Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

A kapitány lánya szedelmen *t I* hazai rAnvftott. D« amikor kezet ráztunk. nemhogy bánkódást Fedeztem volna fel az arcán, hanem éppenséggel sugárzott az örömtől. A fódiszpécser sem értette ennek okát, s miközben a kapitány betessékelt bennünket pazarul berendezett lakosztályába, meg is kérdezte: — Mi van a feleségével. Kim Nyikiforovics? egyik kikötőre, esopSn á Jurij Gagarin úszta meg sérülés nélkül. Pedig nem is futott ki a nyílt tengerre, mint ilyenkor szokás, hanem a kikötőben várta meg a bősz elemek elvonulását. Csak késő délután, többszöri elhatározás után sikerült elbúcsúznunk szívélyes vendéglátónktól. Este a Hotel Odessza éttermében azonban ismét találkoztunk vele. Nagy ovációval jött hogy SOK NYELVEM Az Aranypart „megmentöi 19 hangosan felvetett é* ste-I ^Z^ mozdulattal hellyel kí- ^J^g?*. szüleMintha várta volna ezt. Vagy ötven odesszai metyecske izgult a Lablnsk ne7ú kereskedelmi hajó fedél- nálta vendégeit. Megnyo- „ ... Mtí korlatja mentén. Bonda- mott egy szokrénvgombot és ~ kérdeztük gratulació •enko kapitan.v. ez. a nagy- — mint a mesében — min- KOZDeniarab földet heiárt. bölcs denféle finomsággat terített — Dehogyis — mondta engeri vándor jószívűségből asztalt varázsolt elénk. Csak n,van hangsúllyal. mintha miután ittunk a Gagarin r,úra sohasem számított volszerencséa hazatérésére, nk- na- — Ekkora lányom van, kor válaszolt a kapitány: nl — mutatta a kezével — — A feleségem? Lehet, és olyan fekete a szeme, hogy éppen ezekben a per- mint a tenger..; rekben szüli a fiamat. A Boszporuszban kaptam a ráhogy ne haza A várna! nemzetközi újságíró üdülőben történt: mindenféle idegen szavakat keverve magyaráztuk jövetelünk célját A fiatal főpincér azonban nem értette. Ekkor egy ezüstös hajú férfi lépett hozzánk. Tiszta magyarsággal ífi r.J l l i i i r s M I ;ngedte fel őket a kikötőiéi. hogy legalább láthassak már a hatalmas Jurij 3-agarint, amely még kint vesztegelt ködös messzeséglen a nyílt tengeren. — Matrózfeleségek — majyarázta N. Ljubimov, a ki- dióüzenetet. munkások neveltek engem igazi emberré, internacionalistává — mondta. Azután hallgattuk Gyuri bácsi magyarországi emlékeit, s közben megcsodáltuk a 10—15 emeletes óriás hotelek között a sündisznókat Sündisznó itt, sündisznó ott Sündisznó megy a hegyre, amott meg jön a hegyről, a másik sündisznó meg eszik valamit Ügy értem, hogy sündisznó hófehér márványból kifaragva, sündisznó facötő főriiszpécsere. — Érttető a naav drukk, hiszen Tiár négy hónapja nem láták embereiket. Azt hiszem, tsak a parancsnok felesége lianyzlk közülük... Végre elindult két aprócsta vontatógőzös, hogy a -lagy hajót becinelje, és a babinsk oldalához rögzítsék. Vigyázni kellett vele. mert > Gagarin kaucsukkal meg•akottan tért vissza Singapore-ból, s a 22 ezer tonnás, menjek, ha megérkezünk. hanem a klinikára. Szinte egyszerre ugrottunk fel, hogy akkor máris megyünk, szégyelljük, hogv ilyen körülmények között eddig is raboltuk az idejét A hatalmas szál férfi azonban olyan határozottan és udvariasan lépett fel szándékunk ellen, hogy szó sem lehelett a távozásról. Mit tehettünk egyebet? Ittunk a lánya egészségére. KAIt , .—, -•••••nnrinr-irvköszönt ránk, mintha csak OjVT^000""0!^^ reggel láttuk volna utoljára ~ ' ü — egymást Azt mondta, nevezzük csak magyarul Gyuri bácsinak. Egyébként ő az ödülő főportása. Ma kivételesen szabadnapos, de erre a tudtuk meg. hogy Gyuri bá- J^l, meg kemény bazalt kőmeffleoetésre — mármint esi éppúgy szereti a magva- bol. Az út mentén húzódó tTiáiv^r rokat is, mint a bolgárokat kandelláber formájú viHanyhogy velünk találkozik - bár jó fttyen évvel ezrI5tt lampak harang alakú porce1 gazán nem számított Az es- igaZj bolgárnak született Va- '"ón buráit is fémből faragott téje a miénk, mert Várnát lamikor régen azonban elűz- hajlítgatott sündísznók fogaz éjszakai Aranypartot ne- te hazájából a cári nyomort- Jakkörül. Ezáltal a. fehér éjV-J BMB.mlm,T« t_Í Ság Bolyongott a világban. szakai fenyck úttestre la kunk, magyaroknak ő, csakis végü, / G°op€li munkáeok mókázó sündisznók arnyait fogadták maguk közé. — Ok, a csepeli magyar ő tudja Igazán bemutatni Már útközben a kocsiban Megfiatalodtam Akármilyen festői volt ls Hogy elejét vegye minden- ^ Í70"méter" horáeú'éí ia'mró J*1® mentegetőzésnek,jelkez- Sz^-Svájí:"'és'környéke m ter széles hajótest 9 és fél méternyi mélven „ült" a sötét hullámokon. A kikötő vize pedig alig vastagabb ttz méternél. Aki még nem járt tengeren. az a bajt sem ismeri. Érthető tehát, hogy nincs boldogabb nap annál amelyen a tengerészek szerencsésen hazaérkeznek Mihelyt a két hajót ügy Jő másfél óra múlva összekapcsolták. az asszonyok szinte átrepültek párjuk karjaiba. Az ölelések, csókok, könynyek, kérdezgetések véget nem akartak érni, de aztán lassacskán mégis kiürült, elcsendesült a fedélzet. Csak egy szénfekete hajú. markáns óriás maradt egvedül a parancsnoki hídon: K. N. Kalubenko kapitány. öt csakugyan nem várta a felesége. Kezdtem sajnálni ezt a szimpatikus fiatal férfit, aki ennyire egyedül maradt hajóján. amelyet több ezer kilométeres útról százféle védett beszélni Szeged es Elbávaá, bárminő regényesOdessza baratsagarol, amely- ^ lengte js Erös rol sok szepet hallott mar. Agnet oasMmfcót, KönigNemreg ogv idősebb matróz- steint — mi bizony, költőzal is találkozott, akf 1944 barátommal, egyre Inkább őszén harcolt Szeged fel- unatkoztunk az első napokszabaditásáért, s most arra ^.n Drezdában. A Zwinger vágyik, hogy egyszer eljut- kincsei se tudták felleges hasson Magyarországra, hangulatunkat eloszlatni — Olyanokat mesélt neki ez az ember, hogy most már ő is nagyon szeretne ellátogatni hozzánk. pedig én nagy bolondja vagyok diákkortól a műkincseknek. Eleinte úgy éreztük, mintha nem törődtek volna vejúkorom legkedvesebb táncát — s egyszerre caak (van isten az égben!) elbűvölő mosollyal pukkedliák előttem az én eltűnt, édes arai „bella donnám": táncra noszogat ... Persze, hogy két perc alatt húsz évet fiatalodtam, s ügy nekldurálkodtaim, hogy a végén csárdást jártunk — négyesben: költőbarátomat is elkapta ugyanis egy kislány egy fordulóvetítik. Kérdéseinkre Gyuri bácsink érdekes történetbe fo, gott. melynek maga ls cselekvő részese volt. A bolgár kormány kezde. ményezésére 1958-ban kezdődött el a fekete-tengeri „riviéra" kiépítése. Az egész ország Várnára figyelt, óriási gazdasági, szellemi erők mozdultak meg. Már készen voltak az első szállodák, nyitásra vártak a strandok, amikor egy veszedelmes ellenség jelent meg a színtéren, s veszélybe hozta az egész nagy nemzeti vállalkozást Sok sok apró mérges vipera jött le a hegyekből Csak az hiányzott volna — mondja S emeltük a poharat a lünk eléggé vendéglátóink, két testvérváros barátságé- a drezdai írócsoport vezera. Aztán Ittunk a felesége tgj. Nem L, igen értek rá, egészségére, meg arra, hogy hiszen a városban egyik ünolyan nagyra nőjön újszü- nepély a másikat érte: akdám, egészséges fiatalok, szép szemű lányok vettek körűi bennünket Takaros kulturális műsorral — táncés énekszámokkal, szavalaton fia, mint. az apja. S kortájt tartották a Gemál- ^kkal, rövid jelenettel _ — mivel innen Indulva a világbéke éltetéséig igen széles a skála, végűi már teli torokból közösen énekeltük a fekete-tengeri dalt. a „Csornoje more majo"-t. Nagyon szaladt az Idő, de még hátra volt a hajó dicsérete. Kalubenko kapitány re — a sok, utcákat, venjapán újságokat szedett elő, déglőket ellepd öregaszamelyek elismeréssel írták: szony, a szomorú szemű amikor tájfun rontott az vénember látása után — videgaleri több száz éves évfordulójának ünnepségeit. Hanem a harmadik este — akárcsak a mesében — minden megváltozott: az FDJ, az Ifjúsági szövetség szórakoztattak bennünket Szénfekete hajú, olaszosan kreol leányzó konferált —, a sok kék szemű lány, s legény között feltűnő, s elbűvölő jelenség volt —, s a drezdai szervezete matinéra végén tóncdalok éneklésével hívott meg bennünket. Vég- is Jeleskedett Mindig van egy dal... Igazi szürkés, skandináv napfényben búcsúzott tőlünk Stockholm, amint pályaudvaráról a Trelleborgig tartó hatórás útjára kigördült velünk a villanyvonat A szürkés fény aztán igazi szürkületre, majd sötétségre változott. Az estével együtt megjött az utazó közönség étvágya is, s mind nagyobb csoportok indultak meg a szerelvény elejére kötött étkezökocsik felé. Csak egy vékony pénzű turista tudja igazán, milyen elkeserítő látvány egy ilyen vacsorázni induló utassereg. Maroknyi csoportunk tagjai közül jó ha egynek-kettőnek maradt. még néhány öréja — hiszen már kiköltekeztünk — dehát. ezekből még egy üveg sörre sem futotta volna ezen a drága vonaton. Mit tesz a magyar, ha jókedve van? Énekel! Mit tesz, ha bénát érte? Énekel! Mit tesz, ha fáradt? Énekel! Mit tesz, ha éhes? Énekel! Hát énekelni kezdtünk mi is! Előbb csak ketten-hárman dúdolgattak, de aztán dalra fakadt az egész csoport. A vacsorára Induló, s a jóllakottan visszatérő svédek előbb csak északi tekintetük érdektelenségével néztek az errefelé szokatlan látványt, s hallgatták az ismeretlen dallamokat, de eztán, úgv látszik híre mehetett., hattunk — amikor valaki rázendített, hogy „Kis kece Aztán, a műsor végeztével eltűnt a táncolók forgatagában. Mert az ifjú, sorköteles katonák tánczenekara rögtön a műsor után rázendített a talpalávalóra, s a fiatalok szépen, ízlésesen, ám ifjonti temperamentummal ropták a különféle modern táncokat Álltam, éllingáltam a tánlányom..." A lassan hul- coló sokaságtól elhúzódva, lámzó, szépséges dallamra, tolTnécsuniW{al elmélkedtem hogy hogv nem, valamennyi vendégünk felkapta a fejét, rezignáltán a mulandóságra. A terem fiatalsága meg Gyuri bácsi —, hogy vendékörbekapott bennünket, ütemesen tapsoltak, s csak négyen bokáztunk veszett kedvvel a kör közepén — magam is akkora nekibuzdulással, hogy az orvosok, akiknek operáló kése a halál pitvarából szabadított meg pár évvel annakelőtte, bizonyára káprázó szemmel bámulták volna megtáltosodásomat... Mivel angolul némileg jobban gagyogok, mint Goethe nyelvén — angolul tettem a szépért a valóban olasz származású kislánynak a szászok fővárosában, s úgy megkótyult a fejem, hogy amikor ügyetlenül a cipellője orrát ls megrúgtam, a „Sony" helyett azt találtam mondani: — Thank You! (Köszönöm.) Mondanom se kell mekkorát nevetett rajtam — pedig mindennek ő volt az oka.;; — Once more pleese! MégAngol keringőt fújt a mókás képű szakszóionos — ifhogy ott, a vonat közepetáján valami különös attrakcióféle van, mert egyre többen alltak meg a kupénk előtt. Néhány barátságosabb arcú — feltehetően az étkezőkocsiban elfogyasztott szeszek hatására barátságosabb arcú — svéd még oda is kéredzkedett közénk. Na, ha már enni nem ehettünk, s aludni sem lehet, aikkor énekeljünk! És ott, a déli tengerpart folé rohanó expresszvomaton elkezdődött valami különös, „egyszer volt" hangverseny. Órákon át követtek egymást a dalok, főképp a népdalok, merthát külföldön mégiscsak azzal büszkélkedik az ember, amit leginkább a magáénak érez. A kupé lassan zsúfolásig megtelt, s odakint a folyosón is egymás hegyén-hátán állt a sok svéd. Aztán — nem tudom már melyik pályaudvaron Aliról — amikor egyszerre kiegyszer! — kértek angolul, adták a jelszót: hölgyváamikor befejeztük. Aztán jó- lasz..: formán már semmi mást nem engedtek énekelnünk, csak ezt. A titkot, hogy tülajdómképpen mivel is fogta meg a svédeket ez a dal azt hiszem soha nem lehet megtudni, de tény, hogy mire utunk végállomására, Trelleborgba érkeztünk, már a különösen szigorú arcú főkalauz is velünk énekelt. A vonatot a Sassnitz nevű komphajó-óriásba tolták be. Egy olajos ruhás német matróz. aki mellé odasodródtam, míg a vastag láncokat igazgatta, félig magának, félig nekem szánva ezt mondta: — Ein Lied, egy dal .. . mindig van egy dal, ami igv közelebb hozza az embereket ... Egyébként jó hallása lehelett Mire a vonat, a helyére került, s a láncokat is rendbe rakta, már tisztén, szinte hiba nélkül tudta ő is dúdolni: „Kis kece lányom, fehérben vagyon ..." geink közül egyet is megmarjanak. Vegyi védekezés helyett jelszóként futott végig az országon: Meg kell menteni az Aranypart jövőjét! Valamennyi sündisznót — amennyit csak össze lehet fogni az országban — Ide kell szállítani. Falusi kisdiákok hegyi pásztogok, otthon ülő nagyapók, nagyanyók, akik csak tehették, Várna jövőjéért, sündísznók után néztek. Hamarosan vagonok, gépkocsik hozták a sündi.sznó-szállítmányokat az ország minden tájáról a Fekete-tenger mellékére. Gyuri bácsi maga is jónéhány sündisznó „útlevelét" állította ki a Marica völgyéből a Aranypartra. S az akkor még csak leendő Aranypart megmenekült a sok goiaosa kártevőtől. — Hat év óta — fejezte be történetét Gyuri bácsi — egyetlen viperát sem találtunk az egész tengermelléken. Most már értitek ugye? — kérdezte — miért tiszteljük itt Várnában olyannyira a sündisznókat, hogy még szobrokat is állítunk számukra. / AkÁteLáauA szunioni csoda Az emléket idéző képpel a Otthon, fiókomban őrzök fotoszakkörrtk országos kiál- néhány hasonló fényképet, litásán talá'koztam. Poszei- Nem szépségében, kidolgodon templom romjai — ol- zottságában ugyanilyet, invastam a díjnyertes foto cí- kább témájában azonost. S mél Tűnődtem, mit mond- ezek között van egy számomhat másnak az. ellenfényben ra különösen kedves. Ügy komor méltósággal magasló érzem ebben felcsillan valaoszlopsor, a fátyolfelhös ég mi a visszaadhatatíanból alján tengerbe bukó napko- Ez ugyanis nem a természeti rong. Valószínűleg szigorú csodát ragadja meg, hanem szerkezelével, lírájával nyer- az embereket, akik a csodátc el a zsűri tetszését. Hi- nak áldoznak. Ott ülnek az szen aki nem állt e helyen, egykori templom agyonkopaligha helyettesítheti be a tátott lépcsőin, az évezredes fekete és fehér közötti ár- kövek között és arcukon az nyálatokba a „világ legszebb időtlen misztériumnak szóló kodnak. Oldalukon, rendnaplementéje" csodálatos áhítattal merednek a távol- számtáblájukon városok, orszínskáláját: a mélykék viz ba: az apró szigetek, a már szagok neveivel. Itt lent, a felett lebegő narancssárga csak visszfényeivel búcsúzó tiszteletet paranc-oló o ilopnap felé, vagy azon is túl NOr tövében dán, német, ka, . „ - nadai, jugoszláv, mexikói. Lent. a sziklaszirt alatti asz- ola,z/ sved magyflr _ ^ íaltos térségén, színes autó- még ki tudja milyen nemzebuszok, luxuskocsik hivai- tiségű — emberek ülnek né? Ml liMi 1M függönyt, a távoli apró szigetek sötét foltjait. De még kevésbé sejtheti meg a hely, a pillanat visszaadhatatlan hangulatát. 6 DiL-MAGYARORSZAf Vasárnap. ISM. májas V !