Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

Rukoricacímerezök Győri lmrg és dr. Komócsin Mihály elvtársak látogatása a megyei KISZ-épUőtáborokban Az utazások népszerűsége FuHasttó melegen, i kottnál is forróbban tűz a Júliusi nap. Pirulnak-bamul­oak a fürdőruhából fedetle­nül marad ifjú hátak, vál­lak, s a sok mozgástól, haj­ladozástól még perzsel óbb­nek tűnik a levegő. A hő­ségben a legigazibb üdítő tit a jóízű vidámság, a jó­kedvű munka, mert hiszen nem a strandon vagyunk, hanem a kukaricaföldön. Egyetemista, főiskolás, kö­BéptSkolás diákok — ktíkori­eactmerezők között. •Jelenleg mintegy 700 fia­tal dolgozik a KISZ önkén­tes építőtáborain Csongrád megyében: a gorzsai és a hódmezővásárhelyi állami gazdaság földjein. Fiúk, lá­nyok egyaránt, általában 10 —14 napot Közöttük fett lá­togatást tegnap, szerdán Gpőrt Imre elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára és tir. Komócsin Mihály elv­tára, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titká­ra Vári Ernő elvtárssal, az MSZMP hódmezővásárhelyi Mrwttságának titkárával. Az első kérdéseket a f.m«*nkaadóki»ak" a gazdasá­gok vezetőinek tették föl a TAENDÉGEKC — Hogyan dolgoznak a fiatalok? A. V£ÜAAES IRRFRKTECI'ÖTL behangw) volt éa elégedett (TJebmann Béla felvételen ..ím b Júl írczzWt magimKat. r,ak a koeat e?y KlrsU rsírov­— mond iák az NDK-beli fiatalok a Gorzsai Állami Gazdaságban Győri Imre és dr. Komócsin Ml hály elvtársaknak. Középen TUe­ger Gflnther bitterfeldl diák, aki másodszor dolgozik Ifjósági építőtáborban hazánkban és már magyarul beszélget a vendé­gekkel tájékozódásból. De a gye pártvezetói természete­győződni a tisztán, berendezett ebédlőbein arról, sen kíváncsiak voltak a fia- hogy nem túloztak a fiata­talolc véleményére is. Váló­jában a szavaknál is beszé­desebben szóltak a vidám tekintetek, a derűsen dolgozó ^ faj^rthűsoR fiú- és lánycsapaitok, a ko­ra délutáni órákbon pedig a székkutasi kerület köz­pontjának árnyas fái alatt, a sokszínű — piros, kék sár­ga — lakó- éa ktabeátrak lak. Naponta kétféle étel­ből választhatnak ebédet (a látogatáskor marhapörkölt kelkáposzta között lehetett választani), s a tálakból szabad szedés — Hodd egyenek, s még kérhetne* ls tőlem valami mást, frrrrfl jobbam szeretnek. Mint odahaza az anyjktflt Mertiiogy ftt én vagyok az anyjuk", az én kezemben a spejzkules — mosolygott a néipraerű Pteta bácsi. A napi koszt egyébként 12 forintba kerül a gyere­keknek, de 20 forintos az anyagnorma, a különbözetet a gazdaság fizeti. Aki JÓ! dolgozik, annak es különö­sen megéri, hiszem — mint a vendégeket elkísérő dr. Konct János, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának osztályvezetője elmondotta — tavaly napi átlagban 50 forintot kereshettek meg a kufcoricacímerezésnél, voft aki többet, volt aki keve­sebbet, teljesítménybér sze­rint Az idén is így von. Ugyancsak Kon ez János — Mindennap kora reggel, hűvösében olvasgató, levelet elvtárs adott tájékoztatást s harmat fölszáll, író, beszélgető, fagylaltozó, arról, hogy szinte a megye mennek a földekre — tusolni igyekvő lányok de- minden részéből dolgoznak g™^ "a**« y*ZÍ6' • rús reoportjtt (Félmillió f<^ fí;rtaIok: ^ egyetemire Garasai Állama Gazdasag nntot fordított idén a gaz­területvezetője, akinek te- daság a sátrakra, ágyakra, rületén dolgozik az egyik je- egészséges elhelyezésre.) A feleletek sem tanúsí­tottak mást. — Jól érezzük magun­kat ... Szívesen vagyunk itt. _ Nincs semmi pana­szunk... — hangzottak a válaszok, de azért nevel,gél­•etoSberl Mária. Zlminvl Anna. Gutjá* Márta (bt Zalotal Mária egyetemi hallgatók Székkutascn efmerezik a kukoricát teitós csoport, köztük NDK­befi fiatalok is. — Már hagyománya WMl nálunk a KlSZ-építőtábo­rokwak, a korábbi években is sokat segítettek a kuko­rieaenmerezés ben és a hagy­mabetakarítás ban — tette ve mégiscsak „elpanaszolta' hozzá Csizmadia Sándor, a Gorzsai Ál lanti Gazdaság igazgatója. — Nékünk fő­ként a makói József Atti­la gimnáziummal van kap­cwobatunfc, de idén a szen­tesi gimnazisták ls bekap­csolódnak a munkába, au­gusztus közepén a maghagy­ma betakarításában segíte­nek. A tavalyi tábor szép eredménnyel zárt: mi is meg voltunk elégedve és a diákok is szép pénzt vittek haza. Azt hiszem, idén sem lesz másként. Hasonló válaszok hangzot­tak el a Hódmezővásárhe­lyi Állami Gazdaságban is: — Nagyon elégedettek va­gyunk a fiatalokkal, komo­lyan, szorgalmasan dolgoz­nak. Igazán nagyon hasz­nos a munkájuk — jelentet­te ki Nagy Sándor, a gaz­daság igazgatója. Zsibók András, az Álla­mi Gazdaságok Békés— Csongrád megyei igazgatója még jobban alátámasztotta a mondottakat azzal, hogy a hódmezővásárhelyi határ nagy részében idén, az idő­járás furcsaságai miatt jó egy héttel hamarabb bújt ki a kukoricacímer. — Ha a fiatalok nem let­tek volna itt, bizony főhe­tett volna a fejünk, ho­gyan oldjuk meg a várat­lan nagy feladatot. Az egyik „fél" tehát elé­gedett — ez derült ki a ták és főiskolások, hódme­zővásárhelyi, makói, szente­si, ktsteleki gimnazisták, más szegedi, mórahalmi, ü lési diákok. Itt dolgozik a hallei Buna Vegyiművek 30 ipari tanulója, ugyanannyi­an a greifswaldi egyetem bölcsészhallgatói közül, és a C saknem minden országban, fővó­rosban van egy-egy nevezetes hely, amelyről az a legenda jár­ja, hogy aki oda elzarándokol, s eleget tesz a hagyományos szokásoknak, előbb­utóbb abban a szerencsében lesz része, hogy ismét eljut oda. A Fontana Trevi­ről, Róma híres díszkútjáról például azt mondják, hogy aki pénzdarabot dob a kút fenekére az még viszontlátja Ró­mát Esztendők óta egyre több az egy­és kétforintos a tóban, s valóban — igaz, ebben az egyébként kedves legen­dának nem sok szerepe van — nagyon sokan vannak, akik idén már másod­szor láthatják meg a szép Olaszország műemlékekben gazdag, gyönyörű fővá­rosát Az emberek őrülnek, ha egy-egy szép utat megtehetnek — jóidéig készülnek rá, s aztán sokáig mesélik élményeiket Sok mindent matat az utazások növek­vő népszerűsége életünkbóL Mutatja igényeink fejlődését, hiszen az utazás egyáltalán nem olcsó mulatság. Mutatja, mennyien vágynak nálunk tannint meg­ismerni a világot a környező és más európai országokat — hiszen as utazáso­kat javarészt a tanulási, tapasztalás! vágy vezérit Mutatja hivatalos szerve­ink, hatóságaink megértését az emberek igényei, tervel iránt — hiszen az utazá­sok száma minden deviza és más prob­léma ellenére évről évre növekedhet M it hoznak haza a kfflföldjárók egy­egy kiruccanásukról? Egy fiatal építészmérnök, aki Olaszország­ban járt, lelkesülten beszélt Róma új városnegyedéről, az EUR-ról. A klasz­szikus építőművészet hagyományait meg­őrző, modern formák megnyerték tet­szését, s mint mondja, a látottakat ha­szonnal és sikerrel alkalmazza majd so­ronkövetkező munkájában. Egy közgaz­dász, aki Csehszlovákiában járt, végre személyesen is megismerkedett ottani kollégájával, akivel már régen leveletet váltanak. Sok mindenben egyetértettek, sok mindenen vitatkoztak, de abban megegyeztek, hogv kölcsönösen tanultak egymástól. A műértő orvos, akinek régi óhaja teljesült azzal, hogy láthatta a pá­rizsi Louvret, felkereste a kórházakat is. A kollégák szívesen fogadták, s az esz­mecsere megajándékozta őt néhány olyan új gondolattel, amelyek hasznosí­tása a gyógyító munka javára válik majd, s egyszersmind megerősítette ab­ban a tudatban, hogy a magyarországi társadalombiztosítás világviszonylatban is kiváló. Sorolhatnók továbh, mennyi tapasztalattal, élménnyel térnek haza az utasok. Természetesen eltérőek aaok a körül­mények, amelyek a különböző társadal­mi rendszerű országokban fogadják a látogatókat Aki szocialista országba lá­togat, számíthat rá, hogy mindenütt ba­rátokra talál, akik nemcsak szívélyesen fogadják, elhalmozzák a vendégszeretet apró jeleivel, s szabadon előtárják a hétköznapok örömei mellett a gondokat, nehézségeket, megoldandó feladatokat is. A nyugati világ — ez már jellegéből kö­vetkezik — sokkal zárkózottá 6b, igaz, nemcsak tőlünk, hanem a nyugati or­szágokból érkező vendégek előtt ia. Itt inkább a kirakatok dominálnak, a fény, a csillogás igyekszik elrejteni a látogató elől a hétköznapok sokszor súlyos gond­jait Mégis, a kiutazók legtöbbje módot talál rá, hogy — jelképesen szólva — jenézzen a mellékutcákba, a dolgozók, a punkások lakásaiba is. Az utas, aki megismeri a nyugati világot kezdi iga-, zán becsülni hazánkat, annak vívmánya-; st S aki a szocialista országokkal ismer­kedik, az azzal az örömteli felismerés­sel térhet haza, hogy sokmillió barátunk van, olyan emberek, akik velünk egy irányban haladva küzdenek, dolgoznak egy szebb, boldogabb és békés világért Bármennyire is nem érdemlik meg, ejtsünk néhány szót azokról, akik visz­szaélnek a megnövekedett utazási lehe­tőségekkel. Vannak, akik tapasztalatok gyűjtéséről, világlátásról beszelnek, S amikor kezükbe kapva as útlevelet út­nak indulnak, legfeljebb az áruházakig, vagy a különböző európai fővárosokban, elsősorban Bécsben működő rosszhírű „magyar* üzletekig jutnak eL Ezek az emberek — ha diplomások la vannak köztük — rövidlátó, kulturálatlan embe­rek, akik mindent pénzzel mérnek, s az utazások hasznát aprópénzre akarják váltani. Ok azok, akik nem a múzeumok prospektusait, hanem a zugarfolyamakat tanulmányozzák, akik mindenféle kétes üzletekbe bonyolódnak, idehaza nem él­ményeikkel dicsekednek, hanem azzal, hogy az út „kifizetődötr. Vannak, akik azon töprengenek, miként adhatják el magukat, s azt tartják, amit már két­ezer ét vei ezelőtt megvetettek még a ró­maiak tec ufci bene, ibi patria, vagyis ahol jól megy dolgod, ott van a hazád. Ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy útiokmányt kapjanak a kezükbe. Miért segítsük a saját hasznukhoz azokat, akik a mi kárunkon akarnak nyerészkedni? Miért tűrnénk, hogy kapzsi, csak a sa­ját kicsinyes érdekeiket néző emberek rosszhírünket keltsék Európában, amely éppen kiutazó turistáink révén is egyre inkább reális képet kap hazánk valódi életéről, népünk munkájáról és eredmé­nyeiről? U tazni jő dolog, egyre ttibb ember számára válik lehetővé, hogy vi­lágot lásson. A turistákkal a megtett utakról beszélgetve kiderül, hogy egy kicsit valamennyien beleszerettünk azokba a városokba, tájakba, országok­ba, ahol jártunk. Szívünk egy darabja ott marad Szocsiban, a csodálatos ten­gerparton, Odesszában, vagy Rómában a Colosseumnál, az arany Prága ősi falai között, vagy az Eiffel-toronynál. Szi­vünkben ugyanakkor haza is hazunk egy-egy darabot a külföldből, a nagyvi­lágból. Haza, a kicsiny Magyarországra, amelyet talán még jobban szeretnek és becsülnek azok, akik ismerik a külföl­det is. Igen, utazni jű. S a legjóbbe utazás trtán hazatérni. Jó minőségben, határidőre Az építőipari fiatalok teendői A KISZ Központi Bízott- politikája iránit és a készség dó szempontok alapján tir­sága, az Építő-, Fa- és Épí- áldozatok vállalására in szo- ténik. A jutalmakat 1967, tőanyagipari Dolgozók Szak- cialista társadalmunk fel épí- március 21-ig átadjuk. A szervezete, valamint az Épí- téséért. versenyben való részvétel be­les ügyi Minisztérium Építő- ösztönzésként az ÉM jelentéseként az idei vállalati ipari Főigazgatósága a te- Építőipari Föigazgatóságá- KISZ-akcióprogramokat — pasztalatokból kiindulva és a hoz tartozó minden KISZ- nagyvállalatokon belül az Vas megyei Állami Építő- szervezet tevékenységét érté- üzem- vagy gyáregységekét _ ipari Vállalat KISZ-bizottsá- keljük — állapítja meg a is — az flM Építőipari Fő­' gának kezdeményezése alap- felhívás. — A legjobb ered- igazgatósága tervgazdasági ján a kongresszusi verseny- ményt elért ifjúsági kollektí- főosztályához kell beküldeni ben további eredmények el- vákat, fiatalokat 600 000 fo- — fejeződik be a közös felhí­érésére hívja fel az építő- rinttal jutalmazza az Építő- vás. iparban dolgozó fiatalokat, ipari Főigazgatóság A fefhfváR kibocsátói egy­az építőipari KISZ-szerveze- Az értékelés és jutalma- idejűleg részletes tájékozta­teket. zás a KISZ-szervezetek éves tást adtak ki az értékeléssel Biztosítsák, hogy a ver- akcióprogramjának teljesítése és jutalmazással kapcsolatos senyvállalások megvalósítása szerint, valamint a kikülden- kérdésekről. (MTI) segítse elő az egyes vállala- —— Pista bácsi repetát oszt a tzákkutasi tábor ebédlíljében egyikük-másikuk, hogy a nap ki«sé felsütötte a hátát. Énnél nagyobb baj azonban sohase legyen! — Milyen a koszt? — hangzott el a fontos kére dés. — Ja), hát a Pista bácsi egy angyal! — mondták a székkutasi tábor egyik sát­rában a pozsonyi egyete­mista lánvok. S ezt a kije­lentést aztán többfelé szin­te mindenki megismételte. A koszt és Pista bácsi ne­vének ilyen szoros össze­kapcsolása után sikerült megismerkedni e név nem mindennapian termetes vi­selőjével, Nacsa Istvánnal, a konyhafőnökkel, gazdasági vezetővel. És sikerült meg­hallei középiskolákból, tizen a pozsonyi egyetem jogi ka­ráról Csongrád megyéből több százan dolgoznak je­lenleg más szocialista or­szágok építőtáboraiban, s természetesen nagyon sokan az ország más részein — főként a balatonaligai és balatonbogiári — gyümölcs­szedő KISZ-építőtáborban. A nyári pihenőből sok­sok fiatalnak így telik el tíz nap, két hét. amely szin­t'-> nem szűkölködik a szó­rakozásban, pihenésben, ki­rándulásban sem, mégis a hasznos, az eredményes kö­zös munka jóleső, pótolha­tatlan érzésével gazdagítja valamennyiőjüket. L. Z. tok idei tervének határidő előtti teljesítését, és fordítsa­nak különös figyelmet a munka minőségére. A ver­seny adta lehetőségeken be­lül fokozott nevelő, szervező és agitációs munkával érjék el, hogy a fiatalokban erő­södjék a törekvés a jobb munkára, a hűség pártunk Megnyílt a munkavédelmi kiállítás A halesetelhárítás szem- gazdagon vonultatják fel a pontjából igen hasznos raun- különböző iparágakban hasz­kavédelmi kiállítás nyílt nálatos korszerű munkásvé­tegnap, szerdán délelőtt Sze- delnpi eszközöket, berendezé­i geden, a József Attila Tu- seket, újításokat A legegy­! dományegyetem Természet- szerúbbtől, az azbesztkesztyű­tudományi Karának tanács- tői a bonyolultabb szikra­lermében. A Szakszerve- mentes elektromos kapcsoló­zetek Csongrád Megyei Ta- ig. Külön érdeklődésre tart­nácsának munkavédelmi bi- hatnak számot azok az esz­zottsága több budapesti és közök, modellek, amelyeket szegedi vállalat bevonásával az ügyes rendezők működése közösen rendezte meg a ki­állítást. Rögtön elmondhat­juk: sikerrel. Az aránylag kis A magyar oktatásügy nemzetközi sikere Hazaérkezett Genfből dr. hazánk képviseletében részt Bencédy József, az Országos vett a nemzetközi nevelés­Oktatási Tasiács titkára, aki ügyi iroda tanácsülésén, majd az UNESCO-val'közösen ren­dezett konferenciáján. A tanácsülést követő konferencián az 1965—66-os tanévről készített magyar je­lentés vitája során föltett nagyszámú kéirdés alapján alkalmunk volt beszámolni közoktatási reformtörekvése­ink eredményeiről. Mint pél­dául az új típusú szakközép­iskola, a gimnáziumi tagoza­tos osztályok. Örömmel ta­pasztaltuk, hogy a küldöttsé­gek nagy érdeklődéssel hall­gatták beszámolónkat és töb­ben elismerésüket fejezték ki a magyar közoktatás kor­szerűsítésében elért figyelem­re méltó eredményeinkért. — fejezte be nyilatkozatát dr. Bencédy József. közben is bemutatnak. A kiállítás aragusztus 20-ig területen marad nyitva. Csütörtök, 1966. július 81. DÉL-MAGYARORSZÁG 4

Next

/
Thumbnails
Contents