Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

VAKÁCIÓ = FIATALOK pihenés és munka fÖRÜMA Irány a Balaton! Napközi táborok a Balatonon ég Szegeden Az ünnepélyes tanévzárók reggel 8 órától késő délutá­elhangzottak. a diákok hó- nig a pajtások, nuk alá csapták a bizonyít­ványukat. azután ki-ki a jól végzett munka örömét igyek­szik ezekben a napokban számára a lehető leghaszno­sabban vakációra váltani.­Aggoda lomra semmi ok Az általános iskolások nvaralásával kapcsolatban Krasznai Lászlótól érdeklőd­tünk a városi tanács műve­lődési osztályán. — Június 21-től augusztus 18-ig állítottunk fel sátortá­bort Balatonkenesén, ahol kéthetes váltásokkal 100— 100 diákot nyaraltatunk. Összesen tehát 400 gyerek, zömmel napközi otthonos tanuló és jó úttörőmunkát végzett pajtás táborozik itt egyelőre Kóczián József, ké­sőbb pedig Papp László pe­dagógusok vezetésével. Raj­tuk kivül még egészségű gyj rezetők és valamennyi tur­nushoz 5—5 tanár tartozik, azaz minden 20 gyerekre jut felügyelő. A szülőiknek te­hát aggodalomra igazán semmi okuk. Erre az időre a szegedi napközi otthonos konyhák egvik részlegét há­rom teherautóval költöztet­tük le a Balatonra, hogy az ellátás minél zavartalanabb legyen. Tiszán innen — Tiszán túl Belelapoztunk a keneseiek programfüzetébe. Tábortűz, fürdés, orvosi vizsgálat őrsi portyák a környékre, nö­vény- és rovargyűjtés sora­kozik szépen egymás után. időre beállítva. precízen. Szerepelnek itt sportverse­nyek. tábori olimpia, sőt egy egész nat>os kirándulás is Székesfehérvárra. Szegeden1 600 napközi ott­honos gyerek részére nyíl­nak július 1-én nyári tábo­rok — folytatja Krasznai László Tiszán innen a ge­dói. a Hámán Kató. a petőfi­telepi Gera Sándor és az Osztrovszky utcai kisegítő iskolában. Tiszán túl pedig a két ú.iszegedi. a Mező Im­re és a Móricz Zsigmond ál­talános iskolák területén. Itt tölthetik el a vakációt augusztus 27-ig mindennap Túrák szerte az országban Az egyes iskolák mosta­nában országjárásokat szer­veznek. A Madách utcaiak 10 napra a Nagybörzsönybe készülnek, a Rókusi általá­nos iskolából pedig 100 paj­tás indul 4 napos országjáró körútra a Szeged—Sopron— Nagyvázsony vonalon. Leg­tervszerűbben a Gutenberg utcai iskolaban szervezik már évek óta ezeket a ki­rándulásokat, melyeket az egyes osztályok tananyagá­val is összehangolnak. Így az idén egyik csoport Budapest­re. mások Visegrádra. Esz­tergomba. Egerbe. Miskolcra. Pécsre. Harkányiürdöre utaz­nak. N. L re Ez az öltés szépen sikerült! A ruhagyári ipari tanulók készítés mestersé gét tanulják Somogylné fetv.) zakó­Ok még dolgoznak A középiskolások már „ré­gen", június közepén meg­kapták évi „rendes szabad­ságukat", a nyári szünetet ök már strandolnak — ked­vükre szórakoznak. De az ipari tanulók még javában dolgoznak. Az ó vakációjuk ugyanis augusztus 1-én kez­dődik. SZABOISKOLA A RUHAGYÁRBAN A Szegedi Ruhagyár A­műszakos férfiszabó ipari ta­nulóit — akik valamennyi­en lányok — éppen a dél­előtti egészségügyi torna közben találtuk. (Az oktatás négy év után. 1965—66-os évben kezdődött újra a gyá­ri utánpótlás nevelésére.) Mindezt akkor tudtam meg, amikor a lányok frissítő tor­náját figyeltem. > Toldi Máriát kérdeztem meg először, nem irigylik-e egy kicsit azokat, akik már befejezték a tanévet. — Ha hiszi, ha nem, én nagyon örülök annak, hogy varrhatok — mondotta Tol­di Marika, majd így folytat­ta: — Messziről, Bácsalmás­ról jöttem Szegedre csak az­ért, hogy ezt a szép szak­mát megismerhessem és szakképesítést szerezzek be­lőle. Itt egy barátnőmnél la­kom és ő a tanúm arra, hogy sokszor délután, a sza­badidőben is kezembe ve­szem a tűt, mint az „otthoni leckét". A szünetet azonban már én is igen-igen várom. Az év folyamán ugyanis csak a nagy ünnepek alatt, kará­csonykor, húsvétkor, május elsején tudtam hazautazni a szüleimhez. A legnagyobb nyaralásom természetesen most az otthoni élet lesz, a könyveim s a régi ismerő­seim között. A többieknek, akik szin­tén vidékről jöttek, ugyanez a nyári programjuk. Fejes Rozália és Petró Klári Ke­vermesre, Volánszki Erzsi meg Túrkevére vágyik. Ha­za. a szüleikhez, az ismerős vidékre. JÓ MUNKÁÉRT — ÜDÜLÉS A műhelyben a 16 szor­galmas elsőéves közül Ta­nács Etelka bizonyult a leg­ügyesebbnek. Megbízható, pontos munkájáért, példás magaviseletéért már sokszor megdicsérték, most legutóbb pedig jutalomüdülésben ré­H S . {•o, Az építőtáborokban szesítették. Boldogan újsá­golja, hogy Siófokra küldik nyaralni. — Én is szeretek varrni, de már nagyon várom, hogy összecsomagolhassak és elin­duljak a Balatonra. Amikor megtudtam, hogy a többiek közül engem javasoltak, egy pilanatra elszorult a szívem. Nem is álmodtam arról, hogy én az idén Siófokon nyaralhatok. Ügy látom, ér­demes volt évközben rákap­csolni, ügyeskedni. Szűcs Jánosné, az ipari ta­nulók szakoktatója nemcsak Tanács Etelkával, hanem va­lamennyi diákjával is na­gyon elégedett. — A lányaim mindannyi­an dicséretet érdemelnek. Már csak azért is, mert ilyenkor az év végén sem lankadt a türelmük, a tanu­lási kedvük. Különösen örü­lök annak, hogy az év folya­mán jó kollektív szellem alakult ki, s kisebb csetepa­téktól eltekintve nincs külö­nösebb fegyelmi problémája a csoportnak, sőt, én még baráti viszonyba is kerül­tem a gyerekekkel. Érettsé­gire készültem, s megbeszél­tük, hogy ha sikerül az egyik vizsgám, közösen megyünk fagylaltozni. A vizsga sike­rült ... Jó PIHENÉST! Az idén 32 építőtábor nyi­tik az ország különböző te­rületén. A lányok — 22 tá­borban — elsősorban a me­zőgazdasági munkában segít­keznek, a fiúk utat és csa­tornát építenek. A szegedi középiskolás lányok két tur­nusban. július és augusztus­ban 120-an indulnak Bala­tonboglárra. Az egészségügyi szakiskolákból ugyancsak jú­liusban 50-en Balatonaligá­ra utaznak gyümölcsöt szed­ni. A lányokon kivül 30 sze­gedi fiú — valamennyien középiskolások — a tatai tó­nál folyó útépítési munká­ban vesznek részt. Csongrád megyében Szék­kutason és a gorzsai állami gazdaság mellett létesült épí­tőtábor, ahová külföldi, né­met vendégeket is várnak. Itt főleg egyetemisták kuko­ricát címereznek majd. Ébresztő fél 7-kor Az újszeged) KISZ veze­tőképző tábort a megyei és szegedi középiskolások, er­dészeti szakiskolások és ipa­ri tanulók körülbelül 5500 társadalmi munkaórában hozták rendbe. Szorgalmasan parkosítottak, építettek, sala­kozták az utakat, planíroz­ták a sátorhelyeket. Az ő munkájkon is múlott, hogy június 6-a óta itt is megindult az igazi nyári élet Sok építőből azóta tá­borlakó lett. Üttörővezetők, gimnazisták, üzemi KlSZ-is­ták, egyetemisták, az ifjúsági mozgalom szervező munká­ját, módszereit tanulják. A napi program változatos, reggel fél 7-kor kezdődik. Délelőtt 9-től délig és dél­után 3-tól 5-ig van kötelező foglalkozás. Persze ez is olyan, mint a valódi nyara­lás, hiszen a műsor nem más, mint vidám vetélkedő, őrsi portyázás, sportverse­nyek és „forró hangulatú" labdarúgó-mérkőzések. Tehát ez is vakáció a javából, rá­adásul hasznos munkával és tanulással egybekötve! Bankett helyett — érettségi túrák Több eves szokás a kiste- érettségi túrákat rendeznek, leki gimnáziumban, hogy Idén három osztály búcsú­érettségi bankett helyett zott a középiskolától, egyi­kük expressz utazással a Magas Tátrába látogat, a másik kettő pedig ötnapos autóbuszkirándulást tesz Pécs. Siklós, Harkányfürdő, Komló, Abaliget szép tájain. A kisteleki diákok közt sok híve van a természetjá­ró mozgalomnak, nyolc éve működik hasonló szakosztály a gimnáizumban. Rimóczi Károly igazgatóhelyettes, földrajz-geológia szakos ta­nár kedveltette meg velük e szép sportot. A nyáron 22 diák megy 11 napos túrára az Alacsony­és Magas-Tátrába. A kirán­dulás — amint az egyik szekrényben elhelyezett érté­kes kőzetgyűjtemény tanú­sítja — ezúttal is hasznos gyűjtögető út lesz. Persze, a nyári vakáció programjához tartozik a KISZ építőtáborokban való részvétel. Huszonhárom kis­teleki gimnazista Gorzsára megy dolgozni, 15 diáklány pedig a balatonbogiári tá­borba jelentkezett. Ha már a derék ipari ta­nulókról volt szó említsük meg. hogy a jól dolgozó, fe­gyelmezett, vagy takarékos tanulókat az idén bőven ju­talmazta az iskolájuk. Több mint százan vesznek részt különböző kirándulásokon, túrákon, a szegedi ipari ta­nuló és szakiskola diákjai közül. Hampel Ferenc Igazgató­helyettes erről örömmel adott felvilágosítást: — Az év végén 310-en kapták meg szakmunkás bi­zonyítványukat. 800 gyerek közül, akik az iskolában ma­radtak, a legjobbak az or­szág különböző vidékén nya­ralnak, illetve kirándulá­sokon vesznek részt. Hu­szonhat tanulónk a siófoki, negyvenen pedig az újhutai üdülőtáborba utazik. Ezenkí­vül érdekes vakációi prog­ramnak ígérkezik az oi-szág­járó kerékpár- és gyalogtú­ra. Erre 24—24 kitűnő ered­ményt elért, vagy jól dolgo­zó gyerekünket küldtük el. állami költségen. Az ipari tanulók biztosan nagyon várják már az au­gusztus 1-ét, nyári szünetük kezdetét. S ahogy program­jukat, nyaralási menetrend­jüket megnéztem, az ő vaká­ciójukat is érdekesnek és színesnek találtam. A be­csületes munka után jó pi­henést kívánunk hozzá! M. I. A hiszékenység vámszedője Lakat alatt a csodatevő javasasszony Egy 10 éves forma gyerek és egy 30 év körüli asszony járta napokon át a rúzsai tanyákat, nem minden cél nélkül. A gyerek menyecs­ke formájú anyja vállig azt hangoztatta önmagáról a ta­nyákon, hogy földöntúli ha­talommal rendelkezik, a pénz mennyiségét ötszörösé­re tudja szaporítani, ért a különféle betegségek gyó­gyításához és áldásosán tud lakást szentelni is. Pergett a nyelve, mintha felvágták volna, s beszédével sorra megszédítette a hiszékenye­ket. A Rúzsa tanya 562 szám alatt egy magához ha­sonló korú fiatalasszonnyal hozta össze jó sorsa, mert az addig kérette magát, amíg csak ráállt a jósol tatás­ra, sót 5 ezer forintját is meg akarta szaporíttatni a csodatevő asszonnyal. A sze­ánsz a következőképpen zaj­lott le; A jósnő kért egy fejre­való nylonkendőt, amelybe belesodort egy közönséges bolti zacskót. Ezután azt mondta a ház asszonyának, hogy hozzon elő minden ott­hon lalálhaló pénzt, hogy azt megszaporítsa. A szek­rény polcáról csak 5 ezer fo­rintot tudott összekaparni százasokban a médium. Ré­pás Istvánná. A félköteg pénzzel az alkalmi jósnő be­szaladt a konyhából a tisz­ta szobába, s ott letérdelt az ágy elé és hangos mor­mogásba, éneklésbe fogott. Mindez pár percig tartott csak, majd átszellemült arc­cal kijelentette: — Nekem most távoznom kell sürgősen, hogy a bűvös szavak megfogantassanak. A pénzt otthagytam az ágy alatt, három napig nem sza­bad megnézni. A negyedik nap ismét eljövök. Űtravalóul kért még egy pár tyúkot, s viselkedésében ez volt a gyanús. Ahogy ki­fordult az ajtón, Répásnén erőt vett a kíváncsiság és beszaladt a szobába, hátha megfogant már a pénzén az áldás. Nem akart hinni a szemének; az ágy alatt mindössze két darab százast talált. Kiáltott azután a fér­jének, s utána eredtek a jósnőnek, akit erőnek-erejé­vel hoztak vissza a tanyába. Kirázatták vele a blúzát, amelyből hiánytalanul ki­hullott a 4800 forint. Az újabb csodatevés Kis­agócsí Józsefné, Rúzsa, ta­nya 891. számú házában zaj­lott le. Itt gyógyítással lé­pett fel a menyecske. Kért egy jól kitömött párnát, egy kötőt, egy kenderzsákot, só­zott szalonnát, kukoricát, burgonyát, zsírt, s azután ezek szavak kíséretében csukta be maga mögött a kaput: — Mindezt csak az első keresztútig viszem, ottha­gyom két napig, hogy a föl­döntúli erő visszasugározzák a tanyába. A másik nap dél­utánján újra itt vagyok, s hozom a szenteltvizet, jóasz­szony, hogy a belső szobák­ból elűzzem az ördögöt. Ebbe a tanyába vissza ls várták a javasasszonyt. Ahogy megjött, kért egy tö­rülközőt és néhány tyúkto­jást, amelyet belecsavart a törülközőbe, majd azt letette a földre, és a gazdaassvony­nyal össze tapostatta. A to­jástól átitatott törülköző mellé rakatott még egy ol­vasót és egy szentképet, majd az egészet összenyalá­bolta és elvitte. Előzően azonban közel 800 forint ér­tékű élelmet pakoltatott zsákba a gazdaasszonnyal'. Napok múlva újra megjelent a tanyban, de most már ki­sebb volt a bizalom iránta, mert csak 160 forint értékű élelmet tudott kicsalni ta. idős asszonytól. Hasonló fortéllyal hozako­dott elő ugyancsak Rúzsán, a 337. szám alatt Szögi Fe­rencné tanyájában. Innen mintegy 350 forint értékű élelemmel és 500 forint készpénzzel távozott, majd végképp eltűnt Rúzsa kör­nyékéről. „Áldásos" működé­sét áttette Kiskunhalas kör­nyékére, ahol tündöklését sürgősen be kellett fejeznie, mert a rendőrség letartóz­tatta. Onnan keresték meg a szegedi városi és járási rendőrkapitányságot, hogy a jósnőnek nincs-e valami a füle mögött a szegedi járás tanyavilágából. Ekkor ér­keztek egymás ntán a felje­lentések az eddig ismeretlen tettes ellen, aki most más nagyon is ismert: Jakab Pe­temé, 31 éves, Kiskunatas, IV. kerület 43 szám alatti lakos. Áldozatai között szé­pei még egy ismeretlen károsult, egy idős tzrrrai asszony, akitől hasonló hó­kusz-pókusszal csalt ki I ezer forintot. Lődl Fi Veszélyes átkelés Ha a nagy hajóforgalom, a vízenszállítás meg is csap­pant a Tiszán, a víziélet ele­ven maradt, sőt további fej­lődésnek néz elébe. A túra­és motorcsónakok veszik most már mindjobban bir­tokukba a folyót. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a tápéi pontonhíd csónakát­búvó helye most már any­nyira alacsony és szűk a mind korszerűbb motorcsó­nak testekhez, hogy az átke­lés egyre veszélyesebbé vá­lik a csónakjukban ülők számára. Nem is beszélve arról, ha a Tiszán lefelé jö­vet a pontonhídon éppen sú­lyos leherrel megrakott gép­jármű halad át. Ilyenkor nem szabad a pontonhíd alatt áthaladni a csónakok­nak. mert a hídtest a rajta átvonuló tehertől mcgsüly­Ived. Ilyen esetben történt már anyagi kár is. A motor megrongálódott, nekiütődött a pontonhíd vasgerendájá­nak. Amikor viszont erősebben hullámzik a Tisza, az össze­ütközést a vasgerendákkal nem lehet elkerülni. Már előfordult, hogy kisebb hul­lámzásban az átbújó csónak motorja súlyos kárt szenve­dett. Ezzel kapcsolatban ez év március 14-én számos alá­írással ajánlott levelet küld­tek a motorcsónakosok Hód­mezővásárhelyre, a KPM Közúti Igazgatóságának. Art kérték, hogy a tápéi ponton­híd csónak aluljáróját és a híd platóját emeljék meg legalább 1 méter 80 centi­méter magasságra, vagy ta­láljanak valamilyen más megoldást, hogy a motorcsó­nakosok vagyon- és életbiz­tonságát az „átkelés" ne ve­szélyeztesse. A motorcsónakosok már­cius 14-én elküldött levelére mind a mai napig nem vála­szolt a KPM hódmezővásár­helyi Közúti Igazgatósága. A panaszlevelekre viszont min­den hivatalnak és közintéz­ménynek kötelessége vála­szolni még akkor is, ha ne­tán a problémán nem tud­nak egyelőre segíteni. Ez esetben azonban bizonyára lehet találni megfelelő meg­oldást a motorcsónakosok kérésének teljesítésére. L. F. Vasárnap, 1966. julius 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents