Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

Ifjúmunkások a kongresszusi munkaversenyben FIATÁLÖiC FÓRUMA 0 %-^HiÉ A nyárfák magasra tartiák zöldjüket. Fölöttük szürke felhők; nem nagyok, s pely­hesen foszladoznak a júniusi szélben. A foszlányok mögül •üőragyog a nap. sugarak •sillognak az újszegedi szö­vőgyár tetején. Betonból és üvegből épült karmónia ez a tető, de alóla áisszonánsan tör elő a szö­vődé hangja; zúg, zihál, szu­«zog a hatalmas üzemrész. A harmóniáért Am a disszonancia csak látszólagos. Ember és munka harmóniája alakul itt óráról órára, napról napra, ha küz­delmesen is, de eredménye­sen, A IX. pártkongresszus tiszteletére indított verseny­nek már lemérhető eredmé­nyei varnak; pontok mutat­ják. melyik kollektíva ho­gyan állt helyt a harmóniá­ért. hogyan tett hitet a párt eszméi mellett munkájával. A pontok azt mondják a Kállai Éva KlSZ-brigádról. hogy eleddig derekasan helytálltak, ök járnak élen a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat ifjúsági brigádjaí­nak versenyében. Tizennyolc közül elsőnek lenni szép tel­jesítmény, s tartani ezt a szintet és ezt a helyet még szebb lenne. Pirul, pirosodik a kék ken­dős brigádvezető. BánfI Jó­zsefné, míg ezekről a kér­désekről beszélgetünk, pedis­hát restellkedésre igazán nincs oka. Hogyan is volt csak? j — Március elsején kezdő­dött a verseny. A kongresz­szus jegyében ú.i brigádok is alakultak. Mi. akik évek óta egy partiban, együtt dolgoz­tunk, szintén úgy gondoltuk, hogy egységben az erő. Az­óta szépen összeszoktunk hatan. És jó így együtt dol­gozni. nagyon jól megértjük egymást. Szürke „hóhullás" A férj. Bánfi József, alap­szerv! KISZ-titkár és segéd­művezető, Előveszi a sten­oiezett versenyfelhívást, a feltételeket mutatja. Nyilván nem akarja „direkt módon'' dicsérni felesége brigádját. A dicséret azért így is teljes. Teljessé teszi az, hogy ami­Hasznos vállalásokkal Március 15-én a szegedi kenderfonógyár vadonatúj fonócsarnokában három if­júsági KISZ-brigad alakult. A vallatásaik fölé két szót Írtak: a IX. pártkongresz­EZUS tiszteletére, Azóta eb­ben a szellemben dolgoznak, ez a gondolat ösztönzi mun­kájukat. Közülük a legjobb — Rlznicsenkó Arankáék brl­gadja — a legutóbbi érté­kelés szerint második lett a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat 18 Ifjúsági KISZ­brigádjának versenyében; a gyáregységükben pedig az első. 16 célok Szabó Ferenc, a X. 6zámú KlSZ-alapszervezet. titkára fik-. így Jellemzi a legjobb ifjú­sági KISZ-brigád felajánlá­sait: — „Okos" nagyon hasznos célkltúzesek ezek. Pontosan ott lendítenek a III. fonoda munkáján, ahol a legjobban szükség van rá. Három százalékkal növelik e termelékenységet, patro­nálják az új dolgozókat, hogy az üzemnek minél ki­sebb legyen a munkaerő problémája. Bár fiatalok, mégis részt vesznek a taní­tásban. Ha szükség van rá, papi munkájuk mellett a fonónöképzésben is segíte­nek. vállalták, ha új munkás érkezik, ők maguk támogat­ják a szakma elsajátításá­ban. Segítik azokat, akik rendszeresen nem tudják tel­jesíteni a normát. Ezzel tu­lajdonképpen egész üzem­részüket támogatják — igen hasznosan. Rlznicsenkó Aranka. Asz­talos Ilona, Furák Ilona, Vojtck Matild, ezenkívül még a fonoda, három ha­vonta kiértékelésre kerülő egyéni versenyében is részt vesz. A feltétel: három egy­más után következő hónap­ban valamelyikük az első helyezést éri el. Amit eddig vállalásaikban ígértek, be­csülettel meg is tartották. Együtt A brigád négy tagja vidék­ről származik, együtt laknak a gyári leányszálláson. Meg­osztják egymásközt nemcsak a munka, hanem a pihenés perceit is. A négy lány leg­szívesebben a közös munká­ról beszél. Arról, hogy ket­ten fonógépen, ketten pedig nyújtógépen dolgoznak. — Miért ilyen „összetételt" választottak a brigádnak — kérdezem? — Itt a Kenderfonóban voltunk ipari tanulók, itt is szabadultunk — mondja Voj­tek Matild, majd így foly­tatja: - Mindig azt tapasz­taltuk, hogy a fonósok csak úgy tudnak jól dolgozói; ha a nyújtógépesek megfelelő anyagot állítanak elő. Mi, a jobb együttműködésért, két „párost" alakítottunk. Azért, hogy a gépeink jól „együttjárjanak". Példa a »őbbi«kn«k Az együttműködésen ala­puló brigádvéllalásnak már kézzelfogható eredménye van. A négy leányról dicsérően beszél a gyárban mindenki. Nem kell őket figyelmeztet­ni a minőségre és a meny­nyiségi termelésükkel sincs baj. Szabó Ferenc, aki a fo­nó III. segédművezetője egy példával fogalmazza meg a KISZ-brigád munkáját': — Tavaly, egyikőjüknek — Asztalos Ilonának a teljesít­ménye átlagosan 97 százalék körül volt. Ma, amióta együtt dolgoznak, ez ez átlag 110 százalékra növekedett. Rá­adásul a közösen termelt fonal minőségével sincs baj. Ahogy együtt dolgoznak, ehogy segítik üzemük mun­káját - pálda lehet a többi kendergyári KISZ fiatal előtt. Mindannyiónk nevé­ben mondhatom: büszkék va­gyunk rájuk! . Matkú István re vállalkoztak, eádig vég­hez is vlttéK. s ígéreteikből inkább többet, mint keve­sebbet váltottak be. Sikerült, méghozzá szá­mottevően „a teljesítmény­százalék emelése az 1905. évi bázlsszázalékhoz viszonyít­va". Bánfinénak például 143 százalék volt a teljesítmé­nye áprilisban, de a többiek átlaga is felül van a 120-on. S hogy ez az időkiesés se rontson rajta a legkeveseb­bet se, a sárga blúzos, mo­solygós asszonyka visszamegy a géphez. Férje pedig tovább kalauzol a brigádbirodalom­ban. Pelvhek, szöszök lebegnek az üvegtetőn beáramló fényben, a klímaberendezés párás le­helletében. Por és pehely ra­kódik a neoncsövek hátára, olyan, mintha szürke hó hul­lott volna rá. S mintha szürke hó vagy szürke zúzmara ra­kódott volna a védőrácsokra is a forgó, kattogó gépek kö­rül. Pehelyzúzmarásak a ru­hák. a fejkendők, a kikandi­káló hajfürtök is. Sürögnek, forognak a brigádtngok. összesen tizenhat gép n bri­gádé a tízes partiban, mind­egyikük egy-egy géppárnak parancsol. A szövőgép pedig igényes jószág, elvárja, hogy odafigyeljenek az export­ponyvára. amit gyárt. Más­ként, ahogy, itt mondják, „el­megy a hiba" a szapora for­gásban. Márpedig a jó minő­ség is versenyfeltétel, ha rosszul fordul a szál, meg kell állítani a gépet, ki kell fejteni. „ló érzés volt!" Ezért tartja rajta szemét a masinán Márton Mihólyné is, a brigádvezető-helyettes, amikor Bánfi Józseffel mel­léállunk. S mondat közepén vágja el a szót, megállítva a gépet, hogy aztán ollójával elmetssze a ljibás szálakat. Ujjai boszorkányos gyorsa­sággal dolgoznák."" Kistermetű, vékony, bronz­hajú asszonyhoz érkezünk, ő, Haska Mlhálvné a brigád „kedélye". Bánfiné tréfásan átkiált: — A Kati nagyon várja már a fényképészt! „A Kati" nevet.. Hát Igen, kell egy kis vidámság — ma­gyaráz gesztikulálva. — Né­ha így összejövünk, eltréfál­kozunk. viccelődünk, de csak ha jól fut a szövet, s van rá időnk. Hogyan ..születik" az újságíró? (Somoeyiné felv.) . Hárman ;i Kállai Éva­brigádból — Jó érzés volt, hogy se­gítenek az embernek — mondja Borbola Sarolta. A 16 év® helyes, barna kislány sokat köszönhet a kollektí­vának. Ök tanították meg a jobb munkamódszerekre, ők nevelték az idő jobb kihasz­nálására, s ennek eredmé­nyeképpen lett a 30—90 szá­zalékot teljesítő kezdőből százon felüli termelő. Hálás is ezért a többleknek, akik mostanában is mindig segí­tőkészen figyelik munkáját. Fortuna Mária is azt mond­ja. hogy nagy és teljes egyet­értés van a brigádtagok kö­zött, s még afféle női ösz­szekapások sem fordulnak elő. Jó dolog ls, hogy nz egy­más mellett dolgozók kölcsö­nösen segítik egymást. Csa­mangó Imréné épp azon rán­colja a homlokát, hogy el­szakadt a szál, mikor a ver­senyről kérdezzük. Mi a cél? — Jobb eredményt szeret­nénk elérni — szól, de ujjai egyre csak a bogozásra fi­gyelnek. — No. ez eddig igazén szé­pen sikerült. — Reméljük, ezután ls! Simái Mihály „Fegyvert s vitézt éneklek..." Mostanában sok olyan film volt a mozik és a televízió műsorán, amelyben újságíró vagy újságírók szerepeltek. S aszerint, hogy imponált-e a zsurnaliszta filmhős vagy sem, több vagy kevesebb kérdést kapunk levélben, szóban és .telefonon, főleg diákoktól: hogyan lehet vala­kiből újságíró? Hiszen azt tudja mindenki, hogy hová forduljon, ha lakatos, tech­nikus, szövő, patikus vagy tanár akar lenni. I>e hol je­lentkezzen, aki n hétközna­pok krónikásaként szeretne élni és dolgozni? Nem pályaválasztási ta­nácsadónak szánjuk ezeket a sorokat Előre megmondjuk becsülettel: nálunk például most nincs felvétel. Termé­szetes azonban, hogyha nem is olyan népes foglalkozás az újságírás, mint mond­juk a könyvel®, utánpótlás­ra a sajtóitok is mindig szük­sége van. Az első újságírók úgy let­tek, hogy észre sem vették. Valamit valamely politi­kai lapnál el akartak ós el tudtak mondani, s gyakron bennragad lak szerkesztősé­gekben. A felszabadulás után, mint mindenhová, a megújult sajtóhoz is keres­ték az embereket. Sokszor csak „kineveztek" valakit új­ságírónak vagy éppen oda­tették, ha volt kedve, ha nem. Később több tudatos­sággal és sok kísérletezéssel próbáltak gondoskodni az újságíró utánpótlásról. Ne­vezetesebb esete volt ennek az Eötvös Loránd Tudomány­egyetemen szervezett magyar irodalom— újságírás szuk, amelynek hallgatói tanári szakjuk mellett sajtótörténe­tet, újságírói műfajelméletet és tipográfiai Ismereteket Is tanultak. Nagyon sok ma már ismert újságíró került innen a lapokhoz, de a for­ma egészében adós maradt a várakozásnak. Ide ugyanis előzeíés próbatételek nélkül iratkoztak be a jelöltek, s némelyikük mindent megta­nulhatott becsülettel, de ha íráskészsége eredendően cse­kélyke volt, azt az egyete­men sem tudták kifejlesz­teni. Az újságíró képzéséről a vita szakmai körökben ma is folytatódik. Mennyi ideig, kiket éa hogyan? — ezek a képzés körüli diskurzus gó­cai. De azért van' egy gya­korlati mód is, amely tötobó­kevésbé bevált. Ez pedig — legalábbis szemre — roppant egyszerű: valamely rávetem vagy főiskola elvégzése után valamelyik lapnál jelentkez­het az erdeklódó. Ha írás­készsége elegendő ahhoz, hogy megkockáztassák « munka- és időbefektetést és van a szerkesztőségnek erre szóló üres státusza, gyakor­noknak vehetik fel fiz « munkakör egy enMendóre szóló tanulmányi és mun­kaidő. ugyanis a napi szer­kesztőségi megbízatások mel­lett a gyakornoknak el Icel) végezniük n Magyar Üj ságírók Országra Szövetsége szakmar iskoláját. Amennyiben mind­két próbálkozás eredményei, a gyakornok előléphet kezdő munkatársnak. Ha nem te­kéről bebizonyítani egy év aluli az. alkalmasságot, a gyakornok és a szerkesztő­ség kölcsönös sajnálkozás­sal megválik egymástól. Még mindig nem késő, hogy egy ambiciózus fiatal az esetleg sikertelen próba után vita­szí térjen eredeti pályájára, egy szerkesztőség pedig más, alkalmasabb jelölt után néz­zen. Kzt az. utat természetewn simábbá lehet tenni, ha ta érdeklődő fiatalok már a gondolat ébredésétől kezdve kapcsolatba lépnek a weívök­höz és lakóhelyükhöz leg­közelebb eső lappnl. A Dél­Magyarország ijt mindig szí­vesen fogadta a fiatal ajánl­kozókat éa már ettyetemi, főiskolai éveik alatt is fog­lalkoztatta őket kisebb-na­gyobb újságírói megbízatá­sokkal. Így totajdonképpen­ntire egy-egy gyakornoki stá. Iuaz megürült, már kineve­lődött » következő gyakor­nok jelölt. Manapság te ez. a gyakor­lat. hiszen a szerk®ztó»ég munkatársai, akik kezdőként szintén élvezték idősebb kol­legáik segítségét, sz ívesen egyengetik a tehetség® fiata­lok útját a hivatásos újság­írói munka felé. Talán több munka ét fá­radtság kell ehhez a pálya­kezdéshez. mint a megszo­kott pályákhoz, de megért. mert szép, érdek® és fele­lősségtelj® pálya. Mi azt tartjuk róla: a legszebb. (Somoeyiné felv) — A minőség ma is kitűnő! — mondja Szabó Fcrenc Nemes tettek könyve és az úttörőmozgalom A vaskos gyűjtemény piros borítólapján aranyló cím: Tettek könyve. A rajzlapnyi lapokon pontosabb a fogalmazás: út­törőcsapat nemes tettel". Üllés, Tápé. Szőreg, Kübekháza, Csengele, Ásotthalom és így* tovább. A nemes tettek címrajzai díszesek, oly gondossággal rajzoltak, akár a krónikák iniciáléi. Az ember önkénte­lenül elmosolyodik, de nem a lekicsinylés rezdülése ez a mosoly, hanem inkább a szereteté. Szinte hallom a nemes tettek tamburásának érces hangját: „Fegyvert s vitézt éneklek..." Nos, az úttörők nemes tetteinek „fegyverei" ma mások. Csodásak! Munka az iskola kertiében, az utca szépítésé­ben. a betegek és Öregek házalóján; portyák a szülőföld, a haza tájain; táborozások, számháborúk — nem várfalak alatt! — csupán a kék ég és a természet ölelésében; sze­replés iskolai rendezvényeken, családi ünnepeken. Illő „har­ci" tettek ezek. békések, emberségesek. Olvasom a névtelen krónikások tömör mondatalt. né­zegetem az eseményt megörökítő képeket. Többségük gyermekes, kedves megfogalmazásban, alig néhány hivata­los nyelven, tanácsi és iskolai vezetők aláírásával. Szá­momra hitelesebb a gyermekstílus, többet mond az úttörő­teltről például a kocsirúd eltűrésének megjegyzése, mint a tanácsi vezetők szentesítő aláírása. Hagyjuk meg a gyermekeket a maguk módján krónikúskodni. Igv élmény­szerű. hangulatteremtő, ízes cs igaz. Dc visszatérek a nemes tettekre, s ha eddig inkább a „fegyverről" szóltam, most a „vitézt" éneklem. A képek és sorok magukban rejtik: az úttörők, akik a szeretet, a munka, az emberség „harci kardját" forgatják, észrevétle­nül maguk is nemes lélekké válnak. Egvmás megbecsülé­sének. az embertársak segítésének tudatában, a másokéri való fáradozás jó érzésében, a szülőföld és a környezet szépítésének örömében cseperednek emberré. S a Tettek könyve, melyet az úttörőmozgalom husza­dik évfordulójának emlekérc ajánlanak, etben a kettős ér­telemben valóban nemes, emoerformaló tények gyűjtemé­nye. Az úttörőmozgalom új életünkhöz szabott krónikája. Balogh üdőn A nyírfák és a vegyipar i,Egyetlenegy fát sem ssa­bad kivágni" — jelentette ki a moszkvai városi tanács, ami­kor a Szokolnyiki-parkot át­engedte a „Kémia az ipar­ban, építőiparban és mező­gazdaságban" elnevezésű nemzetközi kiállítás megren­dezésére. Ezért a 3C> 0U0 em­berkéz alkotta kiállított tárgy között háboríthatatlanul meg­maradt a természet hal al­kotása — hat nyírfa is. A kiállítást már az első 12 nap alatt egymillióan tekintették meg, s a látogatók többsé­gének az volt a véleménye, hogy a fehértörzsű nyírfák jól kiegészítették a kiállítás összképét. A kiállítást a váratlanul nagy érdeklődésre való te­kintettel — a szakemberek, és üzletemberek érdekében — két nappal meghosszabbí­tották. A kiállítással mind a szakemberek, mind az üz­letemberek meg voltak elé­gedve. Ez a kiállítás egyrészt lehetőséget adott a szélesítő­rű tapasztalatcserére a ve­gyészet számos területén, másrészt jelentós külkeres­kedelmi fórum volt a részt­verő 21 ország 1800 cége szá­mára. A kiállításon komoly üzletkötések szillettek. Egye­dül a Szovjetunió több mint 120 millió aranyntbel érték­ben kötött szertőrléseket kü­lönböző árucikkek vásárlá­sára és eladására. Az érde­kelt országok és cégek most annak a lengyel tervnek a megvalósításán gondolkoz­nak, hogy a moszkvai kiál­lítást állandó jelleggel vegye át az Interkémía, mely há­rom- vagy négyévenként be­mutatná a vegyészet és vegy­ipar legújabb eredményeit. Moszkvában már meg­kezdték a ..Korszerű mező­gazdasági gépek" című kiál­lítás előkészületeit, amelyre már eddto többszáz rég je­lentette be részvételit. (APS) F ELIIIVAS! A Munkásőrség Szeged Városi Parancsnoksága felhív az úlszegedl katonai lőtér körnvékének lakosságát, va lamint a Haladás mezőgazdasági termelős'övetkezr dolgozóit, hogv az újszegedi katonai lőtéren f hó 6 . 7 8., 9., 10-én reggel 5 órától délután 15 óráig éle slft vésze fet tart Ez idő alatt a lőteret és környékét a parancsnokság zárja, és oda semmiféle bejárást nem engedek ez n­az ntt-lartózkodás éíc< revélyc*! A felhívás be nem tartásából kefetk"-'- c«,-»'>1- e ­balesetekért, anyagi karokén a parascanojK.-'g aemi­féle felelősséget nem vállal. PARANCSNOKSÁG RK ? j Vasárnap, 1966. június 5. OÉL-MAGYARO* 5Z4« j

Next

/
Thumbnails
Contents