Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

A nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi politika kérdéseiről Kállai Gyula elvtárs előadása az MSZMP politikai akadémiáján lopunk tegnapi számában jelentettük, KáHai Gpeha eivtars. mz MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke hétfőn itz MSZMP ge&tikm akadémiáján előadást Urrtotf A nemzetközi kommunista mozgalom ót • nemzetközi politika kérde CTTW?WL Bevezetőben részletesen foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom és a •rocialista világrendszer fejlődésének kér(Jéservei. Méltatta a kommunista és munkáspertok 1957-ben és 1960-ban Moszkvában elfogadott két nyilatkozatát, amelyek ta alapvető kérdésekben máig terjedő érvénnyel meghatározták a kommunista világmozgalom általános politikai irányvonalát. A szocialista világrendszer — mondotta — ma fejlődésének olyan szakaszába érkezett. amikor sikerrel teljesíti a Lenin megszabta nagy feladatot: a gazdasági építőmunkában elért eredményekkel gyakorolja a legnagyobb hatást a világ fejlődésére. A világ fejlődésére gyakorolt befolyás szempontjából különleges jelentősége van a Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének és a Szovjetunió eredményeinek. 1965-ben a Szovjetunióban befejeződött a hétéves terv teljesítése. A Szovjetunió újabb eredménveket ert el a legfejlettebb kapitalista országokkal folytatott gazdasági versenyben, tovább csökkentette az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasági színvonala közötti különbséget A közoktatásban, az egészségügyi ellátásban, a szocialista gondoskodásban, a tudomány és a technika nagy jelentőségű területein — amilyenek például a magfizika, a matematika. az elektronika, a rádiótechnika, a repülőgépgyárt® — a Szovjetunió már az élre tört! A nemzetközi katonai erőviszonyok tekintetében a fölény a Szovjetunió nagyszerű hadseregének oldalán van. amely a világbéke megőrzésének döntő tényezője. A szocialista világrendszer — amely a Szovjetunióval együtt 14 országot tömörít — ma már a Föld területének 26 százalékát a Föld lakóinak SS százalékát foglalja magában, s három földrészre terjed ki. A szocialista országok rövid idő alatt történelmi mértékkel mérhető utat jártak be. Alapjaiban felszámolták a múltból eredő társadalmi-gazdasági elmaradottságot. Lerakták a szocialista társadalmi rend alapjait, t csaknem minden országban győzelemre vitték a szocialista termelési viszonyokat a népgazdaság minden ágában. Az újabb fejlődési szakasz lényege Most újabb fejlődési szakasz bontakozik ki a szocialista országokban. Ennek lényege- a szocialista rendszer előnyeinek intenzivebb kiaknázása az előrehaladás megjavítása érdekében, és ezen az úton a szocialista társadalom teljes felépítése. Ehhez s fejlődési szakaszhoz kapcsolódik • szocialista gazdálkodás, a gazdasági irányítás, a tervezés megjavítása, amivel most e«aknem valamennyi európai szocialista országban foglalkoznak. A kapitalisták — tudván, hogy e refornwok a szocialista országok gyorsabb ütemű fejlődését biztosítják — a megtévesztés eszközéhez nyúlnak. A nyugati sajtóbon olvashattunk olyasfajta kommentárokat. s idehaza is találkozunk hasonló nézetekkel, miszerint a szóban forgó reformok engedményt jelentenek a kapitalizmusnak, •ét éppenséggel annak módszereit veszik át. F.zzel a manőverrel a kapitalista ormágok tömegeinek a szocializmus iránti vonzódását szeretnék leszerelni, a szocialista országokban pedig bizalmatlanságot akarnak kelteni a reformok iránt, s ezzel akarják a tömegek aktivitását csökkenteni. A gazdasági irányítás tervezett reformja hazánkban is szervesen beilleszkedik a szocialista termelési viszonyok megszilárdításának. a szocializmus építésének és felépítésének egész munkájába. Az államosítások, a kollektivizálás, a tervgazdálkodás megteremtése, a szocialista termelési viszonyok létrehozása nélkül, a mostani reformra sem kerülhetett volna sor. A szocializmus teljes felépítésének időszakában törvényszerűen került előtérbe a gazdasági rendszer hatékonyabbá tétele, mert ez alapja és előfeltétele annak, hogy a szocializmus győzelmét minden vonatkozásban megszilárdítsuk, magasabb célokat tűzve népünk elé. tovább haladjunk előre a szocialista fejlődésnek, az életszínvonal emelésének útján. A szocialista világrendszer további erősödését szolgálta, hogy a legutóbbi években további eredményeket értünk el a szocialista országok gazdasági együttműködésében. Ez a gazdasági együttműködés szilárd elvi alapokon nyugszik; a szocialista termelési viszonyok azonosságán, a kölcsönös előnyökön, az alapjában azonos és egybeeső politikai és gazdasági érdekeken. A szocialista nemzetközi munkamegoszt® elmélyítése ma az internacionalizmus egyik legfőbb megnyilvánulása a szocialista erszágok között. Most vagyunk az együttműködés szélesebb, mélyebb és hatékonyabb megvalósulásának időszakában. Ilyen együttműködést csak a szocialista országok képesek megvalósítani. Bár a legfejlettebb országokban is törvényszerűen halad előre az integrációs folyamat, ott ennek előnyeit egyedül a monopoltöke élvezi, másrészt az egység és az együttműködés ellen hat a monopol tők és csoportok egymás közötti konkurrencia-hurca. F.z a tendencia váltja ki például a Közös Piac országai közötti gyakori éles ellentéleket. A gyökeres különbség a kétfajta — tőkés és a szocialista — integráció között az, hogy a szocialista országok között — ha akadnak is a termelés struktúrájából és a termelőerők elért színvonalából adódó problémák — a gazdasági együttműködés terén sincsenek kibékíthetetlen ellentétek es ezért a természetesen jelentkező problémák hely® politikával, a köl®önös érdekek alapján, az egy® országok és az egész közösség javára megoldhatók. A szocialista országok gazdasági együttműködésének tapasztalatai igazolják, hogy a KGST fejlesztése az egész szocialista világrendszernek és külön-külön az egyes szocialista országoknak is elemi érdeke. Az együttműködés meggyorsítja, az elzárkózás meglassítja az előrehaladást a szocialista építőmunkában. Nagy jelentőségű a szocialista országok egysége Az a tény, hogy a nemzetközi osztályharc íö frontja az imperialista országok es a szocialista világrendszer országai között húzódik, nagy jelentőséget ad a szocialista országok egységének. A vietnami háború eseményének fényénél ez az egyébként is magától értetődő alapvető követelmény annyira nylvánvalóvá vált, hogy aligha kell különösebben bizonygatni. Az a kerdes. hogy a szocialista országok mennyire tudják összeegyeztetni cselekvésüket az imperializmussal szemben vívott harcban, nagymértékben meghatározza nketóik hatékonyságát, ütöerejét, s kihat beitő fejlődésükre is. A végső célkitűzés természetesen az, hogy a marxizmus—leninizmus kipróbált elvei, az ®zmei-politikai egyetértés, a nemzetközi kommunista mozgalom hely® stratégiai-taktikai fő irányvonala alapján a kommunista mozgalom és a szocialista világrendszer telj® egységét valósítsuk meg. Mivel azonban az ideológiai-politikai nézeteltéresek egyhamar aligha oldhatók meg. a jelenlegi helyzetben a vitás kérdéseknek és maguknak a vitáknak bizonyos mértékű függőben hagyásával, az égető szükség es felelősség parancsolta akcióegyseget kell megteremtenünk, mert legalább ezt feltétlenül megköveteli az_ imperializmus támadó tevékenységének megélénkülése elleni hatásos fellépés. A világ sokszázmillió dolgozójának egységvágyát cselekedetekké kell fokoznunk, szervezeti kereteket kell biztosítanunk számára, s biztosak vabank abban, hogy ez hatást gyakorol a kommunista mozgalom olyan erőire is, amelyek valamilyen okból ma még elzárkóznak az egység helyreállításától. A nemzetközi kommunista mozgalom felmerült nézeteltéréseket még sem sikerült leküzdeni, de a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a hely® álláspontot képviselő pártoknak az egység helyreállítására tett erőf®zítései, különösen az 1965 márciusi moszkvai konzultatív talalkozónak az antiimperialista akcioegysegre irányuló felhívasa nem maradtak eredménytelenek. A nemzetközi kommunista mozgalom erőinek a helyes álláspont körüli további tömörüléséről tanúskodott az SZKP XXIII. kongresszusa is. A szocialista országok egysége azonban nem követel telj® azonosságot a részletkérdésekben. A szocialista forradalom nemzetközi érvényű általános törvényszerűségei a szocialista forradalom és építés évei során fokozatosan valósulnak meg minden ország sajátos körülményeinek megfelelő formában és ütemben. A nemzeti és nemzetközi elemek természetesen nem válnak el egymástól a szocialista építés folyamatában. Az egység értelmerésében szakítottunk az 1957 előtti évek felfogásával, amely niég a sajátosan helyt, nemzeti jellegű problémák megoldásában is sablon® azonosságot követelt. A régi felfogás maradványaitól azonban még nem tudtunk végleg® en megszabadulni. Néha tanúi vagyunk annak, hogy valamelyik szocialista országban előforduló ®etleg telj®en egyedi jelenség, mint például egy író cikke, nyilatkozata, vagy egy festő képe es annak elbiralasa — értetlenséget rák ki m® országban, * hajlandóságot arra. hogy az egyébként nem általános érvényű esetet átfogó politikaiideológiai kérdéssé nagyítsák. Az egységnek nem ilyen kérdésekben kell megnyilvánulnia, de az ilyen szemlélet megváltozásához is időre és szívós türelemre van szükség. A kommunista pártok egyenjogúak, ö«váflóek és felelősséggel mindenekelőtt a saját munkásosztályuknak, de egyben a nemzetközi munkásosztálynak is tartoznak. Az önállóság és saját felelősség azonban nem jelenthet elzárkózást, befelé fordulást. Nem jelentheti, hogy nem tanulmányozzuk más pártok tapasztalatait. Sőt! A más szocialista országban szerzett tapasztalatok megismerése megkönnyíti a munkánkat, lehetővé teszi, hogy módszereinket a nemzetközi tapasztalatokkal egybevessük, és ilyen úton is tökéletesítsük. A szocialista építés ma önálló nemzeti államok és önálló nemzetgazdaságok keretei között folyik. Ez az önállóság természet®, helyes ® hasznos mindaddig, ameddig nem jár azzal, hogy szembeállítják a külön nemzeti érdekeket a szocialista világrendszer országainak általános érdekeivel, a nemzetközi munkásosztály, az egyetemes haladás érdekeivel. Á szocialista világrendszer országait összekötő legerősebb kapocs a munkásosztály érdekeinek nemzetközi azonossága: a proletár internacionalizmus. Ennek tartalma korunkban kiszélesedett és gazdagodott. A proletár internacionalizmus a marxista—leninista munkáspártok, sót — a partok keretén túlmenően — az egész nemzetközi munkásosztály harci-politikai egységét jelenti. Ügy látjuk — mondotta azután Kállai Gyula —. hogy a szocialista országoknak jobban egvütt kellene működniük a fejlődő országok támogatásában. A Szovjetunión kiviil egyetlen szocialista országnak sincs olyan nagy gazdasági bázisa, pénzügyi, anyagi ereje, hogy az összes, vagy akár csak a legfontosabb fejlődő országokban is egymaga jelentós beruházási tevékenységet folytasson. Ezért döntő fontossága van annak, hogy a szocialista országok ezen a területen is találják meg • közös fellépés formáit és módszereit, koordinálják erőfeszítéseiket, s ezáltal nagyobb arányú és hatékonyabb segítséget nyújthassanak a fejlődésben levő országoknak. Napjainkban különösen fontos, hogy a haladó kül- és belpolitikát követő fejlődő országok vezető politikai pártjaival megfelelő pártkapcsolatokat is teremtsünk és tartsunk fenn. Ezek a pártok őszintén érdeklődnek a szocialista építés, a tömegek szervezése, vezetése, nevelése területén szerzett tapasztalataink iránt. Ezekkel a pártokkal a Magyar Szocialista Munkáspárt, vagy a Hazafias Népfront útján szoros kapcsolatokat kell teremtenünk. A mai körülmények között, amikor az imperializmus több fronton támad, és amikor az ®zközök sokaságát veti be. a harc legkülönbözőbb formáit alkalmazza, újból felvetődik a kérdés: mi az imperializmus elleni harc hely® útja. hely® stratégiája és taktikája? Egyáltalán lehet-e szó a békés egymás mellett élés po« lítikájának folytatásáról? A békés egymás mellett élés néhány kérdése A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért folytatott küzdelem változatlanul a szocialista országok külpolitikájának alapelve, ez szabályozza a kapitalista országokkal fenntartott kapcsolatait. Ez azonban csak úgy lehet eredményes, ha a szocialista országok erősítik egységüket, növelik gazdasági és politikai erejüket, a kapcsolatok fejlesztésében nem tesznek elvi engedményeket az imperializmusnak, viszszaverik a „fellazítási" törekvéseket. A békés egymás mellett élés kapcsán szükséges néhány aktualis probléma megvilágítása. felvetése is. •

A burzsoá propaganda a legutóbbi években taktikát változtatott a békés egymás mellett élést illetően. Míg korábban általános volt a békés egymás mellett élés lehetőségének teljes tagadása. ma a burzsoá propaganda is a békés egymás mellett élésről beszél, sőt nem egv esetben tapasztaljuk, hogy a Szovjetuniót és a szocialista országokat vádolják azzal, hogy nem akarnak „igazi" békés egymás mellett élést. Az „igazi"-n azt értik, hogy a szocialista országok fogadják el mindazokat a feltételeket, amelyeket a monopol tőke a békés egymás mellett élés áraként követel. E követeléseik lényege pedig az. hogy a szocialista országok ne támogassák a nemzeti felszabadító mozgalmakat, ne legyenek szolidárisak a tökésországok dolgozóinak harcával. Ezeket az abszurd követeléseket a szocialista országok egyértelműen visszautasítják. ©

Bizonyos értelemben maga a történelem volt egyik forrása annak, hogy a legutóbbi években a békés egymás mellett éléssel kapcsolatban tév® illúziók és állásfoglalások jelentkeztek. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején végbement általános f<yradalmi „offenzíva". a szocialista országok látvány® gazdasági és diplomáciai sikerei, a rakétatechnikában és az űrkutatásban elért szovjet győzelmek. a nemzeti felszabadító forradalmak elterjedese es győzelme Afrikában — mindez olyan illúziókat szült, mintha a békés egymás mellett, élés előtt telj®en szabad lenne az út. s már tül jutottunk volna a nemzetkőzi helyzet javításának nehezén. Ebből fakadt az a túlzás, amely a békés egymás mellett élés elvét kiterjesztette, s a szocialista országok külpolitikájának mindent meghatározó egyetemes alapjává, „fö stratégiai vonalává" tette. Ez. sok félreértésre adott alkalmat. A békés egymás mellett élés a két világrendszer. általáhnn a nemzetközi méretű osztályharc egyik formája. Természetes. hogy a békés egymás mellett élés nem egyenes vonalú elvan értelemben, hogy csak töretlen előrehaladás lehetséges. A békés egymás mellett élés ott és my nyiban valósul meg. amennyire sikerül az imperializmus agresszív külpolitikáját visszaszorítani és lokalizálni, amennyiben sikerül ezt az elvet az imperializmusra rákényszeríteni. O

Az amerikai külpolitika napjainkban arra törekszik, hogy „békésen egymás mellett éljen" a szocialista világrendszer fő erwvel, a Szovjetunióval és ar európai szocialista országokkal, de eközben véres irtóháborút folytat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s agressziók sorozatát követi el a nemzeti felszabadulásért küzdő népekkel szemben. Az amerikai diplomácia váltig hangoztatja: a vietnami háború nem lehet gátja a más szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésének. Ez azonban nem lehetséges. A világ békéje egy és oszthatatlan, tehát a békés egymás mellett élésnek is egynek és oszthatatlannak kell lennie. A békés egymás mellett élés útján ma a legnagyobb akadály az Egyesült Államok vietnami agressziója. Ennek visszaverése ma a békés egymás mellett élésért folytatott harc elsőrendű feladata. Ezért a világ haladó erőivel együtt követeljük: véget kell vetni az Egyesűit Államok népellenes, gyarmatosító háborújának, amelyet a vietnami nép ellen folytat. Az Egy®ült Államokkal való kapcsolatok elhidegülésének azonban nem kell feltétlenül maga után vonnia valamennyi tókésországgal való kapcsolatunk romlását. Annál is kevésbé, mert az imperialista táboron belül komoly ellentétek támadlak a szocialista világgal kialakítandó viszony kérdéseiben. A legutóbbi évek tapasztalatai arra utalnak, hogy a két világrendszer közötti kereskedelem áttöri az imperialisták részéről mesterségesen állított politikai korlátokat, fejlődik és gyümölcsöző eredményeket szül mind a két oldalon. Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok által erőszakolt embargó politikája nem akadályozta meg, tehát a jövőben sem akadályozhatja meg a szocialista országok állandó fejlődését Még az amerikai tőkések szervezete, a kereskedelmi kamara is felkérte kormányát, vizsgálja felül azokat a törvényeket, amelyek gátolják a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet. Ezért Johnson most törvénytervezetet terj®ztett. a kongresszus elé, ebben felhatalmazást kér arra. hogy — ha szükségesnek és helv®nek tartja — a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazhassa a szocialista országok irányában. Ez a tervezet is tükrözi, hogy a megváltozott erőviszonyok folytán, ha lassan ts, teret nyer a józanabb gondolkodás. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet is fellazítási politikájának szolgálatába igyekszik állítani. Előre megmondhatjuk, hogy akárcsak a többi előző próbálkozás, ez az elképzelés is kudarcot vall. Káttai nyula előadását a következő szatetkiral fejezte be: A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott, harc jelenlegi szakaszában legfontosabb feladatunk a kétoldalú megbeszélések, a regionális tanácskozások. a nemzetközi kommunista mozgalom és a világ fejlődése elvi-politikai problémáinak jobb, konkrétabb, mélyebb kidolgozása és elemzése, továbbá mind több ét több pártra kiterjedő közös fellépés és akcióegység az imperializmus agresszív cselekményei ellen. (MTI) SKTIÍA, Júsltts li OÍL-MAGYARORSZA* 3