Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

Vándorgyőlés, lu<511ft6«, ©mlékkőnyv Szeged készül a Tömörkény-centenáriumra Mint már Jelentettük, TöInörkénjr születésének 100. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatot rendez Szeged. A centenárium eseményeiről Radnóti Tamás, a városi tanács művelődésügyi osztályának tsoportvezetője tájékoztatott Most készül a szép kiállítású műsorfüzet amely az évforduló minden eseményét tartalmazza. A centenárium boszabb időtartamú ^műsorszáma" a múzeumban rendezett kiállítás lesz. Tömörkény István életművét illusztrálják kortörténeti, társadalmi, gazdasági háttér bemutatásával. December elejére irodalmi vándorgyűlést iktatott a programba az ünnepségeket előkészítő bizottság. Az Irodalomtörténeti Társaság és a TIT helyi Irodalmi szakosztálya Szegeden rendezi 1966-ra kétnapos vándorgyűlését Témája, anyaga ls kapcsolódik a Tömörkényéletműhöz, s talán várható, hogy sok új szempontból egészíti ki Tömörkény irodalomtörténeti értékelését. Az évfoj-duló napján, december 21-én, műsoros irodalmi esten emlékeznek meg a nagy íróról. Műveinek interpretálói fővárosi művészek, méltató!, értékelői kiváló irodalomtörténészek. Szeged Tömörkényről elnevezett gimnáziuma is reprezentatív emlékezésre készül. Üj kiadványt készít, amely Tömörkénynek a szegedi lapokban megjelent írásaiból válogat. Itt találjuk meg például azokat a cikkeit is. melyek Szántó Kovács János peréről tudósítanak. A peremvárosnak Is terveznek Tömörkény-emlékestet, s a megyei művelődést otthonok közül pedig néhányan Tömörkény nevét tervezik felvenni. Az előkészítő bizottság december 21-re tervezi a Tömörkény emléktábla elhe lyezését az író lakóháza helyén és Tömörkény ceglédi „szülőházának", a vasútállomásnak megkoszorúzását is. A centenárium egyik legjelentősebb vállalkozása, Tömörkény Emlékkönyv lesz. Szerkesztője dr. Kovács Sándor Iván egyetemi tanársegéd és dr. Péter László, a Somogyi Könyvtár tudomány® munkatársa. A 14—15 ív terjedelmű emlékkönyvbe Ortutay Gyula írt bevezetőt s Diószegy András Tömörkény-tanulmányt. Tartalmazza a könyv az író életében megjelent kritikákat, cikkeket kortársak tollából. Többek között Jászai Mari, Mikszáth Kálmán, Juhász Gyula, Schöpflin Aladár írásait Olvashatjuk a halálára írt nekrológokat, írók, költők búcsúcikkeit, verseit, például Ady Endre, Móricz Zsigmond. Kosztolányi Dezső kortársi emlékezéseit Érdekes tanulmányokat olvashatunk majd Tömörkényről, mint régészről, nyelvészről, néprajzosról s Tolsztojjal kapcsolatos vonatkozásokról ls. De talán a legérdekesebb színfoltja lesz az emlékkönyvnek az a fejezet, amelyben mai írók, művészek vallanak Tömörkényről: többek között Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Déry Tibor, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Borsos Miklós s a vásárhelyi festők közül ls jónéhányan. Sok illusztrációja lesz a könyvnek. Tömörkény családi vonatkozású fényképei, művészek Tömörkény ihlette raizai, kéziratainak fotókópiái. A centenárium ors2ág®an ls jelentős. A rádió önálló, 60 perces műsort ad az íróról a Parnassus sorozatban, s a szegedi eseményekről Gondolat című műsorában tudósít A tv is megemlékezik az évfordulóról, s hogy teljes legyen a sor, a Szépirodalmi Kiadó újra megjelenteti az író novelláskötetét Fecskék címmel. Nem fejlődik Szeged úszósportja Ülést tartott az MTS városi tanácsának elnöksége Az MTS Szeged városi tanácsának elnöksége szerdán délelőtt ülést tartott és megtárgyalta Szeged úszó és vízilabda sportjának helyzetét. A beszámoló megállapította, hogy a felszabadulást követő években az úszósportágban emelkedett a versenyzők száma. 1950—56 időszakában Szegeden 15 sportkörben volt úszószakosztály. 1957-től azonban ez a szám — különféle okok miatt — csökkent. 1964-ben több hónap® tárgyalás eredményeként a vár® valamennyi minőségileg számottevő úszója és vízilabdázója a SZEAC-ba nyert átigazolást, mint kiemelt szakosztályba, és alapfokú szinten működtette tovább a szakosztályát a SZAK és a SZVSE. Sajnos, az átszervezéstől remélt változások nem következtek be. Az úszósport ág frá nyitását Szegeden a Városi Üszó Szövetség 7 tagú elnöksége végzi. A szövetség aktívan bekapcsolódott az iskoláskorúak és az üzemi dolgozók úszóoktatásába, az utnápótlás nevelésébe és várost válogatott keretek kialakításába. Egységes munkáját azonban megnehezítette, hogy a SZEAC mint kiemelt sportegyesület a megyéhez tartozik, s ezért a városi szövetség irányítását nem minden esetben fogadja el. A szakosztályok helyzetéről szólva a beszámoló ismertette. hogv a SZEAC, a SZVSE és a SZAK úszószakosztályaiban összesen 235 versenyzőt tartanak nyilván. A SZEAC 40, a SZVSE pedig 20 vízilabdázót tart nyilván. A munká ellátására a SZEAC-nál 7, a SZVSE-nél 2, a SZAK-nál 1 edző áll rendelkezésre. A szakosztályok működéséhez a SZEAC szakosztályának 140 ezer, a SZVSE-nek 29 ezer, a SZAKnak pedig 14 ezer forintot biztosított az MTS megyei, illetve városi tanácsa. Sajnos, a szakosztályi tagok számának növelését az uszoda túlzsúfoltsága gátolja. A rendelkezésre álló edzésidő a Jelenlegi szakosztályi tagok foglalkoztatására is kevés. A szakraztályok élén még nincs elég társadalmi aktíva. A sportág szakmai helyzetével és színvonalával kapcsolatban a beszámolóból kitűnt, hogv a város úszó- és vízilabda sportjának helyzete nem mutat fejlődést. A jobb eredmények elérésére kitartó és rendszeres munkára van még szükség. Jelenleg azonban ennek a EurmT •ryjü úszó- és vízilabdasport helyzetét és az 1967. évi tervezésnél az elért eredményeket már figyelembe veszi. A második napirend keretében a városi elnökség a többi között a SZEAC elnökségének azt a határozatát is felülvizsgálta, melyben Kertes Mihályt és dr. Szontágh Ferencet a SZEAC elnökségébe kooptálta. Mivel ez a határozat alapszabályellenes volt, — kooptálni csak a közgyűlésnek van joga —, a vár®i elnökség nem hagyta jóvá. Befejezésül. nemzetközi tafálkozókat érintő kérdések kerültek sorra. Biszku Béla és Gáspár Sándor a válogatott Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Gáspár Sándor. a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára szerdán Egri Gyulának, az MTS elnökének és Csanádi Andrásnak, az MTS elnökhelyettesének táré saságában Galyatetőn meglátogatta az angliai labdarú4 gó-világbajnokságra készülő magyar válogatott keretet Biszku Béla éa Gáspáí Sándor elbeszélgettek a Játékosokkal, vezetőkkel* Milyen lesz a folytatás? munkának a tárgyi feltételei csak kis részben biztosítottak, a felkészülést teremhiány, s megfelelően temperált uszoda hiánya akadályozza. Problémák jelentkeznek az úszók kedvezményes belépőjegyeit illetően is. Az elnökség a vita alapján megállapította, hogy a vár®i úszó- és vízilabdasport helyzete nem kielégítő. Az MTS városi elnöksége több font® határozatot hozott az úszó- és vízilabdasport fejlesztésére. A tervszerűbb és konkrétabb feladatok megvalósítása érdekében az úszószakosztályokat foglalkoztató egyesületek tűzzék napirendre és elemezzék szak®ztályuk munkáját, törekedjenek szervezettebb, tervszerűbb munkára és az utánpótlás megfelelő szellemű nevelésére. Állástfoglalt a szakemberképzés szükségessége mellett. A szakosztályok erkölcsi és anyagi támogatását, az edzők elbírálását a jövőben a végzett munkától teszik függővé. Döntés született a középiskolai vízilabda-bajnokság kiírására, a téli tornatermi edzéseken a megfelelő feltételek biztosítására. Az elnökség elhatározta, hogy még ebben az évben ismét napirendre tűzi a szegedi 1 Ismeretes, hogy Ifjúsági Válogatott labdarúgóink az elmúlt héten egy gól® győzelemmel tértek haza Békéscsabáról. ahol az ország® torna keretében játszották elsó selejtező mérkőzésüket. Békés megye válogatottja ellen. Ma kerül sor ennek a mérkőzésnek a visszavágójára a SZEAC-stadionban, délután 5 órai kezdettel. Megyünk-e tovább? Van-e eselyünk arra, hogv a régi hagyományokhoz hűen ebben az ország tehetséges fiatal labdarúgóit felvonultató seregszemlén sikerrel szerepeljünk? A kérdésre nehéz válaszolni. A papírforma, az egy gól® előny és a hazai pólya sikert és továbbjutást sejtet. De mindez nem sok ahhoz, hogy biztosra mehessünk. Együttesünk játéka — érthetően — még nem volt meggyőző az első találkozón. Kevés alkalom nyílt számukra az egység, az. összeszokottság kialakításóra. Csak egy volt biztató: együttesünk tagjainak nagy többsége technikás, jól képzett labdarúgó. A védelem — beleértve a fedezetsort is — ezúttal a vártnál gyengébb játékot nyújtott. A békéscsabai mérkőzésen kitűnt gólratörő készségével Kozma, a SZEAC játékosa. Mind a négy gólt ő szerezte. Igen tehetséges játékrat Ismertünk meg ez alkalommal Tihanyiban (SZVSE). akinek minden megmozdulása veszélyt Jelentett a hazaiak kapujára. Ha a mai találkozón a Békés megyelek nyernék egy góllal, az a csapat jut tovább, amelyik idegenben több gólt ért el. Ha esetleg a gólok száma ls azon® lesz (tehát 4:3-ra győz Békés megve), akkor hat-hat tizenegyessel döntenek. A szövetségi kapitány ta együttes összetételében változtatást nem tervez. Solti Mihály dél-maararorsiág A Magyar Szoriatlsta MnnkáapArt CsongrAd megyei 6a Szeged városi bizottsága ts a tanács lapja. Megjelenik hráfíl kivételével mindennap. Szerkeszti e szerkesztfl Mzottsás Főszerkesztő: dr. Lőkőe Zoltán. Szerkesztőséét Szeged, Magyar Tanácsköztársaság űtls lé. Teltfon: 35-3S>. »0-W Éjszakai telefon: 35-M lOadla e Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Kovács László Kiadóhivatalt Szeged. Maevar Tanácsköztársaság öt1a 10 Telefon: 35-00. Sl-M (Bekflldött kéziratokat aeen érzünk meg és nem adunk vissza.) A lapot nyomla a Szegedi Nyomda. Szeged. Baleay-Zsflinszky a. ». BZ. INDEX SS M Teriesztik s Csongrád megyei posta hlvatslok. Előfizetési dll egy hónapra 11 Ft. ESőflzethetd bármely postahivatalnál éa ké» beaftdnáL A pilóta és a lekvár N

éhány személygépkocsinak intettem, de mintha ott sem lettem volna, elrobogtak mellettem. Lassan elindultam az országúton, mert úgy éreztem, felesleges várnom, nem szívesen veszik fel azt az embert, aki az út szélén integet. Érdek®, ha bentről nézünk kifelé, minden kisclbb, jelentéktelenebb tesz, miint a valóságban és fordítva. Ha útszéli gyalogra pillant be a gépkocsi ablakának üvegén, bent mindenkinek és mindennek megnő a tekintélye, jelentősége. Lassan bandukoltam, két fehérre meszelt kilométerkövet hagytam már magam mögött, amikor megállt mellettem egy tehergépkocsi. Rendszáma azt jelezte, hogy valamelyik állami vállalat szolgálatában fut az országutakon. A gépkocsi\"ezető a volán mellett átnyúlt a másik oldalra, kinyitotta az ajtót és túlkiabálva a motor zaját, megkérdezte: — Hová? — A városba. A fejével ró a kezével Intett ró nyitva hagyta az ajtót. Mellé telepedtem. Az ajtót mór menetközben rántotta a helyére. A gépkocsi vezető fiatal, alacsony, erős embernek látszott Mozdulatai gyorsak voltak. Ügy tűnt, mintha kapkodna. Csak később jöttem rá, hogy ez nem kapkodás, hanem létének, cselekedeteinek legtermészetesebb jellegzetessége. A vezetőfülkében nagy volt a rendetlenség. A lábamnál motoralkatrészek és festék® dobozok alkalmatlankodtak, a két üléspárna közé egy tejesüveg volt szorítvá. a7. ülésen pedig ruhadarabok ró zöldpaprika hányódott. A vezető kitalálhatta gondolataimat., mert így szólt; — Nem ez a lénveg. hanem a motor, — vetett, rám egy pillantást aztán folytatta: — Amfg a brigádban voltam, ragyogott a kocsám. De nmióta elmartak macuk közül. csak a i*korral törődöm. Nem is robbant még te sohasem az én kezem alatt ez a JArgápv —, mondta és tenyerével ráütött a v'ténra. — Kizárták talán a brigádból? — Ki bizony! Elmartak a piszkok — szidkozódott. dc harag nem látszott az arcán. — Higgye el. se jobb nem lett, se rosszabb. Megkeresem én így ls a pénzem. — De máért? — vetettem közbe. — Hát nem látja? — kérdezte kissé csodálkozva. Fogalmaim sem volt, mit kellett volna látnom. Körülnéztem, mire ő elmosolyodott — Persze, maga nem pilóta, honnan is tudná. Azért martak el, mert most is csak ketten vagyunk a kocsin. Rakodómunkás nélkül jáirok. Kapcsoltam. Tehát ez a pilóta nemerak vezet, hanem rakodik is. Két ember helyett dolgozik. Először arra gondoltam, nem lehet valami jó gépkocsivezető, s így akarja magát nélkülözhetetlenné tenni munkahelyén. De ezt a feltételezésemet néhány perc® figyelés után el kellett vetnem. Megengedett sebesség, a szabályok pont®, szinte kín® betartása jellemezte munkáját Nagy rutinnal vezetett. — Miért csinálja? — Pénzt kapok érte — válaszolta tömören ró azonnal. — Tudom. Kétszázötven forint az átalány — szóltam közbe, mert éreztem, nem ez a legfőbb ok. — A gépkocsivezetők többsége ezért a pénzért nem rakodik. M

intha nem akart volna tovább beszélgetni velem, szótlanul, mereven figyelte előttünk az utat. Csak amikor sikerült megelőznünk egy lovaskocsit, mondta kissé fanyar mosolyával: — Népgazdasági érdek... Nagyon kevés a rakodómunkás. — Ugyan... — kezdtem volna hozzá, hogy őszinteségre bírjam, de ő erre nem lehetett kíváncsi, mert egy hirtelen fékezéssel elnémított. Pedig nem volt előttünk semmi akadály. Előredőltem az ülésen, egészen a műszerfalig. Elhatároztam, hogy nem faggatom tovább. Szótlanul ültem mellette és oldalt néztem ki az ablakon. Később megszólalt. Előbbi beszéd modorától elütóen, nyugodtan, halkabban és folyékonyan b®zélt: — Nem szégyellem megrakni a kocsit, s meg is tudom csinálni. Fiatal és egészség® vagyok és erősnek is érzem magam. Miért ne csinálnám? Nem igaz ? ... A brigádban először kinevettek ró azt mondták. hülye vagyok, mert kis pénzért még rakodok is. Egyszer a brigádvezető sörözés közben faggatott, de én nem válaszoltam neki. Minek mondanám? Nem igaz? — nézett rám egy pillanatra. — Talán nem is tudnám megmagyarázni... Cigarettát dugott a szájába ró öngyújtóval gyújtotta meg a volán fölött. Bal kezével egy kissé leeresztette az ablaküveget. Láthatólag megszokott, beidegzett mozdulatai voltak ezek. — Egyszer aztán a góré összehívott minket. Az egész brigádot. Arta akarta rábrazélni a többieket is, hogy rakodjanak ők is. Kövessék az én példámat — .így mondta. És akikor a brigád elnyerd a szocialista címet. Pénzjutalmat is kapunk. Nem vállalták. Az egész brigád megharagudott rám, de a góré is. Talán azért, mert leégett a javaslatával. A cimborák azt mondták, ne rontsam a boltot, mert megjárhatom. Ezután mindig éreztették is ezt velem. Gondolhatja, hogy milyen keserű orvosságokkal próbáltak gyógyítani. Hol ez romlott el a kocsimon, hol az. Egy perc nyugtom nem volt. Állandóéin bütykölnöm kellett a járgányt. Pedig én szerettem volna közöttük maradni, és ha nem így csinálják, le is mondtam volna a rakodásról, ök azonban minden nap kitoltak velem. Hátha ti így, akikor én úgy. És megmakacsoltam magam. Tovább ra is rakodtam. Elhallgatott. Megszokott: mozdulattal kidobta a cigarettacsikket, és felhúzta az ablakot. Észrevehetően felgyorsult a kocsi robogása. Keményebben szorította a volánt és a fogait. Arccsontja úgy mozgott, mintha ott dobogna a szíve. Láttam rajta, hogy feszíti valami belülről. Aztán hirtelen fékezéssel megállította a gépkorait A motort is elhallgattatta. — Szálljon ki! — szólt rám szinte durván. Kikászálódtam ró megálltam a kocsi mellett, ö is leszállt ró átjött az éin oldalamra. Szokatlan csend vett körül bennünket a kihalt országúton. Megragadta a kabátom gallérját, mintha verekedni akarna, pedig csak dühösen őszinte lett: — Elhatároztam akkor, hogyha beledöglöm is, így fogom csinálni. Mindig. Mert nem bírom tétlenül nézni más ember kínját, munkáját. Nem tudom eltűrni, hogy más dolgozzon én meg üljek, vagy feküdjek az ülésen. — Egy kis szünetet tartott. Szemrebbenés nélkül nézett rám, de közben elengedte a galléromat ró változatlan dühvel hozzátette: — Ha akarja elhiszi, ha akarja nem. Hát ezért csinálom. Megkerülte a kocsi elejét és beült a volánhoz. Megvárta, amíg én is elhelyezkedem, aztán egy mozdulattal beindította a motort és kiirányította a gépkocsit az úttest közepére. Egészen a vár® előtt levő salak® dombig nem szólt hozzám. Ott megállította a kocsit és csak ennyit mondott: — Máskülönben a múltkor találkoztam a brigádvezetövel szervízen. Hívott viszsza a brigádba. Azt mondta, dolgozhatok ahogy akarok, amennyit akarok. Szükségük is lenne rám. Akkor nem adtaim választ neki. Hagytam, hadd udvaroljon egy kicsit. De azóta sokat gondolkoztam, vissza menjek-e. — Végignézett rajtam, aztán még hozzátette: — M®t meg, ha akar megvár, ha akar nem. Innen már csak öt perc az út a vár®ig még sétálva is. E

gyedül maradtam a vezetőfülkében. Kis idő múlva hallom, hogy a plató d®zkájára lapátonként dobálja a salakot. Furcsán hangzott ez a vezetőfülkében és még azt is érezni vélteim, amint a súly hatására egyre lejjebb nyomják a d®zkák a gépkocsi rugóit Nem is bírtam sokáig bentmairadni. Kiszálltaim én is ró megálltam a kocsi mellett Néztem, hogyan dolgozik a félmeztelenre vetkőzött gépkocsivezető. Néztem, s köziben eszem bejutott amit mondott. Kezdtem furcsán érezni magam. Először csak a kezem vettem ki a zsebemből, később pedig távolabb mentem, hogy ne halljam a lihegését Már nem tudtára nyugodtan állni. Robogtunk tovább a megrakott koraival — Nem fáradt el? — kérdeztem, de miVei éreztem, hogy ez nem volt egy túl ok® kérdés, megtoldottam: — Már úgy gondoltam, hogy nem gátolja ez a munka a biztonságra vezetésiben? Kis gondolkozás után válaszolt: — Soha nem szerettem, egyszer ettem életemben lekvárt, akkor is nagyon beteg lettem. Többet lekvárt nem eszem, rá sem fogók nézni. Azóta tudom, hogy ha olyat csinál az ember, arait sízeret, az soha nem árt meg neki... Máskülönben ezt fogom mondani a brigád vezetőnek is, mert a jövő héten visszamegyek közéjük. Mit gondol, igazam van? ... Mielőtt kiszálltam volna a vár® aszfaltjáról, a vezetőfülke fogasán észrevettem kopott, nyitott aktatáskáját. Egy darab kenyér ró szerelőszerszámok voltak benne. Egymás mellett. Oravecz János