termést takarítsunk be, az egész társadalom hasznára és javára. Mindez azonban nem következik be önmagától; a célok valóra­váltása az eddiginél maga­sabb fokú szorgalmat, hoz­záértést és felelősséget, aktí­vabb közreműködést igényel mindenkitől. A minőségükben új körül­mények érlelték meg an­nak szükségét is. hogy vál­tozzék a gazdasági irányítás és a társadalmi szervezetek tevékenysége, hogv elhatá­rol tabb és ugyanakkor jobb együttműködés alakuljon ki munkájukban. Ennek jegyé­ben és érdekében jött létre a közelmúltban az a megbe­szélés is, amelyen egyrész­ről a kormány elnöke és el­nökhelyettesei. másrészről a Szákszervezetek Országos Tanácsa titkársága vett részt Noha társadalmi rendünk­ben természetesnek kell te­kintenünk az állam és a szakszervezetek képviselői­nek közös tanácskozásait, ez utóbbi mégis kiemelkedően jelentős volt Az itt szüle­tett döntések — amelyeket a Minisztertanács é6 a SZOT Elnöksége ülésén is teljes mértékben jóváhagytak — nagy horderejűek a napi gondok megoldásában. a távlati célok megítéléseben és a sajátos, valamint közös feladatok kialakításában. A kormány vezetői és a SZOT titkársága kölcsönö­sen tájékoztatták egymást az ország gazdasági életével, il­letve a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kap­csolatos tapasztalataikról, az ezzel összefüggésben jelent­kező időszerű kérdésekről. Fejlődik a vasöntöde Tepap új szociális épületet adtak át Nem utolsósorban arról folyt eszmecsere, milyen legyen a kormány és a szakszervezeti mozgalom vezető szerveinek együttműködése a közös megoldást igénylő feladatok­ban. A nnak érdekében, hogy alátámasszuk a tanács­kozás jelentőségével kapcsolatos megállapításun­kat. szolgáljanak bizonyítá­sul a napirenden volt kérdé­sek és döntések. A kormány és a SZOT vezetői egyönte­tűen hangsúlyozták annak szükségességét, hogy min­den erejüket a távlati célo­kat megalapozó mai felada­tokra kell összpontosítani. Mind a kormánynak, mind a szakszervezeteknek elsőd­leges érdeke, hogy valóravál­janak az idei tervek, külö­nösen olyan célkitűzései, amelyek az életkörülmények alakulására a legdöntőbb be­folyással vannak, mint a ki­fogástalan minőség, a társa­dalma hasznosság, az előállí­tás költségeinek csökkentése, tei-melésünk értékesíthetősé­ge belföldön és külföldön egyaránt Az eddigieknél jobban szükséges hangsú­lyozni e feltételek maradék­talan teljesítését hiszen csak ezen az alapon van mód és lehetőség arra. hogy fokoza­tosan kielégíthessük a dol­gozó emberek egészségvédel­mi. szociális, kulturális igé­nyeit amelyekre a kormány és a szakszervezetek egyön­tetűen törekszenek. E felfo­gás érvényesítése érdekében oly megállapodás született a kormány és a SZOT vezetői között, amely szerint a szak­szervezetek részt vállalnak már az elgondolások, felada­tok kidolgozásában is. A mi­nisztériumok és főhatóságok viszont felelősek azért, hogy az érintett kérdések, javas­latok kidolgozásába a szak­szervezeteket bevonják, véle­ményüket figyelembe ve­gyék és hasznosítsák. Nem kisebb kérdésekről van szó, mint például arról, hogy a szakszervezetek részt vesz­nek a különböző időtartamú népgazdasági tervek kidolgo­zásában, a beruházási rend­szer kialakításában, különö­sen a szociális, kulturális, munkásvédelmi beruházások meghatározásában. Megállapodás született ar­ra is. hogv a szakszervezetek tevéken ven részt vesznek az új gazdasági mechanizmus részleteinek kidolgozásában, egv sor olyan dolog kimun­kálásában. amelynek az a célja, hogy növekedjék a gazdasági vezetők egyszemé­lyi felelőssége és egyidejűleg érvényesüljön a dolgozók okos. hasznos akarata. az őket képviselő szakszerveze­tek álláspontja. E célból az állami vezető szervek és a szakszervezeti központi szer­vek bensőségesebb, rendsze­resebb konzultációs kapcso­latot alakítanak ki. Javas­lataikat. szándékaikat, intéz­kedéseiket kölcsönösen egy­más elé terjesztik. Tudato­san törekednek arra. hogy a különböző kérdések meg­ítélésében jelentkező véle­ménykülönbségek kibontaJ kozzanak. nyíltan felszínre kerüljenek, ugyanakkor egyeztetéssel megoldást is nyerjenek. Nagy jelentőségű az. a megállapodás. amely kimondja, hogv a dolgozóid életkörülménveivel kapcsola­tos kérdésekben a kormány cs-ak a Szakszervezetek Or; szágos Tanácsa véleményé; nek meghallgatásával, figye­lembevételével dönt és a mi­niszterek az illetékes szerveid egyetértésével határoznak a felügyeletük alá tartozó te­rvieteken. E r. az elvi állásfoglalás még jobban hangsú­lyossá válik az üzemeld gazdasági vezetői és a szak­szervezeti bizottságok közötti viszony meghatározásánál. Ezzel összefüggésben egy srnf kérdést majd a közeljövő­ben lehet és kell kidolgozni, a közleményben ki fe jtett kö; zös állásfogalás azonban már önmagában érzékelteti, hogy az igazgatókra és a szakszervezetekre nagv fele­lősség hárul a dolgozókat közvetlenül érintő kérdések megoldásának mérlegelésé­nél és eldöntésénél. Néhány* ilven kérdés kiragadásával ia már jelezni lehet a dolgok intézésénél bekövetkezendő minőségi változásokat. Ilven például a kofiektív szerződé­sek rendszerének felújításai újbóli alkalmazása az üze­mekben. Noha még korai volna pontosan körvonalaz­ni. mit foglal majd magába?) az igazgató és a szakszerve, zeti bizottság megállapodó; sának dokumentuma, sem. miképpen sem a régiek egy; szerű megújításáról van szó; A szerződéseknek mindenek; előtt a dolgozókat közvetle­nül érintő konkrét megálla; podásokat kell tartalmaz; NIUK. N ?m kevésbé jelentős fl jogok nagvobb mérté­kű kiterjesztése. Ilyen például a vétójog, amely azt eredményezi maid — ha a szakszervezetek helyesen él­nek vele —. hogy törvény­telen, rendelkezésellenes. a közös megállapodást sértő intézkedéseket nem lehet fo; ganatosítanl. A szakszerveze­tek felhatalmazást kaptald arra. hogyha ilven kísérlet lórténne. akkor ahhoz ne iá­ruljanak hozzá. Sőt. a tör; vényes rendelkezések meg­szegőivel szemben kezdemé­nyezzenek eljárást illetéke* állami szerveknél és szük­ség esetén tárják a nvilvá; nosság elé tiltakozásukat a megállapodások megszegői­vel szemben. Noha a kormány és a SZOT közötti megállapodás­nak csak néhány pontját emeltük ki. indokolt ismé­telten hangsúlyozni, hogy a közös határozat nagy jelen­tőségű a szakszervezeti moz­galom szerepének továbbfej­lesztésében, társadalmi és gazdasági életünk további demokratizálásában. TIMMF.R JÓZSEF A szegedi öntőmunkások régi álma valósult meg: az eddigi szűkös, egészségtelen öltöző helye41 újat és kor­szerűt vehettek használatba. Most már külön helyezhetik el a tiszta ruháikat és a Epül a DCM mészmŰYC Júniusban megkezdték a DCM mészművének építését az ÉM 25. Építőipari Válla­lat dolgozói. A 105 millió fo­rintos költséggel épülő léte­sítményben hat távvezérlésű •womata kemence áll majd, a kemencékben egyenként és naponta 80 tonna meszet égetnek. Az országban ezek lesznek az első olajtüzelésű mész­égető kemencék. (MTI) Az új szociális épület szennyezett munkaruhákat. Az új épületben az öltöző­kön kívül modern fürdőt és az emeleten irodákat helyez­tek el. A 4 millió forint költség­gel készült létesítményt teg­nap. ünnepség keretében dr. Kocsis József kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes adta át az üzem dolgozóinak. Az ünnepségen ott volt Balog István, a városi párt-végre­haitóbizottság tagia. a párt­bizottság osztályvezetője, Horváth Ferenc, az Öntöde Vállalat vezérigazgatója és Vincze Antal a III. kerületi tanács vb elnöke is. Dr. Kocsis József minisz­terhelyettes ünnepi beszédé­(Somogyiné felv.) ben méltatta a szegedi öntö­de eredményeit. Azt. hogy országosan is kiváló ered­ménnyel dolgoznak. Hangsú­lyozta. hogy a dolgozók meg­bízható. jó munkájukkal ér­demelték ki elsősorban a szegedi üzem koi-szerűsítését. Szeged az ország. Dél-Ma­gyarország ipari fejlesztésé­ben komoly szerepet játszik. Szó van arról, hogy a jövő­ben hazánk egyik preciziós öntödéjét is itt építik fel. Közölte, hogy 1963-ig 40 mil­lió forint költséggel tovább­fejlesztik a szegedi öntödét, új gépi berendezést és szo­ciális létesítményeket kap­nak. Emberek előkészítése a Hold megkerülésére Szovjet tudományos jelentések szerint űrhajó-szimulá; tor berendezéssel egy hónapon át vizsgáltak két ürhajös­jelöltet, és szervezetük sikerrel kiállta a „csendes kamra'' megpróbáltatásait. A szimulátor berendezés tulajdonképpen egy szabályos űrhajófülke, 'műszerekkel felszerelve, köbtartalma 7 köb­méter. A teljesen légmentesen zárható kamrát egy nagyobb kísérleti teremben helyezik el. Belsejében a levegő kémiai összetételét, hőmérsékletét, nedvességtartalmát automaták szabályozzák. A kísérleti személyek pontosan annyi élelmet és ivóvizet kapnak, amennyi a 30 napos képzeletbeli uta­záshoz. szükséges. A „külvilággal" rádió útján érintkezhet­nek. Az űrhajósok mirden mozdulatát tv-berendezéssel kívülről figyelik. A csendes kamrában a súlytalanság és gyorsulás kivé­telével mindazok a jelenségek mesterségesen előállíthatók, amelyek egy harmincnapos űrutazás során előreláthatóan felvetődnek. A kísérleti személyeknek rendszeresen el kell végezni a kiszabott fizikai és szellemi munkát, sót, váratlan for­dulatokra, megpróbáltatásokra is fel kell készülniük. Pél­dául: kabinjuk hirtelen elbillen, átfordul a tengelye körül. Pszichológiai megterhelést is el kell viselniük. A hivatalos jelentés megállapítja, hogy a „legénység" a 30 napos próbát jól elviselte, bár percenkénti szívveré­I sük száma a kísérlet végére 20 százalékkal emelkedett, I ugyanakkor vérnyomásuk némileg csökkent. Vasárnap, 1966. július 17. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents