Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

Mezőgazdaságunk helye a népgazdaságban A gazdaságirányítás rendszerének átfogó reformjóról, g méginkább a legutóbbi ár- és bérintézkedésekről fo'yó viták egyik font® tapasztalata, hogy a közvélemény nem ismeri eléggé a mezőgazdasági termelés helyzetét és szerepét a gazdasági életben. Ebből adódik, hogy sok esetben úgy ítélik meg a mezőgazdaság fejlesztését, mintha az a többi népgazdasági ág terhére történne, a fejlesztésre fordított milliárdokat a mezőgazdaság nemzeti ajándékként kapta volna. Ipar, mezőgazdaság, nemzeti jövedelem A mezőgazdaság—különösen az elmúlt öt év alatt — valóban jelentős állami támogatásban részesült. A szövetkezeti gazdaságok megszilárdítására milliárdokat költött szocialista államunk. Ez is hozzájárul ahhoz. hogy az állami gazdaságok es a termelőszövetkezetek évről évre növelték termésüket és egyre inkább eleget tettek a velük szemben támasztott követelményeknek. Az eredmények ellenére a gazdaságok egy jelentős része ma még nem képes saját árbevételeiből fedezni ráfordításait. Jellemző erre, hogy az utóbbi években a szövetkezetek szektorában az árbevételek mintegy 2 milliárd forinttal voltak kisebbek, mint a sajattermelésü anyagok nélkül számított termelési költségeknek a munkadíjakkal és közterhekkel növelt összege. Ezért a szövetkezetek felhalmozási és részesedési szintjenek fenntartásához elengedhetetlen volt a szövetkezetek bruttó jövedelmének állami támogatás formájában történő kiegészítése. Az állami támogatásra azonban nem azért van szükség — mint azt sokan hiszik —. mert a szövetkezeti gazdaságok kivétel nélkül rosszul dolgoznak — ilyenek is vannak —, hanem mert a mezőgazdaságban előállított új érték aránytalanul nagv része körül — központilag — elvonásra. Mindez annak a következménye. hogv hazánkban indokolatlanul alacsonv a mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonala, a mezőgazdasági termelésben felhasznált. ipari eredetű anyagoké. eszközöké pedig viszonylag magas. Az Országos Árhivatal számításai szerint a mezőgazdasági termelői árak arszinvonala jelenleg 26 százalékkal alacsonyabb, mint azt a társadalmi ráfordítások indokolnák. Az ipari árak színvonala pedig 11 százalékkal magasabb a társadalmi ráfordítások színtjénél. Jelenlegi árrendszerünkben a népgazdaság tiszta jövedelmenek 75 százalékát az iparban realizáljuk, míg a mezőgazdaság mindössze 5 százalékkal részesedik. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági árakban a tiszta jövedelem nem jelentkezik arányosan a lekötött alapokkal és a munkabérekkel. Továbbá, hogv a társadalmi ráfordításokkal arányos árak esetében a tiszta jövedelem lényegesen nagyobb része jelenne meg a mezőgazdasági árakban és kisebb az iparban. Ez világosan mutatja, hogv a társadalmi ráfordításokkal arányos árak esetén megszűnne az a látszat, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság eltartottja. mert a közel 30 százalékkal magasabb árak lehetővé tennék a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges saját felhalmozást. A mezőgazdaság még ígv is hozzájárulna a társadalmi közös költségek viseléséhez. A jelenlegi árrendszerben a mezőgazdaság 16—17 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, az. ipar pedig ennek háromszorosával. A társadalmi ráfordításokkal arányos árrendszerben viszont, az ipar és a mezőgazdaság közel azonos mértékben vesz. részt a nemzeti jövedelem termelésében. Kísérleti számítások erről az alábbi kepet mutatják: növekedése esetén, adott esetben az ipar képes-e olyan nemzeti jövedelemtöbbletet. létrehozni, amely alkalmas az életszínvonal növelésére? Ez, elméletileg elképzelhető, azonban gyakorlatilag nem járható út. Ugyanis a nemzeti jövedelem emelkedése csak akkor eredménvez életszínvonalfej lődéet. ha a nemzeti jövedelmet megtestesítő termékek. fogyasztási cikkek a keresletnek, a lakosság igényeinek. a népgazdaság szükségleteinek megfelelő szerkezetben. összetételben áiinak rendelkezésre. Ebben pedig — mint említettük •— pótolhatatlan szerepük van a mezőgazdasági termékeknek. Az élelmiszerfogyasztás színvonalát döntően a tapanyaefogvasziás mértékét az elfogyasztott élelmiszerek ogv főre és egv napra Jutó kalóriaértéke jellemzi. A nemzetközi irodalom az elfogyasztott élelmiszerek kalóriaértéke alapján három csoportba sorolja az országokat. Az első csoportba tartoznak azok az. országok, amelyek lakosságára a napi 2250 kalória alatti fogyasztás. a rosszultápláltság a jellemző. A napi 2250—2750 kalóriafogyasztás a közepes, a 2750 kalória feletti fogyasztás pedig jó táplálkozási színvonalat jelent. Hazánkban — szemben a felszabadulás előtti napi átlag® 2800-zal — ma 3100 kalóriaértékű az egy főre jutó tápanyigfogvasztás. legalább ilven jelentós a szerkezeti változás is. amelv az élelmiszerfogyasztás összetételében végbement. Ezt, az. alábbi táblazat szemlélteti: A fontosabb élelmiszerek egv főre jutó fogyasztása 1934—38 1050 1960 1965 k i 1 o a r a m m Liszt 144,7 141.2 132.8 133.0 Burgonya 130,0 108.7 07.6 79.0 Cukor 10,5 16.3 26.6 29.4 Húsfélék összesen 33,3 34.4 47.6 51.8 ebből baromfihús 8,3 8.4 0.8 10,8 Zsírok és olajok 17,0 18,7 23,5 21,4 Tej és tejtermék (vaj néikü1) 101.9 U1.0 113.9 92.8 Tojás 5.2 4.7 8.9 10.0 Zöldség 50,0 75.3 85.5 64.5 Gyümölcs 45.0 39,6 53,5 64,7 Jellemző erre a fejlődésre, hogy a háború előttinél egymillióval nagyobb népesség pl. cukorból személvenként 10 kilogrammal. a húsfélesegekbői ivedig 18.6 kii® grammal többet fogyaszt, mint az 1934—38-as években. A napi kalóriafogysztás színvonala kielégítő. csupán néhány ország előz meg — kismértékben — bennünket. A fogyasztás szerkezete is sokat javult. A fejlett táplálkozási kultúrával rendelkező országoktól azonban meR elmaradtunk a fehérjeellátás. különösen nedig az állati eredetű fehérjékkel való ellátás területén. Különösen nagv a lemaradás a tej és tejtermékek fogyasztásában. Külkereskedelem és a mezőgazdaság A népgazdasági agak hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 1963-ban Szaza lék® megoszlás Megnevezés 1963-ban Ráfordítás érvényes arányosan árrendszer- számított ben árrendszerben Mezőgazdaság 19.7 34.9 Ipar 57.0 37.6 Építőipar 8.3 0.3 Közlekedés, hírközlés 5.5 8.6 Kereskedelem 7.0 8.7 Egyéb termelés 2.5 0.9 összesen: 100,0 100,0 Mezósazdasáel és élelmiszeripari exportunk fejlesztésének jelentőséget éppen az adja meg. hogv a népgazdaság zavartalan működését. szolgáló behozatal egv jelentós részét az erősen aktív agrár export-import egyenlegből kell fedeznünk. Mezögazdasagi kivitelünk a második ötéves terv időMillió rievizaforintban Behozatal Összesen Ebből szakában mintegy 70 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogv mezőgazdasági exportunk érteke kétszerese a felszabadulás előttinek. A mezőgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmát a második ötéves terv időszakában az alábbi adatok jellemzik: összesen Kivitel Ebből izociBlUta ttikes nlnyásnlihnl m'SZátnkhrtl szocialista tókrá orszBBOkbél or»z»c<>kl»öl 1961. 1962. 1963. 1964. 1965. 1003.1 1103.0 1228.1 1328.0 1278,8 581.1 371.2 252.0 103.0 465.4 422.0 2367.9 732.7 2435.2 976.1 3115.7 1135,9 3258,3 813,4 3613,1 1286.3 1246.7 1462,6 1677.1 1878.5 1101.6 1208.5 1653.1 1579.2 1734.6 A róforditásarányos árak természetesen nemcsak a főbb ágazatoknak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulási arányait változtatják meg. hanem eltérő képet mutatnak a nemzeti jövedelem végső felhasználásában is. Ha az egyes ágazatok végső kibocsátását — vesszük figyelembe. akkor 1959-ben pl. a mezőgazdaság az érvényben volt árakon 22.5 százalékkal, a ráfordításokkal arányos árakon pedig 31.6 százalékkal működött. közre a fogyasztásban. Ezzel szemben az ipar az érvényben volt árakon 34.3 százalékkal, a ráfordításom árakon pedig 23 százalékkal részesedett a fogyasztásban A mezőgazdaság jelentőségét azonban nemcsak a nemzeti jövedelem termelesében elfoglalt heb-e. hanem a magyar népgazdaság fejlődésében. a mezőgazdaság e« az ipar kölcsönös kapcsolataiban jálszott «rerer>e Is mutatja. Élelmiszerellátás és az életszínvonal A mezőgazdaság fejlesztése a mezőgazdaság és az ipari termelés közti aránytalanság csökkentése egyben megnyitja az utat az ioar. az egész népgazdaság kiegyensúlyozottabb fejlődése előtt is. A mezőgazdaság az inar egyik legnagyobb piaca és ennek terjedelme a mezősazdasaai termelés korsze rűsítéséve! a mezőgazdasági lakosság életszínvonalanak lavuiasaval tovább bővül. Ugyanakkor a mezögazdasag az ipar természetes bázisa. A mezőgazdasági termeié* növekvő mennyiségű nyersanyagot bizt®ít az élelmiszer-. a len-, a kender-, a bőr- é« gyapjúipar és részben a vegyipar számára is Ebből következik, hogv az ipari termelés jelentős hánvadát jelentő iparágak fej'ődése a mezőgazdasági termelés alakulásától függ Felvetődhet a kérdés, hogv a mesogazdasaxi termelés stagnálása, vagy kismértékű Néhány mezőgazdasági cikk exportjában világviszonylatban is jelentós helyet foglal el hazánk. Az almát exportáló országok sorában, az 1960—62-es évek átlagában a n.volcadikok, Európában a harmadikok voltunk. A vágómarha-kivitelben is csak néhánv ország előz meg bennünket Európában. Az utóbbi években mezőgazdaság' iellegü importunk növekedett. A takarmányozás korszerűsítéséhez szükség volt magas fehérjetartalmú takarmányok behozatalára. Abraktakarmányszükségletünk 5—10 százalékát is importból elégítjük ki. Mezőgazdasági termékeink tőkés export-lehetőségei — a közös piaci korlátozó intézkedések ellenére is — bizony® cikkekben továbbra is jók. Ezért, ha a mezőgazdasági termelés szerkezetét a piac követelményeinek megfelelően alakítjuk, akkor termékeink egy részét hosszabb távon is biztonságosán elhelyezhetjük. A következő években elsősorban a szocialista országokban irányuló mezőgazdasági exportunk növekszik. Ezekben az országokban a lakosság életszínvonalának emelése járhatóan megnöveli a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek iránti igényeket. Például a Szovjetunió 1070-re a KGST országokra irányuló agrárexportunknak több mint 50 százalékát veszi át. Az agrárexport növelése természetesen befolyásolta a belső fogyasztást és a jövőben is kihatással lesz rá. Hu a mezőgazdaságra csak a tjei só ellátás biztosítása hárulna, néhány export bővítéséhez azonban olyan népgazdasági erdekek kapcsolódnak. amelyekről jelenleg nem mondhatunk le. A mezőgazdasági export révén olyan devizabevételekhez jutunk, amelyeket más módon nem is tudunk biztosítani. Ezért a mezőgazdasági termelés fejlesztésének nemcsak a hazai igények növekedésével kell lépést tartania, hanem a külföldi piacokon előnyösen értékesíthető termékek iránti kereslettel is. Dr. DAXKOVITS LASZLÖ Ki van az életben? Fel kellett sziszegnem valamelyik nap, amikor egy rang® ifjúsági tanácskozáson olyasvalamit hallottam, ami egyrészt még nyomokban sem igaz, másrészt egész egyszerűen butaság. De még mekkora! Valahogy úgy jött ki a dolog, hogy az egyik résztvevő — egy kislány — félreértette a beszámoló egyik megjegyzését, s felszólalásában csupa jóindulatból segítséget ajánlott fel. A félreértett megjegyzés üzemi fiatalok munkáját bírálta, a felszólaló egyetemista volt. Na már most: gyorsan felszólalt két üzemi fiatal, s védelmébe vette az ifjúmunkásokat. Védelmébe? Mindjárt kiderül! Például azt mondogatták mindketten. hogy a gyáriak nem érnek rá zenéről, meg efféle hiábavalóságról vitatkozni, beszélgetni. ök munka után fáradtak. Majd mcgludják az egyetemisták is, ha kikerülnek az életbe! Mert mit csinálhat az a fiatal, aki gyárban dolgozik? Hazamegy. alszik, pihen, s legfeljebb csak ahhoz van ereje, hogy este elmenjen egy kicsit táncolni, sétálni. Ezt mondta a két védőügyvéd. csaknem szó szerint. Sőt az egyik rá is duplázott: ne legyenek annyira nagyra az egyetemisták, sok dolgozó fiatal is tanul egyetemen, mégpedig a munkája mellett. Tessék! Az igazsághoz az is hozzátartozik. hogy a tanácskozás előadója azonnal megcáfolta a két félresiklott felszólalás állításait, s kijelentette, hogy az egyetemisták élete is élet, s munkájuk a maga nemében éppoly font®, mint az ifjúmunkásoké. Nem rajta múlott, ha nem győzte meg őket, az alkalom talán nem volt erre való. Pedig úgy érzem, érdemes erről a kérdésről még beszélni egv kicsit. Hogv kinek a védelmében? Senkiében. Sem a gyári, sem az egyetemi fiatalok nem szorulnak védelemre. Azt szeretném csupán bebizonyítani mindazoknak. akik az. említett két felszólalóhoz hasonlóan gondolkoznak, hogy menynyire ninc.s ivizuk. amikor kérdésnek tekintenek ilyen álkerdéseket. s éppen azzal becsülik le a munkásfiatalokat, hogy hamis érvekkel veszik őket védelmükbe. Már olyan frázisnak hat hogy szinte szégyellem leírni: az irodalom, a zene. s minden-minden kulturális-szociális vívmány nálunk közkincs, mellyel mindenki, fiatal s öreg egyaránt élhet. Az egész egyszerűen nem igaz. hogy a gyáriak nem érnek rá a zenéről beszélgetni! Ha nem bosszankodnék nevetni tudnék ekkora butaságon. S mintha a másik kijelentés igaz volna! Szerintem az egyetemisták legalább annyit sétálgatnak s tancolnak, miht az ifjúmunkások. lelke rajta, aki statisztikát tud erről összeállítani. Mi ez. kérem, mi ez? Summa summárum: a fiatalok vezetőinek nem az a dolga, hogv meggondolatlan, hányaveti kijelentésekkel különbségeket koholjanak fiatal és fiatal között. Az egyetemekre többségben munkás és paraszt szülők gyerekei járnak, tehát éppolyan munkás és paraszt fiatalok ők is. mint azok, akik az üzemekben dolgoznak. A szálak összekötnek, s éppen énért, esek helyeselni lehet ha összejárnak, segítenek egymásnak, amiben csak lehet. Egyforma életeszmék, célok, egyforma kulturális igények fűlik őket. Ezt ** ifjúmunkások kulturális érdeklődését sem szabad lebecsülni. Nem az a kérdés, ki van az életben, hanem az, hogy ki állja meg benne derekasabban helyét. Ha összefognak a fiatalok, minden bizonnyal hamarabb érnek el újabb eredményeket is munkájukban. életükben. Fehér Kálmán Árad a Halt-Maros Elkészült a terv a belvíz lecsapolására Tilos a mederbe szemetet kordani Közérdekű problémával kereste meg levelével szerkesztőségünket Boros István, Újszeged, Töltés utca 28. s/ám alatli lakos. A HoltMaros közvetlen szomszédságában lakik, s szemben van ez. újszegedi Rúzsa Ferenc sugárúti általános iskola. Közöttük húzódik el a meder, amely jelenleg nem holtágnak, de kisebb folyónak is beillik, annyira tele van vízzel. Bor® Isiván melléképületeinek egy része már hónapok óta vízben álj, s a holt meder vize csak nem akar fogyni. A problémát még tetézi, hogy az egvébként feltöltés alattállu Holt-Maros medrébe nem csak építésből származó törmeléket, hanem szemetet is hordanak. Közegészségügyi szempontból ezt feltetlenül meg kell szüntetni. Az utóbbi problémával kapcsolatban beszéltünk Csanádi Gézával, a Rózsa Ferenc sugárúti iskola igazgatójával. Szintén erősen kifogásolta. hogy az iskolától mintegt ötven méterre hordják egyesek a szemetet. Ezzel kapcsolatban segítségért fordultak már az újszegedi pártszervezethez is. Sajnos, mint megtudtuk, nemcsak egyes lakók hordják oda a szemetel. Előfordul. hogy állami vállalatok kocsijai is olt rakodnak 1c Sőt, az FD 01—04-es rendszámú tartálykocsi, a körlenül a lakóház mellett ürítette ki. A Töltés utcai lakék, valamin! a Rózsa Ferenc sugárúti általán® iskola körös panaszával megkerestük az 1. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportját. László Iván csoport vezetőtől azt a válasz) kaptuk, hogv a József Altila-telep és környéke belvízelvezetésével kapcsolatos dokumentáció elkészült, s azt eljutatták a megyei jogú városi tanács építési és közlekedési osztályára. A felgyülemlő belvíz végleges lecsapolása közel egv millió forintba keiül. * a munka kivitelezésére póthitelt kért az I. kerületi tanács, tekintve, hogv ez az összeg erejét meghaladja. A belvízelvezetés tervdokumentációját elküldték mér nz Ország® Vízügyi Főigazgatósághoz, hogy majd a vízelvezetéshez megépítsék a szüksége* berendezést. A probléma megoldása tehát folyamatban van. Ami pedig a Holt-Mar® feltöltését illeti, oda szemetet. bomló hulladékot .szigorúan tilos hordani — hangsúlyozta László Iván. Egy kommunális őr ezt ellenőrzi is, viszont az ellenőrzésbe szól jen bele a lakosság. Sőt. "kadálvozza is meg. hogv a Holt-Maros feltöltéséhé-,, szerves anyagokat rakjanak lo. A rend megbontóit a lan.veken az altala tisztított kosság feljelentheti az I. kederítők tartalmát is közvet- rúleti tanácsnál. Vasárnap, 1966. május 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 9