Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

A kapitány lánya szedelmen *t I* hazai rAnvf­tott. D« amikor kezet ráz­tunk. nemhogy bánkódást Fedeztem volna fel az arcán, hanem éppenséggel sugár­zott az örömtől. A fódiszpé­cser sem értette ennek okát, s miközben a kapitány be­tessékelt bennünket pazarul berendezett lakosztályába, meg is kérdezte: — Mi van a feleségével. Kim Nyikiforovics? egyik kikötőre, esopSn á Jurij Gagarin úszta meg sérülés nélkül. Pedig nem is futott ki a nyílt tengerre, mint ilyenkor szokás, ha­nem a kikötőben várta meg a bősz elemek elvonulását. Csak késő délután, több­szöri elhatározás után sike­rült elbúcsúznunk szívélyes vendéglátónktól. Este a Ho­tel Odessza éttermében azonban ismét találkoztunk vele. Nagy ovációval jött hogy SOK NYELVEM Az Aranypart „megmentöi 19 hangosan felvetett é* ste-I ^Z^ mozdulattal hellyel kí- ^J^g?*. szüle­Mintha várta volna ezt. Vagy ötven odesszai me­tyecske izgult a Lablnsk ne­7ú kereskedelmi hajó fedél- nálta vendégeit. Megnyo- „ ... Mtí korlatja mentén. Bonda- mott egy szokrénvgombot és ~ kérdeztük gratulació •enko kapitan.v. ez. a nagy- — mint a mesében — min- KOZDen­iarab földet heiárt. bölcs denféle finomsággat terített — Dehogyis — mondta engeri vándor jószívűségből asztalt varázsolt elénk. Csak n,van hangsúllyal. mintha miután ittunk a Gagarin r,úra sohasem számított vol­szerencséa hazatérésére, nk- na- — Ekkora lányom van, kor válaszolt a kapitány: nl — mutatta a kezével — — A feleségem? Lehet, és olyan fekete a szeme, hogy éppen ezekben a per- mint a tenger..; rekben szüli a fiamat. A Boszporuszban kaptam a rá­hogy ne haza A várna! nemzetközi új­ságíró üdülőben történt: mindenféle idegen szavakat keverve magyaráztuk jövete­lünk célját A fiatal főpincér azonban nem értette. Ekkor egy ezüstös hajú férfi lépett hozzánk. Tiszta magyarsággal ífi r.J l l i i i r s M I ;ngedte fel őket a kikötő­iéi. hogy legalább láthas­sak már a hatalmas Jurij 3-agarint, amely még kint vesztegelt ködös messzeség­len a nyílt tengeren. — Matrózfeleségek — ma­jyarázta N. Ljubimov, a ki- dióüzenetet. munkások neveltek engem igazi emberré, internaciona­listává — mondta. Azután hallgattuk Gyuri bácsi magyarországi emlé­keit, s közben megcsodáltuk a 10—15 emeletes óriás hote­lek között a sündisznókat Sündisznó itt, sündisznó ott Sündisznó megy a hegyre, amott meg jön a hegyről, a másik sündisznó meg eszik valamit Ügy értem, hogy sündisznó hófehér márvány­ból kifaragva, sündisznó fa­cötő főriiszpécsere. — Ért­tető a naav drukk, hiszen Tiár négy hónapja nem lát­ák embereiket. Azt hiszem, tsak a parancsnok felesége lianyzlk közülük... Végre elindult két aprócs­ta vontatógőzös, hogy a -lagy hajót becinelje, és a babinsk oldalához rögzítsék. Vigyázni kellett vele. mert > Gagarin kaucsukkal meg­•akottan tért vissza Singa­pore-ból, s a 22 ezer tonnás, menjek, ha megérkezünk. hanem a klinikára. Szinte egyszerre ugrot­tunk fel, hogy akkor máris megyünk, szégyelljük, hogv ilyen körülmények között eddig is raboltuk az idejét A hatalmas szál férfi azonban olyan határozottan és udvariasan lépett fel szándékunk ellen, hogy szó sem lehelett a távozásról. Mit tehettünk egyebet? Ittunk a lánya egészségé­re. KAIt , .—, -•••••nnrinr-irv­köszönt ránk, mintha csak OjVT^000""0!^^ reggel láttuk volna utoljára ~ ' ü — egymást Azt mondta, nevez­zük csak magyarul Gyuri bácsinak. Egyébként ő az ödülő főportása. Ma kivétele­sen szabadnapos, de erre a tudtuk meg. hogy Gyuri bá- J^l, meg kemény bazalt kő­meffleoetésre — mármint esi éppúgy szereti a magva- bol. Az út mentén húzódó tTiáiv^r rokat is, mint a bolgárokat kandelláber formájú viHany­hogy velünk találkozik - bár jó fttyen évvel ezrI5tt lampak harang alakú porce­1 gazán nem számított Az es- igaZj bolgárnak született Va- '"ón buráit is fémből faragott téje a miénk, mert Várnát lamikor régen azonban elűz- hajlítgatott sündísznók fog­az éjszakai Aranypartot ne- te hazájából a cári nyomort- Jakkörül. Ezáltal a. fehér éj­V-J BMB.mlm,T« t_Í Ság Bolyongott a világban. szakai fenyck úttestre la kunk, magyaroknak ő, csakis végü, / G°op€li munkáeok mókázó sündisznók arnyait fogadták maguk közé. — Ok, a csepeli magyar ő tudja Igazán bemutatni Már útközben a kocsiban Megfiatalodtam Akármilyen festői volt ls Hogy elejét vegye minden- ^ Í70"méter" horáeú'éí ia'mró J*1® mentegetőzésnek,jelkez- Sz^-Svájí:"'és'környéke m ter széles hajótest 9 és fél méternyi mélven „ült" a sö­tét hullámokon. A kikötő vize pedig alig vastagabb ttz méternél. Aki még nem járt tenge­ren. az a bajt sem ismeri. Érthető tehát, hogy nincs boldogabb nap annál ame­lyen a tengerészek szeren­csésen hazaérkeznek Mi­helyt a két hajót ügy Jő másfél óra múlva összekap­csolták. az asszonyok szinte átrepültek párjuk karjaiba. Az ölelések, csókok, köny­nyek, kérdezgetések véget nem akartak érni, de aztán lassacskán mégis kiürült, el­csendesült a fedélzet. Csak egy szénfekete hajú. mar­káns óriás maradt egvedül a parancsnoki hídon: K. N. Kalubenko kapitány. öt csakugyan nem várta a felesége. Kezdtem sajnálni ezt a szimpatikus fiatal férfit, aki ennyire egyedül maradt ha­jóján. amelyet több ezer ki­lométeres útról százféle vé­dett beszélni Szeged es Elbávaá, bárminő regényes­Odessza baratsagarol, amely- ^ lengte js Erös rol sok szepet hallott mar. Agnet oasMmfcót, König­Nemreg ogv idősebb matróz- steint — mi bizony, költő­zal is találkozott, akf 1944 barátommal, egyre Inkább őszén harcolt Szeged fel- unatkoztunk az első napok­szabaditásáért, s most arra ^.n Drezdában. A Zwinger vágyik, hogy egyszer eljut- kincsei se tudták felleges hasson Magyarországra, hangulatunkat eloszlatni — Olyanokat mesélt neki ez az ember, hogy most már ő is nagyon szeretne elláto­gatni hozzánk. pedig én nagy bolondja va­gyok diákkortól a műkin­cseknek. Eleinte úgy éreztük, mint­ha nem törődtek volna ve­júkorom legkedvesebb tán­cát — s egyszerre caak (van isten az égben!) elbűvölő mosollyal pukkedliák előt­tem az én eltűnt, édes arai „bella donnám": táncra no­szogat ... Persze, hogy két perc alatt húsz évet fiatalodtam, s ügy nekldurálkodtaim, hogy a végén csárdást jár­tunk — négyesben: költő­barátomat is elkapta ugyan­is egy kislány egy forduló­vetítik. Kérdéseinkre Gyuri bá­csink érdekes történetbe fo, gott. melynek maga ls cse­lekvő részese volt. A bolgár kormány kezde. ményezésére 1958-ban kezdő­dött el a fekete-tengeri „ri­viéra" kiépítése. Az egész or­szág Várnára figyelt, óriási gazdasági, szellemi erők moz­dultak meg. Már készen vol­tak az első szállodák, nyitás­ra vártak a strandok, amikor egy veszedelmes ellenség je­lent meg a színtéren, s ve­szélybe hozta az egész nagy nemzeti vállalkozást Sok sok apró mérges vipera jött le a hegyekből Csak az hi­ányzott volna — mondja S emeltük a poharat a lünk eléggé vendéglátóink, két testvérváros barátságé- a drezdai írócsoport veze­ra. Aztán Ittunk a felesége tgj. Nem L, igen értek rá, egészségére, meg arra, hogy hiszen a városban egyik ün­olyan nagyra nőjön újszü- nepély a másikat érte: ak­dám, egészséges fiatalok, szép szemű lányok vettek körűi bennünket Takaros kulturális műsorral — tánc­és énekszámokkal, szavala­ton fia, mint. az apja. S kortájt tartották a Gemál- ^kkal, rövid jelenettel _ — mivel innen Indulva a vi­lágbéke éltetéséig igen szé­les a skála, végűi már teli torokból közösen énekeltük a fekete-tengeri dalt. a „Csornoje more majo"-t. Nagyon szaladt az Idő, de még hátra volt a hajó dicsé­rete. Kalubenko kapitány re — a sok, utcákat, ven­japán újságokat szedett elő, déglőket ellepd öregasz­amelyek elismeréssel írták: szony, a szomorú szemű amikor tájfun rontott az vénember látása után — vi­degaleri több száz éves év­fordulójának ünnepségeit. Hanem a harmadik este — akárcsak a mesében — minden megváltozott: az FDJ, az Ifjúsági szövetség szórakoztattak bennünket Szénfekete hajú, olaszosan kreol leányzó konferált —, a sok kék szemű lány, s le­gény között feltűnő, s elbű­völő jelenség volt —, s a drezdai szervezete matinéra végén tóncdalok éneklésével hívott meg bennünket. Vég- is Jeleskedett Mindig van egy dal... Igazi szürkés, skandináv napfényben búcsúzott tő­lünk Stockholm, amint pá­lyaudvaráról a Trelleborgig tartó hatórás útjára kigör­dült velünk a villanyvonat A szürkés fény aztán iga­zi szürkületre, majd sötét­ségre változott. Az estével együtt megjött az utazó kö­zönség étvágya is, s mind nagyobb csoportok indultak meg a szerelvény elejére kö­tött étkezökocsik felé. Csak egy vékony pénzű turista tudja igazán, milyen elkeserítő látvány egy ilyen vacsorázni induló utassereg. Maroknyi csoportunk tagjai közül jó ha egynek-kettő­nek maradt. még néhány öréja — hiszen már kiköl­tekeztünk — dehát. ezekből még egy üveg sörre sem fu­totta volna ezen a drága vonaton. Mit tesz a magyar, ha jó­kedve van? Énekel! Mit tesz, ha bénát érte? Énekel! Mit tesz, ha fáradt? Énekel! Mit tesz, ha éhes? Énekel! Hát énekelni kezdtünk mi is! Előbb csak ketten-hár­man dúdolgattak, de aztán dalra fakadt az egész cso­port. A vacsorára Induló, s a jóllakottan visszatérő své­dek előbb csak északi tekin­tetük érdektelenségével néz­tek az errefelé szokatlan látványt, s hallgatták az is­meretlen dallamokat, de ez­tán, úgv látszik híre mehetett., hattunk — amikor valaki rázendített, hogy „Kis kece Aztán, a műsor végezté­vel eltűnt a táncolók forga­tagában. Mert az ifjú, sor­köteles katonák tánczeneka­ra rögtön a műsor után rá­zendített a talpalávalóra, s a fiatalok szépen, ízlésesen, ám ifjonti temperamen­tummal ropták a különféle modern táncokat Álltam, éllingáltam a tán­lányom..." A lassan hul- coló sokaságtól elhúzódva, lámzó, szépséges dallamra, tolTnécsuniW{al elmélkedtem hogy hogv nem, valamennyi vendégünk felkapta a fejét, rezignáltán a mulandóság­ra. A terem fiatalsága meg Gyuri bácsi —, hogy vendé­körbekapott bennünket, üte­mesen tapsoltak, s csak né­gyen bokáztunk veszett kedvvel a kör közepén — magam is akkora nekibuz­dulással, hogy az orvosok, akiknek operáló kése a ha­lál pitvarából szabadított meg pár évvel annakelőtte, bizonyára káprázó szemmel bámulták volna megtáltoso­dásomat... Mivel angolul némileg jobban gagyogok, mint Goethe nyelvén — angolul tettem a szépért a valóban olasz származású kislány­nak a szászok fővárosában, s úgy megkótyult a fejem, hogy amikor ügyetlenül a cipellője orrát ls megrúg­tam, a „Sony" helyett azt találtam mondani: — Thank You! (Köszö­nöm.) Mondanom se kell mek­korát nevetett rajtam — pedig mindennek ő volt az oka.;; — Once more pleese! Még­Angol keringőt fújt a mó­kás képű szakszóionos — if­hogy ott, a vonat közepetá­ján valami különös attrakció­féle van, mert egyre többen alltak meg a kupénk előtt. Néhány barátságosabb arcú — feltehetően az étkezőko­csiban elfogyasztott szeszek hatására barátságosabb arcú — svéd még oda is kéredz­kedett közénk. Na, ha már enni nem ehettünk, s aludni sem lehet, aikkor énekeljünk! És ott, a déli tengerpart folé rohanó expresszvomaton elkezdődött valami különös, „egyszer volt" hangverseny. Órákon át követtek egymást a dalok, főképp a népdalok, merthát külföldön mégiscsak azzal büszkélkedik az ember, amit leginkább a magáénak érez. A kupé lassan zsúfolásig megtelt, s odakint a folyo­són is egymás hegyén-hátán állt a sok svéd. Aztán — nem tudom már melyik pályaudvaron Ali­ról — amikor egyszerre ki­egyszer! — kértek angolul, adták a jelszót: hölgyvá­amikor befejeztük. Aztán jó- lasz..: formán már semmi mást nem engedtek énekelnünk, csak ezt. A titkot, hogy tülajdóm­képpen mivel is fogta meg a svédeket ez a dal azt hi­szem soha nem lehet meg­tudni, de tény, hogy mire utunk végállomására, Trel­leborgba érkeztünk, már a különösen szigorú arcú fő­kalauz is velünk énekelt. A vonatot a Sassnitz nevű komphajó-óriásba tolták be. Egy olajos ruhás német mat­róz. aki mellé odasodródtam, míg a vastag láncokat igaz­gatta, félig magának, félig nekem szánva ezt mondta: — Ein Lied, egy dal .. . mindig van egy dal, ami igv közelebb hozza az embe­reket ... Egyébként jó hallása lehe­lett Mire a vonat, a helyé­re került, s a láncokat is rendbe rakta, már tisztén, szinte hiba nélkül tudta ő is dúdolni: „Kis kece lá­nyom, fehérben vagyon ..." geink közül egyet is megmar­janak. Vegyi védekezés helyett jelszóként futott végig az országon: Meg kell menteni az Aranypart jövőjét! Va­lamennyi sündisznót — amennyit csak össze lehet fogni az országban — Ide kell szállítani. Falusi kisdiákok hegyi pásztogok, otthon ülő nagy­apók, nagyanyók, akik csak tehették, Várna jövőjéért, sündísznók után néztek. Ha­marosan vagonok, gépkocsik hozták a sündi.sznó-szállítmá­nyokat az ország minden tá­járól a Fekete-tenger mellé­kére. Gyuri bácsi maga is jónéhány sündisznó „útleve­lét" állította ki a Marica völgyéből a Aranypartra. S az akkor még csak leendő Aranypart megmenekült a sok goiaosa kártevőtől. — Hat év óta — fejezte be történetét Gyuri bácsi — egyetlen viperát sem talál­tunk az egész tengermellé­ken. Most már értitek ugye? — kérdezte — miért tisztel­jük itt Várnában olyannyira a sündisznókat, hogy még szobrokat is állítunk számuk­ra. / AkÁteLáau­A szunioni csoda Az emléket idéző képpel a Otthon, fiókomban őrzök fotoszakkörrtk országos kiál- néhány hasonló fényképet, litásán talá'koztam. Poszei- Nem szépségében, kidolgo­don templom romjai — ol- zottságában ugyanilyet, in­vastam a díjnyertes foto cí- kább témájában azonost. S mél Tűnődtem, mit mond- ezek között van egy számom­hat másnak az. ellenfényben ra különösen kedves. Ügy komor méltósággal magasló érzem ebben felcsillan vala­oszlopsor, a fátyolfelhös ég mi a visszaadhatatíanból alján tengerbe bukó napko- Ez ugyanis nem a természeti rong. Valószínűleg szigorú csodát ragadja meg, hanem szerkezelével, lírájával nyer- az embereket, akik a csodá­tc el a zsűri tetszését. Hi- nak áldoznak. Ott ülnek az szen aki nem állt e helyen, egykori templom agyonkop­aligha helyettesítheti be a tátott lépcsőin, az évezredes fekete és fehér közötti ár- kövek között és arcukon az nyálatokba a „világ legszebb időtlen misztériumnak szóló kodnak. Oldalukon, rend­naplementéje" csodálatos áhítattal merednek a távol- számtáblájukon városok, or­színskáláját: a mélykék viz ba: az apró szigetek, a már szagok neveivel. Itt lent, a felett lebegő narancssárga csak visszfényeivel búcsúzó tiszteletet paranc-oló o ilop­nap felé, vagy azon is túl NOr tövében dán, német, ka­, . „ - nadai, jugoszláv, mexikói. Lent. a sziklaszirt alatti asz- ola,z/ sved magyflr _ ^ íaltos térségén, színes autó- még ki tudja milyen nemze­buszok, luxuskocsik hivai- tiségű — emberek ülnek né? Ml liMi 1M függönyt, a távoli apró szige­tek sötét foltjait. De még kevésbé sejtheti meg a hely, a pillanat visszaadhatatlan hangulatát. 6 DiL-MAGYARORSZAf Vasárnap. ISM. májas V !

Next

/
Thumbnails
Contents